36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. szeptember 16. 13:26 | Link

Csongor
finally... / valahogy

A tanári szobától sétálok komótos léptekkel Laines mellett. Halvány, de jól látható mosoly pihen ajkaimon, míg végig beszélgetjük az utat. Ez a rövid időintervallum éppen elég arra, hogy elmondhassam neki nagy vonalakban, mégis miért van erre szükségem, egyáltalán mire kellenek a névtelen feljegyzések. A férfi viszonozza a mosolyt, a terem előtt válnak el útjaink, mikor ő a tanári asztalhoz sétál, én pedig a hátsó sorok mögé, direkt nekem kihelyezett szék felé indulok. Elsétálok pár már bent lévő diák mellett, ha valaki felismer és köszön, viszonzom, de egyebekben egyenesen a szék felé veszem az irányt. Fejemet visszafordítva akad meg egy pillanatra tekintetem az egyik hátsó padnál ülő srácon, de mintha észre sem vettem volna siklanak tovább kékjeim.
Gondolkodás nélkül fogom meg a széket, egy lezser mozdulattal helyezem mögé. Könnyed mozdulattal huppanok le rá, táskámból túrom ki a tollamat és a füzetet. Bokámat vetem rá másik lábam térdére, ahogy előrehajolok. Székének támlájára könyökölök, mutatóujjam kezd el játszani egy tincsével. Köré csavarom, majd hagyom leesni, ismét felcsavarom, és a mozdulatsor ismétlődik pár pillanatig, mintha csak azt mondanám vele, hogy elkaptam, mielőtt előredőlnék. Kezemet fektetem a támlára, államat támasztom rá, míg végre eljutunk oda, hogy meg is szólaljak.
- Igazán váratlan hely egy ismételt találkozásra, Csongor - választ sem várva dőlök hátra ismét, hátam huppan a támlának, majd emelem kékjeimet Laines-re. Az óra előrehaladtával szerencsére mindig találok módot arra, hogy véletlen se felejtse el: mögötte ülök. Halvány mosollyal ajkaimon, dőlök előre újra, leheletem csapódik tarkóján, ahogy Laines egy történeténél kezdek el játszani ismét hajával. Államat térdemre támasztott kezembe helyezem, meredten előre figyelek, véletlen se lehessek megvádolva azzal, hogy nem csinálom a dolgom, ami a diplomám megszerzéséhez kell. Mindössze egy szemtelen mosolyos oldalvást sandítást engedek meg magamnak, ahogy másik kezem folyamatosan jár, véletlenszerűen itt-ott megérintve a tarkóján lévő puha bőrt.
Hozzászólásai ebben a témában

Han Csongor Do-yeon
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


• babaero •
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 94
Írta: 2021. szeptember 21. 20:21 | Link


i might be a tad naïve but I learn quick  •  mágusjog tanterem; szorgalmi időszak  •  megjelenés


Bőségesen idejekorán csattan be pihegve az ürességtől kongó terembe, teljes meggyőződéssel, hogy elkésett – majd telefonja képernyőjére pillant és pislog még kettőt, mire realizálja, hogy csak huszonnyolc perc múlva kezdődik az óra. Megadón szusszan és lassan a hátsó padok egyikéhez lépdel, ahol kényelmesen el is fészkel; törökülésben, fél fülében lóg a fülhallgató és dúdolgatva pakol elő, hogy lustán rajzolgasson jegyzetlapján az aktuális órát jelölő dátum köré. Elveszik annyira a dallamokban, hogy hamar fejben koreografálni kezdjen szórakozottan, az egyre nagyobb alapzaj pedig pont nem hatja meg annyira, hogy előbb eszméljen, minthogy a tanerő elhallgattatja a mindig lelkesen csacsogni képes diákságot – így lemarad Mihail érkezéséről. Ahogy tanórához illendőbb tartást vesz fel, perifériájából azonban már meglátja a világosszőke tincseket és azonnal felismeri gazdáját.
Nem.
Kis híján hangosan is kibuggyan belőle a szó, ahogy Mihail közvetlen mellé húzza a székét és már önmagában ezzel tönkreteszi Csongor minden esélyét arra, hogy képes legyen odafigyelni a mai tananyagra. Dacosan dr. Lainesre szegezi tekintetét, csak hogy az első érintésre lehunyja szemeit egy halk szusszanás mellett, és végigfut a gerince mentén a hideg. El akar húzódni, hogy koncentrálhasson, valahol meg még inkább belesimulna az érintésbe – pont mintha a két vállán vitatkozna a kisangyal és a kisördög.
- Váratlan? Kötve hiszem, hogy valóban az lenne számodra, kedves stalker – mormog nemlétező bajsza alatt, a tény felett pedig, hogy Mihail a nevén nevezte, teljes mértékben elsiklik. Leköti az a megterhelő feladat, hogy normálisan lélegezzen és egészen véletlenül se kalandozzon el gondolatban a nyakát érő módszeres kínzásnak köszönhetően. Emberfeletti képességekre utal, hogy le-lejegyzetel infókat, de lényegében fel sem fogja jelentésüket, csak random szűri az elhangzottak alapján, hogy mi lehet fontos. Tuti hasznos kis cucc lesz, talán még egy-két Mihail tortúrájához köthető morzsácska is belekeveredik a komoly jogi eljárások taglalásába.
- Lehetne, hogy abbahagyd? – a suttogva elhangzó kérdés inkább hangzik kérlelésnek, semmint olyan határozott, megelégelt felcsattanásnak, mint ahogy azt tervezte, és őszintén… Igazából már azt is megbánta, hogy kimondta. Ne hagyd abba.
Hozzászólásai ebben a témában
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. szeptember 21. 20:45 | Link

Csongor
finally... / valahogy

Elfojtom a nevetést, ami feltörni készül belőlem szavaira. Meglepő, de majdnem ugyanakkora önuralom kell nekem is ehhez valószínűleg, mint neki ahhoz, hogy moderálja magát. Természetesen szavaira nem reagálok, annál sokkal jobban élvezem a helyzetet, mintsem hagyjam, hogy elrontsa a szórakozásomat. Csavargatom a tincset, valamikor a másik oldalon vélek találni egy sokkalta szimpatikusabbat, mint az előző, akkor ujjaim odavándorolnak. Somolyogva, és teljes mértékben elégedetten figyelem, ahogy mindössze pár szó kerül lejegyzetelésre a lapra, ami Csongor előtt hever. Szusszanok egyet, mintha csak unalmamat hangoztatnám, pedig figyelmemet nem kerüli el a diákság egyetlen mozdulata sem, azonban az óra közepétől már legalább nem hazugság.
A kérdésre állnak meg ujjaim, amik inkább már valóban a puha bőrt cirógatták, mintsem tincsét csavargatták volna. Visszahúzom kezemet, felemelem mindkettőt óvatosan, amolyan “kérésed számomra” kimondatlan jeleként, majd dőlök hátra a széken, belül teljes elégedettséget érezve. Bokámat ismét térdemre vetem, tollam serceg megállás nélkül, ahogy valóban az órára figyelek, megadva így a lehetőséget Csongornak is.
Laines közli, hogy vége az órának, kezem mozdul oldalasan, hogy táskámat az ölembe téve tegyem bele a füzetet, majd ejtsem bele a tollat. Nem sietem el, teljesen ráérősen mozgok, türelmesen várom meg, míg a diákok elhagyják a termet, egyre különösen figyelve, hogy véletlen se nézzek rá. Abbahagytam.
Szőke tincseim közé fúrom ujjaimat, minimálisan borzolok rajtuk, ahogy felállok, majd az ajtó felé indulok. Magam elé engedek el egy lányt, kinek arcát elönti a pír, majd lassú léptekkel hagyom el a termet, lehetségesen pontosan ugyanolyanokkal, mint ahogy érkeztem. Köszönök a kint állóaknak, köztük a nemrég kiengedett lánynak is, miközben zsebemből túrom ki a megrezzenő telefont. Elmosolyodom, majd azzal a lendülettel csúsztatom vissza farzsebembe a készüléket, hogy elinduljak a folyosón, azzal a feltett szándékkal, hogy elmenjek ebédelni.
Hozzászólásai ebben a témában

Han Csongor Do-yeon
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


• babaero •
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 94
Írta: 2021. szeptember 21. 20:52 | Link


I might be a tad naïve but I learn quick  •  mágusjog tanterem; szorgalmi időszak  •  megjelenés


És abbahagyja.
Nézzenek oda, milyen jól nevelt egy férfiú ez a Mihail, hát azt remélte gondolta volna a navinés, hogy az ilyesmik még inkább erősítik a késztetést, amolyan csakazértis módon és bár full meg fog bukni mágusjogból, de legalább élvezheti a cirógatást. Ahelyett, hogy megkönnyebbülne, amiért már csak mérsékelten vannak az intimszférájában, talán még jobban is frusztrálja csupán a férfi jelenléte, az érintés hiánya; szinte bizsereg a bőre, ahol korábban játszadoztak azok az ujjak és nem, még egy bő tíz percig semmivel sem tud jobban koncentrálni, mert érzelmek teljes armadája vonul át és tol le egy villámháborút elméjében. Egy röpke pillanatra a gondolattal is eljátszik, hogy majd ő kezdeményez valami finom, sejtelmes kis közeledést, aztán a bosszankodás teljes erejével agyoncsapja a már majdhogynem kétségbeesett vágyakozást.
Csendben forrong magában, de legalább már csak két vázlatpont közt dünnyög gondolatban, és a szeme sarkából vet egy pillantást élete újdonsült megkeserítőjére. A szükségesnél épp csak két másodperccel húzódik tovább, de elszakítja tekintetét a tökéletes vonásokról, még mielőtt a férfi kékjeivel találkoznának.
Tehetetlen mérgelődését tovább tetézi, de valami brutális mértékben, amikor az ex-rellonos ISMÉT csak úgy se szó, se beszéd ott hagyja. Mintha nem csavargatta volna a hajtincseit az imént, olyan közel helyezkedve, hogy ha a navinés felé fordult volna… Khm. Szóval sietősen elpakolja az óra nem túl bő termését, és még mielőtt Mihail túl messzire juthatna, utána lépdel, csak hogy a folyosón, már némiképp eltávolodva a teremből kiáramló diáksokaság útjából, a férfi csuklójáért kapjon és megállítsa.
 - Ez aljas volt. – Hogy a simogatás, vagy hogy hallgatott a kérésre, és ténylegesen abbahagyta, örök rejtély marad. – Nem tudom, mit képzelsz magadról, de nem csinálhatod… ezt csak úgy, órán. A mágusjog állati nehéz, nem jelenhetsz meg a semmiből és vonhatod el a figyelmem! – Igazából maga se tudja, hogy mire dühös, szóval csak buknak ki belőle a szavak különösebb gondolkodás nélkül. – És könyörgöm, azt ne mondd, hogy valami hospitáló tanár vagy és majd korrepetálsz – milyen szép fantázia is lehetne ez, ugyebár –, mert kábé annyira fogom komolyan venni, mint a legutóbbi fenyegetésed. Ó, vagy ez lett volna a nagy beteljesítése? Hát, ahhoz meg elég gyenge volt.
Elég sok minden történik pár másodperc leforgása alatt, de amint minimálisan leülnek a kedélyek, elengedi Mihail karját finoman, szinte ösztönösen visszakozva, a szemkontaktust azonban egy pillanatra sem szakítja meg.
Hozzászólásai ebben a témában
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. szeptember 21. 20:56 | Link

Csongor
finally... / valahogy

Elég pár másodperc, és a gondolataim már teljesen máshol járnak. Bár annyira nem kalandoznak el, mint azt bárki gondolná, főleg ezen apró szösszenetre tekintettel, amit Csongorral műveltünk, de pontosan arra elég, hogy láthatóan lepődjek meg, amikor megérzem karomon az érintést. Megmerevedek, kékjeim minimálisan kerekednek ki, ahogy felső ajkam húzódik fel az undortól. Megállok, és egy szó mint száz, rengeteg mindent mondanék az illetőnek, mikor fülemet csapja meg az ismerős tónus. Először vállam felett pillantok hátra, meglátva őt mérséklődik a bennem érzett undor, majd fordulok felé teljes testtel. Rendben, így elfogadom, hogy tapogat. Egy-egy szavára, valamikor egy teljes mondatra rebben meg szám széle, annak jeleként, hogy mekkora erőfeszítést igényel a mosolyom visszatartása ismét. Moderálom magam, megvárom, míg kiadja magából, bólogatok, ha szükséges, de egyebekben csak állok előtte, bal lábamra helyezve testsúlyomat, fürkésző kékekkel, és közelebb araszolva hozzá.
- Befejezted? - emelkedik meg fél szemöldököm kérdőn. Nagyon őszinte leszek, és elmondom, hogy fogalmam sincs min is van pontosan kiakadva. Esetleg azon, hogy elkezdtem a hajával játszani? Azon, hogy abbahagytam, ahogy kérte tőlem? Vagy tényleg az zavarja ennyire, hogy nem tudott figyelni az órára? Az utóbbit még meg is érteném, csak az első kettő közül még szükséges lenne választani egyet, hogy egyértelműbb legyen. - Elmondhatnád min vagy kiakadva pontosan - nyammogok egyet halkan, arcomat dörzsölöm meg lágy mozdulattal. Fejemet a plafon felé biccentem pár pillanat erejéig, míg lehunyt szemekkel, kissé ingatott fejjel latolgatok. A helyzet az, hogy normális esetben egyáltalán nem kellett volna ennyire élveznem a helyzetet, ami nemrég történt, azonban a tény csak rásegít, hogy ő is élvezte. Már-már imponáló az, hogy mindezek ellenére megkért, fejezzem be. Utolsó, aprót nyammogok. Akkor… fejem előre esik, ezzel egy időben lépek egyet előrébb, hogy közvetlen előtte állhassak. Elkapom tekintetét, miközben jobb kezem mozdul lassan, tenyeremet simítom arcára, minimálisan elnyílt ajkaimon villan fel egy mosoly, hüvelykujjam simításával együtt hajolok kicsit lejjebb, de éppen annyira, hogy a szemkontaktust ne kelljen megszakítanom, míg ajkainkat centiméterek választják el egymástól.
- Ha gyengének érzed, akkor ne folytassam? - búgom ajkai közé, leheletem verődik vissza az ő ajkairól, amíg hangom lágyan szeli át azt a pár centimétert. - Mert valamiért utánam jöttél - rekedtesen szólalok meg, az önuralmam legmagasabb fokának legmagasabb pontjánál állok éppen. A végkimenetel valószínűleg mindkettőnk előtt ismeretlen még, ámbár én szeretném, ha úgy végződne, ahogy gondolataim között már az egyetemen megfogalmazódott.
Hozzászólásai ebben a témában

Han Csongor Do-yeon
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


• babaero •
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 94
Írta: 2021. szeptember 21. 20:58 | Link


I might be a tad naïve but I learn quick  •  mágusjog tanterem; szorgalmi időszak  •  megjelenés


Megilletődötten pislog egyet a neki szegezett kérdésre, és ha nem fejezte volna be eddigre a majdhogynem összefüggéstelen, dacos monológot, ez biztosan beléfojtja a szót. Nem reagál, hiszen nincs is rá különösebben ideje, a soron következő szavak újra izzítják a pislákoló indulatokat – hogy mi baja pontosan? Mihail jelenléte, egyúttal elérhetetlensége. Az, hogy olyan természetességgel érinti a navinést, mintha legalábbis hozzá tartozna, és hogy ő maga is könnyűszerrel idomul a férfihez, mintha világéletükben ezt csinálták volna. Nem ismerik egymást, ez a kis kirohanás volt a leghosszabb szóváltásuk ezidáig… Még véletlenül sem olyan nyálas kliséket kell ide érteni, minthogy bizonyosan egymásnak lettek teremtve, hiszen sejthető, hogy feltételezett szerelmük nem lenne túl gyümölcsöző, azonban szigorúan testiség szintjén tagadhatatlan a kémia. Vágyik bármelyikük ennél többre?
 - Hogy nem vagyok a játékszeredlegalábbis nem igazán. Ó, ha tudná. A hév ismét alábbhagy, a válasz pedig nem kifejezetten elutasítás, sokkal inkább rávilágítás, hogy kettejük közül nem csak a navinésen a sor, hogy döntésre jusson. Ez a huzavona hosszú ideig izgalmas és élvezetes tud maradni, ha kap valamiféle megerősítést annak kapcsán, hogy a mögötte meghúzódó szándék nem csupán az ex-rellonos önszórakoztatási céljából való hülyítés – ezesetben szimplán kegyetlenség. Persze mit tudna tenni ellene…
Az arcára simuló kéz egy pillanatnyi üzemzavart okoz a józan gondolkodásban, hát még a tény, hogy szinte a sajátjain érzékeli Mihail ajkait, ahogy a szavakat formálja. Kell egy pár súlyos másodperc, hogy egyáltalán jelentésükben helyre kattintsa őket, a szünet pedig dramaturgiailag jobban ki sem jöhetne. Légzése felületesebbé válik, ajkai enyhén elnyílnak, ahogy ösztönösen rezdül, fejét egy picit feljebb biccentve, alkalmazkodva a fölé tornyosuló férfi magasságához, s éppen csak egy leheletnyit az érintésbe simulva szusszan egy aprót. Reakciói hangosabbak minden szónál; kérlek, folytasd.
 - Ha megint csak itt hagysz, keress valaki mást, akinek kellőképp kielégítő ez a gyermeteg kis közjáték – halkan duruzsolja, még egy millimétert közelebb húzódva, így már ténylegesen majdnem egymáshoz érnek ajkaik; végigfut a gerince mentén a hideg. Szavainak ellentmondva lassan elhúzódna, két okból: nehézkesen jut levegőhöz a rájuk telepedő feszültségtől, és a nyomósabb, hogy tesztelni akarja Mihail szándékait. Olyan apróságok, mint hogy párzási táncukat épp a folyosó kellős közepén bonyolítják le szégyentelenül, fel se merülnek az indokok közt.
Hozzászólásai ebben a témában
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. szeptember 21. 21:00 | Link

Csongor
finally... / valahogy

A kérdésbe, mintha leheletnyi számonkérés lehetne felfedezhető. Alig érződik, mégis ott van, és a folytatás is hasonlóképpen kerül tálalásra. Mintha rossz gyerek lennék, aki valami rosszat csinált, és éppen most szeretnék megtudni a felnőttek a cselekedet mögött húzódó okokat. A tetteknek következményei vannak. Az előttem álló a következménye annak, amiért - minimálisan - kielégítettem a mai napi szórakozásomat, majd eleget téve a kérésének fejeztem is be. Olybá tűnik, hogy végül is nem tudtam jót tenni egyik megmozdulásommal sem, éppen ezért hallgatom szavait, amiket igencsak hamar megunok.
- Nem szeretnél az lenni? - és mozdulok is ismét; egyáltalán nem úgy, ahogy eddig tettem. Mintha porcelánból lenne a teste, óvatoskodva érek hozzá. Innentől már a türelmem legmagasabb fokát használom ki, hagyom, hogy kiélvezze, hagyom, hogy felfogja mégis mi történik éppen. A másodpercek mintha lassabban telnének, azonban ez most különösebben nem érdekel - a körülöttünk lévő világ megszűnik létezni ezekre a pillanatokra, amikben csak mi ketten vagyunk. Aprón mozdul feje tenyerem felé, de éppen elég ahhoz, hogy kiérezzem a mozgásból. Mosolyt engedek meg magamnak erre, amit kitartok, ami csak akkor rezdül meg minimálisan, mikor érzem lecsapódni ajkaimról az apró szusszanást. A szusszanást, ami sokkal többet mond annál, mintha szavakba öntené mit szeretne.
Szavai hatására emelkedik meg fél szemöldököm játékosan, mosolyomba gonoszkás él kerül, ami egyértelműen jelzi; egyáltalán nem tetszik az, amit hallok. Mozgására azonnal felfigyelek, így arcáról csúszik kezem tarkójára, másik kezem derekára, hogy hirtelen mozdulattal és erősen rántsam magamhoz - nem távolodhat el. Még nem. Addig nem, amíg én azt nem mondtam. Testünk simul egymásnak, erősen markolok a vékony, mégis erős derékra, mutatóujjam mozdul egyszer fel s le ott, tarkóján hüvelykujjam ismétli el a mozdulatsort. Érezze az érintésem.
- Ki kell mondanod - tartom még erősebben, ahogy eddig tettem, ajkaim szavaimnál érintik övéit, kékjeimet lesütöm. Ez már nem arról szól, hogy melyikünk mit és hogyan szeretne - de még mennyire, hogy nem. Itt már az a lényeg, hogy kimondja azt: akarlak, és én nagylelkűen és készségesen állhassak rendelkezésre, azért, hogy mindent megadhassak neki, amire csak vágyik. Magamat. Cserébe nem várok mást, mindössze annyit, hogy az enyém legyen - az sem érdekel, ha egy éjszakára, de azokban az órákban teljesen adja át magát nekem.
Hozzászólásai ebben a témában

Han Csongor Do-yeon
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


• babaero •
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 94
Írta: 2021. szeptember 21. 21:04 | Link


I might be a tad naïve but I learn quick  •  mágusjog tanterem; szorgalmi időszak  •  megjelenés


Szemei elkerekednek a kérdés hallatán, gyomra lomha bukfencet vet, de hogy teste így figyelmezteti a férfiban lapuló veszélyre, vagy szimplán a vágyakozás eszkalálódik hirtelen elemi erővel és olvasztja meg lassan belülről, esetleg a kettő együttese? Egy hang sem jön ki torkán, nem is igazán tudja, mit reagálhatna rá. Yesplease. NEM! Mihail nem gondolhatja komolyan. Fel kéne háborodnia már a feltételezésre önmagában, és végül is pillanatnyi döbbenete értelmezhető negatív válasznak, ő maga sem tudja hova tenni a dolgot, mert valahol kifejezetten derogál számára, egyoldalúvá teszi a másikért való küzdelmet. Valahol pedig eszméletlenül szexi.
Túl könnyen adja magát, de hát mit tud tenni, ha egyszer a teste alattomos módon konstans elárulja? És valójában miért tagadna meg magától bárminemű szórakozást? Nem életre szóló kapcsolat köttetik épp ezekben a percekben köztük. Nem kell illedelmes fiúnak tűnnie, nyilvánvaló, hogy Mihail nem a két szép szeméért és lehengerlő mosolyáért környékezte meg, szóval akár engedhetne is. Mintha lenne választása…
A határozott mozdulatnak köszönhetően immár ténylegesen csapdába esve a férfi karjai közt eleme megjelenése kvázi poszttraumás flashbackként felvillan, kizárólag a kontrollálatlan képességhasználat lehetőségének okán, amire azonban tulajdonképpen azóta nem volt hasonlóképp példa, és az akkori helyzet jóval… kiélezettebb volt, így egy pislogással vissza is nyomja a gondolatot oda, ahonnan galád mód előkúszott.
És ha ez esetleg nem lenne elég, Mihail neki feszülő teste és a bőrét szinte égető érintés egész biztosan eloszlatnak mindennemű kétkedést, érzékei teljes mértékben a férfire fókuszálnak. Tenyere még akkor a másik mellkasára simul szinte védekezőn, mikor akaratosan közelebb rántja magához; ha esélye lenne, se ragaszkodna az elhúzódáshoz. Pár végtelenül hosszúnak tűnő pillanatig csak lélegzik, a már-már kedvesen tálalt felszólításra érzi, ahogy elönti a pír az arcát, bár ez aligha tűnik fel jelen helyzetben Mihailnak. Keze lassan feljebb simít vállán, és egészen olybá tűnhet, hogy nem tesz eleget a kérésnek, ahogy aprót mozdulva belesimul az ölelő karokba, ajkai tökéletesen illeszkednek a férfiéhez. – Csókolj meg – halkan búgja tulajdonképp már ezt is egy finom, puha kis csókba ágyazva. – Kérlek – teszi hozzá szusszanva, hogy megadja az elégtételt, ejtve büszkeségét annak érdekében, hogy tovább lendüljön a kínzó szituáció. A tiéd vagyok, gyerünk, vedd el, amit szeretnél.
Hozzászólásai ebben a témában
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. szeptember 21. 21:05 | Link

Csongor
finally... / valahogy

Pillanatnyi megdöbbenését válasznak is vehetném - azonban testének reakciói teljesen mást mondanak, mint amire mimikája engedne következtetni. Az elégedettség bennem nőttön nő, és tudom, hogy eljött a pillanata annak, mikor magamnak is bevallhatom; nem kaphatja meg más, amíg nem lesz az enyém. Szeretném, ha halkan, a túlfűtött szobának lehelné a nevemet, mint egy visszafojtott imát. Szeretném, ha teste érintésem alatt vonaglana és vágyna még többre és többre. Minden pillanattal csak többre, hogy megadhassam neki - majd később még többet vegyek el tőle. Ördögi táncot szeretnék vele járni, amiből csak egyikünk kerülhet ki győztesen.
Kékjeim kezének mozgására az első pillanatokban zizzennek le pár pillanatra csupán, hogy utána ismét arcán függeszkedjenek. Ezek a feszült pillanatok alapozzák meg a végkimenetelt - aminek igencsak sokan lehetnek majd szemtanúi. A folyosó nem ürült ki annak ellenére, hogy mi teljesen kizártuk a külvilágot, és egy olyan dimenzióba kerültünk, ahogy csak ő van és én. Ahol úgy fokozom a feszültséget, ahogy nem szégyellem, és még csak nem is tartok attól, hogy Csongor esetleg összeroppanna a súlya alatt - immár a vágy sokkal nagyobb mindkettőnkben ahhoz, hogy futni hagyjuk a másikat. Tekintetem villan az ismételten mozduló karra, ami vállamon simít fel, majd áll meg - és jöhet a pillanat, amire eddig mindketten feszülten vártunk. Csongor ledöntötte büszkesége várának utolsó falát is, így könnyűszerrel sétálhatok át a törmeléken; egy féloldalas mosollyal villannak kékjeim egyaránt. Úgy játszik velem ő is, ahogy nem szégyelli - ajkaimat lágyan érintő ajkai erre a legjobb példa -, és ez valahol nagyon imponáló. Többet szeretnék.
- Tudsz te, ha akarsz - az utolsó szó pár hangja már nem is hallható ki tisztán, ahogy ajkaim végre rendesen érintik övéit. Tarkójára csúsztatott kezem simul feljebb, tincsei közé, ott szorulnak ökölbe, hogy fejét feszítsem hátrébb minimálisan - szükséges, hogy sokkalta jobban elmélyíthessem a csókot, amire túl régóta várok. Ami túl régóta érik már kettőnk között. Kezem lejjebb csúszik fenekére, hogy közelebb húzzam magamhoz, gondolkodás nélkül markolok is bele, halkan morranok fel, miközben nyelveink járnak táncot. És csak még többet szeretnék.
Hozzászólásai ebben a témában

Han Csongor Do-yeon
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


• babaero •
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 94
Írta: 2021. szeptember 21. 21:15 | Link


I might be a tad naïve but I learn quick  •  mágusjog tanterem; szorgalmi időszak  •  megjelenés


A végtelenül hosszúnak tűnő várakozás feszültsége azonnal szertefoszlik, ahogy a férfi akaratának teret enged; feje hátrébb billen a hosszú ujjak vezénylése nyomán, az ajkai közül kiszökő halk nyögés beleveszik csókjukba. Egyszerre Mihailt érzi mindenhol, s teste úgy alkalmazkodik a másik érintéséhez, mintha csak egy jól koreografált mű részei lennének ők ketten. Keze mintegy támasz után kapva mar rá finoman a férfi felkarjára, amint az határozottan magához ragadja az irányítást, majd a már vállán pihenő ujjait simítja lassan fel a tökéletes szőke tincsek közé, tükrözve az ex-rellonos mozdulatait némi késleltetéssel. A visszafogott morranásra kiül karjaira a libabőr, ahogy végigbizsereg a vágyakozás a gerince mentén – akar téged. És bár aligha van köztük akár egyetlen szabad milliméter is, igyekszik azt is megszüntetni, enyhén lábujjhegyre emelkedve még jobban nekisimulni a szépen kidolgozott izomzatnak.
Váratlanul éri a buborék hirtelen kipukkanása, miközben gondolatai már épp akörül kalandoztak, mennyire szép is lenne a falhoz préselődve élvezni azokat a hatalmas tenyereket magán tovább – de talán épp ez hat józanítón. Legalábbis emlékeztetőként, hol is vannak. És milyen napszakban. Tulajdonképpen csoda, hogy semmi menjetek már szobára szintű jókívánságot nem vágtak hozzájuk.
És egy szempillantás alatt nagyon is tudatában van annak, hogy már-már kínosan könnyedén adta meg magát. Általában ő játszik kedvére a másikkal, és feldereng benne valamiféle megfoghatatlan, kényelmetlen nyugtalanság, amit aztán a nyilvános műsor számlájára ír. Mit fognak gondolni… A megfelelő környezetben a legkevésbé sem zavartatná magát, sőt, valószínűleg még élvezné is a figyelmet, de… Khm.
Igyekszik határozottan, nem kifejezetten pánikolva eltolni magától a férfit csak annyira, hogy meg tudjon szólalni.
 – Ne itt.Akkor hol? Ujjai Mihail álla vonalán pihennek, ahogy pihegve a kék szempárt keresi tekintetével, hogy aztán a folyosón futtassa végig és szinte megadón huppanjon vissza talpára egy szusszanással. Szerencsétlen helyszínválasztás, igazán tetőzhetett volna máshol is a szexuális feszültség, hát így most… Sétáljanak le a faluba? Vagy bízva abban, hogy napközben találnak üres szobát, irány a klubhelyiség? Aha. Abszolút nem öli meg a hangulatot. Szeme sarkából a terem felé les, ahonnan nemrég távoztak, végül tanácstalanul néz fel a férfire, hisz ott is épp elég rizikós… Az elképzelés egyszerre hozza lázba és mélyíti el arca halványrózsaszínes árnyalatát, hisz ez nagyon sok szempontból lenne nagyon… illetlen; beharapja az ajkát. – Folytassuk, khm… máskor?
Hozzászólásai ebben a témában
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. szeptember 21. 21:25 | Link

Csongor
finally... / valahogy

Ő emelkedik, én pedig automatikusan mozdulva egyenesedem fel kissé, hogy csak még jobban érezhessem testét a sajátomnak simulni. Kezem simul lejjebb fenekén, még közelebb vonom magamhoz - nem mintha ez még lehetséges lenne. Mégis minden lehetőséget meg szeretnék ragadni, hogy közelebb érezhessem magamhoz, teljes mértékben ignorálva a tényt, hogy az iskola egy folyosójának a kellős közepén teljesedik ki az, aminek sokkalta… intimebb környezetben kellene.
Kezem csúszik ki tincsei közül, nyakának vonalán, vállán, mellkasán vezetem le, hogy azt is fenekére simíthassam. Térdeim hajlanak be minimálisan - pontosan azzal a feltett szándékkal, hogy szemből kaphassam fel, mikor eltol magától. Alsó ajkára harapva távolodom el, tekintetem csupán pár pillanat erejéig hagyom lesütve. Ne itt. Halkat sóhajtok, államat emelem meg, hogy felnézhessek rá, és szemben találhassam magam az ugyanolyan vággyal csillogó tekintettel, mint ami valószínűleg az enyémben is tökéletesen látszik. Kékjeim zizzennek oldalasan. A terem ajtaja félig nyitva, és mintha nevetve hívogatna. Jobban kihúzom magam, Csongor feje fölött először, majd lassú mozdulattal vállam felett pillantok hátra. Szemöldököm emelkedik meg - a folyosó, ami eddig tömve volt diákokkal, viszonylag üres már. A kérdésre pillantok le rá ismét, szemtelen vigyor kerül arcomra, jobb kezem mozdul: hüvelykujjam csúszik végig alsó ajkán, annak mozgását követem lesütött tekintettel, mielőtt megállna közepén, kissé feljebb mozdítva siklana ajkai közé.
- Máshol - meg kell, hogy kapjalak, Csongor. Most. Ha nem most, később aligha jönne el a tökéletes pillanat, ami éppen olyan tökéletlen, amilyennek lennie kell. Megadja a lehetőséget, hogy valóban csodálatosat faragjunk belőle. Kezem esik le ajkai közül, szusszanok, majd fogom meg kezét és húzom magammal hirtelen mozdulattal a terem felé. Az ajtó hangos csattanással vágódik be mögöttünk, vele egy időben a táskám is a földön csattan, ahogy Csongor arcára csúszik mindkét kezem. Lehajolok, az ajtónak taszítom, hogy úgy falhassam ajkait, ahogy a folyosón nem engedtem meg magamnak. Egyik kezem simít lejjebb, nadrágja karimájánál állnak meg ujjaim, minimálisan csusszannak az alá, ahogy belemosolygok a csókba, miközben lábam feszíti szét övéit. Innen nem mész sehova. Már nem engedhetem.
Hozzászólásai ebben a témában

Han Csongor Do-yeon
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


• babaero •
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 94
Írta: 2021. szeptember 21. 21:35 | Link


I will shatter your belief that I'm so innocent  •  mágusjog tanterem; szorgalmi időszak  •  megjelenés


Abszolúte nem hajlandó tudomást venni a tényről, hogy a fenekén lévő kezek már épp készültek felkapni, m-mm, ha ragaszkodik méltósága utolsó kis morzsáihoz, józan ítélőképessége érdekében nem engedheti beágyazódni a gondolatot, hogy Mihail valószínűleg különösebb gond nélkül elbírná. Telt ajkai azonban megadón nyílnak el a rájuk, majd közéjük simító hüvelykujj nyomán, hogy nyelvével épp csak megnedvesítve záruljon köré, egy ártatlan, ízelítőnek is betudható csók erejéig, s közben a vágyakozástól elnehezült pillái alól néz fel a férfire. Talán tovább is játszadozott volna, ha hagyják, vagy talán már ez is sok lenne a hormonális befolyástól mentes önmagának, amit megengedne a nyílt folyosón, de még mielőtt akár csak eszébe juthatna mérlegelni ilyen apróságokat, Mihail dönt és még épp van lehetősége lopva elpillantani az időközben kiürült szakaszon az egyik irányba, mielőtt a terembe rángatják.
Izgatottan követi a férfit és villámgyorsan végigfuttat fejben néhány óvintézkedést, ami legalább minimálisan csökkentené a rizikófaktort, csak hogy végül nemhogy megvalósítani ne legyen ideje, de egy pillanatra még a nevét is elfelejtse a letaglózó csóknak köszönhetően. Túl sok impulzus éri egyszerre, egyetlen kósza másodpercre követni sem tudja hirtelen, de teste ösztönösen válaszol – kezei Mihail vállát és hátát karolják át, azonnal lehetetlenül közel vonva magához. A halk szusszanást, ahogy az ajtónak nyomódva kipréselődik tüdejéből a levegő, szinte azonnal egy hangosabb, kéjes nyögés követi a többfrontú, célirányos támadások okán. Kihasználva a terem bejárata nyújtotta támaszt, szégyentelenül billenti előrébb csípőjét, lassú mozdulattal nekidörgölőzve Mihail lábának, hasfalának finoman kidolgozott izmai feszülnek és lazulnak el a kis hullámzó mozdulat nyomán a férfi ujjai alatt. A csókot is lelassítja erre a mozzanatra, egy pillanatig kínozva a másikat, majd akaratosan fogai közé veszi Mihail alsóajkát és csak annyi nyomást helyez rá, hogy épp egy leheletnyi fájdalmat okozzon vele; az elégedett hang, ami közben épp csak hallhatóan elhagyja ajkait, kísértetiesen hasonlít a doromboláshoz. Válláról tenyere a mellkasán keresztül simít lefelé, ügyelve minden egyes rezzenésre, amit a neki feszülő test produkál. Itt az ideje felfedezni, mik a határok.
Hozzászólásai ebben a témában
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. szeptember 21. 21:43 | Link

Csongor
finally... / valahogy
légy szíves:
Hozzászólásai ebben a témában

Han Csongor Do-yeon
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


• babaero •
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 94
Írta: 2021. szeptember 21. 21:52 | Link


I will shatter your belief that I'm so innocent  •  mágusjog tanterem; szorgalmi időszak  •  megjelenés


∙  ∘  ●   how do you like it best?   ●  ∘  ∙
Hozzászólásai ebben a témában
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. szeptember 24. 10:42 | Link

Csongor
finally... / valahogy
légy szíves:
Hozzászólásai ebben a témában

Han Csongor Do-yeon
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


• babaero •
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 94
Írta: 2021. szeptember 27. 19:25 | Link


I will shatter your belief that I'm so innocent  •  mágusjog tanterem; szorgalmi időszak  •  megjelenés


∙  ∘  ●   how do you like it best?   ●  ∘  ∙
Hozzászólásai ebben a témában
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. szeptember 27. 20:12 | Link

Csongor
finally... / valahogy
légy szíves:
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély