Az északi rész alagsorában, egészen közel a rellonosok klubhelyiségének bejáratához kicsi beugró zug látható. Mivel folyamatosan homály és sötétség fedi, na meg a zöldeken kívül nem is sokan merészkednek ide, nem volt népszerű éveken át, azonban nem akármit rejt. Benyitva a kő szegélyezte tölgyfaajtón egyből fáklyák gyulladnak a kör alapú teremben és a szekrények engedelmes, ám lomha csikorgással emelkednek ki a falból feltárva polcaikat. Különböző fiolák, üvegcsék, üvegek és lombikok sorakozna. Néhol sárkányvér, máshol viperafog, de különfélébbnél is különfélébb bájitalösszetevők virítanak, hol elrejtve ritkaságuk miatt, vagy éppen, mert olyan ital komponensei, amit ne akarjon bárki. Máskor pedig egészen elől vannak, mint az üröm, vagy az órákról jól ismert gumók.
A terem közepén egy viszonylag tiszta asztal, hatalmas lyukkal a közepén, amire pont egy üst tehető, vélhetően a korábbi szertárért felelős, vagy Felagund jobb és bal kezei itt gyakoroltak. Adott is hozzá minden eszköz, és talán hozzávaló is.

Mivel közeledik a halloween, ma én is elég spooky hangulatba kerültem, így ruhatáram is elkezdtem kicserélgetni, megújítani. Annyira hangulatba kerültem, hogy még bájital főzéshez is kedvem támadt. Mivel Hunorra is és rám is rámfér a gyakorlás, úgy döntöttünk, tartunk egy gyakorlós délutánt a hétvégén, akkor a terem sem szokott tele lenni. A tanteremben egy csomó eszköz megtalálható, ami nekünk most kelleni fog, de azért én hoztam magammal pár dolgot, amit el is kezdek kipakolni, amíg Hunor meg nem érkezik. A terem üres, egy ablak van csak nyitva, azon jön be egy hűvös levegő. Először is a kis üstöm, kettes méretű. Aztán elhoztam pár fiolácskát is, amiben a kész Pepperuppot el tudjuk vinni. Többet hoztam, hátha Hunornál nem lesz. Nekem is fogyó kellék, mindig eltűnnek, összetörnek, stb. Elhoztam a kesztyűmet, a kis reszelőm, és egy evőkanalat. Az itteniek néha kétes tisztaságúak...Pakolászás közben megnézem, mik vannak itt, amiket tudnánk használni. Találok mérleget, kést, foghagymanyomót, vágódeszkát, tálkákat is szerencsére. Szépen kipakolom pket az egyik asztalra, közben előkeresem a könyvemből a receptet is. Azt mondja hogy kell hozzá alaplé. Jaj igen, az alaplé! Beletúrok a táskámba, és nagy nagy nehezen megtalálom valahol jó mélyen.
- Ajj, ez a tágító bűbáj, amit anya rakott rá, néha inkább hátrány, mint előny. Áhh, megvagy! Óvatosan az asztalra teszem. Kell még Bicorn szarv őrlemény. Azt hova is tettem. Kotorászni kezdek zsebeimben, rövid időn belül az is az asztalkán. Olvasom a listát, közben szépen kipakolok. Citrom két közepes vagy egy nagyméretű,Csalán (legjobb a friss, de a szárított is használ), hát nálam most csak szárított van,Echinacea, Fokhagyma,Gyömbér, Mandragóra gyökér. Néha meg meg rázom a táskát, egészen belemászok, majd előveszem a következő hozzávalót. De egyszercsak a táska kiürül, és rájövök hogy egyvalami hiányzik. A méz. Felállok és megpróbálok találni valami kis üveg mézet a tanterem polcain, fiókjain, de csak egy üres ragacsos üvegecskét találok méz felirattal. Mondjuk ha tele lett volna, az se segített volna sokat, mert az egész övegecske nem volt 3 deci se, talán kettő. Visszaülök hát, és mégegyszer ellenőrzöm, minden megvan e, majd olvasgatni kezdem a tankönyvem. Én. A bájitalkönyvet. Na, ezt se gondoltam volna mondjuk 1 hónappal ezelőtt, vagy 2. De végül hunornak és Rózának köszönhetően úgy gondoltam összeszedem magam, veszek egy nagy levegőt, és feltornázom magam. Egyébként ez most a többi tárgyamra is értendő, nem csak a bájitaltanra. Le is köti a figyelmem, meg a jó érdemjegyektől jó kedvem lesz. Róza meg amúgy is kissé stréber, és ha tartani akarom vele a lépést, és nem akarok megnélmulni beszélgetés közben, muszáj tanulnom. Nem elég szépirodalmat olvasnom, elő vettem a tankönyveim, és esténként is azokat bújom. Zajt hallok az ajtón túlról. Felpillantok, de csend, így folytatom az olvasást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=819962#post819962][b]Szávai Eliza - 2020.10.24. 18:24[/b][/url]

Mivel közeledik a halloween, ma én is elég spooky hangulatba kerültem, így ruhatáram is elkezdtem kicserélgetni, megújítani. Annyira hangulatba kerültem, hogy még bájital főzéshez is kedvem támadt. Mivel Hunorra is és rám is rámfér a gyakorlás, úgy döntöttünk, tartunk egy gyakorlós délutánt a hétvégén, akkor a terem sem szokott tele lenni. A tanteremben egy csomó eszköz megtalálható, ami nekünk most kelleni fog, de azért én hoztam magammal pár dolgot, amit el is kezdek kipakolni, amíg Hunor meg nem érkezik. A terem üres, egy ablak van csak nyitva, azon jön be egy hűvös levegő. Először is a kis üstöm, kettes méretű. Aztán elhoztam pár fiolácskát is, amiben a kész Pepperuppot el tudjuk vinni. Többet hoztam, hátha Hunornál nem lesz. Nekem is fogyó kellék, mindig eltűnnek, összetörnek, stb. Elhoztam a kesztyűmet, a kis reszelőm, és egy evőkanalat. Az itteniek néha kétes tisztaságúak...Pakolászás közben megnézem, mik vannak itt, amiket tudnánk használni. Találok mérleget, kést, foghagymanyomót, vágódeszkát, tálkákat is szerencsére. Szépen kipakolom pket az egyik asztalra, közben előkeresem a könyvemből a receptet is. Azt mondja hogy kell hozzá alaplé. Jaj igen, az alaplé! Beletúrok a táskámba, és nagy nagy nehezen megtalálom valahol jó mélyen.
- Ajj, ez a tágító bűbáj, amit anya rakott rá, néha inkább hátrány, mint előny. Áhh, megvagy! Óvatosan az asztalra teszem. Kell még Bicorn szarv őrlemény. Azt hova is tettem. Kotorászni kezdek zsebeimben, rövid időn belül az is az asztalkán. Olvasom a listát, közben szépen kipakolok. Citrom két közepes vagy egy nagyméretű,Csalán (legjobb a friss, de a szárított is használ), hát nálam most csak szárított van,Echinacea, Fokhagyma,Gyömbér, Mandragóra gyökér. Néha meg meg rázom a táskát, egészen belemászok, majd előveszem a következő hozzávalót. De egyszercsak a táska kiürül, és rájövök hogy egyvalami hiányzik. A méz. Felállok és megpróbálok találni valami kis üveg mézet a tanterem polcain, fiókjain, de csak egy üres ragacsos üvegecskét találok méz felirattal. Mondjuk ha tele lett volna, az se segített volna sokat, mert az egész övegecske nem volt 3 deci se, talán kettő. Visszaülök hát, és mégegyszer ellenőrzöm, minden megvan e, majd olvasgatni kezdem a tankönyvem. Én. A bájitalkönyvet. Na, ezt se gondoltam volna mondjuk 1 hónappal ezelőtt, vagy 2. De végül hunornak és Rózának köszönhetően úgy gondoltam összeszedem magam, veszek egy nagy levegőt, és feltornázom magam. Egyébként ez most a többi tárgyamra is értendő, nem csak a bájitaltanra. Le is köti a figyelmem, meg a jó érdemjegyektől jó kedvem lesz. Róza meg amúgy is kissé stréber, és ha tartani akarom vele a lépést, és nem akarok megnélmulni beszélgetés közben, muszáj tanulnom. Nem elég szépirodalmat olvasnom, elő vettem a tankönyveim, és esténként is azokat bújom. Zajt hallok az ajtón túlról. Felpillantok, de csend, így folytatom az olvasást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=820168#post820168][b]Demeter Hunor - 2020.10.26. 21:34[/b][/url]

Utálok késni. Szedem a lábam, mert bár semmi kedvem bájitalt főzni, de muszáj gyakorolnom. Mióta kiismerem magam a kastélyban (ráment az első félévem legalább), mindig időben érkezem a megbeszélt helyre, de most feltartottak.
Ráadásul majdnem eltévesztem eggyel az ajtót a nagy igyekezetben. A sötét beugrót könnyen elvéti az ember, de én a kőkeretet elkapva tenyerem tompa csattanásával állítom meg magam, mielőtt továbbhúznék. Még nem lépek be, előbb megállok és veszek egy mély levegőt. Nem mintha ne mutatkozhatnék Liza előtt szedett-vedetten, de szeretném felvenni a bájitalfőzéshez szükséges lelkiállapotot, mert eddig nemigen sikerült átlényegülnöm hozzá.
Szóval belököm az ajtót, és szétnézek a nagy, de sok kis aprósággal zsúfolt helyiségben. Tanulótársam már elő is készült, és már - gondolom - a receptet olvassa.
- Szia! Ne haragudj! - lépek oda hozzá, és a fejemre bökök. - Bettiék úgy gondolták, túl unalmasan nézek ki, és ideje halloweenesíteni.
Így hát befestették a hajam végét pirosra. Szerintem nem hasonlít vérhez, inkább úgy nézek ki tőle, mint egy kócos ecset, de azért vicces, úgyhogy megtartom egy időre.
- Hé, te meg sztereotipikus boszorkánynak öltöztél? - tippelek a szerelését illetően, amit nagyon aprólékosan válogattak össze. - Nagyon menő!
Az asztalnak támaszkodom, és végignézek a sok hozzávalós fiolán és tégelyen.
- Miben tudok segíteni?
Én semmit nem hoztam, csak a pálcám. Na meg a szaktudást - horkantok magamban. Úgy voltam vele, hogy a laborban mindent megtalálunk majd, ami kell.
- Róza nem jött?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=820445#post820445][b]Szávai Eliza - 2020.10.31. 12:48[/b][/url]

Az ajtó újra kinyílik, és még mielőtt befejezném az utolsó sorom a könyvben, és felpillantanék, a hangból, aki köszönt, felismerem Hunort.
- Szia! Ó, jól áll a piros. Szőke hajának pirosló vége a ropogó tűzre emlékeztet. Kedvesen konstatálom a halloweeni frizuráját.
-Olyan, mint a tűz. De előtte sem néztél ki unalmasan.
Szerintem senki sem unalmas, hogyan is lehetne az? Talán átlagosan nézhetnek ki az emberek, de én valahogy mindig a különlegességre fókuszálok akaratlanul is. A nem átlagosat keresi a szemem, és persze mindig meg is találom. Mint Hunornak a nagyon nagyon szőke haja. Lepillantok a ruhámra, hogy megint szemügyre vegyem. - Igen. Imádom ezeket a ruhákat. Azt se bánnám, ha minig ilyet kéne hordanom. Kuncogok, mert ezek a ruhák, ha utcán hordja az ember lánya a szürke hétköznapokban, alaposan megnézik, talán még bolondnak is titulálnak. Nem hiszem, hogy igazán komolyan vennének. Márpedig nem szeretem, ha nem vesznek komolyan. Vannak, akik nem látnak túl a bambi tekintetemig, azt pedig bántónak érzem. De persze ilyenekről sosem beszélek, ez amolyan kis stikk, vagy mi. A hétköznapokban nem is szoktam kirívó, vagy szokatlan ruhákat hordani. Áhh, pedig eze a ruhák! Rossz korba születtem. Látom is. Sétálok a havas utcán a gázlámpák alatt, alattam ropog a hó, mellettem kalapos úriemberek sétafikálnak. Na de vissza a jelenhez.
-Hát elfelejtettem mézet hozni. Te nem hoztáé véletlenül? Egy halovány kis reménysugár sejlik fel, hátha a fiúnál van. Mégegyszer kinyitom a táskám, kuutatni kezdek benne, de egyenlőre semmi. Hajkefe, rágó, narancsos cukorka, kis tükör, ceruza, radír, könyvek, hajgumi. Méz az nincs.
-Róza? Pár napja most nem találkoztunk. De jó ötlet, legközelebb hívjuk! Nála biztos meglesz az összes hozzávaló. Arcom a kissé aggodalmasból vidámra vált, mert hát igen, én sem vagyok rossz tanuló, de Róza lepipál engem is. És biztos vagyok benne, hogy amikor tanulásról van szó, nagyon odafigyel a részletkre is. Na de Hunor, Hunor, csak nem tetszik Rózi? Igyekszem nem kéjes vigyorral bámulni, még a végén zavarba hozom. Inkább csak amolyan könnyed, fesztelen érdeklődésbe kezdek.
-Nem is tudtam, hogy ti is jóban vagytok....legközelebb tényleg bandázhatnák hárman.
Közben teszek, veszek, hogy kicsit jobban átlássam, amiket is pakoltam ki az asztalra. A targyakat a bal oldlra rendezgetem, a hozzávalókat pedig a jobb oldalra, középen a kis üstöcske.
-Hoztam neked is fiolákat, hogy ha végül nem robbantjuk fel magunkat, és nem halunk meg, akkor el tudjuk vinni haza. Nem mintha nem bíznék magunkban, csak jól hangzott.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=820588#post820588][b]Demeter Hunor - 2020.11.01. 20:55[/b][/url]

Jól esik a dícséret, még ha magam nem is tartom magamat sem izgalmasnak, sem jól kinézőnek. Ha engem kérdeztek, egy szem csemegekukoricára hasonlítok mind a fejemet, mind a mentalitásomat illetően. Ez van, ebből kell dolgozni.
Legalább már addig eljutottam - és ezt az itt megismert pár ember barátságának köszönhetem -, hogy vörös végű hajamat büszkén viselem és (ciki bevallani vagy nem) menőnek érzem magam tőle. Ha egy éve történt volna velem ugyanez - ami kizárt, mert nem voltak a tesóimon és azok haverjain kívül más barátaim - valószínűleg rosszul lettem volna, hogy még ezzel is felhívom magamra a figyelmet.
Ami Lizát illeti, még nem ismerem annyira, hogy megállapítsam, milyen ember. Talán visszahúzódóbb annál, semmint mindennap feltűnő szerelésben járjon, pedig éppen azt mondja, hogy nagyon szívesen megtenné. Itt a Bagolykőn sokkal elfogadóbbak az emberek, mint otthon, illetve a mugli világban, és van is egy pár szokatlan figura.
- Ha valahol, itt aztán tényleg járhatnál akár mindennap is ilyen ruhákban - adok hangot véleményemnek.
Teljesen ártatlan kérdésemre (jelesül, hogy Róza is hivatalos-e a mai közös bájitalfőző szeánszra) Liza valamiképpen furcsán reagál. Nem tudom meghatározni, mi a különös pontosan. Talán az arckifejezései váltakozása, de túl gyorsan történik ahhoz, hogy igazán megértsem. Ezen egy kicsit elgondolkodom, úgyhogy egy fél pillanatra csak a lányt fixírozom, és a szünet után válaszolok csak.
- Persze, hogy jóban vagyunk, egy osztályba járunk.
Róza szintén másodikos levitás, és azon túl is szoktunk beszélgetni, hogy bűbájtanon elnézést kérünk, ha a kívánt tárgy helyett a másik cuccait lebegtetjük fel. Tudom például róla, hogy imádja a kviddicset, és hogy szeretné kipróbálni magát a színjátszóban. Na meg, hogy jó barátnők Lizával.
- Csak azért gondoltam, mert tudom, hogy ti jóban vagytok...
Hát, lehet hogy mégis hülye kérdés volt. Most az egész olyan fura lett.
De ezen átlépek, hiszen mégiscsak gyakorolni vagyunk itt. Hangosan felnevetek auguráni jóslatán. Talán most már jobbak vagyunk annál, hogy felrobbantsuk magunkat. Pláne egy kalapkúra bájitallal, de azért vicces elképzelni.
- Főleg, ha meg sem tudjuk csinálni - méz híján - teszem hozzá.
- Sajnos nem hoztam - teszem szét a kezem. - Igazából nem gondoltam, hogy bármit kéne hoznom. Itt nincs a polcokon? - kérdezem, és oda is fordulok a hozzánk legközelebbihez. Szinte roskadoznak a deszkák a hozzávalóktól, kell hogy legyen méz is.
- Ha más nem, felugrom a konyhába érte, mit gondolsz? Addig meg elkezdheted nélkülem - ajánlom fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=821216#post821216][b]Szávai Eliza - 2020.11.14. 19:05[/b][/url]

Tudom, hogy ugyan itt teljesen nyugodtan öltözhetnék így, jobb, ha átlagosan festek. Így legalább az ünnepi hangulatot megőrzöm magamnak. - Igen, persze..izé..tudom! Szabadkozok, de kicsit talán bele is pirulok, mert azt érzem, Hunor megérezte, hogy ebben a témában félénk vagyok, nem merek nagyon kitűnni a tömeg közül. Inkább igyekszem beleolvadni. Nem akarom, hogy megbámuljanak, vagy ilyesmi. Vér cikinek érzem. - Csak hát...tudod milyenek tudnak lenni az emberek. Nem szeretném, ha megbámulnának, meg cikiznének. Zavaromban hátat fordítok Hunornak, és utatni kezdek némi méz után. Általában inkább igyekszem nem feltűnösködni, meghúzódni a sarokban. Na de hát mindegy is, végülis lehet békés egy pók élete a falon. Csendben szemlődik, néha persze ő is kinevet másokat, de csak úgy magában, szépen némán, nem bántva vele másokat. - Jaj, hát persze, a bárgyú agyammal erre nem is gondoltam! Csattanok fel vidáman, homlokomra csapva. Nem érzékelem annyira kínosnak a szitut, de persze nem is akarom mélyíteni. - Igen, ő volt itt az első barátnőm. Bár izé...azt hiszem egyelőre az egyetlen. Más lányokkal még nem nagyon barátkoztam össze. Mindenki olyan...visszavonulós.  Visszavonulós? Milyen hülyén fejeztem ki magam. Zárkózottat akartam mondani, mindegy is, talán érti, mire akartam kilyukadni. Méz híján Hunor felajánja hogy leugrik a konyhába. - Ó, az csodás lenne! Addig én itt kicsit rendet rakok, és minden előkészítek. Miközben Hunor a mézért megy, halloweeni dalokat kezdek dúdolni, de a klasszikus, as évek beli félét. Miután rendet raktam, az asztalrs pedig mindent kipakoltam, sétálni kezdek a teremben. Elsétálok oda, ahol órán szoktam ülni. Némi vacilálás után le is ülök a helyemre. Eszembe jut, mikor olyan álmos voltam, hogy a szemeim le le csukódtak, és kis híján el is aludtam. Utána kölcson kellettt kérnem a padtársamtól a jegyzeteket, mert amiket belefirkáltam, teljesen használhatatlanok voltak. Pedig az estekek 90 százalékában precizek a jegyzeteim, és könyen is tanulok belőle. Ha nem így lenne, elég nehezen mentem volna át a vizsgákon röpke 2 hét alatt. Mondjuk otthon jobb volt felkészülni, de végtére már ez a második otthonom, és lassacskán be is lakom. Ujjaimmal lágyan dobolni kezdek a padon. Kellemes kis halloweeni ritmusok. Parararam-tü-tü. -Parararam-tü-tü. Pararara-Pararara-pararara. Tü-tü.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=821926#post821926][b]Demeter Hunor - 2020.11.24. 21:10[/b][/url]

A polcokon gyors átfutás során nem lelek mézet - de amilyen ragacsos, megfetedett trutymó van néhány tégely alján, talán ha találnék is "méz" feliratot, nem lenne okos felhasználni.
Tudok egy rövidebb utat a konyhába, és a manók (bár szerintem nem lenne kötelességük, csak a vérükben van) kezüket-lábukat tördelik, hogy segíthessenek nekem. Így hát hamar megjárom oda-vissza, és hamarosan újra a bájital-teremben vagyok. Ezúttal csatazaj nélkül.
Hallom már távolról a dúdolgató Lizát. Nagyon ismerős a dallam, de honnan...?
Becsukom a szemem.
- Tudom, mi ez! - kiáltok fel, mikor már ott állok az asztalnál újra. - Addam's Family!
Ez azon kevés filmek egyike, amiket láttam otthon. Marha vicces, és több része is van.
Jól kipakolt közben a lány, de nem kezdte el a főzést. Úgy látszik, nem úszom meg a kotyvasztást, de tudom, hogy ez nekem tesz jót.
Idén már nem kell, de tavaly úgy készültem bájitaltanra, hogy bemagoltam minden receptet, mert sajnos képtelen vagyok hosszan koncentrálni a leírásokra. Így könnyedén előrántom az emlékeimből a kalapkúra készítésének lépéseit is.
Az üst mellett ott egy üveg, amiben színből ítélve alaplé van. Azt már nem kell külön megfőznünk.
- Akkor mit csináljak? Aprítsak mandragóra-gyökeret? - szolgálatra jelentkezem, és végignézek az asztalon egy deszkáért.