38. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kedves Fórumozók!

Kérünk Titeket, hogy ellenőrizzétek karaktereitek státuszát, különös tekintettel a karanténosaitokra, és kérjétek ki azokat a karaktereket, akikkel vannak terveitek!
Március végén esedékes az első inaktívlista ellenőrzés az új szabálymódosítás szerint. Ha eltelt a három hónap és marad karakteretek karanténban, ezt követően Emlékkarakteri státuszt kap és egy rövid kérvény benyújtásával fogjátok tudni ismét aktívvá kérni.
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 40 41 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 11:48 | Link
Frank Arie Martin - Visszajöttem

Nem terveztem, hogy az első pasival, aki szembe jön lefekszem, de az én fantáziámat is beindította Arie. A kedvessége, férfias arca, karizmatikus személyisége, ami mégis visszafogott. És a feneke. Nos, igen. A feneke az a top háromban van, ha rangsort állítok. És amit én nézek először az bizony a fenék. Utána jöhet minden más. Arie pedig teljesíti a tökéletes pasi fogalmát számomra. Nem tudom, hogy eddig hogy alakult az élete nők terén, de ahogy elképzelem, hogy főzök neki kávét reggel, az ingében csinálom neki a reggelit, hátulról átölel... kicsit beleborzongok a gondolatba, nyilván a jó értelemben, majd kajánul elmosolyodom, amikor Arie szó nélkül követ.
Hirtelen találom szemben magam vele, nem is tudok mit reagálni meglepődöttségemben, csak egy halkat nyögök, ahogy közelebb húz magához. Érzem, ahogy hozzám simul, érzem nadrágjában az övet, érzem leheletét az arcomon. Elpirulok, de az istenért nem fordulnék el gesztenyebarna szemeitől. Tartom a szemkontaktust. Legnagyobb szerencsémre? Szerencsétlenségemre? Mindegy minek hívjuk, egy lassabb szám következik.
- Akkor áldom a drága mamát - suttogom felpillantva rá. Elkezdem követni a mozgását, csípőmet még inkább hozzányomom, ha ez egyáltalán lehetséges még. Aztán felnevet. Őszintén, kisfiúsan. Csillogó szemekkel nézek rá mosolyogva, mert a nevetése ragadós. A jókedv, ami árad belőle nem semleges számomra sem. Nevetése boldogságtól cseng, mintha eszébe jutott volna egy régi, szép emlék. És valóban így is van, beletrafáltam, mert a következő pillanatban mondja el, hogy min is nevetett valójában. Engem is nevetésre késztet a történet, hiszen biztos vagyok abban, hogy én is csináltam volna ilyeneket, ha lett volna rá egy kapó testvérem.
- Aranyosak lehettetek gyerekként és egyáltalán nem vagy gonosz - suttogok. Nem tudom miért, de a helyzet megköveteli, hogy ennél hangosabban egy szót se ejtsek ki. Arcának vonalát nézem, minden porcikáját meg szeretném jegyezni Arie-nak. Arcának éle szinte megbabonáz. Úgy értem magam, mint egy első szerelemebe esett tinilány. Talán kicsit elhamarkodott szerelemről beszélni, de mégis... nem tehetek róla. Egyszerűen Arie hatása alá kerültem. Minden mozdulata, minden szava, minden lélegzetvétele. Mindig érezni akarom férfias illatát, férfias karját magam körül. Ahogy simogat, ahogy megérint. Szinte vágyom rá, olyan, mintha drogos lennék. Lehet ennek csúnya vége?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 6. 11:49 | Link
LiaLina


