Budapest

A varangy megrúgta ot, ezért elslisszolta a vizsgáit. Volt amire be se ment, mert fontosabbnak tartotta, hogy az egyetemen haladjon. Szerencsére minden lében kanál novére nem szidta össze vissza, mint a bokrot, kivételesen. Jót is tett az önérzetének ez az apró dolog. A szülei lassan már semmit se szólnak. Nem mintha tudnának tenni a dolog ellen. Megszokták.
Kikapcsolódásra vágyott, ezért indult neki a csodás fővárosnak. Igazából nem tartja annak, de ez is jobb a semminél. Kissé hiányzik neki már az olasz városok pezsgése, mozgása. Mégsem látogat haza, nincs valami nagy kedve a családhoz. Vagyis ahhoz a részéhez ahol körbepuszilja mindenki majd jönnek az ölelések és kérdések hada, hogy merre rejtegeti az asszonykát. Jelenleg nem rejtegeti sehol, pedig milyen jól tenné.
Ilyen gondolatok hada sorakozik a fejében miközben befordul az egyik sarkon. Valamelyik csuda jó ismerősétől hallotta, hogy van egy bár amit érdemes meglátogatni. Ez az egyetlen egy dolog vonzza most, így nem is kell sok és már a bárban találja magát. Ahogy belép, megcsapja, magához vonzza és megtartja a hely hangulata. Egyedi, hangulatos, nem mindennapi. Kevés ilyen helyet lehet találni ami nem egy lepukkant kocsma, mint a faluban lévő csárda. Ott a csövesektől fogva mindenki megfordul, itt pedig megjelenés, kisugárzás és pénztársa vastagság kell ahhoz, hogy belépj és marasztaljanak. Az egyik pincélányka szívélyesen egy asztal felé terelgeti az olaszt, ő meg hülye lenne nem utána menni. Kényelmesen elhelyezkedik, fellapozza az itallapot és vár. Várja azt, hogy mit válasszon na meg, hogy ki lesz a mai estére a társasága. Ismerkedne, kibújna a mestertanonci és egyetemi hallgató hétköznapokból. Változatosságra van szüksége.