A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862517#post862517][b]Karamakov Léna - 2023.04.09. 20:25[/b][/url]

Nagyon nem ugyanaz, hogy mit akarok és hogy mire van szükségem. Punktum.
Hónapok teltek el mióta elballagtam az előkészítőből, hetek óta vagyok bezárva ebbe a kastélyba, tanulmányok kezdete címszó alatt és az egész tökre kiábrándító. Mintha egy béna kiskirálylány lennék, aki megérzi a borsót a matraca alatt és be van zárva ide. Nem mehetek ki csak gondviselő engedélyével. Még most is hallom a nagyszüleim megkönnyebbül sóhaját, amiért bentlakásosba kerültem. Szeretnek, jó vérből vagyok, na, de azért elég pocsék érzés, hogy ennyire az idegeikre tudok menni. Csúnyán is néztem rájuk. Mamuska arra fogta, hogy túlságosan kamaszodom és a szünetben elkezdtem hasonlítani a bátyámra. A mama szava nagyszerű szokott lenni, viszont most nem tudom mire értette ezt. Éppen a diófa alsó ágán ücsörögve segítettem neki teregetni, jól viselkedtem. A sértett puffogást leszámítva. Nem értenek meg. Ez nem azt jelenti, hogy kamaszodom. Akármit is jelentsen ez.
Hümmentek. Megpöccintem az előttem lévő ceruzán, ami tolltartómnak ütközve áll meg. Az meg üres. Hol ez az állat? Hirtelen húzom ki magam, fejem szurikátát megirigylő módon jár jobbra-balra, amikor észreveszem. Aztán a sapeszos fiút is. Úja hümmentek. Kissé csücsörítve, homlokomat ráncolva figyelem innen, a másik asztaltól amíg a fiú fel nem nevet. Arra már meglepetten pislogok. Aztán... Horog reagál a fiú incselkedésére, olyannyira, hogy egyenesen a srác orrlyukába ereszti ki a nyelvét, majd húzza vissza. Kirobban belőlem a röhögés, hasamra csúszott kézzel kelek fel, sietős léptekkel kerülök melléjük és fékezem le. Letörlöm az arcomról a könnyemet, ami a nevetéstől csordult ki. Horog pedig nagy kerek szemekkel nézi továbbra is a fiút. Nagyot kell szusszannom, de ahogy a fiúra nézek és az orrlyukára összeszorított ajkaim közül újra kitör a röhögés. Előre hajolva támaszkodom meg az asztalon, vörös tincseim takarják el az arcomat, ahogy a homlokom is az asztalt éri. Teljesen eltörtem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862521#post862521][b]Karamakov Léna - 2023.04.09. 21:25[/b][/url]

Azzal, hogy a sámánrőzse... gally... mindegy, az a fadarab engem a rellonhoz sorolt, egyértelművé tette, hogy Horog is odakerül. Aszerint is viselkedik, amikor közli a fiúval, hogy ki a béka a kastélynál. Még olyan fejet is vág: "ehhez mit szólsz?". Ahogy pedig eszembe jut a ceremónia, az is eszembe jut, hogy hol láttam korábban a sapis vörösödő fejjel fuldokló fiút. Őt is idén osztották be. Biztosan nem elsős. Biztos most küldenek ki mindkettőnket a tanulószobából, de a térdem csak megremeg. Nem tudok elmozdulni, mert ez a fiú olyan viccesen röhög, hogy az csak jobban nevetésre késztet. Kicsit Csalira emlékeztet.
Mire egy kazal hajamat hátrébb tűröm és felegyenesednék végignézhetem, ahogyan ő beesik az asztal alá. Teljesen elengedett térdekkel mennék utána, ha nem ereszkednék az asztalon alkaromra. Be fogok pisilni. Hangos magyarázásokba kezd a néni, de a Mamuskához képest dédelgető a "majd én móresre tanítalak titeket" hozzáállása. Sípolva veszek levegőt, szeplős arcom kipirosodott, szemeim könnyeznek amikor oldalra lesek a sűrű kopogásra. A néni cipője csattog a padlón. Nevetve kapom el a fiú alkarját és kezdem el húzni, hogy kimentsem magunkat. Mit reggelizett? Meg sem tudom mozdítani! Nem vagyok ehhez hozzászokva, eddig mindig könnyen ment a menekülés és a kimentés a fiúkkal, most azért megszeppenek, mert a satrafa kapkodja a lábait. Folyamatos nevetés közepén biccentek oda Horognak, és hogy nyerjünk egy kis menekülési időt ráküldöm a bajtársamat a nevelőre. Néhány könnyed ugrással landol a kontyán, majd ugrik tovább egy könyvespolcra. Nyikorogva kuncogok fel, könnyektől semmit nem látok szóval csak a kezeim közt tartott kar mozgásából remélem, hogy a fiú talpra került.
- Gyerünk! - kezdek el kifelé futni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862528#post862528][b]Karamakov Léna - 2023.04.09. 22:47[/b][/url]

A szerencse nem kacsint ránk, de semmi vész, Horog nem bánja a melót. Főleg miután nem ijeszt rá a nénire, így túl is éli és tudom nemsokára csatlakozik hozzám ismét. Máskülönben, soha, de soha, de soha nem hagynám őt hátra. Jelenleg érdeklődés híján nincs B tervem, amikor a nevelő majdnem elkap minket. Fülemben dobol a szívem, nevetésem akadozva kezd elhalni főleg mert mellkasom úgy ugrál le-fel, mint egy trambulin. A fiú szinte az utolsó pillanatokra hagyja, hogy talpra álljon. Szókimondón esik ki a parancsszó a számon, de már húz is magával. Szedem a lábamat ahogyan tudom, amilyen hosszú az övé, az enyém olyan fürge. Hátra sem nézve gyorsan integetek azért a néninek, ne legyek már udvariatlan. Újra felnevetnék ahogy az ajtó túloldalára kerülünk, de valami körém tekeredik, más csattan a padlón, ami meg el is tűnik alólam. Nem vagyok egy ijedős fajta, plusz mindig is fiús lánynak tartottak, de azért most összeszorítom a szememet egy pillanatra. A hirtelenségre kapaszkodom meg a válla egyik oldalába, meg markolok valahova a pólójára. Ennek nincs ki minden kereke az biztos! De nem baj, mert ami maradt az épp elég! Zseniális! Ahogy felfogom mit is kért tőlem, apró terpeszben helyezkedem a deszkán. Nem úgy, mint aki minden délután ezt csinálja, de megteszem. Felnézek rá, majd hátra a folyosón, ahol a távolodó tanulószoba ajtajában még mutogat nekünk a néni. Erre se sokat fogok járni a következő... összes tanévben. Visszafordulva enged kissé a markom és halkan kuncogok, ahogy elsuhanunk a festmények előtt. Meg kell ezt tanulnom!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862538#post862538][b]Karamakov Léna - 2023.04.10. 00:00[/b][/url]

A kanyarral még egy "huhúúú" is elhagy a nagy lendületben. Elég katasztrofális lett volna, ha arccal szántjuk a padlót és még a banya is elkap minket. Ilyen szép kimentést talán még nem is láttam!
- Béka - vetem oda a becenevem válaszul. Bele sem gondolok, hogy ez így neki nem feltétlen érthető. Teljesen oda és vissza vagyok ezért a guruló deszkáért! Már a szívem sincs a gyomromban, lassan egészen helyére kerülnek a dolgok és a fiú szavai csak még nagyobb vigyort csalnak az arcomra. Andrisé. Ha azt mondanám, "tudom" az nem lenne annyira vagány, pedig őszintén, Horog a legvagányabb részem.
- Köszi szépen, Andris - mondom végül, ritmusosan sziszegve a sok sz-től és s-től. - Tetszettél neki - nevetek újra. A derekamat érő szorításra sandítok le, majd gyorsan magam elé. Ez mi? Valami fura érzés szalad végig a talpamtól a fejem búbjáig. Elengedem a vállát de elfelejtek leszállni a deszkájáról.
- Rendben, persze. Nagyon is! Te is? Ez hihetetlenül király volt! - vállam felett hüvelykujjam a hátunk mögé mutat. Közben úgy beszélek, mintha azt mondanám "csináljuk még egyszer!" Felnézek rá, majd hátrálva egy lépést toppanok le a járműjéről. - Léna vagyok. Béka a becenevem - vállamon vonok. Késztetést érzem, hogy kiegészítsem korábbi önmagam, de utána gyorsan mutatok le a lábam elé. - Bárki találta fel, egy zseni volt. Megkérdezhetem hol szerezted? - két kézzel kezdem feltornázni a sűrű, göndör tincseimet, majd csuklómról húzom le a hajgumit, hogy felfogjam a hajamat. - Megtanítanál? - csillan fel a szemem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862683#post862683][b]Karamakov Léna - 2023.04.10. 21:36[/b][/url]

Én magam vagyok egy életre szóló élmény. Nem először mondanak nekem hasonlót, de amiért ez a srác mondja abban van valami megmagyarázhatatlan extra. Biztosan az teszi, ahogyan Horogról beszél. Ajkaimat préselem aztán össze, nehogy újra kirobbanjon a nevetés.
- Öhm... khm... hát, tudod, nem igazán. Olyankor, amikor éhes - fejemen vakarok zavartan. Hogyan is mondjam el a civilnek, hogy finom falatnak nézte a békám? - Finom falatnak nézett a békám. Komolyan gondoltam, hogy megtetszettél neki, de Horog elég válogatós - bólogat mellé és tudom, hogy idő kérdése és vagány helyett teljesen flúgosnak fog tartani. Az pedig, ahogyan előtte sokaknak, az ő baja lesz.
- Szuper, reméltem is, hogy nem esünk majd el. Tök ügyes voltál - jól jött volna a Faház csapatába. - Gyakran csinálsz ilyesmit, Andris? - kérdezem mielőtt még rendesen bemutatkozom.
- Jól bizony - szólok közben, majd nevetek fel újra. Réka. Még mit nem! Az utolsó mondatára halkul a nevetésem és egy széles mosollyal tárom szét a karomat. - Az a szüleim érdeme. Nem sokan hívnak így, de én is szeretem - aprót vonok a vállaimon egy szégyenlősebb mosollyal.
Még az is menő, ahogy hirtelen felcsapja és a kezével tartja a járművét. Azt figyelem, ahogy mint egy kisokos konkrét választ ad a feltett kérdésemre. Nagy vigyorral billentem félre a fejem, miközben felfogom hullámos hajam. Csak egy-kettő tincs szabadul el az arcom két oldalán.
- Nagyon szuper bátyád van! - az enyém sose tenne hasonlót. Ha egyáltalán eszébe jutok, az is maga miatt van. Ezzel pont nem foglalkozva már nem csak csillog a szemem, de kész diszkófény játszik benne. - Komolyan? - izgatottan toppanok közelebb hozzá. Kezeimmel nem is tudok hirtelen mit csinálni, ahogyan mozognak a levegőben. - Nem ígérhetem meg, hogy vigyázok rá, ha kölcsönadod. Nem vagyok béna, sőt a fáramászás királynőjével állsz szemben, de jobb ha tudod, hogy pont ezért nem igazán kímélek semmit - húzom el a számat. - Viszont, ha megtanítasz, odateszem magam - ezt megígérhetem Andrisnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862746#post862746][b]Karamakov Léna - 2023.04.11. 19:01[/b][/url]

Nem vitatkozhatok a mondandójával. Van amit jobb nem tudni. De amikor a puffskein képbe jön rájövök, hogy félreértettük egymást. Nevetve csóválok a fejemen.
-Fúj, nem-nem! - orromat ráncolva nevetek tovább. - Arra értettem, hogy így kapja el a legyet is. Gyakran jár úgy a nyelve, de fúj, nem az orrokba, te a járulékos kivétel vagy. Horog annál jobban nevelt - legalábbis nem tudok róla, hogy ilyet máskor csinált volna. És amiről anya nem tud, az nem történt meg. Nem igaz?
Szemem kicsit kétkedve szűkül össze mielőtt fel és le jár a másikon. Tizennégy évesen nem vagyok nagy szakértője a kinek ki tetszik és mikor témának. Az előkészítőben és most is elkerül, mert tökre nem érdekel. Szerelmi háromszögek, fiúzások, tinidrámák, ugyan… Carlost sem ismerem, akinek nem büszkélkedni el, de úgy érzem lehetetlenség, hogy Andris senkinek nem tetszett korábban. - És aztán miért nem? - komoly arccal kérdezek vissza, de nem sokáig bírom. - Nagyon is okos és szép, formás meg minden. Nem ezt szeretitek? - szívom a vérét, ahogy a Mamuska szokta a Papuskának, mert hát ha valamiben ebben jó vagyok. De valami fura. - Oké, ez kezd fura lenni. Csak vicceltem.
Az elemi mágiáról már hallottam, de az aerohoz meg kell járatni az agyam mire összerakom, hogy az a levegő. Oké. Hivatalosan kizárt, hogy ez a fiú nem tetszett még senkinek, maximum nem tud róla. Sok lányöltözős pletykálás fültanú áldozata voltam ahhoz, hogy ennyit még én is tudjak. Aprókat bólogat a szavaira mert egyébként nagyon is érdekes amit mesél.
-Ahogy tetszik. Hallgatok mindkettőre - megszoktam már, hogy én vagyok Béka. Még egy békafejes kapucnis pulcsim is van, amit kezdek kinőni. Biztosan menthető valamilyen varázslattal. - Ha szerinted a Léna jobban illik rám, akkor legyen úgy - segítek neki a döntésben. És talán egy kicsit jobban is tetszik, ahogyan azt mondja.
Elhallgatok amikor elkapja a csuklómat és le is dermedek. Nagyon figyelek rá, de csak annyit hallok ki, hogy erős gyakorlódeszka. Nem eshet baja, ez szuper! Hol bújkált eddig ez a srác? Máris nem olyan pocsék ez a suli! De a komolysága alapján nem kellene vérző térdeket és lila foltokat gyűjtenem a tanulás során. Szemeibe nézve minimálisan bólintok. - Rendben. Aha, majd izé, igyekszem, tényleg - ezen aztán ne múljon! Kettőnk közé eresztett kezeinkre nézek, hogy mikor engedi el vajon a csuklómat. - Mit szeretnél cserébe? - mindig, mindenki akar valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=863934#post863934][b]Karamakov Léna - 2023.05.06. 23:39[/b][/url]

Fél szemöldököm felkúszik. Mivel Horog nincs itt helyette is félre billen a fejem és szkeptikusan kémlelem a fiút mielőtt magabiztosan elmosolyodom, hogy a legjobb választ kapja meg:
- Te nyújtottad előbb rá a nyelved - mit várt hát? Azt biztos ne várja senki, hogy nem kezdem el a "Ki kezdte?" játékot, amikor a békámról van szó.
Bólogatok a folytatásra, mert nekem aztán teljesen jó ha nem kategorizál, de felőlem akár meg is tehetné. Tökszósz. Hajlamos vagyok fiús lenni, de ez már másik szint. Aztán a kezem áll meg a levegőben, ahogyan elkapja ezzel a figyelmem is jobban az övé lesz.
- Legyen, hívj Lénának, Andris - majd jól hozzászokom, elvégre tényleg így hívnak. Aztán oldalra néznék, de úgy bámul rám hogy a szemem nem mozdul. Nézek rá vissza, szemöldököm kezd ráncolódni kicsit, amikor még mindig csak nézzük egymást, mint varázstalan a nappali baglyokat. Végül töröm meg egy visszafogottabb nevetéssel és azzal, hogy éppen baromira leköt a guruló deszkája. Milyen szuper jó lenne, ha tényleg ráugorhatnék és mehetnék vele ilyen könnyen, mint ő!
Kezemet zsebembe csúsztatva forgok kicsit jobbra-balra, amíg látom, hogy hezitál a válasszal. Úgy néz ki, hogy bekérdeztem nála, sőt, aztán kicsit meg is lep. De fura ez, eddig mindig kértek szívességért cserébe valamit. Ő egy rendes srác.
Széles mosollyal paskolom meg a karját.
- Rá se ránts - akkorát bólintok, hogy a felfogott hajam is félre csusszan. - Kitaláljuk majd, ezt megígérhetem, mert tényleg megtanulom ha segítesz! Ez szuper! - szökkenek még egyet egyhelyben, ahogy közte és a deszka között jár a tekintetem. Majd oldalra fordulva lépek és magyarázok neki tovább, már azt sem tudom miről. Remélem azért Horog jól van, de a hetedik érzékem azt súgja: rendben lesz az öregharcos.