A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=872934#post872934][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.28. 20:02[/b][/url]

Miután Mayel rádöbbentünk, hogy mindjárt vizsgaidőszak, én tényleg jól belehúztam. Kezdetnek kijavítottam a jegyeim, amiket elcsesztem, aztán bezárkóztam. Legtöbbször Berci sokadik unszolására vagyok csak hajlandó kimenni a házból, akkor is azért, hogy együnk valamit, ami nem pirítós és tea. Én részemről azzal a kettővel is kiválóan vagyok.
Most is szóltam nagybátyámnak, hogy később megyek, mert Bella át akar jönni. Kizártnak tartom, hogy a lány mellett lenne nekem alkalmam tanulni, pedig nagyon fontos, hogy a lehető legjobb legyen a VAV, ha már egyszer megkaptam a lehetőséget, hogy annak tanuljak, aminek valóban szeretnék.
Nem hagyom, hogy bármi is kizökkentsen ebből, mert egyszerűen nem érzem, hogy lenne még energiám még egy összezuhanásra. Főleg, hogy mindjárt április, és Berci esküvőjének napja számomra túlontúl gyorsan közeledik.
A bögre kávé az asztalon, amit még a társalgóból szereztem, én még az elmúlt öt év jegyzeteit bogarászom, javítom ki a hibáimat, mert ez a legszebb a VAV-ban, hogy hiába kaptam már nem tudom, hány évvel ezelőttit, sose ugyanazok a kérdések. Így fogalmam sincs, mire számítsak. Az idei olyan nevetségesen könnyű lesz, vagy megint jól megizzasztanak mindenkit, mint nem is tudom, melyik évben.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=872938#post872938][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.28. 20:37[/b][/url]

Noha megfogadtam, hogy semmi nem zökkent ki, a vékony vakkantásra csak összevonom a szemöldököm. Itt már mindenkinek kutyája van? Félreértés ne essék, én szeretem Berciét is, de mégsem olyan, mintha a sajátom lenne, és hiába mondta a nagybátyám, lehet róla szó, most én érzem úgy, hogy nem férne bele az időmbe. Talán... talán majd vizsga után. De hallom az apró körmök kaparászását a padlón, és mire felemelném a fejem, már a térdemen is áll a kis plüssgombóc.
- Hát szia - mosolyogva vakarom meg a füle tövét, meg a buksiját, még el is nevetem magam, ahogy megnyalja a kezem. Hát mennyire édes már.
- Persze, mert még kölyök... behoztad ide, ahol egy csomó ismeretlen új szag éri... nem csoda, hogy izgatott, nézd már, hogy csóválja a farkát - nem bírom megállni, hogy ne olvadjak le a székről, noha a társára még csak rá se nézek. Kijjebb húzom a székem, hogy a kutyu, ha úgy van, kényelmesebben hozzám férjen. És akkor ennyit arról, nem vonja el a figyelmem. De neki... neki megbocsátom. Mármint a kutyunak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=872941#post872941][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.28. 20:54[/b][/url]

A kutya kellően eltereli a figyelmem, és talán pont ez az eridonos szerencséje is. Nem biztos, hogy alapjáraton ennyire nyugodtan tudnám kezelni már azt, hogy hozzám szól, de mivel a lihegés elnyomja valamelyest a szavait, én boldogan szentelem minden figyelmem a szőrgombócnak.
- Adtál már neki vizet? Szerintem szomjas - vonom össze a szemöldököm. Hiába van kint hideg, a bundája irtó melegen tudja tartani. Elnevetem magam, mikor az ölemben köt ki, és megrázom a fejem.
- Nem. Tanulok. És gondolom rád bízták. Ez nem olyasmi, amit lepasszolhatsz, hogy aztán valami másra cseréld - még mindig a kutyát simogatva, kicsit felszívom magam. Így a szavaim is keménynek tűnhetnek, de a simogatást nem hagyom abba. Dominiknak irtó nagy szerencséje van, hogy itt a szőrpamacs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=872948#post872948][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.28. 21:18[/b][/url]

- Ezt nem mondod... szegény - persze az utóbbit már a kutyusnak mondom, teljesen megértve, hogy elég sanyarú órái lehetnek Domi mellett. Bár nem tudom, miért vagyok meglepődve, a fiú nem a nagy figyelméről híresült el. A szememben legalábbis biztos nem.
- És naivan azt hitted, hogy míg te tanulsz, ő majd meghúzza magát egy sarokban? - sóhajtok fel, még mindig mosolyogva nézve a kutyut, aki nem úgy tűnik, hogy mostanában le akarna ereszteni. Segítek neki letenni az ölemből, nehogy még baja legyen, ezzel persze nem tudom elkerülni, hogy hozzá ne érjek, de szinte abban a pillanatban el is húzom a kezem. Vissza is húzom a széket, hogy akkor folytassam a tanulást, de kezdek róla lemondani, tekintve, hogy mindketten sátrat vertek mellettem.
- Domi... végeztünk - hát tessék. Ránézek. Nem ezt szeretné látni, de én se szeretném azt látni, akit látok. Én ezt a fiút szerettem. Ő pedig úgy bántott meg, ahogy más már nem tud.
- Mit akarsz még tőlem? - halkan teszem fel a kérdést, hisz egészen idáig is tökéletesen elvoltunk. Elég nagy ez a kastély kettőnknek. Én szépen nem járok arra, amerre tudom, hogy felbukkanhat, ő meg... ő meg akár arrébb is ülhetne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=872957#post872957][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.28. 21:41[/b][/url]

És ez az, amihez nekem semmi kedvem. Felületes mizu beszélgetéshez, eljátszani, hogy persze, lehetünk mi jóba. Á, nem bántott meg, nem... megrázom a fejem, és összeszedem a cuccaim, mert ha már tanulni nem tudok, legalább ne megint egy terem közepén kelljen már összeomlanom. Hiába szereztem nagy rutint benne mostanában. A kutyura nézek, őt... őt sajnálom itt hagyni, de visszatartó erőnek nem elég.
- Életemben először lefeküdtem valakivel, akit szerettem. Három napra rá, már látom, hogy valaki mást fűz... teljesen mindegy, hogy poénból, vagy nem... megtette. Őszintén sajnálom, hogy nem tartozol azok közé, akikkel szívesen találkozom. Nyilván az is az én szegénységi bizonyítványom, hogy nem akarok minden adandó alkalommal ezzel szembesülni. Elfelejteni akarom. Téged is. Akkor talán lesz majd egy nap, mikor nem utállak - halkan beszélek, mégis jól érthetően, és csak a végén emelem el róla a tekintetem, addig egész végig a szemébe nézek, ugyanolyan arccal, mint szilveszterkor. Ha most sem érti meg... hát én azzal már nem tudok mit kezdeni. Nem is akarok.
Elindulok kifelé, hogy inkább hallgassam Bella tapasztalatait az új Spa-ról, ha már a tanulásról mára már lemondhatok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=872972#post872972][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.28. 22:19[/b][/url]

Én tényleg lezártam, és próbálok egyáltalán nem gondolni az eridonosra, ami mostanság teljesen jól megy, hogy a gondolataim valaki más arca teszi ki. Most is. Pedig csak felemlegeti, arcom mégis ellágyul, ahogy arra gondolok, meg a biztonságra, amit akkor éreztem a káosz közepén. Szinte fáj, hogy visszatérve a jelenbe, most nem érzem. Most csak Domit látom, aki nem fogja nekem a tekintetével sugallni, hogy minden rendben.
- Ki miatt, Dominik? Ki miatt kellett alapból elmennem a bálról? Ki taszított a karjaiba? - szinte suttogom a kérdéseket, de dühösen, mert felhúz, ahogy dr. Lainest szóba hozza. Semmi joga hozzá, ráadásul ezen a ponton arra is rájövök, honnan indult el a pletykaáradat.
- Nem a hibáidat láttam, próbáltam veled megértetni, hogy nem egy világ vagyunk. Látom, még most sem sikerült megértened, különben nem vagdalóznál ilyesmivel. Az a férfi úgy ért engem, ahogy te soha nem fogsz... az a férfi ott volt mellettem, és segíteni próbált, hogy rendbe hozzuk a dolgainkat. De megint csak a saját büszkeségedet helyezed előtérbe. Okolj nyugodtan. - sétálok el mellette megrázva a fejem. Nem, nem akarok ebbe már belemenni. Annyit nem ér az egész.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=872985#post872985][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.29. 08:23[/b][/url]

Tényleg nem akarok ebbe belemászni, semmi értelmét nem látom. Menni akarok, el innen, míg tudom moderálni magam. Míg ha csak egy pillanatra is, de eszembe jut, hogy mi egyébként együtt voltunk. Viszont dühös vagyok, mert olyas valakit kever bele, aki nekem tényleg fontos, és még tetézi is.
- A helyedben én is gondolkodnék... - megtorpanok. Veszek egy mély levegőt, de tudom ez már felesleges, Dominik átlépett egy határt. Megfordulok, hogy merev, rezzenéstelen arccal nézzek a szemébe.
- Vajon miért van az, hogy a szerelmed kidobott, mint egy kutyát.... a másik meg bepakolt friendzoneba, szintén egy idősebb pasi miatt? - attól, hogy nem beszéltem, vak sem voltam. Sőt, utaltam is rá. Kivárok, látni akarom, mekkorát üt. Dominik még mindig nem értette meg, ki vagyok én. Hát tessék.
- Inkább ezen gondolkodj ahelyett, hogy valótlanságokat hordasz össze, aztán terjeszted, mint valami ostoba gyerek - még egy rideg mosolyt is megejtek, aztán tényleg sarkon fordulok.