BabáimOtthon

A lányuk jobbra, a nappali irányába spurizik, négy lábon, ahogy mostanság dívik náluk, szőke fürtökkel és mosolygó kék szemekkel. Az apró mancsok és térdek csak úgy kopognak a padlón. Közben hangosan kacagva pillantgat hátra, az őt kergető anyja felé. A fiuk a bejárati ajtóban ül, és a régi komóddal szemez.
Az ikrek lassan fel fognak állni, és ha egyszer felálltak, onnantól félő, hogy nincs megállás. Az valószínűleg mindennek a végét fogja jelenteni.
Hunter vállát a konyhába vezető folyosó falának támasztva, csendben figyeli Christ, kíváncsi, hogy fia mihez kezd.
Hát, mint rövid úton kiderül: semmihez. Úgy tűnik, a szekrény nem olyan érdekes, mint a tesó és anyuci, akikre odafordítja pirospozsgás arcocskáját, és kacarászva indul utánuk.
Hunter elvigyorodva lép fia után, és jobbjával gyorsan alányúlva kapja fel, hogy egy pillanattal később már a magasba emelje őt, és egyre gyorsabban és gyorsabban pörögjön vele.
- Nem is meséltem - szólal meg később kifulladva, levegőért kapva. - Az egyik prefektustársam kviddicsbalesetet szenvedett. Ismered Nemes Izát?
A gyereket a nyakába ültetve megy a nappaliba, és kérdő tekintettel fordul Szofihoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=703237#post703237][b]Hunter Bailey - 2017.09.21. 19:30[/b][/url]

BabáimOtthon

A lányuk jobbra, a nappali irányába spurizik, négy lábon, ahogy mostanság dívik náluk, szőke fürtökkel és mosolygó kék szemekkel. Az apró mancsok és térdek csak úgy kopognak a padlón. Közben hangosan kacagva pillantgat hátra, az őt kergető anyja felé. A fiuk a bejárati ajtóban ül, és a régi komóddal szemez.
Az ikrek lassan fel fognak állni, és ha egyszer felálltak, onnantól félő, hogy nincs megállás. Az valószínűleg mindennek a végét fogja jelenteni.
Hunter vállát a konyhába vezető folyosó falának támasztva, csendben figyeli Christ, kíváncsi, hogy fia mihez kezd.
Hát, mint rövid úton kiderül: semmihez. Úgy tűnik, a szekrény nem olyan érdekes, mint a tesó és anyuci, akikre odafordítja pirospozsgás arcocskáját, és kacarászva indul utánuk.
Hunter elvigyorodva lép fia után, és jobbjával gyorsan alányúlva kapja fel, hogy egy pillanattal később már a magasba emelje őt, és egyre gyorsabban és gyorsabban pörögjön vele.
- Nem is meséltem - szólal meg később kifulladva, levegőért kapva. - Az egyik prefektustársam kviddicsbalesetet szenvedett. Ismered Nemes Izát?
A gyereket a nyakába ültetve megy a nappaliba, és kérdő tekintettel fordul Szofihoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=703239#post703239][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.09.21. 19:39[/b][/url]

Az utóbbi időszakban Natasha egyre gyorsabban és gyorsabban kúszott, néhány napja pedig megpróbálkozott felállni, de abban a pillanatban, ahogy eleresztette a konyhaszék ülőfelületét lecsüccsent a földre és lélektépő sírásba kezdett. Szofi épp ezért szinte megállás nélkül a nyomában volt az elmúlt néhány napban.
Most is két kezét maga elé tartva követte a kicsit, aki vidáman kacarászott az édesanyja nagy sietsége láttán, miközben az orosz nő a szeme sarkából átlesett a másik apróságra, aki úgy bűvölte a szekrényt, mintha legalábbis az élete múlott volna rajta.
Natasha felkacagott, ahogy az édesanyja utolérte és a karjába kapta, apró pufók ujjacskáit máris az övéhez nagyon hasonló szőke hullámok közé vezette, amíg Szofi a levitás felé fordult.
- Ismerem, legalábbis láttam már -bólintott aprót. - Mi történt vele?
A kislány megrántotta a nő haját, aki erre felszisszent, de nem fordult el Huntertől. Tisztában volt vele, hogy a férfi mennyire a lelkén viseli a ház tagjainak sorsát, főleg azóta, hogy ő lett a prefektusuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=703244#post703244][b]Hunter Bailey - 2017.09.21. 19:54[/b][/url]

BabáimOtthon

- Fogalmam sincs - mondja, s ajkait lebiggyesztve megcsóválja a fejét. Értetlenül áll a történtek előtt, talán még fel sem fogta igazán, hogy ebből milyen nagy baj is lehetett volna. Hála Merlinnek, hogy végül nem lett. - Az új házvezető-helyettes a gyógyítója. Éppen elkaptam egy beszélgetésfoszlányukat Dan-nel, mikor jöttem ki a toronyból.
Balját felemeli, megcsikizi Chris hasát, aztán beljebb sétál vele a nappaliba, és leemelve őt a nyakából, a kanapéra teszi.
- Leadom a prefektusi jelvényt - pillant vissza Szofira, majd felnevetve folytatja. - A gyerek már úgyis megrágta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=703249#post703249][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.09.21. 20:05[/b][/url]

Szofi mindössze egy bólintással vette tudomásul azt, amit Hunter mondott és közben azon munkálkodott, hogy kiszabadítsa egy tincsét Natasha ujjacskái közül, aki úgy belegabalyodott, hogy a nőben felmerült, inkább levágja ollóval az a nyavalyás hullámot.
- Remélem hamarosan jobban lesz -jegyezte meg azért.
Natasha lekönyörögte magát az édesanyja karjaiból, de mielőtt a szőkeség felkészülhetett volna az újabb maratonra leült az építő kockák közé és azok összecsattogtatásával kezdett foglalkozni. Készségfejlesztő, mi?
- Hogy micsoda?
A nő nem volt benne teljesen biztos, hogy jól hall. Hunter szerette ezt csinálni, legalábbis Szofinak nagyon úgy tűnt, hogy élvezi. Annyi mindenről lemondott már a kedvükért és a nőnek igazán komoly lelkiismeret furdalása volt, elvégre ő vállalta az ikreket. Az ő döntése volt.
- Miért, Hunter? -Óceánjai komolyan fúródtak a férfiébe, miközben megtámaszkodott mellette a kanapé háttámláján.
Nem biztos, hogy hallani akarta a választ. A színház kérdés még mindig ott lebegett közöttük és Szofi napról napra frusztráltabb lett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=703261#post703261][b]Hunter Bailey - 2017.09.21. 20:45[/b][/url]

BabáimOtthon

Elbűvölten nézi Natashát; az anyja hajába akadt ujjait meg az arcán levő nevetőgödröcskéket. Imádja őket. A tekintetét csak nagy sokára képes átvezetni Szofi felemás érzelmekről árulkodó szemeibe.
Megvonja a vállát, és Christ magával húzva leül a padlóra, hátát a kanapénak dönti.
- Sok időmet elvette tőletek - mondja, fejét újra Szofi felé fordítva. Elmondta már néhányszor, de megteszi újra és újra, amennyiszer csak kell, hogy mindenki számára világos legyen. - Már egyetlen estét sem szeretnék máshol tölteni. Az éjszakai járőrözés menő, persze, de közben is csak azon jár az eszem, hogy veletek vajon mi van.
Mi lenne? Alszanak. Tudja ő is, hogy biztonságban vannak, és nem érheti őket semmiféle baj, járőrözés közben mégis azt érzi, hogy a folyosók helyett otthon kellene lennie, hiszen bármikor szükség lehet rá. Nekik, a családjának.
- Nem akarom, hogy ilyen hamar visszamenj próbálni - pedzegeti meg az idáig került témát - de azt sem, hogy évek múlva azt érezd, hogy nem tudtál kiteljesedni. Nem akarom, hogy bármit is megbánj.
A szemeiben ott van minden. Le sem veszi őket a nőről, aki élete legfontosabb személyévé vált, és akire napról-napra másként tekint. Szofi már nem az a jó csaj a pincéből, akivel iszonyú partikat csaptak, és akit egy szép napon megszöktetett az esküvőjéről.
Minden megváltozott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=703265#post703265][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.09.21. 21:00[/b][/url]

Szofi képtelen azonnal reagálni mindarra, amit hallott. Hunter élete egyik legfontosabb szereplője lett az elmúlt időszakban, mindaz amin keresztül mentek, mikor megtudták, hogy a nő terhes mára már a semmibe veszett. Nem számított az a mérhetetlen fájdalom, az elkeseredés és a kétségbeesés, mert az ikrek érkezésével az életük teljesen új értelmet nyert. Család lettek. Igazi család. Valami olyasmi, ami a lánynak sohasem adatott meg és valójában bármit megtett volna azért, hogy megóvja a kis világukat.
- Mi rendben vagyunk, elbírok egyedük velük és tudod, hogy mennyire nyugodtak. Nem kell ezt tenned, ha nem szeretnéd, Hunter -rázott aprót a fején. - Szeretném, ha itt lennél velünk, de nem szeretném, hogy mindent feladj értük... értünk.
A hangja nagyon őszintén csengett, miközben lecsüccsent a férfi mellé a padlóra. A combjuk összeért. Natasha kihasználva az anyja közelségét máris nekilódult, hogy felmásszon rá.
Szofi automatikusan odanyújtotta neki a kezét, de közben a levitás felé fordult és levegővétel nélkül kutatta az arcát. Már bánta, hogy akkor megemlítette a munkalehetőséget, de valahol a lelke mélyén igenis vágyott rá, hogy ismét táncolhasson, talán ez az utolsó esélye.
- Igazságtalan lenne -hárított azonnal és szabad keze ujjai a férfié köré fonódtak. - Azt szeretném, ha család lehetnénk. Minél több időt akarok tölteni az ikrekkel és veled. Ha ehhez az kell, hogy feladjam a táncot, akkor képes vagyok megtenni.
Sohasem gondolta volna  szőkeség, de igenis a család lett az első az életében. Minden más -az iskolai évek, a balett, az elmúlt szerelmek- a semmibe veszett.