Az utóbbi évtizedekben nálunk is elterjedt a muglik kedvenc étele, a pizza. A Félszemű Kukorica a Közép- és Kelet-Európában legnépszerűbb pizzázó-lánc, eredetileg cseh. Varázstalan szomszédaink valószínűleg megdöbbennének azon a tényen, hogy a legjobb pizzákat ők készítik. Nem az olaszok, még véletlenül sem. Az olasz varázslók kifejezetten utálják ezt a találmányt.

Ahogy belépsz a pizzázóba, rögtön szembetűnik, hogy minden sárga. De nem olyan kellemes okker, hanem élénk, napsütötte réteket idéző, amibe belefárad az ember szeme, ha sokat nézi. A székek, a polcok, a szalvéta. Ami nem sárga, az meg krém és fehér. Adnak itt a dekorációra, de ez szerencsére nem látszik meg az árban.

A konyhából semmiféle zaj nem szűrődik ki és belépni is szigorúan tilos illetéktelenek számára. Vannak olyan elvetemültek, akik mégis megpróbáltak bejutni, de rögtön utána azon kapták magukat, hogy odakint állnak és egy hónapra száműzve lettek minden Félszemű Kukoricából. Második kihágásnál fél év, harmadiknál pedig örökre. Szóval nem éri meg kíváncsiskodni.

A rendelésed leadása után kapsz egy kicsi Félszemű Kukorica-lényt, aki a kajád elkészültekor hangos kiabálásba kezd, de addig is kitartóan motyorog, megpróbálhatsz vele beszélgetni, ha olyan kedve van. Azonban vigyázz rá jól, mert ha nem vagy résen, lelécel és lehet, hogy többet soha nem kapod meg a kajádat. A rendelést ugyanott tudod felvenni, ahol leadtad, a pultnál.

- pásztorpite pizza (sok borsó, répa, darálthús, paradicsomszósz, cheddar)
- félszemű kukorica pizza - jogvédett (sok-sok kukorica, mozzarella, fokhagymaszósz, és miközben eszed, popcornná pattan a szádban)
- lángnyelv pizza (sonka, mozzarella, paradicsomszósz, de ezekből körülbelül semmit se érzékelsz a borzalmasan csípős habanero miatt. Lángolva tálalják, de nem éget a tűz)
- meglepetés pizza (teljesen normálisan néz ki, sonka-sajt-gomba-kukorica, de van rajta valami meglepő íz, amit nem mondanak meg előre - frissen nyírt fű, sárga hó, mentolos csokoládé, kutyakaja, hánytató cukorka stb.)
- vajsör pizza (a nevéhez hűen pont úgy néz ki, mint egy vajsör, csak lapos és egy pizzalapon fekszik. A többi pizzától eltérően ennek a lapja is édes, amit egy zselatinos fűszeres karamelles sörréteg borít, s az egész tetején ott rezeg az édeskés, fodros hab)

A pincér csak éppen, hogy hátat fordít nekünk, én máris átpillantok Minára az előttem lángoló pizza és a mellé tökéletesen passzoló világi méretű vajsör fölött. Ajkaimat széles mosolyra húzom, tenyereimet mintegy akkor kihívás elfogadva gesztusként dörzsölöm össze. Túl régen mozdultunk ki kettecskén, hivatalos randevún meg őszintén, nem is tudom, voltunk-e valaha is. Most sem beszéltünk róla, hiszen a mai is csak egy délután, amikor épp egyikünk sem dolgozik, és ahelyett, hogy otthon mókuskálnánk valamin kint a kertben vagy a nappaliban, kéz a kézben átandalogtunk a Félszeműbe. Meg kell hagyni, romantikus ötszáz méter volt.
- Ühm, nem is mondtam - szólalok meg kezemben már késsel-villával, hol a vöröses-sárgás lángokra, hol pedig a drágámra pillantva közben. - Reggel az új bakancsomban indultam a Rezervátumba, és mit ad isten, egész úton macskahúgyszagot éreztem - egészen komoly vonásokkal fürkészem a barnaságot, miközben az első falattal betalálok a fogaim közé. Rágás közben, egymásba érő szemöldökeim alatt fűzöm tovább a szót. - Különös egybeesés, hogy épp tegnap kaptam rajta Hercegnőt, nem gondolod?
Az jó kérdés, hogy melyikünk lepődött meg jobban a másik láttán, mikor váratlanul beléptem a dolgozószobába, és őfelsége a milliós asztalomon hagyott hivatalos dokumentációkon randalírozott, karmolászott és kedvére rágcsikálta hőn szeretett - és ne feledkezzünk meg róla, hogy nagyon értékes - pennáim végét, én meg erre - a lehetőségeken igaz nem sokat gondolkodva -, úgy billentettem hátsón, hogy egészen pontosan egy lába se érjen földet küszöbön belül. A legkevésbé sem kedvelem azt a macskát, és kár is volna tagadni, hogy ő is hasonlóan érez irántam.
- Álnok dolog olyasmiért bosszút állni, ami miattad történt - teszem még hozzá, csak hogy bebiztosítsam a helyzetem Minánál. Ő ugyanis, ha nem is vallja be, de nekem elhihetitek: hajlamos a macska pártját fogni. A kelleténél jóval több esetben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=852050#post852050][b]Ombozi Noel - 2022.09.01. 18:02[/b][/url]

A pincér csak éppen, hogy hátat fordít nekünk, én máris átpillantok Minára az előttem lángoló pizza és a mellé tökéletesen passzoló világi méretű vajsör fölött. Ajkaimat széles mosolyra húzom, tenyereimet mintegy akkor kihívás elfogadva gesztusként dörzsölöm össze. Túl régen mozdultunk ki kettecskén, hivatalos randevún meg őszintén, nem is tudom, voltunk-e valaha is. Most sem beszéltünk róla, hiszen a mai is csak egy délután, amikor épp egyikünk sem dolgozik, és ahelyett, hogy otthon mókuskálnánk valamin kint a kertben vagy a nappaliban, kéz a kézben átandalogtunk a Félszeműbe. Meg kell hagyni, romantikus ötszáz méter volt.
- Ühm, nem is mondtam - szólalok meg kezemben már késsel-villával, hol a vöröses-sárgás lángokra, hol pedig a drágámra pillantva közben. - Reggel az új bakancsomban indultam a Rezervátumba, és mit ad isten, egész úton macskahúgyszagot éreztem - egészen komoly vonásokkal fürkészem a barnaságot, miközben az első falattal betalálok a fogaim közé. Rágás közben, egymásba érő szemöldökeim alatt fűzöm tovább a szót. - Különös egybeesés, hogy épp tegnap kaptam rajta Hercegnőt, nem gondolod?
Az jó kérdés, hogy melyikünk lepődött meg jobban a másik láttán, mikor váratlanul beléptem a dolgozószobába, és őfelsége a milliós asztalomon hagyott hivatalos dokumentációkon randalírozott, karmolászott és kedvére rágcsikálta hőn szeretett - és ne feledkezzünk meg róla, hogy nagyon értékes - pennáim végét, én meg erre - a lehetőségeken igaz nem sokat gondolkodva -, úgy billentettem hátsón, hogy egészen pontosan egy lába se érjen földet küszöbön belül. A legkevésbé sem kedvelem azt a macskát, és kár is volna tagadni, hogy ő is hasonlóan érez irántam.
- Álnok dolog olyasmiért bosszút állni, ami miattad történt - teszem még hozzá, csak hogy bebiztosítsam a helyzetem Minánál. Ő ugyanis, ha nem is vallja be, de nekem elhihetitek: hajlamos a macska pártját fogni. A kelleténél jóval több esetben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=852074#post852074][b]dr. Warren Mina - 2022.09.03. 08:23[/b][/url]

- Egyszer.
Felelem meg a ki nem mondott kérdését, amit egyszerűen csak megérzek. Tudom, hogy nem kérdezett rá, de egyszerűen érzem, hogy morfondírozik rajta. Néha vannak ilyenek, amikor az ember megérzi, hogy min agyal a másik. Ritkán ugyan, de én is megérzem Noelnél.
- Mindent elkövettem, hogy különleges és szép legyek, még az anyám vörös rúzsát is elcsentem. Vacsorázni voltunk akkor is, a végén csókolóztunk. Aztán, ha jól emlékszem, nem sokkal később összejöttél valakivel. Talán Annelie-vel? Azt hiszem, vele. De nem vagyok benne biztos. Aggódjak?
Én a magam részéről, nem kívánok semmit, ami lángol, csíp, mar, éget és társai, mintha a szervezetem az ellenségem lenne, mindent utálok éppen, amit szerettem az elmúlt években. Azt mondják, hogy az ízlés hét évente változik, de, hogy miért éppen ennyire drasztikusan? Viszont új mániám a tejföl, így a mostani pizzám is tejfölös alapú, van rajta bacon és sok-sok sajt. Komolyan mondom, hát nem ismerek magamra, de azért a baconcsíkokkal úgy érzem, hogy nem vesztettem el teljesen önmagam.
- Azt mondják, a karma egy sosem felejtő, bosszúszomjas ribanc.
Nézek rá ártatlanul, de azért a szám szegletében ott van az a bizonyos mosoly. Csóró kneazle nem a legkedvesebb lény a földön - egyáltalán nem az -, de azért tegnap, véleményem szerint, túl nagyot nyekkent. Én mondtam, hogy szerintem az a legcélszerűbb, ha zárja azokat az ajtókat, ahol nem szeretné, hogy a kicsikéim megforduljanak, sőt, szóltam is, hogy baj lesz, de hát egy tűzzel mit kezdjen egy víz? Naugye. Szépen belevágok a pizzámba, és tovább mosolygok, sőt kuncogok, ahogy a sajt csak nyúlik és nyúlik. Esküszöm, hogy felnőtt vagyok.
- Miattam?
Pillantok fel rá megint, kissé összeszűkült szemekkel, nem értem, hogy mit is tettem én, hiszen én annak a szobának a közelébe se megyek. Nem tudom miért, egyszerűen attól a helyiségtől a hideg ráz ki. Mintha ott ülne bent egy szellem, aki, ha meglát, feltétlenül úgy érzi, hogy át kell gázolnia rajtam, és azt mind ismerjük, hogy milyen, amikor egy szellem szerint vicces ez. Nem, ez nagyon rossz érzés, nem vicces.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=852078#post852078][b]Ombozi Noel - 2022.09.03. 08:57[/b][/url]

Egyszer.
Fejemet kissé balra billentve, egy hosszú pillanaton keresztül értetlenül nézek át rá, mert nem egészen tudom, mire is mondja, aztán elmosolyodom, és finoman bólintva lepillantok a pizzámra. Csak érzi a gondolataimat, semmi különös, megtörtént már párszor, és egyszer-egyszer van, hogy én is ráérzek az övéire, főleg az utóbbi időben, a hónap egyes, legnehezebb napjain.
A kérdésen nevetni kezdek, majd nyugodt, de boldogan csillogó tekintettel, a számból végtelenségig nyúló sajttal pillantok fel.
- Nem szükséges - szélesednek ki az ajkaim, majd elgondolkodva hátradőlök a széken. A szalvétával megtörlöm a borostámba ragadó zsíros morzsákat, és mélyen ráncolódó homlokom alatt rákérdezek: - Én csókoltalak meg először?
Be kell valljam, nem emlékszem pontosan, de mintha úgy rémlene, hogy igen. Csak én valamikor télvíz idejére, a karácsonyi szünet elé datálnám az időpontját, mikor fát loptunk és a kastélyba vezető úton visszafelé végig hógolyóval dobáltuk egymást.
- Nem tudok hozzászokni ennyi állathoz - mondom, azonban a sűrűn rám találó gondolatot, miszerint egy hajnalban majd csendesen kiviszem őket a Rezervátumba, jobbnak látom továbbra is megtartanom magamnak. - Kornél viszont rajong értük, és ez dermesztő. Nem szeretném, hogy bestiákkal foglalkozzon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=852080#post852080][b]dr. Warren Mina - 2022.09.03. 09:15[/b][/url]

- Igen. Nem akkor, de igen.
Az első valóban akkor volt, amikor fát loptunk és hógolyóztunk, aztán volt a randevú, majd az, hogy hirtelen mással volt együtt. A kérdésem pedig jogos, mert én ezelőtt mindig csak egy állomás voltam Noel életében, és nem is tudom, hogy az enyhe bizonytalanságot, ami állandóan jelen van bennem, hogyan tudnám kiűzni. Vagy, hogy ki akarom-e egyáltalán. Mert azt hiszem, ha számítok rá, akkor nem fog annyira összetörni. Vagy nem tudom. Nem zavar, csak tudom, hogy valahol nem fair ha ez így bennem van, miközben elvileg egy stabil párkapcsolatban élünk. Viszont erről nem szeretnék neki beszélni, mert tudom, hogy a szívére venné. Fránya érzelmek, mindig olyan nehezek.
- Én pedig nem tudom elengedni őket. Hétből öt így is kint van, télen is maximum az előszobáig szoktak bejönni, meg vannak nevelve. Csöpp meghalna nélkülem, Hercegnő meg, nos, ő különleges.
Öntörvényű, pofátlan, uralkodó, és minden egyéb, ami ehhez kapcsolódik. Én szóltam neki, hogy ha engem akar, az egész csomagot kell akarnia, ahogy én is az egész csomagot akartam, ami vele járt, és nem tennék másként sem.
- Neked Kornél a gyereked, nekem pedig ők.
Szívtelennek és rossz embernek tartanám magam, ha elhagynám őket, és nem lennék képes odaadni másoknak sem. Az életkorukat tekintve, esélyesen a közeljövőben el kell búcsúznom tőlük. Elég lesz akkor.
- Nem hiszem, hogy szeretne velük foglalkozni, csak egy gyerek, aki szereti az állatokat. De alapvetően nem látnám, hogy jobban érdeklődne, mint bármelyik kisgyerek. Nem hiszem, hogy ezen aggódnod kellene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=852083#post852083][b]Ombozi Noel - 2022.09.03. 09:51[/b][/url]

A lehető legszélesebb, leghuncutabb mosolyommal viszonzom pillantását; leplezni sem akarom, milyen jólesik a tudat, hogy velem élte át először minden lány álmát. Az elképzelés, hogy mi lett volna, ha másképp történik, ha megelőz egy másik srác, és elrabolja az első csókot, most először környékez meg. Vajon Minában akkor is bekapcsolt volna a vélavér, és ma azért a másikért dobogna a szíve, és ahhoz a másikhoz lenne hű?
- Szerinted azért kötődsz hozzám, mert én voltam az első? - öntöm szavakba is gondolataimat, majd kivágok egy újabb falatot a még mindig lángoló tésztából. Azt rágva figyelem a szemközt ülő drágaságot, és míg lágy, mindig kedves hangján megosztja velem az érzéseit, én csak arra tudok gondolni, hogy bár ne hoztam volna szóba az állatait, és bár ne beszéltem volna Kornélról se. A szégyen dolgozni kezd bennem, de ahelyett, hogy teret engednék neki, előrébb dőlök, s alulról, egészen komoly pillantással vonom magamra tekintetét.
- Ne haragudj - mondom, és még a kezemet is kinyújtom, át az asztalon, hogy megfoghassam az övét. Nem szeretnék olyan szülő lenni, aki csak és kizárólag a gyerekéről tud beszélni, pláne Mina mellett nem. Úgy érzem, hogy minden egyes Kornélt érintő gondolatommal, megjegyzésemmel vagy kételyemmel bántom őt, emiatt az esetek többségében visszanyelem őket, és ha még másnap is bennem vannak, hát elmondom anyának. Az ő világa úgyis az unokái körül forog.
Ami pedig minket illet, kettőnket, Minát és engem, egyelőre szeretnék csak a párja lenni, a férfi, aki szereti, akit vele kapcsolatban minden érdekel, és aki egy nap majd feleségül veszi. Szeretnék néha a gyermektelen férfi lenni számára, akinek nem minden gondolata a fia körül vesződik, hanem szabad, pimasz és éppen olyan, mint annak idején, a gyereke születése előtt volt. Nem könnyű. - Nem szeretném, ha a háttérben éreznéd magad. A mindenem vagy, és nagyon igyekszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=852086#post852086][b]dr. Warren Mina - 2022.09.03. 10:25[/b][/url]

- Ez nem így működik.
Ingatom meg egy kicsit a fejem, mert tudom, hogy a bennem lévő plusz mind a kettőnkben ébreszt némi kételyt a másikat illetően. Szögezzük le, azzal tisztában vagyunk, hogy az érzéseink a sajátjaink, és a vélavér a vágyat éleszti fel, de a tény, hogy van, nyomot hagy.
- Van, akinek sosem jön el az igazi. Egyesek észre sem veszik, mások beleőrülnek. Van, akinek eljön, és vele van, van olyan is, akinek eljön, de nincs vele. Ha nem történt volna semmi, de semmi közöttünk, nekem akkor is te lennél az igazi, de nincs kizárva, hogy férjhez mentem volna máshoz, gyerekem született volna, vagy, tekintve az orientáltságomat, az sem kizárt, hogy végül egy nő mellett találtam volna meg azt, amit kerestem.
Tudom, hogy sokan nem szeretnek erről a témáról beszélni, én sosem tagadtam, hogy biszexuális vagyok, ő is tudja, a családom is, de mindenki van olyan intelligens, hogy megérti, ez mit is jelent, és nem rögtön az a kérdése, hogy és nincs-e hiányérzetem.
- Sőt, az sem kizárt, hogy ha nem te lettél volna, és lett volna más, akkor is veled élem le az életem a legnagyobb boldogságban. Vagy, el se mondom soha, és úgy éljük le az életünket, hogy azt hiszed, sosem volt senki. Rengeteg variáció van.
Azért tudja, mert azt akartam, hogy tudja, de semmilyen felelősséget nem akartam ezzel rátenni, csupán csak egyenes ember vagyok, aki szereti, ha a másik fél a tények ismeretében van. Habár mostanában van, amit eltitkolnék, például azt, hogy sokkal intenzívebb az érzelmi hullámzásom, mint amennyire látszik, hogy néha olyan jó, amikor külön vagyunk, mert annyira sok mindent ki kell sírnom magamból. Ez nagyon ijesztő, de mostanában nagyon sokszor sírok, hogy megkönnyebbüljön a mellkasom.
- Miért kéne haragudnom?
Zavartan pillantok rá, ahogy a kezem a kezébe csúsztatom, és rászorítok. A mi egységünk nem csak szerelem, nem csak vágy, hanem mindenekelőtt barátság, egy nagyon régóta tartó barátság, amit úgy vélem, hogy semmi sem tud tönkretenni. Az nem kizárt, hogy a világ másik végére menekülök, de nem szűnnék meg a barátja lenni. Az évek alatt, amiket egymástól távol töltöttünk is, ha eszembe jutott, így hivatkoztam rá.
- Én nem érzem úgy. Azt érzed, hogy így érzem magam? Miért?