[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=661665#post661665][b]Sonja Ainsworth - 2017.02.23. 16:10[/b][/url]

Igent mondott.
Amikor a srác elhívta ide, fogalma se volt, mi vár itt, de idén pont a tapasztalatgyűjtésekre hajt, nem látott semmi okot arra, hogy elküldje őt. Amúgy is... egészen kedvelte, már amennyire ő tud kedvelni valakit ugyebár. A falakon ugyan lazított, viszont még most sem képes túlságosan közel engedni magához senkit. Azonban már az is hatalmas előnynek minősül, hogy eljár emberekkel, vagy éppen nem küldi el őket a francba.
- Oké, innen merre? - áll meg hirtelen, Ricsire pislantva közben. Bár nem látszik rajta, egész jó kedve van, és még a Duna látványa is nyom rajta egyet. Az időjárás nem érdekli, nem érzi ezt hidegnek, de arra már rég rájött, hogy az itteniek máshogy viszonyulnak a mínuszokhoz. Nem érti, de elfogadja a többi hülye magyar szokással együtt, mert még most is fényévekkel jobbnak tartja ezt  a helyet.
- Uhh ők hová mennek? - fordul a nagyobb csoport után, akik szépen elhaladnak mellettük. Persze, tetszik neki ez az andalgás is... aránylag, de mióta hallotta, itt Pesten milyen jó bulik szoktak lenni, teljesen ki van éhezve rájuk. Hiába a csárda meg a PUB, ott csak a pia jó, semmi hangulat, vagy épp ereszd el a hajam, Sonja pedig nagyon szereti az ilyen estéket, noha ezt sokan meg nem mondanák róla.
- És egyébként... miért hívtál el? - most már eszébe jut az is, hogy ezt a kérdést feltegye, közben pedig bele is karol Ricsibe, olyan természetességgel teszi mindezt, mintha mindig is ezt csinálták volna. Nem érdekli a sötét sem, sem a tény, hogy a kisebb-nagyobb csoportokkal együtt, a furcsábbnál furcsább alakok is kezdenek itt felbukkanni.
- Nem akarunk enni valamit? Biztos jobban ismered a magyar kajákat, vagy uhh... együnk kínait - egyszer ugyanis mindent ki kell próbálni, nem? Sonja pedig sose evett, de úgy gondolja, ha Ricsi itt van mellette, nem fenyegeti az ételmérgezés veszélye... talán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=673490#post673490][b]Sonja Ainsworth - 2017.04.09. 23:39[/b][/url]

Lelépett. Nagyot szív a friss levegőből, élve azzal a kósza ábránddal, hogy segít. Nem segít. Sose segít. Még az Isten tudja hányadik szál cigi sem, amit most gyújt meg. Lábait lóbálja a stégen, próbálva megtalálni azt a r*hadt lelkibékét, amihez elfelejtettek neki térképet adni. Nézi a hajókat, a víz fodrozódását, próbálja kikapcsolni az agyát, visszatoloncolni a ködöt. Nem megy.
Az egész tartása feszült, körül lengi az a fajta aura, ami bárkit meggátol abban, hogy most a közelébe menjen. Hall olykor közeledő, aztán gyorsabban távolodó lépteket, de nem érdekli. Nyúl a mellette lévő üveghez. Meghúzza. Az segít, az mindig segít. Tompít, nem érez... nem úgy érez, és az jó. Nézi a kacsákat, nem lesz nyugodtabb, nem párolog a köd, egyre csak sűrűsödve telepszik az agyára. Mint egy porcelánbaba, mered maga elé pislogás nélkül, nem itt van. Otthon van, otthon... pff...  
Elfogy a cigi, elpöcköli, megint meghúzza az üveget, még a hajókürtre se rezzen össze. Nem fél. Sose fél, pedig kéne.
Nem akar a kastélyban lenni, így nem lehet. Így nem láthatják, mert ez ő. Tényleg Ő.
Ég a szeme, sőt, mintha belülről marná valami, de nagyon régóta semmi nem jön onnan ki. Nem sír, nem tud sírni, pedig akar... szeretne, nem megy. Lassan őrőli fel a saját múltja. Nyúl a dobozért, újabb szálat vesz ki, kattan az öngyújtó, a cigi vége vörösen izzik fel, marad a láng, azt nézi. Nincs rajta dzseki... nem fázik, a lába sem, semmi sem, egy orosz ilyen időben sose fázik, még akkor sem, ha csak jeget érez mindenhol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=673499#post673499][b]Sonja Ainsworth - 2017.04.10. 00:36[/b][/url]

Amúgy is ritkán találkoztak. És ha találkoztak is, Sonja utána nemes egyszerűséggel levegőnek nézte a kastélyban, és csak akkor találta meg újra, mikor szüksége volt rá. Ezt most gondolhatja bárki önzőségnek, de az épp mellé ülő kapott tőle olyat, amit a kastélyban még senki, se előtte, se utána. Nehezen osztogat bizalmat, jobban mondva nem osztogat. Most se tart többre senkit, mint eddig, úgy igazából Wardot sem, mégis... az egyetlen életképes egyednek bizonyult eddig, aki látta a lányt, mármint úgy tényleg és nem rohant még el, pedig neki se könnyítette meg soha a dolgát.
Kedveli? Fogalma sincs, nem tudja, az milyen, nem akarja tudni, ezek olyan dolgok, amikről már nagyon rég lemondott.
Lassan fordítja felé a fejét, ugyanolyan mereven pislogva rá, mint a vízre, vagy az öngyújtójára.
- Ha a jobb napjaimat tartogatnám neked, belém esnél - mindennek ellenére, képes poénkodni vele, még ha mosoly nincs is az arcán. A hanglejtése erről árulkodik.
- Azt remélem nem egyedül akarod inni... ennek már annyi - mutatja meg a saját szerzeményét, amit aztán a Dunába is hajít, adózva a környezetszennyezésnek is ezzel.
- Megint kattant... majdnem felakasztottam egy gólyát az egyik páncélra - kezd mesélésbe, de szárazon, mert utálja ezt, és így magát is. Megfogadta, hogy változik, azt hitte egy időben, hogy ez menni is fog, nem ment.
- Te meg pukkadj meg... ott hagytál egyedül azokkal - hangjában is felcsendül a düh, ahogy benne is feltör újra. Szüksége van a férfire, és most hogy nincs elérhető közegben, fogalma sincs, mi lesz... ki tartja majd vissza, bevállalva azt, hogy ő maga sem ússza meg.
- Nem tudom, mit csinálsz, de... szük...sé..gem...van... rád - tényleg nehezen nyögi ki a szavakat, azok olyan esetlenül hangzanak ráadásul, mint a kiskölyök szájából, aki csak most kezd beszélni. Sonjának az ilyesmi sose ment, még akkor se vallotta volna be, ha az teljesen nyilvánvaló lenne. De most feszült kissé. Most már nem kell Wardnak ott teremnie, ha az agya megint becsődöl... most már nincs, aki visszaűzze a ködöt... nincs, aki meg tudná ezt tenni. Csak neki megy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=673503#post673503][b]Sonja Ainsworth - 2017.04.10. 01:24[/b][/url]

