A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862513#post862513][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.04.09. 19:34[/b][/url]

Én tényleg próbálok figyelni arra, hogy az előttem lévő bájitaltant jól memorizáljam. Ez lesz a következő órán, és az előző nem sikerült nagyon jól. Jó, legyünk őszinték, nagyon pocsék lett, annyira, hogy Rudolf szó szerint továbbsétált. Csak úgy, mintha meg sem történt volna, és ez rosszabb volt, mint, hogy a Koppány fiú produktumára elhúzta a száját. Szóval memorizálok. A lábaimat felhúzva, törökülésben ülök a széken, a baseball sapkám hátratolva a fejemen, és még a nyelvem is kidugom a nagy koncentrációban. A sapka csak azért kell, mert még mindig nem jutottam el fodrászhoz, és egyre kezelhetetlenebb a fejem. órán nem viselhetem ugyan, de amint kiszabadulok felteszem, hogy ne a hajamba lógjon. Itt is már kétszer levette a fejemről az ügyeletes tanár, de én mind a kétszer visszatettem a helyére.  
Koncentrálok, vagy legalábbis megpróbálok, de elég nehéz, amikor egy béka bámul, márpedig bámul. Egészen biztos vagyok benne, hogy a vörös hajú lány békája kipécézett magának, és engem néz, azért, hogy bosszantson. Odapillantok és ott van a tekintete rajtam, én pedig felröhögök, de gyorsan a kezem mögé rejtem az arcom, és próbálok úgy csinálni, mint aki csak köhögött, de amint a nevelő elfordul, a nyelvem öltöm a békára. Ő meg csak néz, de bosszantó!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862520#post862520][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.04.09. 20:57[/b][/url]

Lehet, hogy ez a béka egy animágus? Más magyarázat nincs arra, hogy miért bámul engem ennyire, és semmi, akkor sem, amikor kinyújtom a nyelvem. Hát ezt nem hiszem el, abban reménykedtem, hogy hatni fog. Nos hat, csak nem úgy, ahogy én azt gondoltam. El kellett volna ugrálnia, ehelyett a következő pillanatban csak azt érzem, hogy az egyik orrlyukam elzáródik, és megtelik valamivel, pont akkor, amikor a levegőt szívom be rajta. Valamivel, ami büdös. Vagy legalábbis nem is olyan nagyon jó illatú, mint amit szeretnék érezni. Az anyag meg, ami valójában egy béka nyelve, még sokkal furcsább is, mint hittem, hogy milyen lesz. Egy hosszú pillanatig csak pislogok, aztán én magam is elnevetem magam, nem is csak nevetek, hanem röhögök, olyan fejhangon, hogy azt már nem is lehet elrejteni, és ezen nem segít az sem, hogy a vörös velem nevet.
- EBBŐL ELÉG, TAKARODJANAK KIFELÉ! - vihogva emelkedem fel az asztaltól, de muszáj az asztallapba támaszkodnom, mert képtelen vagyok abbahagyni a vihogást, hát nem hiszem el, egy béka nyelve volt az orromban. EGY BÉKA NYELVE! Ez egyszerűen zseniális. Mennünk kellene, de képtelen vagyok, mert már a földet éri a fenekem, és úgy röhögök tovább az asztal alatt ülve félig. Annyira fáj az oldalam, nem jön elég levegő a tüdőmbe, és valószínűleg egy évre elég büntetőmunkát kapok majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862525#post862525][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.04.09. 21:56[/b][/url]

Nagyon fáj mindenem, valójában az orrlyukam is, mert ha hiszitek, ha nem, tökre nagyon természetellenes, hogy egy béka nyelve benne legyen, Esküszöm felment az agyamig és kikapta azt a szegény döglődő legyet, ami benne zsongott már percek óta. Én meg teljesen elvesztettem a kontrollt, és nem is vagyok benne, hogy vissza tudom szerezni. Ezért is nem tudok felkelni, mert egyszerűen annyira készen vagyok, olyan szinten lenyom a nevetés, mintha legalább kétszáz kilós lennék, és csak fetrengek, mint egy felborított büdösbogár.
De jön a néni, érzem én is, hogy szorul a hurok, és fel kell tudnom kelni és el kell tudnom tűnni, mielőtt tényleg egész életemre büntetésben leszek, na meg aztán a bátyám is hallgathatja minden étkezésénél, hogy milyen rossz gyerek vagyok. Nincs rossz gyerek, csak eleven. És meg is elevenedek erre, mert a néni megtorpan, de érzem én, hogy nem olyan hosszan, hogy az nekünk jó legyen, és azért jobb lenne, ha lánnyal megúsznánk ezt most. Négykézlábra nyomom magam, majd felkelve elkapom a csuklóját, és magam után húzom a parancsszóra, másik kezemmel a gördeszkámat markolom fel, és mikor kiérünk az ajtón felugrok rá, a lányt meg a derekánál fogva szorítom magamhoz, ahogy gyorsítok. - Nem foglak leejteni, nyugi, de azért próbálj meg ráállni a deszkára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862532#post862532][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.04.09. 23:21[/b][/url]

