Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Annus

- Micsoda lángelme vagy, azta- mondja elképedve, de szája sarkában megbúvik egy aprócska mosoly.
Míg Annie kakaót gyárt, addig ők a sátrat rendezik be, úgy, hogy Karola tutira ott tudjon aludni.
Felvont szemöldökkel néz Annie szavait hallva, meg a kakaóra is, amit elétol.
- Ja én ehhez már öreg vagyok, de köszönöm - elveszi, mert ez az illem és próbálja kivenni mi is van belerajzolva.
- Jó hát legalább nem egy majom...

Barnus

Misha
Előzmény

  A szőke haja ide-oda libbent a hideg szélben. Kezében szorongatta a lapot, mely eddig a borítékban lapult. Agyában végigfutott, hogy pontosan mit is kéne csinálniuk. Habár nem volt egy zseni, legalább tervet és megoldásokat gyorsan tudott kovácsolni.
  - Először is, van itt egy könyvesbolt, vagy könyvkölcsönző vagy mi. Oda bemegyünk, mert még cirka tíz percig nyitva van - kezdte ismertetni a haditervet. Közben szemével rá-rápillantott a lapocskára, mert mintha derengett volna valami rajta. - Tudsz térképet olvasni? Megtalálni a megadott helyet? - fordult a férfi felé, miközben lábait ugyanolyan gyorsan szedte, mint mikor kilépett a lakásból. Nem volt vesztegetni való idejük.

Scar

Kicsit meglep a lány hirtelensége. Édes meg bájos dolog, de meggondolatlan. Én nem sietném el ezt ennyire, azonban nincs mit tenni, már a lakásból is elment, tehát csak utána indulok mielőtt leütne valakit.
- Igen, tudok, komolyan ilyenkor még nyitva van a könyvesbolt? - csodálkozom el. Nem túl nagy falu ez, azt hittem hat után csak a bár és a pub van nyitva.

Misha

  Egyik utcán le, a másikon végig. A szőke néha azt kívánja, bár tudja seprűvel közlekedni mindenhová, az annyival gyorsabb....
  - Igen, bár ha nem lenne, nekem akkor is kinyitnák. Levi jó ismerősöm, gyakran járok hozzájuk - tisztázta le a helyzetet, és szeme újra elkapta a lap furcsa csillogását. A lámpa teszi. Hirtelen fékezett be, és felemelve a pergament, elkezdett vele forogni. Lassan, amíg a fény pontosan a lap közepéhez nem ért.
  - Ya dum'ass - csúszott ki a lány száján mosolygás közben. - Hát ezért van fél óránk. A lap úgy működik, mint egy iránytű!

Scar

- Aha tök izgi kapcsolatok - bólogatok. Ha nem egy könyvtárban dolgoznék, talán még érdekelne is, de így kicsit elenyésző információnak tartom. A másodikkal ellentétben, ami máris sokkal jobban felkelti az érdeklődésemet.
- Egy iránytű? De mi köze ennek a fél órához?

Misha

  - Nem izgi, hasznos - jelentette ki magabiztosan. Ha valaki flegma vele, akkor ugyanaz jár vissza. Scar-törvény 1996 óta.
  - Lehet ez az "iránytű" el van tájolva. Mégiscsak Northról beszélünk, aki magában egy égtáj. Ezt már csak akkor tudjuk meg, ha odaérünk. Siessünk - indult neki újra, és csak ugyan pár utcával lejjebb még égett a villany a könyvesboltban.

Scar

- Jól van, én megvárlak kinn, add a lapot is, addig kicsit tanulmányozni szeretném ha nem bánod - jelentettem ki, felvéve egy gyorsabb sétatempót. Úgy tűnik a szőkének igaza volt, a könyvesbolt nyitva, így legalább előrébb vagyunk valamennyivel.

Misha

  Betolva az ajtót rögtön megszólalt az ismerős kis csengő az ajtó felett. A szőke mosolyogva intett a fiúnak, és megkérdezte merre talál egy térképet. Magabiztosan átvágtatott a sok könyvkupac között, és mintha csak otthon lenne, természetes magabiztossággal állt meg a millió meg egy földrajzos könyv előtt.
  - Bogolyfalva, bogolyfalva - motyogta, miközben keresett valamit, ami a környéket írja le. És bumm, meg is van. Egy körülbelül harminc oldalnyi, színes képes térkép. Lekapta, és intett még Levinek, mielőtt kiment. Az egész nem tarthatott öt percnél tovább.
  - Tessék, én nem tudok vele mit kezdeni - nyújtotta a férfinek a megszerzett könyvecskét.

Scar

Azt hittem, hogy valamivel lassabb lesz. Mondjuk nem mintha bánnám, de kellemes volt ott állni, a könyvesbolt fényei alatt, egy lapot tanulmányozva. Magamban, teljes csendben. A csillogó iránytű ugyan gyönyörű volt, de nem tudtam hová tenni.
- Ugyan mennyibe kerül egy ilyen? - kérdezek rá. Fejben még hozzáteszem, hogy ugyan vajon hány példány kelt el belőle. De kinyitom és végiglapozgatom.
- Nos, először próbáljuk a legegyszerűbb módját, olvasd fel a koordinátákat amik oda vannak írva, hátha a környéki térképen rajta vannak.

Misha

  - Nem tudom. A könyvesbolt inkább hasonlít egy könyvkölcsönzőre. Ha elviszel egy könyvet, az visszakerül, ha már nincs rá szükséged. Így bármikor hozhatsz vihetsz bármit. Ha meg nagyon megtetszik, meg is veheted - vont vállat a szöszi, de most nem éppen ez volt a téma, ami érdekelte.
  Utána szépen felolvasta a koordinátákat, ahogy Misha kérte. Mivel nem tudta ez pontosan hogy is működik, ezért csak ledarálta. Aztán rájött, hogy így aztán nem lesz nagy segítség, így egyenként is elmondta. Először az északi, majd a nyugati koordinátát. Közben pedig magába somolygott.

Scar

Az első infók elég zagyvák voltak, de szerencsére erre partnerem is hamar rájött, így a második forduló után eredményekhez jutottam. A képem mégis olyan volt, mint aki citromba harapott.
- Hát van egy jó meg egy rossz hírem - jelentettem ki - A jó hír, hogy ez egy Bogolyfalvi helyet jelöl. A rossz - nehogy már egyszerű legyen a dolgunk - hogy ez a tó közepe kb...

Misha

  A szőke látta a másik arcán, hogy valami baj van. - Ne kímélj.. - sóhajtott egyet, és beállt várakozó testtartásba; testsúlyát áthelyezte egyik lábára, karját pedig összefont.
  - Ó North, ha egyszer megtalállak.... - nézett az ég felé Scar, és közben a fejét ingatta. - A kis tavacska mi? - vetette pillantását Mishára.
  - Na jó, akkor induljunk. Ott vannak csónakok, majd elkötünk egyet - vont vállat a lány. Nem először tenne ilyet, és amúgy is. Szükségük van rá.

Scar

Úgy tűnik a lány sincs elragadtatva az információk lelőhelyét illetően.
- Kérlek add át a nevembe is ha egyszer megtalálod, hogy kapja be - kérem, majd átadom a lapot a nőnek. Nekem már nem kell, és ha felrobban se szívesen tartanám magamnál.
- De akkor is le kell merülni nem?

Misha

  Idegesen a hajába túrt, és közben felhúzta az orrát. - Nem tudom pontosan mi lesz, ha odaérünk. Csak azt, hogy már csak - ránézett az órájára - tizennyolc percünk van, és még ki kell érnünk a faluból. Ez itt és most a cselekvések ideje Mikhail, és nem a gondolkodásé. Különben is, ha mozog a lábad könnyebben gondolkodik az agyad - intett, hogy menjenek már, mert különben szétfeszíti az ideg.

Scar

- Szerintem ez marha nagy kamu - jegyzem meg a lábak meg az agy összefüggésére de azért alázatosan baktatok mellette míg a tóhoz nem érünk. Sötét van és hideg. Nem akarok megfürdöni most. Amúgy is a nők előtt a vízben lenni rossz élményeket idéz.
- Látsz csónakot?

Misha

  Hosszú, csendes séta volt ez a tóig, ami egy csöppet felőrölte Scar gondolatait. Ha most nem sikerül megtalálni, akkor vége. Ennyi volt. Neki, az életének, egyszerűen mindennek. Nem képes North nélkül élni, bármennyire is nehéz beismernie. Mostanra a hiány annyira naggyá nőtt benne, hogy szinte széthasította a mellkasát, s mintha állandóan egy tőrt érezne az oldalába szúródva.
  - Bent vannak a sufniban - indult el a kis favityilló felé. Előkapta a pálcáját, melyet eddig a csizmája oldalában rejtett el. - Bombarda! - törte szét a lakatot gondolkodás nélkül. Lehet egy Alohomora is elég lett volna, de mostanra már törnie kellett.

