BK Fórum - Budapest és környéke

Oldalak: [1] Le

| Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás

Sonja Ainsworth
INAKTÍV

orosz | IM tanonc
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274

Írta: 2017. április 16. 00:08

Te vagy a szer, Te vagy az elem
Amitől energiát kapok
Ha újra vár a küzdelem
Te vagy a szer, Te vagy az elem
Én a függőség vagyok
Kölcsönös az érzelem?

Nincs megbotránkozás, sem visszatáncolásra való késztetés benne. Még a családnak is írt, hogy hová küldjék ezentúl a baglyot. Nem fogta bő lére, majd ha hazamegy, beszámol. Engedélyt már rég nem kell kérnie, az a kor már elmúlt, a szülei meg amúgy is megbíznak benne, és a nyakát rátenné, hogy anyja máris többet lát a dolgok mögé, mint amiről ez az egész szól.
- Kész... mehetünk? - pislog még az ex-rellonosra, akit becsempészett magával, hogy ne egyedül kelljen úgy visszajönnie. Ha a másik biccent, el is hagyja a kastélyt vele, meg a rellont is meg mindent. Persze, nem végérvényesen, az órákra ugyanúgy bejár majd, de... lényegesen kevesebbet lesz a falak között, ami jó. Megpróbálta, nem ment neki, vagy ha ment is... csak ennyire.

Legközelebb már a városi levegőt szippantja magába, kivételesen átadva a férfinak az irányítást, lévén most látja először, hol lakik ő. Sonjának egyébként nincsenek nagy igényei, bárki bármit is hisz, nem az a fajta ő. Az utat figyeli közben, nem fog Ward nyakán lógni, és eltévedni nem lenne jó itt. A négy fal között se bírja sokáig, főleg nem egyedül, evidens, hogy majd császkálni fog a környékbeliek legnagyobb bánatára.
- Laknak itt muglik? - halkan kérdez, ezt azért nem ártana tudni, hisz az elég visszatartó erő.
- Belefogtam valamibe... - vállat von, nem is néz igazából rá, csak pár másodperc múlva, akkor is semmi jót nem sejtető mosoly ül ki az arcára.
- Illúziómágiát fogok tanulni - mintha egyébként nem is lenne közveszélyes, kell ez még neki, úgy van.

Utoljára módosította:Sonja Ainsworth, 2017. április 16. 00:09
	Hozzászólásai ebben a témában

Jonathan Gerhard Bájgúnár igazából rajong értem ^^

Ward Weaver
INAKTÍV

#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614

Írta: 2017. április 16. 00:40

| Link

#idejemenni #összeszedlek #jóleszazúgy

Nem tudom, hogy mennyire realizálódott bennem az este során, hogy Sonja tényleg nálam fog lakni, de nem bántam meg, szóval nem is igen érdekelt. Még a cuccait is segítettem összeszedni, vagyis inkább csak cipelni, mert fogalmam sem volt, mi tartozik az ő tulajdonába és mit szórt ide a szomszéd, egy esti könnyed tolvajkodás meg most nem volt a tervben. Tehát megvártam, míg összerámolt, majd épp olyan csendesen, ahogy érkeztünk, távoztam is vele együtt a kastélyból.

Szerencsére nem volt nagy a nyüzsgés, a szomszédok bekuckóztak a lakásukba vagy éppen kimozdultak, de itt valahogy sosem pezsgett túlságosan az élet. Az utca egyetlen olyan udvarában laktam, ahol tényleg nem kellett a mugliktól tartani, az egész ház rejtve volt előlük. A hatos számú tömbház után volt egy ugrás és a hetes házat csak a varázslók látták.
- Vannak. Az utcában rengeteg lakik, de a házban egy sem. Ezt a kompromisszumot hajlandó voltam megkötni, azért cserébe, hogy nem volt horrorisztikus ára - vontam meg a vállamat és kitártam az ajtót előtte. Az a mosoly már most rendesen elbizonytalanított, még azelőtt, hogy kimondta volna a tényleges dolgot. Grimasszal az arcomon tapsikáltam kettő.
- Jézusom, hogy neked mikre nincsen felesleges kapacitásod... és mi a célod vele? - kérdeztem, mert hát nem eltántorítani akartam, egész egyszerűen érdekelt, ha már ennyi energiát belefeccöl, lesz-e haszna is.


	Hozzászólásai ebben a témában

Sonja Ainsworth
INAKTÍV

orosz | IM tanonc
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274

Írta: 2017. április 16. 00:50

| Link

# ágyőbk # hellopest #készüljfel

Szívfájdalom nélkül hagyja maga mögött a kastélyt, még csak meg se fogalmazódik benne, hogy bárkitől is búcsút kéne vennie, holott például Ricsinek ez kijárna. De nem örökre megy, és nem is a világ végére, majd egyszer megbeszéli vele, ha lesz kedve hozzá.
Az hogy vannak a közelben muglik, azért fintort csal az arcára, de csak egyetlen pillanatra. Biztos benne, hogy majd boldogulni fog itt is, hisz a kastélyról se tudott semmit, mikor először átlépte a küszöbét.
- Tudtam, hogy van eszed - biccent elismerően, mert bár tényleg hót mindegy neki, hosszú távon nem bírná a pálcája és a mágia nélkül, még akkor sem, ha Ward vele van. Varázsló, ezt pedig nem vehetik el tőle, ahogy a férfitól sem.
- Héj, nekem még van ott egy évem, plusz a többi, valamivel el kell ütni az időt - hasba vágja, olyan természetesen, mintha ezt gyakran tenné, pedig nem. És nem is erősen, csak úgy... mert a reflex.
- És nem tudom... hirtelen ötlet volt... - vállat von, nem is gondolkodott el ezen, sem azon, mennyire lesz ez hatással saját magára, majd az idő úgyis megmutatja.
Amint belépnek a házba, Sonja le is dobja a táskáját, majd nyújtózik egy nagyot, a hopponálás kimeríti hamar, ezért sem szokott olyan sokszor. Persze, ha többet tenné, biztos nem lennének ezek a mellékhatások.
- Hol fogok aludni? - teszi fel a legfontosabb kérdést, miután körbepillant, mégse kezd el vaktában ajtókat nyitogatni.


	Hozzászólásai ebben a témában

Jonathan Gerhard Bájgúnár igazából rajong értem ^^

Ward Weaver
INAKTÍV

#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614

Írta: 2017. április 16. 01:27

| Link

#welcomehome #oroszzöldettartokitthon

Érthető volt a fintor, nem is sérelmeztem, én is jobban kedveltem, ha nem vagyok bekorlátozva, de ugye valamit valamiért. Könnyen jutottam a lakáshoz és viszonylag olcsón is, bent nem kellett aggódnom, így pedig rendben is volt a részemről a dolog.
A beszólásomat egy hasbavágással honorálta, én pedig nevetésben törtem ki, valahogy úgy adta magát a dolog. Nem esett rosszul, olyan természetes volt, pedig aztán nem volt hobbija.
- Na, mindjárt gondoltam, hogy nem egy ördögien gonosz terv része, amit hónapokon át forraltál. Durva is lenne... - jegyeztem meg csipkelődve, mert hát vannak olyanok, akik szerintem ezt kinézik belőle. Nem én, de valakik egészen biztosan.
Ahogy beléptünk, ő ledobta a táskát, én azonban nem tettem hasonlóan, hanem a jobb oldalon lévő második ajtót löktem be, csak az ott lévő üres szobában málháztam le. A költözésben a legeslegrosszabb a pakolás, hogy folyton lerakod, felveszed, lerakod, felveszed. Így megúsztam egyetlen körrel, külön extrák nélkül, majd kinéztem az ajtón, hogy hahó, erre tessék jönni.
- Alighanem itt. Itt vagyok a szomszédban, szemben találod a fürdőt, egyenesen tovább a nappali, meg a konyha. Minden világos? - érdeklődtem, miután mutogatva elmagyaráztam, mit merre.


	Hozzászólásai ebben a témában

Sonja Ainsworth
INAKTÍV

orosz | IM tanonc
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274

Írta: 2017. április 16. 01:38

| Link

# amcsizölddellakokegyütt #csináljatokvalamit

Sejtette ő, hogy Ward nem most fogja nehezményezni a fintorgását. Gyakran szokott, tény, de koránt sem amiatt, mint a mai lányok többsége. Ő tényleg csak azt nehezményezi kissé, hogy be van korlátozva. De hát még így is szabadabb, mint amilyen gyerekkorában volt, ennyiért még megéri.
Valahol azért jól esik neki Ward nevetését hallani, benne is valami kellemes melegség árad szét, mait így hirtelenjében nem is tud mire vélni, így nemes egyszerűséggel átugrik fölötte.
- Nem vagyok tervezgetős típus, sem leragadós... tudod - keményebben szólnak a szavak a kelleténél, de ezzel csak biztosítani akarja a másikat, hogy ez sem végleges, hogy nem cövekel le itt, és marad a nyakán örökre, elvégre Wardnak is van élete, és ki tudja, ki lesz benne még az évek során.
Aztán belépnek a házba, Sonja meg kellemesen csalódva néz körbe. Így utólag már be meri vallani magának, hogy semmi jóra nem számított, egy legénylakásról az ember manapság hall mindent. Kicsit bűntudata is lesz, mert olyasmit feltételezett Wardról, mai nem jellemző rá, de nem ismeri őt túl jól, nem tudja, valójában milyen.
- Aha - biccent, aztán be is megy a cuccával együtt, egyedül hagyva a ház tulaját. Órák telnek el, míg rá se néz, kipakol, rendezkedik, lezuhanyzik, aztán alszik... vagyis aludna, ha nem törné meg a békés csendet az ég dörgése. Sonja úgy ül fel az ágyon, mint akit ágyúból lőttek ki, kezeivel megint átkarolja magát, miközben kitekint az ablakon, hogy a villámok cikázását nézze. Utálja ezt, egy idő után már járkálni is kezd, nem csak a szobájában, kint... a konyhában teát főz magának, hátha az majd lenyugtatja, de nem.


	Hozzászólásai ebben a témában

Jonathan Gerhard Bájgúnár igazából rajong értem ^^

Ward Weaver
INAKTÍV

#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614

Írta: 2017. április 16. 02:05

| Link

#sos #bolondoroszvanaakásomban #megyekmegmentemmagam

Én inkább az illúziómágiára gondoltam, mikor a tervezésről beszéltem, de azért ő hintelt is nekem egy kicsit, hogy nem tervez örökre itt maradni. Nem is gondoltam ilyesmire, az örökre olyan időtartam, amelyben én nem gondolkozom. Miért? Hát először is azért, mert olyan szerződést kötni, ahol ez van megadva dátumnak, rabszolgaság lenne. Meg most képzeld el "mához egy hétre elköltözöm örökre" Hova? "örökre". Jó, azt hiszem, jobb, ha hanyagolom.
- Nem is gondoltam, nyugi - ráztam meg a fejem kissé, pókerarccal, jelezve, hogy nem feltételeztem róla ilyesmit.
A házba lépve lemálháztam, elmutattam, hogy mit merre talál és azt hiszem, hogy ezzel le is zártuk a társalgást egy időre. Nem akartam neki láb alatt lenni, nézzen körbe, fedezze fel ezt a nem túl nagy, de otthonnak nevezhető valamit, próbáljon meg elkényelmesedni. Én addig csináltam némi kajának nevezhető kotyvalékot. Némi krumpli, bacön és hagyma tepsiben megsütve. Legalább ma ne kelljen már rendelni semmit. Beiktattam egy fürdést, miután ő elvégezte ott a teendőit, aztán letettem magamat vízszintbe és jó sokáig nyugodtan aludtam is.
Hogy a viharra ébredtem-e fel, a tudatra, hogy valaki mászkál, vagy arra, hogy már nem alszom, nem tudom, de nem sokkal később kimásztam a nappali irányába. Valahogy nem lepett meg, hogy ébren találom.
- Rendben vagy...? - kérdeztem csendesen. Nem akartam a frászt hozni rá.


	Hozzászólásai ebben a témában

Sonja Ainsworth
INAKTÍV

orosz | IM tanonc
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274

Írta: 2017. április 16. 02:13

| Link

#nembolondfél #ittnehagyjegyedül

Tényleg nem így tervezte az első éjszakáját. Kivételesen jó benyomást akart kelteni, megmutatni, hogy vele igazából nem olyan nehéz együtt élni, és nem napi huszonnégyben olyan, amilyennek Ward ismeri, de erre mondják azt, hogy ember tervez. A konyhapulton ül, a bögréjét szorongatva és benne lévő folyadékra meredve, így a nappaliból is jól látható. A kérdést elsőre meg se hallja, annyira elmerül a gondolataiban, csak arra kapja fel a fejét, hogy úgy érzi, figyelik.
- Ne haragudj... menj csak vissza... - sóhajt fel, hangja kivételesen kedves, és bűnbánón cseng. Nincs itt rajta kívül senki, nincs aki előtt meg kellene játszania magát, és ez megkönnyíti kicsit a helyzetét.
- Nem vagyok jóban az ilyen jelenségekkel - fejével az ablak felé bök, utalva a kinti spontán viharra.
- Gyerekkoromban is folyton ezt hallottam, vagy a vihar, vagy az emberek és... - vállat von és iszik a teájából, úgyse tudja megmagyarázni, sose tudja.
- Egy darabig még fent leszek, de igyekszem nem kellemetlenséget okozni - tényleg nem várja el Wardtól, hogy itt cövekeljen mellette, a vörös arcáról lerí, hogy mennyire lenne a helyében, hogy mit nem adna csak azért, hogy vissza tudjon feküdni aludni, hisz érzi, mennyire fáradt, de... a félelem nagyobb és az győz.


	Hozzászólásai ebben a témában

Jonathan Gerhard Bájgúnár igazából rajong értem ^^

Ward Weaver
INAKTÍV

#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614

Írta: 2017. április 16. 02:31

| Link

#nincsmitőlfélned #maradok

Azt hiszem talán azt hitte, hogy rá keltem fel. Lehetséges, hogy így is történt, nem tudom cáfolni, sem megerősíteni a tényt, egyetlen dolog volt jelen pillanatban biztos, az pedig az éberségem. A nappaliban állva már pontos rálátásom volt, ahogyan a konyhában ült és szorongatta azt a bizonyos bögrét, nekem pedig egyértelművé vált, hogy nincs jól.
- Nincs semmi baj. Csak azt kérdeztem, jól vagy-e - ráztam meg a fejemet, téve egy pár lépést közelebb, de megtartottam a tisztes távolságot, nehogy még a végén azt higgye, hogy bele akarok mászni a személyes terébe.
A szavaival egy időben a tekintetem az ablakra siklott és halványan elmosolyodtam. Nem gondoltam volna, hogy Sonja fél a vihartól. Emiatt is kellett ráébrednem, hogy nem tudok róla túl sokat, s még így is jobban ismerem, mint a legtöbb ember, aki a környezetében élt.
- Érthető. Mindenkinek megvannak a maga kis dolgai, amiket cipel egész életében - vontam meg a vállamat lazán, majd engedtem magamnak egy pohár vizet. Legalább addig is csinálok valamit és nem csak bámulok rá, mintha valami jelenség lenne. Én sem szerettem, ha bámulnak rám, nyugtalanító.
- Nem okozol kellemetlenséget, ugyan már. Itt laksz, könyörgöm... - sóhajtottam fel, de nem indultam vissza a szoba felé. Nem volt szívem egyedül itt hagyni, ez pedig meglehetősen furcsa. Az esetek túlnyomó többségében nem érdekel, mi van az emberekkel. - Maradjak? Már úgyis ébren vagyok, szóval...


	Hozzászólásai ebben a témában

Sonja Ainsworth
INAKTÍV

orosz | IM tanonc
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274

Írta: 2017. április 16. 22:18

| Link

#védjélmeg #kapszteát

Kellemetlenül érzi magát, és nem segít az sem, hogy Ward megértő, ahelyett, hogy rámorranna, vagy elküldené a francba, csak mert nem tud miatta aludni. Furcsán új neki ez, hogy nem csak azért viselkedik így, hogy lenyugtassa, az is újdonságként hat rá, hogy ennyire képes megmutatni magát valaki másnak.
- Nem fogok a torkodnak ugrani... most nem - nyel egyet, mert nem akarja, hogy a tulajnak óvatosnak kelljen lennie a saját házában, már pedig látja, vagyis érzi a távolságtartást. Mindenképp meg akarja nyugtatni, hogy erre jelen pillanatban semmi szükség.
- Nem is magától a vihartól félek... azt szeretem, csak... - megint dörren egyet, Sonja láthatóan rezzen össze, és még az igyekezetet is látni, ahogy próbálja a vonásait rendezni, ami máskor olyan könnyen megy neki.
- ... olyan, mintha ott lennék megint... jönnek a képek, mindig eszembe juttatják, mekkora sz*r alak vagyok - a bögrét nézi, halkan beszél, hisz a stégen már kiküzdötte magából, miért olyan, amilyen, már azt is bőven nehéz volt, nem hogy utána mellékhatásokról diskurálni.
- Maradj - percek telnek el, mire ez elhangzik a szájából, egyenesen Ward szemébe nézve... kéri. Most tényleg kéri, és le is pattan a pultról, hogy aztán a nappaliban lévő kanapén foglalhasson helyet.
- Mit csináljunk? - nem tudja, a másik mivel üti el az idejét, ő jelenleg bármiben benne van, csak hogy elterelje a figyelmét.
Ward meg egészen addig itt volt, és segített neki ebben, míg végre el nem nyomta az álom, ott kint a kanapén.

Utoljára módosította:Sonja Ainsworth, 2017. április 18. 19:34
	Hozzászólásai ebben a témában

Jonathan Gerhard Bájgúnár igazából rajong értem ^^

Budapest és környéke

Oldalak: [1] Fel

| Téma száljai