37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Aimé N. Flamme-Lenoir
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 36
Írta: 2016. szeptember 21. 00:13 | Link

Ethan részére
-napjainkban, a Művészetek tanteremben-


Fogai között ott szorul az ecset, és most is, mint mindig éppen nyakig merült úgy a festékbe, mint magába a festésbe. Absztrakt vonalak, összefüggéstelennek tűnő színek és árnyalatok követik egymást a vásznon káoszt és érthetetlenséget hagyva maguk után. És ez teljesen rendben van.
Elég, ha csak ő érti egyelőre a lényeget, ha senki más nem látja meg benne a tiszta gondolatot, az összeállt végső képet. Tudja, hogy nem sokan fogják átlátni, "mire gondolt a festő", mikor ez a kép készült, de nem is zavarja. Ha alig egy maroknyi embernek sikerülne felfogni, amit lát, az sem érdekelné. Saját magának alkot, ez számít.
Borús, sötét színek váltogatják egymást világosabb árnyalataikkal násztáncot járva az alkotás jegyében, de a végeredmény még távol van. Az utóbbi napok borús rosszkedvét mutatják be, mennyire nem volt kedve semmihez és senkihez, sem az iskolához, sem... semmihez.
Lassan lerakja az ecsetet a vászon előtti kis részre, vállai összeroggyannak, ahogy a szögegyenes tartással felhagy. Csak bámulja és bámulja a képet. Próbál rájönni, mit akart vele mondani ez előtt egy perccel. Az agya teljesen üresen bámul a félkész festményre.
A helyiséget átjárja a festékszag.
Utoljára módosította:Aimé N. Flamme-Lenoir, 2016. szeptember 21. 00:16
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. szeptember 21. 01:01 | Link

Aimé N. Flamme-Lenoir

Tulajdonképpen nincs konkrét célja. Illetve konkrétnak konkrét, csak éppenséggel nem olyan sürgős. Ráérne akármikor, ahogyan eddig is ráért, hónapok óta nem kérdezett rá a fiúnál konkrétan. Pedig találkoztak, már csak abból kifolyólag is, hogy háztársak. Volt, hogy a könyvtárban, volt, hogy a folyosón vagy a rellonos klubhelyiségben.
Egészen szórakoztató a kölyök. Valamiért meg van győződve arról, talán még a kezdeti hetekben történt Mihaellel és a zaklatásaival kapcsolatos beszélgetés miatt, hogy Ethan egyáltalán nem érintett az irányultságát érintő gonosz megjegyzésekben, nem reagált rá szélsőségesen. Ahogy egyre komfortosabban érezte magát a közelében, úgy bátorodott fel. Ugyan, azt Ethan sem tudja megállapítani, hogy teljesen ösztönös, véletlen vagy szándékos a tény, mely szerint Aimé minden adandó alkalommal a személyes terébe mászik. Bizalmas közelségből tesz megjegyzéseket, amelyek nem ritkán félreérthetőek is.
Először meglepődött, az a reakciója valóban őszinte volt - azt hitte, a kölyök valamilyen úton-módon átlátott a szitán, és titkának teljes tudatában közeledik. Aztán rá kellett jönnie, hogy ilyesmiről szó sincs, egyszerűen ilyen. Ebből a meglepettségből aztán Aimé leszűrhetett valamit, elkönyvelhette zavartságnak és.. gonoszkás játékba kezdett. Illetve az lett volna, ha valóban egy teljesen egyenes fiú idegein táncolt volna az elejtett félmondatokkal, váratlan helyzetekben vállra pakolt kezeivel, közeli és hosszú szemkontaktusaival.
Ethan világ életében nem volt semmi jónak az elrontója, belement a játékba és minden alkalommal "zavarba jött" egy kicsit, amikor úgy érezte, hogy Aimének pozitív visszajelzésre van szüksége. Láthatóan a fiú jól is érezte magát. Hát még ő. Régen szórakoztatta valami ennyire, mint ez, és mély elégedettséggel töltötte el az a tény is, hogy végtére végig kézben tarthatta az egész szituációt. Már amennyire. Amikor ennyire tisztán ott van az ember előtt a kísértés, akkor nehéz gúzsba kötni a kezeit: de nyert a kíváncsiság, mivel rukkol elő vajon Aimé legközelebb? Addig is pedig a trükkös közeledésre minden alkalommal visszafogottan, de nem udvariatlanul elutasítóan viselkedett, pont úgy, mint akinek fogalma sincs, mit kezdjen a helyzettel - arra viszont figyelt, hogy szóban soha egyetlen alkalommal se állítson valótlanságot, vagy ejtsen ki hazugságot a száján.
Nem nehéz kitalálni, hova megy először, ha a szobájában nem találja a fiút. Ahol festeni tud. Ez lehet a művészeti terem és a kívánságok terme is, de az előbbit sokkal valószínűbbnek gondolta, így kötött hát ki itt, az ajtóban. Egy pillanatra ugyan megtorpan, mikor megpillantja a gondolataiban és munkájában teljesen elmélyült Aimét. Ám ez mindössze egy-két másodperc, aztán már valamivel határozottabban köszörüli meg a torkát, és a nyitott ajtólapon jelzésértékűen kopog kettőt.
- Helló, remélem nem zavarlak. - A mosolya már-már bocsánatkérő, de azért máris beljebb engedi magát. Nem örülne, ha feleslegesen tette volna meg az utat idáig.
Hozzászólásai ebben a témában
Aimé N. Flamme-Lenoir
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 36
Írta: 2016. szeptember 21. 01:47 | Link

Ethan részére


Sápadt arca és csöppet karikás szemei éjszakázásról árulkodnak. Semmi komoly, mások is művelik, bevett dolog egy kancsó fekete tea és néhány szendvics mellett éjszaka festeni, bár ez már a negyedik éjszakája, hogy három-négy órát alszik délután, aztán visszajön ide festeni, délelőtt meg igazgatja nappali fény mellett a kreálmányokat.
Mindjárt le fogja fejelni azt a vásznat, Ethan hangja viszont pont ebből a révült-merengő-majdnem alvásból rázza fel. Kissé laposan pislogva fordul hátra, hogy megkeresse a hang tulajdonosát; a haja bal oldala kiszabadult a hullámcsatok fogásából, és most belelóg a fél szemébe a ferde fordulás miatt.
- Ethan... Szia, nem zavarsz egyáltalán. - Még egy barátságos, széles mosolyt is megereszt felé- minden bizonnyal egyelőre nem jutott el a tudatáig teljesen, hogy Ethannel beszél.
Az utóbbi, közel három hónap legizgalmasabb felfedező játékát műveli ezzel a férfivel. Olyan, mint egy kisgyerek, aki új játékot kapott, és most minden trükkjét fel szeretné fedezni, hogyan működik, mit csinál, mit kell tenni ahhoz, hogy szétszedhesse, stb. Ethan számára az új, izgalmas játékszer. Minden alkalommal, mikor csak teheti, olyan közel kerül hozzá, hogy láthassa a férfi arcának minden apró rezdülését, lemérhesse a reakcióit. A megfelelő időben a megfelelő vicc, egy-egy jól elejtett kétes megjegyzés, és valahányszor látja Ethan arcán a zavart meglepettséget, dorombolni támadna kedve jókedvében. A boldog, jóllakott óvodások elégedettségével ringatja magát abba a hitbe, hogy ő kontrollálja ezeket az apró kis rezzenéseket kettejük között. Ez teljesen természetes, elvégre egy normális férfi ezektől zavarba kell jöjjön, ez a bevett szokás. Soha meg sem fordult a fejében, hogy ne ő diktálná a tempót...
Most is, amikor végre tudatosul benne pár másodperc után az Ethannel kapcsolatos érdeklődése, visszatér az arcára a vidám jókedv fáradtság ide vagy oda, és azonnal, teljes testtel fordul felé.
- Szerettél volna valamit? - Teljes hangjából és személyiségéből az süt, hogy figyel és már ismerősként kezeli Ethant, nem azzal a teljes idegenekre jellemző, rideg távolságtartással.
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. szeptember 21. 19:11 | Link

Aimé N. Flamme-Lenoir

Ez egy jó reakció volt. Legalább jobb ahhoz képest, mint amilyen lehetett volna - a művészek meglehetősen háklisak tudnak lenni arra, ha az alkotói folyamat közben zargatják őket. Márpedig nagyon úgy tűnik, hogy épp valami ilyesminek a közepébe csöppent bele. A termet belengi az átható festékszag, ami ugyan kaparja a torkát valamicskét, de még épp nem irritálja annyira, hogy köhöghetnékje támadjon tőle. Aimé valószínűleg annyira hozzászokott már, hogy fel sem tűnik neki.
Azt meg végképp elégedetten konstatálja, hogy a fiú végre már rendszeresen a valódi, rendes nevét használja, és azon hívja őt. Akkorra sikerült végre megjegyeznie, amikorra Ethannek már lassacskán kezdett el-elfogyni a türelme; meg is jegyezte egyszer, hogy Aimé nem valami jó a nevekkel. És ez még egy enyhe észrevétel volt. A sokadik Errol-Edgar-Everett-AkármilyenEbetűsnév elejtésénél már azon volt, hogy kedvesen megfogja a gallérjánál a másikat, és jól megrázza. Erre végül, szerencsére, nem került sor.
- Igen, ami azt illeti beszélni szerettem volna veled arról, hogyan alakul a helyzet a csapatban? Történt valami változás, vagy továbbra sem tudnak viselkedni?
Beszélt ugyan Míneával, de vannak kétségei az ügyben. El nem vitatná a lánytól a tehetségét a kviddicsben, és abban, ahogyan a csapatot koordinálja a meccsek alatt és között, az viszont már kérdéses számára, tud-e vagy egyáltalán akar-e valamit kezdeni az ilyen típusú helyzetekkel. Terelgetni a kuzinja agresszivitását, és irányokat mutatni, hogyan vezesse le azt a játékban, illetve pályán kívül gátat szabni neki, két egészen más dolog. Nem is érzi a prefektustársában ezt a fajta karizmatikus erőt vagy határozottságot, ami az utóbbihoz kéne. Holott cseppet sem becsüli alá Mínea képességeit - inkább Mihael kezelhetetlenségét emeli fölé.
Azért.. mivel a fiú azóta sem kereste meg ezzel külön, van némi bizodalma abban, hogy megoldotta valahogy a problémát. Elvégre mégiscsak rellonos, ki tudja?
Hozzászólásai ebben a témában
Aimé N. Flamme-Lenoir
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 36
Írta: 2016. november 9. 21:57 | Link

Ethan R.S.V. részére


Legtöbbször tényleg egy egész világ összeomlását jelenti egyetlen, rosszul időzített zaj, az alkotói kútfő elapad, a művész pedig frusztrációjától eltelve szörnyű idegességének martalékává is válhat. Szerencsére Aimé világát más gyurmából gyúrták össze, és csak időről időre esik bele egy-egy ilyen csúnya pöcegödörbe, ahonnan aztán a nevelőapja kaparja ki, mert az öccse, aki szintén művész, szinte esélytelenül rúgna ebbe a labdába. Amikor nem megzavarni akarják, hanem elmerülhet kedvére az alkotás gyönyörében, csodás mélységekig képes alámerülni; hagyja a testét azon a képzeletbeli kreativitás tengerén ringatózni, és a fejében kalapáló ütemes hullámzásra irányítja ecsetvonó kezét. A festmény önálló életet élve ölt testet az ujjai alatt. Sokszor hallani véli a kész mű első sóhajtását a materiális világban.
Nehezére esik ugyan kiszakítania magát az ábrándozás világából, de a muszájnak engedni kell, itt egy nagyon is való világbéli ember, ugyanilyen tapintható jelenléttel. Nem hagyhatja figyelmen kívül, akármennyire is szeretné folytatni a munkásságát hullafáradtság ide vagy oda.
Másodpercekig elgondolkodóan szemléli Ethan arcának minden apró részletét. Egyszer gondosan lenyírt arcszőrzettel mutatkozik, csupán halovány nyomát látja a borostának, másszor jobban megnövekednek a sörték. Érdekes és éles élmény lenne végigkorcsolyáztatni rajtuk az ujját. Ugyanígy intenzív tapasztalatnak bizonyulna a hangsúlyos arcélt vagy a komoly, mindent alaposan és áthatóan végigelemző szemkörnyékeket végigkaristolni finoman, ujjbeggyel. De hát a kíváncsiság nagy úr, olyan nagy, hogy a gyerekben nem hogy tizenhét, még csak hét évnyi agyi értelmet sem hagy ilyenkor. Egy hároméves felfedezővágya uralkodik benne mindahányszor Ethan a közelben tartózkodik; beteges késztetést érez a zavarba hozásától kezdve a tanulmányozásán át a tapogatásáig szinte mindenre, amivel új információkat gyűjthet róla.
- Ami azt illeti, végül egész hatékonyan megoldottam a problémát... Szóval nem, már nincs probléma a csapattársakkal. - Érezhetően nyitva hagyja a dolgot, szája sarkában egyáltalán nem diszkréten megbúvó, barátságos félmosolya is arról árulkodik, hogy valami aljas húzással, de hamar kerékbe törte a meleg-ellenes kampányt. Végtére is egyszerű, de nagyszerű ötlet jutott eszébe, kivitelezte, és azóta Mihaelék nem igazán mennek a közelébe. Sokkal inkább az undor, semmint a félelem tartja távol a batár játékosokat, de ez Aimé szempontjából édes mindegy körülmény. A végeredmény a fontos.
- Mihael egészen más, mint te... Persze már mintha említetted volna, hogy nem lehet titeket egy napon említeni, de... hát igen. Szerencsére semmiben sem hasonlítasz rá. Az elég kellemetlen volna. -  Attól függetlenül, hogy ez inkább maga elé kommunikált megjegyzésnek tekinthető, attól még egy illedelmes bókként is lehet kezelni Ethan részére.
Végre hajlandó a merengéséből felocsúdni és egyenesen, ezúttal tiszta tekintettel Ethan szemeibe nézni. Eddig valahová a homloka fölé irányította ködös-merengő pillantását, de most teljes figyelmével ajándékozza meg prefektusát mellétűzve egy hamisítatlan mosolyt is az elmúlt hetek-hónapokhoz hasonlóan. A csalafinta gyerek csalafinta ajakgörbülete a benne foglalt csíntalan reménnyel, hogy zavarba hozhatja a heteró fiút a puszta mustrálásával. Egyszerre gonoszkás a szándék és őszintén tiszta, mint egy kisgyerek első próbálkozásai a rosszalkodásra. Hiszen Ethan annyira jó partnere ebben...
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. november 10. 01:22 | Link

Aimé N. Flamme-Lenoir


- Csakugyan? - Még beljebb lépdel a helyiségben, ha elfelejtette volna bezárni maga után az ajtót, most már azt is megteszi, miközben érdeklődve visszakérdez. Nem mintha arról lenne szó, hogy lebecsülné Aimé képességeit azügyben, hogy ki tud-e állni magáért..
.. nos, igen, jó. Egy kicsit tényleg talán lebecsülte eleinte, de mióta rákapott a fiú a szemtelenkedésre, és arra, hogy a személyes auráját megbolygatva incselkedjen, egyre inkább sejti, hogy kevésbé annyira sebezhető művészlélek, mint azt elsőre gondolta róla. Ettől függetlenül nehezen képzeli el, hogy Mihael agresszív magatartásával tudott volna kezdeni bármit ez a fiú.
- Ezt örömmel hallom. Remélem, nem hat tolakodónak, ha megkérdezem, hogyan oldottad meg? - Néha még felveszi ezt a hivatalos, udvarias hangnemet, puszta megszokásból, mert a legtöbb emberrel így beszél - nem nagyon hallani, látni őt kibillenni a formális keretek közül. Annyira skatulyából kihúzott, hogy az már majdhogynem magától értetődőnek tűnik, mintsem természetellenesnek.
Nem is baj, ha egy ilyen kép él az emberekben róla, ezzel a képpel ő is elégedett. Másrészt Aimé érdekesen reagál rá. Semmi feltűnő nincs benne, csak mintha egy kicsit mindig felkeltené benne az ingert, hogy ezt az udvariasságot megtörje, ha csak egy kicsit is.
- Valóban kellemetlen lenne, ha a vérségi kapcsolat végett hasonlóan vállalhatatlanul viselkednék, mint a kuzinom.. a nap mind a huszonnégy órájában. - Még alvás közben is biztosan; egy kis költői túlzás belefér még. Összeakad a pillantásuk, illetve inkább ezúttal Aimé-é kapja el az övét előbb. Néhány rövid másodpercig némán állja a művészkölyök tekintetét, ám aztán mégis megtöri a csendet.
- Amikor így nézel, tudod, van egy olyan érzésem, hogy készülsz valamire.
Egy naiv, már-már kissé gyanakvó, rosszat sejtően óvatos visszakérdezés, egy ártatlan, nem túl magas, pont kényelmesen és sokféleképpen lecsapható labda a másiknak. Annyira nem bátortalan, hogy az ne legyen hiteles, de benne van az egész más pályán mozgó játékos értetlensége. Kíváncsi, fog-e élni vele, és ha igen, akkor hogyan.
Utoljára módosította:Ethan R. Saint-Venant, 2016. november 10. 01:25
Hozzászólásai ebben a témában
Aimé N. Flamme-Lenoir
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 36
Írta: 2016. december 13. 01:42 | Link

Ethan R.S.V. részére


Az arcán megjelenő sugárzó mosoly szinte reklámozza, hogy már várta a kérdést. Igen, kifejezetten elégedett magával a megoldással, noha nem elegáns, nem büszke rá, de hatékonyság szempontjából maradéktalanul megállta a helyét.
- Hát, pár mondat volt az egész. Mikor legközelebb próbálkozott az unokatestvéred, közöltem vele, hogy ha ennyire szeretné csinálni velem, nem leszek a dolog elrontója, csak várjon meg a zuhanyzóban edzés után. – Angyali mosoly. Szemrebbenés nélkül, mintha egy kismacska simogatását ecsetelné, közli a parasztian egyszerű megoldást. – Feltételeztem, hogy ha nagyon iszonyodik a dologtól, legalább idegrohamot fog kapni ettől. A hatás kedvéért mindenki szeme láttára megajándékoztam egy alapos öleléssel, és azt hiszem, ez elég nyilvános égetés volt neki ahhoz, hogy ne tudjon rá mit mondani. Nem a legelegánsabb megoldás, nem is szerettem volna az ő szintjére lesüllyedni, így próbáltam valami köztes utat keresni, ami a legkevesebb energiabefektetést igényli. Azóta jellegzetesen undorodó arccal néz rám, és kikerül, mintha pestist hordoznék, de ha ennyivel megúszom a zaklatását, ez igazán csekély ár az eredményért. Azért élek a gyanúperrel, hogy csakis a meglepetés erejének köszönhetem, hogy ott helyben nem vert félholtra, de az eredményen ez már nem változtat. – Beszéd közben hátratolja a szemébe belelógott hajfürtöt, még a nyomát is megvakarja, hogy a csiklandós érzés hamarabb elillanjon, azonban a mozdulat abbamarad Ethan szavaira. Ha a pillanat kedvéért elnézett másfelé, most ismét itt a kínálkozó alkalom, hogy megajándékozza a prefektusát egy jellegzetesen mustráló pillantással, mi több, letegye a kezében ragadt eszközt a paletta szélére.
Kényelmes lassúsággal, macskásan elnyújtott mozdulatokkal áll fel a helyéről, hogy a nem oly távol álló Ethan elé billegjen. Megáll előtte, oldalt dönti a fejét, de közben felnéz a tőle jócskán magasabban elhelyezkedő, csinos, de férfias arcra. Még mindig mustrál, de közben lábujjhegyre emelkedik, hogy felérhessen Ethan füle mellé.
- Talán hallgatnod kellene a megérzéseidre… - Érezni a nyakon lecsapódó, meleg leheletét a centis távolság miatt.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély