A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki: A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg: - Északi szárny - Mágiatörténet tanterem
A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról. - Keleti szárny - Gemmológia Terem
Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja. - Keleti szárny - Rúnatan tanterem
A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.
- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem
Átlagos.
- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem
A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel. Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve. Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon. Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról. Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára. A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes. Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is! - Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem
Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját. - Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem
A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg. A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza. A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is. - Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem
Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre. A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet. Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.
//Álmodói tudnivalók: minden eddig külön témás tanterem itt található az első posztban, feltüntetve azt is, hogy a kastélyon belül hol helyezkednek el. A megcímzésnél elég feltüntetnetek, hogy hol játszotok.//
|
|
|
A tanári szobától sétálok komótos léptekkel Laines mellett. Halvány, de jól látható mosoly pihen ajkaimon, míg végig beszélgetjük az utat. Ez a rövid időintervallum éppen elég arra, hogy elmondhassam neki nagy vonalakban, mégis miért van erre szükségem, egyáltalán mire kellenek a névtelen feljegyzések. A férfi viszonozza a mosolyt, a terem előtt válnak el útjaink, mikor ő a tanári asztalhoz sétál, én pedig a hátsó sorok mögé, direkt nekem kihelyezett szék felé indulok. Elsétálok pár már bent lévő diák mellett, ha valaki felismer és köszön, viszonzom, de egyebekben egyenesen a szék felé veszem az irányt. Fejemet visszafordítva akad meg egy pillanatra tekintetem az egyik hátsó padnál ülő srácon, de mintha észre sem vettem volna siklanak tovább kékjeim. Gondolkodás nélkül fogom meg a széket, egy lezser mozdulattal helyezem mögé. Könnyed mozdulattal huppanok le rá, táskámból túrom ki a tollamat és a füzetet. Bokámat vetem rá másik lábam térdére, ahogy előrehajolok. Székének támlájára könyökölök, mutatóujjam kezd el játszani egy tincsével. Köré csavarom, majd hagyom leesni, ismét felcsavarom, és a mozdulatsor ismétlődik pár pillanatig, mintha csak azt mondanám vele, hogy elkaptam, mielőtt előredőlnék. Kezemet fektetem a támlára, államat támasztom rá, míg végre eljutunk oda, hogy meg is szólaljak. - Igazán váratlan hely egy ismételt találkozásra, Csongor - választ sem várva dőlök hátra ismét, hátam huppan a támlának, majd emelem kékjeimet Laines-re. Az óra előrehaladtával szerencsére mindig találok módot arra, hogy véletlen se felejtse el: mögötte ülök. Halvány mosollyal ajkaimon, dőlök előre újra, leheletem csapódik tarkóján, ahogy Laines egy történeténél kezdek el játszani ismét hajával. Államat térdemre támasztott kezembe helyezem, meredten előre figyelek, véletlen se lehessek megvádolva azzal, hogy nem csinálom a dolgom, ami a diplomám megszerzéséhez kell. Mindössze egy szemtelen mosolyos oldalvást sandítást engedek meg magamnak, ahogy másik kezem folyamatosan jár, véletlenszerűen itt-ott megérintve a tarkóján lévő puha bőrt.
|
|
|
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij INAKTÍV
#fattyú #édes ördög offline RPG hsz: 484 Összes hsz: 1242
|
Írta: 2021. szeptember 16. 13:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=836981#post836981][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.09.16. 13:26[/b][/url] A tanári szobától sétálok komótos léptekkel Laines mellett. Halvány, de jól látható mosoly pihen ajkaimon, míg végig beszélgetjük az utat. Ez a rövid időintervallum éppen elég arra, hogy elmondhassam neki nagy vonalakban, mégis miért van erre szükségem, egyáltalán mire kellenek a névtelen feljegyzések. A férfi viszonozza a mosolyt, a terem előtt válnak el útjaink, mikor ő a tanári asztalhoz sétál, én pedig a hátsó sorok mögé, direkt nekem kihelyezett szék felé indulok. Elsétálok pár már bent lévő diák mellett, ha valaki felismer és köszön, viszonzom, de egyebekben egyenesen a szék felé veszem az irányt. Fejemet visszafordítva akad meg egy pillanatra tekintetem az egyik hátsó padnál ülő srácon, de mintha észre sem vettem volna siklanak tovább kékjeim. Gondolkodás nélkül fogom meg a széket, egy lezser mozdulattal helyezem mögé. Könnyed mozdulattal huppanok le rá, táskámból túrom ki a tollamat és a füzetet. Bokámat vetem rá másik lábam térdére, ahogy előrehajolok. Székének támlájára könyökölök, mutatóujjam kezd el játszani egy tincsével. Köré csavarom, majd hagyom leesni, ismét felcsavarom, és a mozdulatsor ismétlődik pár pillanatig, mintha csak azt mondanám vele, hogy elkaptam, mielőtt előredőlnék. Kezemet fektetem a támlára, államat támasztom rá, míg végre eljutunk oda, hogy meg is szólaljak. - Igazán váratlan hely egy ismételt találkozásra, Csongor - választ sem várva dőlök hátra ismét, hátam huppan a támlának, majd emelem kékjeimet Laines-re. Az óra előrehaladtával szerencsére mindig találok módot arra, hogy véletlen se felejtse el: mögötte ülök. Halvány mosollyal ajkaimon, dőlök előre újra, leheletem csapódik tarkóján, ahogy Laines egy történeténél kezdek el játszani ismét hajával. Államat térdemre támasztott kezembe helyezem, meredten előre figyelek, véletlen se lehessek megvádolva azzal, hogy nem csinálom a dolgom, ami a diplomám megszerzéséhez kell. Mindössze egy szemtelen mosolyos oldalvást sandítást engedek meg magamnak, ahogy másik kezem folyamatosan jár, véletlenszerűen itt-ott megérintve a tarkóján lévő puha bőrt.
|
|
|
|
Han Csongor Do-yeon Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc
• babaero • offline RPG hsz: 36 Összes hsz: 94
|
Írta: 2021. szeptember 21. 20:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=837162#post837162][b]Han Csongor Do-yeon - 2021.09.21. 20:21[/b][/url] i might be a tad naïve but I learn quick • mágusjog tanterem; szorgalmi időszak • megjelenésBőségesen idejekorán csattan be pihegve az ürességtől kongó terembe, teljes meggyőződéssel, hogy elkésett – majd telefonja képernyőjére pillant és pislog még kettőt, mire realizálja, hogy csak huszonnyolc perc múlva kezdődik az óra. Megadón szusszan és lassan a hátsó padok egyikéhez lépdel, ahol kényelmesen el is fészkel; törökülésben, fél fülében lóg a fülhallgató és dúdolgatva pakol elő, hogy lustán rajzolgasson jegyzetlapján az aktuális órát jelölő dátum köré. Elveszik annyira a dallamokban, hogy hamar fejben koreografálni kezdjen szórakozottan, az egyre nagyobb alapzaj pedig pont nem hatja meg annyira, hogy előbb eszméljen, minthogy a tanerő elhallgattatja a mindig lelkesen csacsogni képes diákságot – így lemarad Mihail érkezéséről. Ahogy tanórához illendőbb tartást vesz fel, perifériájából azonban már meglátja a világosszőke tincseket és azonnal felismeri gazdáját. Nem. Kis híján hangosan is kibuggyan belőle a szó, ahogy Mihail közvetlen mellé húzza a székét és már önmagában ezzel tönkreteszi Csongor minden esélyét arra, hogy képes legyen odafigyelni a mai tananyagra. Dacosan dr. Lainesre szegezi tekintetét, csak hogy az első érintésre lehunyja szemeit egy halk szusszanás mellett, és végigfut a gerince mentén a hideg. El akar húzódni, hogy koncentrálhasson, valahol meg még inkább belesimulna az érintésbe – pont mintha a két vállán vitatkozna a kisangyal és a kisördög. - Váratlan? Kötve hiszem, hogy valóban az lenne számodra, kedves stalker – mormog nemlétező bajsza alatt, a tény felett pedig, hogy Mihail a nevén nevezte, teljes mértékben elsiklik. Leköti az a megterhelő feladat, hogy normálisan lélegezzen és egészen véletlenül se kalandozzon el gondolatban a nyakát érő módszeres kínzásnak köszönhetően. Emberfeletti képességekre utal, hogy le-lejegyzetel infókat, de lényegében fel sem fogja jelentésüket, csak random szűri az elhangzottak alapján, hogy mi lehet fontos. Tuti hasznos kis cucc lesz, talán még egy-két Mihail tortúrájához köthető morzsácska is belekeveredik a komoly jogi eljárások taglalásába. - Lehetne, hogy abbahagyd? – a suttogva elhangzó kérdés inkább hangzik kérlelésnek, semmint olyan határozott, megelégelt felcsattanásnak, mint ahogy azt tervezte, és őszintén… Igazából már azt is megbánta, hogy kimondta. Ne hagyd abba.
|
|
|
|
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij INAKTÍV
#fattyú #édes ördög offline RPG hsz: 484 Összes hsz: 1242
|
Írta: 2021. szeptember 21. 20:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=837164#post837164][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.09.21. 20:45[/b][/url] Elfojtom a nevetést, ami feltörni készül belőlem szavaira. Meglepő, de majdnem ugyanakkora önuralom kell nekem is ehhez valószínűleg, mint neki ahhoz, hogy moderálja magát. Természetesen szavaira nem reagálok, annál sokkal jobban élvezem a helyzetet, mintsem hagyjam, hogy elrontsa a szórakozásomat. Csavargatom a tincset, valamikor a másik oldalon vélek találni egy sokkalta szimpatikusabbat, mint az előző, akkor ujjaim odavándorolnak. Somolyogva, és teljes mértékben elégedetten figyelem, ahogy mindössze pár szó kerül lejegyzetelésre a lapra, ami Csongor előtt hever. Szusszanok egyet, mintha csak unalmamat hangoztatnám, pedig figyelmemet nem kerüli el a diákság egyetlen mozdulata sem, azonban az óra közepétől már legalább nem hazugság. A kérdésre állnak meg ujjaim, amik inkább már valóban a puha bőrt cirógatták, mintsem tincsét csavargatták volna. Visszahúzom kezemet, felemelem mindkettőt óvatosan, amolyan “kérésed számomra” kimondatlan jeleként, majd dőlök hátra a széken, belül teljes elégedettséget érezve. Bokámat ismét térdemre vetem, tollam serceg megállás nélkül, ahogy valóban az órára figyelek, megadva így a lehetőséget Csongornak is. Laines közli, hogy vége az órának, kezem mozdul oldalasan, hogy táskámat az ölembe téve tegyem bele a füzetet, majd ejtsem bele a tollat. Nem sietem el, teljesen ráérősen mozgok, türelmesen várom meg, míg a diákok elhagyják a termet, egyre különösen figyelve, hogy véletlen se nézzek rá. Abbahagytam. Szőke tincseim közé fúrom ujjaimat, minimálisan borzolok rajtuk, ahogy felállok, majd az ajtó felé indulok. Magam elé engedek el egy lányt, kinek arcát elönti a pír, majd lassú léptekkel hagyom el a termet, lehetségesen pontosan ugyanolyanokkal, mint ahogy érkeztem. Köszönök a kint állóaknak, köztük a nemrég kiengedett lánynak is, miközben zsebemből túrom ki a megrezzenő telefont. Elmosolyodom, majd azzal a lendülettel csúsztatom vissza farzsebembe a készüléket, hogy elinduljak a folyosón, azzal a feltett szándékkal, hogy elmenjek ebédelni.
|
|
|
|
Han Csongor Do-yeon Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc
• babaero • offline RPG hsz: 36 Összes hsz: 94
|
Írta: 2021. szeptember 21. 20:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=837165#post837165][b]Han Csongor Do-yeon - 2021.09.21. 20:52[/b][/url] I might be a tad naïve but I learn quick • mágusjog tanterem; szorgalmi időszak • megjelenésÉs abbahagyja. Nézzenek oda, milyen jól nevelt egy férfiú ez a Mihail, hát azt remélte gondolta volna a navinés, hogy az ilyesmik még inkább erősítik a késztetést, amolyan csakazértis módon és bár full meg fog bukni mágusjogból, de legalább élvezheti a cirógatást. Ahelyett, hogy megkönnyebbülne, amiért már csak mérsékelten vannak az intimszférájában, talán még jobban is frusztrálja csupán a férfi jelenléte, az érintés hiánya; szinte bizsereg a bőre, ahol korábban játszadoztak azok az ujjak és nem, még egy bő tíz percig semmivel sem tud jobban koncentrálni, mert érzelmek teljes armadája vonul át és tol le egy villámháborút elméjében. Egy röpke pillanatra a gondolattal is eljátszik, hogy majd ő kezdeményez valami finom, sejtelmes kis közeledést, aztán a bosszankodás teljes erejével agyoncsapja a már majdhogynem kétségbeesett vágyakozást. Csendben forrong magában, de legalább már csak két vázlatpont közt dünnyög gondolatban, és a szeme sarkából vet egy pillantást élete újdonsült megkeserítőjére. A szükségesnél épp csak két másodperccel húzódik tovább, de elszakítja tekintetét a tökéletes vonásokról, még mielőtt a férfi kékjeivel találkoznának. Tehetetlen mérgelődését tovább tetézi, de valami brutális mértékben, amikor az ex-rellonos ISMÉT csak úgy se szó, se beszéd ott hagyja. Mintha nem csavargatta volna a hajtincseit az imént, olyan közel helyezkedve, hogy ha a navinés felé fordult volna… Khm. Szóval sietősen elpakolja az óra nem túl bő termését, és még mielőtt Mihail túl messzire juthatna, utána lépdel, csak hogy a folyosón, már némiképp eltávolodva a teremből kiáramló diáksokaság útjából, a férfi csuklójáért kapjon és megállítsa. - Ez aljas volt. – Hogy a simogatás, vagy hogy hallgatott a kérésre, és ténylegesen abbahagyta, örök rejtély marad. – Nem tudom, mit képzelsz magadról, de nem csinálhatod… ezt csak úgy, órán. A mágusjog állati nehéz, nem jelenhetsz meg a semmiből és vonhatod el a figyelmem! – Igazából maga se tudja, hogy mire dühös, szóval csak buknak ki belőle a szavak különösebb gondolkodás nélkül. – És könyörgöm, azt ne mondd, hogy valami hospitáló tanár vagy és majd korrepetálsz – milyen szép fantázia is lehetne ez, ugyebár –, mert kábé annyira fogom komolyan venni, mint a legutóbbi fenyegetésed. Ó, vagy ez lett volna a nagy beteljesítése? Hát, ahhoz meg elég gyenge volt. Elég sok minden történik pár másodperc leforgása alatt, de amint minimálisan leülnek a kedélyek, elengedi Mihail karját finoman, szinte ösztönösen visszakozva, a szemkontaktust azonban egy pillanatra sem szakítja meg.
|
|
|
|
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij INAKTÍV
#fattyú #édes ördög offline RPG hsz: 484 Összes hsz: 1242
|
Írta: 2021. szeptember 21. 20:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=837166#post837166][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.09.21. 20:56[/b][/url] Elég pár másodperc, és a gondolataim már teljesen máshol járnak. Bár annyira nem kalandoznak el, mint azt bárki gondolná, főleg ezen apró szösszenetre tekintettel, amit Csongorral műveltünk, de pontosan arra elég, hogy láthatóan lepődjek meg, amikor megérzem karomon az érintést. Megmerevedek, kékjeim minimálisan kerekednek ki, ahogy felső ajkam húzódik fel az undortól. Megállok, és egy szó mint száz, rengeteg mindent mondanék az illetőnek, mikor fülemet csapja meg az ismerős tónus. Először vállam felett pillantok hátra, meglátva őt mérséklődik a bennem érzett undor, majd fordulok felé teljes testtel. Rendben, így elfogadom, hogy tapogat. Egy-egy szavára, valamikor egy teljes mondatra rebben meg szám széle, annak jeleként, hogy mekkora erőfeszítést igényel a mosolyom visszatartása ismét. Moderálom magam, megvárom, míg kiadja magából, bólogatok, ha szükséges, de egyebekben csak állok előtte, bal lábamra helyezve testsúlyomat, fürkésző kékekkel, és közelebb araszolva hozzá. - Befejezted? - emelkedik meg fél szemöldököm kérdőn. Nagyon őszinte leszek, és elmondom, hogy fogalmam sincs min is van pontosan kiakadva. Esetleg azon, hogy elkezdtem a hajával játszani? Azon, hogy abbahagytam, ahogy kérte tőlem? Vagy tényleg az zavarja ennyire, hogy nem tudott figyelni az órára? Az utóbbit még meg is érteném, csak az első kettő közül még szükséges lenne választani egyet, hogy egyértelműbb legyen. - Elmondhatnád min vagy kiakadva pontosan - nyammogok egyet halkan, arcomat dörzsölöm meg lágy mozdulattal. Fejemet a plafon felé biccentem pár pillanat erejéig, míg lehunyt szemekkel, kissé ingatott fejjel latolgatok. A helyzet az, hogy normális esetben egyáltalán nem kellett volna ennyire élveznem a helyzetet, ami nemrég történt, azonban a tény csak rásegít, hogy ő is élvezte. Már-már imponáló az, hogy mindezek ellenére megkért, fejezzem be. Utolsó, aprót nyammogok. Akkor… fejem előre esik, ezzel egy időben lépek egyet előrébb, hogy közvetlen előtte állhassak. Elkapom tekintetét, miközben jobb kezem mozdul lassan, tenyeremet simítom arcára, minimálisan elnyílt ajkaimon villan fel egy mosoly, hüvelykujjam simításával együtt hajolok kicsit lejjebb, de éppen annyira, hogy a szemkontaktust ne kelljen megszakítanom, míg ajkainkat centiméterek választják el egymástól. - Ha gyengének érzed, akkor ne folytassam? - búgom ajkai közé, leheletem verődik vissza az ő ajkairól, amíg hangom lágyan szeli át azt a pár centimétert. - Mert valamiért utánam jöttél - rekedtesen szólalok meg, az önuralmam legmagasabb fokának legmagasabb pontjánál állok éppen. A végkimenetel valószínűleg mindkettőnk előtt ismeretlen még, ámbár én szeretném, ha úgy végződne, ahogy gondolataim között már az egyetemen megfogalmazódott.
|
|
|
|
Han Csongor Do-yeon Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc
• babaero • offline RPG hsz: 36 Összes hsz: 94
|
Írta: 2021. szeptember 21. 20:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=837167#post837167][b]Han Csongor Do-yeon - 2021.09.21. 20:58[/b][/url] I might be a tad naïve but I learn quick • mágusjog tanterem; szorgalmi időszak • megjelenésMegilletődötten pislog egyet a neki szegezett kérdésre, és ha nem fejezte volna be eddigre a majdhogynem összefüggéstelen, dacos monológot, ez biztosan beléfojtja a szót. Nem reagál, hiszen nincs is rá különösebben ideje, a soron következő szavak újra izzítják a pislákoló indulatokat – hogy mi baja pontosan? Mihail jelenléte, egyúttal elérhetetlensége. Az, hogy olyan természetességgel érinti a navinést, mintha legalábbis hozzá tartozna, és hogy ő maga is könnyűszerrel idomul a férfihez, mintha világéletükben ezt csinálták volna. Nem ismerik egymást, ez a kis kirohanás volt a leghosszabb szóváltásuk ezidáig… Még véletlenül sem olyan nyálas kliséket kell ide érteni, minthogy bizonyosan egymásnak lettek teremtve, hiszen sejthető, hogy feltételezett szerelmük nem lenne túl gyümölcsöző, azonban szigorúan testiség szintjén tagadhatatlan a kémia. Vágyik bármelyikük ennél többre? - Hogy nem vagyok a játékszered – legalábbis nem igazán. Ó, ha tudná. A hév ismét alábbhagy, a válasz pedig nem kifejezetten elutasítás, sokkal inkább rávilágítás, hogy kettejük közül nem csak a navinésen a sor, hogy döntésre jusson. Ez a huzavona hosszú ideig izgalmas és élvezetes tud maradni, ha kap valamiféle megerősítést annak kapcsán, hogy a mögötte meghúzódó szándék nem csupán az ex-rellonos önszórakoztatási céljából való hülyítés – ezesetben szimplán kegyetlenség. Persze mit tudna tenni ellene… Az arcára simuló kéz egy pillanatnyi üzemzavart okoz a józan gondolkodásban, hát még a tény, hogy szinte a sajátjain érzékeli Mihail ajkait, ahogy a szavakat formálja. Kell egy pár súlyos másodperc, hogy egyáltalán jelentésükben helyre kattintsa őket, a szünet pedig dramaturgiailag jobban ki sem jöhetne. Légzése felületesebbé válik, ajkai enyhén elnyílnak, ahogy ösztönösen rezdül, fejét egy picit feljebb biccentve, alkalmazkodva a fölé tornyosuló férfi magasságához, s éppen csak egy leheletnyit az érintésbe simulva szusszan egy aprót. Reakciói hangosabbak minden szónál; kérlek, folytasd. - Ha megint csak itt hagysz, keress valaki mást, akinek kellőképp kielégítő ez a gyermeteg kis közjáték – halkan duruzsolja, még egy millimétert közelebb húzódva, így már ténylegesen majdnem egymáshoz érnek ajkaik; végigfut a gerince mentén a hideg. Szavainak ellentmondva lassan elhúzódna, két okból: nehézkesen jut levegőhöz a rájuk telepedő feszültségtől, és a nyomósabb, hogy tesztelni akarja Mihail szándékait. Olyan apróságok, mint hogy párzási táncukat épp a folyosó kellős közepén bonyolítják le szégyentelenül, fel se merülnek az indokok közt.
|
|
|
|
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij INAKTÍV
#fattyú #édes ördög offline RPG hsz: 484 Összes hsz: 1242
|
Írta: 2021. szeptember 21. 21:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=837168#post837168][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.09.21. 21:00[/b][/url] A kérdésbe, mintha leheletnyi számonkérés lehetne felfedezhető. Alig érződik, mégis ott van, és a folytatás is hasonlóképpen kerül tálalásra. Mintha rossz gyerek lennék, aki valami rosszat csinált, és éppen most szeretnék megtudni a felnőttek a cselekedet mögött húzódó okokat. A tetteknek következményei vannak. Az előttem álló a következménye annak, amiért - minimálisan - kielégítettem a mai napi szórakozásomat, majd eleget téve a kérésének fejeztem is be. Olybá tűnik, hogy végül is nem tudtam jót tenni egyik megmozdulásommal sem, éppen ezért hallgatom szavait, amiket igencsak hamar megunok. - Nem szeretnél az lenni? - és mozdulok is ismét; egyáltalán nem úgy, ahogy eddig tettem. Mintha porcelánból lenne a teste, óvatoskodva érek hozzá. Innentől már a türelmem legmagasabb fokát használom ki, hagyom, hogy kiélvezze, hagyom, hogy felfogja mégis mi történik éppen. A másodpercek mintha lassabban telnének, azonban ez most különösebben nem érdekel - a körülöttünk lévő világ megszűnik létezni ezekre a pillanatokra, amikben csak mi ketten vagyunk. Aprón mozdul feje tenyerem felé, de éppen elég ahhoz, hogy kiérezzem a mozgásból. Mosolyt engedek meg magamnak erre, amit kitartok, ami csak akkor rezdül meg minimálisan, mikor érzem lecsapódni ajkaimról az apró szusszanást. A szusszanást, ami sokkal többet mond annál, mintha szavakba öntené mit szeretne. Szavai hatására emelkedik meg fél szemöldököm játékosan, mosolyomba gonoszkás él kerül, ami egyértelműen jelzi; egyáltalán nem tetszik az, amit hallok. Mozgására azonnal felfigyelek, így arcáról csúszik kezem tarkójára, másik kezem derekára, hogy hirtelen mozdulattal és erősen rántsam magamhoz - nem távolodhat el. Még nem. Addig nem, amíg én azt nem mondtam. Testünk simul egymásnak, erősen markolok a vékony, mégis erős derékra, mutatóujjam mozdul egyszer fel s le ott, tarkóján hüvelykujjam ismétli el a mozdulatsort. Érezze az érintésem. - Ki kell mondanod - tartom még erősebben, ahogy eddig tettem, ajkaim szavaimnál érintik övéit, kékjeimet lesütöm. Ez már nem arról szól, hogy melyikünk mit és hogyan szeretne - de még mennyire, hogy nem. Itt már az a lényeg, hogy kimondja azt: akarlak, és én nagylelkűen és készségesen állhassak rendelkezésre, azért, hogy mindent megadhassak neki, amire csak vágyik. Magamat. Cserébe nem várok mást, mindössze annyit, hogy az enyém legyen - az sem érdekel, ha egy éjszakára, de azokban az órákban teljesen adja át magát nekem.
|
|
|
|
Han Csongor Do-yeon Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc
• babaero • offline RPG hsz: 36 Összes hsz: 94
|
Írta: 2021. szeptember 21. 21:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=837169#post837169][b]Han Csongor Do-yeon - 2021.09.21. 21:04[/b][/url] I might be a tad naïve but I learn quick • mágusjog tanterem; szorgalmi időszak • megjelenésSzemei elkerekednek a kérdés hallatán, gyomra lomha bukfencet vet, de hogy teste így figyelmezteti a férfiban lapuló veszélyre, vagy szimplán a vágyakozás eszkalálódik hirtelen elemi erővel és olvasztja meg lassan belülről, esetleg a kettő együttese? Egy hang sem jön ki torkán, nem is igazán tudja, mit reagálhatna rá. Yesplease. NEM! Mihail nem gondolhatja komolyan. Fel kéne háborodnia már a feltételezésre önmagában, és végül is pillanatnyi döbbenete értelmezhető negatív válasznak, ő maga sem tudja hova tenni a dolgot, mert valahol kifejezetten derogál számára, egyoldalúvá teszi a másikért való küzdelmet. Valahol pedig eszméletlenül szexi. Túl könnyen adja magát, de hát mit tud tenni, ha egyszer a teste alattomos módon konstans elárulja? És valójában miért tagadna meg magától bárminemű szórakozást? Nem életre szóló kapcsolat köttetik épp ezekben a percekben köztük. Nem kell illedelmes fiúnak tűnnie, nyilvánvaló, hogy Mihail nem a két szép szeméért és lehengerlő mosolyáért környékezte meg, szóval akár engedhetne is. Mintha lenne választása… A határozott mozdulatnak köszönhetően immár ténylegesen csapdába esve a férfi karjai közt eleme megjelenése kvázi poszttraumás flashbackként felvillan, kizárólag a kontrollálatlan képességhasználat lehetőségének okán, amire azonban tulajdonképpen azóta nem volt hasonlóképp példa, és az akkori helyzet jóval… kiélezettebb volt, így egy pislogással vissza is nyomja a gondolatot oda, ahonnan galád mód előkúszott. És ha ez esetleg nem lenne elég, Mihail neki feszülő teste és a bőrét szinte égető érintés egész biztosan eloszlatnak mindennemű kétkedést, érzékei teljes mértékben a férfire fókuszálnak. Tenyere még akkor a másik mellkasára simul szinte védekezőn, mikor akaratosan közelebb rántja magához; ha esélye lenne, se ragaszkodna az elhúzódáshoz. Pár végtelenül hosszúnak tűnő pillanatig csak lélegzik, a már-már kedvesen tálalt felszólításra érzi, ahogy elönti a pír az arcát, bár ez aligha tűnik fel jelen helyzetben Mihailnak. Keze lassan feljebb simít vállán, és egészen olybá tűnhet, hogy nem tesz eleget a kérésnek, ahogy aprót mozdulva belesimul az ölelő karokba, ajkai tökéletesen illeszkednek a férfiéhez. – Csókolj meg – halkan búgja tulajdonképp már ezt is egy finom, puha kis csókba ágyazva. – Kérlek – teszi hozzá szusszanva, hogy megadja az elégtételt, ejtve büszkeségét annak érdekében, hogy tovább lendüljön a kínzó szituáció. A tiéd vagyok, gyerünk, vedd el, amit szeretnél.
|
|
|
|
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij INAKTÍV
#fattyú #édes ördög offline RPG hsz: 484 Összes hsz: 1242
|
Írta: 2021. szeptember 21. 21:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=837170#post837170][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.09.21. 21:05[/b][/url] Pillanatnyi megdöbbenését válasznak is vehetném - azonban testének reakciói teljesen mást mondanak, mint amire mimikája engedne következtetni. Az elégedettség bennem nőttön nő, és tudom, hogy eljött a pillanata annak, mikor magamnak is bevallhatom; nem kaphatja meg más, amíg nem lesz az enyém. Szeretném, ha halkan, a túlfűtött szobának lehelné a nevemet, mint egy visszafojtott imát. Szeretném, ha teste érintésem alatt vonaglana és vágyna még többre és többre. Minden pillanattal csak többre, hogy megadhassam neki - majd később még többet vegyek el tőle. Ördögi táncot szeretnék vele járni, amiből csak egyikünk kerülhet ki győztesen. Kékjeim kezének mozgására az első pillanatokban zizzennek le pár pillanatra csupán, hogy utána ismét arcán függeszkedjenek. Ezek a feszült pillanatok alapozzák meg a végkimenetelt - aminek igencsak sokan lehetnek majd szemtanúi. A folyosó nem ürült ki annak ellenére, hogy mi teljesen kizártuk a külvilágot, és egy olyan dimenzióba kerültünk, ahogy csak ő van és én. Ahol úgy fokozom a feszültséget, ahogy nem szégyellem, és még csak nem is tartok attól, hogy Csongor esetleg összeroppanna a súlya alatt - immár a vágy sokkal nagyobb mindkettőnkben ahhoz, hogy futni hagyjuk a másikat. Tekintetem villan az ismételten mozduló karra, ami vállamon simít fel, majd áll meg - és jöhet a pillanat, amire eddig mindketten feszülten vártunk. Csongor ledöntötte büszkesége várának utolsó falát is, így könnyűszerrel sétálhatok át a törmeléken; egy féloldalas mosollyal villannak kékjeim egyaránt. Úgy játszik velem ő is, ahogy nem szégyelli - ajkaimat lágyan érintő ajkai erre a legjobb példa -, és ez valahol nagyon imponáló. Többet szeretnék. - Tudsz te, ha akarsz - az utolsó szó pár hangja már nem is hallható ki tisztán, ahogy ajkaim végre rendesen érintik övéit. Tarkójára csúsztatott kezem simul feljebb, tincsei közé, ott szorulnak ökölbe, hogy fejét feszítsem hátrébb minimálisan - szükséges, hogy sokkalta jobban elmélyíthessem a csókot, amire túl régóta várok. Ami túl régóta érik már kettőnk között. Kezem lejjebb csúszik fenekére, hogy közelebb húzzam magamhoz, gondolkodás nélkül markolok is bele, halkan morranok fel, miközben nyelveink járnak táncot. És csak még többet szeretnék.
|
|
|
|
Han Csongor Do-yeon Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc
• babaero • offline RPG hsz: 36 Összes hsz: 94
|
Írta: 2021. szeptember 21. 21:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=837171#post837171][b]Han Csongor Do-yeon - 2021.09.21. 21:15[/b][/url] I might be a tad naïve but I learn quick • mágusjog tanterem; szorgalmi időszak • megjelenésA végtelenül hosszúnak tűnő várakozás feszültsége azonnal szertefoszlik, ahogy a férfi akaratának teret enged; feje hátrébb billen a hosszú ujjak vezénylése nyomán, az ajkai közül kiszökő halk nyögés beleveszik csókjukba. Egyszerre Mihailt érzi mindenhol, s teste úgy alkalmazkodik a másik érintéséhez, mintha csak egy jól koreografált mű részei lennének ők ketten. Keze mintegy támasz után kapva mar rá finoman a férfi felkarjára, amint az határozottan magához ragadja az irányítást, majd a már vállán pihenő ujjait simítja lassan fel a tökéletes szőke tincsek közé, tükrözve az ex-rellonos mozdulatait némi késleltetéssel. A visszafogott morranásra kiül karjaira a libabőr, ahogy végigbizsereg a vágyakozás a gerince mentén – akar téged. És bár aligha van köztük akár egyetlen szabad milliméter is, igyekszik azt is megszüntetni, enyhén lábujjhegyre emelkedve még jobban nekisimulni a szépen kidolgozott izomzatnak. Váratlanul éri a buborék hirtelen kipukkanása, miközben gondolatai már épp akörül kalandoztak, mennyire szép is lenne a falhoz préselődve élvezni azokat a hatalmas tenyereket magán tovább – de talán épp ez hat józanítón. Legalábbis emlékeztetőként, hol is vannak. És milyen napszakban. Tulajdonképpen csoda, hogy semmi menjetek már szobára szintű jókívánságot nem vágtak hozzájuk. És egy szempillantás alatt nagyon is tudatában van annak, hogy már-már kínosan könnyedén adta meg magát. Általában ő játszik kedvére a másikkal, és feldereng benne valamiféle megfoghatatlan, kényelmetlen nyugtalanság, amit aztán a nyilvános műsor számlájára ír. Mit fognak gondolni… A megfelelő környezetben a legkevésbé sem zavartatná magát, sőt, valószínűleg még élvezné is a figyelmet, de… Khm. Igyekszik határozottan, nem kifejezetten pánikolva eltolni magától a férfit csak annyira, hogy meg tudjon szólalni. – Ne itt. – Akkor hol? Ujjai Mihail álla vonalán pihennek, ahogy pihegve a kék szempárt keresi tekintetével, hogy aztán a folyosón futtassa végig és szinte megadón huppanjon vissza talpára egy szusszanással. Szerencsétlen helyszínválasztás, igazán tetőzhetett volna máshol is a szexuális feszültség, hát így most… Sétáljanak le a faluba? Vagy bízva abban, hogy napközben találnak üres szobát, irány a klubhelyiség? Aha. Abszolút nem öli meg a hangulatot. Szeme sarkából a terem felé les, ahonnan nemrég távoztak, végül tanácstalanul néz fel a férfire, hisz ott is épp elég rizikós… Az elképzelés egyszerre hozza lázba és mélyíti el arca halványrózsaszínes árnyalatát, hisz ez nagyon sok szempontból lenne nagyon… illetlen; beharapja az ajkát. – Folytassuk, khm… máskor?
|
|
|
|
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij INAKTÍV
#fattyú #édes ördög offline RPG hsz: 484 Összes hsz: 1242
|
Írta: 2021. szeptember 21. 21:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=837174#post837174][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.09.21. 21:25[/b][/url] Ő emelkedik, én pedig automatikusan mozdulva egyenesedem fel kissé, hogy csak még jobban érezhessem testét a sajátomnak simulni. Kezem simul lejjebb fenekén, még közelebb vonom magamhoz - nem mintha ez még lehetséges lenne. Mégis minden lehetőséget meg szeretnék ragadni, hogy közelebb érezhessem magamhoz, teljes mértékben ignorálva a tényt, hogy az iskola egy folyosójának a kellős közepén teljesedik ki az, aminek sokkalta… intimebb környezetben kellene. Kezem csúszik ki tincsei közül, nyakának vonalán, vállán, mellkasán vezetem le, hogy azt is fenekére simíthassam. Térdeim hajlanak be minimálisan - pontosan azzal a feltett szándékkal, hogy szemből kaphassam fel, mikor eltol magától. Alsó ajkára harapva távolodom el, tekintetem csupán pár pillanat erejéig hagyom lesütve. Ne itt. Halkat sóhajtok, államat emelem meg, hogy felnézhessek rá, és szemben találhassam magam az ugyanolyan vággyal csillogó tekintettel, mint ami valószínűleg az enyémben is tökéletesen látszik. Kékjeim zizzennek oldalasan. A terem ajtaja félig nyitva, és mintha nevetve hívogatna. Jobban kihúzom magam, Csongor feje fölött először, majd lassú mozdulattal vállam felett pillantok hátra. Szemöldököm emelkedik meg - a folyosó, ami eddig tömve volt diákokkal, viszonylag üres már. A kérdésre pillantok le rá ismét, szemtelen vigyor kerül arcomra, jobb kezem mozdul: hüvelykujjam csúszik végig alsó ajkán, annak mozgását követem lesütött tekintettel, mielőtt megállna közepén, kissé feljebb mozdítva siklana ajkai közé. - Máshol - meg kell, hogy kapjalak, Csongor. Most. Ha nem most, később aligha jönne el a tökéletes pillanat, ami éppen olyan tökéletlen, amilyennek lennie kell. Megadja a lehetőséget, hogy valóban csodálatosat faragjunk belőle. Kezem esik le ajkai közül, szusszanok, majd fogom meg kezét és húzom magammal hirtelen mozdulattal a terem felé. Az ajtó hangos csattanással vágódik be mögöttünk, vele egy időben a táskám is a földön csattan, ahogy Csongor arcára csúszik mindkét kezem. Lehajolok, az ajtónak taszítom, hogy úgy falhassam ajkait, ahogy a folyosón nem engedtem meg magamnak. Egyik kezem simít lejjebb, nadrágja karimájánál állnak meg ujjaim, minimálisan csusszannak az alá, ahogy belemosolygok a csókba, miközben lábam feszíti szét övéit. Innen nem mész sehova. Már nem engedhetem.
|
|
|
|
Han Csongor Do-yeon Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc
• babaero • offline RPG hsz: 36 Összes hsz: 94
|
Írta: 2021. szeptember 21. 21:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=837175#post837175][b]Han Csongor Do-yeon - 2021.09.21. 21:35[/b][/url] I will shatter your belief that I'm so innocent • mágusjog tanterem; szorgalmi időszak • megjelenésAbszolúte nem hajlandó tudomást venni a tényről, hogy a fenekén lévő kezek már épp készültek felkapni, m-mm, ha ragaszkodik méltósága utolsó kis morzsáihoz, józan ítélőképessége érdekében nem engedheti beágyazódni a gondolatot, hogy Mihail valószínűleg különösebb gond nélkül elbírná. Telt ajkai azonban megadón nyílnak el a rájuk, majd közéjük simító hüvelykujj nyomán, hogy nyelvével épp csak megnedvesítve záruljon köré, egy ártatlan, ízelítőnek is betudható csók erejéig, s közben a vágyakozástól elnehezült pillái alól néz fel a férfire. Talán tovább is játszadozott volna, ha hagyják, vagy talán már ez is sok lenne a hormonális befolyástól mentes önmagának, amit megengedne a nyílt folyosón, de még mielőtt akár csak eszébe juthatna mérlegelni ilyen apróságokat, Mihail dönt és még épp van lehetősége lopva elpillantani az időközben kiürült szakaszon az egyik irányba, mielőtt a terembe rángatják. Izgatottan követi a férfit és villámgyorsan végigfuttat fejben néhány óvintézkedést, ami legalább minimálisan csökkentené a rizikófaktort, csak hogy végül nemhogy megvalósítani ne legyen ideje, de egy pillanatra még a nevét is elfelejtse a letaglózó csóknak köszönhetően. Túl sok impulzus éri egyszerre, egyetlen kósza másodpercre követni sem tudja hirtelen, de teste ösztönösen válaszol – kezei Mihail vállát és hátát karolják át, azonnal lehetetlenül közel vonva magához. A halk szusszanást, ahogy az ajtónak nyomódva kipréselődik tüdejéből a levegő, szinte azonnal egy hangosabb, kéjes nyögés követi a többfrontú, célirányos támadások okán. Kihasználva a terem bejárata nyújtotta támaszt, szégyentelenül billenti előrébb csípőjét, lassú mozdulattal nekidörgölőzve Mihail lábának, hasfalának finoman kidolgozott izmai feszülnek és lazulnak el a kis hullámzó mozdulat nyomán a férfi ujjai alatt. A csókot is lelassítja erre a mozzanatra, egy pillanatig kínozva a másikat, majd akaratosan fogai közé veszi Mihail alsóajkát és csak annyi nyomást helyez rá, hogy épp egy leheletnyi fájdalmat okozzon vele; az elégedett hang, ami közben épp csak hallhatóan elhagyja ajkait, kísértetiesen hasonlít a doromboláshoz. Válláról tenyere a mellkasán keresztül simít lefelé, ügyelve minden egyes rezzenésre, amit a neki feszülő test produkál. Itt az ideje felfedezni, mik a határok.
|
|
|
|
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij INAKTÍV
#fattyú #édes ördög offline RPG hsz: 484 Összes hsz: 1242
|
Írta: 2021. szeptember 21. 21:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=837176#post837176][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.09.21. 21:43[/b][/url] Csongor finally... / valahogy légy szíves:
Jelen hozzászólás +18-as tartalommal rendelkezik, amely a nyugalom megzavarására alkalmas. Amennyiben kíváncsi vagy ezek ellenére is rá, kattanj tovább, azonban felelősséget nem tudok vállalni a döntésedért! - A döntés:
Olyan ártatlan. Nyelvének érintése minimális remegésre készteti bensőmet, míg ő felfelé sandítgat rám, akár egy ártatlan gyermek, ám mikor ajkai záródnak kissé összébb, hogy csókot leheljen ujjamra - valahogy az érzés is megváltozik. Csongor összes rezgése ellentétes azzal, mint amit cselekszik, és ez a kiszámíthatatlanság olyan elánnal csap belém, mintha csak én cselekedném. Bár kettőnk közül valószínűleg még mindig ő az ártatlanabb - ó, kérlek, cáfolj meg -, mégsem tudok óvatoskodva bánni vele, mikor teste reagál az enyémre, ráadásul úgy, ahogy ezelőtt még senkié. Legalábbis nem ennyire őszintén hatónak. Szikrányi lehetőséget biztosítok neki csupán levegővételre: mikor lábam furakszik övéi közé távolodom el tőle minimálisan, így van esélyem meghallani a hangosabb nyögést. Elégedetten, mélyről morranok fel, amint eljut elködösült agyamba az információ, mely szerint éppen gátlástalanul játszanak velem. És én nem teszek ellene semmit, mindössze hagyom, hogy fogai fogjanak alsó ajkamra, egy szélesebb mosollyal ajándékozom meg, lesütött kékjeim zizegnek ide-oda. Végül lehunyom szemeimet, ahogy keze indul meg. Minden pillanatát kiélvezem a simogató érzésnek, amelyre az összes porcikám reagál - szemhéjam remeg meg, felső ajkam húzódik fel minimálisan, de még várok, azonban tétlen nem vagyok. Nadrágjánál játszadozó ujjaim siklanak arrébb, hogy könnyűszerrel gomboljam ki a ruhadarabot, majd kínzóan lassan cirógassak Csongor felsője alá, mikor elérkezik a pillanat. Kezemet veszem el arcáról, lefelé araszoló kezét kapom el, ujjaim erősen fonódnak a karcsú, mégis férfias csuklóra. Gondolkodás nélkül emelem feljebb, hogy feje fölé helyezzem azt, csípőmmel törleszkedem még előrébb, ám nem túlságosan - szükségem van a helyre, hogy a nadrággal elkezdett folyamatot folytathassam, és miközben cselekszem hajolok nyakához. Nyakszirtjétől indulok, lágy csókokkal hintem, ahogy haladok feljebb harapdálom, valahol szívom a puha bőrt - iszom magamba Csongor reakcióit. Nyakától emelkedem fel, hogy ajkait vegyem ismét birtokba, sokkalta türelmetlenebbül, mint eddig tettem, szabad kezem pedig csak egyre lejjebb és lejjebb tolja a nadrágot, megállni pedig akkor vagyok csak hajlandó a ruhadarab eltávolításában, ha már elválni lennék kénytelen ajkaitól. Még nem.
|
|
|
|
Han Csongor Do-yeon Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc
• babaero • offline RPG hsz: 36 Összes hsz: 94
|
Írta: 2021. szeptember 21. 21:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=837179#post837179][b]Han Csongor Do-yeon - 2021.09.21. 21:52[/b][/url] I will shatter your belief that I'm so innocent • mágusjog tanterem; szorgalmi időszak • megjelenés∙ ∘ ● how do you like it best? ● ∘ ∙ | Figyelem, a hozzászólás kiskorúak számára nem ajánlott, a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz, jelen esetben túlnyomórészt kendőzetlen szexuális ábrázolás formájában. Ha ennek ellenére is tovább olvasnál, kattints a karikára. Csak saját felelősségre. | | | |
Tekintetét el sem szakítja a férfi arcáról, hisz bármely más testi reakciót nagyon is jól érzékel közvetlenül sajátján – ahogy minden bizonnyal Mihail számára is érezhető combjának finom feszülése a gombolkozás nyomán. A várt érintés azonban elmarad, illetve máshol folytatják útjukat a hosszú ujjak. Csongor feje tompán, megadón puffan az ajtónak, ahogy kezét épp eltérítik, mielőtt igazán izgalmas területekre tévedhetne, s egyúttal nyakát is feltárja a férfi ajkainak ostroma előtt. Nem elég. Minden egyes kínzóan ráérős érintést meglehetősen élvez, erről pihegése, egy-egy harapást vagy szívást követő élesebb levegővétele épp elég árulkodóan hathat, ahogy engedékenyen simul bele a helyzetbe. Másra sem vágyik jobban, mint hogy szabadon, büntetlenül kiszórakozhassák magukat a terem minden egyes négyzetcentijét a lehető legkülönféleképp kihasználva; hogy egymás felfedezésében ne korlátozza őket időben az aprócska tény, hogy az iskola egyik nagyon is nyilvános és nagyon is nyitott tantermében vannak. A teremben; izgatottan fészkelődik meg enyhén a férfi karjaiban, ahogy túlfűtött helyzetüktől elködösült elméjén keresztül ismét feldereng ez a kulcstényező, amit illetlensége csak még inkább szexivé tesz. Ösztönösen mozdítja csípőjét annak megfelelően, hogy könnyítse a vetkőztetést, közben tekintete körbejár a helyiségen, változatos szcenáriókat vetítve lelki szemei elé a lehetséges folytatásokat illetően; remegős sóhajából épp csak egy leheletnyi türelmetlenség érződik ki. Érzi, hogy arca felforrósodik saját gondolataitól – vagy Mihail lassú és túlontúl gyengéd tortúrájától. Panaszos, kérlelő nyögés szakad fel ajkai közül, és maximálisan viszonozza a férfi szenvedélyét a csókban. Lapockájára simítva marja közelebb magához, nekitörleszkedik szelíden minden porcikájával, amit csak pozíciójuk enged. Nem elég. Minden őrjítően elhúzott pillanattal csak nőttön nő a kockázat, hogy valaki megzavarja játszmájukat, és a lebukás veszélyével arányosan Csongor önuralma egyre csak magába roskadni látszik. Vagy túl sokat tulajdonít az exhibicionizmusnak és valójában önmagában Mihail van rá ilyen hatással. Ökölbe szorul a feje fölé szegezett keze, de nem tart ellen (még), másikkal enyhén belemélyeszti ujjait a férfi hátába, majd a csókot egy pillanatra megszakítva levegőért kap; felsóhajt – azonnal visszahajol, és ezzel párhuzamosan a férfi bőrét finom, leheletnyi cirógatás éri az álla vonalától, a füle tövén át, hogy a tarkóján lévő tincseket lustán megkörnyékezve a gerince mentén lefelé vegye az irányt, mintha csak ajkai nyomán érné lehelete. Csípőjét nagyobb hangsúllyal előrébb tolva törleszkedik ismét, és a férfi köldökétől lefelé folytatódik a lágy simítás, végül a nadrágja vonalában szertefoszlik, csak az érintés emlékét hagyva maga mögött. - Gyerünk – halkan, a vágytól rekedten sürget, ajkaitól tulajdonképp el sem szakadva. Ezt akartad, nem? A tiéd, vedd el. A vállára simít szabad keze, és feltett szándéka hátrálásra késztetni a férfit, de könnyen lehet, hogy hamvába hal az ötlet, hisz Mihail erőfölénye bőségesen elegendő ahhoz, hogy helyben tartsa, ha úgy akarja. Ha enged azonban, a tanári asztal felé navigál.
|
|
|
|
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij INAKTÍV
#fattyú #édes ördög offline RPG hsz: 484 Összes hsz: 1242
|
Írta: 2021. szeptember 24. 10:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=837236#post837236][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.09.24. 10:42[/b][/url] Csongor finally... / valahogy légy szíves:
Jelen hozzászólás +18-as tartalommal rendelkezik, amely a nyugalom megzavarására alkalmas. Amennyiben kíváncsi vagy ezek ellenére is rá, kattanj tovább, azonban felelősséget nem tudok vállalni a döntésedért! - A döntés:
Vajon mi az a pont, amikor egy ember azt tudja mondani, hogy elég? Mikor jön el az a pillanat, amikor képes vagy belátni, hogy mind a tested, mind a lelked teljesen kielégült és mostantól nem kell másra gondolnod, csak a szinten tartásra. Félő, hogyha van is ilyen, az önzőségemen, és az abba ivódó telhetetlenségemen, képtelen túlmutatni - nem elég. Soha nem lehet elég, hogy a nevemet motyogják maguk elé vágytól elfúló hangon, hogy minduntalan érinteni szeressenek, hogy türelmetlenül várják a pillanatot, amikor azt mondom eljött az idő. Itt még nem jött el. Bármennyire érezni szeretném Csongor minden mozdulatát magamon, érezni leheletét meztelen bőrömön, érinteni minden porcikáját, még nem tehetem. Addig kell elhúznom, míg képes vagyok rá, ámbár nem könnyíti meg, mikor úgy mozdul, hogy nekem megkönnyítse, pontosan olyan hangok hagyják el ajkait, amik nekem kedveznek. Engedelmeskedve lépek közelebb, ahogy húz, térdem nyomódik az ajtónak, ami megnyikordul a neki préselődő súlytól. Húzni szeretném addig, amíg nem szégyellem, amíg fel nem robbanunk belül mindketten, hogy az elsöprő vágy uralja gondolatainkat, és nekünk csak teret kelljen neki adnunk. Halkan ciccenek fel a hátamba érkező nyomó érzésre, amit éppen ki tudok engedni - a csók megszakad. Kékjeim kerekednek ki minimálisan a kellemesen lágy érzéstől, amely puhán cirógat végig bőröm különböző pontjain, fejemet feljebb emelvén kapom el Csongor tekintetét és mosolyodom el szélesen, miközben pontosan azt teszem, amit szeretne tőlem: az asztal felé hátrálok, vállamon pihenő kezére siklik az enyém, másik kezét elengedve simítom a szabadat derekára, hogy véletlenül se merészeljen eltávolodni tőlem. Fenekem ütközik az asztalnak; elérkezett az idő. Agyamból minden lehetséges kétely, esetlegesen még józan döntés is - amely felhívná a figyelmemet arra, hogy a helyszín választás nem feltétlenül a biztonságos vagy éppen intim kategóriába sorolható - szertefoszlik és csak Csongort látom magam előtt. Hirtelen fordítok helyzetünkön, kezem nyúl tarkójához, hogy rászoríthassak egy kicsit, majd simuljon tenyerem előrébb, a torkára, hogy fejét feszíthessem hátrébb, amit vállammal támasztok meg. Hüvelykujjam lágyan mozdul a puha bőrön, míg másik kezem cirógat be felsője alá, hátáról vezetem előrefelé ujjaimat, köldökétől lefelé simul a tenyerem, és csúszik be alsónadrágjába: simulva érintem férfiasságát, de ezen felül nem teszek semmit, csak még lejjebb csúsztatom kezemet, hogy az alsónadrágtól minél előbb megszabadíthassam.
|
|
|
|
Han Csongor Do-yeon Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc
• babaero • offline RPG hsz: 36 Összes hsz: 94
|
Írta: 2021. szeptember 27. 19:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=837392#post837392][b]Han Csongor Do-yeon - 2021.09.27. 19:25[/b][/url] I will shatter your belief that I'm so innocent • mágusjog tanterem; szorgalmi időszak • megjelenés∙ ∘ ● how do you like it best? ● ∘ ∙ | Figyelem, a hozzászólás kiskorúak számára nem ajánlott, a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz, jelen esetben túlnyomórészt kendőzetlen szexuális ábrázolás formájában. Ha ennek ellenére is tovább olvasnál, kattints a karikára. Csak saját felelősségre. | | | |
Esze ágában sincs eltávolodni, határozott terelgetésébe valószínűleg vegyülnek ügyetlen lépések épp közelségükből, egymásba gabalyodó testükből adódóan, ahogy hátrálásra készteti a másikat, de tudomást sem véve ezekről csókolja a férfit. A folytatással kapcsolatos elég konkrét elképzeléseit azonban Mihail egy rendkívül jól irányzott mozdulatsorral zúzza apró darabokra, kipipálgatva a legtöbb, jelenlegi szituációjukban lehetséges tökéletes húzást, amivel a teljes megadás felé taszíthatja a fiút. Mintha számtalanszor érintette volna már korábban, mintha lett volna ideje felfedezni minden porcikáját, kitapasztalni miképp játsszon rajta, hogy a vágyott reakciókat kapja. Reszketeg, elfúló sóhaj hagyja el ajkait, ahogy fordul a kocka – vagy inkább ahogy realizálja, hogy sosem volt nála az irányítás, legfeljebb annak halovány illúziója. A torkára simuló hosszú ujjak bár nem szorítanak, épp elég biztosak ahhoz, hogy a férfi mellkasához szegezzék a kisebb testet, s ennek már önmagában elegendőnek kéne lennie ahhoz, hogy legyőzve érezze magát, visszavonulót fújjon és engedjen. Az izgatott, nüansznyi kis fészkelődés inkább árulkodik azonban ellenkezőjéről, mintha minden aprócska idegszála arra biztatna: még! Homlokegyenest sétált a ragadozó csapdájába és szemmel láthatólag az ezzel járó következményeket meglehetősen élvezi. Élesen szökik tüdejébe a levegő és feszül bele enyhén az ölelésbe, álla leheletnyit felbillen, ahogy megérzi a férfi őrjítően felszínes simítását legszenzitívebb testrészén. Még. Egy röpke, már-már kétségbeesett pillanatra azt sem tudja, hogyan mozduljon, merre törleszkedjen, hogyan juthat kielégítőbb érintéshez, mivel tudná célirányosabb cselekvésre bírni partnerét; halkan felnyöszörög. Csípőjét először enyhén előre, a ruháktól épp megszabadítani szándékozó kéz irányába billenti, majd lassan hátra, fenekét a férfi merevedésének simítva, szükség esetén megismételve a mozdulatot. Keze eközben Mihail combjára talál rá és markolja meg, akaratosan még inkább magához húzva, sokkal inkább csupán jelzésértékkel, semmint érdemben ténylegesen változtatva bármit helyzetükön. M é g. – Érezni akarlak – suttog halkan, arcát épp egy picit oldalra billentve, hogy ajkai még közelebb legyenek Mihail füléhez, pihegésével csiklandozza a ki-beáramló levegő. Nem tervez könyörögni, még nem, akármennyire is sejti, hogy ez kulcsmotívum lenne ahhoz, hogy végre megkaphassa ő maga is, amit akar. De hát, kettőn áll a játék, és legalább egy minimális repedést szeretne látni a férfi egész biztosan nem is olyan megingathatatlan türelmén.
|
|
|
|
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij INAKTÍV
#fattyú #édes ördög offline RPG hsz: 484 Összes hsz: 1242
|
Írta: 2021. szeptember 27. 20:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=837394#post837394][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.09.27. 20:12[/b][/url] Csongor finally... / valahogy légy szíves:
Jelen hozzászólás +18-as tartalommal rendelkezik, amely a nyugalom megzavarására alkalmas. Amennyiben kíváncsi vagy ezek ellenére is rá, kattanj tovább, azonban felelősséget nem tudok vállalni a döntésedért! - A döntés:
Úgy simul a szituációba magába is, ahogy testemhez teszi. Ujjaim remegnek meg a nyakán lévő puha bőröm, akaratlan szorítok rá kissé jobban, ahogy kezem lejjebb halad nadrágjában - megakadok. Csípője mozdul, így simul még jobban tenyerembe, majd távolodik el, ahogy hátrébb mozdul. Mosolyom kiszélesedik a mozdulatsorra, hát még meg is ismétli, és van bőr a képén combomnál fogva közelebb húzni magához. A mosoly lankadatlan, halkan fel is morranok a mozdulatok sokaságára, amelyek ingerként érnek, és taszítanak arrafelé, hogy sokkal előbb elveszítsem a türelmem, mint szabadna. Szavai apró libabőrt idéznek bőrömön, félárbocra eresztem tekintetem - beléjük is borzongok. Fejem biccen előre, nyelvem hegye húzza végig a füle mögötti puha bőrt, mielőtt megszólalnék. - Tudom - hangom rekedtes a visszafogott vágytól és érzelmektől, ám mindezek ellenére dőlök előrébb, hogy végre rendesen le tudjam tolni azt a kibaszott nadrágot, és a cselekvés után kezem azonnal visszacsúszik lágyékára, hogy közelebb húzhassam magamhoz. Nyakát kezdem csókolgatni, de onnan kezem nem mozdul el, erősen tartom, fejét minduntalan feszítve tartom, a gondolat se fogalmazódjon meg, hogy esélye van eltávolodni - bármennyire érzékelhető, hogy nem is akar. - Kapcsold ki az övem, kérlek - mert esélytelen, hogy elengedjelek. Aprót lépek el tőle, hogyha teljesíti szándékozik az igencsak kedves kérést, akkor legyen lehetősége mozdulni. Halvány mosollyal várom, hogy cselekedni kezdjen, és mikor megteszi, igazából már a cselekedet közben veszem el lágyékáról kezemet, hogy megbűvölt farzsebembe nyúljak, majd segíthessek neki, és azzal a lendülettel szabadítsam meg magamat is - az egy ideje már feleslegessé váló - textiltől. Szabad kezemmel nyúlok ajkaimhoz, a zacskó jellegzetes tépő hangja tölti be a most halk teremben a csendet, végül az ujjaim közé került óvszer kerül végre a helyére. Lendületesen hajolok előrébb, hogy Csongor fülébe suttoghassak. - Kívánságod számomra… - helyezkedem kicsit, kezem feszíti hátra újult erővel fejét, ujjaim szorítanak nyakára, másik kezem nyúl ismét alhasához, hogy magamhoz húzhassam, és egyetlen határozott mozdulattal váljunk eggyé - amit egy sokkalta hangosabb morranással tudatosítok magamban, és talán Csongorban is.
|
|
|
|