A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

Csak megemeltem a szemöldököm a megjegyzésére, milyen kört futottunk? Bunkóztam vele? Ilyen nekem miért nem rémlik? Biztos elkalandozott és tovább gondolta dolgokat vagy tudom is én. Én jó gyerek vagyok!
Másnap este volt, ahogy ígértem be voltam osztva járőrözni akkorra. Nem vártam meg a levita előtt, nagyfiú volt már és biztos voltam benne, hogy el fog találni a BIT tanteremhez, ezért körülbelül fél tizenegy tájékán célirányosan odabaktattam, fekete talárom lobogott nyargalásom közben, bár a szél nem fújt. Ugyan mi a gurkóért fújna bent a szél? Akkor szoknyát se hordhatnának a lányok, mert Marilyn Monroe a sírjából felkelve azzal vádolna minket, hogy lopjuk az ő… az ő… szoknyalibbenését! Látjátok? Ezért veszek mindig biciklisnadrágot a szoknya alá, nem csak melegít a hidegben, de az én mozgásomat is megkönnyíti, főleg, ha felmászok valamire. Például a tanári asztalra tombolni, járőrözés közben esténként tök jó móka, de psszt. Ha megtudja Várkonyi bácsi, hogy az asztalán az én cipőm nyoma volt pár napja, biztos büntető feladatokat kapok asztrológiából.
Alig két perce érkeztem a terem elé, jól ismertem már az ajtót, gyakran aludtam órákon, még ha párszor nyitott szemmel is kellett. Vicces volt azért, mit ne mondjak.  A levitást még nem láttam, ami azt jelenti, hogy végre nem késtem el, yay! … vagy én nem vettem észre őt, megesik az ilyen.
Egyelőre sötét volt, még a pálcámmal sem ragyogott a lumostól –szándékosan- csak a maradék fénykibocsájtó világította meg a folyosót annyira, hogy a félhomályban ne mehessen a falnak az ember lánya. Ha lett volna órám, biztos ránéztem volna, hogy tisztában legyek az idővel, de mivel nem volt karórám, ezért csak a pálcámat forgatva zsonglőrködni próbáltam félig kinyújtott nyelvvel, ahogy arra koncentráltam, hogy elkapjam azt a nyavalyás botot, amíg meg nem jön Milán. Teljesen jó elfoglaltságnak tűnt, és ha arra jönne egy másik prefi-bubu, nos igen, adnám a felelősség teljes, határozott diákot, aki komolyan veszi a feladatát és éppen csak nyomokat keres, mert „hallotta” hogy valaki arra járt. Tökéletes alibi, jobb nem is lehetne, haha!
Gyere már Milán, hol vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=672394#post672394][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.04.04. 18:45[/b][/url]

Csak megemeltem a szemöldököm a megjegyzésére, milyen kört futottunk? Bunkóztam vele? Ilyen nekem miért nem rémlik? Biztos elkalandozott és tovább gondolta dolgokat vagy tudom is én. Én jó gyerek vagyok!
Másnap este volt, ahogy ígértem be voltam osztva járőrözni akkorra. Nem vártam meg a levita előtt, nagyfiú volt már és biztos voltam benne, hogy el fog találni a BIT tanteremhez, ezért körülbelül fél tizenegy tájékán célirányosan odabaktattam, fekete talárom lobogott nyargalásom közben, bár a szél nem fújt. Ugyan mi a gurkóért fújna bent a szél? Akkor szoknyát se hordhatnának a lányok, mert Marilyn Monroe a sírjából felkelve azzal vádolna minket, hogy lopjuk az ő… az ő… szoknyalibbenését! Látjátok? Ezért veszek mindig biciklisnadrágot a szoknya alá, nem csak melegít a hidegben, de az én mozgásomat is megkönnyíti, főleg, ha felmászok valamire. Például a tanári asztalra tombolni, járőrözés közben esténként tök jó móka, de psszt. Ha megtudja Várkonyi bácsi, hogy az asztalán az én cipőm nyoma volt pár napja, biztos büntető feladatokat kapok asztrológiából.
Alig két perce érkeztem a terem elé, jól ismertem már az ajtót, gyakran aludtam órákon, még ha párszor nyitott szemmel is kellett. Vicces volt azért, mit ne mondjak.  A levitást még nem láttam, ami azt jelenti, hogy végre nem késtem el, yay! … vagy én nem vettem észre őt, megesik az ilyen.
Egyelőre sötét volt, még a pálcámmal sem ragyogott a lumostól –szándékosan- csak a maradék fénykibocsájtó világította meg a folyosót annyira, hogy a félhomályban ne mehessen a falnak az ember lánya. Ha lett volna órám, biztos ránéztem volna, hogy tisztában legyek az idővel, de mivel nem volt karórám, ezért csak a pálcámat forgatva zsonglőrködni próbáltam félig kinyújtott nyelvvel, ahogy arra koncentráltam, hogy elkapjam azt a nyavalyás botot, amíg meg nem jön Milán. Teljesen jó elfoglaltságnak tűnt, és ha arra jönne egy másik prefi-bubu, nos igen, adnám a felelősség teljes, határozott diákot, aki komolyan veszi a feladatát és éppen csak nyomokat keres, mert „hallotta” hogy valaki arra járt. Tökéletes alibi, jobb nem is lehetne, haha!
Gyere már Milán, hol vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=673923#post673923][b]Fellegi L. Milán - 2017.04.12. 15:14[/b][/url]

Kicsit elkésik. Hogy mi oka van erre? Elővigyázatos volt, így szundított egy nagyot a délután, hogy este mindenképpen a legjobb formájában legyen. Mert hát minden igazán okos ember tudja, hogy akár már 1-2 óra alvásdeficit is komoly romlást jelenthet a kognitív képességek szempontjából. Vagy magyarra fordítva: aki fáradt, annak zokni az agya. Márpedig ezt Milánunk nagyon szerette volna elkerülni. Csakhogy ébresztőt már nem igazán állított, így csak a jószerencsének köszönheti, hogy a megbeszélt találkozó időpontja előtt húsz perccel sikerült felébrednie. Egy gyors kávé után, az első nadrágot magára ráncigálva esett ki a szobából, miután bedobta a táskájába azt a pár dolgot, amit mindenképpen el kellett hoznia.
Azért az alvás nyomai még látszanak. Haja kócos, az arca bal oldalán pedig halványan még látszik a csík, amelyet a párnahuzat gyűrődései hagytak rajta.
Pár pillanatig a folyosón lépdelve még őszintén el is gondolkodik rajta, hogy vissza kellene fordulnia. Egészen kezdi megszokni itt. Mi lesz, ha mindent tönkretesz? De aztán megmakacsolja magát, amikor pedig a folyosón befordulva megpillantja az általa természetesnek tartottnál jóval több színnel rendelkező hajkoronát a félhomályban, már egyáltalán nem bánja. Fanni látványa eszébe juttatja, hogy ebben az iskolában még a prefektusok is sokkal tökösebbek, mint ő általában szokott lenni. Érdekes, talán még mindig félálomban van, de hirtelen ezt inkább pozitívumként látja, holott eddig mélységesen elítélte érte a Bagolyköveseket. Sóhajt egy mélyet, lenyeli a kétségeit. Mert vannak, de ő nem az a típus, aki az ilyen hülyeségeknek teret ad. Nem tartja sokra az érzéseit, ez eddig sem volt kérdés, így most is színtiszta racionalitással kezeli a problémát - többet nyerhet ebből, mint amennyit veszíthet. Akkor meg? Így aztán a szén-dioxiddal együtt a kétségeit is kiszuszogja.
- Cső - köszönti a lányt egészen halkan, miközben odalép mellé. Enyhe fényt gyújt a pálcájával, aztán az ajtó mellé áll.
- Hölgyeké az elsőbbség! - Kezével finoman belöki az ajtót, amelyen ennek hatására apró rés nyílik. Egyébként nem csak puszta udvariasságból engedi be Fannit - ha ő megy előre és Felagund esetleg odabent túlórázik, ő prefektusként még kitalálhat valami magyarázatot. Milánnak azonban onnantól annyi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=674878#post674878][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.04.16. 18:32[/b][/url]

Minden felém közeledő alakot Milánnak hittem először és megörültem, hogy végre jön és nem felejtette el, erre... valami idióta alvajáró volt, vagy egy másik prefi-bubu, akinek integetve-vigyorogva köszöntem. Úgy illik, nem? Mindenesetre a harmadik ilyen egyén után már úgy voltam vele, hogy biztos hülyére vett a levitás és visszaélt a bizalmammal. Ez azért egy kicsit feldühített, mert én tökre segítettem volna neki, meg minden. De így... nem is szólok többet hozzá, sőt lehet megbüntetem, mert felültetett egy prefektust. Majd kitalálok valami menő, formális megfogalmazást erre az okra és majd hordhatja a bőröndjeimet lefelé az Eridon toronyból a kiköltözéskor, a pálcáját pedig addig elkobozom, mert igazán gonosz vagyok! Muhahahaaa.
Végül már épp tapostam volna le, amint befejeztem az elmélkedést, csakhogy rám köszönt valaki. Ismerős volt a hangja, azonnal felkaptam a fejem, hogy megnézzem, ki volt az s egy kő zuhant le a szívemről. Nem vert át! Tudtam, hogy érdemes ennek a csávónak segíteni, ám... most kócosabb volt, mint tegnap meg úgy... ma. Ez csak egyet jelenthetett.
- Valld be, hogy elaludtál! - jegyeztem meg csipkelődve -normálhangnemben persze- és el is tűnt az előbbi kételyhalom a fejemből. Helyette mosolyogva intéztem hozzá az előbbi kijelentésemet, majd biccentve egyet előre mentem a terembe.
Egy lélek sem volt a teremben és sötét is volt, marhára sötét. Pont, mint a nevelőapám feje. Csórit olyan könnyű kijátszani, mint elvenni egy gyerektől a csokibékát. De anyám, na őt már nehezebb, de nem lehetetlen. Mindegy is.
- Miért akartál idejönni? - megvártam, amíg ő is belépett a terembe és követtem minden lépését, ha elindult esetleg valahová.
- Ugye tudod, ha Felagund észreveszi a hiányt, hajtóvadászatot rendez? - kérdeztem vigyorogva, hangomon érezhető is volt, hogy mókásnak találtam a kérdésemet, mert komolyan elképzeltem. Sőt, olyan agyszüleményem is támadt, ahol az iskolai kviddics csapatok hajtói röpködtek a folyosókon, hogy előkerítsenek minket aztán seprűn lovagolva vinnének Fela' bá' elé. Olyan vicces lenne a repülős rész, a másik... nos... hát nem is tudom.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=674937#post674937][b]Fellegi L. Milán - 2017.04.16. 19:50[/b][/url]

Hát persze, már az első pillanatban meg is gyanúsítják, ráadásul egyáltalán nem alaptalanul. Erre azonban felkészült, ugyanis 17 évnyi rutinja van már abban, mennyire látszik a fején a "mostkeltem" dizájn. Segítek, nagyon. Szóval mivel mindig lerí róla, miért pont most ne látszana? Úgyhogy nincsen bűnbánó tekintet, nincsen megilletődöttség, csak egy félmosoly.
- Még az is lehet - mondja sejtelmesen, habár elég egyértelműen megerősíti a lány gyanúját. Végül aztán Fanni nyomában belibben a helyiségbe, ahol szerencsére nem várja őket fogadóbizottság, csak a kukksötét. Erősebb fényt gyújt a pálcája végén egy halk varázslatot elmormolva, miközben becsukja maga mögött az ajtót. Kényelmesen körbenéz, de nem, ez így nem lesz jó. Amit csinálni készül, ahhoz kell fény, ő pedig nem foghatja végig a pálcáját. Viszont ha annyira kivilágítja a termet, hogy az messziről - na adj' Isten kintről - is látsszon, elég könnyen megüthetik a bokájukat. Egy pillanatig gondolkodik, majd a hosszú tanári asztal mellett elhelyezkedő ablakokhoz sétál és behúzza a függönyöket. Ennek elégnek kell lennie. Ezek után apró lángokat gyújt a pálcája hegyén, amellyel az asztalon álló gyertyákon hagyja a fényt. A szobában rögtön kellemes félhomály úszik szét, a külső szemlélő számára egészen hangulatossá téve a termet, habár ebből Milán nem igazán vesz észre bármit is. Végül leteszi az asztalra a pálcáját, a kezeit pedig csípőre vágja és erősen gondolkodóba esik. Fanni pedig éppen ekkor kezd kérdezősködni.
- Nem fog hiányozni semmi - forgatja meg a szemét, kicsit idegesen nézve Fannira. Majdnem kitör belőle a megjegyzés, hogy nem saját magából kellene kiindulnia, neki ugyanis megvan a magához való esze. Nem lopni jött, csak használatba vesz egy-két dolgot. De hé, ki sem visz semmit a teremből! És ami a legfontosabb, eltakarít maga után. Esetünkben ez szó szerint mosogatást fog jelenteni.
- Hoztam mindent. Füveket, porokat, mindent ami kell... Csak a felszerelésem nincs meg, hogy elkészítsem a bájitalt. Sosem engedé meg, hogy használjam az övét, így úgy döntöttem, nem kérdezem meg. - Tiszta sor, és remélhetőleg arany drága egyetlen Stefániánk számára is elég kimerítő a válasz ahhoz, hogy ne próbáljon meg további szócsépléshez folyamodni. Mondhatnánk, hogy Milán értékeli az érdeklődő jellegű kérdéseket, talán valahol a lelke legmélyén értékeli is - de elsősorban azért inkább zavarja a munkában, lássuk be.
Szóval, először is kell egy üst...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=675034#post675034][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.04.16. 21:55[/b][/url]

Ahogy előreengedett és beléptem a terembe, a sötét úgy ölelt magához, mint szerető anya a csecsemőjét. Éreztem, ahogy magába szippantott az atmoszférája a teremnek, már majdnem eltátottam a számat, levegő után kapva aztán fény gyulladt mellettem. A pupillám hirtelen összehúzódott és konkrétan kiégett a retinám. A szemeim elé kaptam a kezeimmel, próbáltam hozzászokni ismét a fényhez. Rosszabb voltam, mint vámpír a déli órákban a parkban.
Lassan sikerült megszoknom a világosságot, addigra Milán már a függönyöket húzogatta el és egy tök romcsi hangulatot teremtett a lángokkal, király volt. Bár semmi olyan nem volt tervben, mert hát egyrészt alig ismertük egymást, másrészt nekem ott volt Matt. Igaz, kapcsolatunk akkoriban eléggé… hanyagolt volt, nem is tudom mi volt vele, de majd kifaggatom, mert tök rossz volt hanyagolva lenni.  
Már viszonylag könnyezés nélkül tudtam közlekedni és azonnal hozzávágtam két kérdést is, mert hát én amúgy aggódtam érte, még ha nem is látszik. Mi lesz, ha megbüntetik? Akkor többet nem fog velem rosszban sántikálni. Az borzasztó lenne, pedig olyan vicces azokkal az okosan hangzó mondatokkal, ahogy velem kommunikál néha.
- Áááááh, értem! - bólogattam, bár még mindig nem értettem, mit akart kotyvasztani, de gondoltam, idővel úgy is rájövök, mert hát én is vagyok olyan okos, mint ő! Bizony! Úgyhogy egy széket odavonszoltam mellé és leültem, csillogó szemekkel figyeltem némán az ügyködését egy ideig, mint egy gyerek. Nem bírtam sokáig némán, bár ez nem is csoda, akkor nem én lettem volna.
- Mit főzöl amúgy? Ennyivel tartozol, ha már fedezlek - lebiggyesztett ajkakkal pillantottam fel rá majd vissza az üstre, ami alatt feltehetőleg már lobogott a láng.
- Tudok egyébként segí... pszt! - sziszegtem, felálltam és ahogy csak tőlem tellett, odalopakodtam az ajtóhoz, mert mintha hangokat hallottam volna kintről, fejemet, jobban mondva a fülemet az ajtólaphoz tapasztottam, s csak füleltem, szemem jobbra-balra járt, ahogy koncentráltam, nem t'om miért. Akkor valahogy így jobban hallottam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=675052#post675052][b]Fellegi L. Milán - 2017.04.16. 22:45[/b][/url]

Az apró hátizsák az asztalon köt ki. Bármennyire is kicsinek tűnjön, mint általában a mágusok táskái, ez is tértágító bűbájjal lett kezelésbe véve, így aztán meglepően sok dolgot húz elő belőle a fiú. Alapvetően zacskók tömkelege hagyja el a táskát, mindegyik tartalma látszólag más, habár a sötétben rajta kívül valószínűleg mindenki más nehezen állapítaná meg, melyikben mi van. Fanni avatatlan szemei meg pláne.
- El kellett volna hoznom azt a sütit, hogy betömjem vele a szádat... - mormogja halkan magában, ám a dermedt csöndben azért esélyesen Fanni is hallhatja a szavait. Nem agresszívan mondja persze, inkább csak afféle szokásos férfi-morgás ez.
- Egy kis Silentium Silenst - mondja epésen Fannira nézve, szemtelenül humorizálva tovább azon, hogyan fogja a lányt elhallgattatni. Aztán azonban rá kell jönnie, hogy Fanni feltehetőleg annyit sem tud a bájitalokról, hogy értse ezt a viccet. Akkorát sóhajt, mintha a világ összes gondja az ő vállán ülne, végül azonban belátja önmagának, hogy a lánynak kivételesen van némi igaza. A jelvényét kockáztatja érte szinte teljesen ismeretlenül, így aztán minimum az igazsággal tartozik neki.
Éppen az egyik zacskót nyitja fel, az orrát pedig megcsapja a levendula átható illata, amely nagy valószínűséggel rövid időn belül Fannit is eléri. Jut eszébe, az egész végén nem szabad elfelejtenie kiszellőztetni rendesen.
- Bordeaux-bájitalt főzök - mondja szűkszavúan. Feltenne rá egy ötöst, hogy ki kell majd még fejtenie, pontosan mi az és mire jó. De azért ad Fanninak egy esélyt, nem lövi le neki előre, hátha meg tud villogtatni némi Bájitaltannal kapcsolatos tudást. Talán ezért nem beszél tovább, talán csak nincsen kedve, inkább koncentrálna. De talán nincs is lehetősége tovább beszélni, mert Fanni hirtelen az ajtóhoz settenkedik ijedten.
Ő is az ajtóhoz siet, a lánnyal szemben áll meg, füleit szintén az ajtóra tapasztva. Nem tudhatja biztosan, de lehet hogy még a szíve is kihagy egyet, miközben hirtelen adrenalinlöket járja végig a testét, ahogyan az ajtó előtt elhaladó járőröző tanárok hangját hallja.
Pár másodperc után a hangok távolodni kezdenek, végül pedig szinte teljesen elhalnak. Ekkor Milán, továbbra is a torkában lüktető szívdobogással megszólal:
- Talán ki kellene lesnünk, nem? - súgja halkan a lánynak tanácstalanul. Persze azt még nem tudja, hogy az ajtót hiába próbálnák kinyitni, ugyanis az imént elhaladó tanárok most zárták a termeket éjszakára... De előbb-utóbb rá fognak jönni erre is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=675058#post675058][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.04.16. 23:42[/b][/url]

Csak pimaszul nyelvet öltöttem Milánra, tényleg elhozhatta volna azt a sütit, bár a morgásán és a pasi reakcióin jókat szórakoztam és magamban hangosakat röhögtem, ha már a teremben nem lehetett, különben azonnal bukta! És nem, nem lekváros, hanem fájdalmas.
Lehet már tényleg ki volt velem a tökéletessége, de annyira kíváncsi voltam, és érdekelt is a dolog, hogy tulajdonképpen mit is akar ott csinálni. Amikor már a hátizsákból szedegette elő a dolgokat, kibukott belőlem még egy kérdés, ami a végére inkább megjegyzésnek hangzott. Jogosan is kérdeztem, mert azért ha a többieknek mesélem az Eridonban, hogy miféle buliba voltam egy levitással, tudjak már mivel felvágni. Ugye nem gondoltad, hogy név szerint említeném a kócos kis barátomat? Nem-nem-nem! Nyilván nem fogom, mert akkor az egész akciónk rohadt felesleges lett volna. Csak egy levitás. Így fogom nevezni.
- Öhm..... hát... - a fejemet vakargattam, próbáltam előkaparni mindazt, amit tanultam harmadikban, mert mintha tavalyról rémlett volna ez a B betűs kotyvalék, amit Milánka most olyan hevesen kezdett el összeütni - ez a felejtős bájital, nem? Ugye nem rajtam akarod használni?! – aztán elgondolkodtam, hogy minek használná rajtam. Ha annyira nem akarja, hogy ott legyek, nem kérte volna a segítségemet. Jó, este volt már nekem, ilyenkor zizibb vagyok, mint amúgy máskor.
A válaszára már nem reagáltam, csak igyekeztem felajánlani a segítségemet, hátha szüksége lenne rá. Mondjuk a bájitaltanban nem voltam egy színjeles, de erről neki nem kellett tudnia. Alig fejeztem be a mondatom, beszélgetést hallottam a folyosóról. Azzal az utolsó pszttel még elcsendesítettem, és ahogy csak tudtam, az ajtóhoz siettem, kicsit megijedtem bevallom. Fela' bácsitól még engem is a hideg rázott eridonos jellem ide vagy oda. Amíg a lépteket és a beszélgetést hallgattuk, először csak magam elé meredtem, próbáltam valami megoldást keresni, hogy kisebb bajba kerüljünk, mint kellene aztán a hangok egyre távolodtak és elnémultak. Ekkor pillantottam fel a velem szemben hallgatózó levitásra.
- Kilesni? -suttogtam - Biztos vagy benne? - emeltem meg a jobb szemöldököm, aztán sóhajtva bólintottam egyet beleegyezően immáron komolyabbá válva kicsit- Jó, majd én kinézek, az én esetemben kisebb az esély, hogy megbüntetnek. Állj.... állj oda! - mutattam nekem jobbra, hogyha nyitom az ajtót és ne adj’ isten ott állna valaki, ne lássa már meg Milánt.
Ha odébbállt, nyeltem egy nagyot és a lehető legtermészetesebb Fannis vigyorommal lassan lenyomtam a kilincset és húzni kezdtem az ajtót. Nem mozdult.  
-Miért nem mozdul? – fogaimat összeszorítva, vigyorogva kérdeztem magamtól. Megint meghúztam, megint csak nem mozdult. Szinte rángattam már, de semmi.
- Milán, van egy kis gond...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=675565#post675565][b]Fellegi L. Milán - 2017.04.18. 15:35[/b][/url]

Na tessék. Legnagyobb meglepetésére Fanni felismeri névről a bájitalt amit készíteni szándékozik. Úgy tűnik, valaki talán mégiscsak odafigyelt Bájitaltanon... Vagy legalábbis sikerült betévednie az órára. Majdnem egy teljes pillanatig elgondolkodik rajta, hogy esetleg félretegye a Bagolykövesekkel kapcsolatos előítéleteit és szkepticizmusát, nade nem eszik azt olyan forrón!
Szemöldökét felvonva, meglepetten kapja fel kócos buksiját, kékjeit a lányra szegezve. Kicsit talán még oldalra is dönti a fejét, pont úgy, ahogyan a kutyák szokták amikor nem értenek valamit. Pár pillanat adásszünet következik, amíg azon töpreng, vajon mi oka lehetett a lánynak mégis e világon, hogy ezt a kérdést feltegye. De nem, nincs meg a tízmilliós válasz, így aztán inkább visszakérdez.
- Már miért használnám rajtad? - egy pillanatra még a keze is megáll a levendula morzsolgatásában, annyira őszintén Fanninak szenteli a figyelmét, ami lássuk be, elég ritka. Általában fejben lejátssza a lehetséges válaszokat és a valódi feleletre már nem igazán figyel oda. Most azonban kivételesen nem tudja mi lesz a csattanó, így kénytelen ténylegesen a beszélgetőpartnerére figyelni. Csakhogy félbeszakítják őket.
Nem sokkal később már egymás mellett hallgatóznak az ajtón keresztül, majd amikor minden elcsendesül, Fanni beleegyezik a javaslatára, hogy kicsit körbenézzenek. Persze bénázik, még egy ajtót sem tud kinyitni. Tipikus. Odalép a lány mellé és finoman lefonja a kezét a kilincsről.
- Vigyázz - mondja neki, abban a hitben hogy teljesen ura a helyzetnek. Hiszen mi más lehetne az oka a zárt ajtónak, minthogy Fanni ügyetlen?
És akkor kopp. Fellegi Milán koppan. Lenyomja a kilincset, de az ajtó egyértelműen zárva. Visszasiet az asztalhoz és felveszi róla a pálcáját, majd pár pillanat múlva újra az ajtónál van. Alohomora. Semmi. Még egy bűbáj. Semmi.
- Öhm. - Ennyi, mindössze ennyire futja a kapacitásából. Szinte hallhatóan kattognak a fogaskerekek a fejében, hogyan juthatnának ki innen, mert a szokásos módokon láthatóan nem fog menni.  Nyilván olyan bűbájt használnak a tanárok, amit egy szimpla diák nem tud kinyitni. De ő nem szimpla diák... Valahogy sikerülnie kell. Őszintén reméli, hogy Fanni gyógyszere nem fog közben elgurulni, mert szüksége van most egy kis nyugira, hogy gondolkodjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=676916#post676916][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.04.23. 22:34[/b][/url]

Nem mozdult. Miért nem mozdult? MIÉRT?! Ha lefele rángattam, semmi nem történt, ha felfele, akkor sem. Most ez komoly? Épp készültem belerúgni az ajtóba, amikor inkább csak odaszóltam Milánnak, hogy mi is volt a helyzet. Reméltem, hogy előbb-utóbb belerúghatok abba a szarba, mert már nem először történt velem, hogy bezártak valahova kívülről.
A levitás csak finoman lehámozta a gyengécske ujjaimat a kilincsről, én pedig ezzel együtt készségesen odébb álltam egy lépésnyit, magam előtt összefontam a karjaim és vártam. Szemeimmel követtem, amikor visszasietett az asztalhoz és ismét bepróbálkozott.
- Mondtam, hogy van egy kis gond! - böktem oda, amíg azt a bamba arcot fürkésztem. Szinte én is hallottam, hogy kattogtak abban a kobakban a fogaskerekek.
Hagytam, had gondolkodjon ott, én addig elindultam a terem másik végébe, pontosabban az ablakok felé, távolságot tartva attól a fehér, harapós virágtól, ami ott volt a tanári asztal közelében. Méregettem egy-két percig az ablakokat, aztán megszólaltam:
- Te, figyu! Mi lenne, ha kinyitnánk az ablakot és kimásznánk rajta? - fordultam vissza, picit hangosabban beszéltem, csak hogy jól hallja - Esetleg letéphetnénk két függönyt és összekötöznénk, akkor le tudnánk ereszkedni rajta. A bejutást pedig megoldanám, ismerek egy titkos folyosót, amin régebben mindig kilógtam - felfedtem előtte mocskos kis titkaim egy részét, mármint a ki-be lógásról.
- Esetleg a függönyökön még azt a kapaszkodó búbájt is alkalmazhatnák, amit a kvaffra használnak kviddicskor, hogy jobban ellehessen kapni meg ilyenek - fejtegettem ki a kezdetleges, mugli gondolkodású tervemet, de jobb nem jutott az eszembe, hiszen az ajtó láthatóan csukva volt és csak reggel szabadulhattunk onnét leghamarabb.
- Mit szólsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=678014#post678014][b]Fellegi L. Milán - 2017.04.28. 14:02[/b][/url]

Ugyan Fanni ad neki elég időt, ezzel pedig ő is tisztában van, mégis úgy tűnik amikor a lány hangja áthatol a csenden, mintha csak két másodperce merült volna el a gondolataiban. Kicsit megrezzen, úgy szegezi a félhomályban csillogó kékjeit a lányra. Nem igazán tetszik neki a lány ötlete. Egy halk sóhaj kíséretében a csuklójára tetovált rúnákra néz, majd picit megrázza a fejét. Nem, ez az ötlet még akkor is életveszély, hogyha nem Milánról beszélgetünk. Az ő esetében viszont végképp, hiszen sosem tudhatja, mikor jön egy következő roham. Lehet, hogy egyszerűen csak elengedné a függönyt és leesne a semmibe, közben pedig fel sem tűnne neki.
- Sajnálom, de nem hiszem, hogy ez menne nekem - mondja, tökéletesen nélkülözve az indoklást. Láthatóan nem az erőnléte a probléma, de inkább nézzék gyengének vagy ijedősnek, a szennyesét nem most fogja elkezdeni kiteregetni.
- Várj, kviddicsezel? - emeli meg a szemöldökét, kissé beharapva az ajkát, ahogyan emésztgeti ezt az információt és átgondolja, mihez kezdhetne vele.
- Nem tudnánk idehívni a seprűdet? - Ha ez sikerülne, Fanni akár le is vihetné magával, és akkor esetleg még az életveszélyt is sikerülne elkerülni. Az nem lenne rossz, mondhatni.
Mindeközben a karórájára sandít. Ha találnak megoldást, vissza fog térni a bájitalhoz, mert bizony ha törik ha szakad, meg fogja csinálni. Nincs mese.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=678626#post678626][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.04.30. 20:07[/b][/url]

Az ablakokra meredve kezdtem kitalálni egy naaagyon menő és szerintem kivitelezhető menekülési útvonalat. Az ilyenekben mindig is jó voltam. Néha azért elgondolkodtam, hogy most vagy a néha felbukkanó emberutáló pillanataim miatt vagy üldözési mániám miatt -amit amúgy nem neveznék mániának-, szoktam ilyen jókat kitalálni. Tudoood, olyan…. ugrabugrálósakat, mászósakat, csak meg tudjam őket csinálni, lol.  Mondjuk, ha sétálok, szívesen lekötöm magam ilyen gondolatokkal, hogy menekülési útvonalat keressek az esetleges balhék miatt. Sokszor belém kötöttek már a színes hajam vagy a csorba fogaim miatt, illetve a felemás szemeim miatt. Nem értem mi a baj velük, biztos féltékenyek... tuti! Én 20%-kal menőbb vagyok az átlagnál, ezzel nem lehet senkinek sem vitatkoznia!
- Miii?! - kétségbeesetten kérdeztem vissza -  De miért nem? Tériszonyod van? - próbáltam kitalálni mi lehetett a problémája, mert ha tériszony, akkor lehet tényleg jobb nem kimásznia, mert a végén leesne és kampec, azt pedig nem akarjuk, mert tuti kivágnának a suliból, mint macskát szarni. Szóval, ha valóban ez volt a problémája, akkor inkább nem is erőltettem, mert átéreztem. Fogalmam sem volt a valódi okáról, de lehet jobb is. Meg igazából nekem pókfóbiám volt...van még most is. Egy aprócska kis mütyür pókocskától is sírógörcsöt kapok ha meglátom, nem hogy azoktól a nagy keresztes micsodáktól, amiknek gyakorlatilag foguk van és leharapják a fejed és a gerincedet fogpiszkálónak használják. Én nem akarok fogpiszkáló lenniiiiii!
- Mi? Ja, aha, fogó vagyok, mé'? - kérdeztem vissza picit visszazökkenve a valóságba a pókok után.
- Öhm.... Azt hiszem az nem fog menni olyan egyszerűen. A seprűink, ha jól tudom a szertárban vannak, ami szintén ezzel a gyerek biztos bűbájjal van lezárva. És szerintem csak a csapatkapitányok és helyetteseik ismerik. Azt hiszem.... nem tudom pontosan, de mivel egyik sem vagyok, így.... vagy várj! Van nálam telefon! - előkotortam a felrúnázott mugli kütyüt a zsebemből - Ezzel feltudnám hívni Lalát, ő CSKH és... talán eltudná hozni a seprűmet - ekkor felnyitottam telefonom zárolását a rajzolgatós kóddal és rögtön böngészni kezdtem a nevek között. Bíztam a szobatársamban, hiszen ő is olyan sügér volt, mint én, sosem árult volna be a tanároknak és én sem őt. Olyanok voltunk, mint Bonnie és.... Bonnie. Nem volt Clyde. Két rosszaság, muhahaaa.