Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Pfpfhhhh... - rezgett a kissrác felső és alsó ajka szinkronban, kiadva azt a nagyon vicces robogó hangot. Sarkán és lábujjhegyén hintázott előre-hátra, miközben összecsapdosta a tenyerét. Közlegény volt, azoknak pedig mindig figyelniük kellett. Még olyankor is, mikor mindenki más a faház belső felén tartózkodott. Árgus szemekkel leste, hogy esetleg valaki oda akar-e lopózni hozzájuk.
Az elhalkuló tömegre azonnal felfigyelt, most a vezér volt porondon. Feje még mindig előre állt, ám füle már a bent elhangzó szavakra figyelt. Úgy képzelte, ilyenkor a hallószerve hátrafordul, mint a paciknak. Vagy legalább mint a mesékben, kétszer akkorára nő.
- Akkor nem tudunk bemenni a faházba? - fordult meg, és nézett be az ajtón azonnal Bence. Álla szinte a padlót csapdosta. Másik kezével oda is nyúlt, hogy a helyére tegye, és inkább úgy pillogjon a főnökre. Aztán rájött, hogy mit tett, szóval visszafordult az őrhelyére, és kihúzva magát újra felmérte a játszó gyerekeket. Vajon melyik akarja betámadni őket? Lehet ők besúgók, és elmondták a gnómoknak hol a titkos helyük. Vagy nem is, ők a gnómok. Nem, az lehetetlen. Azok csúnyák. És piszkosak. Mondjuk itt is vannak páran, akikre ráférne egy jó fürdő...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Tudta ő hol a helye, de ha ilyen fontos témák voltak, egyszerűen nem tudott megmaradni a talpán. Hiszen ő is a társaság része volt. Becsületbeli tag, az évfolyamán mindenki ki is nézte, amiért a nagyokkal lóg. Vagy csak irigyek voltak rá. Mindegy, a lényeg, hogy neki így volt jó, mert legalább tartozott valahová. Amióta Bornemissza nagyiék eltávolodtak tőle, jobban kellett neki, mint a gnómoknak a főhadiszállásuk.
A gnómijesztő szókapcsolaton kuncogni kezdett. Olyan mulatságosan groteszk volt a szó, hogy hiába tudta, hogy nem szabadna, muszáj volt egy visszafojtott nevetést elengednie. De rögtön meg is bánta. Behúzott nyakkal fordult be újra a kis házikó ajtaján, és két ujjal megfogva a békát visszanyújtotta Lénának.
Drága. Barátom. A szavak egyszerre töltötték meg felhőtlen boldogsággal és a baljós érzéssel, hogy valami kellemetlen jön. A vezér mindig csak akkor nevezi így, ha valamit csinálnia kell. - Délután? Én... - mutatott a mellkasára, aztán lehajtotta a fejét, és szinte hangtalanul suttogta el a titkot. - Táncszakköröm lesz Tánya nénivel - árulta el. Nem ő akarta, ez egyértelmű. A nagyszülei azt mondták jót fog tenni neki, hogy ne legyen olyan gizda, és amúgy is a testmozgás jót tesz, mert sokat ücsörög. Otthon legalábbis a szobája a mentsvára.
- De ha lehet egy javaslatom, kérdezzük meg a jóst. Hátha tudja mikor lesz legközelebb támadás - nézett félőn Marcira, és onnan tovább a többiekre. Vivire épp csak egy fél pillanatra. A karakán lánytól talán még inkább félt, mint a főnöktől. Már ha ez lehetséges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

A Vezér elküldte egy hadműveletre. Őt! Teljesen egyedül. Szednie kellett hát a csirkelábait, mert elkésett a kijelölt helyéről. Pedig milyen nagyon fontos feladata volt…. Marci azt mondta, hogy amíg a többiekkel elosztják a csoki golyókat, addig neki kell őrt állnia a sulinak a sarkán, nehogy valaki elirigyelje tőlük. Sőt, ha jl végzi a dolgát, talán ő is kapni fog a zsármányból. Mi ez, ha nem megtisztelt feladat? Csak aztán… meghallotta az ismerős, kapkodós levegővételt. Lenke ugyanígy szokott pihegni, amikor a mocsárszörnyekkel vívnak csatát, ezer közül felismerte volna. Eléd bármikor bevetődött volna, hogy megmentse. Szóval feladat ide vagy oda, de bekukkantott a félig nyitott ajtón.
Eleinte nem akart sokáig maradni, sőt! Feladata volt. De aztán olyan szépen forgott Lenke, hogy azon kapta magát, hogy egyre beljebb lopódzik. És bizony abban volt ő a legjobb, ezért volt Csali.
- Nagyon szép volt - szólalt meg félénk hangon. Általában csak távolról csodálta a szőkeséget, talán most szólt közvetlenül neki először. Még szíve is olyan hevesen dobogott, hogy majd ki akart szakadni a mellkasából miatta. - Ügyesen táncolsz. Nekem két bal lábam van - próbálkozott tovább Bence egy félénk mosoly kíséretében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Tenyere izzadt, ahogy egyre beljebb lépkedett. Annyira zavarban volt, mint mikor látogatók jönnek a nagyijához, és jól kell viselkednie. Egyetlen rossz szó, és egy hétre elveszik tőle a köveit. Azok nélkül meg igazán meg van lőve.
- Persze hogy nem, de... - lépett még egy kicsit feljebb a fiú, mintha csak erőt merített volna abból, hogy a lány nem egyértelműen utasította el. - ...tudtad, hogy a tánc az egyetlen dolog, amit minden élőlény művel? Például a méhek. Vagy a madarak. Külön rituáléjuk van. Egészen más, mint a mi táncunk, de... ha nekik megy, nekem is mehet, nem? - kérdezte bizakodva, végig úgy beszélve, mint aki fél, hogy rosszat mond. Bármit megtenne, hogy Lenke elfogadja barátként, és nem csak mint a csapat csali tagját. Szeret az lenni, mert így mindig a felsőbb évesekkel lóghat, de közben egészen nehéz elfogadnia, hogy mindig ki van hagyva a jó dolgokból.
- Segítesz nekem gyakorolni? Tudom, hogy nem lehetek olyan jó, mint te, de... talán táncolhatnánk együtt - vetette fel. A nagyszülei biztos örülnének neki, hiszen folyton azt mondják rá, hogy olyan nádszál, és kéne egy kis izom rá. Próbálkoztak is már sok mindennel, de mindnek ugyanaz lett a vége. Sokkal biztonságosabb a szobában maradni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Régen utálta az ebédszünetet. Általában az udvaron vagy a folyosón evett inkább, de mostanra már lettek barátai, és ez mindennél többet jelentett neki. Igaz, hogy a maguk furcsa módján kezelték, de sosem volt egyszerű eset. A nagyszülei is mindig azt mondják neki, hogy csak keressen egy társaságot, akik elfogadják. Főleg olyan múlttal, amije van. Ezt nem igazán értette, de nem is kellett neki.
Azonban aznap megint egyedül lépett be a helyiségbe. A többiek biztos titkos megbeszélést tartottak, amire őt nem hívták meg, mert hát nem mindig szokták. A túl kicsi még ezekhez, legalábbis ezt mondják. Ő nem érzi így, és legszívesebben mindig menne, dehát azt se tudja hova kéne. Szóval csak halkan leült egy kevésbé zsúfolt helyre - vagyis üres asztalhoz -, és elővette az uzsonnás dobozát. Amellé lerakta a kis köveit is, amiket a mai napra hozott magával, hogy jobb hangulata legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Ijedten húzta be a nyakát, amikor valaki lepattant mellé az egyik székre. A visszatartott levegőt elégedetten engedte ki, és kicsi kacsójával nyúlt ki a kövekért, amiket kitett. A köveihez más nem nyúlhatott hozzá, mert akkor nem fejtik ki rendesen a hatásukat.
- Szia, persze - mosolygott zavartan. Általában ő a hallgató fél volt, így a hangja kicsit magasabb is volt, mint a megszokott. Ezek a társasági dolgok nem igazán mentek neki, de nem akarta elszúrni. Erika a barátja. Legalábbis ő is szokott velük lógni, szóval... - Miért ne - bólintott, és a lány felé csúsztatta a dobozt. Szimplán csak azért, mert nem tudta a lány hogyan gondolja az elfelezést. Övé a teteje, a lányé az alja, vagy eltépik, de akkor meg tiszta trutyi lesz. Egyszerűbb az idősebbre bízni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Úgy nézte a lány mozdulatait, mint a támadni készülő macska. Na nem azért, mert a kajáját védte, azt önként és dalolva odaadta volna egy barátnak, sokkal inkább a kisebb kincsei miatt. Ráadásul ma nála volt a hópehely obszidián is, ami mindennél fontosabb volt a számára, hiszen csak azzal tudott varázsolni. A mai vizsgájára hozta be.
- Nutella? Nem, allergiás vagyok a tejre - jelentette ki a fiúcska egyszerűen megvonva a vállát. Bár ha őszinte akart lenni, néha a csapat szerzeményeiből szokott venni ő is, és egyszer-kétszer volt benne csoki is. Akkor nem lett semmi baja, de lehet a Nutellától lenne.
- Öhh... - lepődött meg, amikor a lány nemes egyszerűséggel beleharapott a kenyerébe. Most azt kéne megennie? Ő nem így értette a felezést, az biztos.
- Azt hiszem gombás hummusz - nézett ő is a kenyér belsejébe, hogy meg tudja állapítani. Kicsit sajnálkozó feje volt, ahogy arra gondolt, hogy a másik mekkorát harapott a szendójából, és még csak nem is tetszik neki. Pedig a gombás ízesítés az egyik legjobb.
- A hummusz nem jó, de a répa igen? - kérdezte hitetlenkedve, miközben kezében körbe-körbe táncoltatta a kenyeret, hogy kitalálja, hol harapjon bele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Kicsit elneveti magát a lány reakcióját, amitől két oldalt megjelennek a kis gödröcskéi. - Nem hiszem - ingatta a fejét, bár őszintén, fogalma sem volt róla. Hát ő is imádja a tejet, fránya az allergiájába. Biztos ez is családi ökörség. Anyukája is az volt, csak a dióra. Egy fokkal kellemesebb. Bár biztos, hogy akkor meg azt szeretné annyira.
- Sajnálom - nézett bűnbánóan a lányra a kisfiú, mintha az ő hibája lenne. Végülis, tényleg az övé volt. Meg az allergiáé. - Mhüümm - bólintott, és elvett pár szeletecskét az uborkából. Megtanították ám neki, hogy nem szabad mind. Hiszen az a lány étele.
Bekapott egy szeletet, és a zsebében kezdett el kutakodni. - Köszönöm - nyújtotta ki előre a mancsát, amiből a zsebpiszok mellett egy málnás cukorka foglalt helyet. - Későbbre raktam félre, de a tiéd lehet - ajánlotta. Nem is rossz annyira ez az ebédszünet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Hatalmas mosoly jelent meg a pofiján a lány reakciójától. Hát mégiscsak barátok, ő pedig mindig örül, ha segíthet valakin. Akár csak egy cukorkényit is. Tovább forgatta a szendvicset, és végül úgy döntött nem veszi figyelembe, hogy az a lány szájában volt. Elindította a sajátja felé, de az utolsó pillanatban meggondolta magát, és inkább egy olyan részre harapott, ahol Erika nyelve nem járt. Igen, ez lesz a jó metódus: körberágja a harapást.
- Azt hiszem tánc Tánya nénivel. Neked? - kérdezett vissza. Voltak érdekes tantárgyai, de a felsőbb éveseknek még inkább azok voltak. Például a kviddics alapjai. Bár ő nem játszana, de izgalmas tűnik a kispadról. Sok szabály meg stratégia. A kövei biztos szerencsét hoznának a csapatnak.
- Szoktatok varázsolni? Sokat? - kérdezte félve. Hasa görcsbe rándult már csak a gondolattól is, hogy minden órán bizonyítania kelljen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Egy pillanatra maga elé meredt a fiú, aztán félve Erikára kapta a pillantását, majd vissza a szendvicsre. - Elkísérhetlek, ha szeretnéd - ajánlotta fel. Ő csali. Mindig fel szokták ilyesmire használni, sőt. Marcinak nem egyszer kellett magától elmennie a tancuccáért. De barát, szóval örömmel megtette.
A lány minden szavát itta, kicsit félve gondolt a nagy tanodára, mert hát ott aztán pláne sokat kell majd használnia az erejét. Ő meg találja ki hogyan fog működni neki. - Igen, szerencsére - szaladt ki a száján, majd elé is kapta a kezét. - Mármint nem úgy értettem, örülök, hogy ti tudtok varázsolni, vagyis hogy fogsz majd tudni. Ha a tanodába mész - magyarázkodott, és halkan szusszant egyet, ahogy visszaejtette a szendvicsét a dobozába. Keze az egyik kristályért nyúlt, és óvatosan megfogta. - Én enélkül nem tudok. A mama szerint túl kevés bennem a képesség - nézte a fehérséget, mintha csak abban keresné a választ. Ma is alig volt képes a varázslatra. Persze, elnézik neki, mert kicsi, de... nem hiszi, hogy ez jobb lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Nehéz volt neki elmondani, mert hát... a nagyszülei mindig azt tanították neki, hogy szégyenkeznie kell miatta. Hogy ő aranyvérű létére alig rendelkezik varázserővel. Hogy mindig is képtelen volt kicsiholni magából azt a bizonyos parazsat, ami egy nagy mágushoz illik. És persze hogy a természettudomány csodái jobban leköti. Talán egyik következik a másikból.
Végül csak megmagyarázta a furcsa kitörését, és meglepő módon nem is volt annyira nagyon nehéz, mint elsőre gondolta. Lesütött szemmel magyarázott azért, tudva, hogy amiket mondd nem túl kecsegtetőek. Ám Erika szavai mosolyt csaltak az arcára. Nem csak nem fordult el tőle, mint ahogy mindenki más szokta, de mondhatni támogató is volt. - Komolyan gondolod? Végülis a sárkányokat szeretem - tette hozzá boldogon, és már érezte is a boogiet a fenekében. Eddig nem vágyott a nagy sulira, de ha oda ilyen okos emberek járnak, és megtanulhatja hogy fogadja el a képességét, nem is lehet olyan rossz.
- És te mi akarsz lenni? Gondolom neked jobban mennek a bűbájok - magyarázta, és óvatosan újabbat harapot a szendvicséből, hogy véletlenül se érjen ahhoz a részhez, amihez hozzáért a lányé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Igazán lehangolóak voltak Lenke válaszai. Ő ugyanis tényleg csodálta a lányt. Persze az is igaz volt, amit mondott, hiszen nem biztos, hogy meg fog tudni tanulni táncolni, és biztosan sokkal komfortosabb valaki olyannal párba állni, aki tudja őt vezetni, ahogy egy igazi fiúnak kéne, de egy kis megértést mégis várt. Vagy legalább valami kedves szót. Szóval egy pillanatig ledermedve állt egy helyben, és próbálta elhitetni magával, hogy ez ugyanolyan, mint mikor a nagyszülei azt mondják neki, hogy képtelen barátkozni. Vagy a tanárai azt mondják nem tud varázsolni. Mert mind igaz. A barátai meg mindig csalinak használják. De egyik sem esett neki olyan rosszul, mint ez a visszautasítás.
Már mozdult volna, hogy nagy sóhajjal mégis a saját utára eredjen, talán megállva valahol szomorkodni, amikor Lenke mégis beadta a derekát. Bencének nem is kellett több, a mosoly azonnal visszaköltözött az arcára. - A keringő az a három negyedes ütemű ugye? - kérdezte a másikat. Sokat olvas, és sok minden tény megmarad neki. Csak a gyakorlat marad el általában. Épp ezért tudja, hogy baljának kell a lány kezét fognia, míg jobbjának a derekát. Eddig megvan. És hogy ezt bizonyítsa a másiknak, be is áll a pózba, egyenlőre Lenke nélkül. - Így, ugye? - adott is hangot cselekvésének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Olyan gyorsan pakolta össze a tanszereit a táskájába, mint talán még soha. Végre küldetése volt. Csak neki, egyedül. Ez volt a kedvenc napja az összes közül. Kristályát a nadrágja zsebébe rejtette, hogy ha esetleg szüksége lenne még a varázserejére is, akkor kéznél legyen. No nem mintha azzal együtt csodákra lenne képes, de a biztonság fontos.
Aztán csak szaladt. A táska ide-oda verődött, és kicsit meg is nehezítette az útját a faházhoz, de rekord sebességgel ért el a törzshelyükhöz. Felmászott a főszobába, és megállt a főnök előtt. Kezét tisztelgésre emelte, bár a mozdulatba beleficergett, ahogy a helyére akarta rázni a táskáját.
- Csali őrmester szolgálatra jelentkezik! - szusszantotta ki magából a szavakat, mert a mellkasa még mindig sebesen járt a futástól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Behúzta a nyakát, érezte, hogy rosszat szólt. Átvette a kötelet, és egy pillanatig még habozott, hogy mit is kéne válaszolnia. De végül semmi más nem jutott eszébe az igazságon kívül. Ezt még biztosan gyakorolnia kell a későbbiekben, a nagyszülei soha nem fogják elengedni sehova.
- Hát... gondoltam ha már egyedi feladatot kapok, akkor az azt jelenti, hogy feljebb léptem a ranglétrán. Ilyesmit a többiek szoktak kapni, én meg még soha - magyarázta meg kisvártatva. Félve Péntekre nézett, miközben keze a kötél kör-körös mintázatát követte egyik irányból a másikba.
- Távolról megvagyok velük, azt hiszem. De nekünk nincs háziállatunk. A mamáék azt mondják koszosak, és terjesztik a betegségeket. Én meg amúgy is beteges gyerek vagyok. Legalábbis szerintük, mert hát tejet se ihatok ugye - fejtette ki a hozzáállását, kicsit idegesen. - Miért, mi a feladat, főnök?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Igen, sejtette, hogy rosszat mondott. Pedig értelme volt. Főleg azok után, amit Péntek mondott. Feladattal lehet elérni. Ő pedig éppen azt kapott. A logika ezek alapján úgy diktálja, hogy feljebb léphessen, nemdebár? Az idősebbek mindig olyan furcsán hozzák meg ezeket a szabályokat. Béka is, hiába játszanak közösen, nem mondhatja el másnak. Mert ebben a csoportban ő csak egy Csali.
Ahogy a főnök elindult, azonnal utána indult, bár kissé nehézkesen, mert eldobta a kötelet és a táskát is a hátáról, hogy azok a súlyok ne húzzák le tovább. Végül megállt a szöszke mellett, és arra nézett, amerre mutattak neki. Kacsóját a homlokához emelte, hogy a nap se süssön a szemébe.
- Nem... nagy? - kérdezte, és annyira koncentrált, hogy orrát szinte a homlokáig felhúzta fókuszálás közben.
- De, megvan - jelentette boldogan, és rávigyorgott a főnökre. Aztán lankadt a mosolya, ahogy szép lassan eljutott a tudatáig, miért kérdezte a főnök az állatokat. Vagy legalábbis elkezdte sejteni. Újra felnézett. Nagyon messze volt az tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Valami rossz érzés kezdett el szétáradni Bence mellkasában. Két madárka, akik most teszik a fészküket, talán tojás is van benne. Mi joga neki, hogy megborogassa az állatok életét? Már épp szóvá is tenné, de Péntekre pillantva minden akarata ellenére képtelen kibökni a szavakat. Hát hős lehet belőle. Talán nagyobb rangot is kap. Hiszen a feladatok vezetnek a ranghoz. Ha nem végzi el a feladatot, nincs rang. De közben meg a szegény párák.
- És hova rakjuk utána? - kérdezte elfúló hangon a gyerek. - Nem lesz bajuk ugye? - kérdezett rá konkrétan a probléma forrására. Aztán nagy nehezen sóhajtott egyet, és kiszáradt torokkal, de hozzátette: - Megpróbálom. De... honnan tudok oda feljutni? - tette fel a következő, talán túlon túl logikus kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bence nagyot nyelt. Jobban izgult, mint szerette volna, dehát ő nem volt ügyes. Még csak sportos sem, hogy ilyeneket csináljon. A nagyiék mindig féltek, hogy összetöri magát, ha csak megpróbál felmászni egy fára, így sose hagyták neki. Sokkal jobb volt számára a könyvek bújása a dadus szeme láttára. Aztán mióta csatlakozott a ganghez, minden megváltozott. Ők merészek voltak. És Bence is az akart lenni.
- Civil mentőakció... ühümmm... - bólintott félőn, és még nyelt is hozzá egy nagyot. - Akkor hozom a kötelet - szólt, és gyorsan felmászott újra, hogy lehozva Péntek kezébe adja. - Rám kötöd? - kérdezte félve. Ő túl gyenge volt ahhoz, hogy bízzon a saját csomóiban. Talán két perc lenne, hogy szétjöjjön, és az bizony nem egy életbiztosítás.
Felemelte a két kezét, hogy a főnök minél jobban hozzájusson a derekához, majd a kötél másik felét tartva felnézett újra a madarakra. - Akkor indulok - jelentette ki félősen. Hogy magának, vagy Pénteknek, azt mindenki döntse el maga.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szeretett átjönni Békáékhoz, ilyenkor nem érezte azt a késztetést, mint a csoportos gyűléseken. Akkor ott volt Péntek, akinek mindig meg akart felelni, Lenke, aki valamiért mindig olyan lenézően viselkedett vele, és hát... Léna se volt olyankor a legkedvesebb vele. Mégis szeretett a csapattal lógni. Olyan igazán nagyfiús volt.
Ahogy beléptek a kertbe, illedelmesen köszönt a nagyszülőknek, aztán már ott is hagyta az összes üreget, hogy a kert fele szaladjon. Pontosan tudta, hol fogja megtalálni Lénát. A kis csobogónál a békákkal. Az volt a lány kedvenc helye, és akkor is sokat lógtak ott, amikor ő itt van.
- Béka! Nézd, hoztam alapanyagot! - emelt fel egy kis zacskót, ami úgy meg volt tömve, hogy félő volt, azonnal szétpattan. Legutóbb arról beszélgettek, hogx a békáknak miért nincs olyan házuk, mint nekik. Mármint persze, ők jobban szeretnek a környezetben lenni, így mohából, ágakból és kavicsokból kellett kitalálniuk hogyan építsenek fel egy békabirodalmat. Több se kellett Bencének, amint megtudta a nagyszüleitől, hogy Karamakovékhoz mennek, már szaladt is a kertbe gyűjtögetni - a kertész legnagyobb bánatára.