Fogalmam sincs, hogy hogyan jutunk ki a néni karmai közül, és hogy hogyan tudjuk nagyobb esés nélkül kivitelezni azt, hogy eljussunk a folyosó másik szakaszára, de, amikor beveszem vele a kanyart, már teljesen magabiztos vagyok, főleg, mert ő is szilárdan áll már a deszkán, rendben leszünk, ez a fő.
- Andris vagyok. - szólalok meg, amikor már nem érzem azt, hogy ha kinyitom a számat, akkor kiugrik a szívem, aztán üldözhetem a folyosókon, hogy visszajusson a testembe. - Vagány a békád, meg te is - teszem még hozzá, ahogy egy biztonságos, csendesebb szakaszon lelassítok, és szorosabban ráfogok a derekára, hogy ne boruljon meg, amikor megállok vele. Olyan szépen jöttünk eddig, nem kellene, hogy most legyen valami tragédia, a gyengélkedő azért elég messze van innen. - Rendben vagy? - pillantok le rá érdeklődve, óvatosan elengedve őt, hogy le tudjon szállni a deszkámról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862611#post862611][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.04.10. 18:25[/b][/url]

Békát hallok, de gondolom Rékát mondott, mindenesetre most nincs idő arra, hogy visszakérdezzek, mert ha meg tényleg valami furcsa néven nevezték el, és valóban Béka a neve, akkor ki vagyok én, hogy ezt ne tekintsem egy valódi névnek? Amíg a bátyám elmondja a második nevét is, addig én ezt rendszeresen kihagyom, mert a kiejtésnél, nos kissé másabb, mint leírva, és nem egyszer jött már akaratlan nevetés rá. Szóval nem, az én nevem sem épp a legjobb, habár nem hiszem, hogy a szüleim azért adták, hogy folyton nevessenek az emberek körülöttem.
- Egy életre szóló élmény volt. Gyakran csinál ilyet? - nem sok közöm volt még békákhoz, de ezek szerint jobb lesz, ha vigyázok velük, mert nagyon is veszélyesek tudnak lenni, és én nem éppen az a veszélyesen élő típus vagyok, kivéve, amikor tele van egy terem érzelmekkel, én meg belegyalogolok. Tudom, tudom, ezt mások bájitaltannak hívják, és kötelező órának. - Teljesen, eléggé ellenálló vagyok, és többnyire tudom, hogy hol vannak a korlátok. - Többnyire, most valahogy nem sokon múlt, hogy katasztrófa legyen a vége, és Carlos miatt szeretnék legalább az első hónapban büntetésmentes lenni. Utána már nem tudok felelősséget vállalni magamért. - Akkor jól értettem, hogy Békát mondtál! Én meg azt hittem, hogy Réka. Nem vagy rékás. A Léna jobban illik hozzád. - legalább a fülemmel még nincs baj, az is valami. A deszkát felnyomom, hogy a kezemmel tartsam, mielőtt elindulna, és kérdőn lepillantok rá, majd fel a lányra. Más srácok biztos valami nagyon vagány dolgot mondanának most itt, én azonban csak a tarkómat vakarom meg. - Gördeszka, először az 1960-as években volt népszerű, kaliforniai szörfös fiatalok a deszkáikra kereket szereltek és azokkal szlalomoztak. Aztán elterjedt. - nem, amúgy tényleg jó helyem van nekem a Navinében, csak nagyon sokat tudok a deszkákról. - Ezt a bátyám vette nekem, amikor külföldön tanult, de vannak még deszkáim, adhatok egyet kölcsön, amíg megtanulsz. Megtanítalak. - keress barátokat és olyan tevékenységeket, amiket szeretsz, ez azt hiszem pipa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862689#post862689][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.04.10. 22:16[/b][/url]

