Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Feli

Arie - ruházat

Elfogadnám a tiszta zsebkendőt, már nyúlok is felé, de te kezded el törölgetni rólam az elmaszatolódott mindent. Kezem a combodra esik, és képtelen vagyok elmozdítani onnan. Nem bírok megmozdulni, pedig kéne. Nem szabadna, hogy ilyen mértékben hozzád érjek, mert nem érdemlem, ahogy azt sem, hogy segíts, hogy megérts, hogy megnyugtató illatod, tényleg a megnyugvást hozza el nekem.
Keserűen elmosolyodom bókodra. Istenem, hogy vagy erre képes? Mégis hogyan? Minden fájdalmamat rád zúdítom, minden neked tett ígéretemet megszegem, és mégis kedves vagy velem, megértő.
Tárgyilagos hangod még jobban szíven üt, összerezzenek. Megérdemlem, és most nem én vagyok az, akinek rosszul kell lennie. Most nem én vagyok az, akinek sírnia kéne, akinek összetörve kell a padlón fetrengenie. Pedig ez történik.
Vállam beesik, érzem, ahogy másodpercről másodpercre roppanok össze.
- Sajnálom - suttogom magam elé, látom, ahogy könnyeim áztatják fekete farmerodat, még sötétebb foltokat hagyva maguk után. - Annyira sajnálom - teszem gyorsan kezemet szám elé, hogy az ismételten feltörő zokogást vissza tudjam fogni.

Feli

Arie - ruházat

Túl merev. Arra számítottam, hogy összeomlasz, hogy kiabálni fogsz velem, hogy csapkodsz és kiakadsz. De semmi. Bárcsak az előbb felsoroltakat csinálnád, bárcsak törnél és zúznál. Minden jobb lenne a hallgatásodnál. Hálásan bújok ölelésedbe, pedig tudom, hogy nem kéne, mert nem érdemlem meg.
Ölelésed őszinteségétől, és a lelkemet rázó fájdalom ellenére megnyugszom egy kicsit. Szipogok párat, majd kibontakozok ölelésedből, hogy a szemedbe tudjak nézni, még utoljára.
Kezem akaratlan mozdul arcod felé, hogy megsimítsam azt, de még időben leesik mire készülök, így megakadok a mozdulatban, inkább ölembe rakom mindkét kezem. Körmömet nézem, és kezdem el piszkálni.
- Nagyon sok mindent adtál nekem, Arie - suttogom, de nem nézek rád. Nem tehetem. - Én valószínűleg ennek a felét, sőt negyedét sem - keserűen elmosolyodom. - Olyan dolgokat éltem át melletted, amikről azt hittem már nem is léteznek számomra - tudom, hogy hangom remeg, és érzem, ahogy szívem apró darabokra szakad. Félő, hogy te is meghallod.

Feli

Arie - ruházat

Kezemet szorosan tartom számhoz, hogy visszafogjam magam. Én sírok, amikor az egésznek én vagyok az okozója. Magamnak csináltam, magamnak köszönhetem, hogy az egyik legfontosabb szereplőt az életemben most elveszítem. És azt kéred tőlem, hogy mondjam ki. Hogy lennék rá képes? Hogy legyek rá képes, amikor így nézel rám, még ezek után is, amikor simogatod a hátamat, hogy megnyugtass. Amikor ennyire Te vagy. Azt akarod, hogy kimondjam és ennyit igenis megtehetek érted. Megtehetem, és meg is kell tennem, de ne kérj rá. Ne így. Kiabálj velem, Arie, és legyél dühös. Ne legyél elfogadó és megértő, hanem viselkedj úgy, ahogy egy megsértett férfinek kell, és add meg nekem azt, amit most érdemlek. Nagyot kérek, ugye? Mert te sosem lennél erre képes. A személyiséged és a jóságod nem engedi.
Könnyáztatta tekintetemet ismét rád emelem, és megint akaratlan mozdul a kezem, de nem fogom fel, és ha fel is fognám sem tennék ellene semmit. Tenyeremet arcodra csúsztatom.
- Ne haragudj rám - kezdem el simogatni hüvelykujjammal arcodat. - Szeretlek, Arie, mindennél jobban - lassan hajolok feléd, szinte engedélyt kérek, hogy utoljára érezhesselek. Ajkaidról pár milliméterre állok csak meg.

Feli

Arie - ruházat

Vonásaid megkeményednek, szívem apró darabokra szakad, pedig már hova, nem? Már hova szakadna, amikor beléptél ide, és már akkor kettétört, háromra, majd négyre, és így tovább. Nem reagálsz semmit, én pedig nem megyek tovább. Aztán megszólalsz, szemeim kikerekednek. Megalázom magam? Szavaid olyan kemények, hogy nem csak szívemet, de a lelkemet is ezer és ezer darabra szakították. Csak nézlek téged, kezem leesik arcodról, mintha nem tudnék megmozdulni. Vicces, de tényleg nem tudok. A testem nem engedelmeskedik nekem.
Aztán felhozod Jasont, és én csak a paplant bámulva nézem, ahogy könnyeim meglátszanak a fehér anyagon. Vállaim rázkódnak, és annyira fáj mindenem, hogy nem tudok megszólalni, és megmozdulni sem. Fizikai fájdalommá lett a lelkem fájdalma, és ezt az érzést senkinek nem kívánom, pedig valószínűleg most okoztam neked, ugye? Ugyanígy érzel, nem? Vagy ha nem, akkor miért volt ez eddig így? Miért terveztél velem? Miért nem mondtál nekem semmit?
Patakzó könnyeimmel küszködve hallom, ahogy becsukod magad után az ajtót, és amint ez megtörténik kitör belőlem a zokogás. Olyan mértékű, hogy levegőért kell kapkodnom.
Órák telnek el így, nem tudhatom. De már besötétedett, és az óra éjjel fél egyet mutat. Felkászálódom a padlóról, akárhogy is kerültem oda, és elindulok az éjszakába. Korinak a lépcső alján küldöm el az SMS-t. Utálom magam, amiért rá vagyok utalva, és amiért a legboldogabb napjaiban zavarom. Gyűlölöm magam.

// //

DAB
Pub
Aznap éjjel

Arie - akkor aznap, gondolom

Ivana elfoglalt, én meg inni akarok, és elengedni mindent, ha mázlim van, akkor a pubban sincs. Értem én - nagyjából - ezt a szerelem és kapcsolat, vagy fordítva, dolgot, csak nem vagyok abban biztos, hogy el is fogadom. Mármint, szeretem Ivanat, mint nemrég tudatosult bennem, de félek, hogy sokkal többet vár tőlem, mint amit adni tudok.
- F*szom - felszólalással lépek be a pubba, és tekintetem rögtön megakad Cath-en. Na, f*sza. Cath legalább haza tud vinni, ha lealjasodom. És ahogy elnézem társaságom is lesz hozzá. Könnyed léptekkel sétálok Frank mellé, és huppanok le a mellette lévő székre.
- Tudod - kacsintok Cath-re, és rögtön Arie-ra emelem pillantásom.
- Szarul nézel ki - kortyolok bele az elém tett dupla whisky-be.

DAB

Arie

Szemöldököm megemelkedik. Nem merek belenézni a fejébe, és hatalmas koncentráció kell ahhoz, hogy ne is tegyem meg. Túl szarul néz ki ahhoz, hogy ennyire pofátlan legyek most. Pedig...
- Végül is a feleségem - vonok vállat könnyelműen. És mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga lenne. Egy húzásra iszom meg a whisky-met.
- Szerinted? - nevetek fel kérdésén. Az emberek miért járnak egy kocsmába? Biztos viccből.
- Elmondod? - intek Cath-nek, hogy legyen szíves újratölteni. Amint ez megtörténik rögtön kortyolok is. Csak szépen, lassan. Kiélvezem. Eskü. Mostantól...

DAB

Arie

Oké, témánál vagyunk. Szóval a csaj, akit az egekig marasztalt eddig lapátra tette. Nem nagyon értem a szívfájdalomnak a lényegét, de biztos szar lehet. Türelmesen hallgatom végig Arie monológját, még arra sem mondok semmit, hogy Cath-et sarazza. Igazából ez a legjobb. Adja ki a gőzt, talán kicsit lehiggad tőle.
- Téged nem egy Payne tett lapátra - emelem poharamat számhoz, hogy tudjak inni egy kortyot. - Azt remélem azért nem felejted el - túrom ki zsebemből cigarettámat. - Az más, hogy egy Payne miatt kerültél a földre - kilökök egy szálat a dobozból, hogy számba tehessem. Ujjamat odatartva, mélyet szívok belőle, lógva hagyom szám szegletében.
- Én amúgy sem bízok senkiben - fordulok a pult felé teljesen, könyökeimet felpakolom rá. - Tudod, kicsit ketyós vagyok - mutatok halántékomnál mutatóujjammal pár kört, hogy egyértelműbb legyen.
- Payne már elárult engem, és szar volt, k*rvára - fordulok ismét Frank felé. - Most pedig a nevemet viseli, és ott van az ujján a gyűrű, amit én adtam neki. Kell ennél több? - kacsintok rá Arie-ra. Mik ki nem derülnek itt, mi?

DAB

Arie

Nem sajnálom Franket, mert kitörölheti a sajnálatommal a seggét. Fogalmam sincs milyen érzés ez, de szar így látni. Volt egy nő az életében, akivel elképzelte az életét, aztán hopika! Mégsem, mert egy másik férfi közbe szólt. Pillantásom Cath-re esik. Valahogy ő is így érezhet, ugye? Pont úgy, mint a mellettem ülő. Szerelmes, de én nem tudom viszonozni, csak a szerelme túl későn került felszínre. Én meg... én meg ugyanaz vagyok.
- Ne reméld - nevetek fel. Elképzelni nem tudnám Arie-t, ahogy a dühtől és pániktól eltorzult arccal elkezd üvöltözni a pubban. Szarul néz ki, de egy nő miatt ennyire elhagynia magát az embernek. Én mit csináltam volna, ha Ivana azt mondja tipli? A feltételezés is nevetséges, de tegyük fel... Olaszország. Nyilvánvalóan.
A gyűrűs megszólalására majdnem visszaköpöm italomat a pohárba.
- Esküdj meg, hogy te tényleg gyűrűt vettél neki f*szom tudja hány hét után! - kiáltok fel csodálkozva. - Nem kell várni pár kört, már most hülye vagy.

DAB

Arie

- De nem három hét után, ember - rázom meg a fejem nevetve. Mondom én, akinek felesége van, akitől két év múlva elválik, és közben egy másik nővel szexel. Hát mi ez, ha nem élet? Szar belegondolni, hogy ebből Cath jön ki a legrosszabbul. Viszonzatlan szerelem. Milyen lehet az...?
- Elviszlek Olaszországba - tekintetem akaratlan bekötözött kezemre esik. Mármint normálisan bekötözött kezemre, nem amit én tákoltam össze még a Payne birtokon. Ökölbe szorítom a kezem, majd kiengedem. Kicsit bemerevedett. Will azt mondta, szerencsém van, hogy nem ért ideget. Csak bólogattam.
- Hogy elmész kártyázni? Nem hiszem, hogy érdekli - somolyogva iszok az újonnan kitöltött italból.

Fiatalurak

DAB és DABné

Arie + Catherine

- Rendben - biccentek egyet komolyan. - Akkor négy - tör ki belőlem a röhögés. Behalok ennek a pasinak, esküszöm. Amint a nevetés enyhül Arie-ra emelem pillantásomat. - Honnan tudod, hogy ő volt a tökéletes? - még fejemet is oldalra biccentem egy kicsit. Komolyan érdekel a válasz. Huszoniksz éves Arie is. Mégis honnan az anyámból tudja, hogy ő volt az igazi?
- Inkább majd megmutatom - Cath felé csak legyintek egyet, és mutatóujjamat számra teszem egy pillanat erejéig, hogy maradjon csendben. Nyilván nem fogom hagyni, hogy Arie-nak baja essen. - Ne bomolj, Cath, Niamey is jön - igen, a Niamey, vagyis bocs, ahogy ő hívja, Nia-kártya mindig bejön. Komolyan. Mindig.
- Olasz lányt is kapsz - kuncogok poharamba, mielőtt kortyolok egyet. - Cath adj egy üveggel! - amint elhangzik a mondat, meglátom, hogy a pénztár mellett hagyta a szinte teli üveget, így könnyedén áthajolok rajta és Arie maradékát kiöntöm egy tálcára, a pult másik oldalán.
- Na - töltöm tele a poharát - Felejtsd el a csajt. Baromság, hogy ő volt a tökéletes. És nem kell szólnod neki, elég baja van velem - húzom le a koccintás után az egész poharat.

DAB

Arie

Elmélyülten hallgatom végig Arie monológját. Mélyen megérint, amit mondd, mert nem tudom, hogy milyen lehet ilyet érezni. Lehunyom a szemeimet, amikor közvetlen nekem intézi a kérdést. Elgondolkodom, ki tudja meddig vagyok kussban, de kicsit már betompított a whisky, így, szerintem, teljes mértékben megérthető, jó?
- De van - bólintok egy aprót, ahogy iszom egy kortyot. - A húgom - kezemet felemelem, hogy nehogy megszólaljon, mert folytatom, csak kiiszom italom maradékát. A poharat a pultra csapom. - Szeretem Cath-et, és a pub tulaját d*gom és szeretem, de Lorin az egyetlen olyan személy az életemben, akiért önzetlenül képes lennék meghalni. A másik két nő tud magára vigyázni, az én hóvirágom nem - töltöm újra kérdés nélkül a poharamat. Ha Arie szomjas, majd tölt magának, azért ekkora pultos nem vagyok.
- Olyan csípőmozgásuk van, hogy mmmmmá - érintem össze mutató- és hüvelykujjamat, hogy aztán ajkamhoz emelve elrántsam onnan. - De nem a nőkért viszlek oda, hanem kiereszteni a gőzt. Ahova mi megyünk, ott leszarják ki vagy, és nem érdeklik őket a problémáid, de a stressz levezetésben jó - észreveszem, hogy cigarettám teljesen elégett. Ismét előveszek egy szálat, és meggyújtom, de most a hamutálba teszem, hátha nem felejtem el.

Thomas

Denis



//DAB-nak lövik a pizsit, holnap foly.köv., srácok, kösz!//

Arie

- Tudom - biccentek egy aprót, mélyet sóhajtok, ahogy eszembe jut Maxwell önelégült mosolya, amikor a húgommal beszélgetett és találkozott a pillantásunk.
Arie reakcióján felnevetek. És csak fokozódik jó kedvem, ahogy elkezd fejben számolni, hogy vajon mennyi idős.
- Hát valóban nem az miatt - sandítok oldalra, hogy Cath vajon a közelben van-e, de egy idős emberrel beszélget. Király. - Utálja, ha odamegyek, mert ha ott vagyok, akkor gebasz van és le kell vezetnem a feszkót valamiért. Verekedni járok oda - vigyorgom rá Arie-ra, ujjaim közé csippentem cigarettámat, mélyet szívok belőle. Nem gondoltam volna, hogy valakinek el fogom mondani nyíltan miért járok oda. Cath is véletlen tudta meg, Sárközi meg alapból tudja. Már sok is.
- Még jó, hogy benne - hagyom szám szegletében cigarettámat. - Plusz szerzek neked nőt is.

DAB

Arie

- Lorin miatt ment annak, nem miattam - rázom meg a fejem egy kicsit. - Azt hiszi, hogy nem tudom, de belelátok a fejébe - felnevetek. A lány, aki szerelmes, azért ment gyógyítónak, hogy az én életem értelmét megmentse. Istenem, kikészít a csaj.
- Pár napja az apját is megpofoztam. Ököllel. Véletlenül - vonok vállat lazán, ahogy előre fele nézek. Ujjaim közé fogom cigarettám, és kortyolok egyet italomból, majd lassan emelem fel sérült kezemet - nem, nem amelyik be van kötve, hanem a másikat. Tele van véraláfutással. Will azt mondta szerencse, hogy nem törött el. Vissza akartam kérdezni, hogy kinek, de elvetettem az ötletet.
- Szóval amúgy is illene már mennem. Salvatore hiányol - szívok egyet cigarettámból. - Rendben, kettőt - bólintok egymás után párat az egyetértés jeleként.

DAB