Ezt nem hiszem el! Nem, ez egyszerűen nem lehet igaz! Belenézek a tükörbe, elszörnyülködök, és tovább járkálok, kitaposva már lassan a padló azon részét. Nem hiszem el, hogy ez történt. Egy hete nagyon beteg vagyok, pontosabban nagyon beteg voltam, mert sikerült végre ma hajnalban annyira felkelnem, hogy el tudjak készíteni egy bájitalt, ami hatott, megittam reggel a rossz ízű löttyöt, ráküldtem két bögre mézes epresteát, majd visszafeküdtem, és koraeste, amikor felkeltem már megtörtént a borzalom. Ezt nem hiszem el! Hatodszorra szárítom meg a hajam, de nem változott semmit sem, olyan mint akkor, amikor felkeltem. Barna, sőt, szinte már fekete. Olyan mint anyámé, a nagynénéimé, az unkatestvéreimé, olyan, mintha ahhoz az ághoz tartoznék. Egyetlen eltéréssel tökéletesen úgy nézek ki, mint az anyám. A különbség a hajam jobb oldalán található, egy ősz csík, vagy négy tincsnyi vastagon.
Fogalmam sincs, hogy mi történt velem, de a hajamat se hajfesték, se főzet nem fogja be. Zavartan felkapok egy pulcsit, még az arcomba is húzom a kapucnit, és a hideggel dacolva kirobbanok a házból. Még jó, hogy apa nincs itthon, nem láthat így. A sírás kerülget, miközben átugrom a sövényt, és felveszek egy marék kavicsot. Szegény Buborék csak néz utánam, mint akinek a szíve szakad meg, hogy elmegyek. Bezzeg amikor meglátott, nyüszítve bebújt a fotel mögé. A kaviccsal megállok a kiválasztott ablak alatt, és elkezdem dobálni az ablakot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=659092#post659092][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.10. 01:23[/b][/url]

Engedem, hogy húzzon magával, nem ellenkezem, elfáradtam. Az hiszem még túl korán keltem ki az ágyből és nem tett jót nekem ez az érzelmi hullámzás sem. A fejem is elkezdett zsongani.
- Van egy csomó mosatlan edény a konyhában.
Házitündér aggodalom bekapcsolva. Valami nagyon rossz beidegződés, de nem szeretem, ha mosatlan edény van, viszont a tény, hogy mindjárt alhatok, ráadásul Ash is ott lesz velem, most nagy motiváció, de a jövőben ilyen nem lehet.
- Ha tanulni szeretnél, tanulj nyugodtan. Bármikor, én meg fogom érteni.
Ígérem csendesen, miközben elhaladunk az apukája szobája előtt, végül beérünk az övébe.
- Meg kéne mosnom az arcomat, nem? Elég negyedvélátlanul festhetek.
Nem mintha az olyan rossz lenne, de biztos vagyok benne, hogy reggel, mikor felkelek, borzalmasan fogom érezni magam, rosszabbul, mint most, bár rápillantva az ágyára nagyon csábítónak hat, viszont az ujjait sem akarom elengedni.
- Mit hittél, kit szeretek?
Ez a rész viszont nem hagy nyugodni, nagyon érdekel, hogy kit nézett ki belőlem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=659093#post659093][b]Nathaniel Ash Everett - 2017.02.10. 01:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=659095#post659095][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.10. 01:47[/b][/url]

- Megmosom.
Jelentem ki végül határozottan, és be kell vallanom, fogalmam sincs, hogyan jutok ki a fürdőszobába, és azt se, hogyan sikerül megmosnom az arcom, de arra emlékszem, hogy az ujjamat fogkefének használva megmosom a fogam, bár a megmosás itt most egy elég nagyzoló tett, de mindenesetre tisztább. A hajam felkötöm, nem akarom látni sem, hogy milyen, ráadásul az az ősz csík benne, hát az mindennek a teteje. Igyekszem minél előbb visszamenni Ash-hez, és szélesen elmosolyodok, amikor látom, hogy nem menekült el. Mondjuk itt lakik, de megérteném azt is, hogyha mostanra Afrikában játszana az oroszlánokkal.
- Nem szeretem a barmokat. Talán sosem szerettem mást.
Egy picit a vállaimat is megvonom, miközben leülök mellé. Sokkal jobban festek azért így, még ha egyre életképzelenebbnek is érzem magam.
- Kérhetek valamit?
A pólója ujját piszkálom, mintha hirtelen nagyon fontos lenne átrendezni a ráncokat rajta.
- Mielőtt elalszom, megcsókolnál megint? Szeretnék benne lenni, és nem csak bambulni bénán.
Egy kicsit el is pirulok, érzem, vagy a láz vagy az, hogy most nem játszom meg magam, most olyan vagyok, mint amilyen alapból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=659096#post659096][b]Nathaniel Ash Everett - 2017.02.10. 01:54[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=659097#post659097][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.10. 02:05[/b][/url]

Pislogtam még kettőt, ahogy közelebb ért, de a kezdeti feszültség eltűnt belőlem, ahogy ajkaink találkoztak. Most már képben is voltam, és nem is néztem ki nagyon bénán, így tényleg részt tudtam venni úgymond a csókunkban. Régebben is csináltuk, ő az én nagy elsőm, bár ilyen részinformációkat nem osztottam meg apámmal, talán jobb is. Vajon a mostani állapotot meddig lehet titkolni előle? Ha ilyen sűrűn jár haza van legalább egy hónapunk. Úgyis vizsgaidőszak lesz, minden kapcsolatra rányomja a bélyegét.
- Ne aggódj miattuk, már nem zavarhatnak be. Apa tett róla. Viszont a rózsáink mindenhol díjnyertesek lettek.
Csak viccelek persze, de mégis olyan komoly arccal adom elő, hogy még saját magamat is meglepem. De a végére elmosolyodok, és belecsókolok a nyakába.
- Alhatok belül?
Kérdezem még, mielőtt bemászunk az ágyba. Egészen begubózok, és igyekszem minél kisebb helyet elfoglalni. Rettenetesen fázok, egész biztosan lázas vagyok.
- Apud hét körül kel, ha fél hétkor kiosonok, az jó, ugye?
Nem akartam, hogy veszekedéssel indítsunk, és azt tudom, hogy az én apám hogy reagálna, de nem tudom, hogy Thomas bácsi mit tenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=659098#post659098][b]Nathaniel Ash Everett - 2017.02.10. 02:27[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=659100#post659100][b]Révay Franciska Veszna - 2017.02.10. 02:42[/b][/url]

Muszáj volt elmosolyodnom, ahogy közelebb húzott magához, olyan jól esett, hogy végre mellette lehettem. Valószínűleg a betegségemnek köszönhet, hogy végre megmondtam neki a dolgokat. Az biztos, hogy amúgy nem tettem volna, hiszen eddig is mélyen hallgatom róla. Átöleltem őt, felpillantottam rá kékjeimmel, hihetetlen, hogy itt vagyunk.
- Szép álmokat, Ash.
Felelem én is, abban a pillanatban Pedig, ahogy becsukom a szemed, el is alszom, és bár egyszer kinyitom a szemed hat után kicsivel, mégsem kelek fel, csak néztem egy kicsit a mellett alvót, és szépen lassan visszaalszom.