- Vannak dolgok, amiket jobb, ha nem tudok. Egy puffskein volt az anyukája talán? - vagy az apukája, mindegy, de ők szoktak fikát enni. Erre most a béka is megtette. - Szóval egy béka volt az első, akinek tetszek. Ezzel nem biztos, hogy Carlosnak elbüszkélkedem. - de, elfogok, mint találkozunk. Már látom is magam előtt, ahogy belezuhanok a babzsákba, és közlöm vele, hogy tetszem egy békának, és hogy ezt értésemre adja, feldugta a nyelvét az orromba. Már az évnyitón is tudtam, hogy ez egy furcsa iskola, sőt, előtte, amikor a bátyám találkozott a jövendőbeli feleségével, ezt tetézte a káosz, most meg a béka. Amikor azt mondta, hogy nem fogunk itt unatkozni, azt hittem, hogy csak biztatni akart, de gyanítom, hogy látott valamit, vagy valamiket, amit nekem nem mond meg.
- Menekülni? Nem, de gördeszkázni igen. A bátyám is és én is nagyon szeretjük az aeromágiát, csak a családban volt, mi nem vagyunk elemi mágusok, ő seprűn volt jó, én a deszkán. - csak úgy dől belőlem a sok szó, mintha nem tudnék megálljt parancsolni. Kíváncsiságból egy kicsit lopok is tőle, érzelmeket, de észrevétlen mennyiséget, és nem találok mást, csak jó érzéseket, őszinte ember, aminek nagyon örülök.
- Én is hívjalak Békának? - kérdezem mosolyogva, mert automatikusan így mutatkozott be, és gondolom ennek az az oka, hogy ezt is szereti használni, én pedig alkalmazkodom. Drága Carlos, ma megismerkedtem Békával, akinek van egy békája, akinek bejövök. A történet pedig úgy érzem, hogy itt nem fog megállni. Arra, hogy a bátyám nagyon szuper, csak kiszélesedik a mosolyom és elpirul a fülem töve. Tényleg az, az én bátyám a legeslegszuperebb, mindig is az volt, mindig is az lesz. Elnevetem magam, ahogy hadonászik, és hirtelen, amikor már kiszámoltam a kézmozdulatait, elkapom a csuklójánál a két kezét. Nem erőszakosan, de határozottan, és finoman kettőn közé eresztem. - Az én gyakorlódeszkámat adom neked, kemény deszka, sok kopással, de erős. Ha deszkázol, magadra kell a legjobban vigyáznod, rendben? - kérdezem mélyen a szemeibe nézve, komolyan, ami tőlem szokatlan, de nem szeretném, hogy baja essen.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862748#post862748][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.04.11. 19:18[/b][/url]

- Engem még nem győzött meg a jólneveltsége. - nem, én még mindig békanyáltól úszónak és békaszagúnak érzem az orrlyukamat, pedig megpróbáltam már semlegesíteni ezt a kellemetlen érzést, de a sokkhatás azért az még itt tartja ezt az egészet, és csinálhatok bármit, itt is fogja tartani. Ez a béka jön majd még az én utcámba, de azt nem garantálom, hogy nem állok majd bosszút. Jó végignyalni nem fogom, mert abból azért én jönnék ki rosszabbul azt hiszem. Arra, hogy mit szeretünk, hogy okosat meg formásat nagyon elpirulok, mert én ilyenekbe még nem gondoltam bele, és lesütve a szemem a tarkómat vakarom meg, mert nem tudom, hogy mit is kellene mondanom erre, de szerencsére ő előbb jelenti ki, hogy ez furcsa. Igen, ez nagyon furcsa. - Nem kategorizálok. Vagyis, még sosem csináltam. - ezt azért fontosnak tartom elmondani, mert egy lány lehet nagyon szép, vonzó, de nagyon rossz természetű is, és lehet kevésbé okos, de olyan aranyos, hogy azt nem lehet leírni.
- Ha szeretnéd, hogy Lénának hívjalak, akkor rendben. - nekem tetszik a Béka is, de az előbbi kaland után nem szeretném, hogy mindig, amikor megszólítom, akkor a mai incidens jusson az eszembe. Sokkal inkább koncentrálok arra, hogy fogom a csuklóját, és a szemébe nézek. Carlosnak így jött, így látta meg, hogy ki lesz a felesége, hogy megfogta a kezét, és a szemébe nézett, és akkor ott volt az egész, látta, ahogy hátra pillant a lány, megszólította őt, az esküvőjükön, és azt hiszem, ez most egy olyan pillanat, nekem is látnom kéne valamit, nem? De semmi. Nuku. Csak egy kis érzelmi változás, amit felismerek, mert az én érzelmeim is ilyenek szoktak lenni, amikor akaratom ellenére érnek hozzám. Követem a tekintetét, és zavartan visszahúzom a sajátjaimat, sőt, hogy ne csináljak megint ilyet, a pulcsimba rejtem őket. - Cserébe? - húzom össze a szemöldökeimet értetlenül, és megint zavarba jövök, mert most bezzeg jönnek a képek, hogy miket lehet cserébe kérni, és ahogy rám néz, az sem könnyíti meg a helyzetet. Biztos vagyok benne, hogy már teljesen elpirulva nézek rá, mielőtt lesütöm a szemem. - Nem tudom, hogy mit szoktak cserébe kérni. Még nem tanítottam senkit.