37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. március 12. 17:59 | Link

Szávay Edmund
Animágia óra

_______________________________________________


Az animágiáról az iskolában hallottam még elsős koromban és már akkor megjegyeztem, hogy marha nagy hasznát vehetném ennek a tudásnak a munkám során. Igaz a metamorf mágiával is képes vagyok valamilyen mértékig állati jellemzőket felvenni, kacsacsőrt vagy nyuszifület növeszteni, de az nem túl hasznos skill hacsak nem kiríni akar az ember a tömegből.
A tanulása sok odafigyelést igényel, ami nálam jelenleg még talán plusz pont is, ugyanis Hunor elengedése óta néha el-elszomorodom. Nem egésze értem miért, csak úgy jön az egész. Viszont ahogy láttam ő boldog, a tudatlanság oltalmazó kezei alatt nem is ragyoghatna jobban. Néha magam is meglepődök milyen rohadt jó fej ember vagyok, hogy néhány kivételes emberrel kajakra törődöm. Sőt, áldozatokat hozok értük. Na mondjuk a közeljövőbe nem tervezek ilyesmit, nálam limitálva vannak az ilyen cselekedetek, lévén, hogy nem szeretetszolgálat vagyok.
Néhány napja azon morfondírozok vajon milyen állat leszek. Ez nem választható így az igazi tulajdonságaim alapján semmi aranyos, ártatlan lényre nem tippelnék. A nyuszik és társaik esélytelenek. A madarak közül is maximum a ragadozómadarak. Ha szerencsém lesz legalább Európában élőt kapok. Egy tigris irtó menő lenne, de ha olyan alakban flangálnék, mindenki levágná, hogy animágusról van szó. Tehát haszontalan lenne az egész. Kisebb, hétköznapibb állatban bízom. Mondjuk egy kígyó.
A teremhez érve megállok. Hangosan kopogtatok kétszer, utána nyitok csak be.
- Jó napot tanár úr, remélem nem késtem - mosolyodom a férfira ha benn van, ha nincs akkor bemegyek és egy padban csendesen megvárom.
Hozzászólásai ebben a témában

Szávay Edmund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. március 21. 00:47 | Link

Júlia
animágia óra, a kezdetek;
______________________________________


Az órára pillantok, de még bőven van idő arra, hogy bármi is történjen. Nem tudom, hogy én vagy a lányka lesz izgatottabb attól, hogy ma megtartjuk az első órát, valahol gyanítom, hogy én leszek az, akinek jobban izzadni fog a tenyere, mert hiába lestem én el egy-két taktikát másoktól, ha amúgy dunsztom nincs, hogy mi lenne a jó; a szigor vagy a lazaság. Vélhetően, utóbbit fogom előnybe tolni, a szigort csak azért, mert nem akarom, hogy bármi baja essen itt bárkinek, azért, mert én lazán tartom a gyeplőt és azt tesznek, amit akarnak. Részben igen, de minden másra figyelni kell majd, itt most az én fejem fog igencsak a porba hullani, ha nem lesz rendben minden.
Még egyszer és utolsónak átrendezem a jegyzeteket, amiket írtam vagy épp csak kikerestem és lemásoltam. Egy részét odaadom majd neki – és a többieknek is, mindenkinek készült, legalább körmölni nem kell annyit, csak ha akarnak jegyzeteket, arra is van hely -, a többi marad nálam, bár nem felolvasóestet fogok én itt tartani, jobb lesz a kapaszkodó, ha nagyon eltévednék a sorok között, vagy épp a témákban. Szusszanok egyet, felállok a székről, teszek egy kört az asztalon, most még nem kell sok hely, semmi, de azért mégis elrendezgetem azt, ahova majd ülni fog. Oké, most már tényleg túlizgulom az egészet, jó hogy nem takarítom fényesre az asztal lapját, mielőtt azonban tényleg megcselekszem, egyszerűen lépek vissza az asztalhoz és támaszkodom neki. Ebben a pillanatban kopognak, mivel senkit se várok és remélem, nagyon nem ide akar valaki betörni smárolni, így remélem, ő lesz az, akit várok. Barátságos – már ami tőlem kitelik – képpel fordulok felé, amint megpillantom.
- Hello -  biccentek felé. – Dehogy késtél, még korai is vagy – őszintén, amíg nem órákig kell várnom valakire, addig senki sem késik. De elég is, itt vagyunk, az a lényeg. – És, izgulsz már? – nem kezdek bele, azért kell egy-két mondat, lazításnak, meg úgy, nagyon az elején nem is lesz még izgalmas. A papírok felé nyúlok gyors, mielőtt elfelejtem. – Ez a tiéd, majd fusd át, de így nem kell tollsercegést hallgatnom, neked meg kímélve lesz a csuklód – nyújtom felé a jegyzeteket.
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. április 5. 15:05 | Link

Szávay Edmund
Animágia óra

_______________________________________________



Elmosolyodom a válaszára, úgy tűnik,  ő sem a Bagolykő legszigorúbb tanárainak elit tagja, bár kezdem úgy érezni, nincsen is igazából ilyen klub.
- Nagyon, el sem tudja képzelni a tanár úr, mennyire - kezdek áradozni neki bájos lelkesedéssel - ma éjjel még aludni sem igazán tudtam, azon pörgött az agyam vajon mi lehetek állati alakban - teszem hozzá nyomatékként, pedig ha tudná szegény, hogy mennyire jóízűen húztam a lóbőrt. Néha el is felejtem, hogy hivatalosan rossz alvó vagyok, azért kaptam engedélyt a külön szobára. Majd fel is kell írnom, hogy néha kóvályogjak álmatlanul, csakhogy mindenki lássa Vattai Júlia nem Csipkerózsika.
A jegyzetekre nem számítok, de csillogó szemekkel veszem el őket.
- Jaj de jó, köszönöm szépen - ennek tényleg örülök. Ugyan nem jelent gondot körmölni, a jegyzeteim mindig szépek és olvashatóak, azonban ki lenne az a hülye, aki visszautasítja a kész jegyzeteket?
Azt nem tudom várunk-e még valakit, vagy csak én vagyok jelenleg a legkezdőbb animágus ebben a kastélyban, mindenesetre beülök az első sorba ha más utasátást nem kapok és nagy szemekkel várom, hogy a tanár úr elkezdhesse átadni tudását, amivel aztán olyan csúnya dolgokat tehetek, hogy ha tudná valószínűleg két lábbal rúgna ki az ajtón szigorúan a jegyzetek nélkül.
Hozzászólásai ebben a témában

Szávay Edmund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. április 25. 18:54 | Link

Júlia
animágia óra, a kezdetek;
______________________________________


Így, hogy már itt van, annyira nem tűnik olyan lehetetlennek, hogy menni is fog. Mert Rebekánál más, itt azért nem lehetek olyan, mint ott, nem is akarok. Csak azt, hogy minden rendben legyen, semmi se fontosabb. Vagyis de, de abba most nem megyek bele.
- De azért talán mégis el tudom képzelni valamennyire - mosolygom meg a dolgot, mert én is voltam tanonc, én is tudom, milyen ezen végigmenni, mivel jár. Várni valamire, még engem is lázba tudott hozni, pedig nem voltam a legkellemesebb diák sosem.
- Az még egy kicsit odébb van, hogy megtudjuk. Addig azért aludj, kell majd az, hogy kipihent legyél - na nem hiányzik az, hogy emiatt történjen valami később, amikor átalakul vagy leginkább, amikor először. - Vannak tippjeid? Van, akinek totálisan bejön. Minek érzed magad, mi lehet odabent? - közben nála is, ahogy a másik diákomnál, leveszem a széket és letelepedek elé a padhoz. Könnyebb volt így akkor is, most is, leülve dőlök hátra, miután kiosztottam az ő kis papírjait is. Hagyom, hogy átnézze, ha akarja, biztosan bele fog kukkantani, mi a frász pihenhet a lapokon. Nincs is ezzel gond, addig is kényelembe helyezem magam.
- Semmiség. De persze ezek mellett is nyugodtan bombázz kérdésekkel - letelepedik, lepakol, én pedig akkor kezdek is. Nem jön Zayday, úgy a legjobb, ha mindenkivel egyedüliként tartok bármit. Nincs az, hogy zavarja a másik, zavarban van más előtt, jobb a békesség, hogy mindenki a saját tempójában halad és fejlődik. Meg így aztán várni sem kell arra, hogy kinek hogyan és mennyi ideje van. Nekem ez főleg könnyebb.
- Nos, akkor kezdjük is - dőlök előre, amint látom, hogy rám figyel és nem a papírokra. - Mivel itt az egész tested kell majd alakítani és nem egy poharat vagy gyufát, így aztán különösen oda kell majd figyelni mindenre. Először is elő fogunk erre készülni, fejben, lélekben - talán ez ijesztőnek hangzik, az is valahol, de hát másképp nem lehet.
- Első körben elméletben és két gyakorlati feladatot fogok adni. Melyiket mondjam elsőre, a kisebb rosszat? - mosolyodom el, bár egyik sem rossz, kivéve, ha valaki tényleg nem éppen képes koncentrálni és kitartani. Itt bőven ki fog derülni.
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. május 27. 18:13 | Link

Szávay Edmund
Animágia óra

_______________________________________________


A válaszára elvörösödöm.
- Oh igaz is biztos maga is mindezen átment fiatal korában - motyog zavarodottan mosolyogva. Amúgy az ember az ilyesmi mellett tényleg gyakran hajlamos elsiklani, hogy az idősebbek a gyakori szituációkon anno átestek ugyanúgy, mint mi. Viszont néha ezt az öregebbek felejtik el, amikor megértést kellene tanúsítani. Gyökér nénik a buszon.
A következő kérdésen elgondolkodom. A lény az igazi személyiségemet fogja tükrözni. A valódi Vattai Júliát, nem pedig a navinés álomvilágban élő disney hercegnő hasonmást. Egy pillanatra felnézek a férfira. Vajon ő el fog gondolkodni azon, ha egy kedves lány alakja kígyó lesz vagy valami kegyetlen ragadozó? Meg fogja kérdezni, hogy hogyan lehet ez? Emiatt határozottan aggódom, mégis szelíden mosolygok. Nem eshet le az álarc.
- Nyuszi - felelem könnyedén. Egyelőre legyen ez, aztán ha kialakult, majd meglátom mivel tudnám kihúzni magamat. Talán nem is az a mindenbe az orrát dugó alak és nem fogja érdekelni az sem, ha személyiséggel ellentétes állat lesz belőlem.
A lapokat hamar átböngészem, felületesen belekukkantva, de nem szeretném ezzel húzni az időt vagy túl nagy csendet kelteni a terembe így hamar leteszem és újra a tanár úrra emelem tekintetem. A mondandóját figyelmesen hallgatom. Nálam pláne nem babra megy a játék. Felkészülni testben és lélekben, ez olyan unalmasnak hangzik, de ha kosár nélkül nincs almaszüret, hát legyen, fonok én olyat, hogy kigúvad Szávay bá' szeme.
- Kezdjük a legrosszabbal - kérem. Felesleges fokozatokban haladni, sokkal jobb először a legrosszabbat megtapasztalni aztán kellemesebb vizekre evezni a kevésbé rosszakkal.
  
Hozzászólásai ebben a témában

Szávay Edmund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. július 4. 01:19 | Link

Júlia
animágia óra, a kezdetek;
______________________________________


- Néha akaratlanul elfelejtitek, hogy a tanárok is voltak tinik – vigyorodom el, mintha ezzel most kicsit piszkálni szeretném. - Ne aggódj, néha még én is -legyintek. De tény, ugyan így voltam én is. Nem néztem őket úgy, hogy lehetett fiatal, bulizhatott, mert csak annyit láttam és ismertem, amiket az órán műveltek. Ennyi elég is volt, nem is kellett több. Igyekszem tartani a dolgokat egy olyan egyensúlyban, ami mind a kettő fél számára mókás, de főleg nekem.
Hagyom gondolkodni, hiszen ezt én sem tudhatom, se nem ismerem annyira, se nem vagyok jós. Néha a legártatlanabbak is olyasmit öltenek, ami őket és a világot is meglepi, nemhogy engem. De nem szaladok előre, nem látok rémeket, sem álomképeket. Amikor én voltam ennél a kérdésnél, minden rémes vetítettem magamra, mert úgy és azt láttam. Lényegében bejött, mert elsőre ijesztő, aztán látják csak meg, hogy semennyire sem veszélyes. Vagyis tud az lenni, ha én akarom, de igazi, valós támadásra sosem használtam még. Elmosolyodok a válaszon.
- Egy nyuszi. Nem is rossz. Vagy egy kismadár, aki repülni vágyik. Ez pusztán csak szórakozás, meglátjuk, mennyire jön be alapon – mosolygok egy sort, majd hagyom is a jóslatokat. Átnézi az írást, miközben pár morzsát ejtek el. Ez tényleg még csak a szórakozás, lehet előfordul, hogy olyasmi fog történni, amely miatt azt kívánja, bár sose engedtem volna ezt neki. Vagy nem tudom, ő, ők az elsők ebben a kalandban nekem és még én is most tanulok. Egyszerre velük, csak a bőrváltás nekem már rutinmeló, míg a tanítás… Hát nem.
- Jó választás – biccentek felé, majd pár pillanatra fordulok meg és nyúlok hátra. Nem keresek sokáig, egy kis üvegcsét fogok ujjaim közé és ezzel lépek elé. Felé tartom, hogy láthassa, mi is lapul benne. Nem bájital, nem por és nem pirula. Egy levél pihen benne, amelyhez kézzel sosem értem, csipesszel tettem bele, majd zártam le, hogy ez csak az övé.
- A rosszabb. Ártatlannak látszik, de utálni fogod – mosolygok rá. Milyen jó vagyok már. Csupa ösztönző szó, mégis valós. Minek kendőzzem? - Ez itt egy mandragóra levele. Az lesz az első nagy feladatot, hogy ezt a nyelved alatt a szádban őrzöd kereken egy hónapig. Nem veheted ki, nem köpheted ki. Ha lenyeled, adok másikat, de kezdődik előröl. Ez a lépcső első és nagy foka, amely segít a célban. Ha ez nincs meg, nem tudok segíteni – adom át a fiolát. - Nos, most még futhatsz – mondom játékosan, miután belelöktem a mély vízbe.
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. július 8. 21:50 | Link

Szávay Edmund
Animágia óra

_______________________________________________


- Mert néha nem úgy viselkednek mint akik voltak tinik - rázom meg a fejem, de közben haloványan elmosolyodom. Nem akarom, hogy azt érezze letolom, vagy hogy rá célozgatok ezzel. Mert amúgy nem rá. Sőt nem is néz ki olyan öregnek, kifejezetten jól néz ki, pláne ezzel a vigyorral. El tudnám képzelni magam alatt, magam felett, magam mögött. Sose csináltam még tanárral, tuti tök izgalmas lenne. De bármennyire is kecsegtető gondolatok ezek, muszáj figyelmeztetnem magam. Szávay bá' jelenleg az egyik legfontosabb eszközöm. Erősebbé kell válnom. Újabb és újabb varázslatok elsajátítani, hogy ne tudjanak elkapni. Ebben pedig az előttem ülő férfi tudta nélkül igen sokat segít.
A találgatás is szóba jön, amire azt találom mondani végül, hogy szerintem nyuszi leszek. Igaz, én lepődnék meg legjobban, ha tényleg nyuszi lennék.
- Hű az se lenne rossz, saját szárnyakkal felszállni nagyon izgalmas lehet -lelkesedem. Ragadozó madár tényleg lehetséges alakjelölt, a repüléssel pedig rengeteg szituációból tudnám kihúzni magam.
A rosszabbat választom. Legalább utána csak jobb lehet alapon. Az előhúzott üvegcsére felvonom a szemöldököm. Egy darab levél, erről a részről hallottam már szóbeszédeket. Amikor odaadja, míg hallgatom őt alaposabban szemügyre veszem. Kicsit utánajártam a dolgoknak, csak, hogy ne vegyek semmi olyasmit a számba, ami mondjuk lefülelhet, megfigyelhet, megtalálhat a kétes ügyletek végett, így totális nyugalommal nyitom ki az üvegcse száját és teszem a szám a levelet. Egy ilyen pitiáner feladat nem fog megállítani abban, hogy hatalomra tegyek szert de nem ám.
- Soha - vigyorodom el kihívóan, miután a nyelvem alá igazítom a levelet.
- És mondja, ha valaki más hozzáér akkor is vége a feladatnak? - billentem kíváncsian oldalra a fejemet. Kicsit meginog nyelvem alatt a levél, amit hamar megzabolázok de így is selypítősre sikeredik az eleje. Ezt majd még gyakorolom kell később.
Hozzászólásai ebben a témában

Szávay Edmund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. augusztus 29. 22:37 | Link

Júlia
animágia óra, a kezdetek;
______________________________________


Szórakozottan morranok fel a szavaira. Persze, hogy tudom milyen az, amiről beszél. Nekem is voltak olyan tanáraim, akik olyan merevek voltak, mint a beton, de olyan lazák is, akikkel simán leültem sörözni. Ki milyenre neveli magát az évek alatt, tény, aki lazán kezdi, ki is tud égni hamar, vagy épp nem és akkor vége a dalnak.
- Megesik. Ezért sem lettem teljes értékű tanár. Én nem tudok akkora seggarc lenni minden nap – vonok vállat. Tessék, még a szavaim se válogatom meg, bár ez még mindig finom ahhoz képest, miket tudnék. Na de ezzel is csak jelzem neki, nem tartom magam azok közé, akik elfelejtették. Én az életem egy teljesen másik szakaszát igyekszem elfelejteni, szóval a tini-mód bármikor jöhetne, ha tudnék olyat. Az miből is állt? Ittam és… ja igen, már minden megvan. Maradjunk is a tanításnál jelenleg.
- Igen, az is egy jó opció. Én galamb akartam lenni, hogy tojhassak mindenki fejére. Erre kutya lett. Az élet kegyetlen – nem mintha ezzel meg akarnám ijeszteni, mert felesleges. Felfogta, hogy nem ő választ, csak tippel, amit megjegyzek és amikor majd eljön az ideje, megnézzük, mennyi sikerült belőle. Nekem is csak elsőnek volt „csalódás”, hogy nem az lett, amit akartam, aztán mennyi mindent kihoztam belőle. És most rajta a sor, hogy kihozza magából. Figyelem, ahogy az üvegre esik a tekintete, majd el is veszi azt. Már jól áll hozzá.
- Akkor máris előrébb vagy. Ha nem adod fel, akkor pikk-pakk megleszünk. Szeretem az ilyet – nem mintha olyan sok diákom lett volna, illetve, az sem, hogy annyira türelmetlen lennék. De na, jobb előbb megvalósítani valamit, mint tökölni összevissza. - Óha, hajaj – vigyorodok el a kérdésre. Értem én mire gondol és céloz, nem bírom ki, hogy ne viduljak rajta egy sort. Ez olyan, mint mikor gyógyszert ír fel az orvos és az az első kérdés, hogy lehet-e rá inni. Nos, nem mondom, nekem is hasonló kérdésem akadt és hasonló miatt bukott el az első próbálkozás. Csak másodjára maradt meg a levelem, mert nos, kicsit másra használtam a nyelvem és elfelejtettem. Na de ismétlés volt a tudás anyja és arra az egy hónapra fékeztem magam. Vagyis a szám.
- Amennyiben nem löki ki, felőlem csőrözhettek. Az a kevés idő vagy több, amit ott tölt, nem zavarja meg, a lényeg, hogy hát… lényegében abban az időben csakis nálad van és beissza, amit kell. De azért csak óvatosan – kacsintok egyet, majd összeszedem a papírokat. - A másik feladat könnyebb, bár a szavakkal nem lesz. A papírra írva van, de mondom is, hogy halljad: Amato Animo Animato Animago. Ezt kell gyakorolnod mellette, a levéllel együtt. Egyelőre csak ennyivel kínozlak – a vigyorból most mosoly lesz csupán, aztán hagyom, hogy eméssze a dolgokat. - Van még kérdésed?
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély