A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

Péntek. Négy óra. Bűbájtan tanterem. -I
Azt hiszem ma van egy hete, hogy elküldtem az üzenetet és csak remélni tudom, hogy mindazok után, ami tettem, legalább egyszer elolvasta, mielőtt lángra lobbantotta volna. Abban sem vagyok biztos, hogy eljön-e, vagy teljesen ignorálni fog, amit egyébként meg is értenék.
Péntek van, négy óra. Üres a terem, ma már itt nem lesz óra. Egyedül vagyok, egyedül a gondolataimmal, amik már egy hete nem hagynak nyugodni. Idegesen járkálok fel s alá a padok előtt, ahol van egy kis szabad hely. Frayec unottan ül a tanári asztalon, őt jól láthatóan egyáltalán nem érdekli az idegességem, amely ezúttal egyáltalán nem is hat rá. Magamra maradok a gondolataimmal, a frusztrációmmal, és csak azt pörgetem magamban, amiket akkor fogok mondani neki, ha esetleg hajlandó megjelenni. Hetek óta nem láttam. Eleinte én kerültem, Nadia miatt, és ha igazán magamba nézek, akkor be kell valljam, a további pár hétben is én kerültem, Nadia miatt. Próbáltam annyi időt tölteni a Levitában, amennyit csak lehetett, és minél kevesebbszer megtenni az utat a gyengélkedő és a körlet között, nehogy találkozzunk. A nővel sem találkoztam azóta, ami talán jobb is, tekintve, hogy lelőttem az év meglepetését a rellonosnak. Fogalmam sincs, azóta mi van velük. Hogy kibékültek, vagy rosszabb lett a kapcsolatuk, hogy bármelyikük is hátat fordítana nekem a folyosón, vagy esetleg csak nem vennének tudomást rólam. Nagyon elszúrtam.
Megtorpanok a harmincadik kör közepén, háttal az ajtónak és idegesen pillantok az órámra. Nem számítok rá, hogy megérkezzen, pláne nem pontosan. Nem tartozik nekem semmivel. Biztos nem fog eljönni. Az ajkamba harapva pillantok le a gombóccá gömbölyödött rasekra, aki azon kívül, hogy a fülét hegyezi, nem tanúsít nekem semmiféle figyelmet. Veled is ki vagyok segítve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=824850#post824850][b]Szentmihályi L. Izabella - 2021.01.17. 22:59[/b][/url]

Péntek. Négy óra. Bűbájtan tanterem. -I
Azt hiszem ma van egy hete, hogy elküldtem az üzenetet és csak remélni tudom, hogy mindazok után, ami tettem, legalább egyszer elolvasta, mielőtt lángra lobbantotta volna. Abban sem vagyok biztos, hogy eljön-e, vagy teljesen ignorálni fog, amit egyébként meg is értenék.
Péntek van, négy óra. Üres a terem, ma már itt nem lesz óra. Egyedül vagyok, egyedül a gondolataimmal, amik már egy hete nem hagynak nyugodni. Idegesen járkálok fel s alá a padok előtt, ahol van egy kis szabad hely. Frayec unottan ül a tanári asztalon, őt jól láthatóan egyáltalán nem érdekli az idegességem, amely ezúttal egyáltalán nem is hat rá. Magamra maradok a gondolataimmal, a frusztrációmmal, és csak azt pörgetem magamban, amiket akkor fogok mondani neki, ha esetleg hajlandó megjelenni. Hetek óta nem láttam. Eleinte én kerültem, Nadia miatt, és ha igazán magamba nézek, akkor be kell valljam, a további pár hétben is én kerültem, Nadia miatt. Próbáltam annyi időt tölteni a Levitában, amennyit csak lehetett, és minél kevesebbszer megtenni az utat a gyengélkedő és a körlet között, nehogy találkozzunk. A nővel sem találkoztam azóta, ami talán jobb is, tekintve, hogy lelőttem az év meglepetését a rellonosnak. Fogalmam sincs, azóta mi van velük. Hogy kibékültek, vagy rosszabb lett a kapcsolatuk, hogy bármelyikük is hátat fordítana nekem a folyosón, vagy esetleg csak nem vennének tudomást rólam. Nagyon elszúrtam.
Megtorpanok a harmincadik kör közepén, háttal az ajtónak és idegesen pillantok az órámra. Nem számítok rá, hogy megérkezzen, pláne nem pontosan. Nem tartozik nekem semmivel. Biztos nem fog eljönni. Az ajkamba harapva pillantok le a gombóccá gömbölyödött rasekra, aki azon kívül, hogy a fülét hegyezi, nem tanúsít nekem semmiféle figyelmet. Veled is ki vagyok segítve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=824878#post824878][b]Farkas Zétény - 2021.01.18. 15:07[/b][/url]

Elgondolkodva lépkedek a Bűbájtan terem felé, kezemben lassan forgatva a levelet, amit Iza küldött. Simán felismerhető, hogy ő volt, láttam már tőle ilyet, szóval nem meglepetés. Azt nem tudom, hogy miért nem üzenetet küldött a telefonomra. Mondjuk lehet nem is tudja, hogy már van, ez egy nyomós érv lehet, még nem mondtam el neki, hogy vettem. Nati volt az utolsó indok, amivel meggyőztek, hogy kell, mert a bagoly gyors ugyan, de itt azonnal vissza is lehet válaszolni, vagy akár beszélni is az illetővel. Mondjuk egyetlen egy szám van benne, az is Nadia-é, de na... haladok a korral. Nem tudom, hogy mit akarhat Izus épp most, bár kicsit azért még mindig orrolok rá, hogy nem mondta el, hogy van egy lányom. Értem én, hogy miért tette, de meggyőzhetett volna, hogy nem tőle tudom. Persze, én meg nem hazudok, szóval hmmm. Hát mindegy... pár percet így is késni fogok, egyrész messze van onnan a terem, ahonnan jövök, másrészt olyan fura hangulatba kerültem ettől az üzenettől. Valamit meg elcsesztem? Sosem lehet tudni, bár mostanában Lillán kívül elég konszolidáltan viselkedem, ahhoz képest miket hoznának ki belőlem a renitensek. Régen biztosan lenne pár törött orr, hogy legyen dolga a gyógyítónknak is... ja, az pont Iza. Még a végén tudat alatt fogok lebukni, öcsém. Hallottam pár vad dolgot, a szexpózokba állított páncélokon át, a Banya alatt füvező srácokról. De hogy pont nem én jártam arra, az nagy pech. Na, majd legközelebb, gondolom, ha gólyaként, vagy éppen ötödikesként kijön az emberekből ilyesmi, lesz még dolgom, mielőtt elmennék innen. Az utolsó év már kicsit unalmas, szinte nem is kommunikálok senkivel, a lányom és a portfólió eléggé lefoglal ahhoz, hogy ne kelljen szocializálódnom. Pedig Mihaillal is kéne egyet inni, meg átnézni Kimoriah-hoz, hogy mi van vele. Lehet, már elvette valaki, Bogolyfalván ki tudja? Végül csak odaérek a teremhez, kezemben a mappámmal, amit a mai órákra vittem. Benyitok, Izabella háttal áll nekem, megállok az ajtóban és megállapítom, hogy még mindig jól néz ki így hátulról, még akkor is, hogy takarja a hosszított piros kardigánja, vagy mi az.
- Helló - sóhajtok egyet. - Itt vagyok, ugye nincs gond? - kérdezem, miközben odasétálok hozzá, ledobom az egyik asztalra a cuccom és ha engedi átölelem. - Cső Frayec - kacsintok a kis dögre, Iza állandó kisérőjére. Lehet, hogy szerzek ilyet Natinak, biztos örülne neki, mert menő állatka. Kiengedem a karjaim közül Izát, ha kell és kérdőn nézek rá. Nos?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=824958#post824958][b]Szentmihályi L. Izabella - 2021.01.19. 21:54[/b][/url]

A szívem majd kihagy, amikor hallom nyílni az ajtót. Egy pilllanatig az is megfordul a fejemben, hogy mégsem ő érkezett, hanem egy diák hiszi azt, hogy itt lesz a következő órája. Ijedten perdülök meg, és rögtön le is fagyok, ahogy megpillantom az ajtóban. Na és akkor most hogyan tovább? Az ujjaimat tördelve nézem végig, ahogy végigsétál a padok között felém. Összerezzenek a hangra, amit az eszközei csapnak, amikor találkoznak az egyik asztal felszínével. Teszek hátra egy óvatos, apró lépést, zöldjeim a szemei között cikáznak bármiféle dühöt vagy gyűlöletet keresve, arra azonban nem számítok, hogy a kezeit kinyújtva magához húz. Értetlenül pislogok a válla fölött pár pillanatig, hangja viszont egyáltalán nem hangzik úgy, mint aki haragszik rám. Megnyugtat, és inkább mintha fáradt lenne. Karjaim ösztönösen mozdulnak, arcom a ruhájába fúrva simulok hozzá közelebb. Szóval akkor nem haragszik.
