//Álmodói tudnivalók: minden eddig külön témás tanterem itt található az első posztban, feltüntetve azt is, hogy a kastélyon belül hol helyezkednek el. A megcímzésnél elég feltüntetnetek, hogy hol játszotok.//

Kakasi Gabriella professzor
Bűbájtan tanteremnél, az órák után (vizsgaidőszak előtti napokban)

Csupán néhány nap választott el minket a vizsgaidőszaktól, ezért a szokásosnál is feszültebb lett a hangulat mindenütt, ahol csak varázsló, vagy boszorkány megfordult. A professzorok hajtották a diáksereget, mi meg próbáltunk túlélni, úszni az árral, még egy kicsit bulizni, amit csak kultúr keretek között Bagolykő engedett. Egyetlen egyszer mentem ki mosdóra a Levita területén kívül, de az ötödik nyekergés után, hogy vajon Denis A. Brightmore professzor Sárkánytan vizsgája mennyire lesz kínkeserves vagy könnyűnek nevezhető, meggondoltam magam. Szellemtan után viszont képtelen voltam elmenni, már csak a fokozott idegesség miatt is. Járt-kelt valamilyen hangszertolvaj az iskolában, aki a rezesbanda festményt csonkította meg és volt egy kellemetlen reggelem a rohadt trombitaszóra való kelésre. Miután véget értek az órák és lecsengett egy Bűbájtan óra, a professzornő kérésére vártam rá a tanterem előtt, mivel ő kereste a tettest, én meg nem tudtam volna így aludni, tehát jók voltunk. Emellett sötét dolgokat forraltam a fejemben, de hogy felszínre is törtek -e, azzal egyelőre nem jutottam dűlőre, minden esetre sok köze volt hozzá annak a konkrét személynek, aki éppenséggel ripityára törte a gitáromat, szintén napokkal ezelőtt. Karbatett kézzel, türelmetlenül vártam egy hívásra, intésre az ősz hajú nőtől, miközben jobb lábammal a Guns ’N Roses November Rain c. számának ritmusára trappoltam. Így még azt mondanám, egész nyugalmasan telt a várakozás, aztán viszont egy harsonaszó rám hozta a szívbajt és mellkasomhoz kapva a falnak vetődtem háttal, majd óvatosan lecsúsztam a mentén, ennek pillanatában szakadt ki belőlem a következő:
- Most már kurvára kezd elegem lenni belőle! – ziháltam, aztán felhúzott lábakkal fürkésztem a terepet. Balszerencsémre innen még a talárját se láttam a tettesnek, viszont volt egy sejtésem, ki lehetett az.

Kakasi Gabriella professzor
Bűbájtan tanteremnél, az órák után (vizsgaidőszak előtti napokban)

Csupán néhány nap választott el minket a vizsgaidőszaktól, ezért a szokásosnál is feszültebb lett a hangulat mindenütt, ahol csak varázsló, vagy boszorkány megfordult. A professzorok hajtották a diáksereget, mi meg próbáltunk túlélni, úszni az árral, még egy kicsit bulizni, amit csak kultúr keretek között Bagolykő engedett. Egyetlen egyszer mentem ki mosdóra a Levita területén kívül, de az ötödik nyekergés után, hogy vajon Denis A. Brightmore professzor Sárkánytan vizsgája mennyire lesz kínkeserves vagy könnyűnek nevezhető, meggondoltam magam. Szellemtan után viszont képtelen voltam elmenni, már csak a fokozott idegesség miatt is. Járt-kelt valamilyen hangszertolvaj az iskolában, aki a rezesbanda festményt csonkította meg és volt egy kellemetlen reggelem a rohadt trombitaszóra való kelésre. Miután véget értek az órák és lecsengett egy Bűbájtan óra, a professzornő kérésére vártam rá a tanterem előtt, mivel ő kereste a tettest, én meg nem tudtam volna így aludni, tehát jók voltunk. Emellett sötét dolgokat forraltam a fejemben, de hogy felszínre is törtek -e, azzal egyelőre nem jutottam dűlőre, minden esetre sok köze volt hozzá annak a konkrét személynek, aki éppenséggel ripityára törte a gitáromat, szintén napokkal ezelőtt. Karbatett kézzel, türelmetlenül vártam egy hívásra, intésre az ősz hajú nőtől, miközben jobb lábammal a Guns ’N Roses November Rain c. számának ritmusára trappoltam. Így még azt mondanám, egész nyugalmasan telt a várakozás, aztán viszont egy harsonaszó rám hozta a szívbajt és mellkasomhoz kapva a falnak vetődtem háttal, majd óvatosan lecsúsztam a mentén, ennek pillanatában szakadt ki belőlem a következő:
- Most már kurvára kezd elegem lenni belőle! – ziháltam, aztán felhúzott lábakkal fürkésztem a terepet. Balszerencsémre innen még a talárját se láttam a tettesnek, viszont volt egy sejtésem, ki lehetett az.

Zimmermann úrfi

Kakasi Gabriella professzor
Bűbájtan tanteremnél, az órák után (vizsgaidőszak előtti napokban)

Volt egy oldalam, amit nem szívesen mutattam a tanároknak és én, aki sokat káromkodott, előttük nem szerette csinálni. Az talán elfogadható lett volna, hogy kicsúszott a számon, viszont megijedtem, ilyenkor az ember pedig leblokkol és a logikus gondolkodása háttérbe szorul. Lefagytam, amin nehezített a hirtelen felpörgő események sora. A ricsajozást valaki nagyon jól időzítette, mert hamarosan megjelentek az elsősök és amint káromkodni láttak, ízes kacagás tört felszínre belőlük. Komisz vigyorra húzódott a szám, ami nem konyult le a fejbekólintás után sem. Maximum halk nyüszögést hallattam, s fejem tetejét simogatva az igencsak ingerült hanghoz tartozó arcot kerestem.
- Áááh, jó napot kívánok, Professzor Asszony! Jól áll Önnek a toll, mint mindig - Próbáltam deflektálni szavainak rajtam csattanó élét. Így talán nem talált fogást rajtam, és lehet picit kevésbé akart megölni.
- Szíves elnézését kérem reakciómért - Ha engedte, megpróbálkoztam volna a felegyenesedéssel, ezután kissé oldalra lépve leporoltam magam. Hamarjában megigazítottam taláromat, miközben széles vigyorom egy egészséges magabiztosságú mosollyá zsugorodott - Csak meglepett, hogy a hangszertolvaj ismét akcióba lépett. Ezúttal egy harsonát használt.
Én aki műveletlen volt a rezes hangszerekből, lassan az összeset megtanultam. Ha más nem, ennyi haszon kerekedett az ismeretlen csínytevéseiből.  Az elsős sereg hömpölygött minden irányban, de ahogy az lenni szokott, pár pillanat múlva már csak ketten maradtunk a professzorasszonnyal.
- Van egy felvetésem, hogy ki lehetett az elkövető, amennyiben továbbra is nyitott rá, szívesen megosztanám Önnel, amit tudok.

Zimmermann úrfi

Kakasi Gabriella professzor
Bűbájtan tanterem, az órák után (vizsgaidőszak előtti napokban)

Az idős nő testtartása megváltozott, igen méltóságteljesnek véltem, ugyanakkor elég távolságtartónak tűnt azzal, hogy kettőnk között foglalt helyet sétabotja; de valahogy jobb volt így, mintha ismételten az én fejemen csattanna. Eljött az alkalom amire vártam, végre töviről hegyire valaki ellen tehettem, viszont ott helyben, amikor a professzornő tekintetembe pillantott, őszinte tanakodást vélhetett felfedezni.
- Volt egy összetűzésem valakivel a napokban, aki ... adott nekem egy kölcsön gitárt – lassan és megfontoltam beszéltem, ám résen voltam, hogy kicsit se legyek vontatott. A lánynak, akiről mesélni készültem, eleinte erősen rosszat akartam, mert hát tönkrevágott valamit, ami az enyém és szentimentális értéket is képviselt számomra. De valahogy nem akartam egy bizonyos szint alá süllyedni.
- Ez a Fénylő lelkek Udvarában történt 2 nappal ezelőtt. A gitárt azért adta, mert az előző nemrég összetört és segíteni akart, én meg elfogadtam. Nekem a hangszerre szükségem van a tanulmányaim mellett végzett hobbimhoz. Ezt az illetőnek is mondtam mikor megköszöntem a kedvességét és megjegyezte, hogy ha akarok, mást is tud adni és mutatott egy megbűvölt bőröndöt tele rézfúvós hangszerekkel. Elég rossz érzésem támadt, szóval rákérdeztem, hogy honnan vannak, mire lezárta a bőröndöt és elrohant. Emlékeim szerint iskolai egyenruhája jelentős részt zöld volt, a Rellonba tartozott és annyit tudok, hogy harmadikos. Viszont este felé járt már, picivel a takarodó előtt, ezért nem láttam az arcát. Nem tudom az illető hagyott -e bármi nyomot maga után az udvarban vagy a festmény körül.

Zimmermann úrfi

Kakasi Gabriella professzor
Bűbájtan tanterem, az órák után (vizsgaidőszak előtti napokban)

- Nem, előbb a gitár tört szét, miután lecsaptak egy bogarat vele, az viszont másik eset - legyintettem és őszinte lelkesedéssel viseltettem, hogy végre valaki engem is meghallgatott a történteket illetően. Tudtam, hogy materiává lehet bűvölni a festett tárgyakat is, említőlegesen elérhettünk róla jegyzeteket volt diákoktól, vagy ígéretesnek tűnő könyveket, azonban részletekbe egyik sem szaladt. Kár érte, amekkora a tudásszomjam, valamilyen hosszú leírás igazi teli korsóként szolgált volna, de hát így jártam.
- Hallottam, a Levita-ház hálókörleténél ma hajnalban. Trombita szóra keltem fel ami azért fura, mert tudtommal az iskolába nem jár olyan aki rézkúrós hangszeren játszik - válaszoltam ártatlanul. Fogalmam sem volt, hogy esetleg elrontottam egy szót, nem éreztem a zsigereimben sem, hogy gond lenne.
- Tudja, nekem őszintén fontos volt az a gitár és jól esett, hogy amikor a Fénylő lelkek udvarába mentem keseregni miatta, hogy ne itt rontsam a levegőt, akkor valaki utánam jött. Ez a női figura volt az, zöld színnel a ruhájában - meséltem tovább, amennyiben szabad volt a pálya - Tisztára egy Sadie Sallow.
Az utolsót kissé félve tettem hozzá, gondolataimba merülve. Őszintén segíteni akartam és ekkor kattant valami, hogy mi van, ha amit mondok, nem alaptalan vád?  Nem kicsit fellelkesültem, hogy esetleg életemben először besegítettem egy nyomozásban!

Zimmernamm úrfi

Kakasi Gabriella professzor
Bűbájtan tanterem, az órák után (vizsgaidőszak előtti napokban

Szavaim kuszasága és lelkesedésem elegye gyanúsnak tűnhetett, de én csak azt mondtam amit tapasztaltam. A tanárnő helyett viszont nem dönthettem el, mit érez, egyelőre csak azt láttam, hogy volt túlságosan meggyőződve az igazamról. Azt hiszem, mint sok minden, az igazság is szubjektív a világban; emiatt ha épp Bűbájtant nem is tanultam ma a professzortól, ez belém égett örökre.
- Nem tudom Ön hogy van vele, én személy szerint nem hiszek a véletlenben - feleltem. Menő volt, ahogyan talárja libbent, a tollak valahol tényleg illetek rá. Olyan furcsa baglyos hatást keltett a néni. Pont az ellentétes irányba fordult, amerről a zajt hallottam, ami azt jelentette, hogy...
- Hogyha most szembe fordulnék ezzel az ajtóval - álltam oda a terem ajtajához - akkor pont balra kellene indulnunk. Onnan hallottam a különös hangot.
Bárki is játszik a hangszeren, jó szarul csinálja.
Amennyiben elindult, vártam, hagytam előremenni. Kicsit lemaradva követtem, meg akartam óvni a ruháját a letaposástól, ha volt kérdése, közben szívesen megválaszoltam.

Zimmermann úrfi

Kakasi Gabriella professzor
Bűbájtan tanterem, az órák után (vizsgaidőszak előtti napokban

Valószínűleg már késő lehet újabb szemkontaktushoz, de ha hátrapillantott volna még a tanárnő, elkaphatta kérdő tekintetemet, mely visszatükrözött egy szilánkot szomorúságából. Megkérdőjeleztem a valóságot amiben élünk, hogy lehet -e valami túlságosan is logikusan működő dolgot véletlennek becézni?
- Én csak sorsként ismerem, de ez nem jelenti azt, hogy alábecsülöm. Sőt... - feleltem szárazon, a végét már motyogtam és nyeltem egyet. Szívesen tovább firtattam volna érdekes témánkat, viszont tisztes határokat éreztem amikhez tartottam magam. Diákként aligha fogom a múltjáról faggatni, az átjött, hogy bármi is nyomta az öreg szívét, ólomnak hatott. Meggyőzött arról, hogy tapasztalatból beszél. Amikor kizökkentett és nyújtotta sétabotját, szó nélkül bólintva átvettem azt. Figyeltem a futótűzként terjedő aranycsillámport, ami után úgy festett a folyosó, mintha két művészetis mestertanonc egymásnak ment volna, kiszórva a teljes dekor csillámpor készletüket. Szemeim azonnal cikáztak a lábnyomokon, a diákok megjelenő sziluettjét, kicsit el is tátottam a számat. Eddig olvastam a bűbájról, ha láttam is max. kicsiben, de hogy még a társaim sziluettjét is lássam a falon! Kész tudásban gazdag Mennyország ez a nap!!
- Tanárnő, a pálcája... - léptem előre, hogy felvegyem, ekkor viszont az egyik sarokba fúrta magát. Hamar észrevettem, mi után kutatott ennyire hevesen.
- Hát, szerintem "szagot fogott", tehát rátalált a gyanúsított mágia lenyomatára, amivel előrébb vagyunk, mert ha az Ön pálcája talál további nyomot és leköveti, eljuthat egy potenciális gyanúsítotthoz - válaszoltam magabiztosan, kíváncsian vizslatva arcvonásait. Időközben fel is egyenesedtem, a pálcát nem bántottam.

Zimmermann úrfi

Kakasi Gabriella professzor
Bűbájtan tanterem, az órák után (vizsgaidőszak előtti napokban

Tágra nyílt szemekkel figyeltem a térbelileg kibontakozó kis emberhadat, majd a tanárnő mosolya rám is át ragadt. Nem értettem mitől fosnak a többiek, mármint nyilván erős kisugárzása volt ennek a tanárnak, de inkább olyannak tűnt, akinél ha tartod magad a szabályaihoz, amúgy tök jófej.
- Ühhüm - hümmögtem és bólintottam. Nem értettem mit hadovált, inkább csak próbálkoztam vele - Tehát ha egy lehetőség jön elém és dönthetek arról, hogy élek -e vele, vagy sem, az akkor csak a véletlen miatt van?
Furcsának tűnő kérdésemmel próbáltam mélyebben ásni magam a témában és megérteni a gondolatmenetét. Ezután csendben hallgattam magyarázatát. A mágia részt eltaláltam, kis dolog, nekem pedig valami, amire büszke vagyok az eredménytől függetlenül.
- Oóóó, így már értem - bólintottam még lassabban, mint az előbb - Ez körülbelül 37-es lábméret, nem?
Reméltem nem kérdez rá arra, hogy honnan a tipp, hobbiból nem nézegetek fotókat női lábakról, viszont korábban megvolt már néhány lány az iskolában, amit inkább megtartottam magamnak.
- Enyhén balra mutatott az a lábnyom, amihez Önt a pálcája vezette. Én befordulnék ezen a folyosón, mert szerintem ott találhatunk további lábnyomot - viszonoztam a professzor tekintetét és ha kellett, meg is indultam előre, lassú tempóban, mivel nem akartam lehagyni vagy faragatlannak tűnni.

Zimmermann úrfi

Kakasi Gabriella professzor
Bűbájtan tanterem, az órák után (vizsgaidőszak előtti napokban)

Na igen, volt még mit tanulni, de tiszta szándékkal próbálkoztam, és ha még nem is látszódott, bíztam abban, hogy a véncsont ezt értékelte.
- Ökörséget? Én max. csirkeséget beszélek - feleltem mosolyogva, szemeimet forgatva, aztán kihallottam hangjából a türelmetlenséget.
- Azt javasolnám, menjünk a tanulószobához - javasoltam, aztán hacsak nem volt további mondanivalója, örömmel kísértem tovább.