- Helyzetjelentés, mert miért ne. Remélem tudod, hogy gyűlöllek.
A hangomon hallatszik, hogy nem igazán vagyok szomjas, sőt, úgy is mondhatnánk, hogy nem tudom hányadik napja vagyok aznapos, jó a második, de az utolsó szabadon töltött hetemet így kívánom tölteni, inni és bulizni szeretnék. Ezer éve nem voltam részeg, szóval nem kellett sok ahhoz, hogy megtörténjen. A szemfestékem már elfolyt, egész éjjel táncoltunk, a magassarkúm iszonyatos állapotban van. Próbálom tartani a telefont, azért néha megremeg a kezem, és hol a dekoltázsom, hol a belém csimpaszkodó Eszti, hol azért a fejem is látszik.
- Szóval levizsgáztam Brightmore, és szerintem i-mád-tak. Hihetetlenül királynak érzem magam, és az élet császára vagyok. Feltéve, ha nem pottyanok a Dunába, mert akkor nagyon rövid életű uralkodáson leszek túl. Minden vizsgám száz százalék lett, szóval eléggé büszke lehetsz rám.
Még ki is húzom magam, majd elmosolyodom, mint egy kis tündér.
- Szóval csak szeretném megköszönni, hogy vetted a fáradtságot, és egyetlen rohadt alkalommal rám néztél. Legalább nem úgy megyek férjhez, hogy egy alapképesítésem sincs. De amúgy meg, nyaljál sót.
A nyelvem is kinyújtom a kamerába, és mielőtt még meggondolhatnám magam, rá is nyomok a küldés gombra. Aztán telefon vissza a táskába, és nyomok egy puszit Eszti arcára.
- Gyűlölöm a férfiakat... awww, nééézd, szívecske alakú kő! De édes!
Ügyetlenül lehajolva a bort letéve fogom meg a követ, majd felvéve megint az üveget, felállok, és Eszti felé nyújtom.
- Nézd milyen szép a mintázataaaa!  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=753167#post753167][b]Catherine Hope Payne - 2019.03.25. 21:10[/b][/url]

- Helyzetjelentés, mert miért ne. Remélem tudod, hogy gyűlöllek.
A hangomon hallatszik, hogy nem igazán vagyok szomjas, sőt, úgy is mondhatnánk, hogy nem tudom hányadik napja vagyok aznapos, jó a második, de az utolsó szabadon töltött hetemet így kívánom tölteni, inni és bulizni szeretnék. Ezer éve nem voltam részeg, szóval nem kellett sok ahhoz, hogy megtörténjen. A szemfestékem már elfolyt, egész éjjel táncoltunk, a magassarkúm iszonyatos állapotban van. Próbálom tartani a telefont, azért néha megremeg a kezem, és hol a dekoltázsom, hol a belém csimpaszkodó Eszti, hol azért a fejem is látszik.
- Szóval levizsgáztam Brightmore, és szerintem i-mád-tak. Hihetetlenül királynak érzem magam, és az élet császára vagyok. Feltéve, ha nem pottyanok a Dunába, mert akkor nagyon rövid életű uralkodáson leszek túl. Minden vizsgám száz százalék lett, szóval eléggé büszke lehetsz rám.
Még ki is húzom magam, majd elmosolyodom, mint egy kis tündér.
- Szóval csak szeretném megköszönni, hogy vetted a fáradtságot, és egyetlen rohadt alkalommal rám néztél. Legalább nem úgy megyek férjhez, hogy egy alapképesítésem sincs. De amúgy meg, nyaljál sót.
A nyelvem is kinyújtom a kamerába, és mielőtt még meggondolhatnám magam, rá is nyomok a küldés gombra. Aztán telefon vissza a táskába, és nyomok egy puszit Eszti arcára.
- Gyűlölöm a férfiakat... awww, nééézd, szívecske alakú kő! De édes!
Ügyetlenül lehajolva a bort letéve fogom meg a követ, majd felvéve megint az üveget, felállok, és Eszti felé nyújtom.
- Nézd milyen szép a mintázataaaa!  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=753169#post753169][b]Vajda Eszter - 2019.03.25. 21:15[/b][/url]

Nagyban megforgatom szemeim, ahogy a kamerába beszél, nem mintha bele akarnék szólni abba a bármibe, amit ő és Brightmore - hogy lehet valakit egy lámpának elnevezni, könyörgöm, hát gyűlölik őt a szülei? - csinálnak, de hé, épp részeg, és élj te bárhol, a fiúkról, akikkel a részeg lányok beszélnek, az összes mese igaz.
Nagyon meg fogja ezt bánni holnapra a kisasszony, de mégis ki vagyok én, hogy megállítsam őt az élete legrosszabb döntéseiben? Tudjátok vannak azok a barátok, akik egyenesen biztatnak a katasztrófára, miközben próbálnak lebeszélni, de azért mégsem eléggé - én pont ez a barát vagyok.
- Dehogy gyűlölöd őt - megingatom fejem, fülem mögé tűröm pár hajszálam, enyhén beleszédülök abba, ahogy hajolgatni kezd, szóval utána fekszem én is, csak így, le a vízpartra, és nevetni kezdek, ahogy egy kőről kezd áradozni. Homlokomra támasztom kézfejem, mélyet szusszanok a budapesti, tisztának véletlenül sem mondható levegőből.
- Ó bébi - lehunyva szemeim sóhajtok fel. Amikor süt a nap, még nagyon jó meleg van, de, most nyilván nem, bár ezen a ponton már nem is nagyon fogom fel, hogy kezdenem kellene valamit a hideggel.
- Te is lefeküdhetnél - kezdek kuncogni újra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=753170#post753170][b]Catherine Hope Payne - 2019.03.25. 21:17[/b][/url]

- De gyűlölöm!
Jelentem ki határozottan, majd elnevetem magam, és gyorsan a koronám után kell kapnom, mert félek, hogy elveszítem. Az egyik fiú adta nekem, aki úgy lopta az egyik vitrinből, de már az enyém, vissza nem viszem. Elég jó kis korona. Megtartom.
- Kivel?
Kérdezem Esztit kíváncsian, de ám legyen. Megint logikus döntéseimre hagyatkozva előbb lehajolok, leteszem a bort, majd leteszem a követ. Aztán felegyenesedve leveszem a koronámat, megfordulok, és leereszkedem Eszter mellé, egészen közel hozzá, szinte összebújva vele.
- Csak ne aludjunk el, mert akkor meghalhatunk, és nekem nem áll jól a sápadt fehér ezzel a hajszínnel.
Viszont a rúzsomhoz, na ahhoz nagyon menne. Lábaimat összefonom Esztiével, és felpillantok az égre, koronámat a hasamon elhelyezve.
- Az a srác, amelyik az italunkat fizette nem volt rossz. Mi volt a neve? Valami Ram... Vam... Cam... valami, mindegy cuki volt. Tök úgy nézett ki, mint Levi. Na látod, Levi tökre szeretem, mert cukorfiú. Kaptam tőle egy műanyag gyűrűt, még most is megvan, de pszt, ez titok.
Nevetve próbálok pisszegni, de nem nagyon megy, inkább csak nevetek.
- Eszti? Megbántál mostanában valakit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=753171#post753171][b]Vajda Eszter - 2019.03.25. 21:18[/b][/url]

Vele együtt nevetek, szinte boldognak is lehetne mondani, ha nem lenne ennyi alkohol a véremben, elvégre, a bortól mindig különösen boldog vagyok, így hát, a rosé-boldogság nem is számít.
Értetlenül mormogva vonom össze szemöldököm, ahogy visszakérdez, igazából elég lassú most a felfogóképességem, de pár másodpercnyi fáziskésés után hangosan nevetve rázom meg a fejem.
- Velem, butaaaa - persze, lehet, hogy ő nem így értette, vagy én nem érettem úgy, esetleg mindketten félrebeszélünk egymás mellett, de meglehet, hogy már rég túlragoztam ezt az egészet, azért tovább nevetve fetrengek.
- Biztos vagyok benne, hogy sötétebb alapozót használnának hozzád - lehunyom szemeim, teljes nyugalomban, arcom az ő fejéhez hajtom, felhúzom térdeim.
- Jaj - újra felnevetve takarom el tenyeremmel szemeim. - Az a fiú úgy nézte a melleid Cath, már nekem fájt - kezdem el rázni fejem, ami nem feltétlenül kényelmes így, de most nem is feltétlenül érdekel. - Tökre összházasodhattál volna Levivel - elvégre, őt még szereti is, és, ha mással ilyen egyszerűen megy, akkor vele miért ne?
