A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=827917#post827917][b]Szávay Edmund - 2021.03.21. 00:47[/b][/url]

Az órára pillantok, de még bőven van idő arra, hogy bármi is történjen. Nem tudom, hogy én vagy a lányka lesz izgatottabb attól, hogy ma megtartjuk az első órát, valahol gyanítom, hogy én leszek az, akinek jobban izzadni fog a tenyere, mert hiába lestem én el egy-két taktikát másoktól, ha amúgy dunsztom nincs, hogy mi lenne a jó; a szigor vagy a lazaság. Vélhetően, utóbbit fogom előnybe tolni, a szigort csak azért, mert nem akarom, hogy bármi baja essen itt bárkinek, azért, mert én lazán tartom a gyeplőt és azt tesznek, amit akarnak. Részben igen, de minden másra figyelni kell majd, itt most az én fejem fog igencsak a porba hullani, ha nem lesz rendben minden.
Még egyszer és utolsónak átrendezem a jegyzeteket, amiket írtam vagy épp csak kikerestem és lemásoltam. Egy részét odaadom majd neki – és a többieknek is, mindenkinek készült, legalább körmölni nem kell annyit, csak ha akarnak jegyzeteket, arra is van hely -, a többi marad nálam, bár nem felolvasóestet fogok én itt tartani, jobb lesz a kapaszkodó, ha nagyon eltévednék a sorok között, vagy épp a témákban. Szusszanok egyet, felállok a székről, teszek egy kört az asztalon, most még nem kell sok hely, semmi, de azért mégis elrendezgetem azt, ahova majd ülni fog. Oké, most már tényleg túlizgulom az egészet, jó hogy nem takarítom fényesre az asztal lapját, mielőtt azonban tényleg megcselekszem, egyszerűen lépek vissza az asztalhoz és támaszkodom neki. Ebben a pillanatban kopognak, mivel senkit se várok és remélem, nagyon nem ide akar valaki betörni smárolni, így remélem, ő lesz az, akit várok. Barátságos – már ami tőlem kitelik – képpel fordulok felé, amint megpillantom.
- Hello -  biccentek felé. – Dehogy késtél, még korai is vagy – őszintén, amíg nem órákig kell várnom valakire, addig senki sem késik. De elég is, itt vagyunk, az a lényeg. – És, izgulsz már? – nem kezdek bele, azért kell egy-két mondat, lazításnak, meg úgy, nagyon az elején nem is lesz még izgalmas. A papírok felé nyúlok gyors, mielőtt elfelejtem. – Ez a tiéd, majd fusd át, de így nem kell tollsercegést hallgatnom, neked meg kímélve lesz a csuklód – nyújtom felé a jegyzeteket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=828187#post828187][b]Szávay Edmund - 2021.03.28. 14:16[/b][/url]

Zayday a másik ifjú, aki végül itt lehet és elkezdheti a rögös utat valami új felé. Sokat gondolkodtam rajta, ahogy mindenkin, hiszen kellett, nem hozhattam átgondolatlan és felelőtlen döntést, amely végül mégis könnyedebben jött, mint hittem. Ez nem azt jelenti persze, hogy félvállról veszem az egészet, sőt. Jobban oda kell figyelnem, hiszen akiknek kevesebb még a gyakorlatuk, könnyebben tudnak hibázni, azt pedig nem szeretném. Ne az én nevem alá véssék be, hogy nem sikerült, kudarc és katasztrófa. Ennyi ambíciót örököltem anyámtól, ha többet nem is.
Neki is készültem jegyzetekkel, amelyek csinos kis halomban állnak az asztalon, a teremben, ahova invitáltam a délután. Lehet korai, hiszen még aligha lendül be az év, de annál gyorsabban haladhatunk, ha hamarabb visszatér a rutinjai közé. Tény és való, a vizsgaidőszakába nem másztam bele, elég nehéz az anélkül is, hogy valaki még plusz dolgokat is akasszon a nyakába. Nekem legalább is, sosem volt erőm még máshoz is, eléggé nehezen fókuszáltam a tanulásra amúgy is, örültem, ha nem szégyenkezve kellett kibontanom a levelet, amiben az eredményeim kaptam meg.
Nem nézem most az időt, a nosztalgikus emlékeim között kalandozva bontom ki a szendvicset, amelyet korábban vettem, hogy legyen mivel lefoglalni magam, míg el nem jutok valami nagy tál finom elé. Beleharapok, hátradőlve pakolom fel a lábaim az asztalra, kicsit hintázva a széken, úgy érzem magam, mint valami kiskirály. Nem tartok még mindig semmiféle valódi órát, láttam, hogy kerestek, azonban nem volt olyan ambícióm, mint amikor ezt az állást megláttam és jelentkeztem. Teljesen más volt. Most pedig főleg az. Itt ülök, lábam fent és a szendvicset majszolva veszem magam elé az egyik lapot és olvasgatom. Biztosan kopogni fog, így mikor egy megtörténik, csak odaszólok, hogy jöhet máris.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=828562#post828562][b]Szávay Edmund - 2021.04.03. 18:46[/b][/url]

Remélem, nem tiszta mustár az arcom, mert akkor neki is nagyszerűen bemutatkozom, hogy az apja lehetnék, ha akkoriban ügyesebben bánok a kapcsolataimmal, mégis, mint valami öt éves gyerek, úgy eszem. Kézfejemmel törlöm meg végül már azért is arcom, a szendvics maradékát pedig hamar eltüntetem, a zsebembe tömködöm a szalvétát, kezeimet meg a nadrágba törlöm. Hozhattam volna inni is, azonban ez már nem jutott el az agyamig, így csak gondolok arra, hogy menten magam felé tartom a pálcám és megoldom, de végül, elvetem az ötletet. Még egy kicsit alakítok morzsás felsőm lesöprésével magamon, majd lábaimat emelem le, amikor kopogtatnak.
- Gyere! – pont jókor. Fel is állok, amint megpillantom a lánykát, barátságos arcom vetítem felé, tudom, hogy elsőre nem mindig vagyok valami bizalomgerjesztő figura. Ez van, így pakoltak össze, erről nem tehetek. De majd most.
- Szia! Üdv itt, meg minden – mutatok a teremben lévő pad felé, hogy nyugodtan üljön le, most nem rendeztem át semmit, az első pad bőven jó lesz, felőlem a tetejére is ülhet, nem szabok meg ilyeneket. Miközben mozdul, bármerre, a papírokhoz nyúlok, megfogom a neki szánt oldalakat és odalépkedem hozzá.
- Na az van, hogy a leglényegesebb dolgokat összeírtam neked ezekbe a jegyzetekbe. Könyvekből, fejből, ami száraz és unalmas, de rájuk tudsz nézni. Így nem kell még nálam is koptatnod a pennádat. Tessék, elviheted és amikor kell, less rá – nyújtom át neki a jegyzeteket, majd megvárom, míg elhelyezkedik, bármit is mond. Addig az asztalnak dőlve fordulok felé. Jó lesz ez, érzem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=830280#post830280][b]Szávay Edmund - 2021.04.25. 17:18[/b][/url]

Lelkes. Azt tudom, hogy ő nagyon, emlékszem rá, ahogy előttem állt és ahogy elmondta, milyen régóta is szeretné ezt csinálni. Persze, ki ne akarna valami különlegességet, valami izgalmasat. De aztán ezek általában hamar el is tűnnek, amin valaki megtudja, mennyi munka áll mögötte, mennyit kell letenni arra a képzeletbeli asztalra, ahhoz, hogy tényleg sikerüljön is. Olyankor már kevésbé él az akarat és az elszántság, elkopnak és végül, el is tűnnek. Csak sok év után jönnek rá, hogy talán mégis kellett volna valami. Ha ezt a „vonalat” követem, akkor Zayday máris előnyben van, mert ha igaz és elsős kora óta készül erre, akkor már jár a jó pont; a kitartás megvan. Eldöntötte, akarja, csinálja. Remélem, hogy ez meg is marad neki végig, mert lesz pár buktató a kis út során, amely végén a cél várja, az, amiről még nem tudjuk, milyen formát ölt majd. Bármi lehet, ez az izgalmas benne. Sokan vannak, hogy csalódnak, van, aki örül, más meg eltalálja elsőre, mert jót érez. Nyitott minden, ahogy a hibalehetőség is, de nem töröm le senki szárnyát ennyire ezzel.
- Helyezd magad kényelembe – lehet simán babzsákokat kellett volna idebűvölnöm a padokból, de lehet, hogy abból nem szállnék ki mihamarabb. Ez itt nem tanórai rendet követel, ehetne is, ha akarna, de a jegyzeteket azért odaadom, hiszen azok szükségesek.
- Ugyan, nincs mit. Benne van, miket gyakorolj a többi tárgyból, ami jól jöhet – engedem, hogy nézze át azokat, közben megfogok egy széket és lepakolom a padja elé. Nem akarok a katedrán állva magyarázni, nem vagyok én olyan. Leülök, lábam keresztbe vetem és úgy dőlök hátra. Kicsit nyikkan alattam a szék, nem hiába, nem vagyok pille sem, de amíg nem szakad össze, nincs gond.
- Első alkalmakra nemigen tudok neked izgalmas feladatot adni, vagyis egyet, de majd a végén. Addig pedig – csapom össze a tenyeremet, a hatás kedvéért. – Az apróságok tényleg lényegesek. Én azon vagyok, hogy minél könnyedebben és hamarabban elérjünk egy-egy fordulót. Most főképp arra foglak kérni, hogy kicsit gyakorolj a bájitalokkal, a bűbájokkal – kezdem, de nem akarok egyszerre mindent a nyakába. – A legfőbb, hogy kérdezz, bármi kérdésed akad. Nincs rossz kérdés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=830290#post830290][b]Szávay Edmund - 2021.04.25. 18:54[/b][/url]

Így, hogy már itt van, annyira nem tűnik olyan lehetetlennek, hogy menni is fog. Mert Rebekánál más, itt azért nem lehetek olyan, mint ott, nem is akarok. Csak azt, hogy minden rendben legyen, semmi se fontosabb. Vagyis de, de abba most nem megyek bele.
- De azért talán mégis el tudom képzelni valamennyire - mosolygom meg a dolgot, mert én is voltam tanonc, én is tudom, milyen ezen végigmenni, mivel jár. Várni valamire, még engem is lázba tudott hozni, pedig nem voltam a legkellemesebb diák sosem.
- Az még egy kicsit odébb van, hogy megtudjuk. Addig azért aludj, kell majd az, hogy kipihent legyél - na nem hiányzik az, hogy emiatt történjen valami később, amikor átalakul vagy leginkább, amikor először. - Vannak tippjeid? Van, akinek totálisan bejön. Minek érzed magad, mi lehet odabent? - közben nála is, ahogy a másik diákomnál, leveszem a széket és letelepedek elé a padhoz. Könnyebb volt így akkor is, most is, leülve dőlök hátra, miután kiosztottam az ő kis papírjait is. Hagyom, hogy átnézze, ha akarja, biztosan bele fog kukkantani, mi a frász pihenhet a lapokon. Nincs is ezzel gond, addig is kényelembe helyezem magam.
- Semmiség. De persze ezek mellett is nyugodtan bombázz kérdésekkel - letelepedik, lepakol, én pedig akkor kezdek is. Nem jön Zayday, úgy a legjobb, ha mindenkivel egyedüliként tartok bármit. Nincs az, hogy zavarja a másik, zavarban van más előtt, jobb a békesség, hogy mindenki a saját tempójában halad és fejlődik. Meg így aztán várni sem kell arra, hogy kinek hogyan és mennyi ideje van. Nekem ez főleg könnyebb.
- Nos, akkor kezdjük is - dőlök előre, amint látom, hogy rám figyel és nem a papírokra. - Mivel itt az egész tested kell majd alakítani és nem egy poharat vagy gyufát, így aztán különösen oda kell majd figyelni mindenre. Először is elő fogunk erre készülni, fejben, lélekben - talán ez ijesztőnek hangzik, az is valahol, de hát másképp nem lehet.
- Első körben elméletben és két gyakorlati feladatot fogok adni. Melyiket mondjam elsőre, a kisebb rosszat? - mosolyodom el, bár egyik sem rossz, kivéve, ha valaki tényleg nem éppen képes koncentrálni és kitartani. Itt bőven ki fog derülni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=833666#post833666][b]Szávay Edmund - 2021.07.04. 01:19[/b][/url]

- Néha akaratlanul elfelejtitek, hogy a tanárok is voltak tinik – vigyorodom el, mintha ezzel most kicsit piszkálni szeretném. - Ne aggódj, néha még én is -legyintek. De tény, ugyan így voltam én is. Nem néztem őket úgy, hogy lehetett fiatal, bulizhatott, mert csak annyit láttam és ismertem, amiket az órán műveltek. Ennyi elég is volt, nem is kellett több. Igyekszem tartani a dolgokat egy olyan egyensúlyban, ami mind a kettő fél számára mókás, de főleg nekem.
Hagyom gondolkodni, hiszen ezt én sem tudhatom, se nem ismerem annyira, se nem vagyok jós. Néha a legártatlanabbak is olyasmit öltenek, ami őket és a világot is meglepi, nemhogy engem. De nem szaladok előre, nem látok rémeket, sem álomképeket. Amikor én voltam ennél a kérdésnél, minden rémes vetítettem magamra, mert úgy és azt láttam. Lényegében bejött, mert elsőre ijesztő, aztán látják csak meg, hogy semennyire sem veszélyes. Vagyis tud az lenni, ha én akarom, de igazi, valós támadásra sosem használtam még. Elmosolyodok a válaszon.
- Egy nyuszi. Nem is rossz. Vagy egy kismadár, aki repülni vágyik. Ez pusztán csak szórakozás, meglátjuk, mennyire jön be alapon – mosolygok egy sort, majd hagyom is a jóslatokat. Átnézi az írást, miközben pár morzsát ejtek el. Ez tényleg még csak a szórakozás, lehet előfordul, hogy olyasmi fog történni, amely miatt azt kívánja, bár sose engedtem volna ezt neki. Vagy nem tudom, ő, ők az elsők ebben a kalandban nekem és még én is most tanulok. Egyszerre velük, csak a bőrváltás nekem már rutinmeló, míg a tanítás… Hát nem.
- Jó választás – biccentek felé, majd pár pillanatra fordulok meg és nyúlok hátra. Nem keresek sokáig, egy kis üvegcsét fogok ujjaim közé és ezzel lépek elé. Felé tartom, hogy láthassa, mi is lapul benne. Nem bájital, nem por és nem pirula. Egy levél pihen benne, amelyhez kézzel sosem értem, csipesszel tettem bele, majd zártam le, hogy ez csak az övé.
- A rosszabb. Ártatlannak látszik, de utálni fogod – mosolygok rá. Milyen jó vagyok már. Csupa ösztönző szó, mégis valós. Minek kendőzzem? - Ez itt egy mandragóra levele. Az lesz az első nagy feladatot, hogy ezt a nyelved alatt a szádban őrzöd kereken egy hónapig. Nem veheted ki, nem köpheted ki. Ha lenyeled, adok másikat, de kezdődik előröl. Ez a lépcső első és nagy foka, amely segít a célban. Ha ez nincs meg, nem tudok segíteni – adom át a fiolát. - Nos, most még futhatsz – mondom játékosan, miután belelöktem a mély vízbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=836355#post836355][b]Szávay Edmund - 2021.08.29. 22:37[/b][/url]

Szórakozottan morranok fel a szavaira. Persze, hogy tudom milyen az, amiről beszél. Nekem is voltak olyan tanáraim, akik olyan merevek voltak, mint a beton, de olyan lazák is, akikkel simán leültem sörözni. Ki milyenre neveli magát az évek alatt, tény, aki lazán kezdi, ki is tud égni hamar, vagy épp nem és akkor vége a dalnak.
- Megesik. Ezért sem lettem teljes értékű tanár. Én nem tudok akkora seggarc lenni minden nap – vonok vállat. Tessék, még a szavaim se válogatom meg, bár ez még mindig finom ahhoz képest, miket tudnék. Na de ezzel is csak jelzem neki, nem tartom magam azok közé, akik elfelejtették. Én az életem egy teljesen másik szakaszát igyekszem elfelejteni, szóval a tini-mód bármikor jöhetne, ha tudnék olyat. Az miből is állt? Ittam és… ja igen, már minden megvan. Maradjunk is a tanításnál jelenleg.
- Igen, az is egy jó opció. Én galamb akartam lenni, hogy tojhassak mindenki fejére. Erre kutya lett. Az élet kegyetlen – nem mintha ezzel meg akarnám ijeszteni, mert felesleges. Felfogta, hogy nem ő választ, csak tippel, amit megjegyzek és amikor majd eljön az ideje, megnézzük, mennyi sikerült belőle. Nekem is csak elsőnek volt „csalódás”, hogy nem az lett, amit akartam, aztán mennyi mindent kihoztam belőle. És most rajta a sor, hogy kihozza magából. Figyelem, ahogy az üvegre esik a tekintete, majd el is veszi azt. Már jól áll hozzá.
- Akkor máris előrébb vagy. Ha nem adod fel, akkor pikk-pakk megleszünk. Szeretem az ilyet – nem mintha olyan sok diákom lett volna, illetve, az sem, hogy annyira türelmetlen lennék. De na, jobb előbb megvalósítani valamit, mint tökölni összevissza. - Óha, hajaj – vigyorodok el a kérdésre. Értem én mire gondol és céloz, nem bírom ki, hogy ne viduljak rajta egy sort. Ez olyan, mint mikor gyógyszert ír fel az orvos és az az első kérdés, hogy lehet-e rá inni. Nos, nem mondom, nekem is hasonló kérdésem akadt és hasonló miatt bukott el az első próbálkozás. Csak másodjára maradt meg a levelem, mert nos, kicsit másra használtam a nyelvem és elfelejtettem. Na de ismétlés volt a tudás anyja és arra az egy hónapra fékeztem magam. Vagyis a szám.
- Amennyiben nem löki ki, felőlem csőrözhettek. Az a kevés idő vagy több, amit ott tölt, nem zavarja meg, a lényeg, hogy hát… lényegében abban az időben csakis nálad van és beissza, amit kell. De azért csak óvatosan – kacsintok egyet, majd összeszedem a papírokat. - A másik feladat könnyebb, bár a szavakkal nem lesz. A papírra írva van, de mondom is, hogy halljad: Amato Animo Animato Animago. Ezt kell gyakorolnod mellette, a levéllel együtt. Egyelőre csak ennyivel kínozlak – a vigyorból most mosoly lesz csupán, aztán hagyom, hogy eméssze a dolgokat. - Van még kérdésed?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=836357#post836357][b]Szávay Edmund - 2021.08.29. 22:59[/b][/url]

Teljesen mások a diákjaim, ha azt nézzük. Rebeka részben nem is az, mert, mert mindegy is, de itt van ez a két kiscsaj, mint Júlia és Zayday. Ők ketten is mások, pedig egy házból valók. Nem mintha zavarna a dolog, mert nekem aztán nem az a dolgom, hogy őket megítéljem, addig kellett, ameddig elbíráltam, alkalmasak-e. Annak tartottam és tartom az előttem állót is, még ha a lelkesedése máshogy is mutatkozik meg. Ha el akar érni valamit, nem hiszem, hogy nem fog tenni érte épp úgy, mint bárki más, én pedig ebben segítek neki, amennyire tudok. Most egyelőre még kicsit szárazon én inkább infókkal telve, de később már izgalmasabb lesz. Vagyis, remélem. Nekem annak idején vegyes érzéseim voltak mindennel kapcsolatban, ami ezt illette, végül aztán eminens diák lettem, legalább ebben. Igazából megijesztett az oktatóm, hogy vagy valami félformában ragadok, vagy rosszabb és akkor majd megnézhetem magam. Nos, ez a módszer is jó volt valamire.
Átadom neki az írást, hogy azzal barátkozzon, abban minden unalmas dolog benne van, viszont később is elő tudja venni, ha valami nem kerek, de nem akar hozzám rohanni vele. Nem vagyok itt mindig, szóval nehéz is lenne neki, így neki könnyítek és kicsit magamnak is.
- Ugyan – legyintek, hogy ez alap. Nem nagyon gondoltam másképp, diktálást semmiképp sem, mert nem tudok szépen előadást tartani annyira, hogy ne keverednék bele. Amikor írtam egyedül voltam, így könnyű volt összeszedni és lineárisan egymás után feljegyezni.
- Hát előre tudni nem lehet sajnos. Lehet sejteni, vagy random tippelni. Ha valaki sunyi, akkor benne van, hogy akár róka is lehet. Ha valaki kotnyeles, akár légy és a többi. A jellem az, ami leginkább hozzá tesz – aztán fene tudja. Én sosem éreztem magam kutyának és aztán mégis, mert csak rám kell nézni. Nem mindig barátságos a külsőm, a nézésem, mégsem ártanék senkinek csak úgy. Ugyan ez az alakom, vad és mégis kezes. No meg, a hűség és társai. - Tőled függ és senki mástól. Ezt az atya úr Isten sem tudja befolyásolni, vagyis ő talán, de alapvetően senki. Egy barát sem, anyuka sem. Ami vagy odabent, az fog kiszabadulni – legyen az bármi. Még egy csigának is lehet jelentősége, még ha többen le is nézik. Lehetőség mindenben akadni fog, másnak nem is, ott lesz a szabadság és a tudat, hogy ezt ő érte el. Neki valami kis izgága valamit tudok elképzelni, ami mellette aranyos is. Talán mókus?
- Elmélettel és gyakorlással. Nem szabad sietni, se most, se amikor egyedül vagy mással gyakorolsz majd – kezdek bele, karjaim lazán fonva össze mellkasom előtt. - Az a lényeg, hogy minden lépést pontosan kell tartani, nincs rövidebb út, mert aztán olyan lesz, amit senki sem akar – tessék, veszek egy kicsit abból, amivel engem oktattak. Belefér.
- Az első lépés két részből fog állni. Az egyik egy egyszerű gyakorlat, a másik viszont nehezebb. Először is lesz egy ige, amit újra és újra ismételned kell. Ez ott van a papíron, de neked is mondom, hogy halld hogyan: Amato Animo Animato Animago – ejtem ki, hogy hallja is, illetve ha akarja, megkeresse a lapon. Aztán most jövök én. Előveszem az üvegcsét, amiben a levél van és feltartom.
- A második fele. Nem véletlen volt feltétel, hogy ne legyen rá allergia, ez egy mandragóra levele. Fontos összetevő lesz a bájitalhoz, amibe magadból is kell tegyél kicsit. Na ne ijedj meg, nem úgy – nevetek egy aprót. - Ennek a feladatnak a lényege, hogy ez a levél egy teljes hónapig a szádban kell legyen, a nyelved alatt. Nem lehet kivenni mint egy ékszert, vagy fogszabályzót. Ennek ott kell lennie. Ha kiesik és visszateszed, a számláló indul előröl. Ha lenyeled, elveszik, akkor szólj és adok másikat, de szintén kezdődik előröl. Menni fog? - nem kérdés, mert akkor nem állna itt, a hatás kedvéért azonban fel kellett tennem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=837525#post837525][b]Szávay Edmund - 2021.09.30. 20:21[/b][/url]

Szeretem, hogy akiket oktatok, nem egyformák. A tény, hogy mindegyikükkel más és más lesz, már nem teszi monotonná a tanítást. Nem mintha valaha ettől féltem volna, hogy ebbe futok bele, de ez  a tudat még dob rajta egyet. Hiszen ha már eleve eltemettem volna, sosem lépem meg, hogy leadom a papírjaimat és jövök, hogy itt legyen.
Zayday-en látom, hogy igyekszik, hogy törekszik előre. Máshogy, mint Júlia és Rebeka, de ezzel sincs semmi gond. Remélem azzal sem lesz, miközben gyakorol. Nem tudom, hogy lesz-e tanulótársa vagy bárki más, akivel ezen az úton fog lépkedni vagy egyedül próbálja meg. Erre még nem tértünk ki, hiszen most egyedül kell majd az első lépéseket teljesítenie. Ennél a lépésnél nemigen tudom, hogy mi lesz, hiszen rajtam csak annyi múlik, hogy átadjam, ami kell. Ebben nem tudok segíteni, tanácsot adni, a feladat egyszerű, a kivitelezéssel vannak nehézségek. Meg kell találnia mi kényelmes, mi nem, mi lesz a jó. Addig viszont, elsőre a tippelős játék érkezik, azt mindenki szereti. Lejegyzem majd a neve mellé, hogy mit gondolt most és mi lesz. Jó látni vagy épp érdekes, hogy minek látja magát és mi sikerült.
- Akkor remek. De bármi kérdés van, keress meg vagy üzenj és akkor jövök – biztosítom arról, hogy nem marad egyedül semmivel sem, ha épp kétely vagy éppen csak kérdés merül fel benne. A további szavaira hümmögök egyet.
- Egy cica. Nem is rossz, el tudom képzelni – bólintok egyet, mintha nekem lenne bármi beleszólásom vagy épp nekem kell tetszenie a végeredménynek. Vagyis igen, kell, az a lényeg, hogy sikeres legyen. Addig megosztom azt, amit most tudnia kell. Remélem semmit sem hagyok ki, egy kis szünetet tartva lépkedem végig még egyszer a dolgokon, majd bólintok, hogy egyelőre ennyi.
- Mi? Dehogy. Az egyedüli dolog, amit feláldozol, az a szabadidő – nevetek egy aprót. Durva lenne az, ha ilyesmivel járna, ez nem fekete mágia és hasonló, szerencsére, mert akkor én sem lennék itt. Vagy ki tudja, az akkori felem lehet dobott volna befele mindent. - Jól is mondod, nem harapod el a végét. Így jó lesz – lektorálom le gyorsan a kiejtését, majd átadom az üveget. Nincs bennem harag arra, amit mond, ugyanis benne van a pakliban, igen. Mint minden. De akkor majd megoldjuk.
- Kapsz új levelet, ha lenyeled és elveszted, ezen nem múlik. Csak akkor számolunk előröl ismét. Nem is vártam most visszalépést – ejtek meg egy mosolyt felé és elengedem a fiolát. - Akkor, szerintem mára megvolnánk. Egyél egy jót a levél nélkül, holnaptól meg számolhatod a napokat vissza. Ha megvan a harminc, akkor meg már könnyebb lesz – biccentek felé és ellépek az asztaltól, hogy összeszedjem a holmijaim.
- Van még kérdés? Mert akkor nem rabolom tovább az idődet.