[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677850#post677850][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.04.27. 17:19[/b][/url]

A fodrozódó vízre szegezte a pillantását és nem akaródzott neki megszólalni. Olyan távolinak tűnt mindaz, ami történt egészen addig a pillanatig, amíg le nem ült Hunter mellé. Úgy tett, mintha mindez csak egy rettentően rossz álom lett volna.
- Azt hiszem, megvagyok -hangja rekedten és fénytelenül csengett,
 mikor hosszas, fájdalmasan nehéz csend után megszólalt. - Csak kellett egy kis idő... egyedül.
Jól esett neki, hogy Dai elment érte és visszahozta, pedig mindössze annyit árult el neki, hogy nincsen túl jól. Ez kizárólag Hunterre és őrá tartozott.
Az ő fájdalmuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677853#post677853][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.04.27. 17:36[/b][/url]

Képtelen válaszra nyitni a száját. Eleinte tiltakozni akart,
 minél messzebbre menekülni, de be kellett látnia, hogy ez nem megoldás.
 Az azt követő napokban bezárkózott és hosszú ideig csak ült az ágyon és valahová a semmibe meredt. Nem jöttek a könnyek, ezt a mély gyászt és bűntudatot nem moshatták el.
- Tudom -bólint ő is aprót, hogy nyomatékot adjon Hunter szavainak.
Helyes és szükséges döntés.
De vajon tényleg helyes volt? Tényleg nem lehetett volna más megoldás?
A szőke valahová a kacsák irányába pillant, de szinte nem is látja őket, gondolatai messze szárnyalnak. Ott. Azon a napon és azon a szörnyű helyen. Megpróbálták lebeszélni, miért nem hagyta? Azzal a tudattal legalább együtt tudna élni.
- Ketten voltak -fordul lassan a férfi felé, tekintete az övét keresi,
 mintha csak abban reménykedne, hogy a felszínen tarthatják. - Ikrek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677861#post677861][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.04.27. 18:01[/b][/url]

A levegő a tüdejében reked és a világ mintha hirtelen kibillenne a sarkaiból. Hunternek kellene erősnek lennie, neki kellene biztos pontként állnia Szofi mellett, mert a lány úgy érzi, bármelyik pillanatban darabjaira hullhat. Ő képtelen erre. Képtelen végignézni, ahogyan a férfi mellette összetörik, mert akkor ő sem bírja tovább.
Ajkába harapva, reszketve ereszti ki az eddig bent tartott levegőt. Bűnösnek érzi magát, pedig ez volt a logikus lépés. Ezt kellett tenniük, mégis a bűntudat kínzó hullámai újra és újra végigsöpörnek a testén; amikor egyedül van, amikor zihálva felriad az éjszaka közepén, amikor egy pillanatnyi boldogságot is engedélyez magának. Nem teheti meg, hiszen olyasmit tett, amire nincsen bocsánat.
Hunter szájából a szavak valamiféle mentségnek hangzanak, mintha ez mindent megmagyarázna. A szőke az ég felé pillant és összefonódó ujjaikba kapaszkodik, mint utolsó mentsvárba.
- Az én hibám.
A szavak súlya most a mellkasára nehezedik és fájdalmasan tudatosul benne, hogy ez a nagy igazság. Mert ő tette meg az utolsó lépést, még akkor is, ha közösen hozták meg a döntést.
Hunter felé fordul és a tekintete távoli, szinte elveszett.
- Bocsáss meg nekem!  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677863#post677863][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.04.27. 18:18[/b][/url]

Mintha csak most tudatosulna benne mindaz, ami az elmúlt időszakban történt, mintha csak most szembesülne vele igazán, mit is követett el.
 Belesimul a férfi ölelésébe, feje Hunter vállán pihen és a könnyei végre hosszú idő után utat törnek maguknak, ő pedig most nem próbálja megállítani.
 Görcsösen kapaszkodnak ujjai a levitás vállába, mintha ő lenne az egyetlen,
 ami Szofit a földön tartja, ami ide köti.
Valószínűleg így is van.
- Mikor fog enyhülni? -A kérdést halkan teszi fel, abban sem egészen biztos, hogy Hunter meghallotta, de azért tovább fűzi. - A fájdalom.
Tudja, hogy igazságtalan ezt kérdeznie, hiszen senki sem tud érdemben válaszolni, a férfi pedig épp úgy cipeli a terhet, mint ő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677865#post677865][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.04.27. 18:35[/b][/url]

A könnyek feleslegesek, hiszen nem változtathatnak azon, ami már megtörtént. Senki sem változtathat, ezt pedig a lánynak is el kell fogadnia,
 bármennyire is nehéz és borzalmas.
Meg kellett tennie.
Elhúzódik Huntertől és ujjaival igyekszik eltávolítani az átkozott kis sós cseppecskék maradványait az arcáról. Elvégre itt nem csak ő veszített, nem csak ő az áldozat.
Igyekszik viszonozni az aprócska mosolyt, bár ijesztően bágyadtra és vérszegényre sikeredett. Legalább megpróbálta.
- Köszönöm, ez tényleg nagyon sokat jelent. És az is, hogy itt vagy velem.
Ennél többet most képtelen mondani. Tekintetét visszavezeti a kacsák felé é ujjai ismét Hunter keze után nyúlnak. Biztos pont a zavaros világban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=678903#post678903][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.05.02. 18:54[/b][/url]

A lány a fodrozódó vízfelszínt figyelte, amíg a másik rellonosra várt. Az ajtó alatt becsúsztatott cetli valahol nagyon gyermeteg módja volt a mai kis találka megszervezésének, de a Hajnával történtek után képtelen lett volna egyetlen épkézláb mondatot is kinyögni.
Nem is merült fel benne a lehetőség, hogy ennyire borzalmasan fog alakulni a beszélgetés a nővel, akiről azt gondolta, hogy a legjobb barátnője és a támasza.
A távolban feltűnt Noel alakja, ő pedig felhúzta a térdeit a padra és át is kulcsolta őket.
- Szia -szólalt meg halkan, amikor a férfi már elég közel ért hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=678907#post678907][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.05.02. 19:08[/b][/url]

A lány egy röpke pillanatig szinte képtelen volt válaszolni. Szíve szerint valamiféle kitérő választ adott volna, ha nem éppen Noel ül vele szemben és nem ő az egyetlen, akire ebben a pillanatban a szőkeség támaszkodhat és akiben megbízhat.
- Nem egészen úgy alakult, ahogyan szerettem volna -ingatta a fejét és szőke fürtjei táncot jártak az arca körül, mikor tekintete végül megállapodott a férfin. - Továbbra sem vagyok biztos benne, hogy helyesen döntöttem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=678911#post678911][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.05.02. 19:25[/b][/url]

- Persze, hogy számít.
Hosszú napok óta először jelenik meg a lány arcán egy halvány mosoly, ahogyan felrémlik előtte a jelenet. Hogy Noel meg Hunter beszéljenek egymással? Kizárt. Ezek ketten még egy teremben sem tudnának tartózkodni anélkül, hogy valamelyikük egy nyolc napon túl gyógyuló sérüléssel távozzon a helyszínről.
- Én csak... -a szöszke mélyet sóhajt, mielőtt képes lenne folytatni. - Ma el akartam mondani Hajnának, de végig sem hallgatott. Borzalmas volt látni az ítélkezést az arcán. Mindenki elítél, miközben nem tudják. Azt hiszem, csak te maradtál nekem.
Szofi már nem teszi hozzá, de mindketten pontosan tudják, hogy ez az univerzum egy furcsa játéka. Hát még, ha Hunter tudna róla...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=678919#post678919][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.05.02. 19:44[/b][/url]

A szőke felnevet és hátradönti egy kicsit a fejét, hogy aztán levonja a messzemenő következtetést.
- Igazad lehet. -bólogat Szofi szórakozottan, majd a lehető legkomolyabb tekintettel fordul Noel felé.- Azt kellene mondanom "Hé, másfél hónapos ikreim vannak és az apjuk azt hiszi elvetettem őket. Hallani akarod az elejét is?"
Határozottan egyszerűbb dolga lenne a rellonosnak, ha ebből az irányból közelítene a dolgok felé, csakhogy Hunter, aki nevezetesen egy szem kislány és egy szem kisfiú apja nemigen tud még a létezésükről.
- Most komolyan, hogyan lehet ezt kevésbé sokkolóan tálalni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=678926#post678926][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.05.02. 20:01[/b][/url]

A lány figyelmét semmi sem kerülheti el, így tehát az sem, hogy Noel nincsen éppen a legjobb formájában, ennek ellenére még most is az ő problémájával foglalkoznak.
- A legfantasztikusabb érzés a világon -mosolyogva egy tincset tűr a füle mögé és a víz felé vezeti a pillantását. - Borzasztóan hiányoznak, de amíg Hunter nem tudja, addig nem lehetnek velem.
Furcsán venné ki magát, ha a kicsikkel fel s alá sétálgatna a falu utcáin és egyszer csak derült égből Hunter. Nos... nem szívesen nézné meg az arckifejezését.
Felsóhajt és kék íriszei visszavándorolnak a rellonosra.
- Hogy vagy?
Bár a viszonyukat nem nevezhetjük kifejezetten szorosnak, kár lenne tagadni, hogy Szofi legnagyobb támasza ebben a pillanatban Noel, ő pedig ösztönösen aggódik azokért az emberekért, akik egy kicsivel is többet nyújtanak neki, mint az elvárható lenne. De hát ez a normális, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=678938#post678938][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.05.02. 20:29[/b][/url]

Jól esik neki a másik érintése, egy rövid időre végre azt érzi, hogy él és nincsen egyedül ebben a hatalmas, zűrzavaros világban. Noel lett a biztos pontja, ő pedig kimondhatatlanul hálás, amiért ott van neki a férfi; a hátország.
- Némileg több időre van szüksége, hogy feldolgozza az információt, de ezért... hm... kedvelem. Azt hiszem, ez a jó szó.
Ennél komolyabb, mélyebb szavakkal nem mer egyelőre dobálózni. Fogalma sincsen, mit is tartogat számukra a jövő, de nyilvánvaló, hogy a gyerekek... Chris és Natasha nem maradhatnak apa nélkül, bármennyire is bonyolult most a helyzetük.
Szofi mérlegeli a helyzetüket, ezúttal ő az, aki óvatosan Noel karjára teszi a kezét.
- Mi történt?
Őszintén érdeklődéssel függeszti kékségeit a rellonosra. Persze hallott a szakításról, de neki mindig úgy tűnt, hogy ők ketten rettentően jól megértik egymást és nem is egy kérészéletű kapcsolatról beszéltek.
Átsuhan Szofi arcán egy mosoly és az ajkába harapva fojtja el a mosolyát.
- Csak, hogy tudd, mostantól öribarik vagyunk. Pizsipartikat tarthatunk és befonhatjuk egymás haját.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=678975#post678975][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.05.02. 21:15[/b][/url]

A lány már csak nevetni tud kínjában ezen az egész helyzeten. Hunter és Noel soha, semmilyen körülmények között nem tudnának egyezni, Kamilla levitással öribariskodik, Szofi pedig a rellonossal... lehetne ennél is groteszkebb ez a beszélgetés?
A lány valahol teljesen meg tudja érteni Kamillát, ő maga sem tudta volna elviselni hosszú távon, ha a szeretett férfi már lélekben messze jár tőle, ugyanakkor Noel indokai világosak és megfellebbezhetetlenek voltak. A szerelem nem olyasmi, amit irányítani lehetne.
- Sajnálom, tényleg.
Megkérdezhetné, hogyan érzi most magát a másik lány, mit tud róla a szakítás óta, vagy hogy Nadine-nal mennyire komoly a helyzet, de mindez már egy másik nap problémája lesz. Így is éppen elég megterhelő volt ez a beszélgetés mindkettejük számára.
- Akkor legközelebb kilakkozom a körmeidet -döntötte el a szőkeség széles mosollyal, majd lábait kinyújtóztatva ismét, utoljára a vízre pillantott. - Menjünk vissza a kastélyba.
Felemelkedett és a másik rellonost megvárva, együtt indultak el az iskola irányába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=703239#post703239][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.09.21. 19:39[/b][/url]

Az utóbbi időszakban Natasha egyre gyorsabban és gyorsabban kúszott, néhány napja pedig megpróbálkozott felállni, de abban a pillanatban, ahogy eleresztette a konyhaszék ülőfelületét lecsüccsent a földre és lélektépő sírásba kezdett. Szofi épp ezért szinte megállás nélkül a nyomában volt az elmúlt néhány napban.
Most is két kezét maga elé tartva követte a kicsit, aki vidáman kacarászott az édesanyja nagy sietsége láttán, miközben az orosz nő a szeme sarkából átlesett a másik apróságra, aki úgy bűvölte a szekrényt, mintha legalábbis az élete múlott volna rajta.
Natasha felkacagott, ahogy az édesanyja utolérte és a karjába kapta, apró pufók ujjacskáit máris az övéhez nagyon hasonló szőke hullámok közé vezette, amíg Szofi a levitás felé fordult.
- Ismerem, legalábbis láttam már -bólintott aprót. - Mi történt vele?
A kislány megrántotta a nő haját, aki erre felszisszent, de nem fordult el Huntertől. Tisztában volt vele, hogy a férfi mennyire a lelkén viseli a ház tagjainak sorsát, főleg azóta, hogy ő lett a prefektusuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=703249#post703249][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.09.21. 20:05[/b][/url]

Szofi mindössze egy bólintással vette tudomásul azt, amit Hunter mondott és közben azon munkálkodott, hogy kiszabadítsa egy tincsét Natasha ujjacskái közül, aki úgy belegabalyodott, hogy a nőben felmerült, inkább levágja ollóval az a nyavalyás hullámot.
- Remélem hamarosan jobban lesz -jegyezte meg azért.
Natasha lekönyörögte magát az édesanyja karjaiból, de mielőtt a szőkeség felkészülhetett volna az újabb maratonra leült az építő kockák közé és azok összecsattogtatásával kezdett foglalkozni. Készségfejlesztő, mi?
- Hogy micsoda?
A nő nem volt benne teljesen biztos, hogy jól hall. Hunter szerette ezt csinálni, legalábbis Szofinak nagyon úgy tűnt, hogy élvezi. Annyi mindenről lemondott már a kedvükért és a nőnek igazán komoly lelkiismeret furdalása volt, elvégre ő vállalta az ikreket. Az ő döntése volt.
- Miért, Hunter? -Óceánjai komolyan fúródtak a férfiébe, miközben megtámaszkodott mellette a kanapé háttámláján.
Nem biztos, hogy hallani akarta a választ. A színház kérdés még mindig ott lebegett közöttük és Szofi napról napra frusztráltabb lett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=703265#post703265][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.09.21. 21:00[/b][/url]

Szofi képtelen azonnal reagálni mindarra, amit hallott. Hunter élete egyik legfontosabb szereplője lett az elmúlt időszakban, mindaz amin keresztül mentek, mikor megtudták, hogy a nő terhes mára már a semmibe veszett. Nem számított az a mérhetetlen fájdalom, az elkeseredés és a kétségbeesés, mert az ikrek érkezésével az életük teljesen új értelmet nyert. Család lettek. Igazi család. Valami olyasmi, ami a lánynak sohasem adatott meg és valójában bármit megtett volna azért, hogy megóvja a kis világukat.
- Mi rendben vagyunk, elbírok egyedük velük és tudod, hogy mennyire nyugodtak. Nem kell ezt tenned, ha nem szeretnéd, Hunter -rázott aprót a fején. - Szeretném, ha itt lennél velünk, de nem szeretném, hogy mindent feladj értük... értünk.
A hangja nagyon őszintén csengett, miközben lecsüccsent a férfi mellé a padlóra. A combjuk összeért. Natasha kihasználva az anyja közelségét máris nekilódult, hogy felmásszon rá.
Szofi automatikusan odanyújtotta neki a kezét, de közben a levitás felé fordult és levegővétel nélkül kutatta az arcát. Már bánta, hogy akkor megemlítette a munkalehetőséget, de valahol a lelke mélyén igenis vágyott rá, hogy ismét táncolhasson, talán ez az utolsó esélye.
- Igazságtalan lenne -hárított azonnal és szabad keze ujjai a férfié köré fonódtak. - Azt szeretném, ha család lehetnénk. Minél több időt akarok tölteni az ikrekkel és veled. Ha ehhez az kell, hogy feladjam a táncot, akkor képes vagyok megtenni.
Sohasem gondolta volna  szőkeség, de igenis a család lett az első az életében. Minden más -az iskolai évek, a balett, az elmúlt szerelmek- a semmibe veszett.