Scar

-Aha a lelakatolt sufniba - motyogtam végignézve, ahogy profi módon rablókká váltunk.
- Azt hiszem itt hagyok egy cetlit, hogy a megrongálás számláját küldjék el nekem és mindent kifizetek - jelentettem ki, azzal nekikezdve megírni a lapocskát amit zsebemből kaptam elő. Mégsem lehet csak úgy ilyet csinálni.
- Addig légyszi a vízre tudod tenni?

Misha

  Egy szarkasztikus félmosollyal nyugtázta a férfi mondandóját. - Mikhail, te túl jó vagy erre a világra - ingatta a fejét. - Tudod, vannak sokkal rosszabbak is, mint mi. Az ajtót meg se rongáltam, és a csónakot is visszahozzuk - papolt a szöszi, miközben egy pálcaintéssel elkezdte lebegtetni a hajót. - Egyedül egy új zárat kell vennie, és ha okos, akkor ezek után valami olyat keres, ami mágiamentes. Igazából még segítettünk is neki. Velünk még jobban járt, mint holmi rablókkal. Így pedig rájön, hogy mi volt a hiba a rendszerében - fejezte be mind a gondolatfolyamot, mind a reptetést.
 

Scar

- Igen, így van, nem is értem miért vagyok könyvtáros te meg időlopó, igazán indíthatnánk egy vállalkozást is, amiben betörünk helyekre, letesztelve a biztonságot - ráztam meg a fejem. Azért csak megírtam azt a cédulát és ráragasztottam az ajtóra. Majd ha visszahozzuk épségbe leveszem, majd elindultam a hajó felé.
- Ki evez?

Misha

  - Nem vagyok időlopó, a cukrászdában vagyok pék - válaszolt csak úgy mellékesen a szöszi. Igen, az állás folyamatos. Nem, nem szándékozott mások orrára kötni, hogy befuccsolt a sárkányrezervátumi meló. De senki nem mondhatta neki azt, hogy naplopó.
  - Te vagy a férfi - szállt be a csónakba Scar, és mosolyogva várta, hogy a férfi elvégezze a többit.

Scar

- Pék? Komolyan? - meglepődtem, valahogy nem ilyen melót néztem volna ki a lányból. Az inkább az ilyen kicsit duci, mosolygós lányok és fiúk munkája nem?
- Oké, de ilyen alapon ha visszaértünk te főzöl és mosol amíg én újságot olvasok - nyilván nem vártam el tőle, és azt sem hagytam volna, hogy egyedül evezzen. De azért na. EZ a te vagy a férfi kijelentés mindig csak akkor jön, ha valami fizikai feladatról van szó. Elkapom az evezőket és elkezdek evezni, majd valahol a közepe tájékán megállok.
- és most?

Misha

  Azok után, hogy közölte Scarral, hogy ő főz és mos, elvárt volt egy beszólás a fizikai munkára. Mármint ha már sztereotípiák, akkor csinálják rendesen. Ahogy haladtak befelé, Scar újra és újra a kis cetlit nézte. Miért nincs rajta valami más jel?
  - Most? Most... - ránézett karórájára, ahgy tudatosodott benne, hogy azt is figyelnie kéne. - Shit! - dobta a vízbe a lapot abban a pillanatban, és kapálódzásában a csónak is megrengett.

Scar

Én nem értettem mit művel, nagyokat pillogtam és mikor kapálózni kezdett megragadtam a csónakot. Aztán a papír...
- NE! - kiáltottam, de már késő volt - ez? Ez jött most? Dobjuk bele a papírt, nehogy valami legyen vele? Remélem te ugrasz be a... - nem tudtam befejezni a mondatomat, mert fény csapott fel a mélyből. A víz alól. Egy apró iránytű alakja hullámzott a tükörsima vízfelszínen.
- Azta

Misha

  Nem állította a szöszi, hogy ez volt élete ötlete, de mégsem hagyhatta felrobbanni a kezében a levelet. És hát... mégsem jött ki az olyan nagyon rosszul...
  - Wow! - ámult a lány, és szemében tükröződött a piciny iránytű. - Most... követnem kéne? - kérdezte, és kétkedve az oroszra nézett.
  - Mondanám, hogy az orosz véred bírja a hideget, és ugorj te, de... North az én felelősségem - forgatta szemét, és elkezdte levenni a ruháit. Így az estéhez közeledve már a fagypontot kezdte súrolni a hőmérséklet, így minél több ruhadarabot vett le, annál inkább remegett a lány. Végül, mikor már csak a fehérnemű volt rajta, mutatóujját Mishára szögezte. - Ajánlom, hogy amikor feljövök, még itt légy és odaadd a kabátodat! - ezzel pedig a papír után ugrott.

Scar

Úgy tűnt elég jól sült el a dobjuk a vízbe a fontos iratokat taktika, sőt, egyre inkább.
- Biztos vagy benne? Szívesen ugrok ha te nem akarsz - ajánlottam fel. Nem akarom, hogy megfázzon vagy hasonló. De a lány hajthatatlan volt, máris egymás után vette le a ruháit. Én meg nem tudtam másra gondolni csak őt bámulva arra, hogy ha most valaki erre sétál teljesen vajon milyen kép tárul majd a szeme elé? Az egyik házvezető elkötött egy hajót majd egy fehérneműs nővel ücsörög a tó közepén. Remek.
- Persze, számíthatsz rám, itt foglak várni - bólintok zavartan

Misha

  Nagy levegő, és ugrás. Az iránytű egyre fényesebben és élénkebben csillogott, ahogy lejjebb ért Scar. Vagy talán a víz volt sötétebb. Mindenesetre tökéletesen látta az el-elúszó halakat az iránytű gyér fényében. A víz hullámokban volt jeges verem, majd enyhe téli pancsoló. A szöszi érezte, ahogy kezei elkezdenek megfagyni, szinte látni élte rajta az enyhe lila színt, és fejben már csak imádkozott, hogy minél gyorsabban érjenek oda.
  Csak úszott és úszott, mintha a kis tónak nem lenne feneke. Már éppen megfordult a lány fejében a visszakozás csengője, amikor a képbe úszott valami dobozkaszerű. Még pár karhajlítás lefelé, és a hínár közül kiszabadítva a ládikót igyekezett minél gyorsabban a felszínre érni. Tüdeje már lángolt az oxigénhiánytól, végtagjai nem mozogtak, annyira átfagyott. De felfelé már sokkal gyorsabban haladt, mint lefele.
  Hatalmas levegőt vett, amint felért a felszínre. Csapkodott párat, hogy a felszínen tudjon maradni. Remegése megállította az agyát, hirtelen már a csónak megtalálása is nehéz feladatnak tűnt.

Scar

Ideges lettem amint elmerült a lány. Aggódtam miatta és minden egyes elmúlt másodperccel nagyobb lett a lelkifurdalásom, hogy nem én mentem. Nekem kellett volna. Szinte egy örökkévalóságnak tűnt, míg újra előbukkant. Azonnal kinyújtottam a kezem, hogy segítsek neki visszamászni a csónakba és a kabátomat is gyorsan köré kanyarítottam, amit már oda is készítettem. Aztán a varázspálcámat előkapva.
-Leperex - mondtam ki a varázsigét, hogy a lányról az összes víz leperegjen és remélhetőleg már ne legyen átázva.
- Na?

Misha

  Hihetelen másodpercek teltek el, amíg meglátta és megérezte a felé nyújtott kezet. Szorosan megfogta, és hagyta, hogy kezelésbe vegye a férfi. Egyedül egyetlen dolognak volt tudatában, a kis doboznak, melyet végig magához szorított. Ujjai szinte már görcsösen kapaszkodtak bele, még a csónak felécén ülve is.
  Szipogott egyet a lány. Még mindig remegett, de víz nélkül már sokkal jobb volt. Meg akart szólalni, de félő volt, hogy vagy hangja vész oda, vagy az állkapcsa túlságosan reszketne hozzá, hogy érthető legyen. Így vette a bátorságot, és végre előkanyarintotta kincsét. Odaadta a férfinek, ő pedig lassan, ahogy képes volt, elkezdett öltözködni.

Scar

- Azta a meglepetés erejével még egy doboz - pislogok. Vajon ezt hogy csinálta North, bement a közeli hobbiboltba és felvásárolta az összes dobozt?
- Na nézzük - megforgatom, hogy megtaláljam az elejét. Furcsa alakú zár csücsül rajta, teszek egy próbát de nyilván be van zárva.
- Valamit még csinálni kéne, egy ilyen alakú izét beledugni - fordítom felé.