Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Eljött a hétvége is végre, így maradt annyi szabadideje, hogy lemehessen Bogolyfalvára egy kicsit lazítani. Eredetileg Peterrel szeretett volna menni, ha már barátja ilyen szerencsés szerencsétlen módon idekerült az ő iskolájába, de nem találta meg a fiút, ezért végül egyedül kerekedett fel, gondolván, hátha esetleg épp a faluban majd megtalálja.
Hűvösre fordult már az idő, így lassan az év utolsó hónapja felé közeledve, ezért bőrdzsekije alá is egy pulcsit vett, a lábára pedig egy bakancsot. Jó félórát sétálgatott így kint a falucska utcáin, elcsodálkozva a látottakon, és magában mosolyogva az utóbbi motoros élményen, amikor megpillantja a cukorvarázst. A múltkor volt bent, és nagyon finom volt a joghurtos gyümölcsös sütijük. Hirtelen meg is kívánja, és megpaskolva zsebét elégedetten konstatálja, hogy van még ott galleon, ahonnan a múltkor is jött.
Kissé fázni is kezd már, így úgy gondolja bemegy, és eszik egy kicsit, na meg felmelegszik. Be is lép hát az üzletbe, hogy ennek megfelelően járjon el.

Eljött a hétvége is végre, így maradt annyi szabadideje, hogy lemehessen Bogolyfalvára egy kicsit lazítani. Eredetileg Peterrel szeretett volna menni, ha már barátja ilyen szerencsés szerencsétlen módon idekerült az ő iskolájába, de nem találta meg a fiút, ezért végül egyedül kerekedett fel, gondolván, hátha esetleg épp a faluban majd megtalálja.
Hűvösre fordult már az idő, így lassan az év utolsó hónapja felé közeledve, ezért bőrdzsekije alá is egy pulcsit vett, a lábára pedig egy bakancsot. Jó félórát sétálgatott így kint a falucska utcáin, elcsodálkozva a látottakon, és magában mosolyogva az utóbbi motoros élményen, amikor megpillantja a cukorvarázst. A múltkor volt bent, és nagyon finom volt a joghurtos gyümölcsös sütijük. Hirtelen meg is kívánja, és megpaskolva zsebét elégedetten konstatálja, hogy van még ott galleon, ahonnan a múltkor is jött.
Kissé fázni is kezd már, így úgy gondolja bemegy, és eszik egy kicsit, na meg felmelegszik. Be is lép hát az üzletbe, hogy ennek megfelelően járjon el.

Olívia
Cukrászda
Kinézetem

Beáll hát a sorba, hogy kikérjen valamit, és az első amit észre vesz, az az előtte álló lány. Nem látja az arcát, de ami szó így eszébe jut róla az a: pöttyös. Méghozzá a nagyon pöttyös. Olíviának már túl pöttyös. Meg még cuki két copfja is van.
Mindegy, nem is foglalkozik vele inkább, csak, hogy a lány hirtelen rápillant, ő pedig meglepetten pislog a neve hallatára. Jól értesült ez a lány. Neki fogalma sincs a másik nevéről.
- Öhm. Igen.
Bőbeszédű mint mindig. A lány pedig látszólag sokat tud. Szóval a nővére. Így már kezdi érteni a dolgot. Őt pedig Lilinek hívják. Mielőtt még kettőt pisloghatna, már kap is egy asztal meghívást. Nem szokott ő az ilyenekhez. Főleg nem cuki lányoktól.
- Nem jöttem... - válaszol tétován. - Biztos? - kérdezi rezzenetlen arccal, de azért lehet érezni a hangjában a kétkedést és a gyanakvást.

Olívia

Úgy tűnik biztos a meghívás. Olívia magában meglepődik ezen, olyannyira, hogy fel sem fogja, hogy mozogni kezd a szája és hang jön ki a torkán.
- Hát jó.
Lili ekkor rendelni kezd, ő pedig felvonja a szemöldökét.
- Azta. Nem aprózod el. - ez csak úgy érkezik tőle bónuszként. Majd ha ő kerül sorra, akkor valamivel rövidebb rendelést ad le.
- Egy sima forrócsokit szeretnék tejszínhabbal, és egy nagy szelet gyümölcsdarabos joghurtos... valamit.
Végül, amikor ő is megkapja és kifizeti a dolgait, kérdőn pillant Lilire. Ha már meghívta az asztalához akkor... jöjjön aminek jönnie kell.

Olívia

Nem is gondolná az ember, hogy egy ilyen törékeny lány ennyit eszik. Mondjuk Olívia is képes rá, csak nem túl édességes, hogy most azonnal halálra egye itt magát. Később meg ki tudja. Lehet megjön a kedve hozzá.
Követni kezdi Lilit egy érdekes boxhoz, hátán a táskával, két kezébe pedig a forró csokival és a sütis tányérral, majd meglepetten néz hirtelen a lányra.
- Tényleg? Szoktad nézni az embereket? Miért? - lepődik meg, és leül közben. Leteszi az asztalra a tányért és a forrócsokit, és maga mellé teszi a táskáját.
- Jah, klassz. Te hanyad éves vagy? - kérdezi, csak, hogy ő is mondjon már valamit.

Olívia

A "perverz" szón azért elnyom egy félmosolyt.
- Nem, nem azért kérdeztem. Csak én is. - mondja őszintén meglepetten. Nem nagyon találkozott eddig olyannal Peteren kívül, aki csinált volna ilyet. Peterről sem tudja, hogy egyedül szokta e, vagy csak vele.
- Ah. Én elsős.
Pedig Olívia sem néz ki tizennégynek. Vagyis hát mindjárt tizenöt. A furcsa szokásra csak vállat von.
- Azt mondják vannak. Meg eleve furcsának tartanak engem mások.
Csodálkozik is, hogy csak így szóba állt vele egy pöttyös lány. - iszik bele a forrócsokiba, majd maga elé húzza a sütijét.

Olívia

Olívia csak bólint a kérdésre, aztán a másik lány lelkesedése egy kicsit rá is átragad, így újra elmosolyodik.
- Igen, csinálhatjuk.
Lili következő szavain viszont már felhorkan, ami egészen nevetésszerűnek tűnik.
- Jah. - nyugtázza, hogy vén csontok, majd eszik egy falatot a sütiből. Nagyon finom, akárcsak a múltkor.
- Hát igen... főképp. De megszoktam már.
Tetszik neki, hogy a lány ostobának nevezi őket.

Olívia

Olívia elmosolyodik a fiúk dinkázására.
- Azok. Korcsolyázol? - kérdez vissza. - Én sose tudtam. - eszik még ő is a sütiből. Elég nagy falatokat. Ha így folytatja nem marad sokáig a tányérján.
- Engem deszkának szoktak hívni. Meg pandának a szemem miatt. Néha girnyónak meg ilyenek. De csak a nálam nagyobbak. - villannak ki fogai ahogyan kicsit elvigyorodik.
- Zenét hallgatni, olvasni, rajzolni, ilyenek. - válaszol aztán a kérdésre. Fura, hogy megint egy számára idegen emberrel kommunikál. - És Te?

Olívia

- Hát nem tudom. Nem voltam valami fényes vele sosem. Meg egyszer láttam, ahogyan egy lány elesett és átmentek a kezén... - húzza el a száját bizonytalanul. Ki is ment a mentő a lányért meg minden.
A kérdésen viszont most már tényleg elvigyorodik.
- Hát úgy tűnik. - mondja. Furcsa, hogy egészen jó fej emberekkel találkozik itt. Pedig ebből a pöttyös ruhás cuki copfos lányból ki se nézte volna. Azt sem, hogy egyáltalán hozzászól. Ez is egy jó példa arra, hogy ne ítéljünk elsőre.
- Én nem nagyon tudok szépen színezni. Inkább sötéttel rajzolok. Szénnel meg ilyenek. De azzal nagyon szeretek.
Kezd egészen kommunikatív lenni. Még magát is meglepi.
- Vannak itt amúgy a varázsvilágban mozik meg ilyenek?

Olívia

- De nézni szeretem, ahogy mások koriznak. - teszi még hozzá a végén, hogy azért ne tegyen teljesen rossz benyomást ezzel. Eszik még pár jó nagy falatot a sütiből.
- Hát... nem olyan jók... - bizonytalanodik el a képek kapcsán. - De lehet róla szó egyszer. - hagyja nyitva ezt a dolgot. Mert ha nem is nagyon szociális, azért mégsem zárkózik el az ismerkedéstől.
A színházra csak bólint, tudomásul véve azt. Nincs baja a színházakkal, de hát a mozi azért mégis csak jobb. Végül megeszik szépen amit kikértek, és Olívia is kiissza a maradék forró csokiját.
- Jah. - konstatálja, majd felcsillan a szeme a bájitaltanra. - A bájitaltan az tök klassz. Nekem is lesz holnap olyanom. Már várom. - mondja.
Aztán ha minden igaz, összeszedelőzködnek, és elhagyják a cukorvarázst. Még talán az is lehet, hogy együtt mennek vissza a kastélyba, és útközben Olívia is beszél egy kicsit... talán a terveiről is.