36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szávay Edmund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. március 28. 14:16 | Link

Zayday
animágia óra part II., a kezdetek;
______________________________________


Zayday a másik ifjú, aki végül itt lehet és elkezdheti a rögös utat valami új felé. Sokat gondolkodtam rajta, ahogy mindenkin, hiszen kellett, nem hozhattam átgondolatlan és felelőtlen döntést, amely végül mégis könnyedebben jött, mint hittem. Ez nem azt jelenti persze, hogy félvállról veszem az egészet, sőt. Jobban oda kell figyelnem, hiszen akiknek kevesebb még a gyakorlatuk, könnyebben tudnak hibázni, azt pedig nem szeretném. Ne az én nevem alá véssék be, hogy nem sikerült, kudarc és katasztrófa. Ennyi ambíciót örököltem anyámtól, ha többet nem is.
Neki is készültem jegyzetekkel, amelyek csinos kis halomban állnak az asztalon, a teremben, ahova invitáltam a délután. Lehet korai, hiszen még aligha lendül be az év, de annál gyorsabban haladhatunk, ha hamarabb visszatér a rutinjai közé. Tény és való, a vizsgaidőszakába nem másztam bele, elég nehéz az anélkül is, hogy valaki még plusz dolgokat is akasszon a nyakába. Nekem legalább is, sosem volt erőm még máshoz is, eléggé nehezen fókuszáltam a tanulásra amúgy is, örültem, ha nem szégyenkezve kellett kibontanom a levelet, amiben az eredményeim kaptam meg.
Nem nézem most az időt, a nosztalgikus emlékeim között kalandozva bontom ki a szendvicset, amelyet korábban vettem, hogy legyen mivel lefoglalni magam, míg el nem jutok valami nagy tál finom elé. Beleharapok, hátradőlve pakolom fel a lábaim az asztalra, kicsit hintázva a széken, úgy érzem magam, mint valami kiskirály. Nem tartok még mindig semmiféle valódi órát, láttam, hogy kerestek, azonban nem volt olyan ambícióm, mint amikor ezt az állást megláttam és jelentkeztem. Teljesen más volt. Most pedig főleg az. Itt ülök, lábam fent és a szendvicset majszolva veszem magam elé az egyik lapot és olvasgatom. Biztosan kopogni fog, így mikor egy megtörténik, csak odaszólok, hogy jöhet máris.
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. március 30. 10:55 | Link

Edu bácsi


Visszatérésem a kastélyba zökkenőmentes volt, minden rendben ment. Most éppen a szobában fekszem, még mindig ásítozok, és visszagondolok a tegnapra. Az évnyitó rendben lezajlott, szokás szerint degeszre ettem magam. Jó volt már visszatérni, bár az otthonlét jól feltöltött a negyedik tanévemre. Az idő úgy repked mint egy bagoly, hiszen tegnap még elsőéves megszeppent kis gólya voltam. Most meg tessék, itt állok három évvel később, mármint fekszem. Eszembe jut a tegnap esti szóváltásom Szávay professzorral, akivel a mai napra beszéltünk meg órát. Izgalommal gondolok bele, milyen érdekességeket tanulhatok az animágusi tanoncságom során. Itt az ideje hogy kikecmeregjek az ágyból. Meg is teszem, gyorsan felöltözöm, (egy türkíz felsőt, és egy kék farmert választok) majd kinyitom az éjjeliszekrényem fiókját is kiveszek belőle egy piros hajpántot melyet azonnal felteszek. Pennát és pergament veszek magamhoz, melyet belehelyezek a kistáskámba. Megnézem magamat a tükörben, és miután a látványt megfelelőnek tartom kilépek a szobából. Lesietek a többszáz lépcsőfokon és belépdelek a nagyterembe. Leülök egy évfolyamtársam mellé, és a reggeli trécs elkezdése közben megvajazok egy pirítóst. Miután úgy érzem hogy gyomrom megtelítődött búcsút intek a partnernek, és elindulok a professzorhoz. Meglepően sok diák ácsingózik a folyosókon, mindig bele-bele botlok egy ismerős arcba. Az utolsó fordulónál megigazgatom magam, majd megállok az ajtó előtt. Hármat kopogok, és várom a tanár úr válaszát. Vajon mit fogunk ma venni? Minden kezdet nehéz, de bízom benne hogy nem okozok csalódást az eddigi tudásommal, és a különóra végén elégedett mosollyal indulhatok vissza a körletbe.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:16
Hozzászólásai ebben a témában
Szávay Edmund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. április 3. 18:46 | Link

Zayday
animágia óra part II., a kezdetek;
______________________________________



Remélem, nem tiszta mustár az arcom, mert akkor neki is nagyszerűen bemutatkozom, hogy az apja lehetnék, ha akkoriban ügyesebben bánok a kapcsolataimmal, mégis, mint valami öt éves gyerek, úgy eszem. Kézfejemmel törlöm meg végül már azért is arcom, a szendvics maradékát pedig hamar eltüntetem, a zsebembe tömködöm a szalvétát, kezeimet meg a nadrágba törlöm. Hozhattam volna inni is, azonban ez már nem jutott el az agyamig, így csak gondolok arra, hogy menten magam felé tartom a pálcám és megoldom, de végül, elvetem az ötletet. Még egy kicsit alakítok morzsás felsőm lesöprésével magamon, majd lábaimat emelem le, amikor kopogtatnak.
- Gyere! – pont jókor. Fel is állok, amint megpillantom a lánykát, barátságos arcom vetítem felé, tudom, hogy elsőre nem mindig vagyok valami bizalomgerjesztő figura. Ez van, így pakoltak össze, erről nem tehetek. De majd most.
- Szia! Üdv itt, meg minden – mutatok a teremben lévő pad felé, hogy nyugodtan üljön le, most nem rendeztem át semmit, az első pad bőven jó lesz, felőlem a tetejére is ülhet, nem szabok meg ilyeneket. Miközben mozdul, bármerre, a papírokhoz nyúlok, megfogom a neki szánt oldalakat és odalépkedem hozzá.
- Na az van, hogy a leglényegesebb dolgokat összeírtam neked ezekbe a jegyzetekbe. Könyvekből, fejből, ami száraz és unalmas, de rájuk tudsz nézni. Így nem kell még nálam is koptatnod a pennádat. Tessék, elviheted és amikor kell, less rá – nyújtom át neki a jegyzeteket, majd megvárom, míg elhelyezkedik, bármit is mond. Addig az asztalnak dőlve fordulok felé. Jó lesz ez, érzem.
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. április 5. 13:35 | Link

Edu bácsi

Miután megkapom az engedélyt a belépésre, mély levegőt szívok be ismételten, kiengedem és belépek a terembe. Még nem jártam azelőtt itt, így itt volt az ideje hogy egy újabb tanterem látképével bővelkedjék a memóriám. Megpillantom magam előtt a professzort, elmosolyodok, majd becsukom magam mögött az ajtót. A táskámmal elfoglalatoskodva lépek közelebb a nekem kiutalt padhoz, de még köszönni nem volt alkalmam, mert egy kicsit félrecsúszott az egyik gyógycukor, de összeszedve magamat lenyelek és barátságosan megszólalok.
-    Jó napot professzor úr! – szólok, majd leülök az egyik székre, majd el tanakodok rajta hogy milyen jó lenne ha ezeket a vacak cukrokat már kihajítanám. Miután abbahagyom a bíbelődést a dolgaimmal fejemet felszegem és udvarias érdeklődéssel az arcomon fürkészem Edu bácsi arcát.
Nem sokszor volt még szerencsém a tanár úrhoz. Először, amikor a pályázatomat átnyújtottam neki izgatottan, majd máskor mikor közölte velem hogy én leszek az egyik tanonca. Első éves korom óta szerettem volna animágus lenni, és nagyon örültem hogy a vágyam teljesülhet. Persze ez nem olyan mint egy finom pite, amit felvágok és megeszek. Ezért a pitéért meg kell dolgoznom, és ha kitartó és engedelmes vagyok akkor minden simán fog menni. Úgy gondolom hogy annyira nem kell ráfeszülnöm, mert az oktatóm nem fog reggelire megenni. Ezt már az első találkozáskor leszűrtem róla. Átveszem tőle a felém nyújtott jegyzeteket.
-    Köszönöm szépen. Bármilyen információ a hasznomra válik, legyen az egy ezeréves könyvből kihámozva, vagy legyen akár egy leleményes eszű mágus gondolata, vagy megosztani kívánt információi az animágiáról, pergamenre vetve. Minden apróság lényeges. – fejezem be a gondolatmenetemet, és átnézem az iratokat gyorsan, majd barna szemeimet a tanárra meresztem, várva a folytatást, illetve a fontosságokat.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:15
Hozzászólásai ebben a témában
Szávay Edmund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. április 25. 17:18 | Link

Zayday
animágia óra part II., a kezdetek;
______________________________________


Lelkes. Azt tudom, hogy ő nagyon, emlékszem rá, ahogy előttem állt és ahogy elmondta, milyen régóta is szeretné ezt csinálni. Persze, ki ne akarna valami különlegességet, valami izgalmasat. De aztán ezek általában hamar el is tűnnek, amin valaki megtudja, mennyi munka áll mögötte, mennyit kell letenni arra a képzeletbeli asztalra, ahhoz, hogy tényleg sikerüljön is. Olyankor már kevésbé él az akarat és az elszántság, elkopnak és végül, el is tűnnek. Csak sok év után jönnek rá, hogy talán mégis kellett volna valami. Ha ezt a „vonalat” követem, akkor Zayday máris előnyben van, mert ha igaz és elsős kora óta készül erre, akkor már jár a jó pont; a kitartás megvan. Eldöntötte, akarja, csinálja. Remélem, hogy ez meg is marad neki végig, mert lesz pár buktató a kis út során, amely végén a cél várja, az, amiről még nem tudjuk, milyen formát ölt majd. Bármi lehet, ez az izgalmas benne. Sokan vannak, hogy csalódnak, van, aki örül, más meg eltalálja elsőre, mert jót érez. Nyitott minden, ahogy a hibalehetőség is, de nem töröm le senki szárnyát ennyire ezzel.
- Helyezd magad kényelembe – lehet simán babzsákokat kellett volna idebűvölnöm a padokból, de lehet, hogy abból nem szállnék ki mihamarabb. Ez itt nem tanórai rendet követel, ehetne is, ha akarna, de a jegyzeteket azért odaadom, hiszen azok szükségesek.
- Ugyan, nincs mit. Benne van, miket gyakorolj a többi tárgyból, ami jól jöhet – engedem, hogy nézze át azokat, közben megfogok egy széket és lepakolom a padja elé. Nem akarok a katedrán állva magyarázni, nem vagyok én olyan. Leülök, lábam keresztbe vetem és úgy dőlök hátra. Kicsit nyikkan alattam a szék, nem hiába, nem vagyok pille sem, de amíg nem szakad össze, nincs gond.
- Első alkalmakra nemigen tudok neked izgalmas feladatot adni, vagyis egyet, de majd a végén. Addig pedig – csapom össze a tenyeremet, a hatás kedvéért. – Az apróságok tényleg lényegesek. Én azon vagyok, hogy minél könnyedebben és hamarabban elérjünk egy-egy fordulót. Most főképp arra foglak kérni, hogy kicsit gyakorolj a bájitalokkal, a bűbájokkal – kezdem, de nem akarok egyszerre mindent a nyakába. – A legfőbb, hogy kérdezz, bármi kérdésed akad. Nincs rossz kérdés.
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. július 5. 16:40 | Link

