37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Magyarországi helyszínek
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. április 9. 23:39 | Link
# szerencsétlen
  - Bp, rakpart


Lelépett. Nagyot szív a friss levegőből, élve azzal a kósza ábránddal, hogy segít. Nem segít. Sose segít. Még az Isten tudja hányadik szál cigi sem, amit most gyújt meg. Lábait lóbálja a stégen, próbálva megtalálni azt a r*hadt lelkibékét, amihez elfelejtettek neki térképet adni. Nézi a hajókat, a víz fodrozódását, próbálja kikapcsolni az agyát, visszatoloncolni a ködöt. Nem megy.
Az egész tartása feszült, körül lengi az a fajta aura, ami bárkit meggátol abban, hogy most a közelébe menjen. Hall olykor közeledő, aztán gyorsabban távolodó lépteket, de nem érdekli. Nyúl a mellette lévő üveghez. Meghúzza. Az segít, az mindig segít. Tompít, nem érez... nem úgy érez, és az jó. Nézi a kacsákat, nem lesz nyugodtabb, nem párolog a köd, egyre csak sűrűsödve telepszik az agyára. Mint egy porcelánbaba, mered maga elé pislogás nélkül, nem itt van. Otthon van, otthon... pff...  
Elfogy a cigi, elpöcköli, megint meghúzza az üveget, még a hajókürtre se rezzen össze. Nem fél. Sose fél, pedig kéne.
Nem akar a kastélyban lenni, így nem lehet. Így nem láthatják, mert ez ő. Tényleg Ő.
Ég a szeme, sőt, mintha belülről marná valami, de nagyon régóta semmi nem jön onnan ki. Nem sír, nem tud sírni, pedig akar... szeretne, nem megy. Lassan őrőli fel a saját múltja. Nyúl a dobozért, újabb szálat vesz ki, kattan az öngyújtó, a cigi vége vörösen izzik fel, marad a láng, azt nézi. Nincs rajta dzseki... nem fázik, a lába sem, semmi sem, egy orosz ilyen időben sose fázik, még akkor sem, ha csak jeget érez mindenhol.
Utoljára módosította:Sonja Ainsworth, 2017. április 9. 23:42
Hozzászólásai ebben a témában


Jonathan Gerhard Bájgúnár igazából rajong értem ^^
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2017. április 10. 00:18 | Link
#MissRussia


Nagyon furcsa fordulatot vett az életem, ha úgy vesszük. Elvégeztem a sulit és ismét azt mondhatjuk, hogy magam vagyok, szabadon és még csak bele sem szólnak, hogy mikor és mit csinálok. Nincsenek vizsgák, helyette viszont van időm, ami meg nem mindig előnyös. Sokkal több időm van végiggondolni az elmúlt éveket, azt, hogy mit léphettem volna máshogy. Ma viszont ez egyáltalán nem érdekel, csak elengedem, annál fontosabb találkám van.
A barna bőrkabátomat magamra rángatva léptem ki a pesti lakás ajtaján, a bal kezemben egy üveg vodkával, a másikban a Zippomat pattintgatva ki, majd vissza. A fém halk kattanása megnyugtat, még mindig, az apró láng pedig a tenyeremet éri, akárhányszor felnyitom, de valahogy nem érdekel. Sőt.
Rémálom lenne most a közlekedés, tömeg lenne, az a fajta, amit a szervezetem elutasít, ha nem munkáról van szó. A mai látogatás inkább kötelesség, szívesség, mint meló. Ezért is választottam inkább a hoppanálást, ahelyett, hogy elkapjak egy taxit vagy hasonló.
Azt hittem, nehezebb lesz megtalálni a vöröst, de viszonylag hamar ment a dolog. Éppen füstölgött magában valamin. Mármint szó szerint.
- Nem bókolni akarok, de szarul nézel ki - jegyeztem meg szenvtelenül, hogy aztán kb karnyújtásnyi távolságba tőle ledobjam magamat. Nem úgy ismertem, mint aki az az önmarcangoló típus, azért nem is értettem most ezt az egészet. De ezért vagyok itt, nem?
Hozzászólásai ebben a témában
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. április 10. 00:36 | Link
# szerencsétlen


