A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=589290#post589290][b]Egerszegi A. Flóra - 2016.04.24. 17:48[/b][/url]

Előre tanulok, a házziállatok témában. Szeretnék egy jó pontot szerezni, mert ha ilyenből összegyűjtök egy csomót, akkor Nina kénytelen lesz beváltani az ígéretét, és egy hatalmas palacsintatortát csinál nekem. Az pedig nagyon sok mindent megér, plusz a tanárnőnél is szerzek pár jó pontot. A nagy helyzet az, hogy egyedül nem nagyon ment nekem ez, így kértem segítséget valakitől. Úgy gondoltam, hogy a Rellonban biztos van segítőkész emberke, úgyhogy az első szembejövő, idősebbnek tűnő srácot megállítottam és olyan kedvesen megfűztem őt, hogy segítsen, hogy ez tökéletesen sikerült. Itt fogunk találkozni majd a tanulószobában, nálam van egy csomó könyv, amit kihoztam a könyvtárból. Abból fogja majd Will kiválogatni, hogy melyik kell. Felmerül a kérdés, hogy miért nem a könyvtárban csinálom ezt... oda nem lehet bevinni rágcsát! Teljességgel elfogadhatatlan, hogy én kaja nélkül tanulgassak, vagy legalább ne legyen a közelemben, hogy ha megéheznék, ne tudjak gyorsan hozzájutni. Most is egy hatalmas vastag varázsropit rágcsálok, aminek sajtos íze van. Persze keresgélek, hátha megtalálok valamit és amiket igen, azokat majd leírom az előttem lévő pergamenre. Az ablak alatti egyik zöld fotelkében üldögélek és hajtogatom a vaskos kötetet, de igazából a fiúra várok, hogy segítsen, és akkor majd igazán belelendülhetek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=591778#post591778][b]Egerszegi A. Flóra - 2016.05.05. 07:29[/b][/url]

Észre sem veszem, hogy elkezdek jegyzetelni, de sajnos, ahogy gondoltam lassan haladok. Legalábbis ahhoz képest, ahogy én szeretnék haladni, azaz, hogy mire kész leszek addigra fogyjon el a varázsropi. Na, de nem baj, legalább haladok, és néha felpillantok, akkor látom, hogy az ismeretlen lányka nézelődik, nem nagyon mehet neki a tanulás. Nem irigylem, én sem vagyok oda érte, és én is csak a palacsintáért csinálom. Vajon neki is sütnek valamit? Vagy szimpla szorgalomból csinálja? Brrr... sosem tudom ezt megérteni, hogy valaki csak úgy tanul, hogy okosabb legyen.
- Héé, mit ijesztgetsz? - majdnem félrenyelem a ropit, ahogy valaki megérinti a vállam, a fejem pedig bosszúsan az érkezőre fordul. Persze gyorsan vigyori leszek, hiszen Will az, aki azért jött, hogy segítsen. Fel is pattanok és jól megölelgetem, ha szeretné, ha nem.
- Szia Will! - nézek rá, miközben átadja a jegyzetit, ezért még egy puszit is kap, mert olyan rendes vagyok. Majd vissza is huppanok a fotelbe és gyorsan belelapozok a jegyzetekbe. Na, ezt már szeretem! Itt szépen össze van gyűjtve minden - nem túl szép rajzokkal megspékelve -, amire most éppen szükségem van.
- Tyűűű, ez nagy segítség ám! Majd meghálálom valahogy, ha tudom - mosolygok és tényleg vidám vagyok, olyannyira, hogy muszáj a csajszit is megszólítanom.
- Szia, te szereted a palacsintát? Látod, ilyen segítőkészek srácok is vannak, nem olyanok, mint akikről Nina állandóan beszél. Ja, nem is tudod, ki az a Nina, de én Flóra vagyok! Ő meg Will és tök cuki! - rángatom meg neki a ruhája ujját, hogy mutatkozzon már be. Vagy csak úgy megrángatom, mert kell némi cselekvés mindig, nem lehet csak úgy ülni.
- Kértek ropit? - nézek rájuk nagy szemekkel, majd vállat vonok, ha nem kérnek, ha igen, meg megkínálom őket.