Az északi rész alagsorában, egészen közel a rellonosok klubhelyiségének bejáratához kicsi beugró zug látható. Mivel folyamatosan homály és sötétség fedi, na meg a zöldeken kívül nem is sokan merészkednek ide, nem volt népszerű éveken át, azonban nem akármit rejt. Benyitva a kő szegélyezte tölgyfaajtón egyből fáklyák gyulladnak a kör alapú teremben és a szekrények engedelmes, ám lomha csikorgással emelkednek ki a falból feltárva polcaikat. Különböző fiolák, üvegcsék, üvegek és lombikok sorakozna. Néhol sárkányvér, máshol viperafog, de különfélébbnél is különfélébb bájitalösszetevők virítanak, hol elrejtve ritkaságuk miatt, vagy éppen, mert olyan ital komponensei, amit ne akarjon bárki. Máskor pedig egészen elől vannak, mint az üröm, vagy az órákról jól ismert gumók.
A terem közepén egy viszonylag tiszta asztal, hatalmas lyukkal a közepén, amire pont egy üst tehető, vélhetően a korábbi szertárért felelős, vagy Felagund jobb és bal kezei itt gyakoroltak. Adott is hozzá minden eszköz, és talán hozzávaló is.

Inezt borzasztóan megviselte az utóbbi bő egy év, amikor igazán intenzívre kellett kapcsolnia az addig sem egyszerű felkészüléssel. Túl is hajtotta magát, aminek meglett a böjtje, volt egy szűk hét, amikor nem, vagy alig tudott edzeni. Ez végzetes kihagyás lehetett volna, legalábbis a fejében már élt egy rémkép arról, hogy csúfosan felsül. Legszívesebben el sem ment volna az egész eseményre, annyira rettegett a verségtől, amit már valahol el is könyvelt magában. Emiatt talán sikerült annyira békébe kerülnie önmagával, hogy viszonylagos nyugalommal állt ki a ringbe az ellenfelei ellen, az önbizalma pedig fokozatosan jött meg, a végén a sérülései ellenére mégis sikerült felülkerekednie az ellenfelén, aki nem tudta kivédeni a sokkoló átkot, amitől abban a feszült helyzetben elájult a ringben. Sok volt a szívének, ezt mondták utólag. Ineznek sem sok kellett, több zúzódást, rándulást és vérző sebet összeszedett már a selejtező alatt, a legjobb 6-nál pedig különösen sok, addig nem látott rontás jött elő, amik megviselik a szervezetet.
Ami nagyon furcsa volt, hogy nem tudott örülni a győzelmének. Amikor ott feküdt a finn ellenfele semmit nem érzett, csak annyit, hogy vége. Azt hitte, hogy ő lesz a világ legboldogabb és legbüszkébb embere, amikor a saját korosztályában megnyeri a világbajnokságot, de ehelyett üresség töltötte el az addigi feszültség helyett.
Főleg, hogy a VB ellenére vizsgaidőszak megy, győzelem ide vagy oda, még mindig negyedikes diák, akinek kötelességei vannak. Annak ellenére, hogy az edzések átmeneti szüneteltetésével sok szabadideje lett, egyáltalán nem volt egyszerű, hogy rávegye magát a tanulásra, nem találja a helyét a világban a folyamatos nyomás hiányában. Minden olyan természetellenes és szürreális.
A bájitaltan volt az összes közül a leginkább rettegett vizsgája, de sajnos ennek az időpontja is eljött két héttel a VB után, a többit pedig valamikor utána pótolja be, mert még sajnos egy vizsgával sincs meg. A szokásosnál kipihentebben, de nem kevésbé stresszesen tipeg oda a tanteremhez, ahol néhányan már várakoznak, hogy perceken belül kezdetét vegye az idei BIT vizsga.
- Nem értem minek tanuljuk a béke elixírjét, a létezésétől is felcsesz az ideg. - Morgolódik lehuppanva Kornél mellé az egyik padra. A legutolsó meccsen kapott egy olyan rontást, amitől még néha a mai napig is szédül, ha pár percnél többet kell állnia.
- Te tudod? Felkészültél? - Szegezi a srácnak a kérdést, ahogy kezeivel idegesen matat a saját kezével írt jegyzeten. A könyv olvashatóbb, de mindent kijegyzett egyszer, belefért az idejébe. A dekorálás is a része volt a folyamatnak, élvezte, hogy cél nélkül firkálhat tanulás címszó alatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=860542#post860542][b]Linzenbold Inez - 2023.03.11. 13:54[/b][/url]

Inezt borzasztóan megviselte az utóbbi bő egy év, amikor igazán intenzívre kellett kapcsolnia az addig sem egyszerű felkészüléssel. Túl is hajtotta magát, aminek meglett a böjtje, volt egy szűk hét, amikor nem, vagy alig tudott edzeni. Ez végzetes kihagyás lehetett volna, legalábbis a fejében már élt egy rémkép arról, hogy csúfosan felsül. Legszívesebben el sem ment volna az egész eseményre, annyira rettegett a verségtől, amit már valahol el is könyvelt magában. Emiatt talán sikerült annyira békébe kerülnie önmagával, hogy viszonylagos nyugalommal állt ki a ringbe az ellenfelei ellen, az önbizalma pedig fokozatosan jött meg, a végén a sérülései ellenére mégis sikerült felülkerekednie az ellenfelén, aki nem tudta kivédeni a sokkoló átkot, amitől abban a feszült helyzetben elájult a ringben. Sok volt a szívének, ezt mondták utólag. Ineznek sem sok kellett, több zúzódást, rándulást és vérző sebet összeszedett már a selejtező alatt, a legjobb 6-nál pedig különösen sok, addig nem látott rontás jött elő, amik megviselik a szervezetet.
Ami nagyon furcsa volt, hogy nem tudott örülni a győzelmének. Amikor ott feküdt a finn ellenfele semmit nem érzett, csak annyit, hogy vége. Azt hitte, hogy ő lesz a világ legboldogabb és legbüszkébb embere, amikor a saját korosztályában megnyeri a világbajnokságot, de ehelyett üresség töltötte el az addigi feszültség helyett.
Főleg, hogy a VB ellenére vizsgaidőszak megy, győzelem ide vagy oda, még mindig negyedikes diák, akinek kötelességei vannak. Annak ellenére, hogy az edzések átmeneti szüneteltetésével sok szabadideje lett, egyáltalán nem volt egyszerű, hogy rávegye magát a tanulásra, nem találja a helyét a világban a folyamatos nyomás hiányában. Minden olyan természetellenes és szürreális.
A bájitaltan volt az összes közül a leginkább rettegett vizsgája, de sajnos ennek az időpontja is eljött két héttel a VB után, a többit pedig valamikor utána pótolja be, mert még sajnos egy vizsgával sincs meg. A szokásosnál kipihentebben, de nem kevésbé stresszesen tipeg oda a tanteremhez, ahol néhányan már várakoznak, hogy perceken belül kezdetét vegye az idei BIT vizsga.
- Nem értem minek tanuljuk a béke elixírjét, a létezésétől is felcsesz az ideg. - Morgolódik lehuppanva Kornél mellé az egyik padra. A legutolsó meccsen kapott egy olyan rontást, amitől még néha a mai napig is szédül, ha pár percnél többet kell állnia.
- Te tudod? Felkészültél? - Szegezi a srácnak a kérdést, ahogy kezeivel idegesen matat a saját kezével írt jegyzeten. A könyv olvashatóbb, de mindent kijegyzett egyszer, belefért az idejébe. A dekorálás is a része volt a folyamatnak, élvezte, hogy cél nélkül firkálhat tanulás címszó alatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=860544#post860544][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.03.11. 14:10[/b][/url]

Mindig elkövetem azt a hibát, hogy a Bájitaltant hagyom utoljára. Sokkal egyszerűbb lenne már a legelején túl lenni rajta, és foglalkozni a többivel, de most kicsit bekavart, hogy megkaptam a magamét elemi mágiából. Nem habizhattam el, ahogy eddig minden évben tettem, mert már muszáj vagyok tudni minden elméletet - kicsit hajaz a BIT-re egyébként. A túlélésre játszom, és ha sikerült egy E-t összekaparnom, akkor nemhogy én leszek elégedett, de talán még a szüleim is. Igazán hozzászokhattak már az elmúlt években ehhez.
Fel sem fogom, hogy a rellonos nekem intézi szavait, amíg nem huppan le mellém, majd szólal meg ismét. Lassan fordulok felé, mint aki most tért vissza egy teljesen másik világból.
- Mi? - pislogok rá értetlenül. - Ja, igen. Vagyis nem. Mármint... félig. Erre sosem tudtam felkészülni, csak elfogadtam, hogy nem vagyok belőle jó - vonom meg vállamat, hátradőlve fürkészem az ölembe csúsztatott egyetlen könyvet, amiből csak néhány plusz pergamen lóg ki. Azok az én jegyzeteim, és mint látható, nincs túlzásba víve.
- Te? Hogy érzed, menni fog?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=860559#post860559][b]Linzenbold Inez - 2023.03.11. 17:40[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=860723#post860723][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.03.14. 15:15[/b][/url]

Minden idegszálam pattanásig feszül, és ez talán érezhető, mert a kisugárzásomat sem mondanám éppen barátinak. Alapvetően sem vagyok a diákok kedvence, de most talán különösképpen rám aggatható a "nem szeretjük" jelző. A Mágusjogon kívül az egyetlen vizsga, amivel mindig meggyűlik a bajom az a BIT, és ez minden évben - mindkettőnél - az arcomra van írva.
- Akkor már többet foglalkoztál vele, mint én valaha - szomorú igazság. Hiába ülök neki, egyszerűen képtelen vagyok az agyamba égetni a leírt szavakat, összetevőket, elkészítési módokat. Mintha ez a tárgy arra lett volna kitalálva, hogy engem és igen sok sorstársamat szívasson.
- Elhiszem - fordítom felé fejemet, fürkészem a lány arcát, talán több ideig is, mint illendő volna. - Fáradtnak tűnsz. Ennyire készültél a vizsgára és csak játszottad az eszed az előbb, vagy nem tudtál aludni a stressz miatt? - kérdezek rá kerekperec arra, ami érdekel. Soha nem kerülgettem a forró kását és túl sok olyan háztársam van, aki eljátssza a hattyúk halálát, majd 100%-os vizsgát produkál mindenből.
Ficergek kicsit Inez mellett, mert kezd kényelmetlen lenni a pad, amin ülünk, miközben ő a csokit bontogatja, majd nyújtja felém.
- Felizünk? Az mics- - abból kiindulva, hogy felém nyújtja, gondolom éppen megkínál. - Ó, aha. Köszi. Talán beindítja az agyam kicsit - mosolyodom el féloldalasan, majd török a csokiból és kezdem el majszolni. A kávés íz meglep, de jóízűen eszem tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=861121#post861121][b]Linzenbold Inez - 2023.03.21. 21:37[/b][/url]

Általában nem szokott ilyen lelkis lenni, de ez a sok stressz és a közös nyomor kihozza belőle. A versenyeken általában az ellenfeleivel nem szokott közelebbi viszonyba kerülni, mert bár van köztünk néhány kifejezetten szimpatikus, a nap végén ők mégis egymás ellen küzdenek ugyanazért a célért. Pont ezért szeret némi távolságot tartani velük, hiszen mindannyian a győzelemért vannak ott.
- De te levitás vagy. - Feleli biztatóan. Minden levitás okos, legalábbis ezt hallotta, úgyhogy őket nagyon úgy képzelte, mint akik sokat foglalkoznak az anyaggal és az órákon is mindig toppon vannak. Kornél pedig egyébként is olyan kis szende-tanulósnak látszik, már amennyit találkoznak órán. Igaz, Jacobról is pontosan ezt hitte, mégis megbukott.
Fájdalmasan felnevet a bókra.
- Két hete zavartam le a VB-t, utána szinte azonnal ülhettem neki a könyveknek, mert semmiből nem vizsgáztam a bajnokság előtt. Úgyhogy... - Száját elhúzva sóhajt egyet mielőtt folytatná. Jacobtól tudja, hogy miket pletykáltak róla néhányan az évfolyamon, reméli, hogy azóta már senki nem hiszi el ezeket az őrültségeket.
- Úgyhogy igen, sokat tanultam mostanában, de mindenből. Nem bukhatok meg a sport miatt. - Azt már nem teszi hozzá, hogy megint, hiszen elvégre is az volt az oka az egész iskolaváltásnak, hogy a Herzbergben sikertelenül teljesítette az EB évében az év végi vizsgáit.
Látja, hogy feszeng a srác, ő maga is kényelmetlenül érzi magát, olyan, mintha az egész teste fáradt lenne és képtelen lenne megtalálni a helyét. Szemmel láthatóan Kornél sincs éppen toppon.
- Tanulás közben működött...asszem. - Majd a vizsgákon kiderül, hogy mennyire pörgette be a lány agyát, mindenesetre nagyon bizakodik, számára ez egy gyenge suli, bár most a gyorstalpaló tanulás mellett nem ezt érzi.
- A vérpótló főzetnél van az egy B, két CS, négy E, három F... - Motyogja, azonban utána elakad az összetevőknél, így feszülten beleles a jegyzeteibe. Lehet, hogy inkább versikét kellett  volna írnia hozzájuk.
- Sosem jegyzem meg. - Lemondóan harap bele a saját csokija felébe.