A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

Én tényleg próbálok figyelni arra, hogy az előttem lévő bájitaltant jól memorizáljam. Ez lesz a következő órán, és az előző nem sikerült nagyon jól. Jó, legyünk őszinték, nagyon pocsék lett, annyira, hogy Rudolf szó szerint továbbsétált. Csak úgy, mintha meg sem történt volna, és ez rosszabb volt, mint, hogy a Koppány fiú produktumára elhúzta a száját. Szóval memorizálok. A lábaimat felhúzva, törökülésben ülök a széken, a baseball sapkám hátratolva a fejemen, és még a nyelvem is kidugom a nagy koncentrációban. A sapka csak azért kell, mert még mindig nem jutottam el fodrászhoz, és egyre kezelhetetlenebb a fejem. órán nem viselhetem ugyan, de amint kiszabadulok felteszem, hogy ne a hajamba lógjon. Itt is már kétszer levette a fejemről az ügyeletes tanár, de én mind a kétszer visszatettem a helyére.  
Koncentrálok, vagy legalábbis megpróbálok, de elég nehéz, amikor egy béka bámul, márpedig bámul. Egészen biztos vagyok benne, hogy a vörös hajú lány békája kipécézett magának, és engem néz, azért, hogy bosszantson. Odapillantok és ott van a tekintete rajtam, én pedig felröhögök, de gyorsan a kezem mögé rejtem az arcom, és próbálok úgy csinálni, mint aki csak köhögött, de amint a nevelő elfordul, a nyelvem öltöm a békára. Ő meg csak néz, de bosszantó!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862513#post862513][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.04.09. 19:34[/b][/url]

Én tényleg próbálok figyelni arra, hogy az előttem lévő bájitaltant jól memorizáljam. Ez lesz a következő órán, és az előző nem sikerült nagyon jól. Jó, legyünk őszinték, nagyon pocsék lett, annyira, hogy Rudolf szó szerint továbbsétált. Csak úgy, mintha meg sem történt volna, és ez rosszabb volt, mint, hogy a Koppány fiú produktumára elhúzta a száját. Szóval memorizálok. A lábaimat felhúzva, törökülésben ülök a széken, a baseball sapkám hátratolva a fejemen, és még a nyelvem is kidugom a nagy koncentrációban. A sapka csak azért kell, mert még mindig nem jutottam el fodrászhoz, és egyre kezelhetetlenebb a fejem. órán nem viselhetem ugyan, de amint kiszabadulok felteszem, hogy ne a hajamba lógjon. Itt is már kétszer levette a fejemről az ügyeletes tanár, de én mind a kétszer visszatettem a helyére.  
Koncentrálok, vagy legalábbis megpróbálok, de elég nehéz, amikor egy béka bámul, márpedig bámul. Egészen biztos vagyok benne, hogy a vörös hajú lány békája kipécézett magának, és engem néz, azért, hogy bosszantson. Odapillantok és ott van a tekintete rajtam, én pedig felröhögök, de gyorsan a kezem mögé rejtem az arcom, és próbálok úgy csinálni, mint aki csak köhögött, de amint a nevelő elfordul, a nyelvem öltöm a békára. Ő meg csak néz, de bosszantó!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862517#post862517][b]Karamakov Léna - 2023.04.09. 20:25[/b][/url]

Nagyon nem ugyanaz, hogy mit akarok és hogy mire van szükségem. Punktum.
Hónapok teltek el mióta elballagtam az előkészítőből, hetek óta vagyok bezárva ebbe a kastélyba, tanulmányok kezdete címszó alatt és az egész tökre kiábrándító. Mintha egy béna kiskirálylány lennék, aki megérzi a borsót a matraca alatt és be van zárva ide. Nem mehetek ki csak gondviselő engedélyével. Még most is hallom a nagyszüleim megkönnyebbül sóhaját, amiért bentlakásosba kerültem. Szeretnek, jó vérből vagyok, na, de azért elég pocsék érzés, hogy ennyire az idegeikre tudok menni. Csúnyán is néztem rájuk. Mamuska arra fogta, hogy túlságosan kamaszodom és a szünetben elkezdtem hasonlítani a bátyámra. A mama szava nagyszerű szokott lenni, viszont most nem tudom mire értette ezt. Éppen a diófa alsó ágán ücsörögve segítettem neki teregetni, jól viselkedtem. A sértett puffogást leszámítva. Nem értenek meg. Ez nem azt jelenti, hogy kamaszodom. Akármit is jelentsen ez.
Hümmentek. Megpöccintem az előttem lévő ceruzán, ami tolltartómnak ütközve áll meg. Az meg üres. Hol ez az állat? Hirtelen húzom ki magam, fejem szurikátát megirigylő módon jár jobbra-balra, amikor észreveszem. Aztán a sapeszos fiút is. Úja hümmentek. Kissé csücsörítve, homlokomat ráncolva figyelem innen, a másik asztaltól amíg a fiú fel nem nevet. Arra már meglepetten pislogok. Aztán... Horog reagál a fiú incselkedésére, olyannyira, hogy egyenesen a srác orrlyukába ereszti ki a nyelvét, majd húzza vissza. Kirobban belőlem a röhögés, hasamra csúszott kézzel kelek fel, sietős léptekkel kerülök melléjük és fékezem le. Letörlöm az arcomról a könnyemet, ami a nevetéstől csordult ki. Horog pedig nagy kerek szemekkel nézi továbbra is a fiút. Nagyot kell szusszannom, de ahogy a fiúra nézek és az orrlyukára összeszorított ajkaim közül újra kitör a röhögés. Előre hajolva támaszkodom meg az asztalon, vörös tincseim takarják el az arcomat, ahogy a homlokom is az asztalt éri. Teljesen eltörtem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862520#post862520][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.04.09. 20:57[/b][/url]

Lehet, hogy ez a béka egy animágus? Más magyarázat nincs arra, hogy miért bámul engem ennyire, és semmi, akkor sem, amikor kinyújtom a nyelvem. Hát ezt nem hiszem el, abban reménykedtem, hogy hatni fog. Nos hat, csak nem úgy, ahogy én azt gondoltam. El kellett volna ugrálnia, ehelyett a következő pillanatban csak azt érzem, hogy az egyik orrlyukam elzáródik, és megtelik valamivel, pont akkor, amikor a levegőt szívom be rajta. Valamivel, ami büdös. Vagy legalábbis nem is olyan nagyon jó illatú, mint amit szeretnék érezni. Az anyag meg, ami valójában egy béka nyelve, még sokkal furcsább is, mint hittem, hogy milyen lesz. Egy hosszú pillanatig csak pislogok, aztán én magam is elnevetem magam, nem is csak nevetek, hanem röhögök, olyan fejhangon, hogy azt már nem is lehet elrejteni, és ezen nem segít az sem, hogy a vörös velem nevet.
- EBBŐL ELÉG, TAKARODJANAK KIFELÉ! - vihogva emelkedem fel az asztaltól, de muszáj az asztallapba támaszkodnom, mert képtelen vagyok abbahagyni a vihogást, hát nem hiszem el, egy béka nyelve volt az orromban. EGY BÉKA NYELVE! Ez egyszerűen zseniális. Mennünk kellene, de képtelen vagyok, mert már a földet éri a fenekem, és úgy röhögök tovább az asztal alatt ülve félig. Annyira fáj az oldalam, nem jön elég levegő a tüdőmbe, és valószínűleg egy évre elég büntetőmunkát kapok majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862521#post862521][b]Karamakov Léna - 2023.04.09. 21:25[/b][/url]

Azzal, hogy a sámánrőzse... gally... mindegy, az a fadarab engem a rellonhoz sorolt, egyértelművé tette, hogy Horog is odakerül. Aszerint is viselkedik, amikor közli a fiúval, hogy ki a béka a kastélynál. Még olyan fejet is vág: "ehhez mit szólsz?". Ahogy pedig eszembe jut a ceremónia, az is eszembe jut, hogy hol láttam korábban a sapis vörösödő fejjel fuldokló fiút. Őt is idén osztották be. Biztosan nem elsős. Biztos most küldenek ki mindkettőnket a tanulószobából, de a térdem csak megremeg. Nem tudok elmozdulni, mert ez a fiú olyan viccesen röhög, hogy az csak jobban nevetésre késztet. Kicsit Csalira emlékeztet.
Mire egy kazal hajamat hátrébb tűröm és felegyenesednék végignézhetem, ahogyan ő beesik az asztal alá. Teljesen elengedett térdekkel mennék utána, ha nem ereszkednék az asztalon alkaromra. Be fogok pisilni. Hangos magyarázásokba kezd a néni, de a Mamuskához képest dédelgető a "majd én móresre tanítalak titeket" hozzáállása. Sípolva veszek levegőt, szeplős arcom kipirosodott, szemeim könnyeznek amikor oldalra lesek a sűrű kopogásra. A néni cipője csattog a padlón. Nevetve kapom el a fiú alkarját és kezdem el húzni, hogy kimentsem magunkat. Mit reggelizett? Meg sem tudom mozdítani! Nem vagyok ehhez hozzászokva, eddig mindig könnyen ment a menekülés és a kimentés a fiúkkal, most azért megszeppenek, mert a satrafa kapkodja a lábait. Folyamatos nevetés közepén biccentek oda Horognak, és hogy nyerjünk egy kis menekülési időt ráküldöm a bajtársamat a nevelőre. Néhány könnyed ugrással landol a kontyán, majd ugrik tovább egy könyvespolcra. Nyikorogva kuncogok fel, könnyektől semmit nem látok szóval csak a kezeim közt tartott kar mozgásából remélem, hogy a fiú talpra került.
- Gyerünk! - kezdek el kifelé futni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862525#post862525][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.04.09. 21:56[/b][/url]

Nagyon fáj mindenem, valójában az orrlyukam is, mert ha hiszitek, ha nem, tökre nagyon természetellenes, hogy egy béka nyelve benne legyen, Esküszöm felment az agyamig és kikapta azt a szegény döglődő legyet, ami benne zsongott már percek óta. Én meg teljesen elvesztettem a kontrollt, és nem is vagyok benne, hogy vissza tudom szerezni. Ezért is nem tudok felkelni, mert egyszerűen annyira készen vagyok, olyan szinten lenyom a nevetés, mintha legalább kétszáz kilós lennék, és csak fetrengek, mint egy felborított büdösbogár.
De jön a néni, érzem én is, hogy szorul a hurok, és fel kell tudnom kelni és el kell tudnom tűnni, mielőtt tényleg egész életemre büntetésben leszek, na meg aztán a bátyám is hallgathatja minden étkezésénél, hogy milyen rossz gyerek vagyok. Nincs rossz gyerek, csak eleven. És meg is elevenedek erre, mert a néni megtorpan, de érzem én, hogy nem olyan hosszan, hogy az nekünk jó legyen, és azért jobb lenne, ha lánnyal megúsznánk ezt most. Négykézlábra nyomom magam, majd felkelve elkapom a csuklóját, és magam után húzom a parancsszóra, másik kezemmel a gördeszkámat markolom fel, és mikor kiérünk az ajtón felugrok rá, a lányt meg a derekánál fogva szorítom magamhoz, ahogy gyorsítok. - Nem foglak leejteni, nyugi, de azért próbálj meg ráállni a deszkára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862528#post862528][b]Karamakov Léna - 2023.04.09. 22:47[/b][/url]

A szerencse nem kacsint ránk, de semmi vész, Horog nem bánja a melót. Főleg miután nem ijeszt rá a nénire, így túl is éli és tudom nemsokára csatlakozik hozzám ismét. Máskülönben, soha, de soha, de soha nem hagynám őt hátra. Jelenleg érdeklődés híján nincs B tervem, amikor a nevelő majdnem elkap minket. Fülemben dobol a szívem, nevetésem akadozva kezd elhalni főleg mert mellkasom úgy ugrál le-fel, mint egy trambulin. A fiú szinte az utolsó pillanatokra hagyja, hogy talpra álljon. Szókimondón esik ki a parancsszó a számon, de már húz is magával. Szedem a lábamat ahogyan tudom, amilyen hosszú az övé, az enyém olyan fürge. Hátra sem nézve gyorsan integetek azért a néninek, ne legyek már udvariatlan. Újra felnevetnék ahogy az ajtó túloldalára kerülünk, de valami körém tekeredik, más csattan a padlón, ami meg el is tűnik alólam. Nem vagyok egy ijedős fajta, plusz mindig is fiús lánynak tartottak, de azért most összeszorítom a szememet egy pillanatra. A hirtelenségre kapaszkodom meg a válla egyik oldalába, meg markolok valahova a pólójára. Ennek nincs ki minden kereke az biztos! De nem baj, mert ami maradt az épp elég! Zseniális! Ahogy felfogom mit is kért tőlem, apró terpeszben helyezkedem a deszkán. Nem úgy, mint aki minden délután ezt csinálja, de megteszem. Felnézek rá, majd hátra a folyosón, ahol a távolodó tanulószoba ajtajában még mutogat nekünk a néni. Erre se sokat fogok járni a következő... összes tanévben. Visszafordulva enged kissé a markom és halkan kuncogok, ahogy elsuhanunk a festmények előtt. Meg kell ezt tanulnom!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862532#post862532][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.04.09. 23:21[/b][/url]

Fogalmam sincs, hogy hogyan jutunk ki a néni karmai közül, és hogy hogyan tudjuk nagyobb esés nélkül kivitelezni azt, hogy eljussunk a folyosó másik szakaszára, de, amikor beveszem vele a kanyart, már teljesen magabiztos vagyok, főleg, mert ő is szilárdan áll már a deszkán, rendben leszünk, ez a fő.
- Andris vagyok. - szólalok meg, amikor már nem érzem azt, hogy ha kinyitom a számat, akkor kiugrik a szívem, aztán üldözhetem a folyosókon, hogy visszajusson a testembe. - Vagány a békád, meg te is - teszem még hozzá, ahogy egy biztonságos, csendesebb szakaszon lelassítok, és szorosabban ráfogok a derekára, hogy ne boruljon meg, amikor megállok vele. Olyan szépen jöttünk eddig, nem kellene, hogy most legyen valami tragédia, a gyengélkedő azért elég messze van innen. - Rendben vagy? - pillantok le rá érdeklődve, óvatosan elengedve őt, hogy le tudjon szállni a deszkámról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862538#post862538][b]Karamakov Léna - 2023.04.10. 00:00[/b][/url]

A kanyarral még egy "huhúúú" is elhagy a nagy lendületben. Elég katasztrofális lett volna, ha arccal szántjuk a padlót és még a banya is elkap minket. Ilyen szép kimentést talán még nem is láttam!
- Béka - vetem oda a becenevem válaszul. Bele sem gondolok, hogy ez így neki nem feltétlen érthető. Teljesen oda és vissza vagyok ezért a guruló deszkáért! Már a szívem sincs a gyomromban, lassan egészen helyére kerülnek a dolgok és a fiú szavai csak még nagyobb vigyort csalnak az arcomra. Andrisé. Ha azt mondanám, "tudom" az nem lenne annyira vagány, pedig őszintén, Horog a legvagányabb részem.
- Köszi szépen, Andris - mondom végül, ritmusosan sziszegve a sok sz-től és s-től. - Tetszettél neki - nevetek újra. A derekamat érő szorításra sandítok le, majd gyorsan magam elé. Ez mi? Valami fura érzés szalad végig a talpamtól a fejem búbjáig. Elengedem a vállát de elfelejtek leszállni a deszkájáról.
- Rendben, persze. Nagyon is! Te is? Ez hihetetlenül király volt! - vállam felett hüvelykujjam a hátunk mögé mutat. Közben úgy beszélek, mintha azt mondanám "csináljuk még egyszer!" Felnézek rá, majd hátrálva egy lépést toppanok le a járműjéről. - Léna vagyok. Béka a becenevem - vállamon vonok. Késztetést érzem, hogy kiegészítsem korábbi önmagam, de utána gyorsan mutatok le a lábam elé. - Bárki találta fel, egy zseni volt. Megkérdezhetem hol szerezted? - két kézzel kezdem feltornázni a sűrű, göndör tincseimet, majd csuklómról húzom le a hajgumit, hogy felfogjam a hajamat. - Megtanítanál? - csillan fel a szemem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862611#post862611][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.04.10. 18:25[/b][/url]

Békát hallok, de gondolom Rékát mondott, mindenesetre most nincs idő arra, hogy visszakérdezzek, mert ha meg tényleg valami furcsa néven nevezték el, és valóban Béka a neve, akkor ki vagyok én, hogy ezt ne tekintsem egy valódi névnek? Amíg a bátyám elmondja a második nevét is, addig én ezt rendszeresen kihagyom, mert a kiejtésnél, nos kissé másabb, mint leírva, és nem egyszer jött már akaratlan nevetés rá. Szóval nem, az én nevem sem épp a legjobb, habár nem hiszem, hogy a szüleim azért adták, hogy folyton nevessenek az emberek körülöttem.
- Egy életre szóló élmény volt. Gyakran csinál ilyet? - nem sok közöm volt még békákhoz, de ezek szerint jobb lesz, ha vigyázok velük, mert nagyon is veszélyesek tudnak lenni, és én nem éppen az a veszélyesen élő típus vagyok, kivéve, amikor tele van egy terem érzelmekkel, én meg belegyalogolok. Tudom, tudom, ezt mások bájitaltannak hívják, és kötelező órának. - Teljesen, eléggé ellenálló vagyok, és többnyire tudom, hogy hol vannak a korlátok. - Többnyire, most valahogy nem sokon múlt, hogy katasztrófa legyen a vége, és Carlos miatt szeretnék legalább az első hónapban büntetésmentes lenni. Utána már nem tudok felelősséget vállalni magamért. - Akkor jól értettem, hogy Békát mondtál! Én meg azt hittem, hogy Réka. Nem vagy rékás. A Léna jobban illik hozzád. - legalább a fülemmel még nincs baj, az is valami. A deszkát felnyomom, hogy a kezemmel tartsam, mielőtt elindulna, és kérdőn lepillantok rá, majd fel a lányra. Más srácok biztos valami nagyon vagány dolgot mondanának most itt, én azonban csak a tarkómat vakarom meg. - Gördeszka, először az 1960-as években volt népszerű, kaliforniai szörfös fiatalok a deszkáikra kereket szereltek és azokkal szlalomoztak. Aztán elterjedt. - nem, amúgy tényleg jó helyem van nekem a Navinében, csak nagyon sokat tudok a deszkákról. - Ezt a bátyám vette nekem, amikor külföldön tanult, de vannak még deszkáim, adhatok egyet kölcsön, amíg megtanulsz. Megtanítalak. - keress barátokat és olyan tevékenységeket, amiket szeretsz, ez azt hiszem pipa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862683#post862683][b]Karamakov Léna - 2023.04.10. 21:36[/b][/url]

Én magam vagyok egy életre szóló élmény. Nem először mondanak nekem hasonlót, de amiért ez a srác mondja abban van valami megmagyarázhatatlan extra. Biztosan az teszi, ahogyan Horogról beszél. Ajkaimat préselem aztán össze, nehogy újra kirobbanjon a nevetés.
- Öhm... khm... hát, tudod, nem igazán. Olyankor, amikor éhes - fejemen vakarok zavartan. Hogyan is mondjam el a civilnek, hogy finom falatnak nézte a békám? - Finom falatnak nézett a békám. Komolyan gondoltam, hogy megtetszettél neki, de Horog elég válogatós - bólogat mellé és tudom, hogy idő kérdése és vagány helyett teljesen flúgosnak fog tartani. Az pedig, ahogyan előtte sokaknak, az ő baja lesz.
- Szuper, reméltem is, hogy nem esünk majd el. Tök ügyes voltál - jól jött volna a Faház csapatába. - Gyakran csinálsz ilyesmit, Andris? - kérdezem mielőtt még rendesen bemutatkozom.
- Jól bizony - szólok közben, majd nevetek fel újra. Réka. Még mit nem! Az utolsó mondatára halkul a nevetésem és egy széles mosollyal tárom szét a karomat. - Az a szüleim érdeme. Nem sokan hívnak így, de én is szeretem - aprót vonok a vállaimon egy szégyenlősebb mosollyal.
Még az is menő, ahogy hirtelen felcsapja és a kezével tartja a járművét. Azt figyelem, ahogy mint egy kisokos konkrét választ ad a feltett kérdésemre. Nagy vigyorral billentem félre a fejem, miközben felfogom hullámos hajam. Csak egy-kettő tincs szabadul el az arcom két oldalán.
- Nagyon szuper bátyád van! - az enyém sose tenne hasonlót. Ha egyáltalán eszébe jutok, az is maga miatt van. Ezzel pont nem foglalkozva már nem csak csillog a szemem, de kész diszkófény játszik benne. - Komolyan? - izgatottan toppanok közelebb hozzá. Kezeimmel nem is tudok hirtelen mit csinálni, ahogyan mozognak a levegőben. - Nem ígérhetem meg, hogy vigyázok rá, ha kölcsönadod. Nem vagyok béna, sőt a fáramászás királynőjével állsz szemben, de jobb ha tudod, hogy pont ezért nem igazán kímélek semmit - húzom el a számat. - Viszont, ha megtanítasz, odateszem magam - ezt megígérhetem Andrisnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862689#post862689][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.04.10. 22:16[/b][/url]

- Vannak dolgok, amiket jobb, ha nem tudok. Egy puffskein volt az anyukája talán? - vagy az apukája, mindegy, de ők szoktak fikát enni. Erre most a béka is megtette. - Szóval egy béka volt az első, akinek tetszek. Ezzel nem biztos, hogy Carlosnak elbüszkélkedem. - de, elfogok, mint találkozunk. Már látom is magam előtt, ahogy belezuhanok a babzsákba, és közlöm vele, hogy tetszem egy békának, és hogy ezt értésemre adja, feldugta a nyelvét az orromba. Már az évnyitón is tudtam, hogy ez egy furcsa iskola, sőt, előtte, amikor a bátyám találkozott a jövendőbeli feleségével, ezt tetézte a káosz, most meg a béka. Amikor azt mondta, hogy nem fogunk itt unatkozni, azt hittem, hogy csak biztatni akart, de gyanítom, hogy látott valamit, vagy valamiket, amit nekem nem mond meg.
- Menekülni? Nem, de gördeszkázni igen. A bátyám is és én is nagyon szeretjük az aeromágiát, csak a családban volt, mi nem vagyunk elemi mágusok, ő seprűn volt jó, én a deszkán. - csak úgy dől belőlem a sok szó, mintha nem tudnék megálljt parancsolni. Kíváncsiságból egy kicsit lopok is tőle, érzelmeket, de észrevétlen mennyiséget, és nem találok mást, csak jó érzéseket, őszinte ember, aminek nagyon örülök.
- Én is hívjalak Békának? - kérdezem mosolyogva, mert automatikusan így mutatkozott be, és gondolom ennek az az oka, hogy ezt is szereti használni, én pedig alkalmazkodom. Drága Carlos, ma megismerkedtem Békával, akinek van egy békája, akinek bejövök. A történet pedig úgy érzem, hogy itt nem fog megállni. Arra, hogy a bátyám nagyon szuper, csak kiszélesedik a mosolyom és elpirul a fülem töve. Tényleg az, az én bátyám a legeslegszuperebb, mindig is az volt, mindig is az lesz. Elnevetem magam, ahogy hadonászik, és hirtelen, amikor már kiszámoltam a kézmozdulatait, elkapom a csuklójánál a két kezét. Nem erőszakosan, de határozottan, és finoman kettőn közé eresztem. - Az én gyakorlódeszkámat adom neked, kemény deszka, sok kopással, de erős. Ha deszkázol, magadra kell a legjobban vigyáznod, rendben? - kérdezem mélyen a szemeibe nézve, komolyan, ami tőlem szokatlan, de nem szeretném, hogy baja essen.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862746#post862746][b]Karamakov Léna - 2023.04.11. 19:01[/b][/url]

Nem vitatkozhatok a mondandójával. Van amit jobb nem tudni. De amikor a puffskein képbe jön rájövök, hogy félreértettük egymást. Nevetve csóválok a fejemen.
-Fúj, nem-nem! - orromat ráncolva nevetek tovább. - Arra értettem, hogy így kapja el a legyet is. Gyakran jár úgy a nyelve, de fúj, nem az orrokba, te a járulékos kivétel vagy. Horog annál jobban nevelt - legalábbis nem tudok róla, hogy ilyet máskor csinált volna. És amiről anya nem tud, az nem történt meg. Nem igaz?
Szemem kicsit kétkedve szűkül össze mielőtt fel és le jár a másikon. Tizennégy évesen nem vagyok nagy szakértője a kinek ki tetszik és mikor témának. Az előkészítőben és most is elkerül, mert tökre nem érdekel. Szerelmi háromszögek, fiúzások, tinidrámák, ugyan… Carlost sem ismerem, akinek nem büszkélkedni el, de úgy érzem lehetetlenség, hogy Andris senkinek nem tetszett korábban. - És aztán miért nem? - komoly arccal kérdezek vissza, de nem sokáig bírom. - Nagyon is okos és szép, formás meg minden. Nem ezt szeretitek? - szívom a vérét, ahogy a Mamuska szokta a Papuskának, mert hát ha valamiben ebben jó vagyok. De valami fura. - Oké, ez kezd fura lenni. Csak vicceltem.
Az elemi mágiáról már hallottam, de az aerohoz meg kell járatni az agyam mire összerakom, hogy az a levegő. Oké. Hivatalosan kizárt, hogy ez a fiú nem tetszett még senkinek, maximum nem tud róla. Sok lányöltözős pletykálás fültanú áldozata voltam ahhoz, hogy ennyit még én is tudjak. Aprókat bólogat a szavaira mert egyébként nagyon is érdekes amit mesél.
-Ahogy tetszik. Hallgatok mindkettőre - megszoktam már, hogy én vagyok Béka. Még egy békafejes kapucnis pulcsim is van, amit kezdek kinőni. Biztosan menthető valamilyen varázslattal. - Ha szerinted a Léna jobban illik rám, akkor legyen úgy - segítek neki a döntésben. És talán egy kicsit jobban is tetszik, ahogyan azt mondja.
Elhallgatok amikor elkapja a csuklómat és le is dermedek. Nagyon figyelek rá, de csak annyit hallok ki, hogy erős gyakorlódeszka. Nem eshet baja, ez szuper! Hol bújkált eddig ez a srác? Máris nem olyan pocsék ez a suli! De a komolysága alapján nem kellene vérző térdeket és lila foltokat gyűjtenem a tanulás során. Szemeibe nézve minimálisan bólintok. - Rendben. Aha, majd izé, igyekszem, tényleg - ezen aztán ne múljon! Kettőnk közé eresztett kezeinkre nézek, hogy mikor engedi el vajon a csuklómat. - Mit szeretnél cserébe? - mindig, mindenki akar valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862748#post862748][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.04.11. 19:18[/b][/url]

- Engem még nem győzött meg a jólneveltsége. - nem, én még mindig békanyáltól úszónak és békaszagúnak érzem az orrlyukamat, pedig megpróbáltam már semlegesíteni ezt a kellemetlen érzést, de a sokkhatás azért az még itt tartja ezt az egészet, és csinálhatok bármit, itt is fogja tartani. Ez a béka jön majd még az én utcámba, de azt nem garantálom, hogy nem állok majd bosszút. Jó végignyalni nem fogom, mert abból azért én jönnék ki rosszabbul azt hiszem. Arra, hogy mit szeretünk, hogy okosat meg formásat nagyon elpirulok, mert én ilyenekbe még nem gondoltam bele, és lesütve a szemem a tarkómat vakarom meg, mert nem tudom, hogy mit is kellene mondanom erre, de szerencsére ő előbb jelenti ki, hogy ez furcsa. Igen, ez nagyon furcsa. - Nem kategorizálok. Vagyis, még sosem csináltam. - ezt azért fontosnak tartom elmondani, mert egy lány lehet nagyon szép, vonzó, de nagyon rossz természetű is, és lehet kevésbé okos, de olyan aranyos, hogy azt nem lehet leírni.
- Ha szeretnéd, hogy Lénának hívjalak, akkor rendben. - nekem tetszik a Béka is, de az előbbi kaland után nem szeretném, hogy mindig, amikor megszólítom, akkor a mai incidens jusson az eszembe. Sokkal inkább koncentrálok arra, hogy fogom a csuklóját, és a szemébe nézek. Carlosnak így jött, így látta meg, hogy ki lesz a felesége, hogy megfogta a kezét, és a szemébe nézett, és akkor ott volt az egész, látta, ahogy hátra pillant a lány, megszólította őt, az esküvőjükön, és azt hiszem, ez most egy olyan pillanat, nekem is látnom kéne valamit, nem? De semmi. Nuku. Csak egy kis érzelmi változás, amit felismerek, mert az én érzelmeim is ilyenek szoktak lenni, amikor akaratom ellenére érnek hozzám. Követem a tekintetét, és zavartan visszahúzom a sajátjaimat, sőt, hogy ne csináljak megint ilyet, a pulcsimba rejtem őket. - Cserébe? - húzom össze a szemöldökeimet értetlenül, és megint zavarba jövök, mert most bezzeg jönnek a képek, hogy miket lehet cserébe kérni, és ahogy rám néz, az sem könnyíti meg a helyzetet. Biztos vagyok benne, hogy már teljesen elpirulva nézek rá, mielőtt lesütöm a szemem. - Nem tudom, hogy mit szoktak cserébe kérni. Még nem tanítottam senkit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=863934#post863934][b]Karamakov Léna - 2023.05.06. 23:39[/b][/url]

Fél szemöldököm felkúszik. Mivel Horog nincs itt helyette is félre billen a fejem és szkeptikusan kémlelem a fiút mielőtt magabiztosan elmosolyodom, hogy a legjobb választ kapja meg:
- Te nyújtottad előbb rá a nyelved - mit várt hát? Azt biztos ne várja senki, hogy nem kezdem el a "Ki kezdte?" játékot, amikor a békámról van szó.
Bólogatok a folytatásra, mert nekem aztán teljesen jó ha nem kategorizál, de felőlem akár meg is tehetné. Tökszósz. Hajlamos vagyok fiús lenni, de ez már másik szint. Aztán a kezem áll meg a levegőben, ahogyan elkapja ezzel a figyelmem is jobban az övé lesz.
- Legyen, hívj Lénának, Andris - majd jól hozzászokom, elvégre tényleg így hívnak. Aztán oldalra néznék, de úgy bámul rám hogy a szemem nem mozdul. Nézek rá vissza, szemöldököm kezd ráncolódni kicsit, amikor még mindig csak nézzük egymást, mint varázstalan a nappali baglyokat. Végül töröm meg egy visszafogottabb nevetéssel és azzal, hogy éppen baromira leköt a guruló deszkája. Milyen szuper jó lenne, ha tényleg ráugorhatnék és mehetnék vele ilyen könnyen, mint ő!
Kezemet zsebembe csúsztatva forgok kicsit jobbra-balra, amíg látom, hogy hezitál a válasszal. Úgy néz ki, hogy bekérdeztem nála, sőt, aztán kicsit meg is lep. De fura ez, eddig mindig kértek szívességért cserébe valamit. Ő egy rendes srác.
Széles mosollyal paskolom meg a karját.
- Rá se ránts - akkorát bólintok, hogy a felfogott hajam is félre csusszan. - Kitaláljuk majd, ezt megígérhetem, mert tényleg megtanulom ha segítesz! Ez szuper! - szökkenek még egyet egyhelyben, ahogy közte és a deszka között jár a tekintetem. Majd oldalra fordulva lépek és magyarázok neki tovább, már azt sem tudom miről. Remélem azért Horog jól van, de a hetedik érzékem azt súgja: rendben lesz az öregharcos.