Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

South

Sammyvel a karjában üldögél a babaszobában. A karosszékben hintázva a kicsi alszik, Anne fejében viszont rossz gondolatok járnak. Épp csak be akart köszönni a férjének a csárdába mégis olyan jelenetnek lehetett szemtanúja, amit nem akart volna látni.
Érzékeli az érkezőt, még ha halk is próbál lenni. Annie lassan feláll, ágyba rakja a kisfiát és még egy kis ideig simogatja mielőtt kimenne és fogadná South-ot.
Szó nélkül, szoborszerű arccal figyeli a folyosón megállva. Összehúzza magán a köntösét és csak vár. Leginkább arra vár, hogy összeszedje a gondolatait és mondjon valamit a férfinak.

A N N I E, az otthon meghitt melegében

South

Fáradt, hosszú sóhaj hagyja el száját miközben vállával a falnak dől. Karjait összefonja maga előtt. Hosszú ideig figyeli a közeledő férfit, de mindketten tudják, hogy ebből nem lesz nagy üdvözlés és egyebek.
- Van valakid? - teszi fel a kérdést nyugodt, távolságtartó hangon. Még sosem volt féltékeny, de most azt érzi. Kellemetlen érzéssel tölti el, hogy South hosszú ideje alig van otthon, nem fordít rájuk elég figyelmet és most kiderült, miért.

A N N I E, az otthon meghitt melegében

South

South és Sammy a mindene, nem akarna többet, elveszíteni bármelyiküket is pedig összetörné teljesen. Saját magát hibáztatja, mert neki kellett volna a jó feleségnek lennie, aki nem hagyja, hogy a férje másnál keresse a boldogságot.
Kezeit leengedi maga mellé mielőtt a férfi hozzáérhetne és a szemébe néz.
- Láttam, hogy hogy simogattad a csárdában. És én még elhittem, hogy csak sok a munka... - kezdi felhúzni magát, a fiára való tekintettel viszont nem emeli fel a hangját.
- Alig vagy itthon, South. Nem látod, ahogy a fiad felnő. De...elmondhattad volna, tudod? Nem így kellett volna megtudnom.

A N N I E, az otthon meghitt melegében

South

Szeretné, ha lenne valami más, valami magyarázat arra, miért nem tölt velük egy ideje szinte semmi időt. Csak annyira látja a férjét, amíg készülődik a munkába, többnyire szabadnapokon is bemegy dolgozni és Annie ugyan nem tette eddig szóvá, de látta, hogy nem oké a helyzet.
Csendben hallgatja a magyarázatot, amire megrázza a fejét. Csak az jár a fejében, hogy nem akarja elveszíteni őt.
- Akkor? Miért nem vagy velünk soha? Hm? - kérdezi halkan, két nagy levegővétel között. - Ne mondd, hogy Niko hív be, nem vagyok hülye, South West.

A N N I E, az otthon meghitt melegében

South

Felciccen, karjait széttárva nézi South mozdulatait. Az eddigi nyugalma kezd egyre inkább eltűnni, kezdi átvenni a helyét az idegesség, harag és csalódottság elegye.
- De igen, kell. Máskor úgysem szólsz hozzám, csak ha kikényszerítem - sziszegi közelebb lépkedve hozzá. Ökölbe szorulnak kezei, s a következő pillanatban ellép mellette, hogy kézbe vegye a szekrényre dobott cigarettát.
- Megmondtam, hogy megoldom. Nem kellett volna itt maradnod, nem kell, hogy úgy tegyél mintha lenne egy családod, mikor a hátad közepére sem kívánod - dühösen ejti ki a szavakat, szemeiben pedig könny csillan. Nem fog sírni, helyette öngyújtó után kutat a polcon, amivel meggyújthatja az ajkai közt tartott cigarettát.

A N N I E, az otthon meghitt melegében

South

Tudja, hogy nem szabad rágyújtania, ezért csak morog kicsit, de engedi, hogy South elvegye tőle a cigit. Felvonja a szemöldökét, elnyíló ajkakkal hallgatja azt a sok hülyeséget, amit a férfi összehord.
- Merlinre South, ne beszélj hülyeségeket! Hogy jön ez ide? Azért nem vagy velünk, nehogy olyan legyél, mint az apád? Hát pedig pont olyan vagy. Csak akkor vagy a fiaddal, amikor kedved van hozzá - meggondolatlanul vágja a fejéhez a dolgokat, mindent ami csak jön. - Nem úgy értettem...

A N N I E, az otthon meghitt melegében

South

Abban a pillanatban meg is bánja amit kimond, ahogy megteszi. Átfut rajta a félelem, a pánik, ezért azonnal mozdul és követi férjét. Hitetlenkedve hallgatja azt a képtelenséget, amit összehord.
Cseppet sem zavarja a cigifüst, ami körülveszi a férfit. Odalép hozzá és ha akarja, ha nem, megfogja a kezét.
- Soha nem bántanád őt, tudom jól. Sajnálom amit mondtam- a hangja még halkabb, mint odabent, fojtogatja a sírás. - Nem úgy értettem, én csak...tudod milyen ez? Hiszen csak aludni jársz haza, pedig ő is vár és én is. Azért mentem hozzád, mert szeretlek. Nem akarom, hogy elhagyj minket.
Úgy érzi, South bármelyik pillanatban elhagyhatja őket. Mintha labilis lenne a kapcsolatuk, mintha mellőzne minden szilárdságot, ez pedig az utóbbi időben alakult ki.
- Beszéljünk róla... - nehezére esik kimondani, mert ilyen még nem történt, sosem beszéltek meg semmit, de épp itt az ideje.

A N N I E, az otthon meghitt melegében

South

Nagyon szeretné, ha olyasmi lenne a gond, amit megoldanak, csak beszélniük kell róla. Bár egyiküknek sem erőssége a beszéd és a problémamegoldás ilyen fajtája, valahol el kell kezdeni.
Megrázza a fejét. De, tudja, hogy a férfi akihez hozzáment nem annyira szörnyű, mint ahogy az ő maga elképzeli. Csendben, mellkasán hatalmas nyomással hallgatja és bólint. A szíve hevesebben, de nagyobbakat is kezd verni. Nem tudja, mi lenne a jó, ha most bevallaná, hogy van egy másik családja, egy másik nője, vagy újra menekülnie kell...

A N N I E, az otthon meghitt melegében

South

Feszült figyelemmel hallgatja amint South elkezd mesélni. Nem érti még az összefüggéseket, ezért csak áll ott, összehúzza magán újra a köntöst és igyekszik lélegezni néha.
- Mi? - kérdez vissza, hátha akkor valahogy máshogy fogja érteni azt, amit South magyarázatként mond.
- De...nem tetted meg - ráncolja a homlokát, gondolatai pedig össze-vissza kezdenek cikázni a fejében.

A N N I E, az otthon meghitt melegében

South

Egyszerre érzi megkönnyebbülve és dühösnek magát. Az anyai ösztönök dolgoznak benne, viszont mindig bízott South-ban a fiukkal kapcsolatban.
Sóhajtva lép elé, arcát a két kezébe fogja. Végigsimít borostáján, belenéz azokba a kék szemekbe, amikbe beleszeretett.
- De nem tetted meg, és csak ez számít. South - halványan elmosolyodik. - Szereted Sammyt?

A N N I E, az otthon meghitt melegében

South

Végig finoman simogatja arcát, ezzel adja tudtára, hogy továbbra is mellette van. Örök hűséget fogadtak és ezzel kimondták, hogy kitartanák egymás mellett. Ezt pedig nem csak a fiuk miatt tették.
- Mi is szeretünk téged. Alig várja, hogy hazagyere, de...alig vagy vele, és ezért? Tényleg? Bízz magadban feleannyira, mint ahogy én bízok benned.

A N N I E, az otthon meghitt melegében

South

Nagy kő esik le a szívéről ezzel, hogy rájön; nincs semmi eget rengető probléma, ami valós lenne. Nincs másik nő, másik gyerek, sem aurorok. Csak South félelmei.
- Kevesebb gondod lenne - mosolyodik el, majd átöleli a férfi nyakát. Hosszan csókolja, el sem ereszti őt egy jó ideig.
- Gyere be, megesznek a szúnyogok - egy utolsó puszit nyom ajkaira, aztán ellép tőle, de megfogja a kezét, hogy biztosan visszatérjen vele a házba.

Annám

Az utóbbi hetekben sok változás történt az életükben, ilyen például az is, hogy Anna most már többet van a csárdában, mint Niko. Neki kell a munka, a férfinak pedig a dolgozók.
A mai nap egy részét a nekeresdi csárdában töltötte, ahonnan egy váratlan üzenet miatt haza kellett jönnie.
Órák teltek el azóta, este van már és várja Annát. Illetve várják. Ugyanis nincs egyedül, egy kicsi lányka ott szuszog mellette a kanapén miközben ő tátott szájjal figyeli minden egyes lélegzetvételét.

Niko

Annám

A lakásban mindenhol gyerekjátékok hevernek szanaszét, a ruhák egy kupacba gyűjtve az asztalon. Niko egyelőre csak a keresztlánya szépségét látja, a vele érkezett problémákat nem.
Amikor hallja Anna érkezését az ajtó felé fordul fejével és csendre inti. Lassan, óvatosan kel fel Léna mellől, hogy öleléssel fogadja feleségét.
- Nézd, mim van nekem - vigyorogva mutat a kislányra.

Niko

Luca és az a bizonyos levél

Annám

Boldog így élete női között, pedig nem biztos, hogy akkora boldogsággal jár ez az egész, mint ahogy azt ő érzi.
- Noah nincs itt, és az a helyzet, hogy... - kezd bele.
Arcáról lassan eltűnik a mosoly ahogy kezdi felfogni, mi is történik Lena mosolyán kívül.
- Gondok vannak az üzlettel, Lena egy ideig nálunk marad amíg el nem simulnak az ügyek.

Ledermedt mikor meglátta a baglyokat. Túl sokan voltak ahhoz, hogy ne jelentsen ez valamit boszorkány körökben, s mikor megközelítette őket igaza lett. Tíz bagoly volt és egy csomó levél náluk. Félénken nézett körbe, Kirill nem volt itthon, talán meg kéne várni vele, ám hajtotta a kíváncsiság, odalépett az egyik tollashoz, elvette az egyik levelet, felbontotta és olvasni kezdte.
Apjától jött. Ajkába harapott, nem gondolta, hogy ennyire nehezen viselik majd az ősök.
- Zsombor? Mit csinálsz? - kapta fejét oldalra amikor meglátta a kisfiút a levéllel.