A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

Will

Az egyik kényelmes, fekete fotelban ücsörgök, a térdemen egy füzet hever, az ujjaim között pedig egy tollat forgatok. Házit kellene írnom, de a gondolataimat teljesen leköti valami más. A fotel karfája például, vagy a cipőm orra. Azon kapom magamat többször is, hogy percek óta egy apró pöttyöt bámulok a plafonon. Semmi kedvem nincs a tanuláshoz. Nem, mintha amúgy lenne, de azért jöttem ide, hátha a többi ember motivál majd, hogy álljak neki a tanulnivalóimnak, de valahogy mégsem vesz rá a lélek. Jobban leköt, hogy azokat nézzem, akik lelkiismeretesen leckét írnak. Irigylem őket, én sosem voltam ilyen szorgalmas.
Habár most nem csak a szorgalomról van szó. Máson se kattog az agyam, mint Ervinen. Hiányzik, rossz nélküle. Most, hogy már nem a kastély lakója többé, alig találkozunk, alig beszélünk, alig van időnk egymásra. Abba a pár órába próbálunk belesűríteni mindent, amikor találkozunk és ez nagyon nem jó így. Nagyon megerőltető számomra ez az időszak és ingerültebb is vagyok az utóbbi időszakban.
Példának okáért ott van a titokzatos, ismeretlen fiú, Will, aki elég idegesítően viselkedett a múltkor. Legalábbis ezzel nyugtatom magamat, hogy tényleg pimasz volt, de újra és újra átgondolva, ez egyáltalán nem igaz. Ő nem akart bántani engem, csak én reagáltam túl. Még olyan is átsuhant a fejemen, hogy megkeresem, bocsánatot kérek tőle, de olyan mérhetetlenül büszke voltam magamra, ahogy lerendeztem. Na meg a büszkeségem nem engedte, hogy én fussak utána. Ha hagytam benne valami nyomot, akkor majd ő megkeres.
Különben meg azon kapom magamat, hogy egyre többet gondolok erre a Williamre. Pedig nem is ismerem, a nevén kívül semmit nem tudok róla, csak annyit, hogy híres és pimasz. Mert az, igenis pimasz!
Megrázom a fejemet, próbálom összeszedni a gondolataimat, mert muszáj megírnom ezt a valamit, amiről pontosan nem is tudom, hogy micsoda. Kicsit nyújtózkodom, elhelyezkedek a kényelmes, fekete fotelban és neki látok körmölni. Bár még mindig nem tudom, miről is kell írnom pontosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=588354#post588354][b]Claire Anne Livingstone - 2016.04.20. 00:08[/b][/url]

Will

Az egyik kényelmes, fekete fotelban ücsörgök, a térdemen egy füzet hever, az ujjaim között pedig egy tollat forgatok. Házit kellene írnom, de a gondolataimat teljesen leköti valami más. A fotel karfája például, vagy a cipőm orra. Azon kapom magamat többször is, hogy percek óta egy apró pöttyöt bámulok a plafonon. Semmi kedvem nincs a tanuláshoz. Nem, mintha amúgy lenne, de azért jöttem ide, hátha a többi ember motivál majd, hogy álljak neki a tanulnivalóimnak, de valahogy mégsem vesz rá a lélek. Jobban leköt, hogy azokat nézzem, akik lelkiismeretesen leckét írnak. Irigylem őket, én sosem voltam ilyen szorgalmas.
Habár most nem csak a szorgalomról van szó. Máson se kattog az agyam, mint Ervinen. Hiányzik, rossz nélküle. Most, hogy már nem a kastély lakója többé, alig találkozunk, alig beszélünk, alig van időnk egymásra. Abba a pár órába próbálunk belesűríteni mindent, amikor találkozunk és ez nagyon nem jó így. Nagyon megerőltető számomra ez az időszak és ingerültebb is vagyok az utóbbi időszakban.
Példának okáért ott van a titokzatos, ismeretlen fiú, Will, aki elég idegesítően viselkedett a múltkor. Legalábbis ezzel nyugtatom magamat, hogy tényleg pimasz volt, de újra és újra átgondolva, ez egyáltalán nem igaz. Ő nem akart bántani engem, csak én reagáltam túl. Még olyan is átsuhant a fejemen, hogy megkeresem, bocsánatot kérek tőle, de olyan mérhetetlenül büszke voltam magamra, ahogy lerendeztem. Na meg a büszkeségem nem engedte, hogy én fussak utána. Ha hagytam benne valami nyomot, akkor majd ő megkeres.
Különben meg azon kapom magamat, hogy egyre többet gondolok erre a Williamre. Pedig nem is ismerem, a nevén kívül semmit nem tudok róla, csak annyit, hogy híres és pimasz. Mert az, igenis pimasz!
Megrázom a fejemet, próbálom összeszedni a gondolataimat, mert muszáj megírnom ezt a valamit, amiről pontosan nem is tudom, hogy micsoda. Kicsit nyújtózkodom, elhelyezkedek a kényelmes, fekete fotelban és neki látok körmölni. Bár még mindig nem tudom, miről is kell írnom pontosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=589290#post589290][b]Egerszegi A. Flóra - 2016.04.24. 17:48[/b][/url]

Előre tanulok, a házziállatok témában. Szeretnék egy jó pontot szerezni, mert ha ilyenből összegyűjtök egy csomót, akkor Nina kénytelen lesz beváltani az ígéretét, és egy hatalmas palacsintatortát csinál nekem. Az pedig nagyon sok mindent megér, plusz a tanárnőnél is szerzek pár jó pontot. A nagy helyzet az, hogy egyedül nem nagyon ment nekem ez, így kértem segítséget valakitől. Úgy gondoltam, hogy a Rellonban biztos van segítőkész emberke, úgyhogy az első szembejövő, idősebbnek tűnő srácot megállítottam és olyan kedvesen megfűztem őt, hogy segítsen, hogy ez tökéletesen sikerült. Itt fogunk találkozni majd a tanulószobában, nálam van egy csomó könyv, amit kihoztam a könyvtárból. Abból fogja majd Will kiválogatni, hogy melyik kell. Felmerül a kérdés, hogy miért nem a könyvtárban csinálom ezt... oda nem lehet bevinni rágcsát! Teljességgel elfogadhatatlan, hogy én kaja nélkül tanulgassak, vagy legalább ne legyen a közelemben, hogy ha megéheznék, ne tudjak gyorsan hozzájutni. Most is egy hatalmas vastag varázsropit rágcsálok, aminek sajtos íze van. Persze keresgélek, hátha megtalálok valamit és amiket igen, azokat majd leírom az előttem lévő pergamenre. Az ablak alatti egyik zöld fotelkében üldögélek és hajtogatom a vaskos kötetet, de igazából a fiúra várok, hogy segítsen, és akkor majd igazán belelendülhetek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=590264#post590264][b]William Eric Payne - 2016.04.28. 08:08[/b][/url]

Nem is értem, hogy miért mondják, a rellonosok tele vannak gonoszsággal. Ez nem igaz, határozottan nem, hiszen nem gonoszak, csak tudnak helyezkedni, dörgölőzni, megtalálni a legjobb kiskapukat, és a legtöbb esetben nyereségesen kijönni a helyzetből. Ami pedig mégsem nyereséges, hát arról meg simán nem beszélnek. Teljesen ideális.
Így esett meg, hogy egyszer csak előttem termett az ifjú Egerszegi lányka, aki fogalmam sincs, milyen viszonyban van Ninával. Sok pletyka kering, de vagy a húga, vagy az unokahúga vagy az elltitkolt gyereke, aki diákéveiben született, és biztos, hogy Benjamin Krise az apja. Szegény Benji, már lassan annyi embertől van gyereke, hogy a ténylegeseket is meg lehet kérdőjelezni, vajon igazak-e.
Na de szóval, most mát tényleg nézzük mi történt. Szépen mosolyogva, már majd, hogy nem körüludvarolva engem, megkért, hogy segítsek. Ha ennél kevesebbet tesz, akkor is segítettem volna, így viszont még azt is elérte, hogy elmosolyodjak. Ügyesen csavarja a dolgokat ez a lány, vajon a főnököm – elvégre Nina az Edictumnál az – is ilyen ügyes, ha kell valami? Egyszer ki kéne próbálnom, milyen, ha vele kommunikálok, és nem csak Mr. Kensingtonnal.
Megbeszéltük, hogy mikor, és hol, én pedig azon a napon szépen felnyitottam a ládámat, és kiemeltem minden jegyzetemet, beadandóim piszkozatát, beadandóimat, és gyorsan átfutottam őket. Szeretek precízen pakolni, így minden tantárgyam külön pakk, amiben évfolyamok szerint is el vannak választva a dolgok. Három nővel élek együtt, szóval ragadt rám ilyenből nem is kevés. Elégedetten vettem magamhoz a kupacot, és indultam el Rellonos pulcsimban és fekete nadrágban, hogy átadhassam Flórának.
A tanulószoba azonban más izgalmakat is rejtett. Ott volt ugyanis Claire, az eridonos, aki besérült valamin, amit a mai napig sem értek. Biztos rossz passzban volt, vagy valami. A húgaimnál is van ilyen, anya pedig csak annyit mondott rá, hogy ilyenkor ne is figyeljek oda. A legjobb problémamegoldás. Amúgy komolyan, mert miután valamitől elmúlt a hisztériájuk, olyan volt, mintha mi sem történt volna. Azt hiszem nálunk ez már csak így megy. Egymással szemben ülnek, ez azonban nem tántorít el. Odasétálok, biccentek egyet Clairenek, és megérintem egy pillanatra Flóra vállát, jelezve, hogy megérkeztem.
- Ez minden, amit valaha is a témában lejegyzeteltem. Nem olyan vastag mint a könyved, de nem is olyan száraz. A rajzok kicsit bénák benne, de azt szerintem te jobban meg tudod oldani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=590442#post590442][b]Claire Anne Livingstone - 2016.04.28. 21:47[/b][/url]

Will és Flóra

Végre eljutok odáig, hogy valamit felfogjak abból, amit olvasok éppen. Nem valami érdekfeszítő téma ez, és egy mondatot vagy ötször egymás után olvasok végig, mire megértem, miről szól, de azért haladok. A boszorkányüldözés magában oké, meg izgalmas, de most egyáltalán nem tud megfogni vagy lekötni. Igazság szerint azért is tart egy-egy mondat elolvasása és megértése több percekbe, mert valami mindig elvonja a figyelmemet. Mondjuk a plafon bámulása, vagy a hajam végének a babrálása, esetleg egy újabb virágminta rajzolása a jegyzeteim mellé.
Aztán leül a velem szemben álló fotelba egy lány és most ő az, akit sokkal érdekesebbnek találok, mint a firkálva tanulást. Rengeteg könyv van a kezében, amikkel alig bír leülni, de végül sikerül neki. A szájából lóg valami, ami a csámcsogó hangok alapján, nagyon finom lehet. Nagyon szép arca van neki, és eljátszom a gondolattal, hogy ha odamennék hozzá, akkor hogyan viselkedne velem, mit mondanék neki és ő, hogyan reagálna rá. Úgy tűnik, tényleg minden jobban érdekel most, mint a boszorkányok és az őket üldöző muglik.
A gondolatmenetemet egy jóképű srác szakítja félbe, aki most lép be az ajtón, és egy pillanatig le se esik, ki is ő. Aztán koppan egy hatalmasat. Will. Mit keres itt? Nem gondoltam volna róla, hogy az a tanulószobában ücsörgős, szorgalmas fajta diák. Felém veszi az irányt, pontosabban felém és a lány felé, már-már kezdek pánikba esni, hogy mi van, ha hozzám jön, de aztán csak biccent felém egyet és leül a szép lány mellé. Mintha mellbe vágtak volna. Azok után, ahogy viselkedett velem csak egy biccentést kapok. Sértve érzem magamat, és bevallom őszintén, elég hülyénEK is. Miért is gondoltam, hogy majd idejön hozzám? Valahogy már a szép lány sem tűnik szimpatikusnak. Azon kapom magamat, hogy őket bámulom és valahol legbelül féltékeny vagyok.
Tényleg nem vagyok normális, inkább megpróbálok visszatérni a boszikhoz, mert úgy néz ki, Will számára csak egy sértést értem meg és egy biccentést. Minek várok mégis többet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=591778#post591778][b]Egerszegi A. Flóra - 2016.05.05. 07:29[/b][/url]

Észre sem veszem, hogy elkezdek jegyzetelni, de sajnos, ahogy gondoltam lassan haladok. Legalábbis ahhoz képest, ahogy én szeretnék haladni, azaz, hogy mire kész leszek addigra fogyjon el a varázsropi. Na, de nem baj, legalább haladok, és néha felpillantok, akkor látom, hogy az ismeretlen lányka nézelődik, nem nagyon mehet neki a tanulás. Nem irigylem, én sem vagyok oda érte, és én is csak a palacsintáért csinálom. Vajon neki is sütnek valamit? Vagy szimpla szorgalomból csinálja? Brrr... sosem tudom ezt megérteni, hogy valaki csak úgy tanul, hogy okosabb legyen.
- Héé, mit ijesztgetsz? - majdnem félrenyelem a ropit, ahogy valaki megérinti a vállam, a fejem pedig bosszúsan az érkezőre fordul. Persze gyorsan vigyori leszek, hiszen Will az, aki azért jött, hogy segítsen. Fel is pattanok és jól megölelgetem, ha szeretné, ha nem.
- Szia Will! - nézek rá, miközben átadja a jegyzetit, ezért még egy puszit is kap, mert olyan rendes vagyok. Majd vissza is huppanok a fotelbe és gyorsan belelapozok a jegyzetekbe. Na, ezt már szeretem! Itt szépen össze van gyűjtve minden - nem túl szép rajzokkal megspékelve -, amire most éppen szükségem van.
- Tyűűű, ez nagy segítség ám! Majd meghálálom valahogy, ha tudom - mosolygok és tényleg vidám vagyok, olyannyira, hogy muszáj a csajszit is megszólítanom.
- Szia, te szereted a palacsintát? Látod, ilyen segítőkészek srácok is vannak, nem olyanok, mint akikről Nina állandóan beszél. Ja, nem is tudod, ki az a Nina, de én Flóra vagyok! Ő meg Will és tök cuki! - rángatom meg neki a ruhája ujját, hogy mutatkozzon már be. Vagy csak úgy megrángatom, mert kell némi cselekvés mindig, nem lehet csak úgy ülni.
- Kértek ropit? - nézek rájuk nagy szemekkel, majd vállat vonok, ha nem kérnek, ha igen, meg megkínálom őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=592533#post592533][b]William Eric Payne - 2016.05.08. 10:29[/b][/url]

Imádom a kislányt, olyan közvetlenül ölelget. Én pedig rendes gyerekként visszaölelem. Sokan azt gondolják rólam, hogy valami borzalmas emberke vagyok, pedig nem. Ráadásul három nővel sikerült szocializálódnom, szóval az ölelés meg a puszi tök hétköznapi számomra, és igen, azt is megtanultam, hogy nem szabad a hajukat összekócolni, mert akkor emberfeletti hangon sikítanak. Mindent egybevetve azonban szeretem a lányokat, így jól tűröm azt, hogy ilyen közvetlen Flóricsek is.
- Na, ennek örülök. Csak komolyan, a rajzok nagyon gázosak. Kivehető, meg érthető. hogy mi van rajta, de ne ezt add be, mert akkor egyből kiderül, hogy segítettek, és az is, hogy én. Ilyen szinten szerintem senki se tud bénán rajzolni.
Tipikus pont, pont, vesszőcske srác vagyok, szóval Flóra tényleg jobban jár, ha inkább rajzol sajátot, vagy lefizet valakit, hogy rajzolja meg neki, mert ha ezt adja be, akkor nem, hogy palacsintát nem kap, de szerintem Nina még plusz házimunkát is ráerőltet, és akkor jaj neki.
- Szia, Will vagyok és tök cuki.
Jegyzem meg nevetve. Tök cuki, na ezt se sűrűn mondják rám, főleg nem a lány, aki velünk szemben ül.
- Ő Claire, aki szerint nem vagyok tök cuki. Jól beolvasott nekem.
Mondjuk szerintem nem jogosan, sőt, elég keményen. Meg is lepődtem, hogy ilyet tud produkálni, hiszen előtte rendellenesen sokat pirult el. Most meg tessék, megkapja egy harmadik féltől, hogy tök cuki vagyok. Háh. Nyertem.
- Tényleg, hogy van Nina? Olyan régen láttam.
Pedig olyan nagyon szép. Hat ám rám a vélamágia, még ha nem is olyan erősen, hogy bármit megtegyek érte, de valahogy azok, akiknek akárcsak egy hangyányi vélavér is van a szervezetükben, egyből nagyon könnyen le tudok nekik engedelmes kisgyerek lenni.
- Én elfogadok egyet, kösz. Van valami mellékhatása?
Kihúzom, aztán bizalmatlanul méregetni kezdem, mert hát a varázsvilágban vagyunk, és itt a legtöbb dolog nem kóser.