A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

Úgy tűnik már nem csak ő érzi, hogy gond van, hanem az iskola vezetősége is, annyira, hogy kötelező korrepetálást intéztek neki. Minden héten, heti kétszer, egyelőre, aztán a teljesítmény javulásától vagy romlásától függően a jövőben még meglátják, hogyan tovább. Először azért elszomorította a hír, nem kicsit lehet a béka segge alatt a tudománya, ha már kirendelnek mellé valakit, aki korrepetálja, de az újabb bukása után valahol számított valami hasonlóra. A vérfarkaskór szinte felzabálja azt a kevéske mágiáját is ami benne lappang.
Amikor megtudta, hogy a Benettet rendelték ki mellé, valamivel kevésbé érezte feszélyezve magát. Benit ismeri, kedveli, Beni kedves és rendes. Így talán tényleg juthatnak majd egyről a kettőre, Rómeó pedig a végén még varázsolni is megtanul.
Ezzel az utolsó gondolatmenettel, hogy itt majd esetleg tényleg varázslást fog produkálni indul el végül az első kis magánórácskájára.
Az egyik üres tantermet kapták meg délutánra, így nem lesznek zavaró tényezők sem. Elvileg.
Benyit a tanterembe, pár perccel előbb érkezett, mint ami  le lett egyeztetve, de inkább előbb mint később, nem akarná megvárakoztatni Benit, inkább vár ő. Szépen lecsücsül az egyik székre, táskáját leteszi maga mellé a földre, pálcáját meg nagya reményekkel a padra. Hátha kell majd használni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868056#post868056][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2023.10.06. 15:35[/b][/url]

Úgy tűnik már nem csak ő érzi, hogy gond van, hanem az iskola vezetősége is, annyira, hogy kötelező korrepetálást intéztek neki. Minden héten, heti kétszer, egyelőre, aztán a teljesítmény javulásától vagy romlásától függően a jövőben még meglátják, hogyan tovább. Először azért elszomorította a hír, nem kicsit lehet a béka segge alatt a tudománya, ha már kirendelnek mellé valakit, aki korrepetálja, de az újabb bukása után valahol számított valami hasonlóra. A vérfarkaskór szinte felzabálja azt a kevéske mágiáját is ami benne lappang.
Amikor megtudta, hogy a Benettet rendelték ki mellé, valamivel kevésbé érezte feszélyezve magát. Benit ismeri, kedveli, Beni kedves és rendes. Így talán tényleg juthatnak majd egyről a kettőre, Rómeó pedig a végén még varázsolni is megtanul.
Ezzel az utolsó gondolatmenettel, hogy itt majd esetleg tényleg varázslást fog produkálni indul el végül az első kis magánórácskájára.
Az egyik üres tantermet kapták meg délutánra, így nem lesznek zavaró tényezők sem. Elvileg.
Benyit a tanterembe, pár perccel előbb érkezett, mint ami  le lett egyeztetve, de inkább előbb mint később, nem akarná megvárakoztatni Benit, inkább vár ő. Szépen lecsücsül az egyik székre, táskáját leteszi maga mellé a földre, pálcáját meg nagya reményekkel a padra. Hátha kell majd használni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868162#post868162][b]Ivanich R. Benett - 2023.10.08. 14:10[/b][/url]

Feldúltan érkezem, gondterhelt arcomat nem rejtem véka alá a teremben ülő fiú előtt. Látszik ugyanakkor, hogy izgulok, eluralkodik rajtam az aggodalom, és próbálom komolyan venni a tantestület rám szabott feladatát, miszerint korrepetálnom kell az egyik diákot. Az év elején, a javítóvizsgák után hosszúra nyúló értekezletünk volt arról, hogy átbeszéljük az egyes diákok tanulmányi teljesítményét, így természetesen külön időt szenteltünk a "problémás" tanulóknak, akiknek a teljesítménye - az óraadók megítélése szerint - évről évre hanyatló tendenciát mutat. Rómeó közéjük sorolandó, mert többször beszélgettem már vele, és tudom, hogy alapvetően okos srácról lenne szó, de nem egyszerű csomaggal érkezett az iskolába. Élénken emlékszem arra, amikor rátaláltam az elhagyatott mosdóban, vagy még korábban, a rosszulléte idején. Úgy tűnik, keresi a bajt, vagy a baj találja meg őt folyton, de elkeserít, hogy mindig történik vele valami. Természetesen nem mondhattam nemet a felkérésnek, hogy foglalkozzak vele. A gyakorlótanárokat eleve szeretik megbízni ilyen, egyesek számára hálátlan feladatokkal. Most, hogy az alapszakommal végeztem az egyetemen, és már csak a pedagógiát kell befejeznem, talán kicsit több időm van. A minisztériumi továbbképzést is magam mögött hagytam ugye, erre a maradék szabadidőmben beraknak heti két korrepetálást. Értem... Idén sem fogok unatkozni. De legalább azt csinálom, amit szeretek. Taníthatok, korrepetálhatok.
Két méterre tőlem, derékmagasságban követ egy lebegő könyvkupac, tetején pergamen, tinta, toll és füzetek. Pontos vagyok, mert órám volt, és a foglalkozás után is lenne dolgom.
- Szervusz! - vakargatom meg a fejem zavartan. Nem is tudom, hogyan kell ezt elkezdeni. - Szóval, mint tudod, én lennék a tanárod, aki korrepetál - megköszörülöm a torkom, mert még egy kicsit rekedtnek érzem. Talán nap végére elment a hangom, annyit beszéltem. Zavarban vagyok, lesütött szemekkel beszélek hozzá, végig se merem mérni, mennyit változott a szünet alatt, mióta nem volt alkalmam beszélni vele normálisan. - Hogy vagy, hogy telt a nyár? - indítok inkább egy kis beszélgetéssel, hogy hangolódjunk. Intek a pálcámmal, Rómeóhoz lebeg a tinta, toll, meg egy füzet, ha esetleg nem hozott felszerelést, míg a többi a tanári asztalon landol. Megállok mellette, s az oldalsó padra ülve hallgatom, elvégre a hivatalos helyemen ülve elég messze lennénk egymástól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868277#post868277][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2023.10.09. 21:10[/b][/url]

Beni megérkezik. Rómeó arca rögtön felderül, de a másik arcára pillantva kicsit bizonytalanná válik. Talán valami rosszat tett? Biztos lenne szegény Benettnek is jobb dolga, mint őt istápolnia meg terelgetnie szabadidejében. Fejben már el is gondolja, hogy legközelebb hoz valamit a tanci bácinak, valami finomat amit el tud majd nyammogni óra előtt, közben vagy után.
- Szia! - még most sem biztos hányadán állnak a másik arca miatt, mindenesetre ő nem leplezi az izgatottságát. Lába jár a pad alatt folyton, amikor pedig odalebegnek hozzá az eszközök, mosolyogva fogja meg őket és pakolja egy számára tetsző helyre az asztalon.
- Igen, nagyon hálás vagyok amiért bevállaltál, de tényleg - figyel a másikat ahogy helyezkedik, de akárhogy is iparkodik ránézni Benni valamiért nem viszonozza a pillantásait.
- A nyaram? Hm, jól, képzeld elkezdtem futni. Szeretném növelni kicsit az állóképességemet Belián tanácsára és remélem, hogy ha kicsit figyelmet fordítok a testi egészségemnek a varázserőmre is jó hatással lesz. Lassan két hónapja minden reggel elmegyek kocogni, vagyis, majdnem minden reggel. Az átváltozás után ki szoktam hagyni egy napot. Oh, és megtanultam egy új palacsinta receptet, tudtad, hogy az erdélyieknél teljesen más a palacsinta? Ilyen fánkszerű olajos, kelt tészta nagyon finom különben. Lekvárral meg nutellával a legjobb. Úgy együtt. A tiéd hogy telt? - még tudna pofázni, csak idő közben rájön, hogy hol van. Lehet Beni nem is várt igazán sok választ,  ő meg erre a nyakába zúdított majdnem mindent. Ez kicsit zavarba hozza így csak picit elhallgatva néz fel a tanci bácsikára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868380#post868380][b]Ivanich R. Benett - 2023.10.11. 15:07[/b][/url]

Próbálok úgy tenni, mint aki legalább egy kicsit is rutinos ebben, de ez nincs így. Rómeó az első korrepetálásra szoruló diák, akivel a gyakorlati időmben találkoztam, így az elméleti pedagógiai tudást még nem teszteltem élesben, hogy miként tudom átültetni a gyakorlatban. De bízom abban, hogy legalább a szimpátia megvan kettőnk között, őt egy alapvetően jóindulatú fiúnak ismertem meg eddig, sokkal rosszabb lenne a helyzet, ha egy bajkeverővel kellene kínlódnom. Lelkesnek tűnik, amitől megenyhülök, feloldódom kissé. Jó jel, hogy látszólag alig várja, hogy elkezdődjék a mai alkalom.
Összefonom a karjaim magam előtt, úgy hallgatom a válaszát. Talán jobb nem elmondai, hogy igazából nem sok választásom volt a tanárok előtt a bevállalásáról, de elmosolyodom, amiért így gondolja.
- Remélem, hogy együtt sikerül javítanunk az eredményeiden. Nem szeretném, ha megbuknál - szalad ki belőlem a lényeg egyenesen, köntörfalazás nélkül. Belső elvárás is, hogy jól végezzem el a feladataim, a gárdának is meg akarok felelni, de a srácot kedvelem annyira, hogy jót akarjak neki. Meglepetésemre csak úgy jönnek belőle a szavak. Olyan, mint aki már hosszú ideje alig várja, hogy beszélhessen valamiről, aztán végre lehetőséget kap rá, és be sem áll a szája. Jó hallgatni, mert gyermeki lelkesedéssel, energikusan tudja előadni a maga kis mondandóját. Leköt.
- Nahát, ez tök jól hangzik! Én pár éve kezdtem edzeni egy akkori évfolyamtársammal, és egész sokat segített. Jobban meg tudtam védeni magam utána. Még most is eljárok néha az erőnlét termébe, meg futni. Bár ugyanúgy vékony alkatú maradtam. Szerintem tényleg jó hatással lesz az állóképességedre. Most viszont a szellemi alapok következnek... - próbálom átvezetni a témát lassan, megágyazva a foglalkozásnak. - Nem tudtam amúgy, majd rákeresek. Az én nyaram meg, hát... vizsgáztattunk, aztán nem sokkal később pótvizsgáztattunk. Júniusig még én is vizsgáztam az egyetemen, de legalább a varázslatelmélet alapszak megvan, és csak a pedagógia lesz vissza. Pihentem, családoltam, kicsit utaztam, ilyenek. De eltelt - foglalom neki össze röviden. Azt hiszem, semmi túl személyeset nem mondok, amit más diákokkal nem osztottam volna meg. Amint befejezem a mondandóm, kevésbé kerülöm már a szemkontaktust vele, és végigfuttatva rajta a tekintetemet rájövök, mennyit változott a szünet alatt. - Na, de... Melyik tárgyakkal állsz főleg hadilábon? Melyik anyagrészek fognak ki rajtad? - tudom én mástól, de inkább tőle halljam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868472#post868472][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2023.10.14. 22:06[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868521#post868521][b]Ivanich R. Benett - 2023.10.15. 17:16[/b][/url]

Elhiszem, hogy otthon szigorúan fogják ezentúl, de ez reménnyel tölt el, mert akkor talán tényleg rákapcsol majd a tanulásra. Muszáj, hogy végezzen, legalább a VAV-ig el kell őt rugdosni, aztán majd eldönti, hogy pontosan mit akar csinálni. Egyetem, mestertanonci lét, az már sejthető, hogy nem csatlakozik hozzám a tanári karba kollégának valószínűleg, de vannak még csodák. Hallottam olyanról is, aki művészi pályára talált, míg mások a falu valamelyik üzletében helyezkednek el, nem is kell feltétlenül papír ahhoz, hogy jól keressenek. Még nincs lekésve semmiről. Fiatal, vannak lehetőségei. Az iskola is igyekszik biztosítani ehhez a segítséget.
- Köszönöm szépen - pirulok el. Nagyon hamar eltelt ez a három év, szinte csak tegnap volt, hogy beléptem az egyetem kapuján, most pedig már a záróvizsgákat is sikerrel abszolváltam. - Öhm, hát igen. Lesz dolgunk bőven... - húzom el a szám, hallgatva a tárgyak felsorolását. A második után már lehunyom a szemem, s minden egyes újabb tantárgy elhangzásakor rándul egy aprót az arcom. - Mondd csak, általában hogy szokott kinézni nálad a tanulás? Napi hány órát töltesz vele, hogyan osztod be az időt? Tudod, első dolog lenne a jó időbeosztás. Hogy amikor tanulsz, csak arra koncentrálsz, olyan helyen vagy, ahol nem zavarnak a többiek, nyugalom van. Amikor elfáradsz, tartasz egy kis szünetet, és érdemes tervet is készíteni, felosztani az anyagot apró blokkokra - látom el őt néhány hasznos tanáccsal a jövőre nézve, mielőtt mélyebben belemennénk. Remélem, ezek közül egyik sem újdonság a számára, mert ha igen...
Tudom, hogy ezekkel áll hadilábon, erről már tájékoztattak korábban. A hoppanálás is megüti a fülem, lévén a saját tantárgyam, így emlékszem is az eredményeire. Az órákon jól viselkedett, végig figyelt, legalábbis engem nézett. Fél siker. - Rendben, kezdjük azzal. Kakasi tanárnő, ajajj... - rázom meg a fejem, aztán kihúzom a mellette lévő széket a padsorból, és leülök az asztalával szemben, hogy ne a tanári asztal mögül beszéljek. Így egy kicsit közvetlenebb a légkör, és kiabálnom se kell. Felpillantok a plafonra, úgy esem gondolkodóba. - Negyedik évfolyam, lássuk csak... Mi a neve a duplázó bűbájnak? Mit tudsz róla? - pillantok aztán rá kérdőn.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868835#post868835][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2023.10.25. 17:55[/b][/url]

Elkezdi sorolni a tantárgyakat, voltaképp nincs túl nehéz dolga, szinte az összeset felmondja, csak a gyógynövénytant hagyja ki, ott egészen ügyes. Sőt, erősen gondolkodik azon, hogy egy nap növényapuka legyen és beszerezzen egy igazi saját növényt a szobájába.
Amikor Beni elkezdi sorolni a tippeket veszi a füzetét és a tollát és körmölni kezd. Időbeosztás, nagy betűvel, aláhúzva. Ezután jönnek a tippek. A szünetet kell tartanit külön kihangsúlyozza, úgy érzi ez egy fontos rész. Nyugalom, terv készítés, tanagyag felvágás.
- Nem igazán szokott haditervem lenni. A könyvtárba szoktam elbújni a szakácskönyveknél, oda viszem a motyóimat és akkor elolvasom. Aztán még néhányszor és tanulmányozom a mozdulatokat ha vannak. Legtöbbször csak a kezemmel, nehogy elsüljön a pálcám, mert a könyvtáros először nem vette jó néven... - meg a másik nyolc alkalommal sem.
Miután a beszámoló megtörtént tovább lépnek az első tantárgyra. Bűbájtan, az egyik legnehezebb tantárgy Rómeó számára, ha nem a legnehezebb. Viszont egyelőre Beni csak elméletet kérdez.
- Geminio, egy másolatot készít, ami pontos hasonmása az eredetinek de értéktelen - nagyjából úgy mondja, mint ahogy a diákok felelni szoktak. Egy nagy levegővel hadarja el a bemagolt szöveget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868998#post868998][b]Ivanich R. Benett - 2023.11.02. 20:10[/b][/url]

Örömmel tölt el, amikor látom, hogy jegyzetelni kezd a szavaimra. Lehet, hogy okoskodónak tűnök, megkaptam már párszor ezeket a mindenféle szép jelzőket itt a kastélyban, de mostanra talán elértem egy olyan korba és pozícióba, amikor a diákság minden szemrebbenés nélkül hallgathat rám. Jobban teszi, mert jót akarok, meg lelkes vagyok, ezt tanulom, és még nagyon benne vagyok a dologban. Nem befásult, mint egyesek a tanári karban, és ezért is sózhatnak rám - a fejlődés ösztönzésén túl - egyre több ilyen jellegű próbatételt. Amit megpróbálok a legjobb tudásom szerint teljesíteni. Elhivatottan, komolyan, Rómeót ismerve némi elfogultsággal is, de törve magam, hogy ebből valami jót hozzunk ki. Utóbbit persze nem adhatom a tudtára, még elbízná magát. Szóval, elismerően bólintok, majd elmosolyodom. Részben magán a történeten, részben pedig azért, mert MinJongot jól ismerem, és el tudom képzelni, mennyire meglephette a srác balesete. Ezek szerint másoknál is bemutatkozott. A könyvtárba ugyebár én is sokat járok.
- Aha. Azt tudom tanácsolni tényleg, hogy ha lehetőséged adódik rá, próbáld ki ezt a fajta tanulási módszert. Ismételj, vázlatot is készíthetsz, kikérdezed magad a tükör előtt, vagy valamelyik háztársaddal, barátoddal. A pálcás varázslatokat pedig a gyakorlóteremben nyugodtan gyakorolhatod. Biztosan találsz olyan időpontot, amikor nincsenek sokan, és nem lesz ciki kísérletezned - zárom tanácsaim. Aztán már vele szemben ülök, és kezdetét veszi az igazi kikérdezés.
Csak most van időm először megnézni őt jobban, amióta elkezdtük a korrepetálást, amint gondolkodni hagyom, meg a válaszára figyelek. Sokat változott a nyári szünet alatt. Érettebbnek tűnik, de még mindig olyan ártatlanul csillogó szemű, tele energiával. Zavarba hoz ez a kisugárzás. Félve merem csak rajta tartani a szemem, míg félig elkalandozok a terem túlsó végébe, és csak a kellemesen ismerős hangjának csengésére fókuszálok.
- Igen, így van. Eddig nagyon jó. Mit gondolsz, sikerülne megdupláznod ezt a pennát itt előtted? - bökök az említett tárgyra. - Ha nem, nem muszáj. Kezdhetünk mással, mondjuk harmadikos anyag, de a baziteoval meg is növelheted. Segítsek? - kínálom fel a választás lehetőségét nyugodt, türelmes hangon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=869259#post869259][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2023.11.08. 18:38[/b][/url]

Benett utolsó mondatával nem ért egyet, és ezt vékonyra préselt szája is jól mutatja.
- Egy negyedikes aki hiába hadonászik a pálcával nem működik neki, minden időpontban ciki... -  nem szemrehányásképp gondolja, inkább csak úgy megjegyzi a saját tapasztalatait. Az elsősök is összesúgnak ilyenkor a háta mögött vagy kuncogni kezdenek. Valószínűleg ezért nem is nagyon szeret oda járni, inkább keres rá más helyet, ami kevésbé szabályos, de szempárból sincsen egy se.
Az elmélet megy. Ez a könnyebb rész, mégis Beni elismerésére nem tud nem büszkén vigyorogni. Alapból szereti, ha megdicsérik, de valahogy Benett dicsérete többet jelent számára. Aztán, ahogy jön a következő feladat már kevésbé vigyorog. Lepillant a tollra. Keze enyhén izzadni kezd és egy nagyot nyel.
- Ahm...megpróbálom - enyhe rekedtséggel nyögi ki. Ajkába harap, elsőre semmiféleképpen sem akarja elfogadni a segítséget, sem másik varázslatot választani. Az olyan lenne, mintha erre egyedül nem lenne képes. Beni előtt. Nem akar leszerepelni Benett előtt.
Felnéz a másikra, azokba a kék, várakozó szemekbe. Hát most aztán nem szerepelhet le, mert elássa magát. Megragadja a pálcáját és kicsit hátrébb tolja a széket, hogy kényelmesen tudjon hadonászni.
- Geminio! - mondja ki a hozzá tartozó mozdulattal.  Érez valamit, valami melegséget. Ez mindig jó jel. Talán megtörténik, talán sikerül, de csak megremeg a toll, semmi más nem történik. Rómeó arcára kiül a csalódottság, mégis megpróbálja újra, most már kevésbé türelmesen.
- Geminio, Geminio, geminiooo - egymás után hadarja, a mozdulatsorral. A toll azonban makacsul egyedül marad.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=870070#post870070][b]Ivanich R. Benett - 2023.12.22. 20:18[/b][/url]

- Jaj, nem úgy értettem! - vágok közbe kétségbeesetten a kommentjére. - Figyelj, tudom, hogy igyekszel. És aki emiatt gúnyol, azt valahogy próbáld meg kizárni. Nem könnyű, nem is vagyok benne biztos, hogy teljesen sikerülhet, de nagyon sokat elvesz a koncentrációdból, ha hagyod magad miattuk tépelődni. Akkor tényleg csak bújj el valahol, ha szerinted úgy jobban megy a gyakorlás. Esetleg megbeszélhetjük, hogy én felügyeljelek. Ami neked biztonságot ad - ezen a ponton egy kissé elbizonytalanodom, hogy mennyire bánjak vele kesztyűs kézzel, és mennyire kell szigorúnak lennem. Azt hiszem, így a tanév elején kár nyomás alá helyeznem amiatt, hogy ha nem teljesít a gyakorlatban, akkor újból évet ismétel. Ezért a komfortzónáján belül próbálok maradni, csak lassan, a beleegyezésével feszegetem a határait. Látom rajta, hogy izgul a jelenlétemben. Gondolom idő, hogy jobban el tudja magát engedni. Emiatt járt jól velem, egy idegen előtt még ennél is lassabban nyílna meg.
Bátorítóan nézek vissza rá, és elmosolyodom. Elvörösödik a fejem, és egy adott ponton azon is elgondolkodom, hogy talán jobban elkezdek izgulni, mint ő. Hiszem, hogy meg tudja csinálni. Ha nem is egyből, de képes lesz rá.
Az első kísérletet tűkön ülve, rezzenéstelen arccal bámulom végig. Amint türelmetlenné válik, óvatosan a csuklójáért nyúlok, hogy egy balul sikerült próbálkozást megakadályozzak. A kapkodás, türelmetlenség semmi jóra nem vezet.
- Nyugi, ráérünk - tudatosítom vele, és lassan leveszem a karjáról a kezem. Mellé ülök a padban, hátha úgy kevésbé tűnik neki szereplésnek, vizsgahelyzetnek a dolog, hiszen nem is erről szól a mai alkalom. - Mi jár a fejedben? - azt hiszem, tudom merre induljak, de előbb meg akarok róla győződni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=871976#post871976][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2024.01.15. 17:25[/b][/url]

Felpillant Benire amikor a másik megteszi a felajánlást. Nagy reménykedő szemekkel, majd hirtelen megváltozik a tekintete és sután lesüti tekintetét úgy téve, mintha az orrát vakarná meg, csak, hogy elfordíthassa a fejét. Annyira nagyon el akarja fogadni az ajánlatot, de nem csimpaszkodhat Benire ennyire rá. Így is a másik rászánja az idejét a különóráikra, most meg még több percet lopjon el? Biztos meg fogja tudni oldani valahogy máshogy, hogy ne okozzon gondot.
Végül rájön, hogy talán Beni válaszra vár, így csak biccent egyet. Jó-jó majd szól, persze, majd szól.
A szövegben patika, a varázslat viszont nem sikerül. Akármennyire is belead mindent, nem jön meg a várva várt hatás. Pedig tényleg nagyon meg akarta mutatni Beninek. Újra és újra elmondja, egyre összeszedetlenebbül, egyre türelmetlenebbül, mígnem megérzi az ujjakat a csuklón. Ekkor ledermed. Eddig beveszített válla leenged, ő pedig egy csalódott szusszanással leengedi az asztalra a pálcás kezét.
- Sajnálom - suttogja.
A fejéről olyan könnyen le lehet olvasni az érzelmeket mint egy elsős olvasókönyvből a szöveget. A szomorúság, csalódottság és valahol ott csillog benne a düh is, amit annyira ritkán érez.
Beni közelebb ül. Rápillant, majd a kérdésre megvonja a vállát.
- Attól, hogy még csak középszerű varázsló se lesz belőlem, hogy csak egy vérfarkas leszek aki vonyít a holdra és ezért mindenki elhagy és egyedül maradok... - nem számít ő sem ekkora őszinteségre, de kicsúszik belőle, mint szappan a kézből. igaz, nem esik rosszul valakinek elmondani, amit azóta érez, hogy az iskolába került. Azzal, hogy a vérfarkas gyerekként kicsalt belőle varázslatot és felvették haladék a szüleitől, meg mostmár, hogy farkas a távoli mugli rokonhoz se tudják elküldeni, maximum kirakni valahova valami távoli erdőbe. Nem akar egyedül élni egy erdőbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=872022#post872022][b]Ivanich R. Benett - 2024.01.15. 22:16[/b][/url]

Nem sok vizet akart zavarni. Úgy általában. Összevetve korábbi találkozásainkkal, valamit mindig szégyellt előttem. Vagy önmagát, vagy az eredményeit, a viselkedését, hogy magára vonta a figyelmet valamivel. Tény, hogy nem egyszerű eset. Sok ilyen van. De nem tudok rá haragudni, mert a homlokára van írva, hogy nem ő tehet róla. Bőven van okom rá, hogy sajnáljam. Mégsem szánom őt a klasszikus értelemben, hanem együtt érzek vele. Túlságosan mély empátia, holott emlékeztetnem kell magam a határaimra. Ő diák, én gyakorlótanár. Elismétlem magamban háromszor. Még mindig nem lesz jobb az érzés.
Széles mosollyal nyugtázom bólintását az ajánlatomra. Számíthat rám ebben. Remélem, hogy tudatosítani fogja magában, hogy milyen jó lehetőségei vannak. Helyette ki akarja magát vonni mindenből, észrevétlenül. Honnan is olyan ismerős ez? Mintha csak én lennék fiatalabb koromban, kísérteties a hasonlóság. Ha nekem sikerült, neki is fog. Talán még nem meséltem neki eleget arról, hogy kezdetben a varázsvilággal mennyire meggyűlt a bajom, és mennyi félelmem, szorongásom volt a kastélyban. Talán egyszer, ha lesz lehetőségem megnyílni. Nem biztos, hogy ezen az órán. Meg ha érdekli... Mert a végén még azt fogja hinni, hogy panaszkodom, és negatívabban távozik, mint ahogy érkezett.
- Bízom benned - ez a legtöbb, amit mondhatok. Súlyos szavak hagyják el a száját. Borzasztó belegondolni, de nem hagyhatom, hogy túlzottan megsajnáljam, mert semmi okosat nem tudok mondani anélkül, hogy az ne legyen félreérthető. Megpaskolom a vállát, aztán folytatom. - Emlékszel a hoppanálás órákra? Koncentráció. Dőlj hátra, lélegezz mélyeket, amíg jónak érzed, aztán végezzük el az ólomszéf technikát, okés? Hunyd le a szemed, gondolatban tedd a szóban forgó problémát, és minden vele kapcsolatos aggodalmat, negatív gondolatot egy vastag falú ólomszéfbe. Ezután zárd be a széfet egy számkombinációs zárral, amit te sem ismersz, így nem lehet többé kinyitni. Aztán próbáld újra a bűbájt úgy, hogy kizárod a külvilágot, és összpontosíts - utasítok, de nem parancsolóan. Koncentrálnia kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=872155#post872155][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2024.01.17. 18:30[/b][/url]

Viszont ő önmagában már kevésbé bízik. Nagyot nyel és lassan bólint azért a válaszra. Legalább nem azt mondta a másik, hogy jogos félelmekről van szó, bár tudja, hogy azok. Csak hallani mástól rosszabb. Az érintés a hátán kellemes komfortérzetet ad neki. Örülne, ha hosszabb ideig tartana, vagy akár egy egész ölelésbe beleringatná magát, de ez is jobb kedvre deríteni. A pulcsin át is érzi a rövid mozdulat után ahogy ott marad az a talán csak fejben létező érzés. Még nincs egyedül.
Azt csinálja amit Beni mond, óriásit szív be a levegőből és hátra dől a székben, sőt még a szemét is lehunyja. A mozdulat közben egy kósza vörösbarna tincse beesik a homlokába, de túlságosan kibillentené a koncentrációból ha hozzáérne, így csak hagyja, hagy randalírozzon.
Beteszi a gondolatait az elképzelt széfbe. Ilyen három oldalút képzel el, mert az sokkal menőbb és olyan zárja van, mint a hajókerék. Belül polcos, hogy könnyebb legyen belepakolni. Aztán becsukja a széfet. Elforgatja rajta a kereket és akkor gyors képzel rá még számkombinációs zárat is, mert kell a feladathoz, de aztán kipattannak a szemei és Benire pillant.
- De eltemetni magadban a gondjaidat ahelyett, hogy feldolgoznád nem káros a mentális egészségedre? - kérdez rá. Mintha hallotta volna valahol, de lehet csak nem akarja elveszíteni a gondjait, mert akkor sohasem oldódnak meg, így aztán hagyja, hogy körülötte lebegjenek éjjel és nappal, mint valami kísértet fehér baglyok amiket csak ő lát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=872295#post872295][b]Ivanich R. Benett - 2024.01.18. 23:40[/b][/url]

Szorgalmasan, mintadiákként követi az utasításaimat. Amint lehunyja szemeit, még egy halvány mosolyt is megengedek magamnak, mert elégedettséggel tölt el látni, hogy szót fogad. Elszánt, és nem adja fel. Gyorsan elvetem annak a gondolatát, hogy a homlokára lógó hajtincset megigazítsam neki, vagy hogy egyáltalán szóljak róla, mert kár lenne kizökkentenem ilyen megjegyzésekkel. Így is eléggé lámpalázas. Ha nem zavarja, akkor az azt jelenti, hogy kellően koncentrál a gyakorlat elvégzéséhez.
Amíg ő gondolatban a széf elképzelésével foglalatoskodik, addig én összekulcsolt kezekkel ülve figyelek mellette. Levegőt is alig merek venni, olyan halk próbálok lenni. Kíváncsi szemeim vonásait fürkészik. Így, becsukott szemmel egészen szokatlanul fest. De jut időm megfigyelni az arcvonásait, feltűnésmentesen. Tanulmányozásomnak végül hirtelen kipattanó szemei vetnek véget, amire én is ijedten összerezzenek.
- Hát... őőő, nem... - kezemmel a tarkómhoz nyúlok, megvakargatom, majd végigsimítok rajta. Egy picit csalódottan nézek vissza rá. - Ez egy teljesen biztonságos gyakorlat - erősködöm, s még a fejem is megrázom. Jó, hogy vannak kérdései, de bíznia kell bennem valahogy.
- Fogalmazd meg magadban, hogy mitől tartasz a legjobban. Aztán csak tedd be őket egy dobozba, képzeld azt, hogy egy nehezéket is teszel rá, hogy ne tudjon lejönni a teteje. Végül rejtsd el a dobozt mindaddig, amíg az óra tart. A gyakorlat célja, hogy amíg nem tudsz mással érdemben foglalkozni, addig ne járasd az agyad rajta feleslegesen. Így már menni fog? Szólj, és utána próbáld meg újból a varázslatot majd - elég időt akarok hagyni neki. Kellemes hangom van, de felbosszantott azzal, hogy tovább agyalt, holott majdnem sikerült ellazulnia. Türelmesnek kell lennem. Neki is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=872421#post872421][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2024.01.20. 18:30[/b][/url]

Szeret sokat kérdezni és ez a ködekedés határára is elsodródhat néha anélkül, hogy neki feltűnne. Látja, hogy enyhe csalódottság fut át Beni arcán, bár azt gondolja, hogy talán a másik is épp gyömöszölt be a saját széfjébe valamit és ebben zavarta meg Rómeó. Amikor Beni elmagyarázza, az elég logikus indoknak tűnik ahhoz, hogy Rómeó bólogatni kezdjek.
- Óh értem, igen, kezdjük újra - bólint és lehunyja a szemét. Az egész széfes procedúrát megismétli, kivéve a megtervezést mert azt jónak találja. Aztán végül bezárja a szélfet a kormánykerékkel, nem is gondol a számkombinációra, csak úgy tesz fejben, mint aki bepötyög valamit, majdd erősen kifújja a levegőt. Nem tudja, mennyire működött a dolog, de szeretné hinni, hogy valamennyire igen.
- Jó, oké, akkor most megpróbálom újra - megfogja a pálcáját és kicsit megtornáztatja a csuklóját. Szeretné, hogy sikerüljön de fél is, hogy mi van, ha kiderül, hogy nem ért semmit és a gondjai még mindig körülötte szálldogálnak. Nem, nem, nincsenek gondok...igyekszik magát meggyőzni, majd elkezdi a varázslathoz tartozó mozdulatsort.
- Geminio!- és ekkor valamit érez, a pálcáján, magán a penna pedig megremeg, majd mintha ketté akarna szakadni, úgy ficereg, végül magányosan abbahagyja a mozgást. Rómeó viszont izgatott szemekkel nézi végig a kis ficergést.
- Huha, történt valami - motyogja vidáman, majd rápillant Benire büszkén, hát nézze meg ő is, hogy milyen csodaszépen mozgatta azt a pennát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=872533#post872533][b]Ivanich R. Benett - 2024.01.21. 20:07[/b][/url]

Komoly pszichológiája kezd kialakulni az önbizalom és a varázserő közötti kapcsolatnak. Ha hisz magában, és nem adja fel, akkor jobban fogja tudni használni az erejét. Mert nem kvibli, ehhez nincs kétségem. Akkor nem jutott volna el idáig. Hány esetről hallani, hogy a varázsló valamilyen traumája következtében szenved átmenetileg a kudarctól, de aztán minden helyreáll idővel. Csak türelem kell hozzá. Mint a mesében. Én pedig vagy jól tudom őt motiválni, vagy nélkülem is kitartó. Bőven van oka annak lenni.
Közelebb hajolok az izgő-mozgó pennához. Úgy csillognak a szemeim, mint egy kisgyereknek. S mindez nem vált át csalódott arckifejezéssé, amikor a bűbáj végül nem vezet eredményre. Mert milyen nagy haladás ez, ilyen rövid idő alatt, még ha nem is látszik fizikailag. Ami Rómeóban lezajlott, végig ment az előző percekben, az óriási fejlődés. Pihennie kell, és később, amint rutinos lesz, siker fogja koronázni a próbálkozásait.
- Azta, látod? Megmozdult! És ezt te csináltad! - ugrok ki majdnem a székből. A lelkem mélyén én se készültem fel arra, hogy ekkora eredményt érünk el. Inkább arra hajaztam, hogy továbbra is lelket kell önteni a fiúba. - És ez negyedikes, tehát idei tananyag, még az évfolyamtársaid közül sem sikerül mindenkinek! - ezt fontosnak tartom hozzátenni, hogy növeljem a büszkeségét.
- Szeretnéd esetleg a növesztő bűbájt is kipróbálni rajta, vagy úgy érzed, elég volt és pihenni szeretnél egy kicsit? - nem tudhatom, mennyire fárad el, és nem akarom hajszolni őt, pláne első alkalommal. A harmadikos anyag kipróbálása jó ötlet, de azt hiszem, ma kipipáltunk egy fontos lépést a közelgő haladásunk érdekében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=873102#post873102][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2024.02.02. 17:47[/b][/url]

Nagyon boldog, amiért legalább valamit elért, ha a varázslatot ugyan nem is hajtotta végre, de legalább képes volt pici hatással lenni a tollra. Úgy tűnik Beni is boldog, ez pedig Rómeót vigyorgásra készteti. Arra, hogy negyedikes anyag tehát idei, csak mosolyog tovább, nem emlékezteti Benit inkább, hogy neki ez az év már másodjára játszódik le.
A következő felajánlásnál viszont haboz. Necces kérdés, máskor talán élből rávágná, hogy igen, de egy ekkora szintű siker után ha mégsem történik a másik varázslatnál semmi olyan, mintha az elsőt se tudta volna megcsinálni. Az ajkába harap és egyszerűen csak megvonja a vállát.
- És ha elrontom? - kérdez rá végül aggódalmát felszínre emelve, hátha Beni mond rá valami okosat. A csalódottságtól félő tekintetét is a másikra emeli, hogy erőt merítsen a talán biztosabb kék szempártól.
- Lehet csak véletlen volt... - leengedi a pálcáját a padra. Véletlenek gyakran előfordulnak.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=873591#post873591][b]Ivanich R. Benett - 2024.02.11. 20:08[/b][/url]

Pislogok rá, nagyokat. Egy kicsit értetlenül, egy kicsit csalódottan, de a nézésemben ott van minden, ami ahhoz kell, hogy szuggerálni tudjam őt a folytatásra. Most nem adhatja fel. Most, amíg tart a lendület, és felbuzdult a sikertől. Nem is értem, hogy honnan jöhetett ez az elbizonytalanodás. Még meg sem próbálta, és már így áll hozzá, akkor erre szokták mondani, hogy ne csodálkozzon, ha utána nem sikerül valami. Félek, hogy a szorongásai az oka annak, hogy nem tud jól teljesíteni, és magamat is emészteni kezdem, hogy képes leszek-e ezen változtatni.
- Akkor mi van? Még meg sem próbáltad - ingatom a fejem rosszallóan. - Egyébként meg, akkor megpróbálod újra. És újra. Van jobb ötleted? - nem vagyok mérges, hanem inkább nagyon hatásosan akarom őt meggyőzni, hogy márpedig lásson neki, mint egy túlpörgött porszívóügynök, aki éppen most ajánlja a másiknak élete üzletét. Várok, akár perceket is, hogy döntsön, majd annak függvényében folytatom a mondókámat.
- Ugyan... tök ügyes vagy - győzködöm, de kezdem érezni, hogy kezdek erőszakos lenni. A tanulónak, pláne az első alkalmán, egy kicsit több teret szeretnék hagyni. - Na jó, ha úgy érzed, elfáradtál, vagy ma már pihennél inkább, akkor befejezhetjük mára - ajánlom fel, és bár a lelkem mélyén szomorú vagyok, mindezt nem akarom kimutatni neki, mert nem az az érzelmileg zsarolós, manipulatív fajta ember vagyok.
- Vagy beszélgethetünk is - teszem hozzá a végén egy mosollyal. Aztán persze lehet, hogy rohanna ki a teremből a dolgára. Döntsön ő, az ő korrepetálása.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=874647#post874647][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2024.03.09. 17:17[/b][/url]

Újra, újra és újra. Ahogy egész életében tette, mégis meddig jutott el, a fiú úgy érzi sokáig nem. Csak zavartan bámul maga elé, látszik rajta, hogy elméjében egy egész fiaskó lezajlik és amikor már a tetőfokára hágna a benne tomboló vihar Benett nem is tudva róla megtörti. Egy pihenő. Talán ez volna a legjobb most. Kicsit hagyni, ülepedni a dolgokat. Fordulni egyet, talán még aludni is rá, aztán később újra nekiülni. Van még idejük, nem lesz semmilyen dolgozat vagy felelés a héten. Még csak jövőhéten sem. Ezzel a döntéssel úgy tűnik kiegyezik a fiú.
- Pihenjünk - bólint végül. Kifújja a levegőt, amit kitudja mióta tartott magában, majd felpillant Benettre.
- Van kedved harapni valamit? Mi a kedvenc süteményed mondjuk? Hátha tudnak valamit hasonlót adni a manók - mosolyodik el. Szívesen megsütné ő is, de az sok idő. Könnyebb csak elkapni valamelyik házimanót és kérni, aztán reménykedni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=874651#post874651][b]Ivanich R. Benett - 2024.03.09. 17:36[/b][/url]

Beletörődően bólintok Rómeó szavára. Ha pihenni szeretne, akkor nem erőltethetem tovább a mai korrepetálást. Szerintem nagyon szép teljesítmény így, hogy még teljesen időben vagyunk. És ez csak az első alkalom volt! Nem csak a saját képességeimben hiszek, amit már megalapozott néhány egyetemi év, hanem az ő akaraterejében, kitartásában és nem utolsó sorban tehetségében is. Ugyanakkor borzasztóan izgulok azon, hogy el tudja végezni a sulit, és tudjon találni valami olyan irányt, ami illeszkedik a képességeihez, és jól érzi magát benne, érdekli is. Nekem se volt könnyű diákkoromban, mert rengeteg minden érdekelt, és egy se volt, amiben kimagaslóan jó voltam, hogy csak arra az egyre szűkítsem a fókuszt.
- Rendben - erősítem meg döntését hangosan. Kiegyenesedem, felállok a székből, és az asztal felé indulok, hogy összepakoljak. Az óránk véget ért, de ez nem zárja ki azt, hogy kicsit levezessük a feszültséget. Már, ha nincs elege a gyakorlótanárból.
- Persze, mehetünk. Valami csokis süti most jólesne - vallom be őszintén, mosolyogva. - De ehetjük a te kedvencedet is - intek, hogy ha ő is összepakolt, akkor elhagyhatjuk a helyiséget, és megindulhatunk keresni valami finom falatot.