- Ne tedd.
Rázom meg aprót a fejemet, ahogy a szemem elé ötlik anyám arca. Lepillantok Ophieliára, aki nem hasonlít rá egy cseppet sem, és lágy mosolyt küldök felé.
- Hosszan kéne érte sorba állnod. Egy egész sor férfi előzne meg. Havonta, de volt, hogy hetente új mostohaapánk volt.
Anyám nem szent. Az életet élvezte igazán mindig is, ezért is nem szerettem, amikor Luna táncolt a pénzért. Féltem, hogy olyan lesz mint a nő, akinek az életünket köszönhetjük, hogy elszáll, hogy rájön, milyen könnyed az élet így, agy nélkül. De nem. Luna egy okos, érett és felelősségteljes nő, akinek a lábai előtt azért hevernek a férfiak, mert éles eszével és tudásával oda kényszeríti őket, és nem azért, mert pénzt remél tőlük, és pillanatnyi szerelmet. A nővérem férfiasabb tud lenni, mint a legkeményebb férfi, akit ismerek.
- Mint akik a pokolból emelkedtek ki.
Nevetem el magam. Rendben, ez egy picit túlzás volt, egy picit nagyon, mert erről szó sincs. Nem voltunk rosszak, de nem is könnyítette meg az élet a dolgunkat. Sem anyám, ha már így eszembe jut. A dallamot követve ringok vele, majd a megfelelő pillanatban megemelem a kezét és forgásra invitálom. Nem voltak rosszak a bálok, az ételek ízletesek voltak, és igazán imádtam nézni az elszántan beszélgető, és egymást mégis olyan nagyon utáló embereket. A lényeg nekem akkor is az volt, hogy Luna legyen mellettem legyen, és nagyon jól érezzük magunkat. Szerettem a klasszikus zenét, az a fajta ember vagyok, aki élvezettel ül végig egy komolyzenei koncertet.
- Ha csak egy dolgot tehetnél az életedben, mit tennél?
Kérdezem váratlanul, hogy ne csak lebegjünk a zene mámorában, és egymás karjaiban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 11:54 | Link
Frank Arie Martin - Visszajöttem

Ahogy elhagyja a "Ne tedd" mondat a száját, lesütöm a szemem. Ebbe most nem sikerült beletrafálnom, főleg, hogy folytatja és abból sem éppen az jön le, hogy az anyjuk mintaanya volt. Az én anyám meghalt, amikor másodikos voltam a Bagolykőbe, így nem mondhatok ilyeneket. Szinte nem is ismertem a nőt, de az apám kárpótolt majdnem mindenért a mindennapos ivászatával és ordibálásával. Azért az mellette szóljon, hogy soha nem ütött meg. Párszor elhittem, hogy megteszi, ökölbe szorított keze megemelkedett irányomba, de nem ütött meg egyszer sem. Még szerencse. Elmondhatom, hogy apám nem vert agyon, amióta az eszemet tudom. Szép gyerekkor.
- Ha csak egyet? - tekintek fel rá, mert most tényleg úgy érzem, hogy itt az ideje a szemkontaktusnak. Mosolyogva nézek rá, és kicsit eltávolodom tőle, hogy szemérmetlen módon végig mérjem. Visszalépek a személyesterébe, óvatosan két kezem közé fogom Arie arcát, de ajkai előtt pár milliméterre megállok. Jelenleg csak azt az egyet szeretném, hogy megcsókoljon. Hogy érezzem ajkait az ajkaimon. Nagyon nagy önerő kell ahhoz, hogy ne csókoljam meg, azonban még én sem vagyok annyira illetlen, hogy ne várjam meg ő mit szeretne.
- Szabad? - fúrom tekintetem az övébe, ahogy beszéd közben ajkaim érinti az övéit, leheletem biztos csiklandozza, de a választ meg sem várva csókolom meg. Gyengéden, óvatosan, mintha az első csókom lenne. Eddig tartott a türelmem, nem tehetek róla. Amióta leültünk és megéreztem a whisky ízét, kár lenne tagadni, majdnem csak ilyen gondolatok jártak a fejemben. Hogy milyen lehet Arie ajkait megízlelni? Hogy csókolhat? Hogy teljesíthet máshol? Mindegyikre csak pozitív válaszom lehet, nyilván csak elméletben. Egy pillanatra elszakadok tőle, és akkor jut el a tudatomig, hogy mit is tettem valójában. Szám elé kapom a kezem, pupilláim kitágulnak. Érzem, ahogy tetőtől talpig elpirulok. Arie-t kikerülve indulok el a táskámért, majd a kijárat felé.
- Én - kezdek bele a mondandómba, de elakadok. - Én nem tudom miért tettem. Ne haragudj, nem akartam, csak... csak nem tudom. Úgy éreztem, mintha... érted. Nem érted... - össze-vissza beszélek, mint aki tényleg elmebeteg. Szemeimet lesütöm, nem szeretnék rá pillantani. Nem szeretném látni azt a tekintetet, ami tényleg azt sugallja, hogy meghülyültem. Hogy szinte megerőszakoltam ajkaimmal őt.
- Szia - intek egyet bátortalanul felé, majd a kilincsre rakom a kezem, felkészülve a hűvös idő ölelésére. Lenyomom azt, és kilépek a hidegbe, tűzvörös arcom csak nem hagyja abba a lángolást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 6. 11:58 | Link
LiaLina
 

- Csak egyet.
Erősítem meg, és elmosolyodom, majd a mosoly hirtelen leolvad, ahogy két keze az arcomhoz ér. Már majdnem nem voltam zavarban. Az illata, a bőre puhasága, a tekintete. Minden annyira közel van hozzám, minden itt van. Bólintok egy aprót, vagy csak akarok? Fogalmam sincs, mert a következő pillanatban már érzem, ahogy a puha ajkak a kissé kiszáradt ajkaimhoz érnek, aztán varázsütésre már vége is szakad, én meg ott állok a tér közepén, és egyszerűen nem értem, hogy mi van. Nem volt időm semmire. Az ajkaim szárazok voltak, és egyre jobban kiszáradtak, ahogy azt néztem, hogy a lány sietősen távozik. A hátam kissé görnyedt, és a meglepettségtől csak még jobban összeesik, ahogy a vállaim is.
- Mi a franc van?
Egyrészt ez, már a második alkalommal esik meg velem a héten, másrészt fogalmam sincs, hogy miért történt meg az, hogy most adott egy félcsókot, még csak viszonozni se maradt időm, és már az ajtón kívül van. Érzem a hideget, amit beengedett, megborzongat, és egy kicsit fel is ébreszt a kábulatomból. Megnyalom az ajkaimat, sietősen indulok utána, talán egy kicsit túl nagy lendülettel is, ahogy igyekszem elég vágni, és megállásra kényszeríteni. Egy jegesebb részen kicsit megcsúszok, de a méltóságomból annyi megmarad, hogy talpon maradok, így magam előtt összefont karokkal, fázósan állok meg, és nézek szembe vele.
- Basszus, nagyon hideg van.
A hó is elkezdett jobban esni, egy pillanat alatt megismerheti, milyen leszek hatvan évesen, göndör, ősz hajjal. Nézem őt, homlokráncolva egy pillanatig.
- A kabátod.
A tekintetem lejjebb csúszik, jelezve, hogy azt nem hozta magával. Közelebb lépek hozzá, olyan közel, amennyire csak tudok, és magamhoz húzva végre, rendesen is megcsókolom. Nők, komolyan mondom, rengeteg dráma veszi őket körül. Viszont azt akarom, hogy tudja, nem csinált semmit rosszul.
- Nem hiszem, hogy a főbérlőd örülne, ha ilyen későn mennél hozzá, és a teád is ki fog hűlni.
Még mindig a karjaim között tartom, és tudom, hogy jelenleg van olyanom, hogy menyasszony, de a pokolba az egész Payne családdal, nem fogok ezért lemondani az esélyemről hogy élvezzem az életet. Lassan, úgy, hogy még mindig a karjaim között van, indulok el vele vissza a pizzériába, vigyázva, nehogy elessünk.
- Utálom a telet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 11:59 | Link
Frank Arie Martin - Visszajöttem

Kint a hűvösben kicsit kitisztult a fejem. Az előbb történtek egyáltalán nem hasonlítottak a valódi énemhez. Fogalmam sincs mi üthetett belém. Fel sem tűnik a kinti hóvihar, a mínusz fokok, a jég a talpam alatt. Annyira fel van forrósodva a testem, hogy mindezek elenyésznek. Nem is tudom miért tettem valójában. Valami vonzz Arie-ban, ezt nem tagadhatom le. De nem vájkálhatok csak úgy az intimszférájában. Esélye sem volt azt mondani, hogy ne, mert van barátnőm, vagy... ÚRISTEN! Mi van, ha tényleg van barátnője? Ha házas, csak nem hordja a gyűrűt a munkában, mert fél, hogy elhagyja.
Arcomat kezembe temetem, amikor meghallom, hogy utánam jön. Nem nézek rá, egyszerűen nem merem ráemelni bekönnyezett szemeimet. Megcsókoltam, amikor nem volt hozzá jogom. Nem kaptam rá semmi visszajelzést, nem volt egyáltalán egyértelmű, hogy ő is úgy érez, ahogy én. Nem volt semmi, nem tudok semmit. Lehet tényleg otthon várja a barátnője én meg csókolgatom a szerelmét, aki éppen a munkából készül hazafelé.
Időm sincs semmit mondani, ismét bocsánatot kérni, vagy akármit csinálni, mert megcsókol. Úgy igazából, magához húzva. Szemeimet behunyom, ahogy átadom magam az érzésnek, karjaim automatikusan a nyaka köré fonódnak. Amikor megszakítja a csókot, meg sem hallom, amit mondd. Rögtön hiányérzet kerít hatalmába, de boldog vagyok. Boldog vagyok, mert ez egy pecsét volt arra, hogy nem tettem tényleg semmi rosszat és ő is szeretné. Valahogy kötődünk egymáshoz, ami számomra ismeretlen és megmagyarázhatatlan, de így van. Szó nélkül követem, majd amikor becsukódik magunk mögött az ajtó, ott helyben dobom le a táskámat a földre.
- Arie - állok meg az ajtóban, remélve, hogy ő is ezt teszi. - Ne haragudj rám - sütöm le a szemeimet, mert a padlón jelenleg nagyon sok érdekes folt van. Ismételten nem gondolkodom, úgy ölelem magamhoz, szorosan, mintha már évek óta ismernénk egymást és évek óta együtt lennénk. Arcomat mellkasához nyomom, mint egy macska, aki csak simogatásra vágyik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 6. 12:02 | Link
LiaLina



Visszaérve fázósan rázkódom össze, nem értem, hogy a nőknek miért mániája ez. Egyszer már ezt az elvonulást végigcsináltam, és mi van most? Hozzá akarnak adni, na hát ezt még egyszer nem játsszuk el. Veszélyesen múlik ugyan az az időszak, amikor azt mondhatjuk Arianaval, hogy kitaláltunk valamit, de ki fogunk találni valamit, mert - fogalmam sincs, hogy miért -, de nekem Ophelia kell. Alig pár óra alatt felforgatta az egész világomat, és ahelyett, hogy két lábbal állnék a földön, szárnyalok, és bele akarok vágni mindenbe vakon. Szólnom kéne róla, hogy van, de hogy tehetném, amikor csak az ajkait akarom érezni. Nem akarok beszélni, csak átadni magam az állatias ösztönöknek.
- Ne fuss. Nem tudok futni.
Vallom be magamhoz ölelve őt. Nem tudok róla semmit, nem ismertem korábban, pedig fun fact, hogy egyszerre jártunk a Bagolykőbe, sőt, az sem kizárt, hogy egy évfolyamon, vagy maximum egymás utáni években kezdtünk, és mind a ketten Levitások voltunk. Ezek olyan dolgok, amiken egy nap nagyon fogunk nevetni, legalábbis nagyon remélem, hogy lesz egy olyan nap a jövőben, amikor ez tényleg vicces lesz számunkra. A mellkasomon pihentetve a fejét simogatom, szeretgetem, mintha valami nagyon csúnya dolog történt volna velünk, pedig nem esett meg ilyen.
- Menyasszonyom van.
Mondom végül olyan nyugodtan, mintha a teára szeretném visszaterelni a témát. Ösztönösen szorosabbra fogom a tartását, hogy ne fusson el megint, mert komolyan nem tudok futni, totálisan béna vagyok, és borzalmasan szerencsétlen a futás terén.
- Nem komoly, éppen megoldást keresünk rá, hogy ne legyen komoly. Átkozott varázslócsaládok.
Azt már nem teszem hozzá, hogy egyszer nagyon szerettem őt. Hogy Ariana a világom volt, és hogy nem tudom miért nem az már. Viszont tényleg, azt akarom, hogy tudja, hogy úgy maradjon itt velem, hogy nincs titkunk egymás előtt.
- Nem élünk együtt, nincsenek közös hobbijaink, csak pár napja van ez az egész, és legkésőbb tavasszal véget ér.
Nem vagyok hajlandó oltárhoz vezetni, és ő sem hajlandó hozzám jönni. Hogy melyikünk a rossz? Talán mind a ketten, nem érdekel, csak az, hogy Ophelia velem maradjon. Az se számít, ha sorozatgyilkos, komolyan, maximum jövre igen szép paradicsomaink lesznek a hátsó kertben.
- Kérlek, mondj valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 12:03 | Link
Frank Arie Martin - Visszajöttem

Esküszöm úgy érzem a karjai között, mintha meggyónni való bűnöm lenne. Nem tehettem mást. Mert nem akartam mást tenni. Erre vágytam; az ölelésére, a csókjára morajló hangjára, ahogy a mellkasára hajtom a fejem. Nem várok megbocsájtásra, mert minden percét élveztem az elmúlt óráknak, minden mozzanatra emlékezni fogok még évek múltán is. Mert így akartam. Nem hiszek a sorsban, ám amikor közli, hogy menyasszonya van a szívem kihagy egy ütemet. Szemhéjam szinte lepattan szemeimről, ahogy kitágulnak. Menyasszonya van. Nem is barátnője, hanem menyasszonya. Én mégis, hogy versenyezhetnék egy menyasszonnyal? Valami oka biztos van annak, hogy jegyben járnak. Vagyis... jegyben kell járniuk. Mert Arie azt mondta, hogy nem komoly és megpróbálják megoldani a nővel. Kicsit megpróbálok eltávolodni tőle, és ha sikerül, nos, eszem ágában sincs elfutni. Egy rakoncátlan könnycsepp csak lecsúszik arcom vonalán, rögtön le is hullik a ruhámra, ahogy Arie-ra emelem a tekintetem. Letörlöm onnan és ismét ránézek.
- Hiszek neked - simítom végig megint arcélét, majd gyengéden megcsókolom. Kezemet arcán hagyom, ujjaim a füle mögött helyezkednek el. Másik kezemmel hajába túrok, és csak csókolom. Mintha ez lenne az első és utolsó csókunk, ami valaha megtörténhet. Egész testemmel hozzásimulok, az asztalunk felé hátrálok.
Sokkal egyszerűbb kimondani azt, hogy elhiszem, minthogy ténylegesen így gondoljam. Nem ismerem Arie-t, de nem úgy tűnik, mint aki hazudik. Tényleg megakarná oldani vagy csak az a célja, hogy megfektessen? Arie... nem, esélytelen. Megfogja oldani és én hiszek neki, mert hinni akarok! Lehet butaság, de bízom benne és akarom őt. Itt és most, akárhogyan. Menyasszonnyal vagy anélkül, teljesen mindegy.
- Egy valamit kérek tőled - távolodom el tőle kelletlen ismét egy leheletnyit. Ajkaiba suttogom a szavakat. - Ha nem sikerül megoldani... - alsó ajkamat beharapom, még a gondolat is fáj, pedig tényleg nincs sok közünk egymáshoz Arie-val egyelőre, és mégis...
- Ha... ha nem sikerül megoldani, mondd el nekem rögtön, rendben? - tarkóját simogatom, hogy tudja, nem viccelek. Minden mozdulatom, minden szavam őszinte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 6. 12:08 | Link
LiaLina


- Lia...
Ki vagyok én, hogy máris becézem? Nincs jogom hozzá, hiszen éppen most gördült le egy könnycsepp az arcán, miattam. Nem akartam, hogy ez legyen, és tudom, hiszem, hogy ha ez később derül ki kettőnk között, akkor nem csupán egyetlen kósza könnycsepp lenne, akkor valami több, és arra végképp nem lennék kész. Jelentheti ő nekem az egész világot? Az túl filmes lenne. De hát a filmek, igaz történeteken alapulnak, és olykor létezhet ez fordítva is, néha újra lehetünk úgy, mint a filmeken. Az arcához hajolok a csók után oda csókolok, és remélve, hogy enyhítem a fájdalmat, hogy nem fog ez a pillanat egy rossz emlék lenni. Most én vagyok az, aki engedelmesen követem őt, és viszonozom az összes csókot, sőt, újabbakat kezdeményezek. Egyetlen pillanatot sem akarok elszalasztani. Őt akarom, legyen ez nyálas, életszerűtlen. Az egész világom romokban volt, az életem nem érdekelt, nem akartam semmit elérni, semmit megtenni. Már csak halványan emlékeztem mindarra, amit az idejövetelemkor Scarlett mondott a vonaton. Az ő lelkesítő, vidám léte töltött meg eddig energiával és motivációval, aztán elmentem a Payne házba, és vége lett. Ariana jegyben jár velem. Ariana nem őszinte velem. Ariana tudja, hogy mi történt közöttünk, de én nem. Lehet, hogy mindenki tudja, az összes testvére, csak én nem. Elegem volt. Véget akartam vetni a hangoknak és a képeknek, amik rendre a fejembe furakodtak. Álmatlan éjszakák, rémképes nappalok. Az iroda sötétjébe zárva, úgy, hogy senki se árthasson nekem, úgy, hogy ne kelljen senkivel se huzamosabb ideig beszélnem, vagy egy levegőt szívnom. Aztán kivittem a szemetet. Mekkora esély van rá, hogy a szemét kidobásával arányosan a boldogság is megjelenik? Évek óta nem éreztem magam igazán férfinak, és most bármit megtennék, hogy Ophelia férfija legyek.
- Akármit.
A szemébe néztem, amikor kérte, és határozottan bólintottam. Megszöknék vele, de nem az én műfajom az elfutás. Apró csókot lehelek az ajkaira, az állára, a nyakára. Az illatát olyan mélyen szívom be, mint aki attól fél, hogy ez az utolsó alkalom, hogy érzi. Nem, nem lehet ez az utolsó. Akarom, őt akarom. Jobban, mint ahogy bármit az életemben. Csüngök rajta, vágyom rá, és egyszerre dúl bennem több férfi. A hős, a vágyódó, az ösztönlény. Meg akarom tenni, azt akarom, hogy remegő testtel suttogja a nevem, bódult gyönyörben. Látom magam előtt, ahogy ez történik, és rettegek, hogy mi van, ha mégsem tudom megtenni, ha nem tudom megoldani. Eddig úgy gondoltam, hogy egy szikla és a mélység megoldja a problémát, hogy idő előtt özvegycsináló leszek, de most, ahogy Ophelia a karjaim között van, nem vágyom már erre.
- Aludj ma velem.
Kérem csendesen. Nem, nem engedhetem meg az ösztönlénynek, azt, amire a legjobban vágyik. Érezni és óvni akarom őt, anélkül, hogy más arcot látna, mint ami vagyok. Meg kell tennem. Meg kell állítanom magamban a vágyat, hogy magamévá tegyem.
- Azt akarom, hogy Ariana tudja. Hogy lásd őt, hogy lásd, hogy nincs semmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 12:09 | Link
Frank Arie Martin - Visszajöttem

A sors. A sors akarta volna így, hogy egy olyan pasit fogjak ki, akinek menyasszonya van? Vagy így, vagy úgy, de az van neki. Ha akarja, ha nem. Van neki, és én ez ellen nem tehetek semmit. Érdekházasság, ez már az első pillanattól leesett, ahogy Arie elkezdte kifejteni. Mi van, ha mégsem sikerül megoldaniuk? Mi van, ha tényleg össze kell házasodniuk tavasszal vagy mit tudom én mikor? Arie meghív az esküvőre, körülöttem mindenki a boldogságtól sír, én meg azért, mert a férfi, akit jelenleg két vagy három órája ismerek elvesz egy nőt, akit nem szeretne. Én meg sírok, mert szomorú vagyok, átvert, csalódott. A szeretője lehetnék, de nem hiszem, hogy akárhogy is megoldható lenne ez az opció. Már csak magam miatt sem, hiszen... lefekszik velem, majd megy vissza a nőhöz aludni. Én szeretnék vele aludni, én szeretném elalvás előtt szívének dobbanását hallgatni, én szeretnék neki reggelit és kávét főzni, én szeretném megcsókolni reggel. Én szeretném hallgatni dörmögős hangját reggelente, vagy amikor beteg. Én szeretnék számára lenni a minden.
Csókolom, ha kell, ha nem. Az asztalhoz érve felpattanok rá, lábaimat derekára kulcsolom, hogy egy leheletnyi hely se legyen köztünk.
- Aludni? - emelem meg egyik szemöldököm, ahogy alsó ajkába harapok óvatosan. - Biztos? - kezdem el nyakát csókolgatni, ahogy szorítom magamhoz, mintha elfutna előlem. Úgy érzem magam, mint egy éhes vad, aki az első prédára ráveti magát, akármi is legyen az. De ez nem igaz. Életemben nem vágytam úgy férfi érintésére, mint Arie-ra most. Vágyom rá, akarom, és hagyom, hogy szinte az állatias ösztönök vezérelnek.
Kezem lassan csúszik az övéhez, ajkait azonban egy pillanatra sem engedném el. Övcsatját kinyitom, kérdőn tekintek rá, hogy vajon a menyasszonya megakadályozza-e ebben, vagy szabad utat kapok esetleg? Nagyon remélem, hogy a második, mert nem tudok és nem is akarok megállj parancsolni magamnak. Ez most nem az az este. Bár semmit nem tudunk egymásról, mégis megmagyarázhatatlan vonzalom van kettőnk között. Később is ráérünk bemutatkozni egymásnak rendesen, és megtudni, hogy mi a másik kedvenc színe. Cselekedni akarok.
- Elhiszek neked mindent - suttogom ajkaiba. - Mindent elhiszek, csak ha gebasz van szólj előre - simítom meg tarkóját ujjaimmal.
- Akkor fel kell készülnöm a szerető szerepre - mosolyodom el őszintén, remélve, hogy érti a poént. Nem szándékozom ilyen egyszerűen elengedni őt. Ha ezen múlik segítek Ariananak, de azt Arie-nak nem kell tudnia. Nem szeretném, ha meglátná a kegyetlen oldalamat, mert sajnos van olyanom, nem éppen szép, nem éppen nőies, de érte - elhamarkodott kijelentés -, de bármit megtennék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 6. 12:11 | Link
LiaLina
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 12:13 | Link
Arie
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 6. 12:14 | Link
LiaLina
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 12:19 | Link
Arie
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 6. 12:19 | Link
LiaLina
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 12:21 | Link
Arie
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 6. 12:24 | Link
LiaLina
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 12:26 | Link
Arie
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 6. 12:28 | Link
LiaLina
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 12:30 | Link
Arie
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 6. 12:31 | Link
LiaLina
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 12:33 | Link
Arie
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 6. 12:40 | Link
LiaLina
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 12:44 | Link
Arie
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 6. 12:44 | Link
LiaLina
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 12:46 | Link
Arie
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 6. 12:52 | Link
LiaLina
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 12:55 | Link
Frank Arie Martin - Visszajöttem

- Mert fáradt vagyok - vonom meg vállaimat Arienak döntve homlokomat. - És nem akartalak zavarni - hunyom be szemeimet ismét. Arie felkel mellőlem és a bejárathoz sétál a teáért. Gátlástalanul mérem végig ismét és falom fel megint szemeimmel, miközben az ablakhoz sétál. Felkönyökölök úgy mérem végig, és akad meg szemem mindig egy fontosabb pontján. Tökéletes. Ha még mindig rajzolnék, akkor valószínűleg ez lenne az a pillanat, amit mindenképpen papírra kéne vetnem. Tökéletes. Ahogy ott áll, a fehér fény megvilágítja tökéletesen sima bőrét, kócos haja mindenfelé meredezik. Rettenetesen szexi és ettől nem tudok elvonatkoztatni, mert nem is szeretnék, ha megmondom az őszintét. Hiánya sokkal elviselhetőbb így, hogy közben tudom csodálni minden porcikáját.
Amikor végre visszajön automatikusan felé fordulok és hozzábújok. Érintésére kicsit libabőrös leszek, ahogy elkezdi a hátamat simogatni. Időm sincs válaszolni a kérdésére, mert veszi elő a telefonját és már telefonál is. Felkuncogok, amikor megcsókol két mondat között. Óvatosan csókolok vissza, különben megint elkap a hév és nincs megállás. Se neki, se nekem. Nem tudom nem észrevenni a háttérképét, de egyelőre nincs hozzá közöm, hogy rákérdezzek ki a nő. Amikor lerakja a telefont, jobb mutatóujjammal kezdek el absztrakt mintákat rajzolni domború mellkasára, majd lágy csókot lehelek rá, mielőtt elkezdek válaszolni.
- Nem tudom - rázom meg a fejem kicsit. - Csak velem még soha nem történt ilyen. A hatalmadba kerítettél Frank Arie Martin, és nem tudom, hogy ezzel mit kezdjek - mondom el neki őszintén mit gondolok. Feleslegesnek tartom a titkolózást vagy hogy azt mondjam, amit hallani szeretne. Ha nem működik a dolog, akkor úgysem találkozunk többé. Ha működik akkor meg főleg őszintének kell lennünk egymáshoz, nem? A titkok egymás között egy kapcsolatban a legundorítóbb dolgok, amik létezhetnek.
- Próbáljuk - mormogom mellkasának, azonban mielőtt lehunynám szemeimet és végleg álomba merülnék egy szenvedélyes csókot lehelek ajkaira. Lehet, hogy szeretlek Arie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 6. 12:56 | Link
LiaLina


- Nem akarsz zavarni?
Emelem meg a szemöldökömet ránézve. Nos, akkor, ha nem akarna zavarni, akkor nem éjjel kellett volna érkeznie, és nem pont az én pizzázóm előtt különbségkeresőset játszani a hópihéken. A zavarás pedig nem zavarás, hanem felzavarás. Felzavarta azt az állóvizet, azt a mohás, trutyis mocsarat, amiben egy ideje már a szívem ázott. Azt hittem, az idők során szép lassan teljesen elsorvad és elsüllyed, elfelejtve azt, hogy milyen is, amikor érez. Este, mielőtt a szemetet kivittem, egy régi képet néztem, jó pár éves, az egyetlen, amit megőriztem. A képen Ariana és én vagyunk, talán Catherine fotózta, nevetünk, csókolózunk, integetünk. Egy hete még kissé szomorúan néztem a képre, szomorú voltam, mert nem sikerült, mert nem értettem. Este, amikor újra elővettem, dühöt és undort éreztem. Nem sokkal a váratlan szakítás előtt készült, és én egészen mostanáig nem tudtam, hogy hárman vagyunk azon a képen. Ez pedig így volt jó. Nem akartam tudni az igazságot, vagyis persze, akartam, de úgy voltam vele, hogy okkal történt, okkal nem tudtam, és elfogadtam volna, idővel mindenképpen. Nem akarok rá emlékezni, nem akarok belegondolni abba, amit Ariana tett. A hátam mögött döntött. Mostanra lenne egy gyerekem, és boldog lennék. Nem gátoltam volna Ariana-t, de nem engedtem volna, hogy megölje a gyerekünket.
A mocsárba aztán, ami ellepte a szívem, ez a szőke boszorka belecsattogott, és nem foglalkozva a sok nyálkával elkezdte kihúzni onnan. A nevetésével, az incselkedésével, a ringó csípőjével fényt hozott az életembe, akkor is, ha ez nem működik, legalább tudom, hogy érek valamit még, és hogy képes vagyok meghódítani embereket. Talán a nagy magány tette és teszi azt velünk, hogy fontosnak érezzük a másikat, talán más, de most ez így jó. Az egész olyan kerek volt. Belemosolygok a csókba, már látszik, hogy a párna és a takaró közelsége elhozta az álmosság erősebb hullámait is, de még képben vagyok, valamennyire.
- Semmit, csak élvezd. Ha rágörcsölünk, oda az egész.
Nem akarok tervezni vele, nem akarok ábrándokat kergetni. Most itt van, és ki tudja, mire kinyitom a szemem, talán már eltűnik. Akárki lehet, akár tolvaj is. Fogja, és kipakolja a pénztárcám, talán egy-két értékesebb könyvet is magával visz. Bánnám? Nem hiszem, mert ez a felfordulás, amit okozott, előrelendít, már most. Persze remélem, hogy nem tolvaj, és hogy amikor újra kinyitom a szemem, akkor még itt lesz, de a tervezést félre akarom tenni. Élvezni akarom őt, élvezni akarom a jelenlétét. Erősebben magamhoz vonom, átölelem, és egy pillanattal később már alszom is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Edler Bonnie
INAKTÍV


Miss Coelho
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 349
Írta: 2019. január 7. 04:30 | Link
Erik
Én | december 28

Oh boy...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gálffy Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Írta: 2019. január 8. 17:32 | Link


Én nem értem, hogy mi van mostanában a nőkkel. Mit van mindegyik azzal elfoglalva, hogy én mikor és kivel és hol és miért… Mintha nem lenne nekik teljesen mindegy, pláne Bonnienak. Neki meg volt a lehetősége, aztán mégsem élt vele. Hogy költői legyek eldobott, mint egy rongyot, mert neki a lovaglás sokkal fontosabb volt. Értem, én de mégsem. Miért nem lehetett megtalálni az arany középutat? Bántja az egómat, hogy kidobott? Hát eléggé rendesen, de túltettem magam rajta. Kérdését válaszra se méltatom, mindössze egy gyilkos pillantással illetem. Haladtunk tovább és újabb nem túl kedves megnyilvánulás tört elő belőle, amire csak egy szemforgatással reagáltam. A kezdeti dühöm kezd csillapodni, helyét pedig nem is tudom mi veszi át. Nem nevezném sajnálatnak, mert nem az, de valami ahhoz hasonló. Ott áll előttem a göndör fürtjeivel, a szeplős arcával, amit igaz, hogy most festék takar, de én tudom, hogy ott vannak. Kezéből csepeg a vér, mivel elég rendesen felsértette a pohár törögetéskor. Hallgatom, ahogy csak törnek fel belőle a kérdések, melyek részben jogosak is. Aztán elkezd remegni a szája, amiről nekem azonnal a sírás jut az eszembe.
- Cseszd meg! – morgom az orrom alatt, majd a szalvétát felkapva az asztalról állok fel és lépek oda hozzá. Kezébe nyomom a szalvétát, hátha az felfogja a vért egy kicsit, mivel a nadrágja nem a legjobb törlő alkalmatosság. Majd ha tetszik neki, ha nem, odahúzom magamhoz és jó szorosan megölelem. Hiába próbálkozik szabadulni, nem hagyom. Csapkodhat, sikíthat, kiabálhat velem, akkor sem. Egyik kezemmel a beletúrok a hajába és fejét kissé megdöntöm, hogy puszit tudjak adni a homlokára.
- Bocsánat! – suttogom. – Ezt nem így és nem most kellett volna, már látom. – bűnbánó tekintettel nézek le rá, mivel egy fejjel magasabb vagyok nála, és remélem, hogy rám pillant. Elengedem, ha akar akkor elmehet, nem fogom visszatartani.
Utoljára módosította:Gálffy Erik, 2019. január 8. 17:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 40 41 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed