[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797621#post797621][b]Lorin Annie Brightmore - 2020.03.08. 21:02[/b][/url]

- Lehetnék konyhamalac. Azokat a pizzarészeket, amikhez nem nyúltak megenném. Teljesen jó biznisz lenne.
Én is a gyerekekre pillantok, és nyugodtan konstatálom, hogy a kis Anna még mindig nagyon utálkozva tud rám nézni.
- A testvérem és a felesége elválnak, és Cath elmegy Párizsba, megnyert egy ösztöndíjat.
Mondom egy kicsit halkabban, kevésbé vidámabban, de, amikor megszólal, újra felderülök.
- Óóó, jó. Akkor azt amit én találtam ki, a te szülinapodon csináljuk. Kivéve, ha ugyanarra gondoltunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797664#post797664][b]Bánki Barnabás - 2020.03.09. 07:51[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797665#post797665][b]Lorin Annie Brightmore - 2020.03.09. 07:58[/b][/url]

- Szóval nem látod az üzleti fogást bennem. Hm. Mindenképpen dolgozok még a marketingemen.
Határozottan bólintok is hozzá, hogy tényleg így gondolom a dolgot. Legközelebb prezentációval szolgálok majd ehhez az ötlethez.
- Ugye? Mintha a szüleim így akarnának megvesztegetni.
Nekem mondjuk tetszik a dolog, de nagyon félek is tőle, mert egyedül leszek abban a nagy házban, és fogalmam sincs, hogy mit fogok ezzel a helyzettel kezdeni.
- Még kitalálhatod a gondolataimat. De majd utána elválik, ha már utána leszünk. Na de, mivel megint egyedül leszek hagyva, van kedvetek nálam vacsorázni? Én főzök, és ígérem, hogy nem mérgezlek meg most sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797692#post797692][b]Catherine Hope Brightmore - 2020.03.09. 11:59[/b][/url]

Fehéresszőke hajam nedvesen tapad a hátamhoz, miközben hatalmasakat ásítva mínusz kettővel kocogok a kávéfőző felé. Az agyam? Tompa. De a bor az finom volt. Meg a pizza és a sütemények. Kicsit talán túlzásba estünk, de nagyon jól éreztem magam. A kávét az automatikus mozdulatok miatt tudom megcsinálni. Miközben fő, a fejem a konyhaszekrénynek támasztom, és alszok még egy kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797693#post797693][b]Denis A. Brightmore - 2020.03.09. 12:07[/b][/url]

Ha valaha ismét beleesek abba a hibába, hogy elhiszem, minden rendben van, lőjenek fejbe. Túl egyszerű és szép lenne az, ha minden folyna a saját medrében. A rossz érzet is azért van bennem napok óta. Figyelmen kívül hagytam, igyekeztem elkerülni a gondolataimat, feszültebben figyeltem Helvey-t, de ő ugyanolyan, mint eddig, ahogy Lorin is, így az egyetlen, akinek megérzem minden egyes lélekmozgását lehet a rossz érzet oka, szóval gondolom nem meglepő, hogy amint az éjjel átfordult nappalba és olyan emberi idő is lett végre, már lépek is be a házba.
Fehér haja omlik vállára és arca mellé, ahogy feje a szekrénynek van támasztva. Örökké el tudnám nézni, ahogy csak áll ott és semmit nem csinál, de érzem és tudom, hogy valami nem stimmel. Lassan lépkedek mögé, hogy kérdés nélkül öleljem át hátulról, erősen szorítva magamhoz, fejemet hajába fúrva, miközben suttogva szólalok meg.
- Szia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797699#post797699][b]Catherine Hope Brightmore - 2020.03.09. 12:16[/b][/url]

Elmosolyodom, ahogy illata körbeleng, szeretem érezni őt, szeretem szeretni őt. Éppen ezért is olyan nehéz ez. És bár nem vagyok híve a káromkodásnak, de őszinte leszek, ez most kibaszott nehéz. Ujjaim ujjai közé simítom, rászorítok, hogy ne engedjen el, nem akarom, hogy távol legyen tőlem.
- Annyira öreg vagyok Denis, berúgtam egy üveg bortól.
Jó, nem az egészet én ittam meg, mert azért a kisasszonyka is fogyasztott, de azért a nagy része benne, végezte. Kuncogni kezdek a gondolatra, hogy mennyire szerencsétlen vagyok, mennyire béna.
- Hiányzott a jelenléted.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797700#post797700][b]Denis A. Brightmore - 2020.03.09. 12:22[/b][/url]

Mélyen szívom be a jól ismert illatot, amely minden szarság ellenére a megnyugvást jelentette a rossz helyzetekben. Az ő karjai nyújtottak biztonságot, az ő karjai között alhattam rendesen, tudván, hogy nem kell mitől tartanom, mert ha felébredek, ugyanúgy mellettem lesz arcára tapadt tincseivel, hiszen néhanapján szinte leforráztam, mégsem hagyott magamra.
- Kimentél a gyakorlatból - mosolyodom el szemtelenül, amit ő ugyan nem láthat, de biztos vagyok abban, hogy érzékel. Erősebben húzom magamhoz, nyakába fúrom fejemet.
- Tudom - mélyet sóhajtok, ahogy végül államat támasztom vállára. - Te is nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797701#post797701][b]Catherine Hope Brightmore - 2020.03.09. 12:29[/b][/url]

- Az biztos. A húgod viszont nem szereti az alkoholt.
Legalább már ezt is tudjuk, és ez sem lesz olyan nagy baj a jövőben. Nem kell attól aggódnia, hogy a nagy tinidrámák közben majd lerészegedik. Vigyáztam rá, és most Denis jön. Szabad kezem az ajkaimhoz emelem, fogaimmal húzom le a szives gyűrűt, és húzom rá Denis ujjára, a szív pedig körré formálódik.  
- Will megbűvölte a gyűrűt, úgy, hogy már neked jelezzen, ha valami baj van.
Ez lett volna a bevezetés. A jobbik verzió, a rosszabbikkal majd ezután rukkolok elő. Csupa meglepetés vagyok ma.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797702#post797702][b]Denis A. Brightmore - 2020.03.09. 12:34[/b][/url]

- Még szerencse - forgatom meg szemeimet halkan nevetgélve. Ennél nagyobb öröm ma ne is érjen. Legalább Lorin ne legyen egyetlen alkoholnak se a függője, ha én már amúgy is majdnem minden káros baromságnak a függője vagyok. Ő legyen normális.
Ráncolt szemöldökkel pillantok le, miközben az ujjamra húzza a gyűrűt, amelyen a szív helyett, egy egyszerű kör lesz. Hogy nekem jelezzen, ha baj van, mert Payne... mert Payne-nek miért is nem tud tovább jelezni? Tekintetemre fátyol borul, agyam elsötétül, a gondolatok kiürülnek a fejemből, és ezekkel egységesen lesz hangom hideg.
- Hova mész?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797703#post797703][b]Catherine Hope Brightmore - 2020.03.09. 12:41[/b][/url]

- Franciaországba.
Felelem csendesen, és erősebben szorítom őt magamhoz, hogy eszébe se jusson megfordítani. Ebben a konyhában időről időre elfog a sírás, még ha nem is akarom, hogy így legyen. Én nem sírok mások előtt, így nem láthatja most sem a könnyeimet.
- Ösztöndíjjal. Két évre.
Szipogok egy kicsit, miközben szabad kezemmel elveszem Denis bögréjét, és a kávéfőző alá helyezem, majd megnyomom a gombot, hogy pillanatokkal később friss kávé töltse be a teret.
- Hazajövök, de csak havonta egyszer vagy kétszer. Jöhettek ti is bármikor, csak ez most egy olyan lehetőség, amit nem hagyhatok ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797704#post797704][b]Denis A. Brightmore - 2020.03.09. 12:49[/b][/url]

Franciaországba. Reszketegen engedem ki a levegőt, mert egyszerűen képtelen vagyok felfogni a szavakat. Fejem előre bukik, tincseim arcomba hullanak, és karjaim, amik eddig erőteljesen ölelték Cath-et, eleresztik a nőt, és ha csak ő nem tartja kezeimet olyan erősen, azok magam mellé hullanak.
Franciaország. Két év.
Ő nem sír mások előtt, tudom, de ahogy meghallom a szipogást szívem akaratlan facsaródik össze. Franciaországba, két évre. Két év távol tőlem, nélkülem megy el, nem is volt opció az, hogy itt maradjon esetleg? Miért nem? Miért nem tud megülni a seggén?
- Amit nem hagyhatsz ki - a szavak fájdalmasan hagyják el ajkaimat, szinte égeti torkomat mindegyik, de suttogásnál többre nem telik még így se. Látom, ahogy a kieresztett levegőtől Payne pár fehér hajszála libben meg, hogy végül ugyanúgy visszaálljanak. Két évre...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797705#post797705][b]Catherine Hope Brightmore - 2020.03.09. 12:55[/b][/url]

- Denis...
Mit mondhatnék, mi lenne jó arra, amit ez a helyzet teremt? Ami bennem van? Miként lehet ezt jól megmagyarázni. Letörlöm a könnyeimet, mielőtt felé fordulnék, de ismer, jobban, mint bárki a világon.
- Azt hittem, már nem vagyok szerelmes beléd. De az vagyok. Talán, ha távol vagyok, ha lefoglalom magam, ha nem itt vagyok, vége lesz.
Nem terveztem elmondani neki, csak lazán akartam ezt az egészet intézni. A pólóját megfogva húzom közelebb, ha engedi.
- Sosem hagylak el, csak most kicsit arrébb kell mennem. De bármikor jövök, ha szükséged van rám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797706#post797706][b]Denis A. Brightmore - 2020.03.09. 13:08[/b][/url]

Könnyeit letörli, hiába tudja, hogy felesleges, hiszen láttam már így. Láttam, nem egyszer, és nem érdekelt. Nevemre sem emelem fel fejemet, csak magam elé nézek, és ahogy felém fordul kezdem el fixírozni a felsőjén lévő csíkokat.
Minden egyes szó, amit kiejt ajkain tőrként szúrják szívemet. Azt hitte, hogy nem, és mégis. Miattam megy el, mert még mindig szerelmes, és attól várja a megváltást, ha elmegy, ha nem lesz a közelemben, akkor elfelejt, az érzelmek elmúlnak.
Franciaországba. Miattam. Két évre.
Ellenállás nélkül hagyom, hogy közelebb húzzon magához. Felnevetnék arra, amit mondd, de még arra is képtelen vagyok, csak előre bukott fejjel hagyom, hogy bármit tegyen velem. Ha szükségem van rá, akkor jön. De nekem itt van rá szükségem. Mindig. Nem csak akkor, amikor beüt a sok szar. Mindig...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797709#post797709][b]Catherine Hope Brightmore - 2020.03.09. 13:14[/b][/url]

Magamhoz húzom, szinte elbújok benne, beleveszek a testében, az illatában, a bőre érintésében. Bár ne lenne ez ennyire nehéz, bár minden mehetne tovább. De Eszternek igaza volt anno, nem szabad várnom rá, nem szabad csak ülnöm és várni, mert akkor sosem múlik el az érzés, mert már magamat hergelem bele. Egy kis távolság, semmi több.
- De ne aggódj, Denis. Megcsináltam a válási papírokat, nem maradok a nyakadon.
Nem mintha hinném, hogy bárki mást el akarna venni, de idővel talán. Ha mégsem, hát elvesz újra engem. Simán benne van ez is a pakliban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797710#post797710][b]Denis A. Brightmore - 2020.03.09. 13:23[/b][/url]

Az előre hullott tincsek csikálják arcomat és orromat, mégsem tudok odanyúlni és elsöpörni őket onnan. Túl megerőltető lenne. Túl megerőltető az is, hogy egyáltalán talpon legyek, még álljak, és ne essek össze ebben a konyhában, ami egy időben... nem is. Ami a mai napig jelenti a mentsváramat. Mindenkor jelenteni fogja. Aprót lépek hátra, ahogy nekem nyomódik, hiába tart ő is, szükséges, hogy ne essek el, mégis lehet, hogy az lenne a legegyszerűbb.
Szívem kihagy egy ütemet, és csak nagyon lassan, már könyörögnöm kell érte, hogy ne álljon meg, induljon újra, mert még nem halhatok meg. Nem halhatok bele abba, hogy elmegy. Hogy elhagy, aminek az oka én vagyok. Ismét. Megint egy olyan dolog, amit felírhatok magamnak, hogy soha ne felejtsem el. A válási papírok el vannak intézve, nem mintha fontos lenne egyáltalán az a pár papír, amikhez az én aláírásom is kell, anélkül ő az enyém marad. Örökre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797715#post797715][b]Catherine Hope Brightmore - 2020.03.09. 14:28[/b][/url]

- Tudod, hogy nem hagylak el, ugye?
Tudom, hogy miért nem beszél, általában úgyis mindig én beszélek, és nem ő. De tudom, hogy mi van a fejében, szinte látom a gondolatait. Köztünk különleges kötelék van, olyan, amit el sem lehet magyarázni.
- Denis, legyek bárhol, én hozzád tartozom.
Akkor is, ha ez nem egészséges, de közöttünk ez évek óta így van. Egymáshoz tartozunk, akkor is, ha éppen nem vagyunk jóban. Akkor is, ha éppen minden összeomlott. A haját simogatom, és próbálom megtalálni a tekintetét.
- Szeretnéd, ha inkább itt maradnék? Ingázzak? Ingázhatok, hazajöhetek minden nap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797717#post797717][b]Denis A. Brightmore - 2020.03.09. 14:39[/b][/url]

Hogy tudom-e? Én már semmit nem tudok. Elmegy, mert szüksége van rá ahhoz, hogy el tudjon felejteni, hogy többé ne szeressen. Miért nem akar szeretni? Miért akar elfelejteni? Miért nem jó minden úgy, ahogy most van? Eddig is működtünk mindenhogy, eddig sem volt akadálya annak, hogy szeressen, ahogy én szeretem őt. Most mégis minden megváltozott, és a rossz érzés, ami napok óta bennem van, éppen kiteljesedik, hogy agyamra olyan fátyolt húzzon, amit lehet soha nem szedek le onnan. Vagy bárki más sem.
Mert hazugság az, hogy hozzám tartozik. Nem tartozhat hozzám, nem tartozik hozzám, amikor éppen pár perccel ezelőtt mondta ki, hogy elhagy. Miattam hagy el, én vagyok az oka annak, hogy itt hagy mindent egy elszalaszthatatlan lehetőség miatt. Meg kellene szólalnom. Mondanom kell valamit. Muszáj. Ajkaim elnyílnak egymástól, érzem az érintését tincseim között, mégis olyan érzetet kelt, mintha már most több száz kilométer lenne köztünk. Meg kell szólalnom...
De hang nem jön ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797721#post797721][b]Catherine Hope Brightmore - 2020.03.09. 14:52[/b][/url]

Akármennyire is szeretném, ha felelne, tudom, hogy nem fog. Tudom, hogy most nem tud, és tudom, hogy bármit megtehetek vele, hogy nem képes nekem ellenállni. Ujjaimat ujjai közé csúsztatva, segítve őt irányítom át a nappaliba, és ültetem le a kanapéra. Leültetve őt, befordulok, felhúzom a lábaimat, és magamhoz húzom, fejét a mellkasomra hajtom, haját simogatom, lábaimmal, kezeimmel átölelve őt, mint egy kisgyereket.
- Maradhatnánk akár házasok is, és hazajöhetnék minden héten. Mit szólsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797722#post797722][b]Denis A. Brightmore - 2020.03.09. 15:03[/b][/url]

Fejemet előre hajtva hagyom, hogy ujjait ujjaim közé csúsztatva húzzon a nappaliba és ültessen le. Mindent hagyok, esélyem sincs ellenállni, vagy legalább annyit mondani, hogy ne tegye. Semmihez nincs erőm. Ahhoz sincs, hogy elhúzódjak, amikor magához húz, és úgy ölel magához, mint egy kisgyereket, aki felsértette a térdét, és anyja vigasztaló szavaira, ölelésére van szüksége.
Mondanom kell valamit. Bármit, akármit, de hangom mintha örökre elment volna, mert a szavak visszhangzanak fejemben, pedig legszívesebben rögtön ki akarnám őket törölni. Mert szerelmes, és el kell mennie. Minél messzebb tőlem, annál jobb. Szemeimet összeszorítom, amikor hirtelen érzem meg az égető érzést, amely marja őket, kezeim Payne hátához vándorolnak. Remegve, már-már félve nyúlok pólójához, hogy ujjaim belemarkoljanak végül az anyagba és mellkasához fúrva fejemet álljak neki szaggatottan venni a levegőt.
Mert nincs.
Mert elfogyott.
A pánik...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797726#post797726][b]Catherine Hope Brightmore - 2020.03.09. 16:09[/b][/url]

Ez az a pont, amikor hivatalosan is megszakad a szívem, mert ezt nem szerettem volna kiváltani, nem hittem volna, hogy ez lesz a vége.
Szorosan ölelem őt, eszemben sincs elengedni, vagy mondani neki bármit is, ez most nem az a szakasz, ahol bármit is szabad lenne mondani. Simogatom, ölelem, mintha tényleg egy kisgyerek lenne, aki megsérült. Közben pedig az én könnyeim is újra útnak indulnak, mert a szívem nem bírja már tovább. Ez a legszomorúbb búcsú valaha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797728#post797728][b]Denis A. Brightmore - 2020.03.09. 16:39[/b][/url]

Tüdőm sikít a levegőért, ami belé érkezik ugyan, de mégsem azt a hatást éri el, amit egy normális embernél. Szemeim szúrnak, ahogy tüdőm is, kapkodom a levegőt, mert nem érzem, hogy kapnám. Kapaszkodom a nőbe, abban a reményben, hogy megtart, a felszínen tart és nem hagyja, hogy mindennek vége legyen, mert a pánik mellett mindig ott van a düh is, és jelenleg démonjaim ébredeznek. Kaparászik agyamban, igyekszik társa mellé érkezni, hogy segítse őt, és félek sikerül neki...
Sípolok, markolom az anyagot, talán szakadt is már, nem tudom, fülemben dobol a vér, ahogy próbálok a felszínen maradni. Ahogy próbálok önmagam maradni, és nem hagyni, hogy ismét irányítva legyek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797729#post797729][b]Catherine Hope Brightmore - 2020.03.09. 16:47[/b][/url]

A csónakházas eset éjjelén, míg Annie bent volt Denisnél, Will kérdezett valamit, amit sosem felejtek el: "Felkészültél arra, hogy ez a kapcsolat örökké az első helyen lesz? Hogy sok mindent lerombol majd?" Én pedig azt feleltem, hogy igen, hogy felkészültem, hogy tudom, mit vállalok.
Azonban most, fekve és őt ölelve, nem vagyok benne biztos, hogy megértettem, mit is jelentett az, amit akkor Will mondott. Ha elköteleződsz egy beteg ember mellett, az nem átmeneti, az az út végéig tart, és ahogy a húga esetében, úgy Denis esetében is igaz, hogy összeköt minket egy láthatatlan kötelék, valami, ami miatt több a jobb nap, mint a rossz, valami, ami képes megküzdeni a démonjaival. Önző gondolat ezen kívül gondolkozni. Elköteleztem magam, mellette.
- Maradok.
Mondom ki végül csendesen, nem tudom, hogy hallotta-e, de talán igen, talán érzi, hogy miatta képes vagyok erről lemondani. Minden megy tovább majd, úgy, mint eddig. Mellette kell lennem.    

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797737#post797737][b]Denis A. Brightmore - 2020.03.09. 19:35[/b][/url]

A kétségbeesés úgy járja át minden porcikámat, minden sejtemet, és olyan gyorsan, hogy nincs esélyem küzdeni ellene. Szinte marja a bőrömet a tudat, hogy elhagy, itt hagy, elmegy mellőlem és nem lesz a közelemben már soha többet, mert ha most elmegy, akkor nem fog visszajönni. Tudom. Mert távol kell lennie tőlem, és ha visszajönne végleg, akkor ugyanoda lyukadnánk ki. Távol kell lennie tőlem, hogy tudja élni az életet, amit megérdemel, mert én is csak miatta jöttem vissza mindig. Mert nélküle engem sem köt ide senki. Senki mással nem olyan őszinte a kapcsolat, mint vele. Senki mással.
Ujjaim hegye bizonyosan elfehéredtek már, miközben markolom a felsőjét, feszítem, igyekszem tele szívni levegővel üresnek érződő tüdőmet, de inkább csak kapkodok utána. Szemeim össze vannak szorítva, foltokat látok csupán szemhéjam alatt. Mellkasom hihetetlen sebességgel süllyed le s fel, érzem, hogy izzadni kezdek, ahogy a tűz fellobban bennem, enyhe szellő járja át a nappalit. Értem teszik. De nem számít, csak legyek túl rajta, ha kell, akkor törjön ki belőlem most, csak legyen vége, mert nem látok, nem hallok, nem érzek. Semmit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797787#post797787][b]Catherine Hope Brightmore - 2020.03.09. 21:54[/b][/url]

Hallom, ahogy reccsen a felső, tudom, hogy menthetetlenre fog szakadni, az első pillanatban tudtam már, ahogy azt is tudom, hogy a hirtelen jött meleg nem jó jel. A homlokára csúsztatom a kezem, és a nedvességre hevesebben reagál a szívem, vadul kezd dobogni, és tudom, hogy meg kell fordulunk, hogy nem maradhatok én alul. Tudom, hogy milyen az, amikor beszorulok valahova, és ő zárja el a kijáratot. Gondolkodás nélkül fordulok ki alóla, riadtan fordítom meg a helyzetünket, és kerülök én felülre. A kezeit a feje fölé szorítom, és közel hajlok hozzá.
- Kerekedj felül, Denis. Érezd az illatom, halld a hangom, kérlek, érezz engem.
A múltkor túl későn figyelt fel rám, most muszáj előbb, muszáj, hogy velem maradjon. Ajkaimmal ajkait simító, de még nem merem elengedni a kezeit. Muszáj, hogy fejben velem maradjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797817#post797817][b]Bánki Barnabás - 2020.03.10. 07:14[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797819#post797819][b]Lorin Annie Brightmore - 2020.03.10. 07:53[/b][/url]

Elnevetem magam azon, hogy a bukást látja bennem.
- Felemellek, majd nyomorba döntelek. Ilyenek ezek az átkozott nők.
Büszkén ki is húzom magam, hogy mennyire jó dolog jutott az eszembe.
- Úúúú, akkor bármit csinálhatok veled!
Dörzölöm össze a tenyereimet lelkesen.
- Hétkor jó? Allergiás vagy valamire?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797820#post797820][b]Bánki Barnabás - 2020.03.10. 08:02[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797824#post797824][b]Lorin Annie Brightmore - 2020.03.10. 08:47[/b][/url]

- Majd elválik!
Vigyorgok szélesen, és megmarkolva a kerítést, felnyomom magam, hogy védekezni se tudjon a puszi ellen, ami az arcán cuppan.
- Magadat.
Mielőtt még teljesen kiakadna rám, és ellenkezni tudna, lelépek a kerítésről, és szélesen vigyorogva hátrálni kezdek.
- Hétkor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797831#post797831][b]Denis A. Brightmore - 2020.03.10. 11:02[/b][/url]

Az izzadság végig folyik hátamon, hogy röhögve áztassa el pólómat, miközben az agyamban lévő pánik fokozatosan, de egyre csak intenzívebben borítja fátylát lefelé. A démon mosolyog, várja a haverját, mintha nem lenne elég egyedül ahhoz, hogy tönkretegyen.
Ernyedt testem alól fordul ki Cath, csak hagyom, nem küzdök ellene. Messziről érkezik a hang, amely nekem szól, engem szólít, hogy küzdjek, ne hagyjam, hogy ismét alulra kerüljek, mert annak beláthatatlan következményei lehetnek. Szemhéjam alatt cikáznak kékjeim ide-oda, foltokat látok, igyekszem az elhangzott szavak értelmét és jelentését felfogni. Kapkodom a levegőt, tincseim homlokomra tapadnak, ahogy szemeim kipattannak, és a színtiszta rémület csillan bennük. Lelököm magamról Payne-t, miközben hirtelen felülök, csak remélem, hogy a kanapéra esik, lábaim érintik a földet, mert az előbbi kiszolgáltatott helyzetet nem engedheti meg magának egyik démonom sem. Nem bírja az egójuk. Előre görnyedve temetem tenyerembe arcomat, ahogy hörögve veszem a levegőt. Testem lángol, agyam is.
Mikor lesz vége?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=797835#post797835][b]Catherine Hope Brightmore - 2020.03.10. 12:20[/b][/url]

Nem sok híja van annak, hogy a padlón végezzem, de szerencsére széles kanapét választottam annak idején, így még időben korrigálni tudom az esés ívét. Most azonban, ellentétben a múltkori esettel, nem mozdulok látványosan, nem küzdök a démonjai ellen, mást teszek. Mellé telepedve, úgy, ahogy ő, felülök, lábaimat a padlóra helyezve, combomat a combjához simítom, könyökeimet a térdeimen pihentetem, ujjaimat összefonom magam előtt, és várok, szemem sarkából figyelem őt, hogy ha kell, mozduljak. De nem tudom megállni, hogy ne nevessek fel.
- Szerencsétlen, mennyivel szerencsésebb lettél volna, ha kinyírsz, márcsak a családnevem miatt is felmentettek volna.