Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Ritkán játszom szerencsejátékot de néha előfordul. Ez is olyan, mint minden más, ami káros, azonban ha kevésszer csinálja az ember, akkor még megúszható dolog, például a gyerek vállalás.
Azonban ez a nap nem az én napom volt. Mélyet sóhajtva dobtam be az utolsó lapokat és álltam fel az asztaltól, kilenc galleonnyi zsetont hagyva magam után. Az előzőekkel együtt ez így húsz.
- Egy ideig nem hívom meg magam egy esti Maryre az is biztos - ráztam meg a fejem, kifelé menet, azonban  a gyümölcsös játékgépnél megálltam hirtelen.
- Mondjuk még egy utolsó próbát tehetek - motyogok s odafordulok az előttem álló szőke nő felé, megkocogtatva vállát.
- Elnézést ide vár?

- Köszönöm Alzíka kedves, de én már itt annyit veszítettem, hogy most már nyernem kell - nevettem el magam, s a gép elé álltam.
- Na most szurkolj - jeleztem, nehogy itt félre legyen csúszva a drukkolás, aztán meghúztam a kart. Forgott vagy tíz kerek másodpercig aztán megállt. Három ugyan kijött, ám a gyengébb nyereményt mutató béna cukkiniból.
- Két galleon, az se rossz - vonom meg a vállam, majd a nő felé fordultam. - Vacsorára legalább már megvan a büdzsé

Azt a néhány galleont zsebrevágtam, majd a kérdésen egy kicsit elgondolkodtam.
- Tojással és gorgonzolával töltött Cukkini, ha már úgy látom az hozott ma nekem szerencsét, azzal folytatom akkor az estém

A lány korgó gyomra mintha kis elégedettséggel töltötte volna el a lelkem. No nem azért, mert vagyok olyan szadista, hogy élvezzem, ha éhezik, hanem mert ez amolyan dicséret volt, hogy olyan jól hangzott a tervem, hogy a gyomor hanggal is kifejezte, hogy falná.
Amikor a nő elindult kifelé kicsit hezitáltam, de aztán utána kocogtam.
- Várj, hallottam a gyomrodnak tetszett a menüm és egy egész cukkinit amúgy se tudnék magamba tömni, mert a végén sörhasat engedek sör nélkül is. Nem vagyok az a féle fazon aki szokott ilyesmit felajánlani és ne is lásd randevúnak, csak két felnőtt főzőcskézne, megünnepelve a sok pénzt amit nyertem. Na? - tártam szét kezeimet egy elégedett mosoly kíséretébe. Szép volt Misha, pont ezt akartam mondani.De tényleg.

Kicsit ténferegtem a faluban és környékén, felfedezés céljából és mert mostanában kezdek kicsit ellustulni. Nincs semmi rohangálás, semmi hosszabb távú menetelést igénylő feladat.
Sétálgattam egy darabon, aztán mikor nagyjából körbeértem elindultam vissza a kastélyba.
Kicsit hidegebbre jár már az idő, így zsebem mélyére dugom kezem, s megkívánom a jó szivart. Van is még valamennyi az az asztalom fiókjában. Talán kettő vagy három rúd, de én úgyis csak egyet szívok el, aztán egy jó darabig elég is annyi. Ezen merengek, enyhén érzékelve, hogy kisétálok a lámpák fényéből a sötétségbe. Kicsit nevetséges, hogy erre a közvilágítás már nem terjed ki, pedig iskolások konkrét útvonala is, lehet, ha nem akarnak kerülni.

Befordulva a sikátorban igen furcsa jelenetet veszek észre. Először azt hiszem valami szerelmi légyott, de aztán mégiscsak furcsa valami a két árnyékban, amiből arra következtetek, hogy egy kevésbé lojális alak akar kizsebelni egy erre tévedő leányt.
Amit mégsem hagyhatok. Erősen koncentrálni kezdek kettejükre, hogy az illúzióban mind a kettőjüket bele tudjam vonni. Úgy nem volna hiteles, ha csak az egyik hallaná. Először hangokat hallhatnak. Fiatal férfiak hangját ahogy beszélgetnek, majd ha hátranéznek jönnek is vagy hatan, kezükben ott a pálca, aminek fényében nagyjából látszódnak az alakok. Mögöttük pedig én is elindulok. De magamat elrejtem az illúzióból. Aztán felfedezik az alkot és rögtön jönnek a hercegnővédő szavak. " Hé mit művelsz? " "Megverjünk haver " " Auror tanonc létemre úgyse etettem senkivel se aszfaltot "

Az egyik fiatal felröhögött a fenyegetésre. Szeplős pofájából kivillantak az átlagnál nagyobb első fogai.
- Hallod Pista, azt hiszi amerikai filmben van - böki oldalba a másikat, majd egy hirtelen mozdulatot tesz, ajkai közül elsuttogja a leszerelő bűbájt, s a támadó pálcája hangosan koppan a betonon. Az ő fülében ez dupla hangon cseng. S akárhogyan is néz körbe, nem láthatja sehol sem. Egyedül az emlékezteti már, hogy egykor pálca volt a kezében, hogy tenyerén ott a súrlódó érzés, amit egy szálkás tárgy túl heves áthaladása ejt a bőrön.

Fenntartottam az illúziót amíg még láttam a menekülő patkányt, aztán eloszlattam a nagylegényeket és elindultam a lerogyó lány mellé. Ekkor láttam csak meg, hogy nem egy idegent mentettem meg.
- Alíz? - meglepődtem halkan suttogva a nevét majd leguggolok mellé.
- Ugye nem bántott? - kérdeztem, bele se merve gondolni, hogy mi történt volna ha nem vagyok itt. Vajon jön valaki más?

- Egyszerű illúziómágia volt csak - adtam neki felvilágosítást.
- Ne haragudj, hogy rád is kivetítettem, de ha csak ő látta volna és hallotta volna a srácokat hiteltelenebb lett volna, neked is reagálni kellett rájuk, hogy erősítse benne a tudatot, hogy ez a valóság - próbáltam elmagyarázni neki.
- De most már nem fog bántani. Ha pedig holnap bemész jelenteni a rendőrségen senki más sem. Azonban ma pihenj inkább. Szeretnél egy italt? Vagy kísérjelek haza?

Kicsit meglepett amikor elsírta magát és rám dőlt. Zavartan ütögettem meg a vállát, de elég szerencsétlenre sikeredett.
- Na ne sírj, ne sírj, tudom, hogy óriási sokk lehetett ez neked - próbálom vígasztalni
- Gyere, meghívlak egy italra - próbálok elindulni vele

- Én se - rázom meg a fejem - azt hittem, hogy ez egy biztonságos környék - sóhajtok, majd elindulok a bár felé. Majd mikor odaérkeztünk kinyitom előtte az ajtót.
- Mit kérsz? Menj csüccsenj le addig én rendelek.

- Megkérdezem a pultnál tud-e szerezni a pultos hátha jófej - mondom, mert nálam sajnos semmi hasonló nincs. Cigivel soha nem élek, szivarral meg annyira ritkán és olyan nagy rituáléja van, hogy felesleges is magammal hurcolni.
Nemsokára két itallal jövök vissza, mind a kettő dupla whiskey, csak az egyik jéggel a másik tisztán.
- Parancsolj - teszem le elé, majd elvigyorodom - és nem csak ezt. Van valami kis huncut a nadrágomba ami látni akar téged - húzok elő egy doboz cigarettát.
- A komisz kölyke dupla áron adta mint a boltba, de elvileg mentás - teszem le az asztalra az egész csomagot.

- Ugyan nem vagyok hős megmentő - jövök kicsit zavarba de azért koccintok vele és bele is kortyolok az italomba, majd kicsit komorabb hangvétellel folytatom. - De sajnos nem lehetek mindig ott. Gondoltál már önvédelemre? - kérdezek rá és nagyon remélem, hogy ha eddig nem is, most már igen. Ezek az esetek mindig felzaklatnak kicsit. Talán azért, mert van valaki akivel ha történne valami és a fülembe jutna akkor a világ legrosszabb emberének érezném magam. De az apaság már csak ilyen.
Örülök, hogy megfelel a zsákmány és pálcámat előkapva rögtön tüzet is adok neki.
- De azért ne egyszerre mind. Kíméld a tüdőd

- Bízok benne, hogy ha nem lettem is volna elég leleményes vagy ahhoz, hogy ne történjen baj - mosolyodok el. Remélve, hogy ezzel legalább egy kicsit őt meg tudom nyugtatni. Arra, hogy realizálja, hogy ezek után érdemes pár alaptudást kisajátítania biccentek. Tökéletesen egyet értek. Talán este fel is hívom anyát és mondom neki, hogy írassa be Dashenkát is.
A rám fújt füsttől csak köhögve próbálok menekülni.
- Meg arra akire fújják, légy jó és hagyj életben még egy kicsit - nevetek és iszok bele italomba.

 - igen, élesben minden rossz sokkal rosszabb- szívnám meg a cigarettám ha lenne. De ez most olyan gesztus lenne. Olyan keserű. Helyette azonban kiiszom az italom.
- kérsz még egy kört? - kérdezek rá.
A füstös dologra csak biccentek, de a puszi meglep. Zavartan dőlök hátra, hogy ne kapjak még egyet.
- hagyd abba a hálálkodást. Ott voltam. Legközelebbre pedig amit szívből remélek, hogy nem lesz, már elég ha ott leszel magadnak.

- Jól van, mindjárt hozom - felállok a két üres pohárral és nemsokára visszatérek két pohárral.
- Ugyanaz. Megfelel? - kérdezek rá, bár sejtem, hogy nem fogja visszaküldeni.
- Teljesen megértelek. De nem csak abban az egy sikátorban fordulhat elő ilyesmi - figyelmeztetem, bár szívem szerint ebben az illúzióban hagynám, a józan eszem mégsem hagyja

Bólintok. És nagyot kortyolok az italomból.
- Akkor holnap teszel feljelentét? - kérdezek rá. - Kísérjelek el. Én tudom azonosítani, jól megfigyeltem - teszem hozzá.
Mert addig ha elkapják sokkal nyugodtabb leszek és talán Alíz is.
- Lassan viszont indulnunk kellene vissza a kastélyba. Azt hiszem jót fog tenni neked egy hatalmas alvás - iszom ki az utolsó kortyot a poharamból.

- Persze- bólintok és mondok is egy időpontot amit remélem el is fogad. Nincs túl korán de nincs túl későn se.
- Táncolni akarsz? - kérdezek rá meglepetten de aztán elmosolyodom. Úgy tűnik a leányzónak máris a fejébe szállt az ital kicsit.
- Jól van, gyere táncoljunk egyet - állok fel. Ezután addig táncoltunk ameddig szeretett volna, utána pedig visszakísértem a kastélyba. Biztos voltam benne, hogy Alíznak ma nem lesz gondja az alvással az alkohol gondoskodik róla.

Köszönöm a játékot  

Bekopogtam az ajtón, majd hátráltam pár lépést. Most,hogy megkaptam a navine vezetését több dolgom van, mint a könyvtárban ücsörögni, kávét kortyolgatva. Valószínűleg ezért is volt olyan nehéz összeegyeztetni egy mind a két fél számára ideális időpontot.

- Köszönöm, elhoztam a kis dobozt -  nem akarom az idejét rabolni és azt sem akarom, hogy ezt ő tegye meg velem. Ezért rögtön a tárgyra térek. Belépek az előszobájába, határozott léptekkel odamasírozok egy kis asztalkához, leteszem rá a ládikát, majd én is helyet foglalok. Mikor már ülök, csak akkor nézek körül, nem kíváncsiságból, egyszerűen szeretem tudni hol vagyok, merre nyílnak ajtók.

-Számzáras, mugli számzáras. Varázslat nem nyitja, tudni kell a kódot. Négy betű, szerintem hozzád lesz köze, mert így tud biztosra menni, hogy találkoztunk. Van ötleted? Születésnapok esetleg?

Felvonom szemöldököm amikor találgatni kezd. Nem egészen tudom eldönteni, hogy röhögjek fel, mennyire aranyos, esetleg inkább a fejem fogjam.
- De van segítség. A SZÁMzáras lakatok - nyomom meg a szót - általában 0 és 9 közötti számok kombinációival nyitódnak ki

Odapörgetem a helyükre a megfelelő számokat, aminek hála a zár kattan. Most már ki lehet nyitni. Egy pillanatra a lányra nézek.
- Szeretnéd te kinyitni?

- Jól van - nem tétovázok, kinyitom, közben automatikusan kicsit hátrahúzódom. Ismerem Northot, kinézem belőle, hogy valamit az arcomba robbantson. Azonban szerencsére, semmi nem támad meg senkit. Egy vékony hologramcsík jelenik meg, nagyjából harminc centiméter magasra kimászva a dobozból. North egész alakja ekkor megjelenik. Int, azután megköszörüli torkát.
- Jetta, Misa, köszönöm, hogy idáig kitartottatok. Van a ládában egy levél, amire felírtam egy koordinátát, ami egy ládához vezet. Abba van minden tudásom, titkom, a honlétemmel kapcsolatban is. Cselekedjetek vele úgy, ahogy nektek jól esik. Figyelmeztetlek titeket. A levél fél órán belül fel fog robbanni, megsemmisítve önmagát. Nincs sok időtök. A számláló elindult, most - ekkor eltűnt North arca, helyette pedig megjelent a fél óra visszaszámolása.

Felvonom szemöldököm, mikor más néven szólítja a lányt. Talán valami becenév. Remélem, hogy az és nem egy tök idegen hölggyel próbálok egyről a kettőre jutni.
- Nincs rajta más? Komolyan ad North fél órát arra, hogy lemásoljunk egy számsort?  

- Milyen magabiztosan fogja azt a levelet. Mintha nem is a pofájába készülne robbanni - mélázok el rajta, mielőtt felállok, hogy kövessem a sötétbe kincset keresni.
- Gondolod, hogy elég felkészültek vagyunk? Tudod a koordináták leolvasását?

- Annyira North ellentéte vagy - rázom meg a fejem mosolyogva. A legfurcsább pedig, hogy ezt a tettrekészséget rám is átragasztja a lány. Én is úgy érzem, hogy tök jó buli éjszaka kiásni valamit.

Scar

Kicsit meglep a lány hirtelensége. Édes meg bájos dolog, de meggondolatlan. Én nem sietném el ezt ennyire, azonban nincs mit tenni, már a lakásból is elment, tehát csak utána indulok mielőtt leütne valakit.
- Igen, tudok, komolyan ilyenkor még nyitva van a könyvesbolt? - csodálkozom el. Nem túl nagy falu ez, azt hittem hat után csak a bár és a pub van nyitva.

Scar

- Aha tök izgi kapcsolatok - bólogatok. Ha nem egy könyvtárban dolgoznék, talán még érdekelne is, de így kicsit elenyésző információnak tartom. A másodikkal ellentétben, ami máris sokkal jobban felkelti az érdeklődésemet.
- Egy iránytű? De mi köze ennek a fél órához?

Scar

- Jól van, én megvárlak kinn, add a lapot is, addig kicsit tanulmányozni szeretném ha nem bánod - jelentettem ki, felvéve egy gyorsabb sétatempót. Úgy tűnik a szőkének igaza volt, a könyvesbolt nyitva, így legalább előrébb vagyunk valamennyivel.