36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Sonja Ainsworth összes RPG hozzászólása (25 darab)

Oldalak: [1] Le
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. február 19. 18:26 Ugrás a poszthoz

# Weaver


Nem rendhagyó esemény ez, ép csak mostanában túl ritka. Sonjának viszont most van ideje, nem tervezte, hogy levizsgázik idén, úgy érzi, még egy év kell neki, mert nem biztos már annyira magában, és legalább dolgozni tud.
Sőt már az is megfogalmazódott benne, hogy vesz egy házat itt a faluban, még a szülei is támogatják benne, pedig tényleg csak egy kósza gondolatként futott át az agyán. Megkedvelte ezt a helyet, erre a nyugalomra van szüksége, hogy teljesen túl tudjon lépni azon, mai már évek óta kíséri és végig kísérte a gyerekkorát is. Most érzi, hogy képes lenne lépni, s nem csak gondolati síkon.
De a feszültség gyűl benne, noha ezt senki meg nem mondaná róla. Kell neki mindig egy alkalom, mikor kiengedheti a gőzt, mielőtt az eluralkodna rajta. Ezért is megy a terembe, még csak nem is éri meglepetésként, hogy az megint kong az ürességtől.
Összeszereli magának a zsákot, ebben már igazán profi, majd leveszi a pulóverét, hogy csak az izomtrikót izzadja szét, hosszú vörös haját pedig felkontyolja a feje tetejére.
Magára függeszti az Ipodját, füleit bedugva indítja el a lejátszót, majd minden mellékzörejt ignorálva, kezdi püfölni a zsákot. Minden egyes mozdulatáról lerí, hogy nem először teszi ezt, megállítja kezeivel néha - lévén nincs senki, aki foghatná, ami a legjobb döntés ilyenkor -, aztán teret ad a vörös ködnek, ha a csuklója néha bele is sajdul - nem a legjobb mostanság -, az sem érdekli túlzottan, még a nyugalmat sem érzi, pedig ilyenkor már kezd lassan szétáramlani benne, úgy tűnik, most már ennyi sem elég.
Utoljára módosította:Sonja Ainsworth, 2017. február 19. 18:28
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. február 23. 16:10 Ugrás a poszthoz

Ricsi


Igent mondott.
Amikor a srác elhívta ide, fogalma se volt, mi vár itt, de idén pont a tapasztalatgyűjtésekre hajt, nem látott semmi okot arra, hogy elküldje őt. Amúgy is... egészen kedvelte, már amennyire ő tud kedvelni valakit ugyebár. A falakon ugyan lazított, viszont még most sem képes túlságosan közel engedni magához senkit. Azonban már az is hatalmas előnynek minősül, hogy eljár emberekkel, vagy éppen nem küldi el őket a francba.
- Oké, innen merre? - áll meg hirtelen, Ricsire pislantva közben. Bár nem látszik rajta, egész jó kedve van, és még a Duna látványa is nyom rajta egyet. Az időjárás nem érdekli, nem érzi ezt hidegnek, de arra már rég rájött, hogy az itteniek máshogy viszonyulnak a mínuszokhoz. Nem érti, de elfogadja a többi hülye magyar szokással együtt, mert még most is fényévekkel jobbnak tartja ezt  a helyet.
- Uhh ők hová mennek? - fordul a nagyobb csoport után, akik szépen elhaladnak mellettük. Persze, tetszik neki ez az andalgás is... aránylag, de mióta hallotta, itt Pesten milyen jó bulik szoktak lenni, teljesen ki van éhezve rájuk. Hiába a csárda meg a PUB, ott csak a pia jó, semmi hangulat, vagy épp ereszd el a hajam, Sonja pedig nagyon szereti az ilyen estéket, noha ezt sokan meg nem mondanák róla.
- És egyébként... miért hívtál el? - most már eszébe jut az is, hogy ezt a kérdést feltegye, közben pedig bele is karol Ricsibe, olyan természetességgel teszi mindezt, mintha mindig is ezt csinálták volna. Nem érdekli a sötét sem, sem a tény, hogy a kisebb-nagyobb csoportokkal együtt, a furcsábbnál furcsább alakok is kezdenek itt felbukkanni.
- Nem akarunk enni valamit? Biztos jobban ismered a magyar kajákat, vagy uhh... együnk kínait - egyszer ugyanis mindent ki kell próbálni, nem? Sonja pedig sose evett, de úgy gondolja, ha Ricsi itt van mellette, nem fenyegeti az ételmérgezés veszélye... talán.
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. március 5. 12:47 Ugrás a poszthoz

# Weaver


Talán itt érzi a legotthonosabban magát, zavarnak még akkor sincs még csak látszata se, mikor észleli, hogy más valaki is betéved ide. Egyetlen kósza pillanatra emeli rá kék szemeit, egyetlen fél pillanat, míg végig méri az illetőt, arcán olyan közönnyel, hogy csak Merlin lehet a megmondója, milyen gondolatok cikáznak át a fején, aztán megint csak a zsákot püföli.
Erő, ez minden egyes mozdulatán hallatszik, a csattanás visszhangzik az egész teremben, és Sonja feszültsége egyre csak nagyobb lesz, amit épp most készül kiadni magából. Mintha múltja minden egyes pillanatát el tudná tüntetni egy ütéssel. Agyát ellepi a köd, ereje egyre nagyobb, aminek következtében a zsák is megadja magát, leszakad az azt tartó kallantyúról, ez józanítja ki a vöröset, és a reflexének köszönheti csak, hogy sikerül még idejében hátrább lépnie.
- Ohh sh***t - morogja, alig érthetően, aztán hol a zsákra, hol a kallantyúra pillant, annak esélyét latolgatva, mennyire tudná egyedül visszaaggasztani a helyére, segítséget még most sem kér szívesen.
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. március 5. 20:55 Ugrás a poszthoz

# Jonathan Gerhard Van den Bergh
még a vonaton..


A jókedve már akkor elpárolgott, mikor nemes egyszerűséggel közölték, hogy ez a vonat nem megy tovább, és vagy átszállnak egy másikra, vagy elkezdenek a sínek mentén gyalogolni.
Jó, nem teljesen így, de a lényegen ez mit sem változtat, és Sonja meg is fogadta, hogy utoljára választotta ezt a közlekedési formát. Félfüllel hall olyasmit, hogy " már megint", meg hogy " Magyarország, így szeretlek", de túl dühös most ő ahhoz, hogy ilyesmivel komolyabban is foglalkozzon, meg hát... azon túl, hogy ő is szív, nem érdekli. Vajmi kevés dolog van, ami érdekli, azokat pedig ma hagyta maga mögött.
Noha némivel derűsebb alapjáraton, ez meg nem látszik rajta, még otthon sem. Túl régóta, túl sokáig törekedett arra, hogy semmilyen érzelmet ne nyilvánítson - Donatskban muszáj volt, ha élni akart -, és ezekről a mechanizmusokról lemondani még nehezebb. Még okot sem talált arra, hogy megtegye. Porcelán arca pedig gyönyörű, még szebb, mikor mosolyog, de a lány gyanítja, hogy csak azért, mert úgy ritkán látni. Nem szenved depresszióban, épp csak nem szokott.
A másik vonatra felpattanva, magával cibálja a bőröndjét is, majd birka módjára kezdi követni az előtte lévőt, hogy a kellő pillanatban majd jól fel tudja lökni, és bevenni a helyet, amit az illető kiszemelt magának.
Ám mintha a karma még a gondolatokat is uralná, amint ez átsuhan a lány agyán, egy ajtó úgy oldalba vágja, hogy ő egyből nekitántorodik egy másiknak, vagyis felfogná az ajtó, csak hát épp az is nyitva van, így mire pisloghatna, vagy bármit is tehetne, valakin köt ki. Nem, nem egy ágyon... azon már van valaki, ő meg a valakin.
Ha poénos kedvében lenne, most beszúrna ide egy olyat, hogy meglepetés, vagy hasonló, ehelyett azonban tekintetével közli a nővel, hogy nagyon gyorsan tűnjön el a szeme elől, amit a hölgy meg is ért.
Sonja pedig már minden mindegy alapon, sóhajt fel a tehetetlen dühtől, majd fejét is hátra veti a mennyezetet tanulmányozva.
Utoljára módosította:Sonja Ainsworth, 2017. március 5. 21:05
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. március 12. 17:31 Ugrás a poszthoz

# Jonathan Gerhard Van den Bergh
még a vonaton..


Legalább kényelmesre esett. Ezt így el is könyveli, de az, hogy zavarban lenne, vagy kellemetlenül érezné magát emiatt, az nem látszik rajta. Voltaképp ilyesmit nem is érez, elvégre... nem az ő hibája, a nőt meg ráér később is megátkozni, ha addigra nem történik valami csoda, minek hatására lenyugszik.
Ő pontosan az a fajta lány, aki gondolkodás nélkül emel pálcát, vagy kezet másra, bár... mintha ez a kényszer mostanában szűnni látszana. Sonja viszont tisztában van vele, hogy nem a volt pszichológusa rá gyakorolt hatásának következménye, egyszerűen csak direktben kerüli az ehhez hasonló lehetőségeket. Nem akarja ebben az itt töltött három évében leírni magát, az meg a legkevésbé hiányzik neki, hogy emiatt kelljen lemondania arról, mait már évek óta tervezgetett.
Kezek kerülnek a derekára. Minden izma megfeszül, így talán nem lesz olyan könnyű őt csak úgy lepaterolni, ellenben segítségre nem is lesz szüksége. Másodpercek leforgása alatt történik minden. Ahogy az idegen hozzáér, ő fel is pattan. Nem realizálja a helyzetet, mire volna esélye észbe kapni, keze lendül, és egy hatalmas pofont kever le az illetőnek, akit nem is olyan rég még kényelmi tárgyként használt.
A reflexei viszont ilyenek, egyetlen kósza pillanatban mutatkozik meg szemében a megbánás, de azon túl csak a rideg távolságtartás az, amivel a másikat méregeti. Megszólalni sem fog, bocsánatot kérni meg főleg, még akkor sem, ha tudja, most ő a hibás. Taperolták már elégszer ahhoz akaratán kívül, hogy erről a mechanizmusról lemondjon.
A táskájába nyúl, majd egy üveget vesz elő, amit fel is hajt, szemét végig a kabintársán tartva. Méregeti, nem egyszer járatja fel-le rajta a tekintetét, aztán mintegy békejobbként nyújtja neki az üveget, amiben sejthető, hogy nem ásványvíz van, de... az illető talán nem finnyás.  
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. március 12. 23:37 Ugrás a poszthoz

# Jonathan Gerhard Van den Bergh
még a vonaton..


Igen, Sonja sejti valahol, hogy nem ez egy kapcsolat tökéletes megalapozása, legyen az bármilyen, de végül is, ő csak vissza akar jutni abba a nyamvadt kastélyba, a srácot meg vélhetően úgyis utoljára látja. Pedig javuló tendenciát mutatott, már el merték engedni a kezét, erre meg egy apró mozzanat ki tudja zökkenteni abból az idillikus ürességből, amiben stagnált, és amiben köszöni szépen, jól is érezte magát.
A srácot hibáztatja érte, hiába nem tehet semmiről, bűnbaknak tökéletes lesz. Vár valami kifakadást, vagy bármit az "ugyan mit képzelsz, ki vagy te"-től elkezdve, a " most takarodj a szemem elől"-ig, de még ha fáj is bevallania, meglepi, hogy ezek közül egyik sem hangzott el. Fel is vonja a szemöldökét, egy pillanatra, mintha az érdeklődés is megcsillanna a szemében, de az annyira észrevehetetlen, hogy ha a másik nem figyel, simán elsiklik felette, holott ez igen ritka jelenség, már a vörös részéről, általában hidegen szokták hagyni mások, mind egy kaptafa, semmi újjal nem kecsegtetnek és unalmasak.
Lazán nézi végig, ahogy az üveg padlót fog, még a fejét is oldalra dönti, miközben végigkíséri tekintetével, hogy folyik a padlóra, de egyetlen mozdulatot sem tesz, mintha csak sóbálvány átok találta volna el. Bár pálca még nem került elő, az övé elérhető közelségben van, aztán meg még használni is tudja, úgyhogy nem riad vissza, sőt... mintha még élvezné is egy kicsit... valahol... nagyon mélyen.
Tudja, mire vár a másik, mikor csak úgy csípőre teszi a kezét, ahogy az anyja tette kiskorában, de hát arra várhat. Sonja nem tesz semmit, azon túl, hogy kezeit összefonja a mellkasa előtt, majd a kocsi falának dől, nem mintha ezzel növelhetne bármit is a távolságon, amennyire szűk a hely, csoda, hogy nem lesz itt senki klausztrofóbiás.
Kihívó mosolyt küld útitársa felé, s bár fáj még csak rágondolnia is, nem tudja behatárolni, mi lesz a következő lépés. Valószínűleg, a másik fog lelépni, de akkor meg nyert magának egy fülkét... rosszul ő ebből nem jöhet ki.
Utoljára módosította:Sonja Ainsworth, 2017. március 12. 23:41
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. március 13. 00:38 Ugrás a poszthoz

# Jonathan Gerhard Van den Bergh
még a vonaton..


Majdnem, de csak majdnem felhorkant a piperkőc csettintgetését nézve. Voltaképp jót is mulatna ezen, ha nem utálná zsigerből a hozzá hasonló férget - nem tartotta, nem is fogja őket többre tartani - de így csak kivár.
Persze, mondhatná azt is, hogy csettintésre nem fog megjelenni senki, aki majd kinyalja a ..., de esze ágában sincs a szavakat pazarolni rá.
Az emberkét sem érti túlzottan, tisztában van vele, hogy nincs a munkaköri leírásában az, hogy mások után takarítson, na meg első ránézésre, kabintársának se lenne ez megerőltető, sőt magának Sonjának sem, de itt most ő a szenvedő alany, hisz békülni akart a maga sajátos módján, az más kérdés már, hogy ez nem jött össze neki. Megpróbálta. Jó, tudja ő, hogy nagyobb erőfeszítéssel talán meg is enyhíthetné az illetőt, de főleg ezek után már esze ágában sincs.
- Sőt... nem is erre a vonatra - dől belőle a segítőkészség, mikor közli a takarító fiúval, akinek egyből be is ugrik, miről van szó.
- Sajnálom uram, a másik szerelvényünkkel gond akadt, és a hölgynek is át kellett szállnia. Mostanra már minden hely foglalt, de a társaságunk kárpótolja a kellemetlenségért, amennyiben Ön óhajtja - monoton szövegként darálja le, mintha nem rendhagyó eset lenne, aztán ott is hagyja a párt, abban a kellemes légkörben, amiben voltak.
Talán most kéne diadalittas vigyort megejtenie, vagy közölni, hogy így jártál s*ggfej, de ennyire gyerekes játszmákba már nem hajlandó belemenni.
Az ágyat viszont meghagyja eredeti tulajának, a földre ülve kotorássza elő a jegyzeteit - noha idén nem fog levizsgázni, valamivel akkor is el kell ütni az időt -, és inkább bújik azokba, semmint a piperkőccel diskuráljon.
Egyedül a rellon címerét viselő nyakkendő az, ami kikandikál, és felfedi a másik előtt, hová is tartozik, és még mennyi időt kénytelenek együtt tölteni, mélységes sajnálatukra.
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. március 26. 14:41 Ugrás a poszthoz

# Jonathan Gerhard Van den Bergh
az állomáson....


Az út további része már egész kellemesen telik. Az a valaki ott, nem nyaggatja, ő meg aztán végképp nem tesz lépéseket aziránt, hogy megtörjön a csend. Nehéz ugyan belenyugodnia, hogy egy levegőt kell szívnia vele, de már csak dacból sem hagy nyugtot neki. Amint látja, hogy több ideig maradnak hunyva a szemei, valami véletlennek tűnő mozzanat közben, rúg az ágyába, vagy hajít véletlenül felé egy papírgalacsint, miután megunta a jegyzetei bámulását.
Aztán már ez sem szórakoztatja, így hagyja elaludni a másikat,  és inkább zenét kezd hallgatni, miközben az ablakon bámul ki, mígnem az ő szemei is csukva maradnak egy óvatlan pillanatban.  

Még így is előbb ébred. Ő már tudja, hogy percek múlva megérkeznek, erről viszont nem óhajtja tájékoztatni útitársát. Reményei szerint még azelőtt elslisszol, mielőtt  a másik felébred, ő meg jó eséllyel a vonaton ragad. Már szedni is kezdi a cókmókját, amikor pedig a szerelvény megáll, meg is indul.
Megtorpan végül is, és a férfit lesi. Megtenné, valami mégse hagyja neki, talán a lelkiismeret, hisz ennyire mégse bunkó, még akkor sem, ha a másik ezt teljes mértékben megérdemli.
Sóhajtva veszi elő a pálcáját, majd egy néma Wasser kíséretében magához hűen kelti a fekvő egyént.
- Megjöttünk - közli, aztán már le is lép. Minél előbb kávéra van szüksége, ahhoz, hogy innen még a kastélyig is el tudja vonszolni magát, így amint  a lába földet ér, megy és be is szerez magának egyet, fikarcnyit se törődve a maga mögött hagyott bájgúnárral.
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. március 26. 15:50 Ugrás a poszthoz

# Stréber


Pedig megfogadta, hogy a pergament odavágja Viktor elé, megspékelve egy ötlettel, hogy akár ki törölheti vele. Még meg is indult a tanári felé, hogy mindezt felvázolja a tanerőnek, aki még a szünetben sem hagyja békén. Komolyan, milyen beteg állat az ilyen. Sonja ezen sehogy sem tud túllépni, ahogy azon sem, olyan helyre kell mennie, ahová még akkor sem menne, ha pálcát szegeznének a hátának.
Eleget szívott ő anno könyvtárban, hogy élből még a folyosót is elkerülje, ahol az van, de aztán meg... mégis csak hasznára lesz ez még. Egyszer. Erre gondol, ezért vetemedik rá, hogy kinyissa az ajtót.
Nem finomkodik, horkantva ad hangot nem tetszésének, amit a bent lévők, nem túl kellemes pillantással díjaznak, de elég csak az egyikkel farkasszemet néznie, máris elnézik ezt nekik. Igen, sejtette, ha már nincs életük, legalább annyi eszük van, hogy nem kezdik el egyből kóstolgatni.
El is megy a leghátsó sorba, hogy gyorsan beszerezze, amiért jött, aztán lépjen is le, esze ágában sincs órákat ücsörögni itt.
A siettségnek a hátránya is meglesz, egyetlen óvatlan mozdulat, és a polcon lévő szinte összes könyv a padlón köt ki.
Dühösen rázza meg a fejét, elfojtva azt a káromkodás áradatot, ami nagyon utat akar törni magának, mivel nő így nem beszél. A hang, vagyis a szavak, amik felhangzanak meg csak hab a tortán. Nem mintha annyira foglalkoztatná egy mitugrász prefektus hisztiáradata, épp csak túlontúl ismerős.
- Peched van Bailey... - közli nemes egyszerűséggel, még a polcnak is dől, összefonva a kezeit mellkasa előtt. Mestertanonc lévén kereshet mást, akivel elvégezteti ezt a nemes feladatot.
- De mivel mind tudjuk, hogy mennyire a szíveden viseled a helynek az épségét, ezeket szépen vissza is pakolhatod... nekem csak ez kell - veszi el a könyvet, ami pont a prefektus válla mellett akadt meg, majd egy bájos mosoly kíséretében készül ott is hagyni őt, meg a szeretett könyveit.
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. március 26. 16:38 Ugrás a poszthoz