- Nincs gond? – értetlenül visszhangzom szavait a nyakába mormogva. Hiányzott. Merlinre, nagyon hiányzott. - Mármint… Nincs gond – összeszedem végre magam és elhúzódom tőle, hogy bele tudjak nézni a szemeibe. Frayec a neve hallatán érdeklődve emeli meg a fejét, tanulmányozza egy ideig, aztán ahogy felismeri a férfit, értetlen kis hangokkal adja tudtára, hogy ő is örül az ismételt találkozásnak.
- Nem voltam benne biztos, hogy eljössz – és megértettem volna, ha így tesz. Az ajkamba harapva lépek hátrébb tőle, csípőmmel nekitámaszkodok az egyik asztalnak, karjaim összefonom magam előtt. Még bármikor mérges lehet rám. - Sajnálom, ami történt. Sajnálom, hogy olyan furán viselkedtem, hogy tőlem kellett megtudnod, hogy kerültelek, hogy most a gyereked anyja valószínűleg látni sem akar, hogy így kellett megtudnod… Sajnálom, hogy ilyen borzalmas barát vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=824972#post824972][b]Farkas Zétény - 2021.01.20. 09:08[/b][/url]

Ijedséget látok rajta, hogy felém fordul, amikor belépek az ajtón. Tőlem meg megkapja a mosolyomat, nem volt szándékos Izám, bocs. Mármint az, hogy megijedj. Eléggé be van parázva valamitől látom, ami csak azért nem jó, mert így én is kezdek beparázni. Tényleg mi rosszat tehettem, amitől ennyire fél, vagy ő tett volna valamit? Biztos vagyok benne, hogy most nem fogja magában tartani. Az ölelés után még mindig nem az a határozott Iza, aki lenni szokott, szóval már szétfúrja az oldalam a kívácsiság egy ikerfúrótoronnyal. Frayec kap egy kacsintást a "dumájára", de aztán az én figyelmem már teljes egészében az én drága barátomé. Tényleg kevesebb lennék nélküle, és ezt egyedül érte el... hallatlan! A mondandója elején pedig már úgy érzem,hogy az ikerfúrótorony a vesémet ostromolja kíméletlenül. Miért nem jöttem volna el? Hagyom kibontakozni, miközben vele szemben hasonlóan támaszkodom le a padhoz, mint ő az előbb, csak én kiteszem a kezem, hogytámaszkodva kényelmesebb legyen. A szemeim az övére függesztem, és próbálom előcsalogatni belőle ezt a... valamit, amitől tart.
Lassan nyílnak szét az ajkaim, de a gondolatok, csak később jelennek meg hang formájában.
- Á - kommentálom röviden, de a hangsúlyból érzi, hogy mit is gondolok az egészről, már ha egyáltalán felfogható az a sok minden és érzelemhullám, ami kicsap, és egy egyszerű "á"-ban manifesztálódik.De legalább most már értem, hogy miért van ilyen állapotban. Mindig fél mindentől velem kapcsolatban, pedig inkább nekem kellett volna félni nagyon sokszor, hogy elveszíthetem őt. Rengetegszer meg voltam győződve arról, hogy itt a vége, sosem bocsájt meg... de mindig meglepett. Hogy miért ragaszkodik hozzám ennyire, fogalmam sincs, de tényleg. Viszont igyekszem meghálálni neki ezt az igazi barátságot, ami köztünk van, és talán sikerül is, mert tényleg szeretem őt, és ragaszkodom hozzá. Talán kicsit többet gondolkodom ezen, mint kéne, és csak ekkor ocsúdok fel, hogy nem kéne szó nélkül hagyni az egészet, mert még valami butaságot fog gondolni.
- Hát, nézzük - kezdek bele, miközben  megvakarom a jobb állam, hogy hogyan is kellene ezt a gondolatot szépen végigvinnem, hogy most már tényleg megértse, hogy mit jelent nekem. - Zavart, hogy valamit titkolsz. Zavart, hogy nem élvezted a vacsorát és a bort. Zavart, hogy otthagytál magyarázat nélkül - vezetem fel az egészet, a Zétény-féle őszinteség délutánon. - Nem tudtam, hogy kerülsz emiatt, de azt tudnod kell, hogy nem te vagy a hibás abban, hogy nem tudtam Natiról. Nadia elmondta végül nekem, mert azt hitte, hogy elárultad nekem, és  nekem kellett megvédenem előtte. Talán jobb is, hogy nem mondtad el konkrétan, mert akkor másképpen mentem volna szerintem oda. Így tudtunk beszélni, és azóta rendeződött a viszonyunk is. A múlt hétvégén is én vigyáztam a drágára, miközben Nadia randizott. Sajnos nem jött össze neki, de ez most mindegy - a sajnos nagyon mély szarkasztikusságal jött ki, talán túlságosan is, bocsi Rosales tanárnő. - Gondolod, én szeretném, hogy átlépd miattam az elveidet? Megértem, hogy nem mondtad el, persze voltam rád mérges is emiatt. De aztán megoldódott minden és Nati szeret engem, Nadia pedig hálás, mert végre van apukája a lányának, akit szeret. Mármint Nati szeret, ő csak kedvel. Remélem - vonok vállat, de nem akarom függve hagyni szegény Izust. Odalépek hozzá, és elsimítoma közben a szemét eltakaró tincsét. Szeretem a szemeit, még akkor is, amikor mérges rám. Ez már így marad, bármi is legyen később.
- Te vagy a legjobb barátom, és már régen elfogadtam, hogy ennél több nem lesz. Tudom, nehéz elhinni, de boldog vagyok ettől, hogy van kihez fordulni bármilyen esendő esetemben is, mert nem árulsz el. Ez nekem már elég. A kislányom pedig a szemeimet és a csibészségemet is örökölte, minden más érdem Nadiaé. Szóval ezzel csak azt akartam neked elmondani, hogy nem haragszom rád és nem fogsz elveszíteni emiatt. Mindig is nagyra tartottalak az őszinteséged miatt, ne aggódj már, öcsém! - a végére elmosolyodom, mert nem hagyhattam meg ezt a hangulatot, nem lehetett az, hogy ne Zétényes legyen a vége. Akkor is, ha már elég bugyután hangzik ez, de mégis rám emlékeztet. Azt a Zétényt sem akarom soha elfelejteni, mert az is én vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=825198#post825198][b]Szentmihályi L. Izabella - 2021.01.24. 18:54[/b][/url]

Á. Á, mi? Á, mint tudta, hogy erről akarok vele beszélni, és ő már fel van készülve erre a beszélgetésre teljesen, vagy á, mint erről nem akar beszélni és eltereli a témát, hogy ne is kelljen. Vagy esetleg á, mint már megint a saját hülyeségeimmel traktálom, mikor a legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy én már megint mit szúrtam el az életében. Esetleg á, mint már megint itt tartunk, és megint neki kell megoldania minden problémám és dolgozni a bizonytalanságomon, mert ez nekem tizenplusz év alatt sem sikerült. Á, mi?
Beszél. Beszélni kezdett. Meglepetten és főleg megrökönyödötten zökkenek ki az önbizalmam egyre romboló gondolatmenetemből, zöldjeim azonnal arcára siklanak, tekintetét keresve. Némán hallgatom kifejtését, különösen örülve a hosszának; hangja minden egyes kiejtett szóval nyugtatja az idegeimet, és mire a Nadiás részhez érünk, van bennem annyi erő, hogy elmosolyodjak a randevú említésére. Hiányzott. Hiányzott a tekintete, a mosolya, hogy állandóan talál okot rá, hogy piszkálhassa a hajam, hogy még ennyi idő után is feltétlenül bízik bennem, hogy még mindig bele tudja csempészni mondandójába azt az aprócska, talán másoknak jelentéktelen szót, ami számomra meghatározza az egész személyiségét. Testem szinte ösztönösen mozdul, ellököm magam az asztaltól és magamhoz húzom, hogy ismét átölelhessem. Arcom a nyakába fúrom, karjaim szorosan fonódnak a vállai köré. Érzem a dobogó szívem csillapodni, a fülemben doboló vér lassan megszűnik, mert tudom, hogy nem haragszik.
- Nagyon hiányoztál – hogy ezt most az elmúlt pár hétre, vagy pár évre értem, magam sem tudom. Itt van, nem megy el, hozzá kellett volna már szoknom, mégis félek, hogy egy nap megint szó nélkül eltűnik, és csak egy kósza levelet hagy maga mögött. - Sajnálom, hogy előbb tudtam meg, mint te. Először nem is hittem neki – lesütött szemmel húzódok el tőle, és kerülöm a tekintetét. Nadiától is elnézést kell kérnem. - Nem tudtam elhinni, hogy valahol, valakit teherbe ejtettél, hogy mindent itt hagytál, de máshol új életet kezdtél, aztán azt is ott hagytad. Nadia is olyan hirtelen mondta ki, hogy az agyam egyszerűen csak kikapcsolt, és aztán megígértette velem, hogy nem mondom el neked, és… Nem akartam elárulni, de nem akartalak téged sem árulni – már csak a szám tudom húzni a kialakult helyzetre. Ők már tovább léptek, megbeszélték a dolgokat, és minden jól alakult, ahogy a nagy könyvben az meg van írva. Zétény nem haragszik, már nem. Felpillantok rá, egyik kezem még mindig a vállán nyugtatva. - Mesélsz a kislányodról?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=825324#post825324][b]Farkas Zétény - 2021.01.26. 13:52[/b][/url]

Nézem őt, aki az első pillanattól kezdve sokat jelentett nekem, most meg már egy olyan biztos pont az életemben, mint senki más. Már, ha ő is elhiszi egyszer magáról. Persze értem én, hogy félti a helyzetét, mert én sem vagyok egy egyszerű eset, sőt, viszont sosem árultam zsákbamacskát. Így tudnia kellene, hogy mit gondolok, vagy legalább sejtenie kellene, nem pedig félteni, hogy elveszít. Noha soha nem árultam el neki – és nem is fogom, hogy nekem is legyen biztosítékom -, hogy nem fog megszabadulni tőlem az életben, hacsak ő nem akarja így. Ő maga, nem a férje, nem a gyereke, nem a rokona, csakis Iza tehet velem ilyet. Elmesélem neki a történteket és mosolyt csalok az arcára, birizgálom a haját és próbálok úgy tenni, ahogy szoktam: azaz tökre úgy cselekedek, ahogy mindig és nem kell másnak adni magam. Igaz, talán Norbi nem örülne neki, hogy ha ezt valaki kívülről látná és elmondaná, többet képzelne oda, mint barátság. Emiatt nem is lehetne kárhoztatni, mert szerintem valahol mégis több ez, mint egy sima barátság. Furán erős, és úgy érzem, hogy nem igazán lehetne elszakítani, ahhoz valami olyat kéne tennie Izának, amit nem tudok elképzelni. Végül úgy érzem, megnyugszik, mert megölel. Hányszor képzeltem el régen ezt a mozdulatot és hányféleképpen. Fura belegondolni, hogy ez elég most már és nem is vágyok többre, erre viszont nagyon is. Nem tudom, hogy mi lesz, ha lesz valakim, el kell fogadnia Izát, mert én nem fogom elfelejteni és elhagyni még egyszer. Túl sok minden köt össze minket, az életem része.
- Ne sajnálj butaságokat – fedem meg picit, mert néha még mindig olyanokon pörög, amiken sem értelme, sem jelentősége sincs. A lényeg, hogy egészen jól kezelte, csak meg kellett hozzá hasonulnia az elvei miatt. Komolyan mondtam, nem tudom mi lett volna, ha elmondja, így jól alakult.
- Tudom, Házvezető-helyettes asszony – halvány mosolyt csalok fel a képemre. – Semmi rosszat nem tettél, de nekem ne Izálj legközelebb. Ha bajom lenne veled, úgyis megmondanám, szóval, tudnod kellene, hogy nem volt veled bajom. Nem kell kerülni engem, hiszen ha néha meg is mondom a magamét, én sem akarlak elveszíteni, szükségem van a barátságunkra. Mindig – dőlök neki újra a padnak fél seggel és nézem őt. Néha úgy érzem, még mindig hülye kis tinik vagyunk, hiába nőttünk fel, meg komolyodott meg. Talán én is valamennyire, de nem merném ezt hivatalosan leírni.
- Nati egy igazán kis csibész, aranyos, idegesítő és imádnivaló kislány. Halálra idegesíti az anyját, engem meg imád. Mondjuk nyilvánvaló ez azért van, mert még nem voltam olyan kemény vele, mint kéne néha, Nadia pedig mégiscsak az anyja és már kinézte a határait. A szemeimet ő örökölte, ezt lesd meg – mondom neki, majd előhúzom a mobilom és mutatok neki pár fényképet. A múltkori esetet pedig nem mondom el neki, mert nem tudom, hogy mi lesz belőle. Nadia felnőtt nő, csalódott volt a randi után és letámadott. Hogy mi lesz ebből? Passzolom, öcsém. De a képeken mosolygok és kommentálom Izának, remélem, hogy tudja… valószínűleg nem fogja a szárnyai alá venni, mert rellonos lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=825473#post825473][b]Szentmihályi L. Izabella - 2021.01.29. 23:04[/b][/url]

Ennyi idő után sem vagyok hozzászokva, hogy itt van, engem néz, velem beszél, a hajamat piszkálja, mint régen, amikor még gyerekek voltunk és semmit nem tudtunk a világról. Amikor még egyikünk sem gondolta volna, hogy több, mint tíz év múlva ő, aki ellopta az első csókom, és akit a kezdetektől fogva gyűlöltem, ennyire az életem része lesz. Gyerekek voltunk csak. Nem tudtuk, hogy lehet egy másik embert ennyire szeretni, hogy úgy érzed mindened odaadnád érte, csak ne essen bántódása, csak nevessen, legyen boldog, legyen egészséges, legyen az életed része. Akkoriban csak próbáltam minél messzebb kerülni tőle, tőle, aki minden alkalommal felbosszantott, amikor elém került és még élvezte is. Tőle, aki az arrogancia és a harag alatt csak szabad akart lenni. Nehéz lenne megmagyarázni bárkinek a kapcsolatunkat. Tudom, hogy egy idegen számára ez többnek tűnhet, mint egy szimpla barátság és nagyon sokáig mi is abban a hitben éltünk, hogy talán ebből több lesz, mint barátság. Szeretett, de bármennyire is próbáltam, nem tudtam úgy viszontszeretni, ahogy ő akarta. Éveken keresztül mellette álltam, bármiről is volt szó, de ebben az egyben nem tudtam neki megfelelni. Sosem leszek belé szerelmes, ahhoz túl jók és rosszak vagyunk egymásnak, de minden egyes sejtem, minden egyes porcikám szereti, néha már fáj, hogy mennyire. Talán sosem fogom tudni neki kifejezni szavakkal; ezt hogy is lehetne? Hozzám tartozik. A lényem egy része, a lelkem egy része, és mikor elment, kiszakított belőlem egy darabot, amit azt hittem, sosem fogok visszakapni. S most, ahogy itt áll velem a teremben, évekkel később, még mindig látom benne azt az arrogáns fiút, aki csak azért meghúzta a copfom, hogy a prefektuskisasszony ráemelje zöld szemeit, de látom benne azt a férfit is, aki odaadta a szíve egy részét, és sosem kérte vissza.
- Nekem is szükségem van rá. Rád – elmosolyodom végre, talán most először, mióta beléptem a terembe. Megnyugszom lassan, és felülök mellé a padra, Frayec pedig érdeklődve ugrál át az asztalokon, hogy Zétényen átmászva az ölembe telepedhessen. Őt is érdekli a kislány, bár ezt szavakkal nem tudja kifejezni. Kíváncsian fordulok a férfi felé, ahogy mesélni kezd a lányáról, jobbommal közben újra és újra végigszántok a rasek szőrén. - Nagyon elevennek hangzik, úgyhogy félek, hogy rossz hatással le... – megakadok, ahogy előhúzza a mobilját és felmutatja az első képet, de én ekkor már nagyon fel vagyok háborodva. - Már meg ne haragudj, de egy mobil? A Te kezedben? Egy mugli eszköz? Merlinre, és hagytad, hogy baglyok után hajkurásszak, akik majd elviszik neked az üzenetem? – színpadiasan felsóhajtok és pár pillanatig játszom a sértődöttet, de igazán nem haragszom, és ha engedi, elveszem tőle a telefont, hogy megnézhessem a képeket. Látom a hasonlóságot Zéténnyel, gyönyörű a kislány ilyen fiatalon is. El sem merem képzelni, hogy milyen szép lesz pár év múlva, ha megnő és nőiesedik. Az viszont egyértelműen látszik, hogy kitől örökölte a modellszerű szépségét. - Le sem tagadhatnád. Tudja már, hogy… tudod. Te vagy az apja?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=825571#post825571][b]Farkas Zétény - 2021.01.31. 11:08[/b][/url]

"Nekem is szükségem van rád."
Azt hiszem, hogy ez a mondat az, amiről korábban már beszéltem. Miközben mosolyog és felül mellém, a kis dög átmászik rajtam, amit hangos ciccegéssel és bosszús fejjel nézek rá. Mondjuk valószínűleg nem fogja érdekelni, mert, ha félne tőlem, akkor kikerült volna. Vagy ezt úgy kéne venni, hogy ezzel megtisztelt a kis dög? Majd legközelebb máshogy csináljuk, hogy inkább kikerüljön. Attól, hogy Izáé, vannak bizonyos dolgok, amik felháborítanak, mint például ez. Inkább mesélni kezdek Natiról, mégiscsak mindennél jobb téma, és úgy érzem elég volt mára a drámából. Iza hajlamos túlgondolni a dolgokat velem kapcsolatban – oké, általában mindennel kapcsolatban, de hát ezért szeretjük -, jobb az, ha egyszerűbb dolgokról beszélgetünk, meg olyanról, ami egy kicsit helyrebillenti a lelki egyensúlyunkat. Közben a kezemmel kitámasztok, a testem felé néz, a zöldjeibe beszélek a személyes zónánk határán. – Rossz hatással mi? – vigyorodom el, mert amúgy akár valós is lehet a félelme, miközben előhúzom a képek tárolására és egyéb fontos dolgokra használt mobilom. Persze igyekszem inkább jó hatással lenni rá, kérdés, hogy a „jó hatás” mindkettőnkek ugyanazt jelenti-e.
- Nem haragszom. Hát Nadia szerint ez jó ötlet, hogy ha van valami sürgős ez gyorsabb, mint a bagoly. És persze, hogy hagytam, mert a bagoly teljesen normális dolog, ráadásul, ha nem lesz munkájuk mit fognak csinálni? Amúgy meg… kell a számom? – vonok vállat, és mivel nyúl a telefonért, odaadom neki. Hagyom egy kicsit gyönyörködni, tudom, hogy odavan a kölykökért, Natiért meg miattam biztos még jobban. Egyébként meg tényleg nagyon csini is, amellett, hogy ravasz, mint a kanyipatkány.
- Persze, rávettem Nadiat, hogy jobb lenne elmondani neki, miért én viszem oviba néha, meg megyek többet, mint eddig. Hát, ahogy várható volt, jól megharagudott Nadiara, de aztán kibékítettem őket valahogy. Szerencsére rám egyáltalán nem haragudott, pedig… - sóhajtok egy nagyot, mert nagyjából Nadia is annyira „hibás”, mint én, a szemében mindenképpen. Egyikünk sem hibás, de ezt ő nyilván nem így fogja fel, és azonnal meg kellett volna mondani szerinte, hogy mégis él az apja és nem tengeralattjáró kapitány az Alfa Centauryn. – …szerintem rám is kellett volna. A lényeg, hogy most minden oké, és persze azt szeretné, ha elvenné Nadiat. Ha lehet tegnap – nevetek fel a képtelen ötletre, mármint nem az, hogy Nadiat vegyem el, hanem hogy mivel az ő korlátozott tudása végtelenül egyszerű, így egyszerű dolgokra vágyik, anélkül, hogy megvizsgálná, hogy mi van a háttérben. Mikor végez Iza, visszakérem a mobilt a kezem nyújtva felé, és figyelek arra, hogy Franyec ezt ne értelmezze félre. – Kristóffal mi van? Amúgy meg Norbit is alig látom. Azért szeret még? – kérdezem szemétkedős mosollyal, meg még valami eszembe jut. – Mikor jön a többi gyerek? Valami kviddiccsapatot emlegettél anno – erről jut eszembe hirtelen. – Amúgy… mutatsz képeket az esküvődről majd? Azt igazán sajnálom, hogy kihagytam – mondom kissé elrévedve és a vidám hangnemem máris eltűnik. Gratulálok, öcsém!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=826044#post826044][b]Szentmihályi L. Izabella - 2021.02.11. 15:20[/b][/url]

- Mi más? – viccelődöm csak, pedig számomra, és valószínűleg számára is, nagyon új még ez az apa dolog. Alapból furcsa úgy rágondolni Zétényre, mint egy apuka, és most még csak nem is a rossz értelemben esik nehezemre őt így elképzelni. Nem gondoltam volna, hogy egyszer gyereke lesz ilyen körülmények között; talán mindig is úgy képzeltem el, hogy először lesz egy komoly kapcsolata, és majd azzal a bizonyos személlyel megejtenek egy beszélgetést, és mindketten benne lesznek, tudnak róla, akarni fogják. Most meg, ő egy csomó dologról lemaradt, Nadia pedig bele se tudok gondolni milyen iszonyatosan nehéz éveken van keresztül.
- Persze, hogy kell – morcosan ráncolom a homlokom, és mivel a telefont megkapom, a képek előtt még be tudom írni a saját számom és megcsörgetem magam, hogy később majd elmenthessem a számát. Még a feltételezés is sértő, hogy pont nekem ne kelljen a száma. - Figyelj, nem tudtál róla. Nadia nem mondta el, jó oka volt rá, meg hát el is tűntél, és ő sem tudott sehogy kapcsolatba lépni veled – megvonom a vállam és visszanyújtom neki a telefont. Most már egyébként is mindegy kifogásokat keresni, vagy ujjal mutogatni a másikra; nem volt jó, amit Zétény csinált, de tudom, miért tette – ugyanakkor Nadia kétségeit is megértem, még ha csak beleképzelni tudom magam a helyébe, de ugyanazt átélni nem.
- Hm, hát ezt igazából tőle kellene megkérdezned. De majd megejtem vele ezt a beszélgetést, az egód kedvéért – édesen elmosolyodom, ujjaim közben visszatalálnak Frayec bundájába. - Kristóf jól van, a többi gyerekről pedig nem tudok nyilatkozni. Egyelőre még nem – nem akarom elsietni a dolgot, csak szeretném kiélvezni az időt Kristóffal, és amennyit csak lehet, vele lenni.
- Persze – szomorkás mosollyal pillantok rá, hozzá közelebb lévő kezem a vállára, majd a hátára simul, hogy végigsimíthassak rajta. - Még mindig nem adtam oda a meghívód – halkan teszem hozzá, fejemet a vállára döntöm, de a közelségében nem tudok sokáig szomorú maradni. Örülnöm kell neki, hogy itt van és visszajött, hisz már eltelt lassan két év is, mióta először megszólított a téren.
- Lassan mennem kell – szólalok meg egy kis idő múlva, ha ő eddig még nem tette meg; csak élvezem a társaságát, akár beszélgetünk, akár nem. - Visszakísérsz a Levitába?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=826576#post826576][b]Farkas Zétény - 2021.02.20. 21:20[/b][/url]

Na, most én forgatom meg a szemeimet, ahogy ő szokta, de azért egy félvigyorra még futja. Nem tudom mi járhat a fejében most ezzel a #gyermekevanalegjobbbarátomnak dologgal, de azért bőszen magyarázom, hogy miket és hogyan tettem, sőt még ugye egy telefonom is van képekkel Natiról. Tényleg nagy dolog nálam, de hát szokták mondani, hogy haladok a korral. A nagy fenéket, inkább csak azért, hogy el lehessen érni.
- Akkor írd be magad hozzám is – nyújtom át a telót egyrész a képek miatt, másrészt pedig, mert nem tudom, hogy hogyan kell beleírni bárkit. Az még megy, hogy minden nap töltögetni kell, meg felveszem, leteszem, üzenetet írok – azt mondjuk rohadtul utálok, mert egy fél év, mire megtalálom a keresett betűt – és nagyjából ki is fújt a tudásom. Ja, meg tudok vele fényképezni, ahhoz legalább valamennyit értek.
- Igen, tudom. Mégis kicsit rossz érzés – vonok vállat én is, majd visszaveszem a telefonom. Megnézem benne, hogy hogyan írta bele magát és elmosolyodom. Sosem gondoltam volna, hogy jó látni Iza nevét egy mugli kütyüben.
- Majd mi megtárgyaljuk jó, ha feljönne ez a téma. Egyelőre maradjunk meg külön a lányunk szüleinek, aztán majd meglátjuk, hogy lesz-e bármi más közünk egymáshoz – sóhajtok egy nagyobbat, amit talán félreérthet a szőkém, de hát el tudom képzelni, hogy már kombinál és igazat ad Natinak. Nem tudom, hogy még mit hoz a jövő, csak annyit, hogy a lányom élete részévé akarok válni, amennyire kell és lehet. Még a végén kiderül, hogy van bennem felelősség, öcsém. De inkább térjünk át a Szentmihályi családra, sokkal izgibb téma, mint az enyém. Főleg, hogy nem nagyon van családom.
- Örülök, hogy jól a van a kis öcsipók. Jó, én tudok várni, és most ott leszek majd, ha kellek, számíthatsz rám – fogom meg a kezét, és még kedvesen is mosolygok. Aztán persze elengedem, ennyi barátilag is talán már túlment egy határon, de engem sosem aggasztottak a határok. Iza pedig mindenkinél jobban ismer, nem fogja félreérteni a mondandómat. Hacsak nem szándékosan, az benne van a pakliban.
- Hát azt hiszem már nem tudok elmenni rá – fintorgok egy kicsit. – De azért elteszem emlékbe, szóval igen, kérem – tényleg olyan jó a közelében lenni, meg beszélgetni. Nem érzem magam, hogy számon kérnének, de ha az lenne is természetesnek venném. Valahogy így alakult köztünk, talán jobb is, hogy nem lettünk egy pár, így legalább mindig tudom, hogy van valahol egy barátom, akire bármikor számíthatok. Hirtelen pillantok fel, ahogy elgondolkodtam, észre sem vettem, hogy már nem beszélünk, csak élveztem a kedvességét, azaz a kezét a hátamon. Valójában nyugodtan megmasszírozhatott volna, én nem állítok akadályokat az ilyen ambíciók elé.
- Persze, szívesen – csusszanok le a két kezem segítségével a padról, majd utat mutatok neki. – Csak ön után, kedves Házvezető-helyettes asszony – szemtelenkedek egy kicsit, és látványosan megtisztítom az ujjaimmal a prefektusi jelvényem. Aztán megindulunk szépen és még elcseverészünk a levitáig.