A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

Miután Mayel rádöbbentünk, hogy mindjárt vizsgaidőszak, én tényleg jól belehúztam. Kezdetnek kijavítottam a jegyeim, amiket elcsesztem, aztán bezárkóztam. Legtöbbször Berci sokadik unszolására vagyok csak hajlandó kimenni a házból, akkor is azért, hogy együnk valamit, ami nem pirítós és tea. Én részemről azzal a kettővel is kiválóan vagyok.
Most is szóltam nagybátyámnak, hogy később megyek, mert Bella át akar jönni. Kizártnak tartom, hogy a lány mellett lenne nekem alkalmam tanulni, pedig nagyon fontos, hogy a lehető legjobb legyen a VAV, ha már egyszer megkaptam a lehetőséget, hogy annak tanuljak, aminek valóban szeretnék.
Nem hagyom, hogy bármi is kizökkentsen ebből, mert egyszerűen nem érzem, hogy lenne még energiám még egy összezuhanásra. Főleg, hogy mindjárt április, és Berci esküvőjének napja számomra túlontúl gyorsan közeledik.
A bögre kávé az asztalon, amit még a társalgóból szereztem, én még az elmúlt öt év jegyzeteit bogarászom, javítom ki a hibáimat, mert ez a legszebb a VAV-ban, hogy hiába kaptam már nem tudom, hány évvel ezelőttit, sose ugyanazok a kérdések. Így fogalmam sincs, mire számítsak. Az idei olyan nevetségesen könnyű lesz, vagy megint jól megizzasztanak mindenkit, mint nem is tudom, melyik évben.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=872934#post872934][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.28. 20:02[/b][/url]

Miután Mayel rádöbbentünk, hogy mindjárt vizsgaidőszak, én tényleg jól belehúztam. Kezdetnek kijavítottam a jegyeim, amiket elcsesztem, aztán bezárkóztam. Legtöbbször Berci sokadik unszolására vagyok csak hajlandó kimenni a házból, akkor is azért, hogy együnk valamit, ami nem pirítós és tea. Én részemről azzal a kettővel is kiválóan vagyok.
Most is szóltam nagybátyámnak, hogy később megyek, mert Bella át akar jönni. Kizártnak tartom, hogy a lány mellett lenne nekem alkalmam tanulni, pedig nagyon fontos, hogy a lehető legjobb legyen a VAV, ha már egyszer megkaptam a lehetőséget, hogy annak tanuljak, aminek valóban szeretnék.
Nem hagyom, hogy bármi is kizökkentsen ebből, mert egyszerűen nem érzem, hogy lenne még energiám még egy összezuhanásra. Főleg, hogy mindjárt április, és Berci esküvőjének napja számomra túlontúl gyorsan közeledik.
A bögre kávé az asztalon, amit még a társalgóból szereztem, én még az elmúlt öt év jegyzeteit bogarászom, javítom ki a hibáimat, mert ez a legszebb a VAV-ban, hogy hiába kaptam már nem tudom, hány évvel ezelőttit, sose ugyanazok a kérdések. Így fogalmam sincs, mire számítsak. Az idei olyan nevetségesen könnyű lesz, vagy megint jól megizzasztanak mindenkit, mint nem is tudom, melyik évben.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=872937#post872937][b]Szécsi Dominik - 2024.01.28. 20:28[/b][/url]

Elég sok dolga volt mostanában, az idejének nagy részét a kviddics kötötte le, sokkal több edzést vállalt be, mint korábban, és még akkor is űzte, mikor a többiek már jóízűen pihentek. Mindent megtett azért, hogy ilyen téren beinduljon a karrierje, de a tanulmányairól sem feledkezhetett meg, hisz már közeledett a vizsgaidőszak. Dominak pedig bele kellett húznia, mert akadt néhány tárgy, amit elhanyagolt és azokból ráfért némi pótlás. Egyeztetett is az egyik idősebb levitással egy időpontot, aki némi sarlóért cserébe korrepetálta, csakhogy közbe jött egy kis extra tevékenység. Az iskolába ugyanis érkezett néhány vendég, akik házi kedvencüket is magukkal hozták, a professzor pedig éppen az eridonost csípte nyakon és kérte meg, hogy vigye már le a kutyát egy kis sétára, míg a vendégeinek részletesen bemutatja az iskolát.
A srác annyira nem volt elragadtatva a feladattól, nem is értette, hogy miért épp ráesett a választás, inkább csak úgy sejtette, hogy mindez puszta véletlen volt, s ha mondjuk Levi sétált volna arra, akkor most ő vihetné ki a kutyát. Az eridonos egyébként szerette az állatokat, meg is sétáltatta tisztességgel az ebet, de az órájára pillantva már látta azt, hogy közeleg a korrepetálás időpontja, arról pedig nem akart lemaradni. Úgy döntött, hogy a kutya is megy vele, s amíg a professzor tovább diskurál a vendégeivel, addig ő a tanulószobán lesz az ebbel. Ott majd ad neki némi rágcsát, meg egy kis vizet.
Be is fordult a helyiségbe, kezében a pórázzal, az eb túlságosan lekötötte a figyelmét, még beszélt is hozzá, leguggolva megvakargatta a fejét, aztán majd csak amikor felegyenesedett, akkor vette észre, hogy ki van a helyiségben. Zsolna. Egy pillanatra megtorpant, pillantása is megakadt a lányon, akit már jó rég nem látott. Egészen pontosan azóta a szilveszteri este óta, amióta a levitás kidobta a srác szűrét. - Szia - köszönt oda, de ekkorra a kölyök már szaladt is, s mire Domi megfogta volna a pórázt, már Zsolna körül szimatolt.
- Nem szabad, viselkedj - Domi utána lépett, elkapta a pórázt, és megpróbálta fékezni a kutyát. - Bocs, még annyira nem tud viselkedni, ahogy látom...- jegyezte meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=872938#post872938][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.28. 20:37[/b][/url]

Noha megfogadtam, hogy semmi nem zökkent ki, a vékony vakkantásra csak összevonom a szemöldököm. Itt már mindenkinek kutyája van? Félreértés ne essék, én szeretem Berciét is, de mégsem olyan, mintha a sajátom lenne, és hiába mondta a nagybátyám, lehet róla szó, most én érzem úgy, hogy nem férne bele az időmbe. Talán... talán majd vizsga után. De hallom az apró körmök kaparászását a padlón, és mire felemelném a fejem, már a térdemen is áll a kis plüssgombóc.
- Hát szia - mosolyogva vakarom meg a füle tövét, meg a buksiját, még el is nevetem magam, ahogy megnyalja a kezem. Hát mennyire édes már.
- Persze, mert még kölyök... behoztad ide, ahol egy csomó ismeretlen új szag éri... nem csoda, hogy izgatott, nézd már, hogy csóválja a farkát - nem bírom megállni, hogy ne olvadjak le a székről, noha a társára még csak rá se nézek. Kijjebb húzom a székem, hogy a kutyu, ha úgy van, kényelmesebben hozzám férjen. És akkor ennyit arról, nem vonja el a figyelmem. De neki... neki megbocsátom. Mármint a kutyunak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=872940#post872940][b]Szécsi Dominik - 2024.01.28. 20:47[/b][/url]

Már odalent az udvaron se volt könnyű dolga a kölyökkel, erősen kellett fognia a pórázt, mert Zsömi aztán mindennek is nekiindult és volt is benne erő. Mindent meg akart szimatolni, minden érdekelte, a levegő mozgatta, hosszú fűszálakra meg úgy ugrált, mintha csak halálos ellenfelei lennének. Vicces volt a kölyök, Dominiknek odahaza volt is két kutyája, ezért egy kicsit a nosztalgia is elfogta most, hogy vigyázhatott egy kicsit Zsömire.
Azt viszont nem gondolta, hogy nem volt elég neki a kinti ugrabugra és mókázás, úgy hitte, hogy jól kifárasztotta Zsömit, aki majd aludni fog a Tanulószobán, ám ehelyett az eb inkább Domi exére kezdett el ugrálni, s nagyon úgy tűnt, hogy kedveli a levitást.
- Hát látom, nem gondoltam, hogy ennyire aktív lesz - megvakarta a tarkóját, sóhajtott is egyet, de azért elmosolyodott, mert tetszett neki a kis hülye szőrmók. - Zsömi, nyugi - bár láthatóan a levitást nem zavarta a kutyus aktivitása, Dominik azért közelebb lépdelt és le is guggolt, hogy elkapja a bundást, ám az eb gondolt egyet, és felugrott Zsolna ölébe.
- Na tessék, te lettél az új játéka. Van kedved rá vigyázni? - végül is, neki mindegy, bár őt bízták meg, ha Zsolna vállalja az eb további felügyeletét, akkor Dominik nyugodtan tanulhat majd, csak tudná, hogy hol késik az a korrepetítor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=872941#post872941][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.28. 20:54[/b][/url]

A kutya kellően eltereli a figyelmem, és talán pont ez az eridonos szerencséje is. Nem biztos, hogy alapjáraton ennyire nyugodtan tudnám kezelni már azt, hogy hozzám szól, de mivel a lihegés elnyomja valamelyest a szavait, én boldogan szentelem minden figyelmem a szőrgombócnak.
- Adtál már neki vizet? Szerintem szomjas - vonom össze a szemöldököm. Hiába van kint hideg, a bundája irtó melegen tudja tartani. Elnevetem magam, mikor az ölemben köt ki, és megrázom a fejem.
- Nem. Tanulok. És gondolom rád bízták. Ez nem olyasmi, amit lepasszolhatsz, hogy aztán valami másra cseréld - még mindig a kutyát simogatva, kicsit felszívom magam. Így a szavaim is keménynek tűnhetnek, de a simogatást nem hagyom abba. Dominiknak irtó nagy szerencséje van, hogy itt a szőrpamacs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=872944#post872944][b]Szécsi Dominik - 2024.01.28. 21:05[/b][/url]

- Basszus, a víz - erről bizony megfeledkezett, pedig a gazdája is kérte, hogy többször is adjon neki, mert a kölyök sűrűn szomjazik. A befogására tett kísérlet közben nem sikerült, de a srácot nem zavarta annyira az, hogy a lánynál kötött ki a kutya, hisz úgy tűnt, a levitás sem viszolyog az ebtől. Más esetben már el is vette volna tőle, így viszont még kapóra is jött a dolog, mert neki lett volna jobb dolga is. A lány megjegyzésére azért felhúzta egy kicsit a szemöldökeit, mert a hangjában volt némi él, és a mondandójában is.
- Nem lecserélni akartam, csak nekem is tanulnom kéne, és úgy tűnt, hogy elvagy vele - sóhajtva rázta meg a fejét, inkább nem szólt semmit, csak felegyenesedett és arrébb sétált, míg kutakodása közben nem talált egy üres üvegedényt az egyik polcon. Azt leemelve visszasétált hozzájuk, a földre tette a  tálat, pálcájával pedig vizet varázsolt bele a kutyának, majd elrakva a varázseszközt, kiemelte a lány öléből a kutyát. - Gyere Zsömi, igyál - letette a kutyust és úgy forgatta, hogy az megtalálja a neki szánt vizet. Némi szimatolás után neki is állt lefetyelni a vízből, Domi közben a földre ült, s a bal térdén megtámaszkodva figyelte a kutyát, majd Zsolnára pillantott.
- Azért ha rám nézel, még nem fogsz porrá égni - jegyezte meg, mert úgy vette észre, mintha a lány még mindig haragudna rá, noha inkább Dominak volt oka haragudni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=872948#post872948][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.28. 21:18[/b][/url]

- Ezt nem mondod... szegény - persze az utóbbit már a kutyusnak mondom, teljesen megértve, hogy elég sanyarú órái lehetnek Domi mellett. Bár nem tudom, miért vagyok meglepődve, a fiú nem a nagy figyelméről híresült el. A szememben legalábbis biztos nem.
- És naivan azt hitted, hogy míg te tanulsz, ő majd meghúzza magát egy sarokban? - sóhajtok fel, még mindig mosolyogva nézve a kutyut, aki nem úgy tűnik, hogy mostanában le akarna ereszteni. Segítek neki letenni az ölemből, nehogy még baja legyen, ezzel persze nem tudom elkerülni, hogy hozzá ne érjek, de szinte abban a pillanatban el is húzom a kezem. Vissza is húzom a széket, hogy akkor folytassam a tanulást, de kezdek róla lemondani, tekintve, hogy mindketten sátrat vertek mellettem.
- Domi... végeztünk - hát tessék. Ránézek. Nem ezt szeretné látni, de én se szeretném azt látni, akit látok. Én ezt a fiút szerettem. Ő pedig úgy bántott meg, ahogy más már nem tud.
- Mit akarsz még tőlem? - halkan teszem fel a kérdést, hisz egészen idáig is tökéletesen elvoltunk. Elég nagy ez a kastély kettőnknek. Én szépen nem járok arra, amerre tudom, hogy felbukkanhat, ő meg... ő meg akár arrébb is ülhetne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=872952#post872952][b]Szécsi Dominik - 2024.01.28. 21:32[/b][/url]

- Ja, nagyon szegény. Majdnem a bokám tört, úgy futottam utána odakint - jegyzi meg, ő azért annyira nem sajnálja a kis ebet, mert azért nem fog elpusztulni, most például bőven kap majd vizet.  - Nem, úgy gondoltam, hogy szaladgált már annyit, hogy alszik egy órácskát, amíg lemegy a különórám - felelt a lánynak, akinek a részéről még mindig érezte azt a távolságtartást, amit azon az ominózus estén. - Elbíro..m - letenné ő egyedül is, de a lány mégis csak belekontárkodott. Domi közben fel is pillantott rá, Zsolna meg úgy kapta el a kezét, mintha az eridonos leprás lenne. Néha gondolt arra, hogy vajon mi lesz, ha majd újra találkoznak, de nem hitte volna, hogy még ennyi idő után is ilyen ellenségeskedésben lesz része. Egy részének ez valahol rosszul esett, főleg azért, mert olyan durván lett faképnél hagyva ott azon a szilveszteren. Ettől függetlenül már el tudott vonatkoztatni ezektől a dolgoktól, és egyébként tényleg érdeklődött a lány felől, hisz régen nagyon sokat jelentett neki a vele szemben ülő lány.  - Csak megkérdeztem, hogy hogy vagy. Miért kell azt gondolnod, hogy bármit is akarok? - értetlenül ráncolta a homlokát, aztán felegyenesedett és arrébb is sétált a széktől, az egyik távolabbi fotelhez, abba dobta le magát. A kutyát viszont ott hagyta Zsolna mellett, aki tovább lefetyelte a vizet.
- Merlin, ki érti a nőket? - sóhajtott a plafont bámulva, természetesen bosszantotta ez a helyzet. - Most már komolyan nem is lehet egymásnak köszönni, Zsolna? - szólította a nevén hosszú idő után a lányt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=872957#post872957][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.28. 21:41[/b][/url]

És ez az, amihez nekem semmi kedvem. Felületes mizu beszélgetéshez, eljátszani, hogy persze, lehetünk mi jóba. Á, nem bántott meg, nem... megrázom a fejem, és összeszedem a cuccaim, mert ha már tanulni nem tudok, legalább ne megint egy terem közepén kelljen már összeomlanom. Hiába szereztem nagy rutint benne mostanában. A kutyura nézek, őt... őt sajnálom itt hagyni, de visszatartó erőnek nem elég.
- Életemben először lefeküdtem valakivel, akit szerettem. Három napra rá, már látom, hogy valaki mást fűz... teljesen mindegy, hogy poénból, vagy nem... megtette. Őszintén sajnálom, hogy nem tartozol azok közé, akikkel szívesen találkozom. Nyilván az is az én szegénységi bizonyítványom, hogy nem akarok minden adandó alkalommal ezzel szembesülni. Elfelejteni akarom. Téged is. Akkor talán lesz majd egy nap, mikor nem utállak - halkan beszélek, mégis jól érthetően, és csak a végén emelem el róla a tekintetem, addig egész végig a szemébe nézek, ugyanolyan arccal, mint szilveszterkor. Ha most sem érti meg... hát én azzal már nem tudok mit kezdeni. Nem is akarok.
Elindulok kifelé, hogy inkább hallgassam Bella tapasztalatait az új Spa-ról, ha már a tanulásról mára már lemondhatok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=872966#post872966][b]Szécsi Dominik - 2024.01.28. 22:07[/b][/url]

Kérdően pillantott a lányra, aki már pakolta is össze a holmiját, mint aki menekülni akar. Dominik nem értette ezt az egészet, hisz ő is túl tudott lépni a sérelmein, és már nem érezte azt a haragot sem. Ilyen típus volt, valamiért az idő múlásával képes volt megbocsájtani az embereknek, talán emiatt is volt annyi barátja. Most viszont a lány kinyitotta zsebében a bicskát, s bár nem hitte volna, hogy még fel tudja bőszíteni, most mégis sikerült neki. Nem akart felszállni erre a buszra, de az arisztokrata Bánffy lány felráncigálta rá. Dominik felpattant a fotelből, s mielőtt a lány távozhatott volna, elállta az útját, tenyerével támasztotta meg az ajtót, ezzel elzárva maga mellett a menekülési útvonalat. - Mondod mindezt úgy, hogy három nappal előtte a tanárodat ölelgetted - vetette oda a lánynak a szavakat, miközben vádlón fúrta pillantását Zsolna tekintetébe. - Láttam a képet. És gondolhatsz bármit, de nem azért feküdtem le veled, mert egy strigula voltál. Utálhatsz emiatt, de attól még jó lenne, ha magadba néznél és őszinte lennél saját magaddal, hogy ki végett ért véget az egész. Én szerettelek, de már az elejétől kezdve csak azt nézted, hol rontom majd el. Hát tessék, végül is, elérted a célod. Menj csak - ekkor emelte csak el a kezét, ezzel szabad utat engedve Zsolnának, s a tekintetét is elfordította a lányról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=872972#post872972][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.28. 22:19[/b][/url]

Én tényleg lezártam, és próbálok egyáltalán nem gondolni az eridonosra, ami mostanság teljesen jól megy, hogy a gondolataim valaki más arca teszi ki. Most is. Pedig csak felemlegeti, arcom mégis ellágyul, ahogy arra gondolok, meg a biztonságra, amit akkor éreztem a káosz közepén. Szinte fáj, hogy visszatérve a jelenbe, most nem érzem. Most csak Domit látom, aki nem fogja nekem a tekintetével sugallni, hogy minden rendben.
- Ki miatt, Dominik? Ki miatt kellett alapból elmennem a bálról? Ki taszított a karjaiba? - szinte suttogom a kérdéseket, de dühösen, mert felhúz, ahogy dr. Lainest szóba hozza. Semmi joga hozzá, ráadásul ezen a ponton arra is rájövök, honnan indult el a pletykaáradat.
- Nem a hibáidat láttam, próbáltam veled megértetni, hogy nem egy világ vagyunk. Látom, még most sem sikerült megértened, különben nem vagdalóznál ilyesmivel. Az a férfi úgy ért engem, ahogy te soha nem fogsz... az a férfi ott volt mellettem, és segíteni próbált, hogy rendbe hozzuk a dolgainkat. De megint csak a saját büszkeségedet helyezed előtérbe. Okolj nyugodtan. - sétálok el mellette megrázva a fejem. Nem, nem akarok ebbe már belemenni. Annyit nem ér az egész.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=872976#post872976][b]Szécsi Dominik - 2024.01.28. 22:33[/b][/url]

Összepréselte az ajkait, ahogyan szemöldökeit is összeráncolta, hallva a vádakat. Még hogy ő taszította a másik karjaiba! Egész eddig, hónapokig nyugodt volt, és most a levitás fél perc alatt felidegesítette őt.
- Lehet, hogy nem vagyunk egy világ Zsolna, de Te meg sem akartad érteni az én világomat, én legalább megpróbáltam a Tiédet! És tudod mit? Már nem bánom, hogy vége lett, mert Te sosem szerettél úgy, ahogyan én Téged. És ez rohadtul nem a büszkeségről szól! Kidobtál, mint egy kutyát és meg sem hallgattál. És most még úgy teszel, mintha csak arra mentem volna, hogy meghúzzalak? Összetévesztesz a professzorral - veti utána, mert meggyőződése, hogy a tanár úr visszaél a hatáskörével, és ki tudja, hány diáklányt húzogat meg csak úgy, hobbiból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=872985#post872985][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.29. 08:23[/b][/url]

Tényleg nem akarok ebbe belemászni, semmi értelmét nem látom. Menni akarok, el innen, míg tudom moderálni magam. Míg ha csak egy pillanatra is, de eszembe jut, hogy mi egyébként együtt voltunk. Viszont dühös vagyok, mert olyas valakit kever bele, aki nekem tényleg fontos, és még tetézi is.
- A helyedben én is gondolkodnék... - megtorpanok. Veszek egy mély levegőt, de tudom ez már felesleges, Dominik átlépett egy határt. Megfordulok, hogy merev, rezzenéstelen arccal nézzek a szemébe.
- Vajon miért van az, hogy a szerelmed kidobott, mint egy kutyát.... a másik meg bepakolt friendzoneba, szintén egy idősebb pasi miatt? - attól, hogy nem beszéltem, vak sem voltam. Sőt, utaltam is rá. Kivárok, látni akarom, mekkorát üt. Dominik még mindig nem értette meg, ki vagyok én. Hát tessék.
- Inkább ezen gondolkodj ahelyett, hogy valótlanságokat hordasz össze, aztán terjeszted, mint valami ostoba gyerek - még egy rideg mosolyt is megejtek, aztán tényleg sarkon fordulok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=872988#post872988][b]Szécsi Dominik - 2024.01.29. 17:40[/b][/url]

Dominik annyi hónap elteltével már el tudta volna engedni a sérelmeit, legalábbis ezt hitte és így is tűnt az elején, hisz normálisan viselkedett. Tényleg kíváncsi volt a Bánffy lányra, hisz volt idő, amikor mégis csak szerette őt.  A levitásnak viszont sikerült őt felhergelnie azokkal a valótlan vádakkal, Dominik pedig semmit sem gyűlölt jobban annál, mint hogy hamis dolgokat állítsanak róla. Márpedig most nagyon úgy tűnt, hogy a lány tévhitben élt, Domi pedig hiába is akarta volna meggyőzni, hajthatatlan volt. Mi több, nem csak hogy gondolkodni nem akart, de nagyon durván és nyersen vágott vissza a fiúnak. Az eridonos ledöbbenve nézte a másikat, mintha a levitás teljesen új oldalát ismerte volna meg. Egy olyan oldalát, ami nagyon nem jó. Meghökkent őszintén szólva, vissza tudott volna vágni nagyon csúnya szavakkal, de tartotta magát, hogy ne fokozza ezt az egészet. Ajkait összepréselve, vádlón, s csalódottan nézett a másikra, aztán megrázta a fejét, majd szavak nélkül hátat fordított neki és visszasétált Zsömihez, aki időközben már a földről nyalogatta fel a vízcseppeket.
- Enned is kéne valamit - sóhajtva túrt az állat bundájába, aztán pálcájával varázsolt neki egy kis ételt, hogy aztán kutyaszitterként várakozzon tovább, míg meg nem érkezik a korrepetítora.