Edu bácsi

Izgalmas. Végre itt vagyok, jól is vagyok mi kell még? Egy igazi hullámvasúton vagyok, csak annyi a bökkenő hogy a hullámvasutak rezgősek. Az a jó bennük, hogy az ember annyira fél rajtuk, hogy az adrenalin szintjük felmegy az égbe, és felhőtlenül lehet szórakozni. Persze, nem mindenki. Valaki egy erőteljes gyomortartalom locsolással adja tudtára a mellette ülőnek hogy kiszállna. Úgy érzem, teljes mértékben készen állok. Készebben mint a kis felfedezők, készebben mint a halálba menetelő katonánál. Nem tudom elmondani, mióta szeretnék animágussá válni. Talán, amióta tudok a világunkról vagy is kerekperec elsős korom óta. Azóta eltelt három hosszú év. Hosszú? Nem annyira, mert elrepült és most itt vagyunk Edu bácsival, és a jövőmet tárgyaljuk. Mi lesz? Hogy lesz? Sajnálatos módon nem tudom, de minden tőlem telhetőt megteszek hogy elérjem a célom. A csillagjegyem szerint igen ambíciós vagyok, így úgy hiszem sikerrel fogok járni. Most pedig átadom magamat a sorsomnak, és annak a végtelen hullámvasútnak. Vezessenek a jövőben, most már rajtuk múlik hogy mi lesz. Persze, azért annyira nem engedem el magamat, nekem is kennem kell hozzá. Nem is keveset. Nem probléma, mi hárman megoldjuk. Hárman? Négyen, hiszen a professzor lesz a legfőbb segítőm, a mentorom. Még mindig nézegetem a papír halmot, hegyet. Ma meglesz a programom este, mindent áttanulmányozok.
-    Nagyon szépen köszönöm. Azt lehet már tudni milyen lesz az animágusi formám, vagy is alakom? Mitől függ? – kérdezem, majd meg sem várom a választ és folytatom.
-    Mivel kezdjük a tanulást Edu bácsi, mi az első lépés a célom felé? – kíváncsiskodom tovább, majd lesütöm a szemem és tovább fürkészem az olvasnivalót.
Még a jövőm bizonytalan. Keresem a holdfényt. Azt a világító gömböcskét, ami az utamat bevilágítja. Mi lehet gömböcske? Akaraterő. Önbizalom. Magabiztosság. Három segítőm, amelyek akár lehetnek csillagok is. Gondolkozom további kérdéseken is, ezernyi új gondolat van a fejemben. Mindet hogyan zúdítsam rá, ha egyszerre kezdeném kibeszélni őket, lehet a professzor a kényelmes ülőalkalmatosságról is lehuppanna. Próbálom összeszedni a legfontosabb kérdéseket. Mennyi időbe telik majd? Mennyi munkát kell befektetni Edu bácsinak egy tanoncba? Hányan buktak már meg? Ez az utolsó egy kicsit letörő volt, de jó ha tudom. Nem tudom miért, de megnyugodna a lelkem hogy eddig csak páran buktak el. De csak picit nyugszik meg, én érzem hogy a tanoncságom végén mi fog bekövetkezni. Érzem. Tudom.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:13
Hozzászólásai ebben a témában
Szávay Edmund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. augusztus 29. 22:59 | Link

Zayday
animágia óra part II., a kezdetek;
______________________________________


Teljesen mások a diákjaim, ha azt nézzük. Rebeka részben nem is az, mert, mert mindegy is, de itt van ez a két kiscsaj, mint Júlia és Zayday. Ők ketten is mások, pedig egy házból valók. Nem mintha zavarna a dolog, mert nekem aztán nem az a dolgom, hogy őket megítéljem, addig kellett, ameddig elbíráltam, alkalmasak-e. Annak tartottam és tartom az előttem állót is, még ha a lelkesedése máshogy is mutatkozik meg. Ha el akar érni valamit, nem hiszem, hogy nem fog tenni érte épp úgy, mint bárki más, én pedig ebben segítek neki, amennyire tudok. Most egyelőre még kicsit szárazon én inkább infókkal telve, de később már izgalmasabb lesz. Vagyis, remélem. Nekem annak idején vegyes érzéseim voltak mindennel kapcsolatban, ami ezt illette, végül aztán eminens diák lettem, legalább ebben. Igazából megijesztett az oktatóm, hogy vagy valami félformában ragadok, vagy rosszabb és akkor majd megnézhetem magam. Nos, ez a módszer is jó volt valamire.
Átadom neki az írást, hogy azzal barátkozzon, abban minden unalmas dolog benne van, viszont később is elő tudja venni, ha valami nem kerek, de nem akar hozzám rohanni vele. Nem vagyok itt mindig, szóval nehéz is lenne neki, így neki könnyítek és kicsit magamnak is.
- Ugyan – legyintek, hogy ez alap. Nem nagyon gondoltam másképp, diktálást semmiképp sem, mert nem tudok szépen előadást tartani annyira, hogy ne keverednék bele. Amikor írtam egyedül voltam, így könnyű volt összeszedni és lineárisan egymás után feljegyezni.
- Hát előre tudni nem lehet sajnos. Lehet sejteni, vagy random tippelni. Ha valaki sunyi, akkor benne van, hogy akár róka is lehet. Ha valaki kotnyeles, akár légy és a többi. A jellem az, ami leginkább hozzá tesz – aztán fene tudja. Én sosem éreztem magam kutyának és aztán mégis, mert csak rám kell nézni. Nem mindig barátságos a külsőm, a nézésem, mégsem ártanék senkinek csak úgy. Ugyan ez az alakom, vad és mégis kezes. No meg, a hűség és társai. - Tőled függ és senki mástól. Ezt az atya úr Isten sem tudja befolyásolni, vagyis ő talán, de alapvetően senki. Egy barát sem, anyuka sem. Ami vagy odabent, az fog kiszabadulni – legyen az bármi. Még egy csigának is lehet jelentősége, még ha többen le is nézik. Lehetőség mindenben akadni fog, másnak nem is, ott lesz a szabadság és a tudat, hogy ezt ő érte el. Neki valami kis izgága valamit tudok elképzelni, ami mellette aranyos is. Talán mókus?
- Elmélettel és gyakorlással. Nem szabad sietni, se most, se amikor egyedül vagy mással gyakorolsz majd – kezdek bele, karjaim lazán fonva össze mellkasom előtt. - Az a lényeg, hogy minden lépést pontosan kell tartani, nincs rövidebb út, mert aztán olyan lesz, amit senki sem akar – tessék, veszek egy kicsit abból, amivel engem oktattak. Belefér.
- Az első lépés két részből fog állni. Az egyik egy egyszerű gyakorlat, a másik viszont nehezebb. Először is lesz egy ige, amit újra és újra ismételned kell. Ez ott van a papíron, de neked is mondom, hogy halld hogyan: Amato Animo Animato Animago – ejtem ki, hogy hallja is, illetve ha akarja, megkeresse a lapon. Aztán most jövök én. Előveszem az üvegcsét, amiben a levél van és feltartom.
- A második fele. Nem véletlen volt feltétel, hogy ne legyen rá allergia, ez egy mandragóra levele. Fontos összetevő lesz a bájitalhoz, amibe magadból is kell tegyél kicsit. Na ne ijedj meg, nem úgy – nevetek egy aprót. - Ennek a feladatnak a lényege, hogy ez a levél egy teljes hónapig a szádban kell legyen, a nyelved alatt. Nem lehet kivenni mint egy ékszert, vagy fogszabályzót. Ennek ott kell lennie. Ha kiesik és visszateszed, a számláló indul előröl. Ha lenyeled, elveszik, akkor szólj és adok másikat, de szintén kezdődik előröl. Menni fog? - nem kérdés, mert akkor nem állna itt, a hatás kedvéért azonban fel kellett tennem.
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. szeptember 29. 10:53 | Link

Edu bácsi
Nem nézek fel a jegyzetekből, de így is hallok valami megnyugtató kattogást. Mintha megállt volna az idő a teremben, még az ablakokon beszűrődő árnyak is mintha egy másik világba akarnának engem repíteni vagy beszippantani. Jó párszor tanakodtam már azon, hogy van-e másik világ a miénken kívül. Jó persze az tény és való hogy hiszek az Ufókban, meg a Nagylábban és persze amerikai lévemen, a Jetiben. Ha ezeken is túllendülünk, lehet hogy van egy csodaország a másik oldalon? Egy biztos, hiszek ennek a létezésében és néha magával is ragad ennek a gondolata. Ilyenkor mindig megragadok egy pergament, és vagy egy hosszú verset vagy egy nagyon béna rajzot készítek arról a dologról, ami éppen az agyamban van. Morgan bácsikám is ilyen volt fiatal felnőttként, aminek örülök mert jó ha tudom hogy nem én vagyok ezzel egyedül. Ez az egész azt idézi, mint amikor a rendőrök egy üvegbúra mögött tekintenek a gyanúsítottra, hogy a viselkedésüket elemezzék kihallgatás közben. Meg van a különbség, itt Edu bácsi és én vagyunk a nyomozók, és a kihallgatott a kinti táj. Az ablakon keresztül sokkal csodásabbnak tűnik, viszont kint normálisnak. Ahogy a gondolataim visszatérnek a tárgyhoz, újra meghallom a kattogást. Felpillantok a falra végre, és egy cseppet sem meglepődött arccal konstatálom hogy az óra mutatója kattog. Mi más volna? Talán a kettyós Hudson lány feje kattog, hiszen emberek én vagyok a kattos lány.
- Igen, eddig minden világos. Azt tudni kell rólam hogy én nagyon fürge vagyok, és elég sok szűkös helyre könnyűszerrel bejutok. Ezekből tippelésre, egy cicát mondanék.– magyarázom a tanerőnek.
Tovább odafigyelek a tanárra, és annak külön örülök hogy nem egy-két szóval elintéz, hanem minden apró csekélységet, megoszt velem. Ahogy most felém tornyosul, a többi tanárra gondolok. Mint minden diáknak, nekem is megvannak a kedvenceim, meg azok akiket kevésbé szeretek, de mindüket ugyanannyira tisztelek. Nem tudom hogy Szávay professzorral hogy fog menni a munka, ezt majd az idő dönti el. Meg persze én, mert nekem nincs ellenemre az együttműködés, és úgy gondolom neki sem. Megkeresem és rákukkantok a papírra és elolvasom többször magamban.
- Amato.. Animo.. Animato.. Animago.. Ez megnyugtató. Azt hittem, már valami fontos dolgot kell feláldozni, mint például egy kabalát. – mondom ki hangosan és bizonytalanul várom a folytatást.
- Egy hónap? Hát meg esküdni nem esküdök meg rá, hogy véletlen nem nyelem le álmomban, de mindenképpen kitartok addig amíg tudok, és ha odafigyelek sikerülni fog. Belevágnék. – szólok, és gondolatban már nyújtom is a kezemet, hogy elfogadtam az ajánlatot.

Hozzászólásai ebben a témában
Szávay Edmund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. szeptember 30. 20:21 | Link

Zayday
animágia óra part II., a kezdetek;
______________________________________


Szeretem, hogy akiket oktatok, nem egyformák. A tény, hogy mindegyikükkel más és más lesz, már nem teszi monotonná a tanítást. Nem mintha valaha ettől féltem volna, hogy ebbe futok bele, de ez  a tudat még dob rajta egyet. Hiszen ha már eleve eltemettem volna, sosem lépem meg, hogy leadom a papírjaimat és jövök, hogy itt legyen.
Zayday-en látom, hogy igyekszik, hogy törekszik előre. Máshogy, mint Júlia és Rebeka, de ezzel sincs semmi gond. Remélem azzal sem lesz, miközben gyakorol. Nem tudom, hogy lesz-e tanulótársa vagy bárki más, akivel ezen az úton fog lépkedni vagy egyedül próbálja meg. Erre még nem tértünk ki, hiszen most egyedül kell majd az első lépéseket teljesítenie. Ennél a lépésnél nemigen tudom, hogy mi lesz, hiszen rajtam csak annyi múlik, hogy átadjam, ami kell. Ebben nem tudok segíteni, tanácsot adni, a feladat egyszerű, a kivitelezéssel vannak nehézségek. Meg kell találnia mi kényelmes, mi nem, mi lesz a jó. Addig viszont, elsőre a tippelős játék érkezik, azt mindenki szereti. Lejegyzem majd a neve mellé, hogy mit gondolt most és mi lesz. Jó látni vagy épp érdekes, hogy minek látja magát és mi sikerült.
- Akkor remek. De bármi kérdés van, keress meg vagy üzenj és akkor jövök – biztosítom arról, hogy nem marad egyedül semmivel sem, ha épp kétely vagy éppen csak kérdés merül fel benne. A további szavaira hümmögök egyet.
- Egy cica. Nem is rossz, el tudom képzelni – bólintok egyet, mintha nekem lenne bármi beleszólásom vagy épp nekem kell tetszenie a végeredménynek. Vagyis igen, kell, az a lényeg, hogy sikeres legyen. Addig megosztom azt, amit most tudnia kell. Remélem semmit sem hagyok ki, egy kis szünetet tartva lépkedem végig még egyszer a dolgokon, majd bólintok, hogy egyelőre ennyi.
- Mi? Dehogy. Az egyedüli dolog, amit feláldozol, az a szabadidő – nevetek egy aprót. Durva lenne az, ha ilyesmivel járna, ez nem fekete mágia és hasonló, szerencsére, mert akkor én sem lennék itt. Vagy ki tudja, az akkori felem lehet dobott volna befele mindent. - Jól is mondod, nem harapod el a végét. Így jó lesz – lektorálom le gyorsan a kiejtését, majd átadom az üveget. Nincs bennem harag arra, amit mond, ugyanis benne van a pakliban, igen. Mint minden. De akkor majd megoldjuk.
- Kapsz új levelet, ha lenyeled és elveszted, ezen nem múlik. Csak akkor számolunk előröl ismét. Nem is vártam most visszalépést – ejtek meg egy mosolyt felé és elengedem a fiolát. - Akkor, szerintem mára megvolnánk. Egyél egy jót a levél nélkül, holnaptól meg számolhatod a napokat vissza. Ha megvan a harminc, akkor meg már könnyebb lesz – biccentek felé és ellépek az asztaltól, hogy összeszedjem a holmijaim.
- Van még kérdés? Mert akkor nem rabolom tovább az idődet.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély