Az utóbbi évtizedekben nálunk is elterjedt a muglik kedvenc étele, a pizza. A Félszemű Kukorica a Közép- és Kelet-Európában legnépszerűbb pizzázó-lánc, eredetileg cseh. Varázstalan szomszédaink valószínűleg megdöbbennének azon a tényen, hogy a legjobb pizzákat ők készítik. Nem az olaszok, még véletlenül sem. Az olasz varázslók kifejezetten utálják ezt a találmányt.

Ahogy belépsz a pizzázóba, rögtön szembetűnik, hogy minden sárga. De nem olyan kellemes okker, hanem élénk, napsütötte réteket idéző, amibe belefárad az ember szeme, ha sokat nézi. A székek, a polcok, a szalvéta. Ami nem sárga, az meg krém és fehér. Adnak itt a dekorációra, de ez szerencsére nem látszik meg az árban.

A konyhából semmiféle zaj nem szűrődik ki és belépni is szigorúan tilos illetéktelenek számára. Vannak olyan elvetemültek, akik mégis megpróbáltak bejutni, de rögtön utána azon kapták magukat, hogy odakint állnak és egy hónapra száműzve lettek minden Félszemű Kukoricából. Második kihágásnál fél év, harmadiknál pedig örökre. Szóval nem éri meg kíváncsiskodni.

A rendelésed leadása után kapsz egy kicsi Félszemű Kukorica-lényt, aki a kajád elkészültekor hangos kiabálásba kezd, de addig is kitartóan motyorog, megpróbálhatsz vele beszélgetni, ha olyan kedve van. Azonban vigyázz rá jól, mert ha nem vagy résen, lelécel és lehet, hogy többet soha nem kapod meg a kajádat. A rendelést ugyanott tudod felvenni, ahol leadtad, a pultnál.

- pásztorpite pizza (sok borsó, répa, darálthús, paradicsomszósz, cheddar)
- félszemű kukorica pizza - jogvédett (sok-sok kukorica, mozzarella, fokhagymaszósz, és miközben eszed, popcornná pattan a szádban)
- lángnyelv pizza (sonka, mozzarella, paradicsomszósz, de ezekből körülbelül semmit se érzékelsz a borzalmasan csípős habanero miatt. Lángolva tálalják, de nem éget a tűz)
- meglepetés pizza (teljesen normálisan néz ki, sonka-sajt-gomba-kukorica, de van rajta valami meglepő íz, amit nem mondanak meg előre - frissen nyírt fű, sárga hó, mentolos csokoládé, kutyakaja, hánytató cukorka stb.)
- vajsör pizza (a nevéhez hűen pont úgy néz ki, mint egy vajsör, csak lapos és egy pizzalapon fekszik. A többi pizzától eltérően ennek a lapja is édes, amit egy zselatinos fűszeres karamelles sörréteg borít, s az egész tetején ott rezeg az édeskés, fodros hab)

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=730311#post730311][b]Ombozi Noel - 2018.07.27. 18:14[/b][/url]

Az előttem álló asztalt óriási világtérkép terítette be, egy-egy fontosabb pontot só- és borsszóró jelzett, de voltak helyek, ahová sietősen kibontott fogpiszkálókat döftem. A jalapenos-sonkás-kukoricás pizzám az asztal szélén, Ázsia északi szegletét takarta el, és a korsó sör, amibe épp csak, ha belekortyoltam, Észak-Amerikán terpeszkedett. A korsóból kicsorduló fehér hab végigfolyt az üveg oldalán, és sötét foltot hagyott Kanada közepén.
Merlin tudja mióta görnyedtem már a térkép fölé, és vívódtam egy kölcsönkapott, régi mugli vonalzóval. Homlokráncolva méricskéltem, a lehetőségeimet számoltam, néha hátradőltem, vagy egy szelet pizzáért nyúltam, amit két falat után figyelmetlenül dobtam vissza a tányérba.
Az érintésre elmosolyodtam, amolyan szerelmesen; ugyanabban a pillanatban nyugodtan és izgatottan, de a hang azonnal összekuszálta a gondolataimat. Mi a...? Szemöldökráncolva pillantottam fel, a kérdésre aprócska sóhajtással döntöttem oldalra a fejem.
- Neked is találunk helyet a bandában, csak mondjuk jó lenne, ha addig nem hullana ki a hajad a sok hypótól - feleltem kiegyenesedve. A hátam beleroppant a mozdulatba, de ez látszólag fel sem tűnt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=730313#post730313][b]Ombozi Noel - 2018.07.27. 18:21[/b][/url]

A megjegyzésére azt hiszem, egy kissé elnyílt a szám, és míg egy röpke pillanatra hitetlenül lehajtottam a fejem, széles vigyorra húztam azt. Szöszmő költözködését félig az asztalra könyökölve figyeltem, ujjaim a szakállamon pihentek. Hiába voltam már huszonnégy, a lányok még mindig képesek voltak meglepni - legtöbbször persze keresve sem találtam szavaik vagy tetteik mögött a logikát. Ezt most azonban értettem; csakis azt jelenthette, hogy évek ide vagy oda, a társaságom még mindig ellenállhatatlan volt.
- Foglalj csak helyet - jegyeztem meg egy félmosollyal, de a térképet nem voltam hajlandó megmozdítani. Ha nem akarta bántani a plafon felé meredező fogpiszkálóimat, akkor még azt is megengedtem neki, hogy tányérjával elfoglalja Dél-Amerika egy részét. A limonádéját jobban tette, ha fogta.
- Költözés - dörmögtem inkább csak az orrom alá, mintsem neki, és vetettem egy újabb pillantást a célpontok felé.
Szöszmő mondandójából először alig értettem valamit, viszont amint a szájáról kezdett beszélni, önkéntelenül is felé fordultam. Tekintetem fényes ajka, a szeme és a haja hármasát járta be, újra meg újra, aztán tétován bólogatni kezdtem. Vagy inkább a fejemet ráztam?
- Nem minden fiú szereti az ennyire... - megbillenő fejjel, a száját fürkészve kerestem a megfelelő szavakat. - ...hm. Természetellenes dolgokat. Milyen színű a hajad, már amúgy, eredetileg?
A válaszom végén újra a szemei után kutattam, próbáltam elképzelni, milyen lehet smink és felesleges adalékok nélkül. Szőkésbarnának tippeltem, de hát mágus legyen a talpán, aki átlát a tökéletes maszkon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=730320#post730320][b]Ombozi Noel - 2018.07.27. 18:56[/b][/url]

- Úgy néz ki - feleltem, és bár semmi sem indokolta, nagyot dobbant a szívem. Hiába tudtam a lelkem mélyén, hogy Bogolyfalván egy ideje nincs aki és ami rám várna, összeszorította a torkomat a fanyar érzés, hogy egy nap végleg elhagyom. Mintha a múzsámat engedném útjára, vagy egy régi szerelemnek ereszteném el a kezét, akivel az emlékeken kívül időtlen idők óta semmi sem köt már össze.
Nevetve pillantottam fel Szöszmőre, akinek hirtelen abban sem voltam biztos, hogy tudom a nevét. Tudom egyáltalán a nevét? A Levita romba dőlésének napján ott volt, beszéltünk is, ez biztos, de... az adrenalin úgy dolgozott a testemben aznap, hogy arra is alig emlékeztem, én mit csináltam, kikkel beszéltem, nemhogy a többiek.
- Odavannak érted a pasik, hah? - vigyorogtam hátradőlve, és a sörömért nyúltam, hogy enyhítsem a szomjam. Két korty között, a felsőajkamon maradt habot gyorsan beszívtam, úgy ráncoltam össze a homlokom. - Milyen árnyalat az a szomszédlány barna? Sötét vagy világos?
A színekben nem voltam túl jó, mint a legtöbb férfinak, úgy nekem is csak alapszínek; kék meg zöld létezett, olyat, hogy menta meg türkiz, nem ismertem. És gyanítom, képtelen is lettem volna különbséget tenni közöttük - pedig öltözékben a mai napig szívesen viseltem a jól összeválogatott színárnyalatok nagy részét.
- Az öregedés teszi - néztem fel rá komolykodva, felhúzott jobb szemöldökkel, majd a múlt egy részletébe feledkezve, csak kisvártatva folytattam. - Régen hosszú hajam volt - emlékeztem. - Akkoriban semmi arcszőrzetem nem volt, még a pelyheknek is örülni kellett, most viszont eljött a szakáll ideje.
Arról fogalmam sem volt, hogy ez valakinek egyet jelent a csövi-kinézettel, főleg, hogy ing és vászonnadrág volt rajtam, az órám és cipőm pedig más többhavi keresetét tették ki, de érdekes volt ilyet hallani. Ezelőtt még soha nem fordult elő, így most magamban ízlelgettem Szöszmő kérdését. Csövi. Hát, apám, ezt is megérted!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=730323#post730323][b]Ombozi Noel - 2018.07.27. 19:44[/b][/url]

Nem akartam én lenni az öreg bölcs, aki időtlen igazságokkal tömi a fiatalabb generáció tagjait, így ahelyett, hogy öreganyám-féle sóhajtozások közepette mesélni kezdtem volna az életről, megvontam a vállam, és egy megkezdett pizzaszeletét nyúltam.
- Ja. Szí'ás e' a munn'kha'eresés - tömtem be a még így is kiadós darabot, teli tenyérrel segítve rá a bemenni nem akaró, száraz pizzavégnek. Ha Szöszmő eddig szexinek talált, most már biztosan nem fog. Miután sikeresen elintéztem magamnak a hörcsögkinézetet, elégedetten összedörzsöltem a tenyereimet - természetesen hetykén kihajolva az asztal mellé, nehogy még a végén morzsás legyen a drága térképem. - De'át viss'ame'ni a' időbe' mé' én sh'em th'udok.
Veszettül rágtam, úgy szép elegánsan, ahogy az emberek csak akkor szoktak, ha már a becserkészett nő ujján ott fénylik az arany, vagy ha haverok között vannak, és valójában teljesen mindegy, hogy néznek ki, hogy viselkednek, és milyen hangsúllyal beszélnek. Azt hiszem, egész komfortosan éreztem magam Szempilla kisasszony társaságában.
- Na mutasd! - élénkültem fel hirtelen, hiszen már alig vártam, hogy lássam azt a se vörös, se szőke, se semmilyen szomszédlány barnát. A korsót visszatettem Észak-Amerikára, majd az utolsó falatot is lenyelve támaszkodtam az asztalra. Mikor a telefont felém emelte, én is közelebb húzódtam hozzá. - Ó, wow!
Kellett egy hosszú pillanat, míg realizáltam a látottakat. Hol a képet, hol őt néztem, de minél többször láttam és hasonlítottam össze régi- és új önmagát, annál kevésbé hittem el, hogy tényleg saját magát mutatja.
- Aha, hogyne - alulról néztem fel rá, a szemeimből és megkeményedő vonásaimból nem tarthatott sokáig kiolvasnia, hogy egyáltalán nem hiszek neki. - Indulhatsz mással szórakozni, Púderfelhő.
Ha bevallom, ha nem, sértette az önérzetemet, hogy így akart átverni, ráadásul épp azután, hogy percekkel ezelőtt vágta az arcomba: a homeless style manapság nem menő... kezdett felmenni bennem a pumpa. Pedig azért cserébe, hogy felfedi régi valóját, én is megakartam neki mutatni az elemi mágikus igazolványomat, ahonnan még a hosszú, sötét hajú Noel néz vissza, és alig van ember a világon, aki láthatja.
- De amúgy, az alakításod remek, az arcodra kiülő fintor fantasztikus volt - morogtam oda hozzá zárásképp, de már nem néztem fel rá. Pillantásomat sértődötten szegeztem Európa országaira, holott mindenhová vágytam menni, csak épp oda nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=730392#post730392][b]Ombozi Noel - 2018.07.28. 08:54[/b][/url]

Meg sem fordult a fejemben, hogy az igazat mondjam. Őszintén, már az dacolt az önérzetemmel, hogy Szöszmő nem vette észre azonnal: nekem a sárkányok jelentették az életet. Ha nem lettem volna ennyire elfogult velük és a hivatásommal szemben, biztosan nem sértett volna a tény, hogy egyelőre nincs az arcomra írva mi leszek, ráadásul most még minden végtagom a helyén van, és a vesémnél húzódó vágást - amit amúgy sem bestia okozott - is takarja az ingem. Ennélfogva nem volt semmi, ami elárulhatta volna Pillának, kivel is ül szemben. Pedig, ha tudná! Pár év múlva tudni fogja...
- Ügyvéd vagyok - mondtam ami először eszembe jutott. A hangom sziklaszilárdan csengett, és a tekintet, amellyel ránéztem, mint megdönthetetlen védőbástya állt a szavak mögött. - De nem akarok saját irodát, és nem vágyom a pesti mágikus tanácsba sem. Kihívás kell, új helyek! Látni akarom a világot.
Felcsillanó szemekkel fordultam vissza a térképhez, és az Ausztrálián gyülekező fogpiszkálóhalom felé nyúltam. Kivettem egyet közülük, és míg letéptem róla a fóliát Szöszmőre néztem.
- Tényleg tudni akarod? - kérdeztem vissza mosolytalan, ámde kíváncsi arccal, végig őt fürkészve, és közben arra gondoltam, hogy ha most az igazság termében lennénk, bármit kiszedhetnénk egymásból. Úgy dalolnánk, mintha kötelező volna... végtére, az is lenne. Csak egy jól irányzott kérdés kell hozzá, és a száj már mozdul is, még ha a szív vagy agy nem is akarja. - Van egy terem a kastélyban, amit tizenhat éves koromban fedeztem fel először, és utána hónapokig nem találtam. Ha ott vagy, nem hazudhatsz. Ki kell mondanod mindent, ami benned van és igaz. Néha segít az embernek tisztán látni.
Könnyen lehetett, hogy a szavaim inkább magamnak szóltak, mintsem neki. Az a terem annak idején két nagyon fontos dolgot is kimondatott velem, és egy olyan nagy változás előtt, ami épp az ajtómon kopogtatott, talán nem lett volna hülyeség megkérdezni a tükörképem: mit szeretnél Noel?
- Persze, hogy ismerem - dőltem előrébb, és hunyorogva vetettem egy pillantást a következő képre. Az ujjaim között maradt fogpiszkálóval a barna lányka felé böktem, de jobbnak láttam nem megszólalni. Valójában még most sem hittem el, hogy őt látom, de inkább csendben maradtam, és csak megingattam a fejem, mintha azt mondanám "egek, micsoda változás". Kisvártatva aztán mint aki hirtelen megvilágosodott emeltem rá a tekintetem, és homlokráncolva igyekeztem összeilleszteni az emlékdarabkákat. - Szóval Payne vagy. Ti sokan vagytok testvérek, ugye?
Ismertem pár srácot a családból, de lányra nem emlékeztem. Így, ezzel a nagyszerű felismeréssel ugyan nem jutottam közelebb Púderfelhő keresztnevéhez, de ezentúl legalább szólíthattam Payne kisasszonynak, nemcsak Szöszmőnek vagy Pillának. Egyszer meglesz az a keresztnév is.
- Az időnyerő még össze is jöhet - gondolkodtam el, és a piszkát eldobva a pizzámhoz fordultam, aztán vettem is belőle egy szeletet, és tele szájjal folytattam. - A sorsomon nem változtatnék. Viszont... ha lenne egy merengőnk, megmutatnám mikor és hol hibáztam - horkantva kezdtem nevetni - Merlinem, hetekig mesélhetnék, annyi helyen botlottam és estem el. Elképzelni sem tudod.
Szívesen megmutattam volna Hipóhajnak, hogy milyen egy olyan fiatal élete, mint amilyen én voltam. Telistele tűzzel és verítékkel. Megannyi pofonnal, kamaszszerelemmel, és olyan hibákkal, amiket könnyűszerrel kerülhettem volna el, én mégis hagytam megtörténni őket.
- Na figyelj - nagyot nyelve tettem le az időközben kezembe kerülő korsót. - Én is mutatok neked valamit.
Szabad kezemmel a nadrágzsebembe nyúltam, gyorsan elővettem az úgy szeretett, letisztult, apró márkajelzésű fekete bőr tárcámat, és kihajtva azt a legalsó varrásból kihúztam az elemi mágikus igazolványomat. Mielőtt azonban átnyújtottam volna azt Pillának, komoly szemekkel néztem fel rá.
- Nagyon becsüld meg magad - bujkáló mosollyal dörmögtem oda neki. - Ezt az igazolványt hivatalos szerveken kívül csak a volt csajom látta, akivel öt évig voltam együtt, meg egy másik, de akkor nagyon sokat ittam, szóval...
Az annyira nem számított. Még egy utolsó pillantást vetettem a tizenhét éves Noelre, aki épp beszélgetős kedvében volt, majd átengedtem Szöszmőnek. Marcangolja csak szét, a csöves résznél mélyebbre csak nem süllyedhetünk. Hátradőltem, és a mellkasom előtt összefűzött karokkal figyeltem, mit szól hozzám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=801533#post801533][b]Ombozi Noel - 2020.03.29. 19:19[/b][/url]

Már egy ideje annak a mugli 'chewy candy' cukorkának a csomagolásával szarakodok, amit még Nádja rejtett a kabátom zsebébe valamelyik este, és amiről állítólag az a hír járja, hogy komoly függőséget okoz a varázstalanok bizonyos százalékánál. Ennek megfelelően kaptam narancsosat, epreset de meg citromosat is, gondolom, biztos ami biztos alapon, ha valamilyen oknál fogva nem hagynám ott a fogam a sárkányok között, azért legalább a cukorbetegség elvigyen. Hát most mit mondjak? Nadine okos lány. Akarom mondani vénkisasszony.
A gondolatra, hogy most mennyire kiakadna, ha itt lenne és belelátna a fejembe, nem bírom ki, hangosan kuncogni kezdek, majd az asztal fölött átpillantok a szintén vigyorgó tökszószra. Furcsán beteg-érzetű látványára a vonásaim azonnal megfagynak. Mia...
- Áruld már el, mit vigyorogsz itt állandóan? Ha így folytatod, egy-két éven belül lekörözöd a dédit ránctémában - jegyzem meg komolyan, míg a cukorkapapír végét fogaim közé veszem, és homlokráncolva tépni kezdem, akár egy ötévesforma, eszköztelen gyerek. - Amúgy is, rohadt ijesztő vagy így. Mintha mentális problémákkal küszködnél vagy nemt'om.
A narancssárga csomagolás végül csak megadja magát a befektetett energiának, és míg elégedetten hátradőlök, minden teketóriázás nélkül szaggatom szét a fóliát, hogy aztán egészen felvillanyozva pillantsam meg erőfeszítéseim gyümölcsét.
- Hű, ez furcsán műanyagnak tűnik - pillantok fel csodálkozva a húgomra, majd anélkül, hogy udvariasan megkínálnám a zsákmányból, egy kicsit ugyan kételkedve a muglik józan eszében, de azért különösebb hiszti nélkül tolom be az egész sor olvadós cukrot. Persze hajtogatva, ahogy azt - Nádja szerint - kell.  Borira meredve kezdek rágni, ráérősen kóstolgatom az édességet, majd váratlanul a hörcsögszerűen felpuffadt pofazacskóimra mutatok, és totál érthetetlenül megszólalok. Talán még néminemű sopánkodás is kiül az arcomra. - Baffusz! Ké'té' vó'na?
Mer' bármikor kiköpöm a cuccot, hogy testvériesen megosztozzam rajta, fele-fele meg minden, csak egy szavába kerül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=809761#post809761][b]Ombozi Noel - 2020.05.27. 18:43[/b][/url]

Nahát, hogy a kis Ombozi már megint viccesnek képzeli magát! A szemtelen visszavágásra úgy döntök, szavak helyett inkább csak egy rendkívül előnytelen grimasszal felelek, viszont amint szóbakerül Nelli meg azok a jó kis tragikus évek, mikor családilag tervezett elmerülni a gót szubkultúra letisztult világában, nem bírok a lelkiszemeim előtt tolongó borzalmas emlékképekkel, muszáj elnevetnem magam. Meg-megrázkódó vállakkal bontogatom a 'chewy candy'-t, aztán jelentőségteljes pillantással nézek át az asztal túloldalán viruló tökfejre.
- Na de csókolom! - vonom fel a szemöldökeimet, majd az orromat ál-sértetten felhúzva, szavaimat már a sószórónak címezve folytatom. - Ha olvasnál újságot, tudnád, hogy a szakáll manapság nagyon is divatos. A 2020-as trend szerint tehát nem hajléktalan, hanem geci stílusos vagyok. Csak mondom. Hogy tudd. Meg hogy felzárkózz.
A mondadóm végére azért csak rápillantok, méghozzá egy igen kaján vigyor kíséretében, hiszen, ha jól tudom, neki sincs épp ellenére az arcszőrzet, már ha az nem rajtam, hanem valaki máson van. Eredetileg nem akartam felhozni a témát, mert igyekszem olyan testvér lenni, aki megadja a húgainak azt az egészséges teret, amit azok amúgy is kiharcolnának maguknak, és ahelyett, hogy minden szarért, amit a világban járva róluk hallok, rivallót meg sóbálványátkot küldenék a nyakukba, inkább türelmesen kivárom, hogy akkor keressenek meg, mikor azt ők érzik jónak, és maguk hozzák fel a dolgot, legyen szó akármilyen, számomra esetleg kínos témáról is. Most viszont, így, hogy beszólt, nem bírom ki, engednem kell a jobb vállamon pöffeszkedő kisördögnek, és...
- Amúgy meg fogalmam sincs, mi bajod a szőrömmel - pislogok át ártatlanul az asztal fölött Boróra, de a számszegletében bujkáló kacér kis vigyor tudom, hogy elárul. Tudom, hogy tudja, hogy tudom. A tekintetét keresem, szuggerálom az Ombozi család nőtagjaira oly jellemző világos szempárt, és várok. Még egy pillanat, és még egy, és még egy. Aztán egyszerre elnyílnak ajkaim, és kimondom:  - Jasoné se szebb.
Úgy dobban meg a szívem, mintha egy fontos, ám mindeddig csupán egy néma, kettőnk között lappangó titokról rántottam volna le a leplet azzal, hogy kimondtam a férfi nevét. Nem tudom, hogy mi van velük, hogy egyáltalán van-e bármi is, de azt, hogy felmondott a mágustanodában, maga Jason árulta el a minap. Nem kérdezek, nem beszél - egyikük sem, így pedig nem könnyű mélyebben belelátni az életükbe.
- Mina tud Fanniról és Nádjáról - válaszolok automatikusan, mindennemű gondolkodás nélkül, és a magát éppen megadó cukorkapapíron felvidulva, széles vigyorral nézek fel Borira. Sikerült!, lelkendezik csillogva a tekintetem, pont mint egy meglett ötévesé hasonló helyzetben, egy pillanattal később azonban, mikor realizálódik bennem, mit is mondtam az előbb, ajkaimról eltűnik a vidám görbület, és homlokomat ezer helyen keresztező ráncokkal kezdem javítani magam. - Úgy értem... hogy izé, Mina, mint... mint egy nagyon jó barát tud róluk. Írország óta nem történt semmi közöttünk. Eskü. Az, hogy Fanni tud-e bárkiről is, egy nagyon jó kérdés, én azt gondolom, hogy nem. Nádja meg... - kelletlen sóhajjal vakarom meg a fejem - ...nem igazán említettem neki, hogy nős vagyok. A gyűrűmet azóta nem viselem, hogy összefutottunk a karácsonyi vásárban. Az mindent megváltoztatott. Úgyhogy ja - sóhajtok egy újabbat, már egy sokkal rövidebbet, mintha az életemben amúgy semmi sem számítana, és ezt erősítve széles mosolyra húzom a számat. - ...hamarosan valszeg tényleg megőrülök ennyi nő között.
Csak adja Merlin, hogy ne lányom szülessen, ha egyszer odajutok, mert akkor biz' isten visszakapok mindent, amit életem során elkövettem - és az koránt sem biztos, hogy tetszeni fog.
- Mit efünk? - az olvadós cukorkától majd megfulladva váltok témát aztán hirtelen, és az összegyűrt papírt az asztal közepére dobva húzok magam elé én is egy étlapot, hogy ha csak egyetlen percre is, de mögé bújhassak. Legalább addig ne kelljen találkoznom Bori megmondtam pillantásával. Pedig megmondta. Mindig megmondja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=852050#post852050][b]Ombozi Noel - 2022.09.01. 18:02[/b][/url]

A pincér csak éppen, hogy hátat fordít nekünk, én máris átpillantok Minára az előttem lángoló pizza és a mellé tökéletesen passzoló világi méretű vajsör fölött. Ajkaimat széles mosolyra húzom, tenyereimet mintegy akkor kihívás elfogadva gesztusként dörzsölöm össze. Túl régen mozdultunk ki kettecskén, hivatalos randevún meg őszintén, nem is tudom, voltunk-e valaha is. Most sem beszéltünk róla, hiszen a mai is csak egy délután, amikor épp egyikünk sem dolgozik, és ahelyett, hogy otthon mókuskálnánk valamin kint a kertben vagy a nappaliban, kéz a kézben átandalogtunk a Félszeműbe. Meg kell hagyni, romantikus ötszáz méter volt.
- Ühm, nem is mondtam - szólalok meg kezemben már késsel-villával, hol a vöröses-sárgás lángokra, hol pedig a drágámra pillantva közben. - Reggel az új bakancsomban indultam a Rezervátumba, és mit ad isten, egész úton macskahúgyszagot éreztem - egészen komoly vonásokkal fürkészem a barnaságot, miközben az első falattal betalálok a fogaim közé. Rágás közben, egymásba érő szemöldökeim alatt fűzöm tovább a szót. - Különös egybeesés, hogy épp tegnap kaptam rajta Hercegnőt, nem gondolod?
Az jó kérdés, hogy melyikünk lepődött meg jobban a másik láttán, mikor váratlanul beléptem a dolgozószobába, és őfelsége a milliós asztalomon hagyott hivatalos dokumentációkon randalírozott, karmolászott és kedvére rágcsikálta hőn szeretett - és ne feledkezzünk meg róla, hogy nagyon értékes - pennáim végét, én meg erre - a lehetőségeken igaz nem sokat gondolkodva -, úgy billentettem hátsón, hogy egészen pontosan egy lába se érjen földet küszöbön belül. A legkevésbé sem kedvelem azt a macskát, és kár is volna tagadni, hogy ő is hasonlóan érez irántam.
- Álnok dolog olyasmiért bosszút állni, ami miattad történt - teszem még hozzá, csak hogy bebiztosítsam a helyzetem Minánál. Ő ugyanis, ha nem is vallja be, de nekem elhihetitek: hajlamos a macska pártját fogni. A kelleténél jóval több esetben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=852078#post852078][b]Ombozi Noel - 2022.09.03. 08:57[/b][/url]

Egyszer.
Fejemet kissé balra billentve, egy hosszú pillanaton keresztül értetlenül nézek át rá, mert nem egészen tudom, mire is mondja, aztán elmosolyodom, és finoman bólintva lepillantok a pizzámra. Csak érzi a gondolataimat, semmi különös, megtörtént már párszor, és egyszer-egyszer van, hogy én is ráérzek az övéire, főleg az utóbbi időben, a hónap egyes, legnehezebb napjain.
A kérdésen nevetni kezdek, majd nyugodt, de boldogan csillogó tekintettel, a számból végtelenségig nyúló sajttal pillantok fel.
- Nem szükséges - szélesednek ki az ajkaim, majd elgondolkodva hátradőlök a széken. A szalvétával megtörlöm a borostámba ragadó zsíros morzsákat, és mélyen ráncolódó homlokom alatt rákérdezek: - Én csókoltalak meg először?
Be kell valljam, nem emlékszem pontosan, de mintha úgy rémlene, hogy igen. Csak én valamikor télvíz idejére, a karácsonyi szünet elé datálnám az időpontját, mikor fát loptunk és a kastélyba vezető úton visszafelé végig hógolyóval dobáltuk egymást.
- Nem tudok hozzászokni ennyi állathoz - mondom, azonban a sűrűn rám találó gondolatot, miszerint egy hajnalban majd csendesen kiviszem őket a Rezervátumba, jobbnak látom továbbra is megtartanom magamnak. - Kornél viszont rajong értük, és ez dermesztő. Nem szeretném, hogy bestiákkal foglalkozzon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=852083#post852083][b]Ombozi Noel - 2022.09.03. 09:51[/b][/url]

A lehető legszélesebb, leghuncutabb mosolyommal viszonzom pillantását; leplezni sem akarom, milyen jólesik a tudat, hogy velem élte át először minden lány álmát. Az elképzelés, hogy mi lett volna, ha másképp történik, ha megelőz egy másik srác, és elrabolja az első csókot, most először környékez meg. Vajon Minában akkor is bekapcsolt volna a vélavér, és ma azért a másikért dobogna a szíve, és ahhoz a másikhoz lenne hű?
- Szerinted azért kötődsz hozzám, mert én voltam az első? - öntöm szavakba is gondolataimat, majd kivágok egy újabb falatot a még mindig lángoló tésztából. Azt rágva figyelem a szemközt ülő drágaságot, és míg lágy, mindig kedves hangján megosztja velem az érzéseit, én csak arra tudok gondolni, hogy bár ne hoztam volna szóba az állatait, és bár ne beszéltem volna Kornélról se. A szégyen dolgozni kezd bennem, de ahelyett, hogy teret engednék neki, előrébb dőlök, s alulról, egészen komoly pillantással vonom magamra tekintetét.
- Ne haragudj - mondom, és még a kezemet is kinyújtom, át az asztalon, hogy megfoghassam az övét. Nem szeretnék olyan szülő lenni, aki csak és kizárólag a gyerekéről tud beszélni, pláne Mina mellett nem. Úgy érzem, hogy minden egyes Kornélt érintő gondolatommal, megjegyzésemmel vagy kételyemmel bántom őt, emiatt az esetek többségében visszanyelem őket, és ha még másnap is bennem vannak, hát elmondom anyának. Az ő világa úgyis az unokái körül forog.
Ami pedig minket illet, kettőnket, Minát és engem, egyelőre szeretnék csak a párja lenni, a férfi, aki szereti, akit vele kapcsolatban minden érdekel, és aki egy nap majd feleségül veszi. Szeretnék néha a gyermektelen férfi lenni számára, akinek nem minden gondolata a fia körül vesződik, hanem szabad, pimasz és éppen olyan, mint annak idején, a gyereke születése előtt volt. Nem könnyű. - Nem szeretném, ha a háttérben éreznéd magad. A mindenem vagy, és nagyon igyekszem.