- Hm - kinyitva szemeim szusszanok fel, tekintetemmel csillagokat keresek, amit, elég nehéz találni a város fényei mellett. - Nagyon sok mindent megbántam már az életemben - nagyon sokan tudják, még soha nem mondtam ki, de akik ismernek, igazán, azok tudják. - Néha csak vissza szeretnék menni, hogy mindent másképp csinálhassak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=753173#post753173][b]Catherine Hope Payne - 2019.03.25. 21:21[/b][/url]

- Tudod...
Most, hogy már mellette vagyok, azért én is kapcsolok a lefekvéssel kapcsolatban, és csak a nevetés marad. Istenem, olyan jó, csak nevetni. Amúgy komolyan mondom, hónapok óta senkivel sem voltam együtt, gyakorlatilag most jövök rá, hogy ez mennyire hiányzik nekem. Annyira persze nem, hogy a nászéjszakámat várjam.
- Szerintem is.
Értek vele egyet a Levi-témában. Nem tagadom, sokkal szebben látnám a jövő szombatot, ha Levi várna az oltárnál egy kopasz negyvenes helyett.
- De Levi annyira jó ember, én meg tök rossz vagyok, szóval ezek mellett hogy mehetnék hozzá úgy, hogy arra a hülyére vágyok? Ez így tök pocsék. Csak el kéne felejtenem Denist.
Eszti tudja, mindig is tudta, talán régebb óta, mint, hogy én magamnak be mertem volna vallani. Ujjaimat Eszti ujjaiba fonom, és követem a tekintetét az égre.
- Elmondtam neki. Denisnek, hogy szerelmes vagyok belé. Azt mondta megoldjuk, aztán lelépett. Megoldotta.
Egy kósza könnycsepp gördül le az arcomon, de csak egyetlen egy. Fáj, persze, hogy fáj, hogy a fenébe ne fájna, hiszen ez nem megoldás. Ő a legjobb barátom, az egyetlen olyan ember, aki mellett nem szégyellek semmit. Esztit szeretem, imádom, de neki nem merem elmondani sem azt, hogy ki és hogyan csókolt meg először, vagy hogy miként vesztettem el a szüzességem, hogy miért él az ikertestvérem állandó felügyelet alatt. Nem azért, mert nem bízok benne, hanem mert van egy olyan plusz a Denisszel való barátságomban, amit sohasem éreztem még. Ezért is haragszom rá ennyire. Egyetlen könnycsepp, többet nem érdemel. Nem leszek miatta szomorú. Megemelem a fejem, óvatosan az üveg száját az ajkaimhoz emelem, és kortyolok kettőt belőle.
- Nem tehetek róla, hogy ekkorák, a csajok maguktól nőttek meg, semmi beleszólásom nem volt. De! Ha el akarunk érni valamit, például ingyen piákat, akkor nagyon hasznosak. Csak a hátam tud tőlük iszonyatosan fájni.
Nyögök is egy aprót, ahogy visszafekszem, és, hogy ne érezzék magukat olyan rosszul, megsimogatom őket, mielőtt a komolyabb téma jönne.
- Szerinted akkor jó emberek lennénk? Ha újrakezdhetnénk. Olyanok, akikre büszkék az apáik?
Visszafekve rápillantok, és közelebb bújok kicsit.
- Bajban vagy? Ki miatt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=753179#post753179][b]Vajda Eszter - 2019.03.25. 21:56[/b][/url]

- Hmmm - csak ennyit fűzök hozzá. Alapvetően mindenkiről megvan a véleményem, úgy a tetteikről, mint az általános viselkedésükről, de nem szokásom megosztani azt másokkal. Persze, megesik, hogy eljár a szám, amikor nagyon szét vagyok esve, vagy, ha olyan szinten megbízok valakiben, hogy meg merjem tenni - az első lehetőség világéletemben többször állt fenn, mint utóbbi. Aprót vonok vállamon. Túlzás lenne azt mondani, hogy ismerem Leventét, de sok mindent elmond az emberről, honnan jön, és az én, személyes véleményem szerint nem szabad megbízni abban, akinek az apja legilimenciát, az anyja meg kriminálpszichológiát tanít.
- Nehezen fogod elfelejteni, ha snapchaten küldözgetsz neki videókat - szkeptikusan megemelem szemöldököm, vagyis próbálom, de a végére csak hunyorgok, így pedig el is veszti a komoly értékét.