Biztos tudja, hogy nem ellene szól, mindig tudja, Sonja ezért sem kezd egyből szabadkozásba, vagy felesleges bocsánatkérésbe. Mert hogy az a másik, amit szinte soha. Egyszer tette csak meg, akkor is csak azért, mert ha nem, valószínűleg máig az erdőben dekkolna.
Elmosolyodik, lassan nyugszik le, de ez hatásos. És most még csak képen se kell ütni érte senkit. Csak Ward kell. És utálja ezt, nem akarja, de küzdeni se akar ellene, naivan még reménykedik abban, hogy a másik hagy fel vele, meg azzal, hogy jön, ha hívják, és nyugodtan utálhatja.... és megkímélheti magától. De nem. Mindig jön, és Sonja mindig örül neki és utálja érte egyszerre. Nem erős, annyira nem, hogy saját maga próbáljon meg távol maradni, főleg nem ilyenkor. Mikor a legsebezhetőbb.
- Már így is azt hiszik, alkoholista vagyok - horkan fel, kinyitva az üveget, aztán vállat vonva húzza is meg. Sose foglalkoztatta, ki mit gondol róla, eztán se fogja.
- Nem csinált semmit... kérdezett... ennyi - teszi még hozzá, mert ez így ebben a fekvésben egyáltalán nem normális, még egy rellonostól sem. Azért érezte, hogy le kell lépnie, messzire onnan, nehogy megint kárt tegyen valakiben. Most már bőven nagykorú, nem tudnák le ejnyével és pszichológussal.
Saját maga is megütközött azon, hogy ilyet mondott, ez egy pillanatig az arcán is megül. Aztán meg a tanácstalanság, mert nem tud mit kezdeni vele. Nem kérheti azt, hogy loholjon a sarkában, igazából semmire sem kérheti.
- Ez nem ennyire egyszerű.... Nem ugyanolyan semmi... Mindig ott voltál, jó volt tudni, hogy a falak között vagy... És most nem... és nincs senki... és nem is akarom, hogy legyen más... - túr a hajába kétségbeesetten, piszok nehéz erről beszélnie, de még maga az érzés is az. És még csak meg se tudja magyarázni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=673571#post673571][b]Sonja Ainsworth - 2017.04.10. 19:24[/b][/url]

Valahol mélyen még jól is esett neki, hogy nem kell odafigyelnie magára, hogy igazából lehet olyan, amilyen. Az ilyen alkalmak ritkák, ha teheti inkább palástolja a tényt, hogy sérült. Mert az, ott van a lapján is, mindenhol ott van.
- Nem vagyok az a fajta, aki másokat nyomorgat. Nem akarok olyan lenni... engem is nagyon sokáig nyomorgattak - halkan beszél, a vizet nézi, nem akar kitérni a múltjára, mégis elhagyják a szavak a száját. Ward elfogadta, hogy ő ilyen, és kész, sose kérdezte meg tőle, hogy miért, így az apró, nyilvánvaló tényezők feledésbe is merültek. Felhúzza a lábait, és amint újabbat kortyolt a kapott üvegből, kezeivel át is karolja azokat.
- Hol ebben a logika? Miért sanyargatnád magad a hellyel, amit kerülni akarsz? - pillant rá, mert szeretné, tényleg szeretné, egyszerűen csak nem érti. Persze, benne is feltört a késztetés sokszor, hogy visszamenjen Donteskbe, csak hogy lássa, mi van ott. Akár most is megtehetné, de nem. Arra még egyáltalán nem készült fel.
- Én maradok veled... - vállat von és beharapja az ajkát. Neki amúgy is hót mindegy, hogy honnan megy be. Még a szobájához se ragaszkodik, nem kötődik ott semmihez, ami esetleg változtatna az álláspontján.
- Tudok főzni... - szögezi le, hátha ezzel is jobb belátásra bírja. Tudja, hogy ilyet még kérni se olyan könnyű, nem hogy így kijelenteni, mintha a másiknak nem lenne vétójoga. De van, ezt vélhetően Ward is tudja, ahogy azt is, Sonja se direkt használja úgy a szavakat, ahogy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=673579#post673579][b]Sonja Ainsworth - 2017.04.10. 20:06[/b][/url]

