Bal oldalon, szinte rögtön egy nagy, kétszárnyú ajtó nyílik, mely mögül finom illatok bírják korgásra a pocakot. Bizony, bizony, itt található az ebédlő. Kerek asztalok vannak, a társaságok, akik egy asztalnál ülnek eltérő korúak és neműek, van, aki például egy héten át mindig másokkal eszik. Persze, ha a barátaiddal szeretnél ülni, annak sincs akadálya, csak gyorsaság kérdése az egész. Az ebédlőben mindig általános a hangzavar, a tanárok és nevelők sokszor a diákokkal együtt esznek, holott nekik külön asztalt biztosított az iskola vezetősége.
Az étel a mágustanodából érkezik, azonban tartozik hozzá egy kis konyha, ahol leginkább kávét főzni tudnak a felnőttek, vagy éppen valami meglepetést készíteni a gyerekeknek.

Az ebédlő mellett van egy vele közel azonos méretű terem, melyet „Kuckó”-nak neveztek el. A kuckó egy közös tér, melyet ünnepeken vagy születésnapokon használnak. Itt a falak szivacsból vannak, a padló puha, így a gyerekek kedvükre tombolhatnak. Sokszor szerveznek ide a nevelők esti mesét vagy kalandot, hogy a gyerekek részesei tudjanak lenni az előadásoknak.
A folyosón a harmadik helyiség a tornaterem. Ez a helyiség a legnagyobb itt, függönnyel akár két részre is lehet választani. Napközben tornaórák vannak, délután sportkörök (mugli sportok) és tánc. Tartozik hozzá két öltöző, egy a fiúknak, egy a lányoknak.

Az emelet bal oldali szárnyán találhatók a hálószobák, a tanulószoba, a nevelők szobái. A hálók négy ágyasak, fiú és lány szobák külön találhatóak. A szobákon kis tábla jelzi a lakók nevét és életkorát. A szobákba való beköltözéskor a kicsik döntik el, melyikbe szeretnének lakni. Régebben úgy volt, hogy minden osztályból egy diák, hogy segítsék egymást az évfolyamok, de mostanra már nagyon megváltozott a fiú – lány arány. A hálókban mindenkinek van egy ágya, egy ruhásszekrénye és egy íróasztala.

Régen utálta az ebédszünetet. Általában az udvaron vagy a folyosón evett inkább, de mostanra már lettek barátai, és ez mindennél többet jelentett neki. Igaz, hogy a maguk furcsa módján kezelték, de sosem volt egyszerű eset. A nagyszülei is mindig azt mondják neki, hogy csak keressen egy társaságot, akik elfogadják. Főleg olyan múlttal, amije van. Ezt nem igazán értette, de nem is kellett neki.
Azonban aznap megint egyedül lépett be a helyiségbe. A többiek biztos titkos megbeszélést tartottak, amire őt nem hívták meg, mert hát nem mindig szokták. A túl kicsi még ezekhez, legalábbis ezt mondják. Ő nem érzi így, és legszívesebben mindig menne, dehát azt se tudja hova kéne. Szóval csak halkan leült egy kevésbé zsúfolt helyre - vagyis üres asztalhoz -, és elővette az uzsonnás dobozát. Amellé lerakta a kis köveit is, amiket a mai napra hozott magával, hogy jobb hangulata legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853492#post853492][b]Bornemissza Bence - 2022.09.29. 12:41[/b][/url]

Régen utálta az ebédszünetet. Általában az udvaron vagy a folyosón evett inkább, de mostanra már lettek barátai, és ez mindennél többet jelentett neki. Igaz, hogy a maguk furcsa módján kezelték, de sosem volt egyszerű eset. A nagyszülei is mindig azt mondják neki, hogy csak keressen egy társaságot, akik elfogadják. Főleg olyan múlttal, amije van. Ezt nem igazán értette, de nem is kellett neki.
Azonban aznap megint egyedül lépett be a helyiségbe. A többiek biztos titkos megbeszélést tartottak, amire őt nem hívták meg, mert hát nem mindig szokták. A túl kicsi még ezekhez, legalábbis ezt mondják. Ő nem érzi így, és legszívesebben mindig menne, dehát azt se tudja hova kéne. Szóval csak halkan leült egy kevésbé zsúfolt helyre - vagyis üres asztalhoz -, és elővette az uzsonnás dobozát. Amellé lerakta a kis köveit is, amiket a mai napra hozott magával, hogy jobb hangulata legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853495#post853495][b]Martai Erika - 2022.09.29. 13:01[/b][/url]

B e n c e
Éhesen kordul meg a gyomra, már ezelőtt, hogy a csengő felhangzana. Nagyot sóhajtva temeti unatkozó arcát tenyerébe, még végighallgatja Denis utolsó szavait, a házit, a házi elfelejtése esetén alkalmazni kívánt büntetést, ésss... Már csúszik is ki a padból, ebédes tatyiját megragadva. Nem vár meg senkit, az éhség hívó szava bármilyen bajtársi vagy szociális köteléknél erősebbnek bizonyul, a kantinig meg sem állva dobja le magát, hogy aztán csalódottan fintorodjon el az elcsomagolt répára, uborkára és sajtra pillantva. Nemáár.
Újratervezés. Egy pillanattal később már ismét talpon van, tekintete végigszalad a gyerekek között, majd Bencét és legfőképp Bence uzsonnásdobozából előkerülő NUTELLÁS SZENDVICSET meglátva elstartol. - Szia, eszünk együtt? - vágja le magát a fiúval szemben, és nagyot nyelve nyitja ki a dobozát. - Mit szólnál ha elfelezném veled az ebéded? - nos, egyébként, Ercsit ismerve ez még nem is egy rossz ajánlat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853496#post853496][b]Bornemissza Bence - 2022.09.29. 13:18[/b][/url]

Ijedten húzta be a nyakát, amikor valaki lepattant mellé az egyik székre. A visszatartott levegőt elégedetten engedte ki, és kicsi kacsójával nyúlt ki a kövekért, amiket kitett. A köveihez más nem nyúlhatott hozzá, mert akkor nem fejtik ki rendesen a hatásukat.
- Szia, persze - mosolygott zavartan. Általában ő a hallgató fél volt, így a hangja kicsit magasabb is volt, mint a megszokott. Ezek a társasági dolgok nem igazán mentek neki, de nem akarta elszúrni. Erika a barátja. Legalábbis ő is szokott velük lógni, szóval... - Miért ne - bólintott, és a lány felé csúsztatta a dobozt. Szimplán csak azért, mert nem tudta a lány hogyan gondolja az elfelezést. Övé a teteje, a lányé az alja, vagy eltépik, de akkor meg tiszta trutyi lesz. Egyszerűbb az idősebbre bízni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853499#post853499][b]Martai Erika - 2022.09.29. 13:26[/b][/url]

B e n c e
A köveket nem piszkálja, úgy ül és teríti ki maga előtt a dolgait, hogy ne érjen hozzájuk. Nem tudja ugyan, hogy pontosan mit jelentenek a fiúnak, de ő sem szereti ha mások tapizzák a cuccait. No meg nem ehetőek, így Ercsi fókuszán igencsak kívülre kerülnek.
Nem pont erre a válaszra számított, Bence készségessége egy pillanatra megakasztja a gondolatmenetében. Nem kell alkudoznia, nem kell fenyegetőznie... Lehet, hogy ma nem hívják be hozzá Zsófit elbeszélgetésre? - Oh, köszi. Jó étvágyat! - A döbbenet még látszik egy pillanatra az arcán, de gyorsan megrázza és feltalálja magát, a szendvicset megragadva jókorát harap belőle, elégedett mosollyal, rág, rág. Rágása egyre lassul, sőt, meg is áll, a felső kenyérszeletet megemelve kukkant és szimatol be alá, de ennek nagyon - nincs nutella szaga. - Keserű dörmögéssel nyeli le a falatot, és még kérődzik kicsit a szájában maradt ízre. - Mmmh, mégsem kérem. Mi ez?
Ercsi teljesen értetlen, ahogy lassan visszatolja Bence elé az ebédet, és az íz eltűntetése érdekében saját dobozából, savanyú ábrázattal vesz elő egy szál répát. Most komolyen egészségeset kell ennie? Már nincs kedve asztalt váltani, ha egyszer letelepedett valaki mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853505#post853505][b]Bornemissza Bence - 2022.09.29. 14:42[/b][/url]

Úgy nézte a lány mozdulatait, mint a támadni készülő macska. Na nem azért, mert a kajáját védte, azt önként és dalolva odaadta volna egy barátnak, sokkal inkább a kisebb kincsei miatt. Ráadásul ma nála volt a hópehely obszidián is, ami mindennél fontosabb volt a számára, hiszen csak azzal tudott varázsolni. A mai vizsgájára hozta be.
- Nutella? Nem, allergiás vagyok a tejre - jelentette ki a fiúcska egyszerűen megvonva a vállát. Bár ha őszinte akart lenni, néha a csapat szerzeményeiből szokott venni ő is, és egyszer-kétszer volt benne csoki is. Akkor nem lett semmi baja, de lehet a Nutellától lenne.
- Öhh... - lepődött meg, amikor a lány nemes egyszerűséggel beleharapott a kenyerébe. Most azt kéne megennie? Ő nem így értette a felezést, az biztos.
- Azt hiszem gombás hummusz - nézett ő is a kenyér belsejébe, hogy meg tudja állapítani. Kicsit sajnálkozó feje volt, ahogy arra gondolt, hogy a másik mekkorát harapott a szendójából, és még csak nem is tetszik neki. Pedig a gombás ízesítés az egyik legjobb.
- A hummusz nem jó, de a répa igen? - kérdezte hitetlenkedve, miközben kezében körbe-körbe táncoltatta a kenyeret, hogy kitalálja, hol harapjon bele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853508#post853508][b]Martai Erika - 2022.09.29. 15:04[/b][/url]

B e n c e
- Úristen - mered maga elé egy pillanatra döbbenten. El sem tudná képzelni az életét nutella nélkül. Allergia? Hát inkább vakaródzna egész nap, meg lenne tele piros pöttyökkel, de nem tudná elviselni, ha korlátozva lenne. - Ugye nincs olyan, hogy cukorallergia? - jobb tisztázni a dolgokat, de azért ne aggódj Erika, ha olyanod lenne, mostanra már biztosan tudna róla mindenki. De tényleg mindenki.
Bűntudat nélkül szolgáltatja vissza a megcsonkított szendvicset, ami persze, nem szép dolog, és fordított esetben ő sem örülne neki, ha az övét vennék el (igen, már tanárai hangján szólalnak a feddések odabent), de hát... Nem így történt. Nincs miért balhézni. Bence pedig amúgy sem tiltakozott! Teljesen korrekt volt a megállapodás.
- Akkor nem szeretem a gombás hummuszt. Pedig olyan jól nézett ki - konytyul le szája két széle. - Hát a répa édeeees. Persze, nem annyira mint a nutella, de ez is több mint a semmi! Viszont az uborkát biztosan meg nem eszem - borzong meg a kis szeletekre nézve. - Kérsz? - fordítja hirtelen ötlettől vezérelve Bence felé, és itt hördülnének fel a háttérben a tanárok gyönyörűségükben; de ne szokjatok hozzá. Ő nem enné meg, csak azért kínálja fel. Nem mintha engesztelni akarná a fiút. Ercsi? Kizárt. Még a végén valamilyen szociális érzékenységnek adna tanúbizonyságot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853510#post853510][b]Bornemissza Bence - 2022.09.29. 15:24[/b][/url]

Kicsit elneveti magát a lány reakcióját, amitől két oldalt megjelennek a kis gödröcskéi. - Nem hiszem - ingatta a fejét, bár őszintén, fogalma sem volt róla. Hát ő is imádja a tejet, fránya az allergiájába. Biztos ez is családi ökörség. Anyukája is az volt, csak a dióra. Egy fokkal kellemesebb. Bár biztos, hogy akkor meg azt szeretné annyira.
- Sajnálom - nézett bűnbánóan a lányra a kisfiú, mintha az ő hibája lenne. Végülis, tényleg az övé volt. Meg az allergiáé. - Mhüümm - bólintott, és elvett pár szeletecskét az uborkából. Megtanították ám neki, hogy nem szabad mind. Hiszen az a lány étele.
Bekapott egy szeletet, és a zsebében kezdett el kutakodni. - Köszönöm - nyújtotta ki előre a mancsát, amiből a zsebpiszok mellett egy málnás cukorka foglalt helyet. - Későbbre raktam félre, de a tiéd lehet - ajánlotta. Nem is rossz annyira ez az ebédszünet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853512#post853512][b]Martai Erika - 2022.09.29. 15:52[/b][/url]

B e n c e
A megnyugtató szavak elégedett békét csempésznek a kis terrorista gyermeki szívébe. Persze, nem mintha csak azért, mert Bence nem tud róla, ne létezhetne ilyen betegség, de a tájékozódási források megbízhatóságát ellenőrizni nem az előkészítőben tanítják az ember lányát. - Jó.
Hát, ő is sajnálja, de inkább azt, hogy nincs édessége, nem azt, hogy az ilyen fura dolgokhoz nem fűlik foga. Bólint hát csak, és gyorsan, nyuszimód magába ropogtat egy kis répát, jobb híjján. Látványosan nem nyúl az uborkához, szóval a fiú nyugodtan vihetné, de rátukmálni sem fogja. Észre sem veszi. Az ő szemében az uborkadarabok megszűntek létezni. Pusztuljatok. Jó, amíg nem gyerekekre néz ezzel a gyilkos pillantással, mert addig Zsófi is nyugodtan, folyamatos csuklás nélkül dolgozhatja végig a napot. - ÚÚÚÚÚÚÚÚ - harsan fel a boldogság fanfárkórusa, egy tüdőbe sűrűsödve. Ercsi arcán teljes boldogság tündöklik fel, ahogy holmi piszokkal közel sem törődve veszi át a cukorkát, vidáman őrizgetve a tenyerében. Gyorsan megrágja és lenyeli a már elvett sajtdarabkát, és már dobja is szájába a málnás csodagolyót - mennyivel jobb, istenem! A legédesebb cukorka, amit a héten evett! Talán a jószándék ízesítette meg ennyire, amire merni sem számított. - Köszönöm Bence!
Nem olyan szavak ezek, amik csak úgy mindennap kiszöknek a száján, de most, a cukorkával együtt olvadozva, teljesen komolyan gondolja. Az ebédjét már el is engedte, innentől kezdve amíg csak tart, ezen fog nyammogni. Biztosan nem tér vissza dobozának tartalmához. - Milyen órád lesz ezután? - hümmögi maga elé a cukorkára koncentrálva, picit még jobban a fiú felé bökdösve a dobozt, vigyázva rá, hogy ne pöcköljön le egy követ se a művelet közben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853520#post853520][b]Bornemissza Bence - 2022.09.29. 19:58[/b][/url]

Hatalmas mosoly jelent meg a pofiján a lány reakciójától. Hát mégiscsak barátok, ő pedig mindig örül, ha segíthet valakin. Akár csak egy cukorkényit is. Tovább forgatta a szendvicset, és végül úgy döntött nem veszi figyelembe, hogy az a lány szájában volt. Elindította a sajátja felé, de az utolsó pillanatban meggondolta magát, és inkább egy olyan részre harapott, ahol Erika nyelve nem járt. Igen, ez lesz a jó metódus: körberágja a harapást.
- Azt hiszem tánc Tánya nénivel. Neked? - kérdezett vissza. Voltak érdekes tantárgyai, de a felsőbb éveseknek még inkább azok voltak. Például a kviddics alapjai. Bár ő nem játszana, de izgalmas tűnik a kispadról. Sok szabály meg stratégia. A kövei biztos szerencsét hoznának a csapatnak.
- Szoktatok varázsolni? Sokat? - kérdezte félve. Hasa görcsbe rándult már csak a gondolattól is, hogy minden órán bizonyítania kelljen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853522#post853522][b]Martai Erika - 2022.09.29. 20:11[/b][/url]

B e n c e
Nem veszi észre mekkora fejtörést okozott a közvetlen beleevéssel, elvégre ő valahogy sosem akadt fent ilyesmin. - Ah, az jó - bólint a válaszra, mert bár ő maga nincs annyira oda a mozgós tárgyakért (kivéve persze ha utána sütivel pótolhatja a bennsőjében érzett ürességet), Tánya néni cuki, és igazából szinte mindenki szereti. Ercsi bevallottan jobban élvezi amikor matekot tart nekik, olyankor szárnyal igazán, csak úgy dobálja a válaszokat, lelki szemei előtt pedig peregnek a galleonok amiket majd felnőve ezzel a tudással keresni fog. - Töri, asszem, de a teremben hagytam a cuccaimat - mélázik hangosan, állát két tenyerébe támasztva. Majd lelesi a többiek padjáról, hogy melyik füzetet kell elővennie. Elhozta? Reméli elhozta.
- Hát, igazából nem. Vagyis nekem pont, hogy keveset. Azt mondják a tanodában sokkal többet fogunk, azt nagyon várom. Meg a saját pálcámat. Itt csak olyan korlátozott gyakorlósokat ad Keserű bácsi, és csak néha-néha. És azt is kölcsönbe. - Pedig mennyire hazavinné, hogy a semmiből cukorkákat varázsolhasson!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853525#post853525][b]Bornemissza Bence - 2022.09.29. 20:56[/b][/url]

Egy pillanatra maga elé meredt a fiú, aztán félve Erikára kapta a pillantását, majd vissza a szendvicsre. - Elkísérhetlek, ha szeretnéd - ajánlotta fel. Ő csali. Mindig fel szokták ilyesmire használni, sőt. Marcinak nem egyszer kellett magától elmennie a tancuccáért. De barát, szóval örömmel megtette.
A lány minden szavát itta, kicsit félve gondolt a nagy tanodára, mert hát ott aztán pláne sokat kell majd használnia az erejét. Ő meg találja ki hogyan fog működni neki. - Igen, szerencsére - szaladt ki a száján, majd elé is kapta a kezét. - Mármint nem úgy értettem, örülök, hogy ti tudtok varázsolni, vagyis hogy fogsz majd tudni. Ha a tanodába mész - magyarázkodott, és halkan szusszant egyet, ahogy visszaejtette a szendvicsét a dobozába. Keze az egyik kristályért nyúlt, és óvatosan megfogta. - Én enélkül nem tudok. A mama szerint túl kevés bennem a képesség - nézte a fehérséget, mintha csak abban keresné a választ. Ma is alig volt képes a varázslatra. Persze, elnézik neki, mert kicsi, de... nem hiszi, hogy ez jobb lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853526#post853526][b]Martai Erika - 2022.09.29. 21:13[/b][/url]

B e n c e
- Jó, de előbb ebédelj meg nyugodtan - von vállat, a hosszú szünetben úgyis ráérnek tekeregni, az is lehet, hogy a többiekbe is belefutnak valahol, valami tervezgetés közben. Hátha tudnak adni neki valamilyen gyors megbízást, amivel hozzájuthat a délutáni nasijához! Igen, ez egy tökéletes terv, még el sem olvadt a cukorka a szájában, már a következőt keresi.
Tenyerein támaszkodó álla fölül svenkel oldalra tekintete a fiúra, felhúzott szemöldökkel. Már épp kérné is a magyarázatot, ám az magától érkezik, mire a homályos megfogalmazásra összeszaladnak a szemöldökei. - Nem értem. - Kotyogja közbe az egyik legkevésbé kedvenc mondatát, de a további információk nem is várattatnak cserébe sokat magukra.
- Óóóh - világlik fel a lány szemében némi értelem. - Hát akkor majd olyan varázslatokat csinálsz, amiket tudsz. Vagy szereznek neked még több ilyen követ, ha egy van, biztos van több is - basic logika Ercsi módra. - Vagy bájitalokat főzöl. Vagy sárkányokat szelidítesz - folytatva egy gyors vállvonás kíséretében. Ő sosem fordult a veszteségek felé nagy drámával, inkább mindig is azt nézte, milye van helyette, amivel pótolhatja. Ha lenne szociálisan elég érett hozzá, valószínűleg Bencének is inkább így fogalmazná meg, mintsem tárgyilagos felsorolással, de hát ugye... Ercsi és az empátia. Vagy mi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=856034#post856034][b]Bornemissza Bence - 2022.11.07. 17:45[/b][/url]

Nehéz volt neki elmondani, mert hát... a nagyszülei mindig azt tanították neki, hogy szégyenkeznie kell miatta. Hogy ő aranyvérű létére alig rendelkezik varázserővel. Hogy mindig is képtelen volt kicsiholni magából azt a bizonyos parazsat, ami egy nagy mágushoz illik. És persze hogy a természettudomány csodái jobban leköti. Talán egyik következik a másikból.
Végül csak megmagyarázta a furcsa kitörését, és meglepő módon nem is volt annyira nagyon nehéz, mint elsőre gondolta. Lesütött szemmel magyarázott azért, tudva, hogy amiket mondd nem túl kecsegtetőek. Ám Erika szavai mosolyt csaltak az arcára. Nem csak nem fordult el tőle, mint ahogy mindenki más szokta, de mondhatni támogató is volt. - Komolyan gondolod? Végülis a sárkányokat szeretem - tette hozzá boldogon, és már érezte is a boogiet a fenekében. Eddig nem vágyott a nagy sulira, de ha oda ilyen okos emberek járnak, és megtanulhatja hogy fogadja el a képességét, nem is lehet olyan rossz.
- És te mi akarsz lenni? Gondolom neked jobban mennek a bűbájok - magyarázta, és óvatosan újabbat harapot a szendvicséből, hogy véletlenül se érjen ahhoz a részhez, amihez hozzáért a lányé.