- Hú - összevonom szemöldökeim - most sikerül, azt hiszem -,ahogy hallgatom őt, felkönyökölve fordulok felé, és rázni kezdem fejem. - Nehogy sírj egy fiú miatt, Catherine Hope Payne! - ha létezne olyanom, hogy egyensúlyérzék, akkor most a fél kezemmel megragadnám a vállát, és jól megráznám őt - jó, mégsem, így fekve elég veszélyes lenne -, de így csak megbököm mutatóujjammal az orra hegyét, és őszintén elcsodálkozom, hogy sikerül becéloznom első találatra a pontot.
- Ajh - felsóhajtva dőlök vissza a betonra. - Ne akarj soha olyan lenni, mint én, Cath. Ötvenöt kiló vagyok, és ha hiszed, ha nem, a világ legnehezebb dolga megtartanom - nagyon, nagyon sokan mondták már, kórosan sovány vagyok, vagy, hogy biztos képtelen vagyok megenni egy hamburgert, pedig nem így van - nyilván azért nem is viszem túlzásba a gyors kaját -, de néha csak sírni szeretnék, amikor kijövök a teremből.
Azt mondják, azokat a dolgokat szeretjük a legjobban, amik fájnak.
- Nem tudom - aprót vonok a vállaimon - tudod, néha úgy érzem, hogy helyrehoztam a dolgokat, de utána mindig, mindig történik valami, mintha egyszerűen csak unalmas lenne a normális - az öcsém és én, sosem akartunk normálisak lenni, és soha nem is lennénk rá képesek. Ezzel a névvel egyszerűen csak nem fér össze egy átlagos élet, kell a reflektorfény, kell, hogy az emberek beszéljenek rólunk, hogy ismerjenek, hogy irigyeljenek, de az egésznek ára van.
- Nem tudom - lehunyom szemeim. - Nem hiszem. De az öcsém és az apám - nem, az apám soha nem mondta ki, de látom a szemében, akárhányszor csak elidőzik rajtam a tekintete - a fejükbe vettek valamit. Szerintem nem létezik ez a valami, mármint.. Oké, figyelj - újra felkönyökölök - biztos hallottál az iskolaváltásunk.. körülményeiről két éve - néha belegondolok, milyen régen volt, és fel sem fogom, hogyan telhetett el máris két év - csináltam egy hülyeséget, olyan hülyeséget, mint akkoriban, és most azt hiszem, azt hiszik, újra van egy Benjámin az életemben, aki nem Benjámin, de - elhúzom szám, ahogy megcsóválom fejem. - én nem hiszem, hogy erről lenne szó, érted?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=753185#post753185][b]Catherine Hope Payne - 2019.03.25. 22:58[/b][/url]

- Nem akarom elfelejteni.
Vallom be csendesen, kerülve Eszti pillantását. Furcsa, de emiatt szégyenérzet támad bennem, éppen bennem. Sosem szégyelltem semmit, akár velem történt, akár én magam csináltam, és mégis, azért, mert gyengéd érzéseket táplálok iránta, szégyenérzet van bennem. Mintha kisgyerek lennék, aki ellopja az anyja kedvenc rúzsát, eltöri, és fél a szidástól. Én is loptam volna? Elloptam magamtól a lehetőséget, hogy életem legfontosabb emberét magam mellett tudhassam ezekben a nehéz pillanatokban? Elloptam magamtól a lehetőséget, hogy legalább egy kicsit boldog legyek a boldogtalanságban? Ha Denis mellettem lenne, ha néha mellkasának dönthetném a fejem, vagy csak feküdnénk egymás mellett, miközben olvasunk, boldog lennék, akkor is, ha apám hozzákényszerít egy másik emberhez. Így azonban, gyenge és szerencsétlen vagyok. Megkopott a fényem, ami azért volt olyan erős, mert ő a barátom volt.
- Gyenge vagyok.
Néhány napja, egyik éjjel eszembe jutott, hogy pár pirulát még akkor eldugtam, amikor először tapasztaltam a fless Denis jelenlétét. Emlékeztem rá, hogy melyik varrás alatt rejtőznek. Kilenc szem, kilenc alkalom, hogy velem legyen. Egész éjjel nem tudtam aludni, Annie ölelő keze megnyugtatóan kellett volna hasson rám, hiszen ő is egy Brightmore, visszatérve jó szokásomhoz, Denis illatát érzem rajta, követelem, hogy az orromban legyen. Kihasználom őt, pedig nem akarom. Kilenc szem. Egész éjjel az járt a fejemben, hogy reggel le kell ellenőriznem, hogy megvannak. Csak tapintanom kell őket. Nem bevenni, eltenni nehéz időkre. Csak egy kis motiváció, hogy minden a helyén van. Még nyolc alkalommal beszélhetek Denis-szel.
- Ő nem egy fiú, ezért gyűlölöm őt. Hogy nem képes egy fiú lenni. Pedig csak annyi lenne a feladata, hogy egy fiúvá váljon.
Olyan sokat kérek én? Hogy csak egy fiú legyen? Szerintem nem. Innen csak két megoldás van. Vagy tényleg olyan messze leszünk egymástól, hogy valahogy elfelejtem, akárhogy, vagy mellettem lesz, és elfogadjuk az érzéseimet. Nem akarok többet vagy mást, mint ezt, hogy elfogadjuk. Sokkal könnyebb úgy kiszeretni valakiből, hogy nem hiányolod, hogy nem számolgatsz gyógyszereket, hogy újra láthasd. Sokkal könnyebb lenne, de ezt el se tudom mondani neki, mert gyűlöl és nem tud a közelemben lenni, mert ő így oldja meg. Remek, most már rendesen mérges vagyok rá. Összeráncolt homlokkal hunyom le a szemeimet, és mérgesen szusszanok egyet.
- Ez a veszély engem nem fenyeget, nem tudok vékony lenni. Láttad Annie-t, a ruhái az én ruháim, csak ő lassan tizenhét, én meg tizennégy voltam, amikor be tudtam őket gombolni.
Én meg az ötvenöt kiló. Akkor se ment, amikor hónapokig csak húslevest ettem, semmi mást, ahogy Jason megérkezett, hozott nekem enni és hozott nekem egy adag boldogságot is.  
- A normális unalmas szívem, ezért fekszünk hajnali ötkor a Dunaparton két borral és egy koronával márciusban.
Nekünk nem való a normális, mi nem olyan népek vagyunk, akik ezzel beérik, nekünk több kell, nekünk más kell, nekünk olyan kell, ami mozgásban tart, megbotránkoztat, elhiheti velünk, hogy ez a lendület, amire szükségünk van. Nem vagyunk képesek nyugton lenni, nem lehetünk átlagosak, mert abba belehalnánk.
- Gondolod, hogy Ricsi összefogna ellened az apáddal? Ugye tudod, édes, hogy az öcséd jobban szeret téged, mint engem a tizenkét...tizennégy testvérem együttvéve.
Mondjuk June azóta nem tolta ide a képét, szóval tizenhárom. A múltkor összeszámoltam, hogy bárki megkérdezi, hogy hány testvérem van, el tudjam mondani, ne az legyen, hogy nézek és próbálom számolgatni, hogy melyik anyától hány testvérem született.
- Igen, hallottam.
Bólintok, de nem fordítok rá nagyobb jelentőséget. Egyikünk sem szent, és történt ott bármi, az a múlt. A jelen pedig egy teljesen más dolog, és ha valaki, én tudom, hogy milyen az, amikor beskatulyáznak, ráadásul a saját szülőd.
- Ha valaki tudhatja az érzéseidet, az te magad vagy, de amúgy, ha ugyanaz lenne, se lenne hozzá közük. Eszti, te nem vagy ostoba lány, jogod van dönteni az életed felett.
Bölcs tanács valakitől, aki csak mert lány, férjhez adható, és férjhez is megy pár nap múlva.
- Miért ne élhetnéd úgy az életed, ahogy te akarod?
Oké, megint fel vagyok háborodva. Felkönyökölve nézek rá.
- Az öcséd bele van esve Lilibe, kár tagadnia, mert így van. Komolyan, ha a hülye politika megköveteli, tönkreteszi a boldogságát pár szavazatért? Ennyit nem ér az egész. És ha még egy Benjámin a fickó? Egész életedben nem lehetsz boldogtalan Eszti. Nézz magadra, sikeres és tehetséges vagy, megélsz a jég hátán is, inspiráló vagy és gyönyörű. Nem a neved határoz meg, hanem a személyiséged és a tetteid. Én büszke lennék rá, ha olyan gyerekem lenne, mint te.