Bal oldalon, szinte rögtön egy nagy, kétszárnyú ajtó nyílik, mely mögül finom illatok bírják korgásra a pocakot. Bizony, bizony, itt található az ebédlő. Kerek asztalok vannak, a társaságok, akik egy asztalnál ülnek eltérő korúak és neműek, van, aki például egy héten át mindig másokkal eszik. Persze, ha a barátaiddal szeretnél ülni, annak sincs akadálya, csak gyorsaság kérdése az egész. Az ebédlőben mindig általános a hangzavar, a tanárok és nevelők sokszor a diákokkal együtt esznek, holott nekik külön asztalt biztosított az iskola vezetősége.
Az étel a mágustanodából érkezik, azonban tartozik hozzá egy kis konyha, ahol leginkább kávét főzni tudnak a felnőttek, vagy éppen valami meglepetést készíteni a gyerekeknek.

Az ebédlő mellett van egy vele közel azonos méretű terem, melyet „Kuckó”-nak neveztek el. A kuckó egy közös tér, melyet ünnepeken vagy születésnapokon használnak. Itt a falak szivacsból vannak, a padló puha, így a gyerekek kedvükre tombolhatnak. Sokszor szerveznek ide a nevelők esti mesét vagy kalandot, hogy a gyerekek részesei tudjanak lenni az előadásoknak.
A folyosón a harmadik helyiség a tornaterem. Ez a helyiség a legnagyobb itt, függönnyel akár két részre is lehet választani. Napközben tornaórák vannak, délután sportkörök (mugli sportok) és tánc. Tartozik hozzá két öltöző, egy a fiúknak, egy a lányoknak.

Az emelet bal oldali szárnyán találhatók a hálószobák, a tanulószoba, a nevelők szobái. A hálók négy ágyasak, fiú és lány szobák külön találhatóak. A szobákon kis tábla jelzi a lakók nevét és életkorát. A szobákba való beköltözéskor a kicsik döntik el, melyikbe szeretnének lakni. Régebben úgy volt, hogy minden osztályból egy diák, hogy segítsék egymást az évfolyamok, de mostanra már nagyon megváltozott a fiú – lány arány. A hálókban mindenkinek van egy ágya, egy ruhásszekrénye és egy íróasztala.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=605048#post605048][b]Thomas Alexander Everett - 2016.06.26. 17:59[/b][/url]

Itt az idő, hogy végre jól megtömjük a bendőnket. Szépen lassan érkeznek a tanárok, majd mikor már mindenki elfoglalta a helyét, a diákok is. Először az elősök foglalhatják el a helyeiket, majd a másodikosok, a harmadikosok és végül a negyedikesek. A köasztalok körül mindenhol vegyes a korosztály, a testvérek ilyenkor jellemzően még együtt esznek, hiszen a Bagolykő falai között már háztársaikkal ülnek, és nem feltétlenül biztos, hogy ugyanabba a házba kerülnek.
Miközben az utolsó gyerek is elfoglalja helyét, a tanárok is leülnek, vannak, akik a diákok közé, másik a tanári asztalnál foglalnak helyet.
- Hölgyem.
Magam részéről a mai napon Valéria társaságát választom, aki rajzot oktat intézményünkben.  Idén számos újh tanár érkezett, így szerencsére nem érzem magam olyan egyedül. Mostanra már rutinosan mozgok a falak között és a faluban is, már nagyjából az arcokat is be tudom azonosítani, tudom, hogy kinek a gyermeke, unokája, dédunokája jár ide. Ez pedig nagyon sokat segít abban, hogy a rég elvesztett biztonságérzetemet visszanyerjem. Mostanra már elmondhatom, hogy jól vagyok, igazán jól, és hogy újra igazán embernek érezzem magam, aki képes megállni a saját lábán, egyedül. Leülök a nő mellé, és mikor az utolsó széket is elfoglalják, megjelennek a levesek. Magam részéről a krémes meggylevest választom kezdésként, szemben a csontlevessel. Most, ebben a melegben inkább a hűs levest tartom nyerő megoldásnak.
- Arra gondoltam, hogy ha van esetleg kedve és ötlete hozzá, akkor a gyermekekkel kidíszíthetnék a folyosókat, most olyan egysíkúak.
Barátságosak, de mégsem olyanok, mint amilyennek igazán szerettem volna, így hát elgondolkoztam, és ezt az ötletet tudtam kitalálni. Persze kellett hozzá az is, hogy megtaláljam Ash néhány gyerekkori rajzát. Ezeken jót mosolyogtam, és akkor pattant az isteni szikra.
- Mit gondol?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=664129#post664129][b]Manipuri Hugella - 2017.03.03. 11:45[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=679851#post679851][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2017.05.08. 19:55[/b][/url]

A leghátsó padban ücsörgött. A szék olyan nagy volt neki, hogy a lába nem ért le, ezért azokat ide-oda lóbálta a levegőben. Rajta kívül már csak a tanár és Flóra voltak. A hátizsákja már összepakolva hevert az asztal lábánál. Kirillnek már egy fél órája ott kellene lennie. Ezt onnan tudta, hogy az egyik legelső dolog volt, amit megtanult az óra. Még a dadustól tanulta, akit szülei béreltek fel a nevelésére, és hogy napközben lefoglalja magát. Túl sok volt az energiája, és ezt valakivel le kellett dolgoznia. Néha kimentek a parkba, de volt egy külön játékuk csak kettőjüknek. De azok az idők elmúltak. A fiú még remélte, hogy egyszer láthatja dadusát. Ennél viszont még fontosabb volt, hogy szülei végre érte jöjjenek.
Fújtatott egy nagyot, ahogy várakozott. A padba karcolt mintákat kezdte el tanulmányozni. Semmi értelmük nem volt. Flóra leült mellé, de nem igazán beszélgettek. Ha pedig igen, akkor is csak fél szavakban válaszolt. Minden második pillantása ugyanis az ajtóra esett. Aztán megjelent benne egy férfi. Elsőre fellélegzett, hogy Kirill végre megjött, de nem a megszokott arccal találta szembe magát. Szomorúság költözött az arcára. Biztos volt benne, hogy a szemüveget viselő a mellette ücsörgő lányért jött. Ő maradt utoljára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=686458#post686458][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2017.06.20. 10:40[/b][/url]

Nekem már vége az óráimnak, de keresztapának még dolga van, a mama meg nem ér rá. Papa meg tuti, hogy nem jönne el értem, mert még mindig fél tőlem, szóval beveszem az egyetlen termet, amit úgy nagyon szeretek. Andine úgyis jön délután, mert ma nem koncertezik, és teljesen komolyan gondolta, mikor azt mondta, hogy itt is zenélünk tovább. Azt nagyon szeretem, és jobban is szeretek, mint beszélgetni, akkor félek, hogy valami hülyeséget mondok, és kiröhögnek, nem akarom, hogy megint rajtam röhögjenek, vagy szekáljanak.
Nem is viszem túlzásba az itteni barátkozást, hiába mondják azt nekem. Óvatosan nyitok be a zeneterembe, és nagyot sóhajtok megkönnyebbülésemben, mikor elsőre nem is látok ott senkit. Nem, a tanárokkal se igazán tudok beszélni, félek, hogy leszúrnak, mert elfelejtek egy házit, vagy valami. De annyi mindenre kell gondolnom, hogy a leckézés ebbe már egyáltalán nem fér bele.
Leülök a zongorához, táskámból kihalászom a kottákat, amiket még Dini adott oda. Jó, ezt a fajta házit nagyon szeretem, mert ezt legalább meg tudom csinálni. Meg tényleg szeretek zenélni, szerintem én is énekes leszek, mint Dini, és valószínűleg ezt már az egész család szépen el is fogadta.
Kinyújtóztatom a kezem, átfutva az első lerajzolt hangjegyeket, majd kezem a billentyűkre helyezem, aztán meg csak úgy megszűnik a világ, mint ilyenkor mindig. Nem tudom, hogy hallatszok, nem tudom, fülsértő-e a hangom, de ilyenkor ezekre egyáltalán nem gondolok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=686612#post686612][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2017.06.20. 21:37[/b][/url]

Konkrétan megijedt, amikor a lány azt hitte, hogy ez valami rossz dolog. Elszúrta a mondatot valahol, ha így jött ki ez az egész.
- Nem, ne kérj bocsánatot - intett a kezével is nemet megerősítésképp - Én úgy értettem, hogy sokkal jobb itt. És...elvarázsoltál - próbálkozott újra, hátha így jobban megérti Charlie mit is akart igazából.
A furcsa köszönés után beljebb lépett. Eléggé a közepébe vágtak az ismerkedésnél, és hát...le kellett futni a normális köröket is. Kezdve a köszönéssel.
Csak úgy itta a lány szavait. Sosem találkozott még ilyen érdekes lánnyal.
- Igaza van, tényleg nagyon tehetséges vagy - mosolygott a kisfiú, aztán zavartan felnevetett. Nem szokta meg, hogy a saját közegében van. A nagyokkal könnyű volt. Nem voltak elvárások, csak hogy legyen jól nevelt, de ezt a dajkája már régen megtanította neki. Ezen kívül mindegy volt nekik mit mond, az mindig aranyos és jópofa. Viszont a lánnyal nem így volt a helyzet.
- Hát...nem mondanám. Inkább csak...akkor jó, ha értem. Vagy ha érdekel. Amikor kisebb voltam, mindig rákényszerítettek olyan dolgokra, amiket nem akartam. Kirillel most jobb - vont vállat a fiú.
- Én mostanság kezdtem el gitáron tanulni, de még nem megy igazán - ült le a lány mellé. - Amúgy semmilyen hangszerhez nem értek... - magyarázkodott. Egy picit még nézte a billentyűket, aztán a lány felé fordult. - Inkább játssz még nekem - kérte. Csak akkor tűnt fel neki, milyen közel vannak egymáshoz. Sose volt senkihez ilyen közel még, és ez kicsit megrémítette. És össze is zavarta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=725814#post725814][b]Emily Dorothea Fisher - 2018.06.16. 13:39[/b][/url]

Mi szakkörösök, ha már úgyis itt vagyunk, akkor segítsünk be, és vigyük el a miniket ebédelni. Eddig nem is lett volna probléma, meg aztán tudom, hogy most minden tanár lázban ég azért, mert lehet, hogy lesz igazgatója az intézménynek, és senki se tudja, hogy ki. Elég sok a pletyka, azt is mondták, hogy Kirill adta be, meg azt is, hogy egy orosz férfi jönne ide, de igazából senki se tud semmi konkrétumot. Viszont engem ma is megdicsért az intézmény alapítója, hogy jól végzem a munkámat, szóval ha így haladok, még lesz belőlem valami. Meséltem neki, hogy a jövőbeli terveim az ovisokhoz kötődnek, ő meg egyből bele is dobott a sűrűjébe.
- Szerinted is férfi lesz az igazgatónk?
Kérdezem Mirotól, aki mint kiderült a kicsiket kapta meg, így nem az az eredeti felállás, hogy mind a kettőnknek van kettő gyereke meg egy közös, hanem van tíz gyerek, vagyis öt-öt, akire oda kell figyelnünk, és mivel még kicsik, így segítenünk is kell nekik. Ez így már egy kicsit ijesztő, főleg, mivel a fiúk többségben vannak, a lányoknak meg szép és húzható copfjaik vannak, de remélem a gyümölcsleves motiválóbb lesz számukra a rosszalkodáson kívül.
- Gyere Gergő, megmossuk a kezed, utána leülhetsz Steffi mellé, ígérem.
És remélem, hogy tartani is tudom, mert ha nem, akkor engem itt egy zokogó gyerek állít majd élő céltáblává. A sikeres, és csak egy kicsit vizes kézmosás után alaposan megtörlöm a kezét, és odakísérem az asztalhoz, hogy tényleg Steffi mellé ülhessen. A kislány pedig megsimogatja a kezét.
- Milyen cukik, Gergő tiszta lovag.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=730850#post730850][b]Wittner Stella - 2018.08.01. 20:49[/b][/url]

A kánikula ellenére zuhogó esőben baktattam le a kastélyból, de futózápornak tűnt csak és megúsztam a szelet is, így viszonylag kevésbé nedvesen estem be az Előkészítő kapuján, csendesen egyből az igazgatói felé lépdelve. Nagyon kedves és szép nő, akit apa kinevezett és már az első nap elég rendes volt velem meg megdicsérte az akkori ruhámat. Megegyeztünk, hogy se apa, se más nem kell tudja, hogy bejárok az ovisoknak meg az elsősöknek néha ékszereket csinálni meg játszom velük a felügyelőkkel együtt. Neki is könnyebb, ha több ember van velük, én meg elfoglalom és lekötöm magam. Nem annyira szívlelik az emberek általában amit művelek, illetve mindenben a legrosszabbat hiszik, ezért lehet az is, hogy nem akartam, erről tudjanak. Nem tartozik senkire. Akik itt dolgoznak meg kedvesek. Ma például az egyik volt eridonossal dolgozom majd, és sokat gondolkodtam már pár napja is rajta. Terveim vannak!
Hannah rendes volt és megszárogatott, mert én balf*sz vagyok leginkább, de semmi gond. A pálcám jót érezhet otthon, a fiókban. Vagyis a kastélyban, de ja. Aztán a táskámmal megindultam a kuckó felé, közben belefutva a miniszerelmembe. Ez a barna hajú csoda kisfiú olyan édes, mindig kapok ölelést meg múltkor hozott nekem valaki kertjéből egy szál... hát ilyen gazt, de aranyos volt. Aztán ahogy megláttam Tányát hevesen integetve váltam el a picitől.
- Sziiia - vágódtam mellé, hisz úgyis egy helyre megyünk. - Mi a helyzet? Hogy-hogy péntek délután nem mondjuk... randin vagy?
Az érdeklődésem ártatlan volt. Majdnem, igazából a cél szentesíti az eszközt alapon érdeklődtem hatalmas mosollyal a táskámból kikotorva, amiket annak a nyolc prücsöknek hoztam, akik ma bent lesznek velünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=750358#post750358][b]Daliah Elisabeth Payne - 2019.02.18. 23:53[/b][/url]

Az ebéd a napom kedvenc része, de most nem volt semmi kedvem az ebédlőig menni. Igazából reggel ki se akartam kelni az ágyból. Most is szívesen visszamennék a pihe puha takaró alá és fehér zajt hallgatnék egész nap. Vagy olvasnék, Percy Jackson-t, esetleg levelet írnék anyciéknak. Hiányoznak, most már nem tűnik annyira jó ötletnek az hogy ideküldenek. De persze jó itt is, de a legjobb otthon. Van erre egy híres mondat, hogy is van? Mindenhol jó, de a legjobb otthon. Igen, így van, és ez igaz. De lehet hogy két hét múlva már a hazamenni szót hallani se akarom! De most hiányzik az otthon. Most vagyok először távol a szüleimtől, még nem szoktam meg! De talán majd egyszer megszokom. Remélem hogy megszokom. Ha nem, akkor így jártam, viszont az előkészítőt már kijárom, nem hagyom félbe amit elkezdtem! Megígértem magamnak, hogy nem adom fel! De egyszer úgyis elkerültem volna anyáéktól. Például ha egyszer a Roxfortba járnék, akkor az is bentlakásos suli, akkor is távol lennék a szüleimtől. De egyszer ígyis úgyis elkerülnék otthonról. Nem lóghatok örökre a szüleim nyakán! Egyszer felnőtt lesz mindenki, és a saját lábára kell állnia. De mi leszek ha nagy leszek? Felnőtt, de foglalkozás. Nekem még nincsenek terveim. Van akinek már most vannak tervei a jövőjére és végül meg is valósítja, de lehet nem. De valaki az utolsó pillanatban dönti el mivel is akar foglalkozni. Jó, még nekem van bőven időm, még csak az előkészítőt járom! Lehet hogyha most lenne elképzelésem, az változna még hatszor. Majd egyszer csak kiderül hogy mit fogok dolgozni felnőttként. Még azt se tudom hogy melyik városban fogok élni. Bogolyfalva egy csodás hely, talán itt maradok. De ki tudja, lehet hogy holnap már Bogolyfalva se lesz. Lehet Magyarország, Európa vagy a Föld se lesz meg holnapra!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=750595#post750595][b]Antal Zina - 2019.02.21. 11:21[/b][/url]

Dalilah
Hálószobák

Az izgatottság és az aggodalom egy érdekes keverékével megszállt lányka éppen az éjjeliszekrényeket törli szép tisztára és pormentesre. Korábban már rakott valami rendféleséget az íróasztalán is, az ágyát pedig szépen bevetette. A rendrakós-takarítós program viszont kicsit túlmutat a szokásoson, Zina nem hagyja abba a törölgetést amíg minden felület nem csillog. Egy kis gombócka-szerűséggel a torkában pillant fel a falra, az órára, de nem is kellenek a számok, hogy tudja hogy az új lány megérkezett - már hallja is a hangokat a folyosóról. Körbekapdossa a fejét, hogy hova rakja le hirtelen a kis rongyot, és mivel úgy ítéli meg, hogy a fürdőbe kimenni már nincs ideje - ledobja, és berúgdossa az ágya alá.
Ugyan semmi garancia arra, hogy az új gyerek pont vele szeretne egy szobában lenni (ráadásul Zina is bizonytalan azt illetően, hogy ő maga örülne-e neki vagy sem), mégis ott áll üresen az a másik három ágy, és ez valahogy... Olyan rideg és kellemetlen érzés mindig mikor rájuk pillant.
Helyet foglal pöttyös ágytakaróján, és igyekszik megállni, hogy lábaival idegességében dobolni kezdjen a padlón. Kezeit combjai alá dugja, és észre sem veszi, de a szája szélét kezdi rágni. És észrevétlenül (áruló módon), azok a kis lábacskák is kezdenek szteppelni a padlón.

Dibb-dobb-dibi-dob-dob.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=754999#post754999][b]Mikola Margaréta - 2019.04.10. 16:31[/b][/url]

Liám

Amúgy nem vagyok válogatós. Tényleg nem, szinte mindent megeszek, ami nem belsőség, és elém teszik. De! Nekem senki nem magyarázza meg, hogy ez a tányérban úszkáló féldöglött sündisznó evésre alkalmas dolog. Ráadásul anya azt mondta, ma BBQ lesz a vacsi, így nem is nagyon van étvágyam ehhez a valamihez. Az arcom is grimaszba torzul, ahogy belekóstolok, mert rossz, nem kicsit, hanem nagyon.
- Lee, megint kutyakaja az ebéd - panaszolom a kis vörösnek magam mellett, majd a felügyelő tancira terelem a tekintetemet. - Ezra bácsi miért akarja, hogy ezt megegyük?
A nagy kékjeimet Lia majdnemapukájára mereszten, majd ismét a cinkosomra pillantok.
- Szerinted észreveszi ha kiöntöm? - fordultam a törpe vörös felé, de nem túl feltűnően, mert Batman sem szokta elárulni magát. A kulcs a részletekben rejlik, vagy valami hasonló.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=781831#post781831][b]Bánki Barnabás - 2019.11.25. 17:33[/b][/url]

Ophelia
70.neked
Én attól még  

Csak, hogy összegezzük az elmúlt napjait. Övé lett a Félszemű, amivel rohadtul nem tudja, hogy mit kellene kezdenie, most döbbent rá igazán, hogy mennyire elhamarkodott döntés is volt az.
Akkor a legjobb barátja pofán verte egy hatalmas nagy félreértés miatt, ráadásul a munkahelyének udvarán, ezzel az amúgy is kevés tiszteletet még jobban elásva úgy majdnem mindenki előtt.
De a legnagyobb probléma az életében az, hogy még mindig gyökér. Elbánkizta, de ezt most olyan rendesen, hogy tudatában van annak, ebből nem lesz visszaút. Pedig akarná. Nagyon. Értette a nő minden szavát, de a betolakodó férfi kisugárzása és szájalása olyan szinten kerítette más állapotba, hogy a meneküléssel elcseszte. Pedig neki csupán nem volt kedve kinek nagyobb a fasza játékot játszani. Ment a nő után. Egyből nekiiramodott, de hiába. Hűlt helyét találta ahogy átlépte a pizzázó küszöbét.
Három nap telt el. Minden három nap kereste. Mindenhol, de csak üres falakba ütközött. Viszont Bánki, mégha puhapöcs is, ha bocsánatkérésről van szó nem adja fel. Főleg, ha a másik fél ilyen rövid idő alatt úgy itta be magát a bőre alá, hogy szinte fájdalommal jár számára az, ahogy le akarja vakarni.
Nem is akarja.
A nő szerencsétlensége az, hogy egy helyen dolgoznak, s vannak olyan időpontok, amikor egyszerre vannak jelen a tanoda falai között. Bánki úgy dönt ezt használja ki, s amikor Ophelia befejezi az osztályával az órát, ő bizony az utolsó diák távozásával belép a terembe és becsukja maga mögött az ajtót.
- Ophelia - köszörüli meg a torkát, de egyetlen egy lépést sem tesz a nő felé. Pedig akarna, ó de még mennyire. Azonban tanulva az utolsó találkozásukból jobbnak látja, ha marad az ajtóban. Így a nő maximum az ablakon keresztül távozhat.
- Nem kell semmit mondanod, csak hallgass meg és már itt sem vagyok - nem hozott csokit, se virágot, semmit. Eszébe jutott a pizza és hogy abból kellene csokrot összeállítani, de ezt az ötletet akkor vetette el, mikor emlékeztette magát, hogy a végzetasszonnyához készül, aki jelen pillanatban nem biztos, hogy értékelni a gesztust.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=796854#post796854][b]Angyal Odett Abigél - 2020.03.04. 10:15[/b][/url]

Senki sem mondhatja, hogy nem fényesítem a cseszett karmámat, hiszen az elmúlt négy órában mást sem csináltam, csak gyerekeknek énekeltem, mintha fizetnének érte. Igazából nem. Senki sem fizet ezért, de reggel olyan szinten összevesztem valami nyolcadéves ki ha én nem lánnyal, hogy állítólag megkarmoltam a nyakát. Pedig tudom, hogy nem. Elismerem, hogy utána szívem szerint megismertettem volna a karmaimmal, de visszarántottak, még mielőtt balhé lett volna. Ahj, hát így hogy hiszi majd el Kazi, hogy tényleg nem szoktam verekedni? Csessze meg a világ!
A négy lement óra után most szépen meg kell várnom, amíg Emily végez, és nem ülhettem bent az óráján, mert valami tanfelügyelet vagy ki a halál ül bent, és nézi, hogy képes-e órát tartani. Hát öcsém, valamire csak megadták neki azt a diplomát. Szóval nyilván van benne annyi, hogy egy füzetből fel tud olvasni pár sort. Tudoooom, a tanítás nem ennyi. De most piszkosul nem izgat.
A tornaterem közepén fekszem a hajam szétterülve közülöttem, kezemben toll és füzet, ha már egyszer nem tudok mihez kezdeni, akkor legalább próbáljak valami dalszerűt írni. Persze mindaz, amit leírok, nem tetszik, áthúzogatom, újrakezdem, majd a végén mérgemben elhajítom a füzetet, mintha ő tehetne arról, hogy minden szar. Nyűgös vagyok, éhes, és nem vígasztal a tudat, hogy csak fél óra múlva kapok enni. Én MOSTAKAROK!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=814045#post814045][b]Francesco Nico Bianchi - 2020.07.24. 11:23[/b][/url]

Az Andrással folytatott beszélgetése után nem is volt kérdés, hogy azonnal cselekszik, mielőtt még inába szállna a bátorsága. Első útja az ékszerboltba vezetett, hogy megvegye a hőn áhított eljegyzési gyűrűt, majd, mint ki jól végezte dolgát, ki is viharzott onnan. Itt jött azonban a bibi, ugyanis délelőtt Emily általában az előkészítőben oktat, tehát várnia kéne estig, hogy odaadhassa, addig viszont háromszor infarktust és gyomorfekélyt kap, tehát a szabályokat telibe szarva rá kell rontania. Kissé megvakarja tarkóját, mert legutóbb, mikor első felindulásból cselekedett, akkor összeverte Barnabást, azt is a gyerekek szeme láttára, az udvaron. Nem azt mondom, igazi alfa tett volt, minden béta hason csúszna fele akkora farokért, mint amekkora neki aznap volt, csak hát tudjuk, hogy a mi Nico-nk, természetét tekintve nem ilyen. De őszintén, hány alkalma lett volna eddig, hogy ezt meglépje és hányszor nem tette meg? Ideje, hogy a kávézóhoz hasonlóan most is bedobja magát, mert a legrosszabb dolog, amit történhet, hogy a nő elutasítja egy csoport gyerek előtt, akik kinevetik, ezáltal pedig a házasság egy örök trauma marad neki. Illetve kit áltatunk? Házasságról szó sincs, maga a párkapcsolat, mint létező dolog egy stresszfaktorrá válik majd, ezért inkább remetének áll és vadászó-halászó életmódot folytat. Na várjunk csak, mikor jutottunk el a happily ever after-től az örök magányig? Jesus.
Nem teketóriázik soká, szinte lohol a Shanes-be, mert nem hagyhatja, hogy a nő, élete szerelme, az a bizonyos valaki, akiért talán még meghalni is érdemes - igen, ez a drámai túlzások ideje -, kicsússzon erős kezeiből. Amikor elhalad a portás mellett, csak int neki, hisz pontosan tudja, hogy ilyenkor a bal oldali szárnyban szokott lenni. Nem azt mondom, hogy néha napján erre jár és látja, mert ez mániákusnak és stalkernek tűnne, de véletlenül előferdült, hogy ideette a fene. A teremajtó elé érve hirtelen elfogy minden bátorsága. Basszameg, te vagy Francesco Nico Bianchi, egy igazi olasz csődör, egy macsó oroszlán, dehogy már ne legyen tököd megkérni a nő kezét, mert seggbe rúglak! Valami ilyesmit mondanék neki, ha egy mély lélegzetet véve nem rontana be szó szerint az előkészítősök órájára. Persze egyből felismeri azt a kislányt, aki kiidegeli Emily-t, így még inkább alkalmasnak tartja az időpontot.
- Sziasztok, bocsi a zavarásért, de dolgom van a tanárnőtökkel - nem nagyon foglalkozik azzal, hogy miképp is hangzik ez kívülről nézve, és, hogy a nő valszeg menten elsüllyed. Gyorsan beletúr hajába - mintha számítana bármit is, miközben összevissza meredezik mindenfelé -, majd arca komolyra vált, szemmel láthatóan gyűjti az erőt. - Emily - gyenge kezdés után erős visszaesés tapasztalható, de nem adja fel, helyette kihorgássza a vörös bársonydobozt a zsebéből és féltérdre ereszkedik: azt mondják, így illik. Mondjuk még mindig jobb, mint a pezsgős pohárban úsztatott gyűrű és hát miért is várná el tőle a nő, hogy normális legyen? Valószínűleg ennyire idiótán szereti.
- Én csak ma reggel jöttem rá, hogy mekkora hülye vagyok. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a megfelelő hely vagy időpont, de én nagyon szeretném, ha hozzám jönnél feleségül, mert nem tudom nélküled elképzelni az életemet. Azóta nem tudom, hogy megismertelek a fesztiválon. Mit mondasz? - kinyitva a bársonydobozt azonnal megpillanthatja a nagy gonddal kiválasztott eljegyzési gyűrűt, melyen játékosan csillan meg az ablakokon beszűrődő napfény. Visszafojtott lélegzettel, szerelmesen nézi Emily-t és csak remélni meri, hogy övé lesz a győzelem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=817676#post817676][b]Egervári Zalán - 2020.09.26. 18:54[/b][/url]

Hát elérkezett ez a pillanat is. Zalán csendesen pakolgatta húga tanszereit egy nagyobb táskába, és közben azon morfondírozott, vajon most mit csináljon. Egy hónap, ennyi a minimum. Közben neki lesz egy két hetes bevetése, amit nem hagyhat ki, addig pedig magára kell hagynia a lányt. Árpáddal. Két teljes hét, a többiben naponta tudja látogatni, esetleg elhozni jó pár órára onnan.
- Kezd el pakolni a ruháidat addig - mondta Lédára szinte rá se nézve. Kicsit úgy érezte, cserben hagyta a lányt. Kiharcolta, hogy itt tölthesse az évet, de a nyarat már nem tudta. Ha lenne már fizetése könnyebb lenne. De még egyenlőre nincs. Mert akármennyire is próbálkozott, képtelen volt még befejezni az iskolát. Hol Lédán, hol Roxyn járt a feje ahelyett, hogy a jelen pillanaton kattogott volna. És érezte, hogy ez lesz, ha elmegy bevetésre, akkor is.
Nagyot sóhajtott, és leült az egyik üres ágyra. Már csak Léda maradt az iskolában, meg egy-két tanár. Mindenki boldogan tobzódott haza az első adandó alkalommal.
- Léda, gyere ide egy kicsit - nyújtotta kezét, hogy megfogja a lányét, és aztán mélyen azokba a kékekbe nézett. - Szereztél barátokat a suliban, ugye? Meséltél Rebekáról. Meg Kittiről is - emlékeztette a kicsi lányt...kicsi, hát már nem is annyira az. - Azt szeretném, ha a nyáron tartanád velük a kapcsolatot, és sokszor találkoznátok. Ahányszor csak lehet, akár pizsipartyt is szervezhetnétek. - Hangja lágy volt, mintha Léda még mindig nem értené meg a szavai mögött meghúzódó igazságot: a féltést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=827838#post827838][b]Virginia Mayfair - 2021.03.19. 11:18[/b][/url]

Elpillantok jobbra, senki. Elpillantok balra, senki. Tudom, hogy most nem lehet itt senki, mégis, mindig ilyenkor szokott lenni valaki. Azt mondják a nagy számok törvénye. Vagy a sors. Vagy mindkettő. Viszont most minden kihalt. Ez az egyetlen olyan óra, amikor mindenki tanít, és minden gyerek tanul. Akik nem tanulnak, őt az óvodai és bölcsis csoportjaikban vannak, a konyhán pedig készül az ebéd. Ez az én órám. Ilyenkor szeretek sétálni a falak között, elolvasni a kitett hirdetményeket, megnézni alaposan a festményeket, és pörögni a folyosón. És itt van a lépcsőkorlát.
Elpillantok újra jobbra, senki, elpillantok megint balra, senki. Ha most lenne bent egy billywig, hallanám a dudorászását. Alsó ajkamba harapok, ujjaimmal végigsimítom a fordulóban lévő részt. Masszív fakorlát, én pedig amúgy is kis súllyal rendelkezem. Hosszú, de mégis, csak egy röpke pillanat lenne. Mielőtt elindultam ide, Magyarországra, apa azt mondta nekem, hogy mindent tegyek meg, amire vágyok. És a filmekben ez olyan jó, olyan szép, olyan tökéletes. Át akarom élni a suhanást. Mint Rose a Titanicban, előbb az egyik, majd a másik lában helyezem fel, elhelyezkedem, és visszafojtva kitörni készülő kacagásomat, kitárom karjaimat, és elindulok lefelé. Kontyba fogott hajam kibomlik, és a visszatartott hang kiáramlik. Nem hangosan, de boldogan.
A vége apró ívben ér véget, ott lehuppanok, tökéletes érkezéssel, vagyis majdnem, mert azt hiszem, hogy mint egy hercegnő, csak megállok a lábaimon, de nem így történik, mert kettőt még lépek, a lendületet elszámítottam, és így esik meg, hogy testem egy másik testnek csapódik, amitől nevetős-horkantós hangot hallatok, nem túl nőies, de nem is hiszem, hogy erre szükség van. Viszont az illatából megállapítom, hogy férfi, és amikor felpillantok rá, az arcára, szemeim kistányér méretűre zsugorodnak. Hoppá.
- Uram!
Egyszerre vágom magam vigyázzállásba és próbálok pukedlizni, ami valami ösztönös reakció lehet, és akkor megérzem, hogy nem csak, hogy nekimentem, de a nővérke ruhám igen alaposan beleakadt az övébe, és szó szerint ott tart a férfi közvetlen közelében.
- A vonzás törvénye.
Felelem széles mosollyal az esetet, de nem nyúlok oda, mert hát illetlenség lenne, és nekem éppen, hogy csak lejárt a próbaidőm, nem szeretném tíz perc alatt abszolválni a kirúgásomhoz kellő dolgokat. Ez a mozdulat nem is tudom, hogy melyikünk dolga lenne, de valahogy egyikünkhöz sem illene, így lehet, hogy örökre így maradunk. Zavartalanul, de tényleg, egyetlen pirulásfolt nélkül állok vele szemben, néhány centire tőle, belül azonban égek, mint a Reichstag.
- Szerettem volna beszélni önnel, mert, fizetéselőleget szeretnék kérni. Az egyenruhám olyan nagy, mint az orosz cirkusz, gondolom az előző iskolaorvos hölgy viselte volna, és szeretném elvinni varrónőhöz, hogy bevegyen belőle egy kicsit, és azt hiszem azért is, hogy megvarrja. Ha jól tudom, önnek kell ezt jóváhagyni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=831259#post831259][b]Denis A. Brightmore - 2021.05.13. 20:45[/b][/url]

Összeszűkült szemekkel méregetem a kislányt, aki az előttem lévő padban ül, és túlságosan szorgalmasan körmöl. Furcsa mi? Komolyan az a bajom, hogy csendben van, mert valami nem stimmel, ráadásul szó nélkül csinálja azt, amit kiosztottam neki. Biztosan készül valamire. Elhúzom számat, kékjeim zizzennek tovább Lenkére, aki büntetésből van ma itt, ugyanis normális esetben semmi keresnivalója nem lenne a Tanulószobán. Ahova ma én kerültem. Ja, nagyjából mintha a fogamat húznák. A saját dolgommal nem tudok foglalkozni, mert attól félek, hogy az egyik fogja magát, felkel és elszalad, míg a másik kiugrik az ablakon, meg a tököm sem tudja, résen kell lennem. Már az első napom után rosszabbnak tituláltam az itt levő gyakorlatomat, mint amikor halálközeli élményben van részem a rezervátumban. Ég és föld a kettő. Esküszöm. És a rezervátum javára. De kell, úgyhogy nem nagyon van választásom, szóval szusszanva, eléggé unott tekintettel pislogok a pár diákra, tenyerembe támasztom arcomat.
Percek telnek el némaságban, majd kelek fel az asztaltól és battyogok Lenke asztala elé, hogy egy széket elé húzva üljek le rá, és támaszkodjak az asztalára. - Elmondod, miért beszélted végig az órámat? - rebben meg szemöldököm kérdőn, miközben kékjeimet vezetem a kislányra. Tenyerembe fektetem ismét fejemet, féloldalas mosolyom villan fel arcomon, ahogy a válaszra várok. Nem szándékoztam megbüntetni, eszem ágába sem jutott őszintén szólva, mert felőlem aztán beszéljen, de aztán rájöttem, hogy nem a Bagolykőben vagyok, ahol kölcsönösen hagyhatjuk figyelmen kívül egymást a diákokkal. Lenkének a legnagyobb büntetés, hogy egy helyben kell ülnie csendben, és ehhez nem kellett sok idő, hogy rájöjjek. Az előkészítő teljesen más terep, és Payne a lelkemre kötötte, hogy itt mutassam meg a - nem - létező kedves oldalamat, mert ezeket a kölyköket még mi formázzuk. Maradjunk annyiban, hogy ezzel nem segített.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=838034#post838034][b]Virginia Mayfair - 2021.10.13. 10:18[/b][/url]

- Ha egyszer elkaplak, hátrakötöm a sarkad!
Imádom a magyar fenyegetéseket. Mondatok, amikkel a nagymamám kiabált utánam, természetesen magyarul, és amiknek az értelmét megismerve, mármint a szavak együttes használatának jelentését értve, fellobbant bennem az ifjú tudós-felfedező-kísérletező. Emlékszem, még nem voltam hat éves, amikor megpróbáltam hátrakötni a saját sarkam, csak, hogy tudjam, hogy milyen az, és, hogy a nagymamám ne kaphasson el. Anya frászt kapott, amikor meglátott a barna zsineggel összekötözve a padlón vonaglani, nagyi meg olyan mélyen aludt, hogy nem kelt fel anya kiabálására, ahogy a nagypapi se. Persze, mivel aludtak, ezért ebédet készítettem magamnak, így a konyha, természetesen úgy nézett ki, mintha valóban betörtek volna. De sikerült, hátra tudtam kötni a sarkam, amire persze a nagypapa nevetett, és az ölébe húzva csak annyit kérdezett, hogy mégis, hogyan lehet hátrakötni valamit, ami eleve hátul van?
Hiába nem lehet hátrakötni a sarkat, imádom ezt a fenyegetést, és olyan tökéletes magyarsággal tudom az apró gyermekember után kiabálni, mintha sosem éltem volna máshol. Imádom, mert vidámságot hoz, nem csúnya fenyegetés, és nem is igazán fenyegetés. Csak egy picit, annyi meg belefér. Az üldözésem a jobb oldali szárnyból indult, áthaladt a bejárati részen, és most a balban folytatódva csúcsosodik ki. Nem mondom, hogy erre készültem ma, de a komisz kiskölyök tett róla, hogy változatosabb napom legyen, mint hittem, hogy lesz.
- Te kis huligán!
Nevet, meg én is, bár hozzá kell tennem, hogy a futással életidegen, és bármennyi energia is van bennem, azt hiszem, erre a hétre így elég is volt a testmozgás. Nem ám, alig egy óra múlva simán körtáncot fogok ropni a srácokkal, csak előbb vissza kell szereznem Bartot. A kis Keserű gyermek ugyanis elorozta, és ahelyett, hogy a többiekkel közösen játszott volna vele, inkább meglépett vele, és most puffskeinestől üldözöm a kacagó kölyköt, aki villámként szalad. Későn vettem észre, hogy kiosont, és jó nagy távolság volt már közöttünk, mire észrevettem. De nem, előlem most nem lépsz meg kisfiam! A kanyarban, mintha kicsit lassított volna, ami nekem csak jó, így be tudom hozni a lemaradást, sőt talán még el is kaphatom.
- Ha elkaplak, széjjel csókolgatlak Teo!
Arra mondjuk nem számítottam, hogy valóban elkapok egy Teodort, noha nem éppen azt, akit terveztem, és nem úgy, ahogy terveztem, de azért megvan, ahogy anna az esélye is, hogy itt csúnya borulás lesz. Ugyanis, ahogy a testem valaminek, ami egy másik test, nekiütközik, úgy fogok rá automatikusan a megtartásomhoz szükséges részére, mely jelen esetben, mondjuk ki, a feneke, és bár mindent elkövetek, hogy eredetileg a gyerek, gyakorlatilag a felnőtt ne sérüljön. Magától a ténytől, hogy valakibe beleütköztem, pedig úgy meglepődök, hogy valahogy még arról is elfeledkezem, hogy a kezemet mondjuk kapjam el, és erről ne beszéljünk inkább. Nem, én még markolok is. Vajon van még legalább egy százalék esélyem arra, hogy azt gondolja, normális vagyok? Nem, szerintem sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=839954#post839954][b]Ardai Tánya - 2021.12.08. 00:02[/b][/url]

Az ebédlőt gyönyörűen átalakítottuk. Olyan fényben ragyogott a helyiség, amiben eddig még soha nem láttam. Emberek is már szép számmal gyülekeztek, néhány kollégám oda is intett, amikor meglátták, hogy megérkeztem. Szerettem ezekkel az emberekkel együtt dolgozni, de talán egy fokkal még inkább imádtam a kis lurkókat, akik a szemem láttára cseperedtek fel. Arról nem is beszélve, hogy az előkészítő után még a Bagolykőben is végigkísérhettem az útjukat. Ez az este is róluk szólt, és arról, hogy minél több diák járhasson hozzánk, minél több ideig.
Először a tanárokhoz mentem oda sorban, gyorsan elvegyültem, és könnyedén beszélgettünk, csak hogy utána egy két komolyabb emberhez is odalépjek, hogy bemutatkozzam. Kicsit ecseteltem nekik milyen kellemes az intézményben dolgozni, hogyan segítjük a gyerekek fejlődését. Valószínűleg, ha nem tudom, hogy rajtuk múlik az iskola támogatottsága, akkor is ugyanezeket a szavakat mondtam volna. Kísérőm az oldalamról közben egy pillanatig nem mozdult el, csak hevesen bólogatott, ezzel elérve, hogy komolyabb benyomást keltsek. És én imádtam érte.
Végül az egyik falhoz közeli képet mutattam meg neki, amin az osztályommal együtt voltam.  
- Hozok neked egy italt - simította meg a karomat Márk, és már a pult felé is sietett. Én tovább néztem a rám mosolygó arcocskákat. Két éve ballagtak el, de sokat közülük még mindig tartok, és fejből mondanám vissza az összes nevét, ha kérdeznék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=842434#post842434][b]Virginia Mayfair - 2022.01.19. 14:55[/b][/url]

Két orcám szabályos piros színben tündököl, a kettő között ajkaimon széles mosoly ül. A mai nap különleges, amióta itt élek, minden évben megvan a magunk kis menetrendje a gyerekekkel. Mivel vörös hajú vagyok, olyan, mint egy kis róka, ezért ezen a napon a szokottnál is több puszit kapok. Az első évben egy Ákos nevű kisfiú mesélt erről az eseményről, hogy az apukájával készülnek az anyukájának, aki szintén vörös, egy külön kis ünneppel, és hogy nem-e lehetne, hogy ők is adnak nekem puszit. Adhattak, én pedig cserébe süteményt adtam, Kicsit olyan, mint a locsolás húsvétkor, de azért mégsem, tekintve, hogy a piros tojás termékenységi szimbólum - benne volt az Edictumban -, míg az amerikai sütemények a legkevésbé sem azok.
A helyzet és az ok, hogy miért vagyok úgy kipirulva, mint akinek láza van, ez. A sok-sok puszi. Összesen hatvannyolc puszit kaptam, ezt onnan tudom, hogy hetven darab csokoládés-karamellás sütit hoztam be. Százat sütöttem, amiből húsz a néniknek ment, hatot megettem én, kettőt Bart, és kettőt eltettem magunknak otthonra. Hatvannyolc puszi, igazán jó napom van ma. Ez meg is látszik, mivel dúdolva pakolászom a kis konyhában, kávét főzök, letörölgetem a pultot. Valójában eléggé elzsibbadt mind a két lábam, másznak benne azok a fránya hangyák, és abban reménykedem, hogy egy kis álldogálástól majd minden sokkal jobb lesz. Úgyis csendes pihenő van, a kisebbek alszanak, a nagyobbak a leckéjüket írják vagy órán vannak még, így nekem sincs olyan sok dolgom.
Mosolyogva megérintem az arcom, ami nagyon meleg még, és eszembe jut, hogy a kis Cody verset is mondott, amit feltételezem, hogy az apukájával gyakorolt be, mert reggel mintha ezek a mondatok megütötték volna már a fülemet egyszer. Mint egy tinilány, komolyan olyan vagyok, ahogy dúdolgatva várom, hogy a kávé végre elkészüljön, de mintha ma csigalassan akarna lefőni. Talán az univerzum így üzen nekem, hogy pörgök én eleget?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=851301#post851301][b]Podlovics Yulia Lenke - 2022.08.18. 20:02[/b][/url]

Gyakorlásra van szüksége - ezt mondta a tanárnő, aztán rászólt azért is, hogy igazítsa meg a kontyát. Lenke szó nélkül megtette, és próbálta tartani magát méltóságteljesen, pedig belül el volt fáradva és összetörve már. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy engedelmes legyen, gyakrolot. A tornaterembe szökött be, órák után, hogy egy sarkot válasszon ki magának ahol gyakorolhat. Kapucnis pulóverét a földre dobta, mellé az iskolatáskáját. Alaposan bemelegített, majd hátat fordított az ajtónak, hogy ne zavarja a folyosón járkálók látványa. Nem is láthatta, ha valaki megáll az ajtóban, pedig félig nyitva hagyta - hiszen úgy találta, mikor ideért.
Lélegzésén hallatszódott, hogy már fáradt, hogy megerölteti magát, talán túlságosan is. Nem adta fel azonban, végig akarta csinálni a rövidke koreográfiát, hibátlanul. Megkapta ezt a kis szólót, és nem akart csalódást okozni a mesterének. Csak akkor huppant le a földre pihenni kicsit, mikor már háromszor egymás után sikerült eltáncolnia hibátlanul. Ivott egy kortyot, és próbálta rendezni a légzését, kifújni magát, hogy aztán folytathassa a gyakorlást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=852813#post852813][b]Gófitz Dániel - 2022.09.17. 23:37[/b][/url]

Nem mindenkinek jön könnyen az elhatározás, hogy szakemberre van szüksége. Persze, érezzük, hogy nincs valami rendben, de ahhoz be kell tudni magunknak is ismerni, hogy egyedül kevesek vagyunk, ami nem mindig könnyű. Meg aztán... ott vannak az előítéletek, hogy aki pszichológushoz jár, az biztosan problémás. Ezzel Dani is szembesül, néha olyan bugyuta kérdéseket tesznek fel neki a szakmájával meg a kis betegeivel kapcsolatban, hogy elszörnyülködik az emberi butaságon. Igaz, az évek alatt már megtanulhatta volna, hogy mire számíthat, de akkor is igyekszik realistán, de mégis némi pozitív szemlélettel kezelni a körülötte lévő világot.
Hamarosan érkezik az első négyszemközti ülésre egy Lenke nevű leányzó. A tanárai vették észre, hogy már valahogy nem a régi, mindemellett nagyon sok terhet vállal magára: nagyon komolyan veszi a táncot és mindenhol próbál maximálisan helytállni. Az orosz származású balerinák élete mindig is nagyon kemény volt, sejthetően Lenke sem kivétel ez alól, hiába itt él. Azonban nem sokat meséltek a tanárai a kislány pontos családi múltjáról, így ezt tőle kell megtudnia. Azt hallotta, hogy a lány is azon emberek csoportját erősíti, akik nem szívesen vették rá magukat arra, hogy pszichológushoz járjanak.
Szerencsére a tanárok figyeltek rá és bátorították, így hamarosan megérkezik a kijelölt időpontra. Az egyik nevelői szobát jelölték ki Daninak arra, hogy fogadja a gyerekeket. Egyelőre még nincs túlzottan kidekorálva, de már tett föl néhány rajzot, hozott pár játékot meg persze a rajzfelszerelése is megérkezett a szokásos tesztsorok mellett. Még nem volt ideje nagyon berendezkedni, hiszen csak egy hete van itt, de az már bizonyos, hogy a szoba elrendezése így nem lesz jó. Nem elég barátságos, nincs elég nyitott tér. Ezzel a régi tanári asztallal olyan, mintha egy osztályfőnöki elbeszélgetést akarna tartani odafentről. Fotelek kellenek, színek, olyan terek, ahogy szívesen van az ember és szívesen nyílik meg. Mindenképp beszélni fog erről az igazgatóval. A csuklóján lévő órára pillant, most már bármikor megérkezhet Lenke.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853492#post853492][b]Bornemissza Bence - 2022.09.29. 12:41[/b][/url]

Régen utálta az ebédszünetet. Általában az udvaron vagy a folyosón evett inkább, de mostanra már lettek barátai, és ez mindennél többet jelentett neki. Igaz, hogy a maguk furcsa módján kezelték, de sosem volt egyszerű eset. A nagyszülei is mindig azt mondják neki, hogy csak keressen egy társaságot, akik elfogadják. Főleg olyan múlttal, amije van. Ezt nem igazán értette, de nem is kellett neki.
Azonban aznap megint egyedül lépett be a helyiségbe. A többiek biztos titkos megbeszélést tartottak, amire őt nem hívták meg, mert hát nem mindig szokták. A túl kicsi még ezekhez, legalábbis ezt mondják. Ő nem érzi így, és legszívesebben mindig menne, dehát azt se tudja hova kéne. Szóval csak halkan leült egy kevésbé zsúfolt helyre - vagyis üres asztalhoz -, és elővette az uzsonnás dobozát. Amellé lerakta a kis köveit is, amiket a mai napra hozott magával, hogy jobb hangulata legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=857345#post857345][b]Podlovics Yulia Lenke - 2022.12.12. 19:23[/b][/url]

Lenke fejében régóta biztos tényként állt, hogy előbb-utóbb követi majd nővérét a művészetibe. Azt is tudta azonban, hogy ezért küzdenie kell, talán jobban, mint eddig bármiért. A művészetibe való bekerülés talán egyenes utat jelentett neki ahhoz, hogy hivatásos táncos legyen belőle. Sosem volt rossz, néhány dologban ki is emelkedett a társai közül, de ő is tudta, hogy ez nem lesz elég. Több időt és gyakorlást kellett beleölnie, mint az a heti négy csoportos óra, amire járt. És bár minden nap edzett, nyújtott és erősített, szüksége volt valakire, aki csak vele foglalkozik, aki egyéni segítséget tud neki nyújtani.
Így találták Vizsnyiczky Sárit, Dasha évfolyamtársát. Az eridonos a legjobb embernek tűnt a dologra, hiszen helyben volt, ráadásul nem csak ő, de az anyja is elismert valaki a szakmában. Lenke lelkes volt hát, hogy megismerje új tanárát, és elkezdjék a közös munkát. Az iskola kapujában várta meg Sárit, hogy aztán a tornaterembe vezesse, ahol ő már lepakolta a cuccait, a spicc cipőjével, vizesüvegével és azzal a listával együtt, amire azokat a dolgokat írta, amiken javítania kell. A papírt azonnal át is adta az eridonosnak, közben azonban végig - szokásához híven - magabiztosan kihúzva magát, mosollyal az arcán.
- Mindig leírom, hogy egy-egy gyakorlat vagy lépés hogy megy, hogy aztán lássam, mennyit fejlődtem - magyarázta a leírtakat. Akarta, hogy Sári tudja, milyenek az ő munkamódszerei, mit és hogyan tanítottak neki eddig. Ám vastag egoja mögött tudta, hogy a fejlődéshez alkalmazkodnia kell majd, ahogy alkalmazkodnia és változnia kell majd a művészetiben is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=867408#post867408][b]Illés Luca Izabella - 2023.09.23. 16:12[/b][/url]

- Auuuu - nyüsszög a csaj, akit a hajánál fogva támogatok vissza mögém, ahol egyébként volt. Mert hogy sor van. És nekem is ki kell várni, majd jó hogy nem fogja magát, és megelőz.
- Megmondalak - sziszegi, mire csak vállat vonok, hisz semmi új a nap alatt. Gyorsan összeszedem a kis kaját, és elhúzom a szám, hogy valamire megint tejfölt raktak, de telibe. Miért nem lehet mellé? És aki nem szereti? Na mindegy, túlélem... ezt is...
- Izabella, meg ne lássam még egyszer, hogy Kata haját húzod - szólnak rám, mire megmutatom az őzike szemeim.
- Bocsánat tanárnő, nem direkt volt. Beleakadt a villámba, mert ki van engedve - pislogok nagyokat, mire a tanerő is újra értékeli a momentumot, és látom az arcán, igazat ad nekem.
- Kata, kösd össze a hajad. Most! - épp csak megvillantom azt a gúnyos mosolyt a lánynak, csak egy fél pillanatra.
- Szemét - hallatszik is az elismerés, így a tálcámmal, keresek is valami helyet, ahová leülhetek.
- Haliii, neked mid van? - nézem meg Lénárd sütijét, hátha finomabb az enyémnél. Valahogy a fánk a könyökömön jön már ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=868250#post868250][b]Lasch Drávecz Lotti - 2023.10.09. 12:05[/b][/url]

- Nem is lett akkora a kár.
Húzom el a számat, miközben suttogva mondom a korábbi mondatot Izának is. Nem lett akkora, na meg aztán, ez a varázsvilág. Jó, mondták, hogy ne labdázzunk bent, és nem is lett volna semmi baj, ha Esther néni nem akkor fordul be a sarkon. Lehet amúgy néninek hívni valakit, aki még a tanodába jár, de közben meg itt dolgozik? Végül is felnőtt, de akkor már rögtön néni is?
- Meg aztán meg is javították mind a három  tablót, ami leesett. Jó, az egyiken lett egy kis hiba, de olyan, mintha csak egy menő hege lenne.
Még a szemeimet is megforgatom, tényleg nem akkora tragédia, különben is, azok, akik a képeken vannak, már tök felnőttek, és talán már a gyerekeik is olyan idősek, hogy a Bagolykőbe járnak, és ha lesznek majd unokáik, ők meg majd azt nézik, hogy a nagyi vagány volt, mert volt sebe. De persze teljesen meg lettünk büntetve, mert nem fogadtunk szót, és most írhatjuk le ötszázszor, hogy “Nem labdázom az iskolában, ha arra nem adtak engedélyt.” Még csak hétnél tartok, lesz ennek még böjtje.
- Apa azt mondta, hogy a Bagolykőben undi büntetéseket adnak. Takarítani kell a manók helyett, meg ágytálakat mosni.
Mondjuk még mindig nem értem, hogy miért is kell valakinek egy tál az ágyba, és, hogy mit tart benne. Egyszer eltettem kísérleti szempontból egy sajtburgert, egy hónapig érleltem, aztán kitettem az asztalomra, és úgy csináltam, mint aki nem veszi észre, hogy Panna megeszi. De nem is hányt tőle, így kudarc volt a kísérlet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=871663#post871663][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.01.12. 15:52[/b][/url]

Azt mondják, a kivételezés nem épp egy vonzó tulajdonság, azt sem tudná megmondani, mennyire minősül a Lucával ápolt barátsága kivételezésnek. Valamilyen szinten biztos, ahogy az is, hogy valahányszor bajba keveri magát ez a szeleburdi gyerek, titkon igyekszik kiudvarolni a tanároktól, hogy ő lehessen a felvigyázója a büntetőmunkán, mert Luca legalább kicsit visszafogja magát, ha van kinek kiadja a feszültségét. Márton is elnéző a gyerekkel, amennyire elnéző lehet a pozíciójában, felelősséggel a nyakán bármely felnőtt, főleg mert tudják, hogy Luca körülményei nem épp könnyűnek nevezhetőek.
Azon már meg sem lepődött, hogy a karácsonyi készülődés közepette a lány konkrétan feldöntötte a kész karácsonyfát és több, más módon kifejezte nemtetszését az ünnep iránt. Nem akarták elrontani ezt a két, egybefüggő hétnyi jó hangulatot büntetésekkel, így megegyeztek, hogy majd most befogja a lányt takarítani és rendet tenni, karácsonyfát leszedni, stb.
- A díszek között van üveg is, vigyázz, hogy ne törjön össze, nehogy összevágd magad vele. - Mióta az apja körül kirobbant a botrány és a nagynénje folyamatosan célkeresztben van, továbbá Kakasi némineműleg mondjuk, hogy a szárnyai alá vette, lenyugodott valamennyire. Nem, inkább jobb az önkontrollja kicsit, de csendesebb, komolyabb viselkedésre is, odafigyelőbb.
- Lenyugodtál azóta, vagy még mindig szeretnél egy-két dolgot felborogatni, kiélni rajtuk a feszkót? - Az arcára varrt vigyorból látszik, hogy csak húzza a gyerek agyát, de a kérdés mögött igazi érdeklődés lapul részéről. Néha jó átbeszélni ezeket a dolgokat.