[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=846945#post846945][b]Winter Cone Danvers - 2022.05.29. 20:23[/b][/url]

Mélyen nevetem el magam, összepréselt ajkaim mögött, amíg fentebb emelkedem és engedem a füstöt az ajkakra.
Arcán pillantok végig, majd mozdulok. Aztán már magamon az alsóval igazítok rajta a combomon. Fejemet kapom aztán felé, ahogy az ágyra esik vissza, amit mindezek után megértem, hogy nehéz elhagynia. De hogy így... hatalmas elégedett vigyor jelenik meg a képemen, amikor elé lépek és engedem le magam guggolásba.
- Sose volt még ennyire élvezetes az esésed oka, Tündérke. Szusszanj egyet - fejem billen oldalra, de a hajától nehezen látok bármit is. Lentebb engedem a pillantásom, mert akkor én most felöltözöm, de a meztelen bőre látványától megakadok és végül a takarót húzom arrébb, hogy hátára dobjam. - Jól vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=846947#post846947][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.05.29. 20:37[/b][/url]

Szusszanjak. Mikor érezhetően nem akar itt, rám sem nézett közben, szóval logikus, hogy rohadtul elvesztettem. Minél tovább maradok, annál nehezebb lesz elmennem - mégis vérszegény mosollyal bólintok neki egyet, a már megszokott és igenis szeretett vonásait fürkészve. Ujjam remeg meg arcomon, hogy egy tincset tűrjek hátrébb arcából, de vissza fogom magam.
- Persze. Köszi - mosolyodom el őszintén és zavarban a hátamra dobott takarótól. - Ha ezt csinálod, be fogok aludni - hunyom le szemeimet, még mindig arcomat támasztva.
- Whats point of making out? - hirtelen nyitom ki kékjeimet és kapom el tekintetét. Átgondolatlanul kezdek el énekelni, amit még igen kevesek előtt engedtem meg magamnak, és azt sem tudom most miért teszem. De akarom. - If in the end we're all the same on the otherside - tűröm ki azt a rohadt tincset arcából. - I've been living in my darkest days, the pain in my heart. Say it right into my face, I know where you are - mosolyodom el szélesen. - Tired of the life and lies, all alone in my car. Say it right into my face, but stay where you are. Never leave - fejezem be végül. Azahriah hangja, a dalai életérzése, és ez a régi, egyáltalán nem olyan ismert dala az életemet kísérte végig, mióta kijött. Most pedig szeretném, ha Cone is a részese lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=846953#post846953][b]Winter Cone Danvers - 2022.05.29. 21:27[/b][/url]

Rám néz és én kurvára nem hiszek a szavainak. Szemöldökömet ráncolva húzom el kezemet a pokrócról az ágy szélére, amikor vállam rezzen.
- Akkor ne ugrálj, hanem aludj. Itt az ágyam - a mennyezet felé forduló tenyérrel mutatok is a erre a szarra, amin éppen ücsörög. Mit bánom én, ha elalszik benne, aludjon. Arra van.
Kivéve, ha nem alszik, hanem... énekelni kezd? Szemöldököm moccan, mielőtt engednének vonásaim és csak hallgatnám. Tekintetem zizzen May arcán majd amikor a hajamat basztatja lehajtom a fejem, ujjaim tarkómra simulnak, azzal együtt könyököm nyomódik térdembe. Amikor abbahagyja csendben maradok.
A rohadt életbe bele.
- Még mindig nincs rossz hangod - jegyzem meg mellékesen, mert egyszerűbb. Pedig régen nem vagyok már az a hülye tinédzser kölyök, aki akkor Vele voltam. Elnyomom a sóhajt.
- May - hirtelen mozdulva nézek fel rá és kapom el a pillantását. - Megmondtam előtte - mélyítem el a tekintetemet, ha engedi. - Nem teszek ígéreteket - közlöm határozottan. - Nem változott semmi - óvatosan mosolyodom el, máshogy ahogy eddig még valószínűleg ő nem is láthatott. Biccentve nyomatékosítom a szavaimat. - Te is megmondhatod az arcomba, ha máshogy gondolod.
Ugyanaz a rohadék vagyok, mint eddig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=846956#post846956][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.05.29. 21:42[/b][/url]

Szemöldököm láthatóan ráncolódik, hogy aludjak itt. Tudom, hogy szívesen teszi és tudom, hogy komolyan gondolja. Valahogy mégsem tűnik olyan helyénvalónak, mégsem mozdulok. Nem tudom, hogy még mindig képtelen vagyok-e rá, vagy csak simán nem akarok.
Egyszerűbbnek tűnik, ha csak megosztom vele az életem egy olyan szeletét, aminek eddig senki nem volt részese, és a legkönnyebben ezt pontosan ezzel a dallal tudom. Plusz... talán érzi a mögöttes tartalmát a szövegnek. Bár hangom megremeg, mikor lehajtja a fejét, de nem hagyom abba, a végén pedig halványan mosolyodom el a bókra.
Arcán pihentem tekintetem, amíg beszél, mosolyom azonban nem lankad. Kékjeim csillannak, egyszerűen elkaphatja azokat, amikor csak szeretné - és el sem fordulok. Képtelen is lennék rá, mikor meglátom a mosolyát. Alsó ajkam remeg meg egy pillanatra.
Minimálisan dőlök előrébb, így a takaró esik le a vállamról. - Nincs szükségem az ígéreteidre. Akkor is csak önzésből, magamnak kellettek volna, mert félek, hogy elvesztelek - sütöm le tekintetem. - De bízok benned. Jobban talán, mint eddig bárkiben - nézek rá ismét. - Mert nem vagy fasz - ismétlem meg őt. - És meglepődnél mennyire másképpen látlak, mint a legtöbben. Azt is meg merném kockáztatni, hogy beléd tudnék szeretni - őszinte mosollyal biccen félre a fejem, azzal a lendülettel dőlök is el az ágyán.
- És kénytelen leszel velem aludni, mert nem mozdulok meg innen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=846961#post846961][b]Winter Cone Danvers - 2022.05.29. 22:08[/b][/url]

Nem tudom itt guggolnék-e a meztelen May előtt, ha nem teszi fel a kérdést a tetőn. De ez már teljesen mindegy. Feltette, eszembe jutatta Őt és itt vagyunk, a közepében, mert ahogyan azt szex közben is, úgy most is érzem: neki ez nem csak szex.
Nem mondok semmit, mert amit elmond, azzal én is tisztában vagyok. Inkább féljen, mint hogy odáig jusson, hogy nem akar érzelmileg érintett lenni. Aztán folytatja, és amikor rám néz a pillantásom pengeként vágja át a teret hozzá.
- Ne bízz bennem - feszül meg állkapcsom, majd lassan enged ki, ahogy folytatja. Félre pillantok.
- Éppen ettől tartottam. - közlöm, ahogy újra lehajtom a fejem. Nagyon régen éreztem ennyire, hogy megbánnék valamit. Bassza meg, ezt kurvásul benéztem.
Tincseim alól pillantok végig rajta, ahogy az ágyamon fekszik. Lassan emelkedem állásba és lendítem rá a takarót oldalról, fedje amennyire.
- Én is máshogy látlak, mint a legtöbben. Azért vagy a barátom. És most aludj - a bűntudatot gond nélkül elrejtem arcomról. Apró mosollyal bólintok és nyúlok el mellette az ágyra dobott dobozért. Ujjaim közt forgatva ülök le vele az íróasztal székére és térdemen támaszkodva gyújtok rá egy újabb szálra. Ránézek, az arcára, majd a pálca egyetlen suhintásával leállítom a zenét, hogy a padlót pásztázva is halljam ha elaludt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=846967#post846967][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.05.29. 22:34[/b][/url]

Úgy érzem, igenis úgy a legtisztességesebb, ha tiszta vizet öntünk a pohárba. Az sem érdekel, ha csak én nyílok meg, ahogy eddig majdnem mindig, de egyszerűen meg kell tennem.
- Késő, Cone. Már megtettem - tartom mosolyomat. Ő volt az első és az utolsó, akinek elmondtam anyát. Bár apáról még nem beszéltünk, valahogy soha nem jött szóba, de tudom, hogy képes lennék neki azt is mindenféle aggodalom nélkül elmesélni. Mindent. Ami történt az elmúlt években. Apa, anya, Teó. Dodi. Úgyhogy nem érdekel, mire mit mondd. Bízok benne, és tényleg képes lennék belé is szeretni.
Tekintetem kapom arcára, szemeim kikerekednek. A barátom. Gyorsan mozdulva kapom el kezét, mikor már a doboz a kezében van. - Ugye nem bántad meg? - a válasz után engedem el kezét és hagyom, hogy az asztalhoz üljön. Szemeimet lehunyva, mindössze pár hosszabb másodperc kell, hogy egyenletes légzésem töltse meg a szoba csendjét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847077#post847077][b]Reiner Kende - 2022.05.31. 17:59[/b][/url]

Éreztél már olyan kapcsolatot valakivel, ami nem a felszínen múlott? Hanem a lelkük gazdagsága iránt érzett vágyon és az általuk kiadott rezgéseken. Amikor csak fekszel az ágyban és tudod, hogy rohadtul mellette is lehetnél. Félelmetes és jó is egyszerre, mint amikor az éltet, hogy szabad legyél. Na, ilyenkor van para, kiscipő. Szóval, ha érezted már, akkor tudok valakit, akit kisegíthetnél. Mondjuk mindegy, úgysem úgy cselekedne.
Másnap órák után fordul be a tornacipője talpa a sarkon, megáll, majd zsebretett kezekkel az út túloldalán magasodó társasházra pillant fel. A picsába. Kende a fején rázva fordul arra amerről jött, hogy aztán gondolkodás nélkül, nagy lendülettel induljon meg Mihail lakása felé. Aha. Csak aztán csikorduló talppal torpan meg, és kapja el az utca másik oldalán Mihail fehérbehajló tincseit rikítani. Bakker, napok pörögtek le mióta utoljára látta őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847081#post847081][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 18:06[/b][/url]

A váratlan magyarországi kerülő után minden kedvem elment attól, hogy visszatérjek a hétköznapokba. Ahogy egész életemben, úgy most sem volt más választásom - Helsinkiből Párizs, három fotózás, majd visszatérni ide, hogy az egyetemen is helytálljak. A telefon másik végén, nem messze a lakástól, mégis Leonyid hangja metszi ketté a varkausi ház egyébként mindig nyugodt levegőjét.
Fáradtan dörzsölöm meg szemeimet, komótos tempóban fordulok a tűző napfényben a háztömb felé, és indulok is el arra. Leonyid erőteljes hangja eltörpül, ahogy meglátom ott állni. Halvány mosollyal lépek elé, óvatosan érintem meg arcát, majd biccentek az épület felé.
- Nyitva van - folytatnám, hogy menjen csak, amíg meg nem hallom a vértisztítás szót a vonal másik végéről. Arcomra fagyott mosollyal, megrebbenő szemöldökkel húzom el fülemtől a telefont és nyomom ki. - Menjünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847086#post847086][b]Reiner Kende - 2022.05.31. 18:30[/b][/url]

Ráérősen nézi meg magának, amíg Mihail lépked felé. Hosszabbra nőtt tincsei közé túr, közben észre sem veszi a fejére kiülő féloldalas mosolyt, amikor tekintetük találkozik. Nem pillant el róla, akkor sem amikor arcán érzi az érintés utáni bizsergést.
Egyszerűbb lenne az egész, ha nem szeretné ennyire azt, hogy szabad. Apró bólintással mozdul az ajtó felé, amikor a telefonból megüti a fülét a hang, viszonylag halkan. Nem először van fura hívásban, de nem szól semmit, csak hátra pillant Mihail arcára, majd néhány elnyújtott lépéssel löki be a bejárat ajtaját és engedi be maga előtt a másikat.
- Felvehetted volna a sapeszomat és akkor nem vakulnál meg a naptól - mondja mellékesen. Hagyja az ajtót kicsusszanni ujjai közül, majd Mihi mögé kerülve lépked vele a lakáshoz. Fogalma sincs, hogy jó ötlet volt-e ide jönni, de van egy sanda gyanúja, hogy úgy is hamar kiderül. Tekintetét a vonásokra emeli, úgy lép közelebb hozzá, és ahogy az ajtó zárja kattan, gödröcskés mosollyal somolyodik el, befordul a lakásba és ismerve a járást battyog a nappali felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847093#post847093][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 19:45[/b][/url]

Apró mosollyal lépek be előtte a lépcsőházba, halkan szusszanok.
- A sapkád tökéletes helyen van - mosolyodom el óvatosan. A lakás ajtó engedelmeskedve nyílik ki, Reiner pedig, mintha csak otthon lenne, kezd el sétálni a nappali felé. Nem mozdulok. Nézek utána zizegő tekintettel, minimálisan összeszorult mellkassal. Utóbbit egyáltalán nem ő okozza, hanem a tény, hogy úgy csinál, mintha mi sem történt volna pár nappal ezelőtt. Mennyi idő is telt el? Sóhajtok.
- Figyelek - szólalok meg óvatosan, lassú léptekkel követem a nappaliba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847096#post847096][b]Reiner Kende - 2022.05.31. 20:04[/b][/url]

Figyel. Ujjai az orrnyergére fognak, ahogy a fáradtság helyett valamiért megkönnyebbül, és hirtelen az ott futó érben kitapintja mennyire lassul a szívének dübörgése is. Halkan nevetve engedi le maga mellé karját, közben lassan fordul meg, hogy szembe kerüljön Mihailal.
- Kérdeztél valami olyat, hogy mit tudnál nekem még nyújtani… - elgondolkodva dől hátra a falnak, majd von a vállán. - Engem ez nem érdekel, Mihail. Én sem tudom mit tudnék neked még nyújtani, nem tervezgetek előre - ahogy az eddigieket sem, minden csak úgy jött, ahogy az évekkel ezelőtti járőrözés is. - Nem fogok kifordulni önmagamból - közli határozott hangon, mégis lesütött szemekkel.
- Kérdeztem már miért segítesz nekem - szemöldökét ráncolva vezeti rá pillantását. - Elmondod miért teszel úgy, egyetlen dolog miatt, mintha minden más hazugság lett volna? Mert én rohadt biztos vagyok benne, hogy nincs így - félre billenti a fejét egy óvatos, de magabiztos mosollyal, miközben belül megremeg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847097#post847097][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 20:07[/b][/url]

Mosolyogva hallgatom szavait, és azon gondolkodom, bár tudnám hogy jutottunk el idáig. Úgy beszélgetünk már többedik napja a történtekről, mintha nem csak szex lenne. Mintha sokkal több lenne mögötte - kezelhetném ezt tényként, miután elhangzott, hogy nem érzelemmentes Reiner részéről, mégis képtelen vagyok rá. Valahogy a bennem élő lény elutasítja a lehetőségét is ennek.
- Soha nem kérnélek rá - felelem halkan. Véletlenül sem szeretném, hogy megváltozzon. Hogy ne az lépjen be az ajtómon, aki eddig tette.
- Hazugság? - nézek rá értetlen. Elgondolkodva lépek a kanapéhoz, hogy annak kartámaszára üljek le. Fejemet ingatva nevetek fel halkan. - Miért érzed így? - mi lenne hazugság? - Nem értelek - csóválom meg fejemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847098#post847098][b]Reiner Kende - 2022.05.31. 20:13[/b][/url]

Lesütött szemei alatt ajka könnyű mosolyra húzódik, amikor elhangzik, hogy Mihail nem kérné rá és a szavak csontjáig hatolnak. Minden tényt közölve hagyja Kendének, hogy döntsön. Volt már ilyen, és most megteszi ismét - ő meg még mindig nem hiszi el. Amiről eszébe jut miért is ácsorog megint a másik lakásán, ebben az elbaszott helyzetben, ahelyett, hogy mondjuk röhögnének a kanapén egy újabb béna filmen.
Pillantása követi Mihail mozgását átívelve a köztük lévő távolságot.
- Nekem az jött le, hogy szerinted ezen az egy dolgon kívül nem tudok rólad többet. Nem ismerlek annyira, mint te engem, de már meg sem lep mikor kérdezel, mert úgy is tudom, hogy jön majd. Mint nekem, hogy kiröhögjelek, amikor fintorogsz az élő vízre… vagy bármire. Adom, hogy jól főzöl, aminek tutira az a szexi tánc a titka, amit közben lejtesz - hosszas mozdulattal tolja el magát a faltól. - Olyankor a legjobb rád robbantani az ajtót, amit meg is teszek. Mert téged érdekel mi van bennem és túl jól tudod, ha a nyakamra csókolsz, nem vállalok felelősséget azért, ami azt fogja követni - elé lépdelve beszél, majd áll meg végre kezei közé fogva Mihail arcát. Fürkészi, mielőtt lehajolva csókol ajkaira, hevesebben, ami elmossa benne azt a kevés bizonytalanságot is. Apró sóhajjal válik el tőle. - Ha ez mind igaz volt… - tarkójához simulnak kezei, tincsei rendezetlenül a homlokába hullanak, ahogy lepillant rá. - Arra kérlek mutasd meg, milyen ha a tiednek tekintesz - szíve dobban nagyot, de tekintetét nem engedve bólint aprót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847099#post847099][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 20:14[/b][/url]

Az emberek nagy többsége bizton állítja, sokkal egyszerűbb az élet érzelmek nélkül. Valószínűleg igazuk is van: elég egy gyermekkori trauma, felnőttként egy elbaszott kapcsolat, hogy úgy dönts, neked nincs szükséged ezekre. Érzelemmentesen keveredsz össze mindenkivel, majd jön egyetlen egy valaki, aki valamiért fontos lesz neked. Az ok mindegy. Fontos lesz, te pedig állsz előtte, a fel nem tett kérdéseidre választ várva. Bennem csak egyetlen egy fogalmazódik meg, amíg Reiner közelebb és közelebb jön. Miért?
Amint velem szembe ér, szavaival párhuzamosan, nyaka oldalára csúsztatott kezem hüvelykujja simítja végig azt a pontot, ahol a legjobban szereti, ha megcsókolom. Mindeközben ajkam tétovázás nélkül viszonozza a kezdeményezett csókot. Szabad kezem csúszik derekára, rászorítok, ahogy közelebb vonom magamhoz.
Szemeimet lehunyva tartva mosolyodom el.
- Az enyém vagy, igaz? - pillantok fel rá. Derekáról mozdul kezem arcához, hogy az előreesett tincseket tűrjem ki belőle. - Nem bírnám ki, ha másé lennél - lehelem magam elé, tekintetemet egyetlen pillanatra sütöm le, majd minden épeszű gondolatot kizárva dőlök előre, fejem érinti mellkasát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847101#post847101][b]Reiner Kende - 2022.05.31. 20:25[/b][/url]

Nem mindegy, hogy valóban őt akarja valaki magának, vagy egy elképzelést. Érzi, hogy Mihaillal ez valahogy más. Az érintés a nyakán csak még jobban beleengedi a pillanatba, hogy elmondhassa, amit szeretne. Több már a szó, pedig élvezetesebb az érintések alatt belefeledkezni mindenbe és nem érezni a félelem miatti dobbanást a mellkasában. Csak a megkönnyebbülést, Mihailhoz közel, amikor ajka simítja ajkát.
Arcába süpped gödröcskéje, ajkai nyílnak el és csakis Mihailt nézi. Ujjai újra a fehérbe hajló tincsek közé túrhatnak, ujjbegye lágyan mozdul, mielőtt olyan halkan szól, szinte mormog.
- Nem leszek másé. Nem megyek sehova - a lágy szavak közben egyik keze simul Mihail arcához, de nem noszogatja. Addig marad így, Kendének dőlve, ameddig szeretne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847102#post847102][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 20:46[/b][/url]

Elképzelésem sincs, mi történik. Mások is vannak. Nekem biztosan. Tudom, hogy nekik is, hiszen Csongor bármennyire ártatlannak mutatja magát, távol áll tőle. Helvey-jel a huzavona a mai napig tart, és szerettem volna hinni, hogy én sem tudom elengedni, de már régen megtettem. Mégis mellette vagyok. Reiner pedig mellettem, akinek biztos nincs egy ideje senki más mellettem - és ez sokkal nagyobb melegséggel tölt el, mint azt valaha gondoltam volna.
De még ilyenkor is az önzőségem képes nyerni. Nem szeretném elképzelni, hogy más érinti. És minden cselekedete, minden szava arra enged következtetni, hogy nem is fog megtörténni. Nem leszek másé. Hinni akarok neki. Hinnem kell.
Percek telhetnek el csendben, ahogy csak fejemet döntöm mellkasának. Kissé akadozva, lassan egyenesedem fel, azonnal arcára nézek. Saját vonásaimon őszinte, halvány mosoly játszik.
- Mit szeretnél tudni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847104#post847104][b]Reiner Kende - 2022.05.31. 20:53[/b][/url]

Tud arról, hogy nem ő az egyetlen.
Kendének is volt más, nem korlátozta mibe megy bele és elkezdte kitapasztalni és élvezni azt a részét is önmagának, akiről nem is tudott. Egyik nekifutás sem volt annyira jó és élvezetes, mint Vele, aki előtte ül. Hogyan jutottak idáig? Mihail és ő. Hasonló érzés, mint akkor amikor először feküdt Mihail ágyában. Azt pláne nem tudja most mi történik azon kívül, hogy az a bármi ami van, rohadtul megijeszti, hihetetlen, mégsem lenne képes kilépni az ajtón. Főleg akkor, amikor Mihail a csípőjére szorít, majd nekidől. Nem küldi el.
Az ő ujjai a puha tincsekbe simítanak, mellkasa lassabban emelkedik és süllyed, majd szorul össze kissé. Az enyém vagy, igaz? Picit ráz a fején, amikor lepillant rá és szíve elég hevesen megdobban. Lágy tekintetét süti le, keze Mihail állkapcsának éles vonalát követi, majd ujjbegye alsó ajkára kalandozik és simul végig.
- Bármit, amit elmondanál - akár azt milyen volt a napja, vagy azt milyen volt a finneknél. Hiszen úgy volt, hogy a másik egy ideig nem is megy haza.
A közéjük szoruló térrel játszva, lassan hajol le, kezét tarkójához futtatva húzná magához közelebb, de nem csókolná meg, bármennyire sóvárogna utána, hogy rendesen érezhesse.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847105#post847105][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 20:55[/b][/url]

Ajkam automatikusan mozdul, hogy ujjára csókoljak, majd hogy halkan felnevetve süssem le tekintetem a válaszra. Ujjaim fonódnak csuklójára és húzom el számtól a kezét, hogy vállamra tegyem azt, és combjai alá nyúlva húzzam szemből magamra, míg ő tincseim közé túr. Amint lábai a karfa túloldalán, a kanapét érik és sikerült elhelyezkednie, pillantok fel rá.
- Nem tudom mit mondhatnék - félelem őszintén. Soha nem mondta még senki, hogy bármi érdekli, ami velem kapcsolatos - hogy elmondjam mit érzek. Fejemet fordítom az ablak felé, kékjeim elmerengve fürkészik a mögötte levő világot. Én pedig teljesen máshol vagyok. Percek telhetnek el csendben, mikor rekedtes hangom töri azt meg. - Muglik között nevelkedtem és kezdtem el a tanulmányaimat. Évekig voltam közöttük lényként, ami nem sült el… jól. Utána kerültem az RJ-be. Biztos hallottál róla - mosolyodom el szomorkásan, lehunyt szemekkel, amik pár pillanat múlva ismét kifelé néznek. - Az olyan mágusok kerülnek oda, akiknek speciális bánásmódra van szükségük - köszörülöm meg torkom halkan, ráncolt szemöldökkel. - Nem mintha mágus volnék vagy szükségem lett volna bármilyen speciális bánásmódra, de a szüleim szerint ez volt a legjobb megoldás. Tizenkét évesen pedig elhittem nekik - hagyok pillanatnyi szünetet. - Éveken át tanultam, hogy tartsam kordában az érzelmeimet, ezáltal a mágiámat - a bennem élő vélát. - Mert véla vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847106#post847106][b]Reiner Kende - 2022.05.31. 21:00[/b][/url]