- Helena? - teszi fel a kérdést. Hallott róla, a kastély falai nem felejtenek, és bár sose érdekelték a pletykák, erre azért felkapta a fejét. Sose tudta róla elképzelni, hogy van valaki, akinél képes leragadni, mármint úgy rendesen. És kicsit irigyli is emiatt, mert ő azt az érzést nem ismeri, nem tudja, milyen más valakit maga elé helyezni, úgy élni, hogy valakinek számít.
És még a kijelentése után se hagyta ott, Sonja pedig némán elkönyvelte a beleegyezését. Nem ellenkezett, ő meg nem kezdett még több érvet előhalászni azért, hogy meggyőzze, mennyi fenomális vele az élet. Tudják, ha az lenne, nem terelődött volna erre a téma, vagy ha mégis nem így... és nem ebben a pillanatban.
- Ha behúzol egyet, nem lesz lelkiismeretfurdalásom, miután eltöröm a kezed - vonja meg a vállát. Kicsit túloz, de a lényeget még így is szépen tudatja a másikkal. Ha már Ward képes arra, hogy mondhatni együtt éljen vele, neki is belefér a tolerancia. Elvégre, miatta van ez, azért, hogy neki legyen könnyebb. Hálálkodni azt nem tud, így hát természetesnek veszi, hogy legalább a másik dolgát nem nehezíti meg. Amúgy sem az a hisztis fajta, sose hisztizett még, vagy ha mégis, az jóval durvább volt egy átlagos tini kirohanásánál.
- Végül is, nincs is romantikusabb, mint együtt éhen halni - egy félmosolyt ereszt meg, most először, miközben nemes egyszerűséggel elfekszik a stégen, hogy a víz helyett, most a csillagokat fürkéssze.
- El fog bírni minket? A házad... - látszólag elmerengve teszi fel a kérdést, holott ez nagyon is érdekli. Nem gondol bele, hogy mi lesz ezután, hogy ez mennyire fog nekik menni, sose gondolkodik, csak megy a feje után. Sokkal könnyebb a reflexeiben bízva életben maradni, mint átrágni minden egyes lélegzetvételt.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=673627#post673627][b]Sonja Ainsworth - 2017.04.10. 21:18[/b][/url]

- Szeretted? - látja rajta, hogy ez nem a legkellemesebb téma a számára, de sose volt a tapintatáról híres. Alapjáraton nem érdekelték ezek a dolgok, sose vette fel mások problémáit, és ha néha meg is hallgatta a lelki ügyeket, nem tudott velük mit kezdeni. Azokat se értette igazából, akik csak úgy másokra aggatják őket, nem törődve azzal, az ő vállukon mekkora súly lehet.
Most mégis képes ilyen beszélgetésbe is belemenni, a nyugalom szétáradt benne, mintha nem is ő ült volna itt percekkel ezelőtt. Wardnak csak ilyen hatása van rá. És most még szerencsés is, hogy nem kellett hozzá fizikai kontaktusba lépniük, elég ahhoz, hogy itt van.
Nevetnie kéne, vagy legalább vigyorognia ezen a képtelenségen, csak hogy... nem az. Mindketten tisztában vannak vele, hogy még ha most badarságnak is tűnik, idővel ez be is következhet, mert egyszerűen ilyen a természetük.
- Nem tudom, hogy feltűnt-e, de nem követem a trendeket, ha éhes vagyok, jól lakni akarok, nem kalóriával matekozni - grimaszol egyet. Odafigyel ő, de nem az ételt vonja meg magától, inkább arra összpontosít, hogy a felszedett kalóriákat hogy tegye hasznossá. Edz, sokat, ami már az ilyen insta lányoknak hatalmas törést okoz. Azok csak azért járnak edzőterembe, hogy szelfizhessenek. És áldja is az eget, hogy neki öccsei vannak, mert ha húgai lennének, hamar kiverné ezt belőlük.
- Hát a család? - fordítja felé a fejét, érdeklődve nézi a vonásait. Nem tudja, hogy ebbe a témába szépen belegázolt, ő készpénznek veszi, hogy mindenki mögött állnak valakik, ahogy mögötte is. És ők azok az emberek, akik iránt tényleg táplál érzéseket, még ha nem is lóg minden héten a nyakukon, sűrűn beszélnek. Érdekli, mi van velük, és ha baj van, gondolkodás nélkül terem ott, tojva mindenre, ami épp vele történik akkor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=674090#post674090][b]Sonja Ainsworth - 2017.04.13. 14:40[/b][/url]

Látja a grimaszt az arcán, de nem szabadkozik, és kezdi motyogni, hogy hagyja a francba. Nem tudja, miért, de tudni akarja, jelen van-e még a csaj, bárki is legyen az. Biccent a választ hallva, elvégre, amire kíváncsi volt, azt meg is tudta, mintha Ward legalább is gondolatolvasó lenne. Nem is feszegeti hát tovább a témát, hisz van még itt jó pár, amit nem ártana megbeszélni. Most, amíg még mindketten vevők rá.
- Szerencsére, nem vagy élhetetlen... én se - azért kicsit viccesnek tartja, hogy míg mások ezt évekig tervezgetik, ők ketten röpke pár perc alatt döntötték el, hogy akkor így lesz. Jó, persze, mások biztos nem ilyen indíttatásból akarnak összebútorozni, de Sonja se tudja azt állítani, hogy csak a saját biztonsága érdekében vág ebbe bele. Ragaszkodik hozzá, nem tudja, hogy érte ezt el a másik, de... képtelen hagyni, hogy csak úgy kicsússzon a kezei közül, és eltűnjön az éterben.
Ő is felül, szép nyugodtan, és a dobozt nemes egyszerűséggel Wardhoz csúsztatja. Megint a vizet nézi, csak egy kicsit, hogy össze tudja szedni magát.
- Régen volt valaki. Egy srác, gyerekek voltunk. Szeretett engem, azt hiszem, én is őt. De már akkor is egy önző dög voltam, tudni akartam, tényleg igazak-e a szavai, és közöltem vele, hogy ha tényleg szeret, átmászik a kerítésen, és hoz nekem egy virágot, egy olyan területről, ahová mi mezei emberek már nem léphettünk. Ő röhögve tette meg, én meg nézhettem végig, ahogy rálép egy aknára és.... - vállat von, nem néz rá, nem akarja, hogy Ward most lássa az arcát. Sebezhető, gyenge és utálja magát, de... úgy érezte, ha valakit, akkor őt be kell ebbe avatni, na meg... megkeményednek a vonásai, elrejt minden érzelmet, amiről az arca árulkodott nem is olyan rég, és úgy pislant az ex-rellonosra.
- Te jösz...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=674647#post674647][b]Sonja Ainsworth - 2017.04.16. 00:08[/b][/url]

Nincs megbotránkozás, sem visszatáncolásra való késztetés benne. Még a családnak is írt, hogy hová küldjék ezentúl a baglyot. Nem fogta bő lére, majd ha hazamegy, beszámol. Engedélyt már rég nem kell kérnie, az a kor már elmúlt, a szülei meg amúgy is megbíznak benne, és a nyakát rátenné, hogy anyja máris többet lát a dolgok mögé, mint amiről ez az egész szól.
- Kész... mehetünk? - pislog még az ex-rellonosra, akit becsempészett magával, hogy ne egyedül kelljen úgy visszajönnie. Ha a másik biccent, el is hagyja a kastélyt vele, meg a rellont is meg mindent. Persze, nem végérvényesen, az órákra ugyanúgy bejár majd, de... lényegesen kevesebbet lesz a falak között, ami jó. Megpróbálta, nem ment neki, vagy ha ment is... csak ennyire.

Legközelebb már a városi levegőt szippantja magába, kivételesen átadva a férfinak az irányítást, lévén most látja először, hol lakik ő. Sonjának egyébként nincsenek nagy igényei, bárki bármit is hisz, nem az a fajta ő. Az utat figyeli közben, nem fog Ward nyakán lógni, és eltévedni nem lenne jó itt. A négy fal között se bírja sokáig, főleg nem egyedül, evidens, hogy majd császkálni fog  a környékbeliek legnagyobb bánatára.
- Laknak itt muglik? - halkan kérdez, ezt azért nem ártana tudni, hisz az elég visszatartó erő.
- Belefogtam valamibe... - vállat von, nem is néz igazából rá, csak pár másodperc múlva, akkor is semmi jót nem sejtető mosoly ül ki az arcára.
- Illúziómágiát fogok tanulni - mintha egyébként nem is lenne közveszélyes, kell ez még neki, úgy van.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=674651#post674651][b]Sonja Ainsworth - 2017.04.16. 00:50[/b][/url]

Szívfájdalom nélkül hagyja maga mögött a kastélyt, még csak meg se fogalmazódik benne, hogy bárkitől is búcsút kéne vennie, holott például Ricsinek ez kijárna. De nem örökre megy, és nem is a világ végére, majd egyszer megbeszéli vele, ha lesz kedve hozzá.
Az hogy vannak a közelben muglik, azért fintort csal az arcára, de csak egyetlen pillanatra. Biztos benne, hogy majd boldogulni fog itt is, hisz a kastélyról se tudott semmit, mikor először átlépte a küszöbét.
- Tudtam, hogy van eszed - biccent elismerően, mert bár tényleg hót mindegy neki, hosszú távon nem bírná a pálcája és a mágia nélkül, még akkor sem, ha Ward vele van. Varázsló, ezt pedig nem vehetik el tőle, ahogy a férfitól sem.
- Héj, nekem még van ott egy évem, plusz a többi, valamivel el kell ütni az időt - hasba vágja, olyan természetesen, mintha ezt gyakran tenné, pedig nem. És nem is erősen, csak úgy... mert a reflex.
- És nem tudom... hirtelen ötlet volt... - vállat von, nem is gondolkodott el ezen, sem azon, mennyire lesz ez hatással saját magára, majd az idő úgyis megmutatja.
Amint belépnek a házba, Sonja le is dobja a táskáját, majd nyújtózik egy nagyot, a hopponálás kimeríti hamar, ezért sem szokott olyan sokszor. Persze, ha többet tenné, biztos nem lennének ezek a mellékhatások.
- Hol fogok aludni? - teszi fel a legfontosabb kérdést, miután körbepillant, mégse kezd el vaktában ajtókat nyitogatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=674654#post674654][b]Sonja Ainsworth - 2017.04.16. 01:38[/b][/url]

Sejtette ő, hogy Ward nem most fogja nehezményezni a fintorgását. Gyakran szokott, tény, de koránt sem amiatt, mint a mai lányok többsége. Ő tényleg csak azt nehezményezi kissé, hogy be van korlátozva. De hát még így is szabadabb, mint amilyen gyerekkorában volt, ennyiért még megéri.
Valahol azért jól esik neki Ward nevetését hallani, benne is valami kellemes melegség árad szét, mait így hirtelenjében nem is tud mire vélni, így nemes egyszerűséggel átugrik fölötte.
- Nem vagyok tervezgetős típus, sem leragadós... tudod - keményebben szólnak a szavak a kelleténél, de ezzel csak biztosítani akarja a másikat, hogy ez sem végleges, hogy nem cövekel le itt, és marad a nyakán örökre, elvégre Wardnak is van élete, és ki tudja, ki lesz benne még az évek során.
Aztán belépnek a házba, Sonja meg kellemesen csalódva néz körbe. Így utólag már be meri vallani magának, hogy semmi jóra nem számított, egy legénylakásról az ember manapság hall mindent. Kicsit bűntudata is lesz, mert olyasmit feltételezett Wardról, mai nem jellemző rá, de nem ismeri őt túl jól, nem tudja, valójában milyen.
- Aha - biccent, aztán be is megy a cuccával együtt, egyedül hagyva a ház tulaját. Órák telnek el, míg rá se néz, kipakol, rendezkedik, lezuhanyzik, aztán alszik... vagyis aludna, ha nem törné meg a békés csendet az ég dörgése. Sonja úgy ül fel az ágyon, mint akit ágyúból lőttek ki, kezeivel megint átkarolja magát, miközben kitekint az ablakon, hogy a villámok cikázását nézze. Utálja ezt, egy idő után már járkálni is kezd, nem csak a szobájában, kint... a konyhában teát főz magának, hátha az majd lenyugtatja, de nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=674656#post674656][b]Sonja Ainsworth - 2017.04.16. 02:13[/b][/url]

Tényleg nem így tervezte az első éjszakáját. Kivételesen jó benyomást akart kelteni, megmutatni, hogy vele igazából nem olyan nehéz együtt élni, és nem napi huszonnégyben olyan, amilyennek Ward ismeri, de erre mondják azt, hogy ember tervez. A konyhapulton ül, a bögréjét szorongatva és benne lévő folyadékra meredve, így a nappaliból is jól látható. A kérdést elsőre meg se hallja, annyira elmerül a gondolataiban, csak arra kapja fel a fejét, hogy úgy érzi, figyelik.
- Ne haragudj... menj csak vissza... - sóhajt fel, hangja kivételesen kedves, és bűnbánón cseng. Nincs itt rajta kívül senki, nincs aki előtt meg kellene játszania magát, és ez megkönnyíti kicsit a helyzetét.
- Nem vagyok jóban az ilyen jelenségekkel - fejével az ablak felé bök, utalva a kinti spontán viharra.
- Gyerekkoromban is folyton ezt hallottam, vagy a vihar, vagy az emberek és... - vállat von és iszik a teájából, úgyse tudja megmagyarázni, sose tudja.
- Egy darabig még fent leszek, de igyekszem nem kellemetlenséget okozni - tényleg nem várja el Wardtól, hogy itt cövekeljen mellette, a vörös arcáról lerí, hogy mennyire lenne a helyében, hogy mit nem adna csak azért, hogy vissza tudjon feküdni aludni, hisz érzi, mennyire fáradt, de... a félelem nagyobb és az győz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=675049#post675049][b]Sonja Ainsworth - 2017.04.16. 22:18[/b][/url]

Kellemetlenül érzi magát, és nem segít az sem, hogy Ward megértő, ahelyett, hogy rámorranna, vagy elküldené a francba, csak mert nem tud miatta aludni. Furcsán új neki ez, hogy nem csak azért viselkedik így, hogy lenyugtassa, az is újdonságként hat rá, hogy ennyire képes megmutatni magát valaki másnak.
- Nem fogok a torkodnak ugrani... most nem - nyel egyet, mert nem akarja, hogy a tulajnak óvatosnak kelljen lennie a saját házában, már pedig látja, vagyis érzi a távolságtartást. Mindenképp meg akarja nyugtatni, hogy erre jelen pillanatban semmi szükség.
- Nem is magától a vihartól félek... azt szeretem, csak... - megint dörren egyet, Sonja láthatóan rezzen össze, és még az igyekezetet is látni, ahogy próbálja a vonásait rendezni, ami máskor olyan könnyen megy neki.
- ... olyan, mintha ott lennék megint... jönnek a képek, mindig eszembe juttatják, mekkora sz*r alak vagyok - a bögrét nézi, halkan beszél, hisz a stégen már kiküzdötte magából, miért olyan, amilyen, már azt is bőven nehéz volt, nem hogy utána mellékhatásokról diskurálni.
- Maradj - percek telnek el, mire ez elhangzik a szájából, egyenesen Ward szemébe nézve... kéri. Most tényleg kéri, és le is pattan a pultról, hogy aztán a nappaliban lévő kanapén foglalhasson helyet.
- Mit csináljunk? - nem tudja, a másik mivel üti el az idejét, ő jelenleg bármiben benne van, csak hogy elterelje a figyelmét.
Ward meg egészen addig itt volt, és segített neki ebben, míg végre el nem nyomta az álom, ott kint a kanapén.