Idegesen pillant le a mellette ülő nőre, ujjai ráfeszülnek a pad legszélső, korhadt fadeszkájára. Előttük a tó közelében két kacsa tollászkodik.
- És hogy vagy? - kérdezi végül, de a szavak csak nagyon nehezen törnek utat maguknak. Nemcsak másnak nem beszéltek erről, de személyesen még ők sem tudták átrágni magukat a történteken. Leveleztek, persze, de egy megsárgult pergamen nem tudja visszaadni a küldő arcát, lelkét... lényét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677849#post677849][b]Hunter Bailey - 2017.04.27. 17:13[/b][/url]

Idegesen pillant le a mellette ülő nőre, ujjai ráfeszülnek a pad legszélső, korhadt fadeszkájára. Előttük a tó közelében két kacsa tollászkodik.
- És hogy vagy? - kérdezi végül, de a szavak csak nagyon nehezen törnek utat maguknak. Nemcsak másnak nem beszéltek erről, de személyesen még ők sem tudták átrágni magukat a történteken. Leveleztek, persze, de egy megsárgult pergamen nem tudja visszaadni a küldő arcát, lelkét... lényét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677850#post677850][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.04.27. 17:19[/b][/url]

A fodrozódó vízre szegezte a pillantását és nem akaródzott neki megszólalni. Olyan távolinak tűnt mindaz, ami történt egészen addig a pillanatig, amíg le nem ült Hunter mellé. Úgy tett, mintha mindez csak egy rettentően rossz álom lett volna.
- Azt hiszem, megvagyok -hangja rekedten és fénytelenül csengett,
 mikor hosszas, fájdalmasan nehéz csend után megszólalt. - Csak kellett egy kis idő... egyedül.
Jól esett neki, hogy Dai elment érte és visszahozta, pedig mindössze annyit árult el neki, hogy nincsen túl jól. Ez kizárólag Hunterre és őrá tartozott.
Az ő fájdalmuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677852#post677852][b]Hunter Bailey - 2017.04.27. 17:29[/b][/url]

Rapunzel

Elszoruló torokkal hallgatja Szofi szavait, majd együttérzően bólint egyet, és alsó ajkát beszívva a víz irányába fordul. Kékjei a gácsért fürkészik.
Lassú percek telnek el szótlanul, mire ismét visszapillant a nőre. Mély sóhajjal fonja karjait mellkasa előtt keresztbe, és hátradől a padon, hogy ott rágódjon tovább - magában, egyedül.
Pedig már itt van Szofi, többé egyikük sincs egyedül.
- Ez... egyszerűen nem lehetett másként - szűri a fogai között, tekintete a semmibe réved.
Bólint. Újra meg újra.
Muszáj- és helyes döntést hoztak meg - ketten együtt, felnőttként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677853#post677853][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.04.27. 17:36[/b][/url]

Képtelen válaszra nyitni a száját. Eleinte tiltakozni akart,
 minél messzebbre menekülni, de be kellett látnia, hogy ez nem megoldás.
 Az azt követő napokban bezárkózott és hosszú ideig csak ült az ágyon és valahová a semmibe meredt. Nem jöttek a könnyek, ezt a mély gyászt és bűntudatot nem moshatták el.
- Tudom -bólint ő is aprót, hogy nyomatékot adjon Hunter szavainak.
Helyes és szükséges döntés.
De vajon tényleg helyes volt? Tényleg nem lehetett volna más megoldás?
A szőke valahová a kacsák irányába pillant, de szinte nem is látja őket, gondolatai messze szárnyalnak. Ott. Azon a napon és azon a szörnyű helyen. Megpróbálták lebeszélni, miért nem hagyta? Azzal a tudattal legalább együtt tudna élni.
- Ketten voltak -fordul lassan a férfi felé, tekintete az övét keresi,
 mintha csak abban reménykedne, hogy a felszínen tarthatják. - Ikrek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677859#post677859][b]Hunter Bailey - 2017.04.27. 17:52[/b][/url]

Rapunzel

Tudom.
Ennek az egyetlen szónak olyasfajta megnyugvást kellene hoznia, amit senki mástól nem kaphat meg, a mellkasára nehezedő súly mégsem foszlik szerte.
Újabbat bólint, feszülten rágcsálja a száját.
Aztán...
...egyik pillanatról a másikra forogni kezd vele a tóparti világ; kacsák, fűzfák és fodrozó víz, eggyé válva kergetik szédületbe.
Nagyot nyelve dől előre, s térdeire könyökölve temeti arcát reszkető-izzadó kezei közé. A szíve ritmikátlanul ver, kiszáradt torka sajog. Érzi, ahogy arcából kifut minden vér, hallja, ahogy fülei zúgásán át Szofi újra meg újra kimondja: ikrek voltak. Mintha két halál súlyosabb vétek volna, mint egy. Így érzi.
Megcsóválja a fejét, lehunyt szemei égnek kezei takarásában. Vállai megrázkódnak, az orra mentén legördülő könnycseppet a szőkétől elfordulva törli le.
- Diákok vagyunk - köszörüli meg a torkát, és zsebkendő után kutatva pillant fel Szofira. Kivörösödött szemeiben szégyen és bűntudat pislákol. A gondolataiban felvetődő kifogásokat mind semmisnek érzi.
Balja elindul, hogy megkeresse a nő kezét, és ujjait az övéi közé fonva, szavak nélkül éreztesse vele: neki is nagyon, nagyon fáj. - Tényleg nagyon sajnálom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677861#post677861][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.04.27. 18:01[/b][/url]

A levegő a tüdejében reked és a világ mintha hirtelen kibillenne a sarkaiból. Hunternek kellene erősnek lennie, neki kellene biztos pontként állnia Szofi mellett, mert a lány úgy érzi, bármelyik pillanatban darabjaira hullhat. Ő képtelen erre. Képtelen végignézni, ahogyan a férfi mellette összetörik, mert akkor ő sem bírja tovább.
Ajkába harapva, reszketve ereszti ki az eddig bent tartott levegőt. Bűnösnek érzi magát, pedig ez volt a logikus lépés. Ezt kellett tenniük, mégis a bűntudat kínzó hullámai újra és újra végigsöpörnek a testén; amikor egyedül van, amikor zihálva felriad az éjszaka közepén, amikor egy pillanatnyi boldogságot is engedélyez magának. Nem teheti meg, hiszen olyasmit tett, amire nincsen bocsánat.
Hunter szájából a szavak valamiféle mentségnek hangzanak, mintha ez mindent megmagyarázna. A szőke az ég felé pillant és összefonódó ujjaikba kapaszkodik, mint utolsó mentsvárba.
- Az én hibám.
A szavak súlya most a mellkasára nehezedik és fájdalmasan tudatosul benne, hogy ez a nagy igazság. Mert ő tette meg az utolsó lépést, még akkor is, ha közösen hozták meg a döntést.
Hunter felé fordul és a tekintete távoli, szinte elveszett.
- Bocsáss meg nekem!  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677862#post677862][b]Hunter Bailey - 2017.04.27. 18:12[/b][/url]

Rapunzel

- Nem. Nem! - jelenti ki határozottan, és azzal a lendülettel közelebb is csúszik a nőhöz, hogy a kezét elengedve ölelje át - szorosan magához. - Csss.
Az ölelésben kezdi ringatni őt, balra-jobbra, balra-jobbra. Nehéz eldönteni, melyikük dübörgő szívét érezni jobban.
- Ez nem a te hibád - halk hangon mondja, közben mindvégig simogatja a nő fejbúbját. - Túl leszünk rajta, meglátod.
Mint ahogy abban is, hogy ezt a közös terhet életük végéig cipelni fogják, abban is biztos, hogy idővel fel fogják tudni dolgozni és az emléket a megfelelő helyre eltemetni önmagukban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677863#post677863][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.04.27. 18:18[/b][/url]

Mintha csak most tudatosulna benne mindaz, ami az elmúlt időszakban történt, mintha csak most szembesülne vele igazán, mit is követett el.
 Belesimul a férfi ölelésébe, feje Hunter vállán pihen és a könnyei végre hosszú idő után utat törnek maguknak, ő pedig most nem próbálja megállítani.
 Görcsösen kapaszkodnak ujjai a levitás vállába, mintha ő lenne az egyetlen,
 ami Szofit a földön tartja, ami ide köti.
Valószínűleg így is van.
- Mikor fog enyhülni? -A kérdést halkan teszi fel, abban sem egészen biztos, hogy Hunter meghallotta, de azért tovább fűzi. - A fájdalom.
Tudja, hogy igazságtalan ezt kérdeznie, hiszen senki sem tud érdemben válaszolni, a férfi pedig épp úgy cipeli a terhet, mint ő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677864#post677864][b]Hunter Bailey - 2017.04.27. 18:29[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=677865#post677865][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.04.27. 18:35[/b][/url]

A könnyek feleslegesek, hiszen nem változtathatnak azon, ami már megtörtént. Senki sem változtathat, ezt pedig a lánynak is el kell fogadnia,
 bármennyire is nehéz és borzalmas.
Meg kellett tennie.
Elhúzódik Huntertől és ujjaival igyekszik eltávolítani az átkozott kis sós cseppecskék maradványait az arcáról. Elvégre itt nem csak ő veszített, nem csak ő az áldozat.
Igyekszik viszonozni az aprócska mosolyt, bár ijesztően bágyadtra és vérszegényre sikeredett. Legalább megpróbálta.
- Köszönöm, ez tényleg nagyon sokat jelent. És az is, hogy itt vagy velem.
Ennél többet most képtelen mondani. Tekintetét visszavezeti a kacsák felé é ujjai ismét Hunter keze után nyúlnak. Biztos pont a zavaros világban.