Budapest

A varangy megrúgta ot, ezért elslisszolta a vizsgáit. Volt amire be se ment, mert fontosabbnak tartotta, hogy az egyetemen haladjon. Szerencsére minden lében kanál novére nem szidta össze vissza, mint a bokrot, kivételesen. Jót is tett az önérzetének ez az apró dolog. A szülei lassan már semmit se szólnak. Nem mintha tudnának tenni a dolog ellen. Megszokták.
Kikapcsolódásra vágyott, ezért indult neki a csodás fővárosnak. Igazából nem tartja annak, de ez is jobb a semminél. Kissé hiányzik neki már az olasz városok pezsgése, mozgása. Mégsem látogat haza, nincs valami nagy kedve a családhoz. Vagyis ahhoz a részéhez ahol körbepuszilja mindenki majd jönnek az ölelések és kérdések hada, hogy merre rejtegeti az asszonykát. Jelenleg nem rejtegeti sehol, pedig milyen jól tenné.
Ilyen gondolatok hada sorakozik a fejében miközben befordul az egyik sarkon. Valamelyik csuda jó ismerősétől hallotta, hogy van egy bár amit érdemes meglátogatni. Ez az egyetlen egy dolog vonzza most, így nem is kell sok és már a bárban találja magát. Ahogy belép, megcsapja, magához vonzza és megtartja a hely hangulata. Egyedi, hangulatos, nem mindennapi. Kevés ilyen helyet lehet találni ami nem egy lepukkant kocsma, mint a faluban lévő csárda. Ott a csövesektől fogva mindenki megfordul, itt pedig megjelenés, kisugárzás és pénztársa vastagság kell ahhoz, hogy belépj és marasztaljanak. Az egyik pincélányka szívélyesen egy asztal felé terelgeti az olaszt, ő meg hülye lenne nem utána menni. Kényelmesen elhelyezkedik, fellapozza az itallapot és vár. Várja azt, hogy mit válasszon na meg, hogy ki lesz a mai estére a társasága. Ismerkedne, kibújna a mestertanonci és egyetemi hallgató hétköznapokból. Változatosságra van szüksége.

A varangy megrúgta ot, ezért elslisszolta a vizsgáit. Volt amire be se ment, mert fontosabbnak tartotta, hogy az egyetemen haladjon. Szerencsére minden lében kanál novére nem szidta össze vissza, mint a bokrot, kivételesen. Jót is tett az önérzetének ez az apró dolog. A szülei lassan már semmit se szólnak. Nem mintha tudnának tenni a dolog ellen. Megszokták.
Kikapcsolódásra vágyott, ezért indult neki a csodás fővárosnak. Igazából nem tartja annak, de ez is jobb a semminél. Kissé hiányzik neki már az olasz városok pezsgése, mozgása. Mégsem látogat haza, nincs valami nagy kedve a családhoz. Vagyis ahhoz a részéhez ahol körbepuszilja mindenki majd jönnek az ölelések és kérdések hada, hogy merre rejtegeti az asszonykát. Jelenleg nem rejtegeti sehol, pedig milyen jól tenné.
Ilyen gondolatok hada sorakozik a fejében miközben befordul az egyik sarkon. Valamelyik csuda jó ismerősétől hallotta, hogy van egy bár amit érdemes meglátogatni. Ez az egyetlen egy dolog vonzza most, így nem is kell sok és már a bárban találja magát. Ahogy belép, megcsapja, magához vonzza és megtartja a hely hangulata. Egyedi, hangulatos, nem mindennapi. Kevés ilyen helyet lehet találni ami nem egy lepukkant kocsma, mint a faluban lévő csárda. Ott a csövesektől fogva mindenki megfordul, itt pedig megjelenés, kisugárzás és pénztársa vastagság kell ahhoz, hogy belépj és marasztaljanak. Az egyik pincélányka szívélyesen egy asztal felé terelgeti az olaszt, ő meg hülye lenne nem utána menni. Kényelmesen elhelyezkedik, fellapozza az itallapot és vár. Várja azt, hogy mit válasszon na meg, hogy ki lesz a mai estére a társasága. Ismerkedne, kibújna a mestertanonci és egyetemi hallgató hétköznapokból. Változatosságra van szüksége.

Cesare

---

Nem emlékszem arra, hogy mikor voltam utoljára ilyen hosszasan az országban. Egy hónapja tengődőm. Üresnek érzem magamat, mikor nincsen mit tenni, ugyanakkor valahogy már nem érzem azt a tüzet, ami még az elején hajtott.
Azt hiszem a felismerés, hogy nem tudok normális emberi kapcsolatokat kialakítani, ha sose lehet rám számítani, lett a végzete az egésznek. Imádom az utazást, felfedezni a világot és írni róla. Szeretek új embereket megismerni, újdonságokat kipróbálni és más-más kultúrát megismerni, de valami mégis hiányzik. Elértem arra a pontra, amikor már nem a szórakozást szeretném előtérbe helyezni, hanem a saját életemet, melynek valami célt kellene keresni. De a mai estét sem erre találták ki.
A Jardinban ücsörgök, próbálok egy olyan utat találni, mely az úúj elképzeléseimnek megfelelő lenne, de egyelőre nem látom a fényt. Mindenhol falak és elhullott kapcsolatok tetemei kacsintanak vissza rám, ami kissé megrémít. Nem a legjobb dolog, mikor szembesülsz azzal, hogy az eddigi életedből nem tudsz felmutatni olyan dolgot, amelyre igazán büszke lehetsz. Már pedig sajnos én jelenleg ezen a szinten állok.
Kezeim között forgatom a poharamat, mely alkohol nélküli koktélt tartalmaz, s az előttem elhaladó lányka és az utána lépdelő férfira tekintek. Valahonnan ismerős. Nem a lányka, hanem az őt követő alak. De sajnos nem tudom, hogy honnan. Még mielőtt kínos lenne, ahogy bámulok, tekintetem visszatáncoltatom a pohárkára és egy aprót kortyolok belőle. De a kíváncsiság nem alszik, szemeim ismét áttáncolnak a közeli asztal mellé leült alakra és egy apró mosolyt is küldök felé. Többre most nem telik. Ha két héttel ezelőtt találkoztunk volna, akkor már szembe ülnék vele, de ma. Nem megy. Így csak poharamat emelem meg, ha éppen odafigyel el is kaphatja a mozzanatot.