A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=590264#post590264][b]William Eric Payne - 2016.04.28. 08:08[/b][/url]

Nem is értem, hogy miért mondják, a rellonosok tele vannak gonoszsággal. Ez nem igaz, határozottan nem, hiszen nem gonoszak, csak tudnak helyezkedni, dörgölőzni, megtalálni a legjobb kiskapukat, és a legtöbb esetben nyereségesen kijönni a helyzetből. Ami pedig mégsem nyereséges, hát arról meg simán nem beszélnek. Teljesen ideális.
Így esett meg, hogy egyszer csak előttem termett az ifjú Egerszegi lányka, aki fogalmam sincs, milyen viszonyban van Ninával. Sok pletyka kering, de vagy a húga, vagy az unokahúga vagy az elltitkolt gyereke, aki diákéveiben született, és biztos, hogy Benjamin Krise az apja. Szegény Benji, már lassan annyi embertől van gyereke, hogy a ténylegeseket is meg lehet kérdőjelezni, vajon igazak-e.
Na de szóval, most mát tényleg nézzük mi történt. Szépen mosolyogva, már majd, hogy nem körüludvarolva engem, megkért, hogy segítsek. Ha ennél kevesebbet tesz, akkor is segítettem volna, így viszont még azt is elérte, hogy elmosolyodjak. Ügyesen csavarja a dolgokat ez a lány, vajon a főnököm – elvégre Nina az Edictumnál az – is ilyen ügyes, ha kell valami? Egyszer ki kéne próbálnom, milyen, ha vele kommunikálok, és nem csak Mr. Kensingtonnal.
Megbeszéltük, hogy mikor, és hol, én pedig azon a napon szépen felnyitottam a ládámat, és kiemeltem minden jegyzetemet, beadandóim piszkozatát, beadandóimat, és gyorsan átfutottam őket. Szeretek precízen pakolni, így minden tantárgyam külön pakk, amiben évfolyamok szerint is el vannak választva a dolgok. Három nővel élek együtt, szóval ragadt rám ilyenből nem is kevés. Elégedetten vettem magamhoz a kupacot, és indultam el Rellonos pulcsimban és fekete nadrágban, hogy átadhassam Flórának.
A tanulószoba azonban más izgalmakat is rejtett. Ott volt ugyanis Claire, az eridonos, aki besérült valamin, amit a mai napig sem értek. Biztos rossz passzban volt, vagy valami. A húgaimnál is van ilyen, anya pedig csak annyit mondott rá, hogy ilyenkor ne is figyeljek oda. A legjobb problémamegoldás. Amúgy komolyan, mert miután valamitől elmúlt a hisztériájuk, olyan volt, mintha mi sem történt volna. Azt hiszem nálunk ez már csak így megy. Egymással szemben ülnek, ez azonban nem tántorít el. Odasétálok, biccentek egyet Clairenek, és megérintem egy pillanatra Flóra vállát, jelezve, hogy megérkeztem.
- Ez minden, amit valaha is a témában lejegyzeteltem. Nem olyan vastag mint a könyved, de nem is olyan száraz. A rajzok kicsit bénák benne, de azt szerintem te jobban meg tudod oldani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=592533#post592533][b]William Eric Payne - 2016.05.08. 10:29[/b][/url]

Imádom a kislányt, olyan közvetlenül ölelget. Én pedig rendes gyerekként visszaölelem. Sokan azt gondolják rólam, hogy valami borzalmas emberke vagyok, pedig nem. Ráadásul három nővel sikerült szocializálódnom, szóval az ölelés meg a puszi tök hétköznapi számomra, és igen, azt is megtanultam, hogy nem szabad a hajukat összekócolni, mert akkor emberfeletti hangon sikítanak. Mindent egybevetve azonban szeretem a lányokat, így jól tűröm azt, hogy ilyen közvetlen Flóricsek is.
- Na, ennek örülök. Csak komolyan, a rajzok nagyon gázosak. Kivehető, meg érthető. hogy mi van rajta, de ne ezt add be, mert akkor egyből kiderül, hogy segítettek, és az is, hogy én. Ilyen szinten szerintem senki se tud bénán rajzolni.
Tipikus pont, pont, vesszőcske srác vagyok, szóval Flóra tényleg jobban jár, ha inkább rajzol sajátot, vagy lefizet valakit, hogy rajzolja meg neki, mert ha ezt adja be, akkor nem, hogy palacsintát nem kap, de szerintem Nina még plusz házimunkát is ráerőltet, és akkor jaj neki.
- Szia, Will vagyok és tök cuki.
Jegyzem meg nevetve. Tök cuki, na ezt se sűrűn mondják rám, főleg nem a lány, aki velünk szemben ül.
- Ő Claire, aki szerint nem vagyok tök cuki. Jól beolvasott nekem.
Mondjuk szerintem nem jogosan, sőt, elég keményen. Meg is lepődtem, hogy ilyet tud produkálni, hiszen előtte rendellenesen sokat pirult el. Most meg tessék, megkapja egy harmadik féltől, hogy tök cuki vagyok. Háh. Nyertem.
- Tényleg, hogy van Nina? Olyan régen láttam.
Pedig olyan nagyon szép. Hat ám rám a vélamágia, még ha nem is olyan erősen, hogy bármit megtegyek érte, de valahogy azok, akiknek akárcsak egy hangyányi vélavér is van a szervezetükben, egyből nagyon könnyen le tudok nekik engedelmes kisgyerek lenni.
- Én elfogadok egyet, kösz. Van valami mellékhatása?
Kihúzom, aztán bizalmatlanul méregetni kezdem, mert hát a varázsvilágban vagyunk, és itt a legtöbb dolog nem kóser.