Csók vagy beszéd...? - Mihailra bízza, hogy melyik legyen, miután ő elhelyezkedett az ölében. Aztán megszólal és Kende kissé meglepetten húzódik hátrébb. Néha baromira nem könnyű kitalálni honnan induljunk el, ha mégis szeretnénk valamit mondani a másiknak. Ezt érzi Mihailon, szóval nem siet, közelről belélegzi az illatát és játszik a puha tincsekkel. Annyira belemerül, hogy már pillantása is azt figyeli, mikor a mély hang megrepeszti a csendet.
RJ? Ismerős, de nem ugrik be neki honnan, csak elnyújtva bólint aprót. Érzi a súlyát minden szónak és azzal annak is, hogy milyen nehezen beszél erről. Ujjai mozgása meg is áll egy pillanatra, de hogy megnyugtassa lassan folytatja tovább. Tizenkét évesen… fura, de nem lehetetlen elképzelni Mihail Vladiszlav Sztravinszkijt kölyöknek. Aztán pillanatokig csendben van, mielőtt szabad keze Mihail állához érne, hogy rá figyeljen.
- Gyerek voltál - óvatosan mosolyodik el. - Persze, hogy a szüleidnek hittél - szemöldökét ráncolva, elgondolkozva pillant vissza a tincsekre. - Vágom az RJ-t, egyszer fenyegettek vele otthon. Asszem. De… hm. Csak egy részed az, hogy véla vagy, bakker. Nem mindegy egy kiközösített gyereknek miben segítenek: hogy az érzelmeket kordában tarthasd vagy elfojtsd azokat - pillant le rá. Éppen hozzátenné, hogy mondjuk honnan is tudhatná, amikor vonásai változnak, és megakad a lélegzete. Tekintete úgy jár Mihail arcán, mintha most látná először.
Megértve érezte magát az első perctől kezdve… szíve hevesebb dobogásba kezd, ahogy összetesz apró jeleket, amiket másoknál már régen elfelejtett volna, Mihailnál mégis megragadtak, mint legyek a légypapíron.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847107#post847107][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 21:01[/b][/url]

Szavaimat csend követi. Nem mintha várnék rájuk bármilyen választ. Lehunyt szemekkel ülök bele a csendbe, emésztgetem, hogy a legfontosabb részeket elhallgatom. A történet lényege marad ki - de az, hogy megismerjen jobban, talán még túl korai.
Meglepetten fordulok felé a noszogatásra, csillanó kékjeim fürkészik arcát, amíg el nem hangzik az első mondat. Gyermek voltam. Bárcsak elfogadható érv lenne ez bármire is, minthogy csak egy részem véla. Nem. Sajnálatos módon nem csak egy részem: én vagyok a véla. Ahogy… micsoda?
Szemeim kikerekednek, a kezdetleges mosoly azonnal eltűnik arcomról, párhuzamosan azzal, hogy ő meredten néz engem. Szívem hatalmasakat dobban. Kiközösített. Azt kívánom, bárcsak. Lehajtott fejjel, lassan mozdulva teszem le az ölemből és állok fel. Mellette megállva, oldalvást nézek rá hideg tekintettel. Halk hangon szólalok meg.
- Ne csinálj úgy, mintha lenne elképzelésed miről beszélek. Ne csinálj úgy, mint aki tudja. Nincs jogod tippelgetni a múltammal kapcsolatban, hátha beletenyerelsz - akadozva mozdulok, fordulok el tőle és veszem az irányt a konyha felé, hogy a poharat előkapva, gondolkodás nélkül töltsem bele a whiskyt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847108#post847108][b]Reiner Kende - 2022.05.31. 21:05[/b][/url]

Ha ezek a falak beszélni tudnának… történt már egy s más között. Olyan kérdések és válaszok kúsztak le róluk, félelemről és döntésekről, amit csak az fokozott, amikor csend lett. Mihail utolsó két mondata később csapódik le benne, de legalább olyan erővel, hogy felfogja a párhuzamot, amiről fogalma sem volt.
Ujja picit jobban Mihailba kapaszkodik, majd elkerekedett szemmel hirtelen pislog és engedi el a másikat. Zavartan ráncolja a homlokát, ahogy oldalasan fordul ültében a karfán és váratlan rezzen meg amikor az óceánkék pillantás fagyosan néz vissza rá. A szavak kis jégszemcsék ként karcolják, automatikusan összepréseli ajkát és amikor Mihail befejezi néz utána.
A másik már a konyhában van, Kende félre pillant, és lassan mozdulva felkel.
- Nem tudom min mentél keresztül, Mihail. Nem is fogom tudni - túr a hajába, majd zsebeibe engedi kezeit.
- Nekem most esett le, hogy ami köztünk van miért ér szavak nélkül annyit, mint szavak által sosem fog - halkul el a végére. Sokáig hajlamos volt elfojtani az érzelmeit, mert nincs más módja kezelni azokat, de ez változott. Mert olyasvalakitől kapott segítséget, aki rohadtul a saját bőrén tanulta meg. Most meg itt állnak. Szusszan egyet.
- Merlinre... elnyomod egy részed és úgy hallgattál engem hónapok óta, hogy segíts előhozni az képességem - pillantásában már-már aggodalom csillan mielőtt lehunyja őket és arcát dörzsölve elfordul. Aprókat lép oldalra és huppan le a kanapé végébe, lábait kinyújtva, és fejét hátravetve a támlának. Banyek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847110#post847110][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 21:08[/b][/url]

Sveta gyermekkori arca úgy kúszik be elém, mintha csak egy filmet néznék. A whisky ízét nem is érzem, ahogy végig csorog a torkomon, ujjaim mindeközben elfehéredve markolják a kristályt. A pulton támaszkodva, háttal Reinernek hallgatom szavait. Halkan horkanok fel, már-már keservesen megvetően nevetnék fel, mikor folytatja.
Meredten nézem a márványhatású pultot, kezem lassan csúszik le a pohárról, tincseim csiklandozzák homlokomat, ahogy egyre csak előrébb hajtom fejemet. Rohadtul nem kellett volna megszólalnom - felfogni nem tudom mi vett rá arra, hogy elmondjak neki bármit is. Felé fordulok, éppen akkor, mikor ő elfordul.
- Ez így van rendjén - töltök még egy pohárral, derekamat döntöm a pultnak, de inkább a barna folyadékkal szemezek, mintsem Reinerre nézzek. Elnyomni a vélát - ha ez ilyen egyszerű lenne. Képtelen vagyok rá, így csak kordában tartom. Hangosabban engedem ki a levegőt, ahogy a pohárban mozgatom a whiskyt. Elnyomom. És még csak nem is tudod, miben hasonlítunk még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847111#post847111][b]Reiner Kende - 2022.05.31. 21:13[/b][/url]

A hátának beszél, hangjában a döbbenet, a védekezés és talán még valami más is érződik, de nem remeg meg. Mihail megnyílt neki és nem tudja mi rosszat szólt, amiért most még csak rá sem tud nézni a másik. Újra előtte van a hideg és távolságtartó pillantás, amit nem most kapott meg először. Aztán ahogy tekintete elkapja Mihail fejét előrébb billenni, összeszorul a mellkasa. Elhallgat.
A plafonon pihenteti tekintetét, feje nemlegesen billen balra és jobbra Mihail szavaira. Éppen csak rásandít, amikor füléhez kúszik a sóhaj, ami a csendben sokkal hangosabbnak tűnik. Sejtése sincs mit mondott, de bűntudat kezd bele kúszni, amiért ennyire védekező lett a másik. Nem sok jó tapasztalata lehet az emberekkel és ezt valahogy átérzi, ha meg nem is érti. Csak az van, hogy neki nem is kell a jog ahhoz, hogy tippelgessen, mert nem azért van itt, hogy kiolvasson mindent Mihailból. Akire újra odasandít és aki rá sem néz. Szemöldöke rezzen, majd ujja mozdul és kamaszosan előkapja képességét.
Megfagyasztja a whisky-t a pohárban.
Ezt lötyögtesd. - azzal még karját is összefontja maga előtt, ahogy lentebb csúszik ültében.  
Az érzelmek tényleg csak túlbonyolítanak mindent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847114#post847114][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 21:22[/b][/url]

Kevés meghozott döntést bántam meg az életemben. Alapvetően is mindegy, hiszem a megbánás a cselekedet után jön, akkor meg már nem tudsz változtatni semmin - most sem mondanám, hogy megbántam. Átgondolatlan voltam. Hirtelen. És most meg rá sem tudok nézni.
A whisky lágyan folyik le a pohár oldaláról, kékjeim zizegve követik, míg nem megáll. Szó szerint. Nem csak az oldalán, de a whisky is. Értetlen, megszeppenve nézem még pár pillanatig, majd pillantok fel és találom szemben magam egy durcás - már nem kamasz, de mégis - kamasz fiúval. Vonásaim gyorsan változnak, ahogy hangosan és őszintén felnevetek, kezem simul szemeim elé.
Halkan nevetgélve lököm magam el a pulttól, a hideg égeti ujjbegyeimet a poháron, amíg Kende mögé lépkedek. A háttámlára könyökölök fejének két oldalán, kezeimet lejjebb eresztem, ahogy arca elé húzom a megfagyott italt. - Örülök, hogy kezdesz visszatalálni a képességedhez, de értékelném, ha nem a whiskymen gyakorolnál - mosolygok szemtelenül szélesen. - Bármennyire is szexi, ha használod az elemed - suttogok. Lejjebb hajolok, szabad kezem mozdul tincsei közé, ott kezdem el ujjaimat óvatosan mozgatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847115#post847115][b]Reiner Kende - 2022.05.31. 21:24[/b][/url]

A csend megváltozik a szobában, amire csak halkan hümment egyet. Hosszú lábait is keresztezi bokájánál amikor Mihail nevetése lezárja a bootidőt és bár nem fordul oda, biztos benne, hogy karját érzékeli arca felé mozdulni, amire pláne összepréseli ajkait.
A nevetéstől libabőrözik bőre, majd a plafonról a pohárnyi megfagyott löttyre engedi pillantását maga elé. Felvonja mindkét vállát, és csak simán engedi visszaesni őket. A folytatás már más terep, aminek lendületével bukkanna elő gödröcskéje, de visszafogja magát. Most akkor mi van?
- Aha. Vágom - a pohár tartalma mégsem enged fel. - Nyalogasd a whiskydet - úgy is azt szokták, hát ő aztán semmi jót nem ront el. Csak azzal nem számol, hogy a hajában megérzi az ujjakat, amik felé piciket mozdul közelebb és végül miattuk sandít fel. Elveszi a poharat Mihail kezéből, majd ujjai közt fordítja fejjel lefelé, de az stabil mint az oldalfekvés, így forgatja vissza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847117#post847117][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 21:26[/b][/url]

Elérkeztünk ahhoz, amikor Reiner Kende durcásan szeretne eggyé válni a kanapémmal. Már maga a tény mosolygásra késztetne alapvetően is, de így, hogy végig nézhetem, csak még szélesebben mosolygok, miközben a puha, homokszőke tincseket simogatom. A válaszra halkan nevetek fel lehajtott fejjel, majd figyelek rá ismételten.
- Durcás vagy, Reiner - bököm meg arcát, miután elveszi a poharat. - Megbántottalak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847118#post847118][b]Reiner Kende - 2022.05.31. 21:39[/b][/url]

Azért azt gondolná az ember, hogy a császárságnak van határa, de nincs. Bárhogy forgatja a poharat benne a pia nem mozdul és most úgy figyeli, mintha olyan nagyon érdekes lenne. Ahogy arca benyomódik, szemöldöke fel is szökik. Durcás? Ő? Hát ez tényleg baromi vicces.
- Nem vagyok durcás - orra alatt morogva közli. A pohárra pillant, majd maga elé és vissza a pohárra. Elég időt tölt a húgával, Marinaval és Móriccal ahhoz, hogy észrevegye: neki is megy a dolog. - Viszonylag nem - a barackba.
Elhúzódva előre hajol és a poharat az asztalra csúsztatja. - Azzal nem járhatsz szarul, ha kiengesztelsz - oldalasan fordulva húzza lábát is, miközben visszadől és izmos karját a háttámlára fekteti. Lassan vezeti pillantását Mihailra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847120#post847120][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 21:42[/b][/url]

- Hazudsz - felelem azonnal szemtelen vigyorogva, ami csak szélesedik, ahogy hozzáteszi a plusz információt. Karomat fektetem a támlára, kézfejemre arcomat, ahogy ő előre hajolva teszi le a poharat. - Dőlj még egy kicsit előrébb, és ismerősebb lesz a pozitúra nekem is - mutogatok szabad kezem mutatóujjával fel s le párszor. Végül tenyerembe támasztom arcom, mikor felém fordul.
- Aha - mosolyom lesz visszafogottabb. - Szóval nem vagy megsértődve, de kiengesztelhetlek - pillantok a plafon felé, mintha elgondolkodnék, nyammogok kicsit, majd vonom meg vállamat. - Kihagyom - felelem, miközben felállok és indulok az emelet felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847122#post847122][b]Reiner Kende - 2022.05.31. 21:46[/b][/url]

Viszonylag megeshet vele is néha, hogy kamuzik, de legalább magának is. Úgy egy… maaajd két pillanatig. Szemtelen vigyor jelenik meg a fején, ahogy a pohár koppan. Naná, hogy a királyi felére már Mihail is hajlandó ránézni, mikor a barackja páratlan.
A másik mosolyáról kezdi fürkészni arcát, játékosabban, mint korábban. Főleg, hogy előre tudja miféle válasz jön majd és ahogy jön, halkan neveti el magát. Kivételes alkalom, de nem úgy teszi mint egy állat. Mihail után pillant, feje billen oldalra. - Így is jó. Ideális ez a szög - tekintete zizzen a másik fenekén - Csak ne lepődj meg ha ezért a valagadra harapok - szólal meg nevetős hangon és a hajába túrva támasztja a fejét a kanapén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847123#post847123][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 21:47[/b][/url]

Lábam áll meg a lépcsőn, hangosan nevetek fel, kezem mozdul szemeim elé. Vállam felett fordulok hátra, félig megemelkedett szemöldökkel.
- Adott a lehetőség, hogy megpróbáld a zuhany alatt - moccan a szemöldököm a harapdálásra, mosolyom nagyon sok mindent elárul, ahogy elkapom tekintetét, majd előre fordulva lépkedek fel az emeletre. Már a folyosón vetkőzni kezdek, nem fáradok azzal, hogy becsukjam magam mögött a fürdő ajtót, csak beállok a zuhany alá.