Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Scar

Azt hittem, hogy valamivel lassabb lesz. Mondjuk nem mintha bánnám, de kellemes volt ott állni, a könyvesbolt fényei alatt, egy lapot tanulmányozva. Magamban, teljes csendben. A csillogó iránytű ugyan gyönyörű volt, de nem tudtam hová tenni.
- Ugyan mennyibe kerül egy ilyen? - kérdezek rá. Fejben még hozzáteszem, hogy ugyan vajon hány példány kelt el belőle. De kinyitom és végiglapozgatom.
- Nos, először próbáljuk a legegyszerűbb módját, olvasd fel a koordinátákat amik oda vannak írva, hátha a környéki térképen rajta vannak.

Scar

Az első infók elég zagyvák voltak, de szerencsére erre partnerem is hamar rájött, így a második forduló után eredményekhez jutottam. A képem mégis olyan volt, mint aki citromba harapott.
- Hát van egy jó meg egy rossz hírem - jelentettem ki - A jó hír, hogy ez egy Bogolyfalvi helyet jelöl. A rossz - nehogy már egyszerű legyen a dolgunk - hogy ez a tó közepe kb...

Scar

Úgy tűnik a lány sincs elragadtatva az információk lelőhelyét illetően.
- Kérlek add át a nevembe is ha egyszer megtalálod, hogy kapja be - kérem, majd átadom a lapot a nőnek. Nekem már nem kell, és ha felrobban se szívesen tartanám magamnál.
- De akkor is le kell merülni nem?

Scar

- Szerintem ez marha nagy kamu - jegyzem meg a lábak meg az agy összefüggésére de azért alázatosan baktatok mellette míg a tóhoz nem érünk. Sötét van és hideg. Nem akarok megfürdöni most. Amúgy is a nők előtt a vízben lenni rossz élményeket idéz.
- Látsz csónakot?

Scar

-Aha a lelakatolt sufniba - motyogtam végignézve, ahogy profi módon rablókká váltunk.
- Azt hiszem itt hagyok egy cetlit, hogy a megrongálás számláját küldjék el nekem és mindent kifizetek - jelentettem ki, azzal nekikezdve megírni a lapocskát amit zsebemből kaptam elő. Mégsem lehet csak úgy ilyet csinálni.
- Addig légyszi a vízre tudod tenni?

Scar

- Igen, így van, nem is értem miért vagyok könyvtáros te meg időlopó, igazán indíthatnánk egy vállalkozást is, amiben betörünk helyekre, letesztelve a biztonságot - ráztam meg a fejem. Azért csak megírtam azt a cédulát és ráragasztottam az ajtóra. Majd ha visszahozzuk épségbe leveszem, majd elindultam a hajó felé.
- Ki evez?

Scar

- Pék? Komolyan? - meglepődtem, valahogy nem ilyen melót néztem volna ki a lányból. Az inkább az ilyen kicsit duci, mosolygós lányok és fiúk munkája nem?
- Oké, de ilyen alapon ha visszaértünk te főzöl és mosol amíg én újságot olvasok - nyilván nem vártam el tőle, és azt sem hagytam volna, hogy egyedül evezzen. De azért na. EZ a te vagy a férfi kijelentés mindig csak akkor jön, ha valami fizikai feladatról van szó. Elkapom az evezőket és elkezdek evezni, majd valahol a közepe tájékán megállok.
- és most?

Scar

Én nem értettem mit művel, nagyokat pillogtam és mikor kapálózni kezdett megragadtam a csónakot. Aztán a papír...
- NE! - kiáltottam, de már késő volt - ez? Ez jött most? Dobjuk bele a papírt, nehogy valami legyen vele? Remélem te ugrasz be a... - nem tudtam befejezni a mondatomat, mert fény csapott fel a mélyből. A víz alól. Egy apró iránytű alakja hullámzott a tükörsima vízfelszínen.
- Azta

Scar

Úgy tűnt elég jól sült el a dobjuk a vízbe a fontos iratokat taktika, sőt, egyre inkább.
- Biztos vagy benne? Szívesen ugrok ha te nem akarsz - ajánlottam fel. Nem akarom, hogy megfázzon vagy hasonló. De a lány hajthatatlan volt, máris egymás után vette le a ruháit. Én meg nem tudtam másra gondolni csak őt bámulva arra, hogy ha most valaki erre sétál teljesen vajon milyen kép tárul majd a szeme elé? Az egyik házvezető elkötött egy hajót majd egy fehérneműs nővel ücsörög a tó közepén. Remek.
- Persze, számíthatsz rám, itt foglak várni - bólintok zavartan

Scar

Ideges lettem amint elmerült a lány. Aggódtam miatta és minden egyes elmúlt másodperccel nagyobb lett a lelkifurdalásom, hogy nem én mentem. Nekem kellett volna. Szinte egy örökkévalóságnak tűnt, míg újra előbukkant. Azonnal kinyújtottam a kezem, hogy segítsek neki visszamászni a csónakba és a kabátomat is gyorsan köré kanyarítottam, amit már oda is készítettem. Aztán a varázspálcámat előkapva.
-Leperex - mondtam ki a varázsigét, hogy a lányról az összes víz leperegjen és remélhetőleg már ne legyen átázva.
- Na?

Scar

- Azta a meglepetés erejével még egy doboz - pislogok. Vajon ezt hogy csinálta North, bement a közeli hobbiboltba és felvásárolta az összes dobozt?
- Na nézzük - megforgatom, hogy megtaláljam az elejét. Furcsa alakú zár csücsül rajta, teszek egy próbát de nyilván be van zárva.
- Valamit még csinálni kéne, egy ilyen alakú izét beledugni - fordítom felé.

Scar

- Ugye North nem dolgozott? Csak a munkanélküli embereknek van ennyi idejük gondolkodni, hogy mindent összehozzon így - sóhajtok fel, de a doboz kinyílt. Ez pedig bőven elég. Hamar felhajtottam a fedelét. Egy papír boríték volt benne, illetve egy kulcs. Előbb a borítékot nyitottam ki.
- Kanadában van. Grand Forksban.

Scar

- Jó hosszú utad lesz - átnyújtottam a levelet, miután végig olvastam, a kulcs egy raktárhoz való, ahol a kutatásokról szóló összes adata megtalálható.
- A raktárat holnap lecsekkolom, ha gondolod velem tarthatsz- kezdtem el evezni kifelé. Aztán kiérve gondosan visszavittem a hajót és bezártam az ajtót. Vagyis csak behajtottam. A címkét meg levettem, mert egész jó állapotba vissza lett kapva a tárgy. Úgy döntöttem visszakísérem a lányt, utána pedig én is visszabattyogtam a kastélyba.

Köszönöm a játékot <3

Nem egészen tudom, mit keresek itt, de ha egy diáknak van szüksége segítségre, akkor nyilván nem fogok elmenni. Visszafelé tartottam az iskolába, egy kis kellemes vacsora után- Randi magamnak magamtól- amikor is meglátom a lányt.
- Nagyon nézegeted a tó tükrét, minden okés? - kérdezek rá.

- Kutyára, gyerekre és karkötőkre mindig kell póráz. Meg néha szájkosár is - csóválom meg a fejem, közelebb lépve.
- Tehát akkor még csak nem is a parthoz közel esett be? Na adjunk egy néma percet a gyászra aztán gyere, onnan nem tudod kiimádkozni csak ha behajókázol érte

- Akkor gyakran el szoktad veszíteni? - kérdezek rá. A kérdésre csak megvonom a vállam.
- Behajókázik oda ahol beesett és talán az evezővel ha elég ügyes ki tudja piszkálni. Annyira nincs a közepén, hogy túl mély legyen a víz. Vagy hazamegy és elfelejti - mert természetesen a másik opció is egy nagyon kellmes opció

- Akkor miért tetted rá a csipogót? - kérdezem. A magázódásra zavartan legyintek.
- Néha a fordítóm kicsit félrefordít - magyarázom el gyors. Nem rossz darab amúgy, csak régi, mert örökölt tárgy. De amikor én kimentem Oroszországból Amerikába nagyon nagy értéke volt. Most már csak eszmei van, mint a nagymama hajszárítójának ,ami vagy megcsap vagy nem.
- Egye fene - bólintok - akkor vegyünk kölcsön egy hajót. Majd megdumálom holnap ha lesz itt valaki tulaj.  Megfogom a hajót, a kötéllel közelebb húzom és mielőtt kioldanám intek, hogy szálljon be.

- Engem sikerült teljesen beetetned - pillogok néhányat. A következő kérdésre nem felelek. Csak ránézek aztán kacsintok egyet.
Miután bemászik eloldom a kötelet és bemászok mellé a csónakba.
- Öveket bekapcsolni!- villantok félmosolyt, majd veszem is az evezőket, hogy elinduljak arrafelé.
- Még soha nem láttalak erre, tanár vagy vagy diáK? - kérdezek rá. Azért nem repesztünk százzal, hogy azonnal a célpontnál legyünk, szóval addig se hallgassunk.

Elnevetem magam a bocsánatkérésre, majd legyintek. Ha sikerült, hát sikerült, ne bánja.
- Kicsit hátrébb van, ott a pad szélénél - pökök oda állammal nevetve. Azonban nem húzom az agyát. Vagyis félig, ugyanis az illúziómágiámnak hála tényleg ki tud tapintani egy övet, a másik oldalon meg egy csatot amibe bele lehet kattintani.
- Mi történt a bátyáddal? - kérdezek rá meglepetten. A másik kérdésre elmosolyodok.
- Merlin óvjon tőle. Én csak a könyvtáros vagyok

Ahogy elkalandoznak a gondolataim már nem tudom fenntartani az illúziót így az lassan elfolyik, eltűnik, talán a lány észre se veszi.
- Egyre jobban kezd érdekelni ki a bátyád - dőlök előre. Én ilyen kis pletykás nép vagyok, mindenkiről akarok tudni mindent.
- Igen? Miért?

- Vagy úgy, vagy úgy, azt ismerem. Vagyis a helyet. Finom - jegyzem meg bólogatva. Voltam már ott párszor. Ki ne lett volna. A pizzát mindenki szereti. Elmosolyodok a jellemzésen. Aztán biccentek is, hogy nagyjából igaz.
- dehogy felejtem, majd visszaélek vele, ha gyerekeket kell büntetni - jegyzem meg, aztán körbenéztek.
- Hopp, a karkötő, merre van? Túlmentünk? Vagy még nem vagyunk ott?

- Úgyse lesz igazi, csak ijesztgetés és csak a tilosban járóknak - szerintem ennyi jár. Bár lehet mint házvezető azért adhatok igazi büntiket is. Sőt valószínűleg. Az enyémeknek biztosan.
- Nekem is csak most jutott eszembe - legyintek mosolyogva. Azonban azon, hogy pont levélre dobta a lány a karkötőt még az állam is valahol a tó alján koppan.
- Ez amúgy nagyon nagy mák. Na nyúlj ki érte, de próbáld nem felborítani a hajót

Felnevetek, lágyan és szelíden.
- ne haragudj, nem tudtam megállni. De csak egy kis tréfa volt és hajlok az engesztelésre ha szeretnéd - ajánlom fel. Mert hát ha szeretné én kiengesztelem őt. Ha zöldágra vergődünk az árral. Mondjuk kap egy vizipacit néhány pillanatra. Azokat szokták szeretni a lányok. Ugye?

- Talán - igazából aprócska játék volt, akkor is megkapta volna, ha tényleg létezik a csipogó. De talán jobb ha ezt nem tudja, hogy kicsit ekkora tréfamester a fenti könyvtáros.
Ahogy előre nyúl enyhén megbillen a hajó, az egyik evező pedig majdnem kiesik.
- Óvatosan

Kísértést érzek arra, hogy szórakozásból picit megrántsam a hajót,hogy enyhén megbillenjen. Csak kicsit ráhozva a frászt a lányra, nem kidobva őt a hajóból. De aztán elengedem, túl öreg vagyok én már ennyi komiszsághoz. Na jó igazából csak túl gyorsan kapja el az ékszert.
- na akkor indulunk kifelé, szeretnéd bekötni magad? - vigyorodom el

A válaszán mosolyogva megrázom a fejem, aztán elindulok kifelé.
- Amúgy legalább valami családi ékszer? - kérdezek rá. Közben dolgoztatva ám keménen a karjaimat, hogy ki is érjünk egyszer.

- Esetleg az ússz ússz kishajó? - adok neki ötleteket vigyorogva. Az valami hasonló ha jól rémlik és amúgy is sokkal hangulatosabb énekre evezni. Sőt ha lehet hallgatom is amíg nem koccan a hajó a szárazföldnek.
- Uff végmegállás

- Csak meglepődtem az üzközéstől - motyogom zavartani, majd kiszállok és visszakötöm a hajót.
- Mintha soha el se mozdult volna - teszem csipőre a kezem és konstatálom boldogan a látványt. A lány köszönetére elmosolyodok.
- Misha. A nevem Misha - mutatkozom be - és nincs mit, jobbulást a bátyádnak

Társ: Rothstein Elektra
Helyszín: Expresso BFn
Cím: Kávé és Kérdések

Társ: Rothstein Elektra
Helyszín: Expresso BFn
Cím: Kávé és Kérdések