# Stréber


Nem mondhatni, hogy jóban voltak ők ketten. Sonja voltaképp senkivel sem volt, és ezt a tendenciát máig tartja is. Ha foglalkoztatná, mit gondolnak róla mások, most biztos peckesen húzná fel az orrát, és elhordaná mindennek az illetőt, akik hercegnőnek állítja be, vagy egy elkényeztetett apuci lányának - tulajdonképp igazolva ezzel azt -, de sosem volt ilyen. Nem tartja többre magát másoknál, másokat meg nem tart semminek. Őt az emberek teljesen hidegen hagyják, nem lát mást bennük csak kegyetlenséget, rideg közönyt, meg azt, hogy milyen könnyedén át tudnak taposni másokon, anélkül, hogy belegondolnának a következményekbe. Mindet egy kalap alá veszi, így szerencsére vannak még olyanok, akikben kellemesen tud csalódni, és egy idő után eltűrni a társaságukat. Már rég nem érez, ha érezne, már rég nem élne, ezzel tisztában van.
- Hagyd, én bénáztam el - sóhajt fel, majd ahelyett, hogy leggugolna, és szépen rendezgetné, ahogy azt a levitás teszi, pálcáját elővéve, bűbájjal oldja mindezt meg.
- Roxfortban annyit dekkoltam itt, hogy jóban lettem a könyvtárossal, ő mutatta - vállat von, teljesen érdektelen információnak tartja még ő is, magyarázatot mégis ad, amit ő maga se tud igazából mire vélni. Talán megsütötte a nap, amíg kint volt.
- A fejeddel is kezdeni kéne valamit - pillant rá, oldalra is dönti a fejét, aztán fogja csak fel, hogy ez a kijelentés még bántó is lehet a másik számára, ha már az előző megnyilvánulása is az volt.
- A pukli.... kezd látszani... gondolom, nem óhajtod csökkenteni a rajongótáborod azzal, hogy így nézel ki - grimaszol, mert neki is megvan a véleménye a másikról. Nem tartja többnek annál, amit látott belőle. A mosolygós szépfiú, akinek mindegy, hogy ki, csak legyezze valaki a hiúságát, az ilyenekkel ő pedig nem is tudott, és nem is akart mit kezdeni.
Utoljára módosította:Sonja Ainsworth, 2017. március 26. 16:41
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. március 26. 17:54 Ugrás a poszthoz

# Stréber


Valójában mulattatja a durcás tekintet, saját öccseire emlékezteti, akiket nemrég látogatott meg, de egyébként meg nem látszik rajta. A vonásai ugyanolyan közönyt mutatnak, mint mindig, még a tekintete se árulkodik semmiről.
- Levitás létedre elég hülye vagy - ez csak úgy kicsúszik, ez ellen Sonja nem tud mit tenni, de legalább őszinte, és nem bájolog csak azért, hogy másnak jó legyen. Persze, valahol mélyen tisztában van vele, hogy ezzel belegázolhat mások lelkébe, de az ilyesmi sosem foglalkoztatta különösebben.
- Attól, hogy taperolod, még nem fog elmúlni... - forgat szemet, elkönyvelve magában, hogy a szőkés vicceknek tényleg van alapja. Jelenleg az is hatalmas kérdés számára, hogy ez a férfi hogy lett mestertanonc, amit a következő megnyilvánulása olyannyira tetéz, hogy a vörös hitetlenül vonja fel a szemöldökét.
- Most komolyan Bailey... szerinted nem tudnál róla, ha megátkozlak? - rázza meg a fejét, ez számára hihetetlennek hat.
- Jó, akkor most tedd szépen félre a sztereotípiákat, jó? Senki nem nyalta ki a s**gem kis koromban, nem áhítozok figyelemre, és nem vagyok... na jó, tényleg akkora görény vagyok, amekkorának tűnök, de nem támadok hátba senkit. Az orrodat simán betöröm, ha olyanom van, abból már tettem szert rutinra - normális hangon közli mindezt, sztoikus nyugalommal. Tényleg nem az a fajta, aki csak úgy pálcát ránt... régen megtette, mostanra azonban már tud uralkodni magán, ha akar.

Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. április 9. 23:39 Ugrás a poszthoz

# szerencsétlen
  - Bp, rakpart


Lelépett. Nagyot szív a friss levegőből, élve azzal a kósza ábránddal, hogy segít. Nem segít. Sose segít. Még az Isten tudja hányadik szál cigi sem, amit most gyújt meg. Lábait lóbálja a stégen, próbálva megtalálni azt a r*hadt lelkibékét, amihez elfelejtettek neki térképet adni. Nézi a hajókat, a víz fodrozódását, próbálja kikapcsolni az agyát, visszatoloncolni a ködöt. Nem megy.
Az egész tartása feszült, körül lengi az a fajta aura, ami bárkit meggátol abban, hogy most a közelébe menjen. Hall olykor közeledő, aztán gyorsabban távolodó lépteket, de nem érdekli. Nyúl a mellette lévő üveghez. Meghúzza. Az segít, az mindig segít. Tompít, nem érez... nem úgy érez, és az jó. Nézi a kacsákat, nem lesz nyugodtabb, nem párolog a köd, egyre csak sűrűsödve telepszik az agyára. Mint egy porcelánbaba, mered maga elé pislogás nélkül, nem itt van. Otthon van, otthon... pff...  
Elfogy a cigi, elpöcköli, megint meghúzza az üveget, még a hajókürtre se rezzen össze. Nem fél. Sose fél, pedig kéne.
Nem akar a kastélyban lenni, így nem lehet. Így nem láthatják, mert ez ő. Tényleg Ő.
Ég a szeme, sőt, mintha belülről marná valami, de nagyon régóta semmi nem jön onnan ki. Nem sír, nem tud sírni, pedig akar... szeretne, nem megy. Lassan őrőli fel a saját múltja. Nyúl a dobozért, újabb szálat vesz ki, kattan az öngyújtó, a cigi vége vörösen izzik fel, marad a láng, azt nézi. Nincs rajta dzseki... nem fázik, a lába sem, semmi sem, egy orosz ilyen időben sose fázik, még akkor sem, ha csak jeget érez mindenhol.
Utoljára módosította:Sonja Ainsworth, 2017. április 9. 23:42
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. április 10. 00:36 Ugrás a poszthoz

# szerencsétlen


Amúgy is ritkán találkoztak. És ha találkoztak is, Sonja utána nemes egyszerűséggel levegőnek nézte a kastélyban, és csak akkor találta meg újra, mikor szüksége volt rá. Ezt most gondolhatja bárki önzőségnek, de az épp mellé ülő kapott tőle olyat, amit a kastélyban még senki, se előtte, se utána. Nehezen osztogat bizalmat, jobban mondva nem osztogat. Most se tart többre senkit, mint eddig, úgy igazából Wardot sem, mégis... az egyetlen életképes egyednek bizonyult eddig, aki látta a lányt, mármint úgy tényleg és nem rohant még el, pedig neki se könnyítette meg soha a dolgát.
Kedveli? Fogalma sincs, nem tudja, az milyen, nem akarja tudni, ezek olyan dolgok, amikről már nagyon rég lemondott.
Lassan fordítja felé a fejét, ugyanolyan mereven pislogva rá, mint a vízre, vagy az öngyújtójára.
- Ha a jobb napjaimat tartogatnám neked, belém esnél - mindennek ellenére, képes poénkodni vele, még ha mosoly nincs is az arcán. A hanglejtése erről árulkodik.
- Azt remélem nem egyedül akarod inni... ennek már annyi - mutatja meg a saját szerzeményét, amit aztán a Dunába is hajít, adózva a környezetszennyezésnek is ezzel.
- Megint kattant... majdnem felakasztottam egy gólyát az egyik páncélra - kezd mesélésbe, de szárazon, mert utálja ezt, és így magát is. Megfogadta, hogy változik, azt hitte egy időben, hogy ez menni is fog, nem ment.
- Te meg pukkadj meg... ott hagytál egyedül azokkal - hangjában is felcsendül a düh, ahogy benne is feltör újra. Szüksége van a férfire, és most hogy nincs elérhető közegben, fogalma sincs, mi lesz... ki tartja majd vissza, bevállalva azt, hogy ő maga sem ússza meg.
- Nem tudom, mit csinálsz, de... szük...sé..gem...van... rád - tényleg nehezen nyögi ki a szavakat, azok olyan esetlenül hangzanak ráadásul, mint a kiskölyök szájából, aki csak most kezd beszélni. Sonjának az ilyesmi sose ment, még akkor se vallotta volna be, ha az teljesen nyilvánvaló lenne. De most feszült kissé. Most már nem kell Wardnak ott teremnie, ha az agya megint becsődöl... most már nincs, aki visszaűzze a ködöt... nincs, aki meg tudná ezt tenni. Csak neki megy.
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. április 10. 01:24 Ugrás a poszthoz

# szerencsétlen #felnemerdezthozni


Biztos tudja, hogy nem ellene szól, mindig tudja, Sonja ezért sem kezd egyből szabadkozásba, vagy felesleges bocsánatkérésbe. Mert hogy az a másik, amit szinte soha. Egyszer tette csak meg, akkor is csak azért, mert ha nem, valószínűleg máig az erdőben dekkolna.
Elmosolyodik, lassan nyugszik le, de ez hatásos. És most még csak képen se kell ütni érte senkit. Csak Ward kell. És utálja ezt, nem akarja, de küzdeni se akar ellene, naivan még reménykedik abban, hogy a másik hagy fel vele, meg azzal, hogy jön, ha hívják, és nyugodtan utálhatja.... és megkímélheti magától. De nem. Mindig jön, és Sonja mindig örül neki és utálja érte egyszerre. Nem erős, annyira nem, hogy saját maga próbáljon meg távol maradni, főleg nem ilyenkor. Mikor a legsebezhetőbb.
- Már így is azt hiszik, alkoholista vagyok - horkan fel, kinyitva az üveget, aztán vállat vonva húzza is meg. Sose foglalkoztatta, ki mit gondol róla, eztán se fogja.
- Nem csinált semmit... kérdezett... ennyi - teszi még hozzá, mert ez így ebben a fekvésben egyáltalán nem normális, még egy rellonostól sem. Azért érezte, hogy le kell lépnie, messzire onnan, nehogy megint kárt tegyen valakiben. Most már bőven nagykorú, nem tudnák le ejnyével és pszichológussal.
Saját maga is megütközött azon, hogy ilyet mondott, ez egy pillanatig az arcán is megül. Aztán meg a tanácstalanság, mert nem tud mit kezdeni vele. Nem kérheti azt, hogy loholjon a sarkában, igazából semmire sem kérheti.
- Ez nem ennyire egyszerű.... Nem ugyanolyan semmi... Mindig ott voltál, jó volt tudni, hogy a falak között vagy... És most nem... és nincs senki... és nem is akarom, hogy legyen más... - túr a hajába kétségbeesetten, piszok nehéz erről beszélnie, de még maga az érzés is az. És még csak meg se tudja magyarázni.

Utoljára módosította:Sonja Ainsworth, 2017. április 10. 01:29
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. április 10. 19:24 Ugrás a poszthoz

# szerencsétlen # cseppet


Valahol mélyen még jól is esett neki, hogy nem kell odafigyelnie magára, hogy igazából lehet olyan, amilyen. Az ilyen alkalmak ritkák, ha teheti inkább palástolja a tényt, hogy sérült. Mert az, ott van a lapján is, mindenhol ott van.
- Nem vagyok az a fajta, aki másokat nyomorgat. Nem akarok olyan lenni... engem is nagyon sokáig nyomorgattak - halkan beszél, a vizet nézi, nem akar kitérni a múltjára, mégis elhagyják a szavak a száját. Ward elfogadta, hogy ő ilyen, és kész, sose kérdezte meg tőle, hogy miért, így az apró, nyilvánvaló tényezők feledésbe is merültek. Felhúzza a lábait, és amint újabbat kortyolt a kapott üvegből, kezeivel át is karolja azokat.
- Hol ebben a logika? Miért sanyargatnád magad a hellyel, amit kerülni akarsz? - pillant rá, mert szeretné, tényleg szeretné, egyszerűen csak nem érti. Persze, benne is feltört a késztetés sokszor, hogy visszamenjen Donteskbe, csak hogy lássa, mi van ott. Akár most is megtehetné, de nem. Arra még egyáltalán nem készült fel.
- Én maradok veled... - vállat von és beharapja az ajkát. Neki amúgy is hót mindegy, hogy honnan megy be. Még a szobájához se ragaszkodik, nem kötődik ott semmihez, ami esetleg változtatna az álláspontján.
- Tudok főzni... - szögezi le, hátha ezzel is jobb belátásra bírja. Tudja, hogy ilyet még kérni se olyan könnyű, nem hogy így kijelenteni, mintha a másiknak nem lenne vétójoga. De van, ezt vélhetően Ward is tudja, ahogy azt is, Sonja se direkt használja úgy a szavakat, ahogy.
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. április 10. 20:06 Ugrás a poszthoz

# szerencsétlen #imádkozzhogynevágjamhozzádaserpenyőt


- Helena? - teszi fel a kérdést. Hallott róla, a kastély falai nem felejtenek, és bár sose érdekelték a pletykák, erre azért felkapta a fejét. Sose tudta róla elképzelni, hogy van valaki, akinél képes leragadni, mármint úgy rendesen. És kicsit irigyli is emiatt, mert ő azt az érzést nem ismeri, nem tudja, milyen más valakit maga elé helyezni, úgy élni, hogy valakinek számít.
És még a kijelentése után se hagyta ott, Sonja pedig némán elkönyvelte a beleegyezését. Nem ellenkezett, ő meg nem kezdett még több érvet előhalászni azért, hogy meggyőzze, mennyi fenomális vele az élet. Tudják, ha az lenne, nem terelődött volna erre a téma, vagy ha mégis nem így... és nem ebben a pillanatban.
- Ha behúzol egyet, nem lesz lelkiismeretfurdalásom, miután eltöröm a kezed - vonja meg a vállát. Kicsit túloz, de a lényeget még így is szépen tudatja a másikkal. Ha már Ward képes arra, hogy mondhatni együtt éljen vele, neki is belefér a tolerancia. Elvégre, miatta van ez, azért, hogy neki legyen könnyebb. Hálálkodni azt nem tud, így hát természetesnek veszi, hogy legalább a másik dolgát nem nehezíti meg. Amúgy sem az a hisztis fajta, sose hisztizett még, vagy ha mégis, az jóval durvább volt egy átlagos tini kirohanásánál.
- Végül is, nincs is romantikusabb, mint együtt éhen halni - egy félmosolyt ereszt meg, most először, miközben nemes egyszerűséggel elfekszik a stégen, hogy a víz helyett, most a csillagokat fürkéssze.
- El fog bírni minket? A házad... - látszólag elmerengve teszi fel a kérdést, holott ez nagyon is érdekli. Nem gondol bele, hogy mi lesz ezután, hogy ez mennyire fog nekik menni, sose gondolkodik, csak megy a feje után. Sokkal könnyebb a reflexeiben bízva életben maradni, mint átrágni minden egyes lélegzetvételt.  
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. április 10. 21:18 Ugrás a poszthoz

# újlakótárs # mindenképp


- Szeretted? - látja rajta, hogy ez nem a legkellemesebb téma a számára, de sose volt a tapintatáról híres. Alapjáraton nem érdekelték ezek a dolgok, sose vette fel mások problémáit, és ha néha meg is hallgatta a lelki ügyeket, nem tudott velük mit kezdeni. Azokat se értette igazából, akik csak úgy másokra aggatják őket, nem törődve azzal, az ő vállukon mekkora súly lehet.
Most mégis képes ilyen beszélgetésbe is belemenni, a nyugalom szétáradt benne, mintha nem is ő ült volna itt percekkel ezelőtt. Wardnak csak ilyen hatása van rá. És most még szerencsés is, hogy nem kellett hozzá fizikai kontaktusba lépniük, elég ahhoz, hogy itt van.
Nevetnie kéne, vagy legalább vigyorognia ezen a képtelenségen, csak hogy... nem az. Mindketten tisztában vannak vele, hogy még ha most badarságnak is tűnik, idővel ez be is következhet, mert egyszerűen ilyen a természetük.
- Nem tudom, hogy feltűnt-e, de nem követem a trendeket, ha éhes vagyok, jól lakni akarok, nem kalóriával matekozni - grimaszol egyet. Odafigyel ő, de nem az ételt vonja meg magától, inkább arra összpontosít, hogy a felszedett kalóriákat hogy tegye hasznossá. Edz, sokat, ami már az ilyen insta lányoknak hatalmas törést okoz. Azok csak azért járnak edzőterembe, hogy szelfizhessenek. És áldja is az eget, hogy neki öccsei vannak, mert ha húgai lennének, hamar kiverné ezt belőlük.
- Hát a család? - fordítja felé a fejét, érdeklődve nézi a vonásait. Nem tudja, hogy ebbe a témába szépen belegázolt, ő készpénznek veszi, hogy mindenki mögött állnak valakik, ahogy mögötte is. És ők azok az emberek, akik iránt tényleg táplál érzéseket, még ha nem is lóg minden héten a nyakukon, sűrűn beszélnek. Érdekli, mi van velük, és ha baj van, gondolkodás nélkül terem ott, tojva mindenre, ami épp vele történik akkor.
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. április 13. 14:40 Ugrás a poszthoz

# lakótárs # mentő, tűzoltó száma meglegyen # éjjel-nappal budapest # többet ezt fel ne hozd # terítsd ki a lapokat te is


Látja a grimaszt az arcán, de nem szabadkozik, és kezdi motyogni, hogy hagyja a francba. Nem tudja, miért, de tudni akarja, jelen van-e még a csaj, bárki is legyen az. Biccent a választ hallva, elvégre, amire kíváncsi volt, azt meg is tudta, mintha Ward legalább is gondolatolvasó lenne. Nem is feszegeti hát tovább a témát, hisz van még itt jó pár, amit nem ártana megbeszélni. Most, amíg még mindketten vevők rá.
- Szerencsére, nem vagy élhetetlen... én se - azért kicsit viccesnek tartja, hogy míg mások ezt évekig tervezgetik, ők ketten röpke pár perc alatt döntötték el, hogy akkor így lesz. Jó, persze, mások biztos nem ilyen indíttatásból akarnak összebútorozni, de Sonja se tudja azt állítani, hogy csak a saját biztonsága érdekében vág ebbe bele. Ragaszkodik hozzá, nem tudja, hogy érte ezt el a másik, de... képtelen hagyni, hogy csak úgy kicsússzon a kezei közül, és eltűnjön az éterben.
Ő is felül, szép nyugodtan, és a dobozt nemes egyszerűséggel Wardhoz csúsztatja. Megint a vizet nézi, csak egy kicsit, hogy össze tudja szedni magát.
- Régen volt valaki. Egy srác, gyerekek voltunk. Szeretett engem, azt hiszem, én is őt. De már akkor is egy önző dög voltam, tudni akartam, tényleg igazak-e a szavai, és közöltem vele, hogy ha tényleg szeret, átmászik a kerítésen, és hoz nekem egy virágot, egy olyan területről, ahová mi mezei emberek már nem léphettünk. Ő röhögve tette meg, én meg nézhettem végig, ahogy rálép egy aknára és.... - vállat von, nem néz rá, nem akarja, hogy Ward most lássa az arcát. Sebezhető, gyenge és utálja magát, de... úgy érezte, ha valakit, akkor őt be kell ebbe avatni, na meg... megkeményednek a vonásai, elrejt minden érzelmet, amiről az arca árulkodott nem is olyan rég, és úgy pislant az ex-rellonosra.
- Te jösz...
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. április 16. 00:08 Ugrás a poszthoz

Te vagy a szer, Te vagy az elem
Amitől energiát kapok
Ha újra vár a küzdelem
Te vagy a szer, Te vagy az elem
Én a függőség vagyok
Kölcsönös az érzelem?



Nincs megbotránkozás, sem visszatáncolásra való késztetés benne. Még a családnak is írt, hogy hová küldjék ezentúl a baglyot. Nem fogta bő lére, majd ha hazamegy, beszámol. Engedélyt már rég nem kell kérnie, az a kor már elmúlt, a szülei meg amúgy is megbíznak benne, és a nyakát rátenné, hogy anyja máris többet lát a dolgok mögé, mint amiről ez az egész szól.
- Kész... mehetünk? - pislog még az ex-rellonosra, akit becsempészett magával, hogy ne egyedül kelljen úgy visszajönnie. Ha a másik biccent, el is hagyja a kastélyt vele, meg a rellont is meg mindent. Persze, nem végérvényesen, az órákra ugyanúgy bejár majd, de... lényegesen kevesebbet lesz a falak között, ami jó. Megpróbálta, nem ment neki, vagy ha ment is... csak ennyire.

Legközelebb már a városi levegőt szippantja magába, kivételesen átadva a férfinak az irányítást, lévén most látja először, hol lakik ő. Sonjának egyébként nincsenek nagy igényei, bárki bármit is hisz, nem az a fajta ő. Az utat figyeli közben, nem fog Ward nyakán lógni, és eltévedni nem lenne jó itt. A négy fal között se bírja sokáig, főleg nem egyedül, evidens, hogy majd császkálni fog  a környékbeliek legnagyobb bánatára.
- Laknak itt muglik? - halkan kérdez, ezt azért nem ártana tudni, hisz az elég visszatartó erő.
- Belefogtam valamibe... - vállat von, nem is néz igazából rá, csak pár másodperc múlva, akkor is semmi jót nem sejtető mosoly ül ki az arcára.
- Illúziómágiát fogok tanulni - mintha egyébként nem is lenne közveszélyes, kell ez még neki, úgy van.  


Utoljára módosította:Sonja Ainsworth, 2017. április 16. 00:09
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. április 16. 00:50 Ugrás a poszthoz

# ágyőbk # hellopest #készüljfel


Szívfájdalom nélkül hagyja maga mögött a kastélyt, még csak meg se fogalmazódik benne, hogy bárkitől is búcsút kéne vennie, holott például Ricsinek ez kijárna. De nem örökre megy, és nem is a világ végére, majd egyszer megbeszéli vele, ha lesz kedve hozzá.
Az hogy vannak a közelben muglik, azért fintort csal az arcára, de csak egyetlen pillanatra. Biztos benne, hogy majd boldogulni fog itt is, hisz a kastélyról se tudott semmit, mikor először átlépte a küszöbét.
- Tudtam, hogy van eszed - biccent elismerően, mert bár tényleg hót mindegy neki, hosszú távon nem bírná a pálcája és a mágia nélkül, még akkor sem, ha Ward vele van. Varázsló, ezt pedig nem vehetik el tőle, ahogy a férfitól sem.
- Héj, nekem még van ott egy évem, plusz a többi, valamivel el kell ütni az időt - hasba vágja, olyan természetesen, mintha ezt gyakran tenné, pedig nem. És nem is erősen, csak úgy... mert a reflex.
- És nem tudom... hirtelen ötlet volt... - vállat von, nem is gondolkodott el ezen, sem azon, mennyire lesz ez hatással saját magára, majd az idő úgyis megmutatja.
Amint belépnek a házba, Sonja le is dobja a táskáját, majd nyújtózik egy nagyot, a hopponálás kimeríti hamar, ezért sem szokott olyan sokszor. Persze, ha többet tenné, biztos nem lennének ezek a mellékhatások.
- Hol fogok aludni? - teszi fel a legfontosabb kérdést, miután körbepillant, mégse kezd el vaktában ajtókat nyitogatni.
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. április 16. 01:38 Ugrás a poszthoz

# amcsizölddellakokegyütt #csináljatokvalamit

Sejtette ő, hogy Ward nem most fogja nehezményezni a fintorgását. Gyakran szokott, tény, de koránt sem amiatt, mint a mai lányok többsége. Ő tényleg csak azt nehezményezi kissé, hogy be van korlátozva. De hát még így is szabadabb, mint amilyen gyerekkorában volt, ennyiért még megéri.
Valahol azért jól esik neki Ward nevetését hallani, benne is valami kellemes melegség árad szét, mait így hirtelenjében nem is tud mire vélni, így nemes egyszerűséggel átugrik fölötte.
- Nem vagyok tervezgetős típus, sem leragadós... tudod - keményebben szólnak a szavak a kelleténél, de ezzel csak biztosítani akarja a másikat, hogy ez sem végleges, hogy nem cövekel le itt, és marad a nyakán örökre, elvégre Wardnak is van élete, és ki tudja, ki lesz benne még az évek során.
Aztán belépnek a házba, Sonja meg kellemesen csalódva néz körbe. Így utólag már be meri vallani magának, hogy semmi jóra nem számított, egy legénylakásról az ember manapság hall mindent. Kicsit bűntudata is lesz, mert olyasmit feltételezett Wardról, mai nem jellemző rá, de nem ismeri őt túl jól, nem tudja, valójában milyen.
- Aha - biccent, aztán be is megy a cuccával együtt, egyedül hagyva a ház tulaját. Órák telnek el, míg rá se néz, kipakol, rendezkedik, lezuhanyzik, aztán alszik... vagyis aludna, ha nem törné meg a békés csendet az ég dörgése. Sonja úgy ül fel az ágyon, mint akit ágyúból lőttek ki, kezeivel megint átkarolja magát, miközben kitekint az ablakon, hogy a villámok cikázását nézze. Utálja ezt, egy idő után már járkálni is kezd, nem csak a szobájában, kint... a konyhában teát főz magának, hátha az majd lenyugtatja, de nem.
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. április 16. 02:13 Ugrás a poszthoz

#nembolondfél #ittnehagyjegyedül


Tényleg nem így tervezte az első éjszakáját. Kivételesen jó benyomást akart kelteni, megmutatni, hogy vele igazából nem olyan nehéz együtt élni, és nem napi huszonnégyben olyan, amilyennek Ward ismeri, de erre mondják azt, hogy ember tervez. A konyhapulton ül, a bögréjét szorongatva és benne lévő folyadékra meredve, így a nappaliból is jól látható. A kérdést elsőre meg se hallja, annyira elmerül a gondolataiban, csak arra kapja fel a fejét, hogy úgy érzi, figyelik.
- Ne haragudj... menj csak vissza... - sóhajt fel, hangja kivételesen kedves, és bűnbánón cseng. Nincs itt rajta kívül senki, nincs aki előtt meg kellene játszania magát, és ez megkönnyíti kicsit a helyzetét.
- Nem vagyok jóban az ilyen jelenségekkel - fejével az ablak felé bök, utalva a kinti spontán viharra.
- Gyerekkoromban is folyton ezt hallottam, vagy a vihar, vagy az emberek és... - vállat von és iszik a teájából, úgyse tudja megmagyarázni, sose tudja.
- Egy darabig még fent leszek, de igyekszem nem kellemetlenséget okozni - tényleg nem várja el Wardtól, hogy itt cövekeljen mellette, a vörös arcáról lerí, hogy mennyire lenne a helyében, hogy mit nem adna csak azért, hogy vissza tudjon feküdni aludni, hisz érzi, mennyire fáradt, de... a félelem nagyobb és az győz.
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. április 16. 22:18 Ugrás a poszthoz

#védjélmeg #kapszteát


Kellemetlenül érzi magát, és nem segít az sem, hogy Ward megértő, ahelyett, hogy rámorranna, vagy elküldené a francba, csak mert nem tud miatta aludni. Furcsán új neki ez, hogy nem csak azért viselkedik így, hogy lenyugtassa, az is újdonságként hat rá, hogy ennyire képes megmutatni magát valaki másnak.
- Nem fogok a torkodnak ugrani... most nem - nyel egyet, mert nem akarja, hogy a tulajnak óvatosnak kelljen lennie a saját házában, már pedig látja, vagyis érzi a távolságtartást. Mindenképp meg akarja nyugtatni, hogy erre jelen pillanatban semmi szükség.
- Nem is magától a vihartól félek... azt szeretem, csak... - megint dörren egyet, Sonja láthatóan rezzen össze, és még az igyekezetet is látni, ahogy próbálja a vonásait rendezni, ami máskor olyan könnyen megy neki.
- ... olyan, mintha ott lennék megint... jönnek a képek, mindig eszembe juttatják, mekkora sz*r alak vagyok - a bögrét nézi, halkan beszél, hisz a stégen már kiküzdötte magából, miért olyan, amilyen, már azt is bőven nehéz volt, nem hogy utána mellékhatásokról diskurálni.
- Maradj - percek telnek el, mire ez elhangzik a szájából, egyenesen Ward szemébe nézve... kéri. Most tényleg kéri, és le is pattan a pultról, hogy aztán a nappaliban lévő kanapén foglalhasson helyet.
- Mit csináljunk? - nem tudja, a másik mivel üti el az idejét, ő jelenleg bármiben benne van, csak hogy elterelje a figyelmét.
Ward meg egészen addig itt volt, és segített neki ebben, míg végre el nem nyomta az álom, ott kint a kanapén.
Utoljára módosította:Sonja Ainsworth, 2017. április 18. 19:34
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. június 1. 20:25 Ugrás a poszthoz

S. N. D.


Be kellett jönnie, mert levelet kapott. Hát mi ez már? Ráadásul tapasztalatból tudja, hogy az ilyen levelek sose jelentenek jót. De eltipeg ide is, meglepően jól megy ez neki, bár volt két teljes hónapja, hogy megszokja a sarkakat, na mindegy.
És még meg is váratják, pedig annál jobban semmit nem utál. Meg nem is érti, ha már egyszer behívták, miért kell még sorszámokkal meg adatokkal pepecselni, ez az egész annyira haszontalan, mikor tudják, hogy vélhetően be fog jönni. Ez számára olyan, mint az idézés, nem szeretné, ha úgy rángatnák be, meg hát... nem is igazán hagyná.
Az agya persze megint kikapcsol, újra és újra jönnek a képek, mint mindig, mikor nem tudja lefoglalni valamivel, és a hangulata is egyre csak megy le a béka feneke alá.
Ebből persze mi sem látszik, az arca az a megszokott merevség, amivel mindig találkozni lehet, nagy ritkán mutatkoznak meg rajta érzelmek, mint például ebben a pillanatban, ugyanis a düh elönti.
- Hé öreg, húzzál sorszámot - morran a férfire, aki mit sem törődve a szabályokkal, már haladna be, még fel is pattan, és a vállát megszorítva ösztökéli maradásra, mert ez így nagyon nem pálya, ő meg Sonja.
- Várnak még itt páran, ha nem látnád - sziszegi, igen sziszegi, azzal a villanó tekintettel, ami igazából semmi jót nem sejtet. Se neki, se ennek az idegen szakálas ki a fenének. Hát mégis mit képzel ez magáról?
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. június 1. 21:01 Ugrás a poszthoz

S. N. D.


Amúgy sem túl rózsás a kedve, és még tetézik. Sonja ezért utál emberek közé keveredni, helyből átkozná le az összeset, ha nem lenne az a furcsa visszatartó erő, vagy épp Ward. Mivel a srác valahol az akadémián teng, így a rellonos csak a saját erejében bízhat, de hát... ilyen esetekben ez harmatgyenge. Elég csak arra a szerencsétlen eridonosra gondolnia, akit a múltkor is jól helyben hagyott.
És nem, ilyenkor nem az a fajta, aki néz bármit. Kor, külső ezek általában teljesen semlegesek neki, mikor épp nyugtatgatja magát, hogy ne nyúljon a pálcájához. Tudja, ha egyszer nyíltan kifejezné a véleményét az emberei fajt illetően, bezárnák, épp ezért nem is szól. Na de, mikor a férfi csak gúnyosan rámosolyog, aztán visszafordul, az agyát ellepi a vörös köd. Ha már egyszer képes azon a végletekig kiakadni, hogy valaki csak ott áll előtte, és lélegzik, ez már számára kínzó ok is lehetne. Mégis csak egy hivatalos helyen van, moderálnia kellene magát... de az ilyesmi sose ment neki.
Újra rámarkol a férfi vállára, egyetlen pontot szorítva csak meg a lapockája mentén, ami elég kellemetlen lehet, aztán taszít egyet, hogy ismét szembe kerüljön vele.
- Gond van a fülével? Mutogassam? Csoszogjon el oda, és tépjen egy r*hadt számot... - lassan, tagoltan ejti ki a szavakat, de a higgadtság már egyáltalán nem mondható el róla. Egyedül a szeme jelzi ugyan, hogy ebből még komolyabb baj is lehet, nem biztos, hogy csak rá nézve. Pedig azt hitte túl van már ezen, hogy a Roxfortban meggyógyították és kikezelték belőle, de egyre inkább kezd rájönni arra, hogy felesleges köröket futott éveken keresztül.
Utoljára módosította:Sonja Ainsworth, 2017. június 1. 21:11
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Sonja Ainsworth összes RPG hozzászólása (25 darab)

Oldalak: [1] Fel