Az északi rész alagsorában, egészen közel a rellonosok klubhelyiségének bejáratához kicsi beugró zug látható. Mivel folyamatosan homály és sötétség fedi, na meg a zöldeken kívül nem is sokan merészkednek ide, nem volt népszerű éveken át, azonban nem akármit rejt. Benyitva a kő szegélyezte tölgyfaajtón egyből fáklyák gyulladnak a kör alapú teremben és a szekrények engedelmes, ám lomha csikorgással emelkednek ki a falból feltárva polcaikat. Különböző fiolák, üvegcsék, üvegek és lombikok sorakozna. Néhol sárkányvér, máshol viperafog, de különfélébbnél is különfélébb bájitalösszetevők virítanak, hol elrejtve ritkaságuk miatt, vagy éppen, mert olyan ital komponensei, amit ne akarjon bárki. Máskor pedig egészen elől vannak, mint az üröm, vagy az órákról jól ismert gumók.
A terem közepén egy viszonylag tiszta asztal, hatalmas lyukkal a közepén, amire pont egy üst tehető, vélhetően a korábbi szertárért felelős, vagy Felagund jobb és bal kezei itt gyakoroltak. Adott is hozzá minden eszköz, és talán hozzávaló is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=860544#post860544][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.03.11. 14:10[/b][/url]

Mindig elkövetem azt a hibát, hogy a Bájitaltant hagyom utoljára. Sokkal egyszerűbb lenne már a legelején túl lenni rajta, és foglalkozni a többivel, de most kicsit bekavart, hogy megkaptam a magamét elemi mágiából. Nem habizhattam el, ahogy eddig minden évben tettem, mert már muszáj vagyok tudni minden elméletet - kicsit hajaz a BIT-re egyébként. A túlélésre játszom, és ha sikerült egy E-t összekaparnom, akkor nemhogy én leszek elégedett, de talán még a szüleim is. Igazán hozzászokhattak már az elmúlt években ehhez.
Fel sem fogom, hogy a rellonos nekem intézi szavait, amíg nem huppan le mellém, majd szólal meg ismét. Lassan fordulok felé, mint aki most tért vissza egy teljesen másik világból.
- Mi? - pislogok rá értetlenül. - Ja, igen. Vagyis nem. Mármint... félig. Erre sosem tudtam felkészülni, csak elfogadtam, hogy nem vagyok belőle jó - vonom meg vállamat, hátradőlve fürkészem az ölembe csúsztatott egyetlen könyvet, amiből csak néhány plusz pergamen lóg ki. Azok az én jegyzeteim, és mint látható, nincs túlzásba víve.
- Te? Hogy érzed, menni fog?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=860723#post860723][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.03.14. 15:15[/b][/url]

Minden idegszálam pattanásig feszül, és ez talán érezhető, mert a kisugárzásomat sem mondanám éppen barátinak. Alapvetően sem vagyok a diákok kedvence, de most talán különösképpen rám aggatható a "nem szeretjük" jelző. A Mágusjogon kívül az egyetlen vizsga, amivel mindig meggyűlik a bajom az a BIT, és ez minden évben - mindkettőnél - az arcomra van írva.
- Akkor már többet foglalkoztál vele, mint én valaha - szomorú igazság. Hiába ülök neki, egyszerűen képtelen vagyok az agyamba égetni a leírt szavakat, összetevőket, elkészítési módokat. Mintha ez a tárgy arra lett volna kitalálva, hogy engem és igen sok sorstársamat szívasson.
- Elhiszem - fordítom felé fejemet, fürkészem a lány arcát, talán több ideig is, mint illendő volna. - Fáradtnak tűnsz. Ennyire készültél a vizsgára és csak játszottad az eszed az előbb, vagy nem tudtál aludni a stressz miatt? - kérdezek rá kerekperec arra, ami érdekel. Soha nem kerülgettem a forró kását és túl sok olyan háztársam van, aki eljátssza a hattyúk halálát, majd 100%-os vizsgát produkál mindenből.
Ficergek kicsit Inez mellett, mert kezd kényelmetlen lenni a pad, amin ülünk, miközben ő a csokit bontogatja, majd nyújtja felém.
- Felizünk? Az mics- - abból kiindulva, hogy felém nyújtja, gondolom éppen megkínál. - Ó, aha. Köszi. Talán beindítja az agyam kicsit - mosolyodom el féloldalasan, majd török a csokiból és kezdem el majszolni. A kávés íz meglep, de jóízűen eszem tovább.