Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Olívia

A "perverz" szón azért elnyom egy félmosolyt.
- Nem, nem azért kérdeztem. Csak én is. - mondja őszintén meglepetten. Nem nagyon találkozott eddig olyannal Peteren kívül, aki csinált volna ilyet. Peterről sem tudja, hogy egyedül szokta e, vagy csak vele.
- Ah. Én elsős.
Pedig Olívia sem néz ki tizennégynek. Vagyis hát mindjárt tizenöt. A furcsa szokásra csak vállat von.
- Azt mondják vannak. Meg eleve furcsának tartanak engem mások.
Csodálkozik is, hogy csak így szóba állt vele egy pöttyös lány. - iszik bele a forrócsokiba, majd maga elé húzza a sütijét.

Olívia

Olívia csak bólint a kérdésre, aztán a másik lány lelkesedése egy kicsit rá is átragad, így újra elmosolyodik.
- Igen, csinálhatjuk.
Lili következő szavain viszont már felhorkan, ami egészen nevetésszerűnek tűnik.
- Jah. - nyugtázza, hogy vén csontok, majd eszik egy falatot a sütiből. Nagyon finom, akárcsak a múltkor.
- Hát igen... főképp. De megszoktam már.
Tetszik neki, hogy a lány ostobának nevezi őket.

Olívia

Olívia elmosolyodik a fiúk dinkázására.
- Azok. Korcsolyázol? - kérdez vissza. - Én sose tudtam. - eszik még ő is a sütiből. Elég nagy falatokat. Ha így folytatja nem marad sokáig a tányérján.
- Engem deszkának szoktak hívni. Meg pandának a szemem miatt. Néha girnyónak meg ilyenek. De csak a nálam nagyobbak. - villannak ki fogai ahogyan kicsit elvigyorodik.
- Zenét hallgatni, olvasni, rajzolni, ilyenek. - válaszol aztán a kérdésre. Fura, hogy megint egy számára idegen emberrel kommunikál. - És Te?

Olívia

- Hát nem tudom. Nem voltam valami fényes vele sosem. Meg egyszer láttam, ahogyan egy lány elesett és átmentek a kezén... - húzza el a száját bizonytalanul. Ki is ment a mentő a lányért meg minden.
A kérdésen viszont most már tényleg elvigyorodik.
- Hát úgy tűnik. - mondja. Furcsa, hogy egészen jó fej emberekkel találkozik itt. Pedig ebből a pöttyös ruhás cuki copfos lányból ki se nézte volna. Azt sem, hogy egyáltalán hozzászól. Ez is egy jó példa arra, hogy ne ítéljünk elsőre.
- Én nem nagyon tudok szépen színezni. Inkább sötéttel rajzolok. Szénnel meg ilyenek. De azzal nagyon szeretek.
Kezd egészen kommunikatív lenni. Még magát is meglepi.
- Vannak itt amúgy a varázsvilágban mozik meg ilyenek?

Olívia

- De nézni szeretem, ahogy mások koriznak. - teszi még hozzá a végén, hogy azért ne tegyen teljesen rossz benyomást ezzel. Eszik még pár jó nagy falatot a sütiből.
- Hát... nem olyan jók... - bizonytalanodik el a képek kapcsán. - De lehet róla szó egyszer. - hagyja nyitva ezt a dolgot. Mert ha nem is nagyon szociális, azért mégsem zárkózik el az ismerkedéstől.
A színházra csak bólint, tudomásul véve azt. Nincs baja a színházakkal, de hát a mozi azért mégis csak jobb. Végül megeszik szépen amit kikértek, és Olívia is kiissza a maradék forró csokiját.
- Jah. - konstatálja, majd felcsillan a szeme a bájitaltanra. - A bájitaltan az tök klassz. Nekem is lesz holnap olyanom. Már várom. - mondja.
Aztán ha minden igaz, összeszedelőzködnek, és elhagyják a cukorvarázst. Még talán az is lehet, hogy együtt mennek vissza a kastélyba, és útközben Olívia is beszél egy kicsit... talán a terveiről is.

Mr. Sárközi

  A szőke nemrég jött vissza a romániai túrájáról, és ezért az első hely ahová benézett, az a kedvenc boltocskája volt a faluban. Abban a pár hónapban folyton ide vágyott. Most pedig pláne szüksége volt erre a kis kikapcsolódásra, hogy oda kell állnia North elé.
  Ahogy belépett, az eladó mosolyogva üdvözölte, és feltett neki pár érdeklődő kérdést, viszont ahogy látta, hogy Scar mennyire venné már útját a szokásos részleghez, csak bólintott, és útjára engedte a lányt.
  A szöszi szinte remegő kézzel lépett oda a kosárkához. Mint egy drogos, aki hetekig nem kapta meg az adagját, úgy élvezte ki ő is, ahogy egyik bakelitlemezt a másik után nézte meg, és válogatta ki a kedvenceit.

Scar

Mr. Sárközi

  Mintha távolról elérne hozzá a hang, ahogy valaki még betért a boltba, de nem különösebben foglalkozik vele. Annál inkább lefoglalja az, amit maga előtt lát. Éppen egy Oasis és egy R.E.M. album között állt meg, amikor egy hang zökkentette ki. Zavartan nézett a hang forrásának irányába, és meglepődve vette észre, hogy az az auror néz vissza rá, aki a börtönben vigyázott rájuk. Azon a bizonyos félreértett éjszakán.
  - Mit gondol, melyik? - emelte magasba mind a két lemezt, bár ő maga már eldöntötte magában, de hajtotta a kíváncsiság.

Scar

Mr. Sárközi

  A lány először összevonta a szemöldökét, majd el is nevette magát. Végül csak odaadta az említett lemezt. - Igaz, az Oasis sokkal...pozitívabb. Most a R.E.M. a nyerő - vont vállat, és újra visszafordult a lemezek felé, bár közben továbbra is figyelt a férfira.
  - Igazán megható, de életem nagyrészét amerikában töltöttem. Nekem ez egynek számít - jegyezte meg csak úgy mellékesen.
  - Mi történt a lábával? - folytatta a csevegést. Igazából érdekelte a téma, de semleges arcot vágott, hátha a férfi nem akar róla beszélni. Így kevésbé érzi majd kínosan magát, ha azt mondja hagyják a témát.

Scarlett

Mr. Sárközi

  - Azok szeretnek ajándékot kapni, akiknek vannak szeretteik - a szőke tárgyilagosan beszélt, bár igazából teljesen komolyan gondolta. Az ő karácsonyi napjai úgy teltek, hogy az utcákat járta egy jó kis vita után. Néha az apja küldött ajándékot, de az is csak amolyan "bocs, hogy megint nem látogatlak meg" kiengesztelés volt.
  - Romániában voltam a sárkánykutató központban. Gyakorlat - arról azért nem akart semmit említeni, hogy közben tanuja volt egy ember halálának, aki mint kiderült már rég halottnak kéne lennie. Most pedig mégis azt kívánta, hogy bárcsak besétálna az ajtón.
  - Hallottam házvezető lett. Elég nagy váltás ezz aurorihoz képest. Vagy várjunk csak.. itt is és ott is fiatal felnőtteket kell pesztrálnia... - küldött egy félmosolyt a férfi felé. Ez tőle már egyfajta köszönetnyilvánítás volt.

Scarlett

Mr. Sárközi

  - Most van...de ki tudja meddig - harapta be a száját. Talán North majd látni se akarja, ha megmondja neki, hogy talán megtudta volna akadályozni a bátyja halálát. Vagyis...az újbolit. - Lexa az ön lánya nem? - ráncolta a szemöldökét. Nem ismeri nagyon a lányt, csak egyszer buliztak együtt. Olyan, mint amilyen a szöszi volt tizenkét évesen. Csak Scar ezt kinőtte.
  - Sokan járnak sírni a nagyhatalmú házvezetőhöz, mert az évfolyamtársuk meghúzta a hajukat? - mosolygott a lány. Mert nem nagyon tudta elképzelni, hogy mivel is járhat egy ilyen munkakör.
  - Hát, majd meglátjuk. Egyenlőre azt tanulom - húzott ki még egy lemezt, amelyiken a híres gyalogátkelő szerepelt a Beatles tagjaival. - Kéri? Nekem megvan - nyújtotta a férfi felé. - Igazi kincs, én nem hagynám itt!

Scarlett

Mr. Sárközi

  Nem fűzött kommentárt a férfi mondatához. Húsz éves létére, talán belefér. De ha valakit ennyire szeret, akkor annyira nem. Mert nem akarta elveszíteni a fiút, bármennyire is elviselhetetlen néha a fóbiáival.
  - Valljuk be, hogy nem olyan könnyű ellenállni egy erős, helyes tanárnak. Az pedig hogy felesége is van, ilyenkor csak rádob egy lapáttal - vont vállat, és egy kacér mosolyt vet a férfire. Bár neki sosem voltak a zsánerei ezek a típusok, azért nem is mondta, hogy never ever.
  - Egyszer találkoztunk csak. De nem beszéltünk valami sokat - akkor is csak egy cheers-et a következő kör előtt - tette hozzá a lány magában a végét. Ki tudja, hogy reagált volna a házvezető, ha ezt megtudja. Hiszen tudja hogy van ez, ha még nem tizennyolc az ember. És ha már az, de még az iskola falain belül teszi ezeket a dolgokat.
  - Hát, lássuk csak. Vásárlok még pár lemezt, mert sose elég, megnyerem a csapattal a kviddicskupát és talán még le is vizsgázom - fűzte hozzá mint egy mellékesen. - Önnek? Szerveznek valami extrém eridonos bulit karácsonyra?

Scarlett

Mr. Sárközi

  - Pontosan. Lehet kesztyűt is kéne hordania. Jó kiegészítője lenne a botnak - vetette fel, ugyanis ahogy látta, a férfi még egyszer sem támaszkodott rá rendesen az eszközre. Tehát vagy nem szorul a segítségére, vagy csak nagyon kis mértékben.
  - Az első pont a kedvencem. De ha ez megnyugtatja, vannak itt más értékes dolgok is, nem csak a lemezek. Bár nyílván ez a kedvenc részlegem - tárta szét a karjait.
  Egy ideig megint visszatért a lemezekhez, majd érdeklődve a férfi felé fordult. - Mondja csak, lehet egy kérdésem? - Ez nyílvánvalóan nem maga volt a kérdés, sőt nehezen volt nevezhető annak. Amolyan költői kérdés volt csak.
  - Akkor este. Tudta, hogy nem vagyunk bűnösek ugye? - Hatásszünet. - Akkor meg miért tartott bent? - Már régóta érdekelte a dolog, de eddig még nem kerített rá sort, hogy fel is tegye.

Scarlett

Mr. Sárközi

  - Ugyan kit bosszant ezzel? Olyan mintha csak a saját elméjét akarná összezavarni. Hiszen egészséges, de a sántikálása miatt a szervezete talán azt hiheti tényleg valami gebasz van a szerkezetben - ráncolta a homlokát. - Elég értelmetlennek tűnik...
  - Az a legjobb az egészben, hogy mindig tele van új dolgokkal. Az elmúlt fél évben egyszer vettem egy gyönyörű gitárt itt. Kicsit lazák voltak már rajta a húrok, de még az összes megvolt - mondta a lány csillogó szemekkel. Az volt talán a legnagyobb szerzeménye a boltból.
  - Kolos. És amúgy nem idegbajos. Semmi baj vele. Csak nem szokta a rácsokat - magyarázta a szöszi. Igen, talán egy kicsit tényleg sok volt a barátja azon az estén. De az idegesség sok mindent kihoz az emberből. - Ráadásul aznap este megszöktette volna a barátnőjét. Hosszú sztori - legyintett, bár valószínűleg a férfi nem is lett volna rá nagyon kíváncsi.
  A szöszinek egy kicsin múlt hogy hangosan felnevessen. Szóval csak halkan tette. - Még hogy Kolos engem. Jó vicc, de kettőnk közül én vagyok a zűrösebb. Lehet pontosan ezért érezte ezt a védelmező ösztönt. Emlékeztettem Lexára - magyarázta, majd egy pillanat múlva kitágult a szeme, amikor rájött mit mondott. - Mármint nem úgy értettem, hanem.... - kezdett szabadkozni.

Mr. Sárközi

  - Tehát bűntudatot ébreszt és kihasználja a szánalmukat. Ravasz - ismerte be a lány, bár biztos volt benne, ha ezt ő akarná eljátszani a szüleinek, azok otthagynák, hogy szenvedjen inkább magában. Bár az apjától talán kapna egy-két jó szót is. Már ha sikerül megtalálnia.
  - Engem? Egyszer. De még amerikában. Akkor nem tudtam, hogy varázsló vagyok, meg ilyenek. Rég volt. De úgy tűnik nem tudok túljutni a saját korlátaimon - préselte össze a száját, és közben bólogatott hozzá, hogy ezzel is erősítse a tényt.
  A szőke tudta, hogy a férfi nem azért tette fel a kérdést, mert hallani akarja az egész sztorit, de ezt nem volt elég csak részleteiben megismerni. - Akkor a lány elment, mert a szülei érdekházasságba akarták kényszeríteni. Aztán Kolos utána ment, és még egy ideig civakodtak, de ha jól emlékszem végül Kolos szakított - révedt el a tekintete, ahogy átgondolta.
  - Hát, én már a javulás útjára léptem. Vagy valami hasonló - és tényleg így is érezte a lány. Egészen ddig, amíg nem beszél North-tal.  

Mr. Sárközi

  - És mondja...a családja ennyire vak, vagy jobban színészkedik előttük?
  A hatalmas vigyornak igazából nagyon örült, de nem tudta szó nélkül hagyni. - Áhhh...már értem miért lett akkora tinibálvány. Ez a mosoly biztosan mindenkit levesz a lábáról - mutatott a férfi szája felé lazán.
  - Hmm.... - gondolkodott el a lány. - Azt hiszem vandalizmusért. De nem vagyok benne biztos. Tudja...még ennél is problémásabb voltam.
  - Tudja, van célom, kevesebb bajba vagyok benne, csak...jobb. Kevesebbet rágódom a múlton - vont vállat. - De sajnos mennem kell, kviddicsedzés - sétált a pénztárhoz, és kifizette a bakelitlemezét.

Adrian

  Ahogy az ajtóhoz ért, hirtelen valami furcsa érzés keltette hatalmába. Toporogni kezdett, a gyomra pedig összeszűkült. És ennek két oka volt. Adrian képessége, és az övé. A legmegdöbbentőbb ebben, hogy utóbbi jobban feszélyezte. Dehát mégis vagy egy éve elnyomta ezt a képességet, most pedig hirtelen használni akarja. Vagyis...ez így nem pontos. Csak meg akarja tanulni uralni. Mert legutóbbi kitörésénél is csak később hatott, mint ahogy kellett volna. És több emberre.
  Nagy levegőt vett, és benyomta a csengőt. Bár még mindig elfuthatott volna, ez igazán nem rá vallott volna. Megbírkózik vele. Meg kell bírkóznia vele. Hiszen akkor sem futott el, amikor mugligondolkodásuként került a suliba.