Amúgy is ritkán találkoztak. És ha találkoztak is, Sonja utána nemes egyszerűséggel levegőnek nézte a kastélyban, és csak akkor találta meg újra, mikor szüksége volt rá. Ezt most gondolhatja bárki önzőségnek, de az épp mellé ülő kapott tőle olyat, amit a kastélyban még senki, se előtte, se utána. Nehezen osztogat bizalmat, jobban mondva nem osztogat. Most se tart többre senkit, mint eddig, úgy igazából Wardot sem, mégis... az egyetlen életképes egyednek bizonyult eddig, aki látta a lányt, mármint úgy tényleg és nem rohant még el, pedig neki se könnyítette meg soha a dolgát.
Kedveli? Fogalma sincs, nem tudja, az milyen, nem akarja tudni, ezek olyan dolgok, amikről már nagyon rég lemondott.
Lassan fordítja felé a fejét, ugyanolyan mereven pislogva rá, mint a vízre, vagy az öngyújtójára.
- Ha a jobb napjaimat tartogatnám neked, belém esnél - mindennek ellenére, képes poénkodni vele, még ha mosoly nincs is az arcán. A hanglejtése erről árulkodik.
- Azt remélem nem egyedül akarod inni... ennek már annyi - mutatja meg a saját szerzeményét, amit aztán a Dunába is hajít, adózva a környezetszennyezésnek is ezzel.
- Megint kattant... majdnem felakasztottam egy gólyát az egyik páncélra - kezd mesélésbe, de szárazon, mert utálja ezt, és így magát is. Megfogadta, hogy változik, azt hitte egy időben, hogy ez menni is fog, nem ment.
- Te meg pukkadj meg... ott hagytál egyedül azokkal - hangjában is felcsendül a düh, ahogy benne is feltör újra. Szüksége van a férfire, és most hogy nincs elérhető közegben, fogalma sincs, mi lesz... ki tartja majd vissza, bevállalva azt, hogy ő maga sem ússza meg.
- Nem tudom, mit csinálsz, de... szük...sé..gem...van... rád - tényleg nehezen nyögi ki a szavakat, azok olyan esetlenül hangzanak ráadásul, mint a kiskölyök szájából, aki csak most kezd beszélni. Sonjának az ilyesmi sose ment, még akkor se vallotta volna be, ha az teljesen nyilvánvaló lenne. De most feszült kissé. Most már nem kell Wardnak ott teremnie, ha az agya megint becsődöl... most már nincs, aki visszaűzze a ködöt... nincs, aki meg tudná ezt tenni. Csak neki megy.
Hozzászólásai ebben a témában


Jonathan Gerhard Bájgúnár igazából rajong értem ^^
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2017. április 10. 01:07 | Link
#MissRussia #Ejhalányom


Meg sem rezzentem attól a bizonyos pillantástól, túl sok ilyet kaptam már hozzá, hogy érdekeljen. Egy utolsó kattanással lecsuktam az öngyújtót, majd a zsebembe süllyesztettem és villantottam rá egy félmosolyt.
- Hát ebben nem kételkedem - jegyeztem meg hasonlóan komoly hangszínben. Igazából nem nagyon tudtam már elképzelni azt, hogy valaha, bárkibe beleessek. Nézzünk csak vissza. Használt az valaha bárkinek is? Nem. Akkor miért pont nekem kéne szerelmesnek lennem? Elismerő grimasszal bólintottam pár aprót, ahogy az üveg a vízben kötött ki. Szép dobás, meg kell hagyni.
- Hát... ha ennyire szépen kéred... - villantottam rá széles vigyort, majd felé nyújtottam az üveget. Nem voltam valami nagy piálós, inkább miatta hoztam az üveget, mint magam miatt.
- Csak majdnem? Haladás, én megtettem volna. Rémesen idegölőek tudnak lenni. Ameddig a rostélyon keresztül nem teszed bele, szerintem rendben van - mondtam ki az ítéletet, elvégre kit érdekel, hogy mi van vele? Gólya, oldja meg! Ismerje csak meg a nagyvilágot.
A dühe nem ért váratlanul, igazából nem az első volt, akitől ezt hallottam valamilyen formában. De ellenben a többiekkel, most még valami lelkiismeret szerű meg is moccant a belsőmben. Talán azért, mert pontosan tudtam, mennyire kezelhetetlen tud lenni, hogy nélkülem alighanem egy elsőst fog szarrá verni, ami nem feltétlenül jó. Mármint... nem dicsérik meg érte.
Arra viszont nem számítottam, hogy ki is fogja egyszer mondani. Pár pillanatig pislogtam magam elé, majd egy határozott mozdulattal vettem vissza az üveget és húztam meg.
- Akkor egyeztessünk - töröltem a számat a kabátom ujjába, a torkomat végigmarta az ital, amit vissza is nyújtottam neki.
Hozzászólásai ebben a témában
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. április 10. 01:24 | Link
# szerencsétlen #felnemerdezthozni


Biztos tudja, hogy nem ellene szól, mindig tudja, Sonja ezért sem kezd egyből szabadkozásba, vagy felesleges bocsánatkérésbe. Mert hogy az a másik, amit szinte soha. Egyszer tette csak meg, akkor is csak azért, mert ha nem, valószínűleg máig az erdőben dekkolna.
Elmosolyodik, lassan nyugszik le, de ez hatásos. És most még csak képen se kell ütni érte senkit. Csak Ward kell. És utálja ezt, nem akarja, de küzdeni se akar ellene, naivan még reménykedik abban, hogy a másik hagy fel vele, meg azzal, hogy jön, ha hívják, és nyugodtan utálhatja.... és megkímélheti magától. De nem. Mindig jön, és Sonja mindig örül neki és utálja érte egyszerre. Nem erős, annyira nem, hogy saját maga próbáljon meg távol maradni, főleg nem ilyenkor. Mikor a legsebezhetőbb.
- Már így is azt hiszik, alkoholista vagyok - horkan fel, kinyitva az üveget, aztán vállat vonva húzza is meg. Sose foglalkoztatta, ki mit gondol róla, eztán se fogja.
- Nem csinált semmit... kérdezett... ennyi - teszi még hozzá, mert ez így ebben a fekvésben egyáltalán nem normális, még egy rellonostól sem. Azért érezte, hogy le kell lépnie, messzire onnan, nehogy megint kárt tegyen valakiben. Most már bőven nagykorú, nem tudnák le ejnyével és pszichológussal.
Saját maga is megütközött azon, hogy ilyet mondott, ez egy pillanatig az arcán is megül. Aztán meg a tanácstalanság, mert nem tud mit kezdeni vele. Nem kérheti azt, hogy loholjon a sarkában, igazából semmire sem kérheti.
- Ez nem ennyire egyszerű.... Nem ugyanolyan semmi... Mindig ott voltál, jó volt tudni, hogy a falak között vagy... És most nem... és nincs senki... és nem is akarom, hogy legyen más... - túr a hajába kétségbeesetten, piszok nehéz erről beszélnie, de még maga az érzés is az. És még csak meg se tudja magyarázni.
Utoljára módosította:Sonja Ainsworth, 2017. április 10. 01:29
Hozzászólásai ebben a témában


Jonathan Gerhard Bájgúnár igazából rajong értem ^^
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2017. április 10. 01:46 | Link
#MissRussia #Hátezkínos

Előttem nem kellett ilyesmi miatt aggódnia, nem különösebben érdekelt, hogy mennyit iszik. Ha ettől jobb épp, akkor felőlem aztán csak nyugodtan. Már, ameddig nem lesz szüksége a fél vesémre, mert hogy azt még szeretném megtartani egy darabig. Csak legyintettem, hogy hagyja el, nem kell ezzel foglalkoznia.
- Jó, ez tényleg egy kicsit túlzás volt, de a nagy átlagban még belefér a nyomorgatásuk. Elsősök. - Persze, csúnya gonosz Ward, már nincs a falak közt, nem kell nagyon erősen próbálkoznia, hogy ne rakja be a páncélba a gyereket, könnyen beszél.
A döbbenet mind a kettőnk arcára kiült egy pillanatra, mert hát ő pont az, akitől az ember nem várná, hogy majd ilyesmiket mond, pláne nem nekem. Közben valahol meg mégis értettem, miért mondja. Nem volt könnyű dolga, hiszen én leléptem, nem volt ügyeletes bokszzsák, ha épp arra van szükség. Mégsem ugrálhattam az ajtóban folyton.
- Én nem mehetek vissza... Végeztem, épp elég volt, sőt, talán még sok is.
 Ha akarod, meglátogatlak hetente egyszer, akár kétszer is, de. Nem. Megyek.
 Oda. Vissza - ráztam meg a fejemet, mielőtt a zsebembe túrtam volna ismét az öngyújtó után. Már amúgy is nehezen bírtam néha a kis problémáim kezelését ott. Itt senki nem néz meg érte, ha egy rosszabb napomon felgyújtom a fél lakást. Varázsló vagyok, könyörgöm, tudom kezelni a helyzetet.
- Szóval mi legyen? - kérdeztem, felvonva a szemöldökömet, miközben végigmértem. Tényleg nem volt éppen a legjobb állapotában.
Hozzászólásai ebben a témában
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. április 10. 19:24 | Link
# szerencsétlen # cseppet


Valahol mélyen még jól is esett neki, hogy nem kell odafigyelnie magára, hogy igazából lehet olyan, amilyen. Az ilyen alkalmak ritkák, ha teheti inkább palástolja a tényt, hogy sérült. Mert az, ott van a lapján is, mindenhol ott van.
- Nem vagyok az a fajta, aki másokat nyomorgat. Nem akarok olyan lenni... engem is nagyon sokáig nyomorgattak - halkan beszél, a vizet nézi, nem akar kitérni a múltjára, mégis elhagyják a szavak a száját. Ward elfogadta, hogy ő ilyen, és kész, sose kérdezte meg tőle, hogy miért, így az apró, nyilvánvaló tényezők feledésbe is merültek. Felhúzza a lábait, és amint újabbat kortyolt a kapott üvegből, kezeivel át is karolja azokat.
- Hol ebben a logika? Miért sanyargatnád magad a hellyel, amit kerülni akarsz? - pillant rá, mert szeretné, tényleg szeretné, egyszerűen csak nem érti. Persze, benne is feltört a késztetés sokszor, hogy visszamenjen Donteskbe, csak hogy lássa, mi van ott. Akár most is megtehetné, de nem. Arra még egyáltalán nem készült fel.
- Én maradok veled... - vállat von és beharapja az ajkát. Neki amúgy is hót mindegy, hogy honnan megy be. Még a szobájához se ragaszkodik, nem kötődik ott semmihez, ami esetleg változtatna az álláspontján.
- Tudok főzni... - szögezi le, hátha ezzel is jobb belátásra bírja. Tudja, hogy ilyet még kérni se olyan könnyű, nem hogy így kijelenteni, mintha a másiknak nem lenne vétójoga. De van, ezt vélhetően Ward is tudja, ahogy azt is, Sonja se direkt használja úgy a szavakat, ahogy.
Hozzászólásai ebben a témában


Jonathan Gerhard Bájgúnár igazából rajong értem ^^
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2017. április 10. 19:46 | Link
#MissRussia #remélemjólfőzöl

Közben elmesélte, hogy hát azért nem tetszik ez neki, mert nem akar ilyen lenni, tudja, milyen ez a másik oldalról. Ezért működtünk ilyen jól, egymás ellentéteiként. Én is voltam a másik oldalon, nem is kevés ideig, hiszen a testvérem és a szüleim elég sok olyat is a nyakamba varrtak, amit amúgy nem kellett volna.
- Nem akarom kerülni. Nincsenek róla rossz emlékeim és nem bánt a gondolat, hogy vissza kelljen mennem. De az, hogy diákként ismét lehúzzak ott 3 tanévet, az nagyon gyorsan felejtős program - horkantam fel. Ez a három is olyan ólomlábakon vánszorgott el mellettem, hogy inkább tűnt hatnak, most pedig szabad voltam ismét és nem korlátozott semmi.
A térdemet a másik lábam vádliján támasztottam, éppen kellemes volt így ülni és a vizet figyeltem pár pillanatig, mielőtt ismét a vörösre néztem volna. Lehet, hogy összeszedett valami halálos nyavalyát, mert ilyesfajta reakcióra nem számítottam a részéről.
- Meggondoltad te ezt? Tudod, hogy vannak kilengéseim - Meghagytam neki a szabadságot, hogy maga döntse el, a pyromániát, a dühkitöréseket vagy a bagózást szúrja itt ki magának. Tényleg nem voltam egy angyal, de ha neki így jobb, azon nem fog múlni. A lakásom éppen elég nagy volt két embernek is.
- Én is. Ez fontos? - vontam fel kissé a szemöldökömet, ismét neki szentelve az összes felesleges figyelmemet. Pontosan tudtam, hogy nem kijelentésnek szánta az előbbit. Azaz, de, de ez nem azt jelenti, hogy ne lenne beleszólásom a dolgokba.
Hozzászólásai ebben a témában
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. április 10. 20:06 | Link
# szerencsétlen #imádkozzhogynevágjamhozzádaserpenyőt


- Helena? - teszi fel a kérdést. Hallott róla, a kastély falai nem felejtenek, és bár sose érdekelték a pletykák, erre azért felkapta a fejét. Sose tudta róla elképzelni, hogy van valaki, akinél képes leragadni, mármint úgy rendesen. És kicsit irigyli is emiatt, mert ő azt az érzést nem ismeri, nem tudja, milyen más valakit maga elé helyezni, úgy élni, hogy valakinek számít.
És még a kijelentése után se hagyta ott, Sonja pedig némán elkönyvelte a beleegyezését. Nem ellenkezett, ő meg nem kezdett még több érvet előhalászni azért, hogy meggyőzze, mennyi fenomális vele az élet. Tudják, ha az lenne, nem terelődött volna erre a téma, vagy ha mégis nem így... és nem ebben a pillanatban.
- Ha behúzol egyet, nem lesz lelkiismeretfurdalásom, miután eltöröm a kezed - vonja meg a vállát. Kicsit túloz, de a lényeget még így is szépen tudatja a másikkal. Ha már Ward képes arra, hogy mondhatni együtt éljen vele, neki is belefér a tolerancia. Elvégre, miatta van ez, azért, hogy neki legyen könnyebb. Hálálkodni azt nem tud, így hát természetesnek veszi, hogy legalább a másik dolgát nem nehezíti meg. Amúgy sem az a hisztis fajta, sose hisztizett még, vagy ha mégis, az jóval durvább volt egy átlagos tini kirohanásánál.
- Végül is, nincs is romantikusabb, mint együtt éhen halni - egy félmosolyt ereszt meg, most először, miközben nemes egyszerűséggel elfekszik a stégen, hogy a víz helyett, most a csillagokat fürkéssze.
- El fog bírni minket? A házad... - látszólag elmerengve teszi fel a kérdést, holott ez nagyon is érdekli. Nem gondol bele, hogy mi lesz ezután, hogy ez mennyire fog nekik menni, sose gondolkodik, csak megy a feje után. Sokkal könnyebb a reflexeiben bízva életben maradni, mint átrágni minden egyes lélegzetvételt.  
Hozzászólásai ebben a témában


Jonathan Gerhard Bájgúnár igazából rajong értem ^^
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2017. április 10. 21:01 | Link
#MissRussia #Legalábbforrólegyen

- Jó, ő nem volt egy pozitív élmény. Legyen igazad! - horkantam fel. Nem szerettem a nőügyeimről beszélni úgy nagy általánosságban, mert mindig úgy éreztem, hogy van valami gyári hibám, ami miatt az összes  kapcsolatom egy elfuserált szar lett. Csak, hogy szépen fogalmazzam meg a dolgokat.
De ezt most nem akartam elcs.szni, mert hát, nem egy kapcsolat volt, még úgy sem, hogy arról volt szó, hogy egy előre meg nem határozható időtartamra hozzám költözik. Nem kellett különösebb győzködésbe kezdenie, ezek előtt a Rellonban is volt szobatársam és érdekes mód valahogy azt is mind a ketten túléltük. Nem is értem.
- Korrekt alkunak tűnik, a részemről rendben van - bólintottam rá rövid hezitálás után a dologra. Nem ez lenne az első alkalom, hogy valaki eltöri a kezemet. Azért valamilyen szinten reménykedtem benne, hogy a lakásom túl fogja élni az első együtt töltött hetet. Az ilyesmi elég nehezen ment, már saccolás szintjén.
- Erre mondhatnám, hogy élek-halok a romantikáért. Szóval, azt hiszem, hogy ezt sikerült megbeszélnünk. De előre szólok, hogy nem fogok ilyen cukrozott hínárt meg hasonló baromságot enni, ugye tudod? - Nem voltam sem vegán, sem idióta, hogy a szervezetemet hasonlókkal mérgezzem. Márpedig ezen a kettőn kívül nem igazán láttam kifogást a cukrozott hínár evésére.  Azért értékeltem ám azt a bizonyos mosolyt.
- Ha engem kibírt, téged is ki fog. Van amúgy is egy szoba, ami eddig csukva volt, tök fölösleges, nincsenek vendégeim, de megnyugtató a tudat, hogy van, tudod - passogtam még a vízre pár pillanatig, de aztán csak kivettem az üveget a kezéből, ismét meghúztam és eldőltem én is, az eget bámulva pár pillanatig. Már ami látszott belőle a budapesti fényszennyezés mellett.
Hozzászólásai ebben a témában
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. április 10. 21:18 | Link
# újlakótárs # mindenképp


- Szeretted? - látja rajta, hogy ez nem a legkellemesebb téma a számára, de sose volt a tapintatáról híres. Alapjáraton nem érdekelték ezek a dolgok, sose vette fel mások problémáit, és ha néha meg is hallgatta a lelki ügyeket, nem tudott velük mit kezdeni. Azokat se értette igazából, akik csak úgy másokra aggatják őket, nem törődve azzal, az ő vállukon mekkora súly lehet.
Most mégis képes ilyen beszélgetésbe is belemenni, a nyugalom szétáradt benne, mintha nem is ő ült volna itt percekkel ezelőtt. Wardnak csak ilyen hatása van rá. És most még szerencsés is, hogy nem kellett hozzá fizikai kontaktusba lépniük, elég ahhoz, hogy itt van.
Nevetnie kéne, vagy legalább vigyorognia ezen a képtelenségen, csak hogy... nem az. Mindketten tisztában vannak vele, hogy még ha most badarságnak is tűnik, idővel ez be is következhet, mert egyszerűen ilyen a természetük.
- Nem tudom, hogy feltűnt-e, de nem követem a trendeket, ha éhes vagyok, jól lakni akarok, nem kalóriával matekozni - grimaszol egyet. Odafigyel ő, de nem az ételt vonja meg magától, inkább arra összpontosít, hogy a felszedett kalóriákat hogy tegye hasznossá. Edz, sokat, ami már az ilyen insta lányoknak hatalmas törést okoz. Azok csak azért járnak edzőterembe, hogy szelfizhessenek. És áldja is az eget, hogy neki öccsei vannak, mert ha húgai lennének, hamar kiverné ezt belőlük.
- Hát a család? - fordítja felé a fejét, érdeklődve nézi a vonásait. Nem tudja, hogy ebbe a témába szépen belegázolt, ő készpénznek veszi, hogy mindenki mögött állnak valakik, ahogy mögötte is. És ők azok az emberek, akik iránt tényleg táplál érzéseket, még ha nem is lóg minden héten a nyakukon, sűrűn beszélnek. Érdekli, mi van velük, és ha baj van, gondolkodás nélkül terem ott, tojva mindenre, ami épp vele történik akkor.
Hozzászólásai ebben a témában


Jonathan Gerhard Bájgúnár igazából rajong értem ^^
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2017. április 13. 14:11 | Link
#MissRussia #lakótárs? #jajmileszitt #reszkessbudapest

A kérdésre hatalmas grimasz ült ki az arcomra, de baromság lett volna köntörfalazni vagy mismásolni, mikor a legtöbb ember számára egyértelmű volt a dolog. Hát meg akartam kérni a kezét, könyörgöm...
- Persze. De már elmúlt - mondtam anélkül, hogy a hangom akár egy kicsit is megbicsaklott vagy rezdült volna. Már nem volt befolyással az életemre. Persze, változtatott rajtam a tény, hogy elment, de az már csak közvetett hatás, nem közvetlen.
Azért az mindig megnyugtató, ha egy nő azt mondja, nem érdeklik a kalóriák. Amúgy is mi a fene az a kalória? Kicsi lény, ami éjszaka bemászik a szekrényedbe és átszabja a ruháidat? Kellene valami irtószer ellene. Mély levegőt vettem, majd lassan kifújtam, egy apró biccentés keretében. Részemről rendben volt ez így.
- Minden más jöhet, majd kiegyezünk a dolgokban... csak lesz valahogy - vontam meg a vállamat lazán, de a lényegen sikerült már túljutni. Se macskasült, se pirított hínár.
A család említésére azonban úgy ültem fel, mint aki rugóra jár és nagy szemekkel meredtem rá pár pillanatig, hogy aztán ismét felpattintva az öngyújtóm, a kis lángot bámuljam.
- Nem voltam otthon hat éve és többet nem is megyek, nem látnak szívesen - közöltem, majd a vizet bámultam pár pillanatig, mielőtt ismét rá figyeltem volna. - Nincs egy cigid?
Hozzászólásai ebben a témában
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. április 13. 14:40 | Link
# lakótárs # mentő, tűzoltó száma meglegyen # éjjel-nappal budapest # többet ezt fel ne hozd # terítsd ki a lapokat te is


Látja a grimaszt az arcán, de nem szabadkozik, és kezdi motyogni, hogy hagyja a francba. Nem tudja, miért, de tudni akarja, jelen van-e még a csaj, bárki is legyen az. Biccent a választ hallva, elvégre, amire kíváncsi volt, azt meg is tudta, mintha Ward legalább is gondolatolvasó lenne. Nem is feszegeti hát tovább a témát, hisz van még itt jó pár, amit nem ártana megbeszélni. Most, amíg még mindketten vevők rá.
- Szerencsére, nem vagy élhetetlen... én se - azért kicsit viccesnek tartja, hogy míg mások ezt évekig tervezgetik, ők ketten röpke pár perc alatt döntötték el, hogy akkor így lesz. Jó, persze, mások biztos nem ilyen indíttatásból akarnak összebútorozni, de Sonja se tudja azt állítani, hogy csak a saját biztonsága érdekében vág ebbe bele. Ragaszkodik hozzá, nem tudja, hogy érte ezt el a másik, de... képtelen hagyni, hogy csak úgy kicsússzon a kezei közül, és eltűnjön az éterben.
Ő is felül, szép nyugodtan, és a dobozt nemes egyszerűséggel Wardhoz csúsztatja. Megint a vizet nézi, csak egy kicsit, hogy össze tudja szedni magát.
- Régen volt valaki. Egy srác, gyerekek voltunk. Szeretett engem, azt hiszem, én is őt. De már akkor is egy önző dög voltam, tudni akartam, tényleg igazak-e a szavai, és közöltem vele, hogy ha tényleg szeret, átmászik a kerítésen, és hoz nekem egy virágot, egy olyan területről, ahová mi mezei emberek már nem léphettünk. Ő röhögve tette meg, én meg nézhettem végig, ahogy rálép egy aknára és.... - vállat von, nem néz rá, nem akarja, hogy Ward most lássa az arcát. Sebezhető, gyenge és utálja magát, de... úgy érezte, ha valakit, akkor őt be kell ebbe avatni, na meg... megkeményednek a vonásai, elrejt minden érzelmet, amiről az arca árulkodott nem is olyan rég, és úgy pislant az ex-rellonosra.
- Te jösz...
Hozzászólásai ebben a témában


Jonathan Gerhard Bájgúnár igazából rajong értem ^^
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Magyarországi helyszínek