Bal oldalon, szinte rögtön egy nagy, kétszárnyú ajtó nyílik, mely mögül finom illatok bírják korgásra a pocakot. Bizony, bizony, itt található az ebédlő. Kerek asztalok vannak, a társaságok, akik egy asztalnál ülnek eltérő korúak és neműek, van, aki például egy héten át mindig másokkal eszik. Persze, ha a barátaiddal szeretnél ülni, annak sincs akadálya, csak gyorsaság kérdése az egész. Az ebédlőben mindig általános a hangzavar, a tanárok és nevelők sokszor a diákokkal együtt esznek, holott nekik külön asztalt biztosított az iskola vezetősége.
Az étel a mágustanodából érkezik, azonban tartozik hozzá egy kis konyha, ahol leginkább kávét főzni tudnak a felnőttek, vagy éppen valami meglepetést készíteni a gyerekeknek.

Az ebédlő mellett van egy vele közel azonos méretű terem, melyet „Kuckó”-nak neveztek el. A kuckó egy közös tér, melyet ünnepeken vagy születésnapokon használnak. Itt a falak szivacsból vannak, a padló puha, így a gyerekek kedvükre tombolhatnak. Sokszor szerveznek ide a nevelők esti mesét vagy kalandot, hogy a gyerekek részesei tudjanak lenni az előadásoknak.
A folyosón a harmadik helyiség a tornaterem. Ez a helyiség a legnagyobb itt, függönnyel akár két részre is lehet választani. Napközben tornaórák vannak, délután sportkörök (mugli sportok) és tánc. Tartozik hozzá két öltöző, egy a fiúknak, egy a lányoknak.

Az emelet bal oldali szárnyán találhatók a hálószobák, a tanulószoba, a nevelők szobái. A hálók négy ágyasak, fiú és lány szobák külön találhatóak. A szobákon kis tábla jelzi a lakók nevét és életkorát. A szobákba való beköltözéskor a kicsik döntik el, melyikbe szeretnének lakni. Régebben úgy volt, hogy minden osztályból egy diák, hogy segítsék egymást az évfolyamok, de mostanra már nagyon megváltozott a fiú – lány arány. A hálókban mindenkinek van egy ágya, egy ruhásszekrénye és egy íróasztala.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853495#post853495][b]Martai Erika - 2022.09.29. 13:01[/b][/url]

B e n c e
Éhesen kordul meg a gyomra, már ezelőtt, hogy a csengő felhangzana. Nagyot sóhajtva temeti unatkozó arcát tenyerébe, még végighallgatja Denis utolsó szavait, a házit, a házi elfelejtése esetén alkalmazni kívánt büntetést, ésss... Már csúszik is ki a padból, ebédes tatyiját megragadva. Nem vár meg senkit, az éhség hívó szava bármilyen bajtársi vagy szociális köteléknél erősebbnek bizonyul, a kantinig meg sem állva dobja le magát, hogy aztán csalódottan fintorodjon el az elcsomagolt répára, uborkára és sajtra pillantva. Nemáár.
Újratervezés. Egy pillanattal később már ismét talpon van, tekintete végigszalad a gyerekek között, majd Bencét és legfőképp Bence uzsonnásdobozából előkerülő NUTELLÁS SZENDVICSET meglátva elstartol. - Szia, eszünk együtt? - vágja le magát a fiúval szemben, és nagyot nyelve nyitja ki a dobozát. - Mit szólnál ha elfelezném veled az ebéded? - nos, egyébként, Ercsit ismerve ez még nem is egy rossz ajánlat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853499#post853499][b]Martai Erika - 2022.09.29. 13:26[/b][/url]

B e n c e
A köveket nem piszkálja, úgy ül és teríti ki maga előtt a dolgait, hogy ne érjen hozzájuk. Nem tudja ugyan, hogy pontosan mit jelentenek a fiúnak, de ő sem szereti ha mások tapizzák a cuccait. No meg nem ehetőek, így Ercsi fókuszán igencsak kívülre kerülnek.
Nem pont erre a válaszra számított, Bence készségessége egy pillanatra megakasztja a gondolatmenetében. Nem kell alkudoznia, nem kell fenyegetőznie... Lehet, hogy ma nem hívják be hozzá Zsófit elbeszélgetésre? - Oh, köszi. Jó étvágyat! - A döbbenet még látszik egy pillanatra az arcán, de gyorsan megrázza és feltalálja magát, a szendvicset megragadva jókorát harap belőle, elégedett mosollyal, rág, rág. Rágása egyre lassul, sőt, meg is áll, a felső kenyérszeletet megemelve kukkant és szimatol be alá, de ennek nagyon - nincs nutella szaga. - Keserű dörmögéssel nyeli le a falatot, és még kérődzik kicsit a szájában maradt ízre. - Mmmh, mégsem kérem. Mi ez?
Ercsi teljesen értetlen, ahogy lassan visszatolja Bence elé az ebédet, és az íz eltűntetése érdekében saját dobozából, savanyú ábrázattal vesz elő egy szál répát. Most komolyen egészségeset kell ennie? Már nincs kedve asztalt váltani, ha egyszer letelepedett valaki mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853508#post853508][b]Martai Erika - 2022.09.29. 15:04[/b][/url]

B e n c e
- Úristen - mered maga elé egy pillanatra döbbenten. El sem tudná képzelni az életét nutella nélkül. Allergia? Hát inkább vakaródzna egész nap, meg lenne tele piros pöttyökkel, de nem tudná elviselni, ha korlátozva lenne. - Ugye nincs olyan, hogy cukorallergia? - jobb tisztázni a dolgokat, de azért ne aggódj Erika, ha olyanod lenne, mostanra már biztosan tudna róla mindenki. De tényleg mindenki.
Bűntudat nélkül szolgáltatja vissza a megcsonkított szendvicset, ami persze, nem szép dolog, és fordított esetben ő sem örülne neki, ha az övét vennék el (igen, már tanárai hangján szólalnak a feddések odabent), de hát... Nem így történt. Nincs miért balhézni. Bence pedig amúgy sem tiltakozott! Teljesen korrekt volt a megállapodás.
- Akkor nem szeretem a gombás hummuszt. Pedig olyan jól nézett ki - konytyul le szája két széle. - Hát a répa édeeees. Persze, nem annyira mint a nutella, de ez is több mint a semmi! Viszont az uborkát biztosan meg nem eszem - borzong meg a kis szeletekre nézve. - Kérsz? - fordítja hirtelen ötlettől vezérelve Bence felé, és itt hördülnének fel a háttérben a tanárok gyönyörűségükben; de ne szokjatok hozzá. Ő nem enné meg, csak azért kínálja fel. Nem mintha engesztelni akarná a fiút. Ercsi? Kizárt. Még a végén valamilyen szociális érzékenységnek adna tanúbizonyságot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853512#post853512][b]Martai Erika - 2022.09.29. 15:52[/b][/url]

B e n c e
A megnyugtató szavak elégedett békét csempésznek a kis terrorista gyermeki szívébe. Persze, nem mintha csak azért, mert Bence nem tud róla, ne létezhetne ilyen betegség, de a tájékozódási források megbízhatóságát ellenőrizni nem az előkészítőben tanítják az ember lányát. - Jó.
Hát, ő is sajnálja, de inkább azt, hogy nincs édessége, nem azt, hogy az ilyen fura dolgokhoz nem fűlik foga. Bólint hát csak, és gyorsan, nyuszimód magába ropogtat egy kis répát, jobb híjján. Látványosan nem nyúl az uborkához, szóval a fiú nyugodtan vihetné, de rátukmálni sem fogja. Észre sem veszi. Az ő szemében az uborkadarabok megszűntek létezni. Pusztuljatok. Jó, amíg nem gyerekekre néz ezzel a gyilkos pillantással, mert addig Zsófi is nyugodtan, folyamatos csuklás nélkül dolgozhatja végig a napot. - ÚÚÚÚÚÚÚÚ - harsan fel a boldogság fanfárkórusa, egy tüdőbe sűrűsödve. Ercsi arcán teljes boldogság tündöklik fel, ahogy holmi piszokkal közel sem törődve veszi át a cukorkát, vidáman őrizgetve a tenyerében. Gyorsan megrágja és lenyeli a már elvett sajtdarabkát, és már dobja is szájába a málnás csodagolyót - mennyivel jobb, istenem! A legédesebb cukorka, amit a héten evett! Talán a jószándék ízesítette meg ennyire, amire merni sem számított. - Köszönöm Bence!
Nem olyan szavak ezek, amik csak úgy mindennap kiszöknek a száján, de most, a cukorkával együtt olvadozva, teljesen komolyan gondolja. Az ebédjét már el is engedte, innentől kezdve amíg csak tart, ezen fog nyammogni. Biztosan nem tér vissza dobozának tartalmához. - Milyen órád lesz ezután? - hümmögi maga elé a cukorkára koncentrálva, picit még jobban a fiú felé bökdösve a dobozt, vigyázva rá, hogy ne pöcköljön le egy követ se a művelet közben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853522#post853522][b]Martai Erika - 2022.09.29. 20:11[/b][/url]

B e n c e
Nem veszi észre mekkora fejtörést okozott a közvetlen beleevéssel, elvégre ő valahogy sosem akadt fent ilyesmin. - Ah, az jó - bólint a válaszra, mert bár ő maga nincs annyira oda a mozgós tárgyakért (kivéve persze ha utána sütivel pótolhatja a bennsőjében érzett ürességet), Tánya néni cuki, és igazából szinte mindenki szereti. Ercsi bevallottan jobban élvezi amikor matekot tart nekik, olyankor szárnyal igazán, csak úgy dobálja a válaszokat, lelki szemei előtt pedig peregnek a galleonok amiket majd felnőve ezzel a tudással keresni fog. - Töri, asszem, de a teremben hagytam a cuccaimat - mélázik hangosan, állát két tenyerébe támasztva. Majd lelesi a többiek padjáról, hogy melyik füzetet kell elővennie. Elhozta? Reméli elhozta.
- Hát, igazából nem. Vagyis nekem pont, hogy keveset. Azt mondják a tanodában sokkal többet fogunk, azt nagyon várom. Meg a saját pálcámat. Itt csak olyan korlátozott gyakorlósokat ad Keserű bácsi, és csak néha-néha. És azt is kölcsönbe. - Pedig mennyire hazavinné, hogy a semmiből cukorkákat varázsolhasson!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853526#post853526][b]Martai Erika - 2022.09.29. 21:13[/b][/url]

B e n c e
- Jó, de előbb ebédelj meg nyugodtan - von vállat, a hosszú szünetben úgyis ráérnek tekeregni, az is lehet, hogy a többiekbe is belefutnak valahol, valami tervezgetés közben. Hátha tudnak adni neki valamilyen gyors megbízást, amivel hozzájuthat a délutáni nasijához! Igen, ez egy tökéletes terv, még el sem olvadt a cukorka a szájában, már a következőt keresi.
Tenyerein támaszkodó álla fölül svenkel oldalra tekintete a fiúra, felhúzott szemöldökkel. Már épp kérné is a magyarázatot, ám az magától érkezik, mire a homályos megfogalmazásra összeszaladnak a szemöldökei. - Nem értem. - Kotyogja közbe az egyik legkevésbé kedvenc mondatát, de a további információk nem is várattatnak cserébe sokat magukra.
- Óóóh - világlik fel a lány szemében némi értelem. - Hát akkor majd olyan varázslatokat csinálsz, amiket tudsz. Vagy szereznek neked még több ilyen követ, ha egy van, biztos van több is - basic logika Ercsi módra. - Vagy bájitalokat főzöl. Vagy sárkányokat szelidítesz - folytatva egy gyors vállvonás kíséretében. Ő sosem fordult a veszteségek felé nagy drámával, inkább mindig is azt nézte, milye van helyette, amivel pótolhatja. Ha lenne szociálisan elég érett hozzá, valószínűleg Bencének is inkább így fogalmazná meg, mintsem tárgyilagos felsorolással, de hát ugye... Ercsi és az empátia. Vagy mi.