Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Bekopogtam az ajtón, majd hátráltam pár lépést. Most,hogy megkaptam a navine vezetését több dolgom van, mint a könyvtárban ücsörögni, kávét kortyolgatva. Valószínűleg ezért is volt olyan nehéz összeegyeztetni egy mind a két fél számára ideális időpontot.

Bekopogtam az ajtón, majd hátráltam pár lépést. Most,hogy megkaptam a navine vezetését több dolgom van, mint a könyvtárban ücsörögni, kávét kortyolgatva. Valószínűleg ezért is volt olyan nehéz összeegyeztetni egy mind a két fél számára ideális időpontot.

Misha

  A kopogtatásra először Luna figyelt fel egy hatalmas ugrással. Szegényke mindenkitől megijedt az utóbbi időben. Utána Scar is feltápászkodott, és hatalmasra tárva az ajtót engedte be a férfit - mert tökéletesen tisztában volt vele, ki állhat ott.
  - Gyere be, balra van az előszoba, érezd magad otthon - adta az utasítást a szöszi.

- Köszönöm, elhoztam a kis dobozt -  nem akarom az idejét rabolni és azt sem akarom, hogy ezt ő tegye meg velem. Ezért rögtön a tárgyra térek. Belépek az előszobájába, határozott léptekkel odamasírozok egy kis asztalkához, leteszem rá a ládikát, majd én is helyet foglalok. Mikor már ülök, csak akkor nézek körül, nem kíváncsiságból, egyszerűen szeretem tudni hol vagyok, merre nyílnak ajtók.

Misha

  A férfi után ment, az apró, otthonos kuckóba. Megkínálta volna bármivel is, de mielőtt bármit mondhatott volna, a férfi már a tárgyra is tért. És igaza is volt. Már így is túl sokáig húzták ezt a dolgot, ideje volt visszamennie már North-hoz.
  - Oké, nyisd ki - ült le a földre a lány, hogy közelebb legyen a kis asztalkához, amin a doboz volt. Szíve a torkában dobogott, miközben várt. Eljött a pillanat.

-Számzáras, mugli számzáras. Varázslat nem nyitja, tudni kell a kódot. Négy betű, szerintem hozzád lesz köze, mert így tud biztosra menni, hogy találkoztunk. Van ötleted? Születésnapok esetleg?

Misha

  Tipikus North. Mindent lezár, hogy a legbiztosabb legyen benne, hogy a megfelelő ember nyitja ki.
  - Scar? Nem, az biztosan túl egyértelmű. Tánc! Ahh... túl személyes... - kezdett random szavakkal dobálódzni a lány. - Van bármiféle segítség? Betűk, amik közül válogatni lehet?

Felvonom szemöldököm amikor találgatni kezd. Nem egészen tudom eldönteni, hogy röhögjek fel, mennyire aranyos, esetleg inkább a fejem fogjam.
- De van segítség. A SZÁMzáras lakatok - nyomom meg a szót - általában 0 és 9 közötti számok kombinációival nyitódnak ki

Misha

  Szám? Nem betű? Összevont szemöldökkel nézett a lány, hogy most mi is van, de nem volt ideje ezen jobban gondolkodni. Szám. Négy darab. Évszám? Nem. Hónap és nap.
  - Próbáld ki a 09-10-et - bámult maga elé a szőkeség, ahogy kimondta. Ezen a napon találkoztak először North-tal. A kis zugban, és rögtön összevesztek. Hogy akkor mennyire felhúzta őt a férfi...

Odapörgetem a helyükre a megfelelő számokat, aminek hála a zár kattan. Most már ki lehet nyitni. Egy pillanatra a lányra nézek.
- Szeretnéd te kinyitni?

Misha

  Nézte, ahogy forognak a számok, és aztán klatt. Minden a helyére került. Scar ajkaira önkénytelenül is egy bugyuta szerelmes mosoly kúszott. Emlékezett rá. Viszont a kérdésre nem várt. Hogy ő?
  - Én... te... nem. Inkább te - ingatta a fejét. Habár rettentő kíváncsi volt, egyszerűen képtelen lett volna.

- Jól van - nem tétovázok, kinyitom, közben automatikusan kicsit hátrahúzódom. Ismerem Northot, kinézem belőle, hogy valamit az arcomba robbantson. Azonban szerencsére, semmi nem támad meg senkit. Egy vékony hologramcsík jelenik meg, nagyjából harminc centiméter magasra kimászva a dobozból. North egész alakja ekkor megjelenik. Int, azután megköszörüli torkát.
- Jetta, Misa, köszönöm, hogy idáig kitartottatok. Van a ládában egy levél, amire felírtam egy koordinátát, ami egy ládához vezet. Abba van minden tudásom, titkom, a honlétemmel kapcsolatban is. Cselekedjetek vele úgy, ahogy nektek jól esik. Figyelmeztetlek titeket. A levél fél órán belül fel fog robbanni, megsemmisítve önmagát. Nincs sok időtök. A számláló elindult, most - ekkor eltűnt North arca, helyette pedig megjelent a fél óra visszaszámolása.

Misha

  - Mi az Isten? - nézett a szőke nagy szemekkel a hologramra. Sok mindent kinézett Northból, de azért ezt nem. Még neki is sok volt.
  A neve hallatán egy kicsit összerándult a gyomra. Sose szerette, ha mások előtt így szólítják, azonban North-tól különösképp jól esett. Meg a hangját is hallani, ha csak egy kicsit is.
  - Huhh... North komolyan azt hiszi, hogy kifoghat rajtunk? - A szőke kivette a borítékot, és egy tollat a kezébe kapva felírta a számokat a karjára. - És így máris van 24 óránk - vont vállat.

Felvonom szemöldököm, mikor más néven szólítja a lányt. Talán valami becenév. Remélem, hogy az és nem egy tök idegen hölggyel próbálok egyről a kettőre jutni.
- Nincs rajta más? Komolyan ad North fél órát arra, hogy lemásoljunk egy számsort?  

Misha

  Elmosolyodik. - Oh nem. Ez csak biztosíték. Hogy ha fél óra alatt nem találjuk meg a kincset, legyen mihez nyúlnunk - jelentette ki a lány. - Szedd a cókmókod, megyünk kincset keresni - állt fel, és bújt bele a cipőjébe a szöszi. Felkapta a kabátját, és már nyitotta is az ajtót. A levelet továbbra is a kezében tartotta.

- Milyen magabiztosan fogja azt a levelet. Mintha nem is a pofájába készülne robbanni - mélázok el rajta, mielőtt felállok, hogy kövessem a sötétbe kincset keresni.
- Gondolod, hogy elég felkészültek vagyunk? Tudod a koordináták leolvasását?

Misha

  Ahogy haladt ki az ajtón, egy ördögi mosoly terül szét az arcán. Rég volt már ennyire tettre kész.
  - Nope. De egy biztos. Nálam nem találjuk meg rá a választ - jelentette ki a szöszi, és maga mögött hallva Misha lépteit, távozott az épületből. Ideje volt, hogy megkeresse a vőlegényét... vagy bárhol is álljanak most a kapcsolatukban.

- Annyira North ellentéte vagy - rázom meg a fejem mosolyogva. A legfurcsább pedig, hogy ezt a tettrekészséget rám is átragasztja a lány. Én is úgy érzem, hogy tök jó buli éjszaka kiásni valamit.