A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=836981#post836981][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.09.16. 13:26[/b][/url]

A tanári szobától sétálok komótos léptekkel Laines mellett. Halvány, de jól látható mosoly pihen ajkaimon, míg végig beszélgetjük az utat. Ez a rövid időintervallum éppen elég arra, hogy elmondhassam neki nagy vonalakban, mégis miért van erre szükségem, egyáltalán mire kellenek a névtelen feljegyzések. A férfi viszonozza a mosolyt, a terem előtt válnak el útjaink, mikor ő a tanári asztalhoz sétál, én pedig a hátsó sorok mögé, direkt nekem kihelyezett szék felé indulok. Elsétálok pár már bent lévő diák mellett, ha valaki felismer és köszön, viszonzom, de egyebekben egyenesen a szék felé veszem az irányt. Fejemet visszafordítva akad meg egy pillanatra tekintetem az egyik hátsó padnál ülő srácon, de mintha észre sem vettem volna siklanak tovább kékjeim.
Gondolkodás nélkül fogom meg a széket, egy lezser mozdulattal helyezem mögé. Könnyed mozdulattal huppanok le rá, táskámból túrom ki a tollamat és a füzetet. Bokámat vetem rá másik lábam térdére, ahogy előrehajolok. Székének támlájára könyökölök, mutatóujjam kezd el játszani egy tincsével. Köré csavarom, majd hagyom leesni, ismét felcsavarom, és a mozdulatsor ismétlődik pár pillanatig, mintha csak azt mondanám vele, hogy elkaptam, mielőtt előredőlnék. Kezemet fektetem a támlára, államat támasztom rá, míg végre eljutunk oda, hogy meg is szólaljak.
- Igazán váratlan hely egy ismételt találkozásra, Csongor - választ sem várva dőlök hátra ismét, hátam huppan a támlának, majd emelem kékjeimet Laines-re. Az óra előrehaladtával szerencsére mindig találok módot arra, hogy véletlen se felejtse el: mögötte ülök. Halvány mosollyal ajkaimon, dőlök előre újra, leheletem csapódik tarkóján, ahogy Laines egy történeténél kezdek el játszani ismét hajával. Államat térdemre támasztott kezembe helyezem, meredten előre figyelek, véletlen se lehessek megvádolva azzal, hogy nem csinálom a dolgom, ami a diplomám megszerzéséhez kell. Mindössze egy szemtelen mosolyos oldalvást sandítást engedek meg magamnak, ahogy másik kezem folyamatosan jár, véletlenszerűen itt-ott megérintve a tarkóján lévő puha bőrt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=837164#post837164][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.09.21. 20:45[/b][/url]

Elfojtom a nevetést, ami feltörni készül belőlem szavaira. Meglepő, de majdnem ugyanakkora önuralom kell nekem is ehhez valószínűleg, mint neki ahhoz, hogy moderálja magát. Természetesen szavaira nem reagálok, annál sokkal jobban élvezem a helyzetet, mintsem hagyjam, hogy elrontsa a szórakozásomat. Csavargatom a tincset, valamikor a másik oldalon vélek találni egy sokkalta szimpatikusabbat, mint az előző, akkor ujjaim odavándorolnak. Somolyogva, és teljes mértékben elégedetten figyelem, ahogy mindössze pár szó kerül lejegyzetelésre a lapra, ami Csongor előtt hever. Szusszanok egyet, mintha csak unalmamat hangoztatnám, pedig figyelmemet nem kerüli el a diákság egyetlen mozdulata sem, azonban az óra közepétől már legalább nem hazugság.
A kérdésre állnak meg ujjaim, amik inkább már valóban a puha bőrt cirógatták, mintsem tincsét csavargatták volna. Visszahúzom kezemet, felemelem mindkettőt óvatosan, amolyan “kérésed számomra” kimondatlan jeleként, majd dőlök hátra a széken, belül teljes elégedettséget érezve. Bokámat ismét térdemre vetem, tollam serceg megállás nélkül, ahogy valóban az órára figyelek, megadva így a lehetőséget Csongornak is.
Laines közli, hogy vége az órának, kezem mozdul oldalasan, hogy táskámat az ölembe téve tegyem bele a füzetet, majd ejtsem bele a tollat. Nem sietem el, teljesen ráérősen mozgok, türelmesen várom meg, míg a diákok elhagyják a termet, egyre különösen figyelve, hogy véletlen se nézzek rá. Abbahagytam.
Szőke tincseim közé fúrom ujjaimat, minimálisan borzolok rajtuk, ahogy felállok, majd az ajtó felé indulok. Magam elé engedek el egy lányt, kinek arcát elönti a pír, majd lassú léptekkel hagyom el a termet, lehetségesen pontosan ugyanolyanokkal, mint ahogy érkeztem. Köszönök a kint állóaknak, köztük a nemrég kiengedett lánynak is, miközben zsebemből túrom ki a megrezzenő telefont. Elmosolyodom, majd azzal a lendülettel csúsztatom vissza farzsebembe a készüléket, hogy elinduljak a folyosón, azzal a feltett szándékkal, hogy elmenjek ebédelni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=837166#post837166][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.09.21. 20:56[/b][/url]

Elég pár másodperc, és a gondolataim már teljesen máshol járnak. Bár annyira nem kalandoznak el, mint azt bárki gondolná, főleg ezen apró szösszenetre tekintettel, amit Csongorral műveltünk, de pontosan arra elég, hogy láthatóan lepődjek meg, amikor megérzem karomon az érintést. Megmerevedek, kékjeim minimálisan kerekednek ki, ahogy felső ajkam húzódik fel az undortól. Megállok, és egy szó mint száz, rengeteg mindent mondanék az illetőnek, mikor fülemet csapja meg az ismerős tónus. Először vállam felett pillantok hátra, meglátva őt mérséklődik a bennem érzett undor, majd fordulok felé teljes testtel. Rendben, így elfogadom, hogy tapogat. Egy-egy szavára, valamikor egy teljes mondatra rebben meg szám széle, annak jeleként, hogy mekkora erőfeszítést igényel a mosolyom visszatartása ismét. Moderálom magam, megvárom, míg kiadja magából, bólogatok, ha szükséges, de egyebekben csak állok előtte, bal lábamra helyezve testsúlyomat, fürkésző kékekkel, és közelebb araszolva hozzá.
- Befejezted? - emelkedik meg fél szemöldököm kérdőn. Nagyon őszinte leszek, és elmondom, hogy fogalmam sincs min is van pontosan kiakadva. Esetleg azon, hogy elkezdtem a hajával játszani? Azon, hogy abbahagytam, ahogy kérte tőlem? Vagy tényleg az zavarja ennyire, hogy nem tudott figyelni az órára? Az utóbbit még meg is érteném, csak az első kettő közül még szükséges lenne választani egyet, hogy egyértelműbb legyen. - Elmondhatnád min vagy kiakadva pontosan - nyammogok egyet halkan, arcomat dörzsölöm meg lágy mozdulattal. Fejemet a plafon felé biccentem pár pillanat erejéig, míg lehunyt szemekkel, kissé ingatott fejjel latolgatok. A helyzet az, hogy normális esetben egyáltalán nem kellett volna ennyire élveznem a helyzetet, ami nemrég történt, azonban a tény csak rásegít, hogy ő is élvezte. Már-már imponáló az, hogy mindezek ellenére megkért, fejezzem be. Utolsó, aprót nyammogok. Akkor… fejem előre esik, ezzel egy időben lépek egyet előrébb, hogy közvetlen előtte állhassak. Elkapom tekintetét, miközben jobb kezem mozdul lassan, tenyeremet simítom arcára, minimálisan elnyílt ajkaimon villan fel egy mosoly, hüvelykujjam simításával együtt hajolok kicsit lejjebb, de éppen annyira, hogy a szemkontaktust ne kelljen megszakítanom, míg ajkainkat centiméterek választják el egymástól.
- Ha gyengének érzed, akkor ne folytassam? - búgom ajkai közé, leheletem verődik vissza az ő ajkairól, amíg hangom lágyan szeli át azt a pár centimétert. - Mert valamiért utánam jöttél - rekedtesen szólalok meg, az önuralmam legmagasabb fokának legmagasabb pontjánál állok éppen. A végkimenetel valószínűleg mindkettőnk előtt ismeretlen még, ámbár én szeretném, ha úgy végződne, ahogy gondolataim között már az egyetemen megfogalmazódott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=837168#post837168][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.09.21. 21:00[/b][/url]

A kérdésbe, mintha leheletnyi számonkérés lehetne felfedezhető. Alig érződik, mégis ott van, és a folytatás is hasonlóképpen kerül tálalásra. Mintha rossz gyerek lennék, aki valami rosszat csinált, és éppen most szeretnék megtudni a felnőttek a cselekedet mögött húzódó okokat. A tetteknek következményei vannak. Az előttem álló a következménye annak, amiért - minimálisan - kielégítettem a mai napi szórakozásomat, majd eleget téve a kérésének fejeztem is be. Olybá tűnik, hogy végül is nem tudtam jót tenni egyik megmozdulásommal sem, éppen ezért hallgatom szavait, amiket igencsak hamar megunok.
- Nem szeretnél az lenni? - és mozdulok is ismét; egyáltalán nem úgy, ahogy eddig tettem. Mintha porcelánból lenne a teste, óvatoskodva érek hozzá. Innentől már a türelmem legmagasabb fokát használom ki, hagyom, hogy kiélvezze, hagyom, hogy felfogja mégis mi történik éppen. A másodpercek mintha lassabban telnének, azonban ez most különösebben nem érdekel - a körülöttünk lévő világ megszűnik létezni ezekre a pillanatokra, amikben csak mi ketten vagyunk. Aprón mozdul feje tenyerem felé, de éppen elég ahhoz, hogy kiérezzem a mozgásból. Mosolyt engedek meg magamnak erre, amit kitartok, ami csak akkor rezdül meg minimálisan, mikor érzem lecsapódni ajkaimról az apró szusszanást. A szusszanást, ami sokkal többet mond annál, mintha szavakba öntené mit szeretne.
Szavai hatására emelkedik meg fél szemöldököm játékosan, mosolyomba gonoszkás él kerül, ami egyértelműen jelzi; egyáltalán nem tetszik az, amit hallok. Mozgására azonnal felfigyelek, így arcáról csúszik kezem tarkójára, másik kezem derekára, hogy hirtelen mozdulattal és erősen rántsam magamhoz - nem távolodhat el. Még nem. Addig nem, amíg én azt nem mondtam. Testünk simul egymásnak, erősen markolok a vékony, mégis erős derékra, mutatóujjam mozdul egyszer fel s le ott, tarkóján hüvelykujjam ismétli el a mozdulatsort. Érezze az érintésem.
- Ki kell mondanod - tartom még erősebben, ahogy eddig tettem, ajkaim szavaimnál érintik övéit, kékjeimet lesütöm. Ez már nem arról szól, hogy melyikünk mit és hogyan szeretne - de még mennyire, hogy nem. Itt már az a lényeg, hogy kimondja azt: akarlak, és én nagylelkűen és készségesen állhassak rendelkezésre, azért, hogy mindent megadhassak neki, amire csak vágyik. Magamat. Cserébe nem várok mást, mindössze annyit, hogy az enyém legyen - az sem érdekel, ha egy éjszakára, de azokban az órákban teljesen adja át magát nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=837170#post837170][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.09.21. 21:05[/b][/url]

Pillanatnyi megdöbbenését válasznak is vehetném - azonban testének reakciói teljesen mást mondanak, mint amire mimikája engedne következtetni. Az elégedettség bennem nőttön nő, és tudom, hogy eljött a pillanata annak, mikor magamnak is bevallhatom; nem kaphatja meg más, amíg nem lesz az enyém. Szeretném, ha halkan, a túlfűtött szobának lehelné a nevemet, mint egy visszafojtott imát. Szeretném, ha teste érintésem alatt vonaglana és vágyna még többre és többre. Minden pillanattal csak többre, hogy megadhassam neki - majd később még többet vegyek el tőle. Ördögi táncot szeretnék vele járni, amiből csak egyikünk kerülhet ki győztesen.
Kékjeim kezének mozgására az első pillanatokban zizzennek le pár pillanatra csupán, hogy utána ismét arcán függeszkedjenek. Ezek a feszült pillanatok alapozzák meg a végkimenetelt - aminek igencsak sokan lehetnek majd szemtanúi. A folyosó nem ürült ki annak ellenére, hogy mi teljesen kizártuk a külvilágot, és egy olyan dimenzióba kerültünk, ahogy csak ő van és én. Ahol úgy fokozom a feszültséget, ahogy nem szégyellem, és még csak nem is tartok attól, hogy Csongor esetleg összeroppanna a súlya alatt - immár a vágy sokkal nagyobb mindkettőnkben ahhoz, hogy futni hagyjuk a másikat. Tekintetem villan az ismételten mozduló karra, ami vállamon simít fel, majd áll meg - és jöhet a pillanat, amire eddig mindketten feszülten vártunk. Csongor ledöntötte büszkesége várának utolsó falát is, így könnyűszerrel sétálhatok át a törmeléken; egy féloldalas mosollyal villannak kékjeim egyaránt. Úgy játszik velem ő is, ahogy nem szégyelli - ajkaimat lágyan érintő ajkai erre a legjobb példa -, és ez valahol nagyon imponáló. Többet szeretnék.
- Tudsz te, ha akarsz - az utolsó szó pár hangja már nem is hallható ki tisztán, ahogy ajkaim végre rendesen érintik övéit. Tarkójára csúsztatott kezem simul feljebb, tincsei közé, ott szorulnak ökölbe, hogy fejét feszítsem hátrébb minimálisan - szükséges, hogy sokkalta jobban elmélyíthessem a csókot, amire túl régóta várok. Ami túl régóta érik már kettőnk között. Kezem lejjebb csúszik fenekére, hogy közelebb húzzam magamhoz, gondolkodás nélkül markolok is bele, halkan morranok fel, miközben nyelveink járnak táncot. És csak még többet szeretnék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=837174#post837174][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.09.21. 21:25[/b][/url]

Ő emelkedik, én pedig automatikusan mozdulva egyenesedem fel kissé, hogy csak még jobban érezhessem testét a sajátomnak simulni. Kezem simul lejjebb fenekén, még közelebb vonom magamhoz - nem mintha ez még lehetséges lenne. Mégis minden lehetőséget meg szeretnék ragadni, hogy közelebb érezhessem magamhoz, teljes mértékben ignorálva a tényt, hogy az iskola egy folyosójának a kellős közepén teljesedik ki az, aminek sokkalta… intimebb környezetben kellene.
Kezem csúszik ki tincsei közül, nyakának vonalán, vállán, mellkasán vezetem le, hogy azt is fenekére simíthassam. Térdeim hajlanak be minimálisan - pontosan azzal a feltett szándékkal, hogy szemből kaphassam fel, mikor eltol magától. Alsó ajkára harapva távolodom el, tekintetem csupán pár pillanat erejéig hagyom lesütve. Ne itt. Halkat sóhajtok, államat emelem meg, hogy felnézhessek rá, és szemben találhassam magam az ugyanolyan vággyal csillogó tekintettel, mint ami valószínűleg az enyémben is tökéletesen látszik. Kékjeim zizzennek oldalasan. A terem ajtaja félig nyitva, és mintha nevetve hívogatna. Jobban kihúzom magam, Csongor feje fölött először, majd lassú mozdulattal vállam felett pillantok hátra. Szemöldököm emelkedik meg - a folyosó, ami eddig tömve volt diákokkal, viszonylag üres már. A kérdésre pillantok le rá ismét, szemtelen vigyor kerül arcomra, jobb kezem mozdul: hüvelykujjam csúszik végig alsó ajkán, annak mozgását követem lesütött tekintettel, mielőtt megállna közepén, kissé feljebb mozdítva siklana ajkai közé.
- Máshol - meg kell, hogy kapjalak, Csongor. Most. Ha nem most, később aligha jönne el a tökéletes pillanat, ami éppen olyan tökéletlen, amilyennek lennie kell. Megadja a lehetőséget, hogy valóban csodálatosat faragjunk belőle. Kezem esik le ajkai közül, szusszanok, majd fogom meg kezét és húzom magammal hirtelen mozdulattal a terem felé. Az ajtó hangos csattanással vágódik be mögöttünk, vele egy időben a táskám is a földön csattan, ahogy Csongor arcára csúszik mindkét kezem. Lehajolok, az ajtónak taszítom, hogy úgy falhassam ajkait, ahogy a folyosón nem engedtem meg magamnak. Egyik kezem simít lejjebb, nadrágja karimájánál állnak meg ujjaim, minimálisan csusszannak az alá, ahogy belemosolygok a csókba, miközben lábam feszíti szét övéit. Innen nem mész sehova. Már nem engedhetem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=837176#post837176][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.09.21. 21:43[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=837236#post837236][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.09.24. 10:42[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=837394#post837394][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.09.27. 20:12[/b][/url]